Békés Megyei Népújság, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-14 / 242. szám

NÉPÚJSÁG o 1986. október 14., kedd Gyermekvárosiak Szeghalmon Mint a verebek a villanypóznán, úgy sorjáztak fiúk, lányok Szeghalmon a Péter András Gimnázium fiúkollé­giumának kerítése mellett. Vendégeket vártak. Kihasz­náltam az időt, hogy szóra bírjam őket. Rendhagyó módon nem a lányok beszéltek először. Papp András, a diáktanács titkára kezdte katonás rend­be rakosgatni a szavakat. — Egy éve is elmúlt már vagy csaknem annyi, hogy meglátogattuk a berettyóújfalui gyermekváros lakóit. Ne­héz elmondani, hogy érzelmileg milyen hatással voltak ránk. Harmincán lehettünk, akik látogatóban voltunk, s bizony perceken belül mind a harmincunk kezét szoron­gatta egy-két gyerek, mintha ki akartak volna sajátítani bennünket. — Nem kell bizonygatnunk, hogy szüléink mit jelen­tenek nekünk, de ott döbbentünk rá igazán, milyen iszo­nyatos lehet, ha se az anyja, se az apja nem törődik gyermekeivel — kapcsolódott a beszélgetésbe Éles Judit. — Aztán egy idő után ők látogattak el hozzánk, s a ragaszkodásuk még szorosabbá vált. Jöttek a levelek, s ahány, annyi kis sorsregény. Amennyit felfognak éle­tükből, azt mondják el. Kell egy kívülálló, akivel meg­oszthatják kis életük egy-egy epizódját. Igyekszünk el­felejtetni velük, hogy nem csak tőlünk, meg a gyermek- város pedagógusaitól kellene szeretetet kapniuk ... Nagy, kék autóbusz tűnik fel a kanyarban. — Megjöttek! — kiáltották beszélgetőpartnereim —, s már el is fordultak tőlem. Elmondták, amit kérdeztem. Sorban léptek le az autóbuszról a kicsik és a nagyob­bacskák. Ismerősként üdvözölték a gimnazistákat, nyúj­tották a kezüket, puszira az arcukat... S a szeghalmi­ak megható ragaszkodással vették közre a kis jövevé­nyeket. Eddig a gimnázium igazgatója és tanárai is közelben voltak, hogy üdvözölhessék a „szomszédolókat”. Aztán átadták a „hatalmat” a gyerekeknek. Papp Andris — akár a nagyok — üdvözölte a gyerekeket és sorolta a programot. — Játékos vetélkedőre hívunk benneteket perceken belül. Aztán láthattok rajzfilmeket és részt vehettek Pie- done kalandjaiban. Szombaton autóbusszal kirándulunk a gimnázium névadójának, Péter Andrásnak sírjához és Csolt-monostorra, ahol az ásatásokat nézzük meg. Ha visszatérünk és nem lesztek még fáradtak, sétát teszünk a városban, hogy ne csak a gimnáziumot, meg a kollé­giumot ismerjétek meg, hanem azt a várost, ahova, re­méljük, valamikor diákként jöttök majd vissza. Szívből kívánjuk, hogy jól érezzétek magatokat és sokan vá­gyódjatok ide... Ütban hazafelé azon gondolkodtam, van-e a megyé­ben ilyen iskolakapcsolat? Nem tudom. De hogy a szeg­halmi Péter András Gimnázium kezdeményezése példa lehet, abban biztos vagyok. Béla Vali Sajtótájékoztató a nemzetközi távoktatási konferenciáról Teleteaching ’86 címmel nemzetközi távoktatási kon­ferenciát rendeznek október 20. és 25. között Budapes­ten. A konferencia prog­ramjáról hétfőn az MTESZ székházában sajtótájékozta­tót tartott a rendező szer­vek képviseletében Kovács Győző, a Neumann János Számítógép-tudományi Tár­saság alelnöke. A Nemzetközi Információ­feldolgozási Szövetség (IFIP) koordinálta eszmecse­rén hazánkból, valamint ti­zennégy országból várnak szakembereket, akik több mint negyven előadáson is­mertetik a távoktatás leg­újabb módszereit, és bemu­tatják oktatási eszközeiket is:. Több szocialista ország­ból, valamint Nyugat-Euró- pából, az Egyesült Államok­ból, sőt. Japánból és Thai­földről is érkeznek számí­tástechnikai szakemberek. Az előadásokon szó lesz a különféle oktatóközpontok működéséről, az irodai al­kalmazottak távoktatás út­ján való képzéséről, vala­mint p gyermekek, tizen­évesek számítógépes tanulá­si módszereiről is. Az elő­adók beszámolnak a számí­tógépes oktatás és az ipar kapcsolatáról. A tanácskozással egyide­jűleg kamarakiállítást is rendeznek, amelyen a leg­újabb módszerek eszközeit vonultatják fel a kiállítók. A kiállításon folyamatosan kapcsolatot tartanak majd az osztrák videotext-háló- zattal, amely komplex okta­tási rendszerként működik Ausztriában. A konferencia után kétnapos szakmai tan­folyamot tartanak, ahoi a résztvevők távoktatási isme­reteket szerezhetnek. Elek VII. ötéves terve A nagyközség az év elején kezdődő és 1990-ig tartó VII. ötéves tervidőszakban 250 millió 772 ezer forint­ból fog gazdálkodni. Ez a pénz lényegesen több, mint a korábbi években volt. Szé­les körű előkészítő munka után készítették el. majd fogadták el Elek VII. ötéves tervét. Az előzőből erre a terv­időszakra is áthúzódott az általános iskola beruházása. Minden jel szerint még eb­ben az évben sor kerül az átadásra > is. Az OTP beruházásában épült telepszerű lakások mellé ebben a tervidőszak­ban egy 20 lakásos házat építenek, amelynek föld­szintjén kereskedelmi egysé­gek kapnak helyet. Eleken tovább folytatódik a néhány évvel ezelőtt megkezdett úgynevezett szennyvízprogram: a követ­kező években újabb egy ki­lométeres vezetékszakaszt építenek ki. A csatornamű­társulás beruházásában 300 köbméter napi kapacitással szennyvíztisztító telep építé­sét is tervezik. Jövőre kezdenek hozzá a tornaterem építéséhez. A la­kásépítési program meg­könnyítése érdekében az úgynevezett II. Szőlő terü­letén 100-120 telek kialakí­tására is sor kerül. A nagy­községben több utcában új járdát is szeretnének építe­ni. A terv tartalmazza a művelődési ház bizony na­gyon elavult épülete teljes rekonstrukciójának megkez­dését is. Elek minden tanácstagja tíz-tíz ezer forinttal — mint önálló felhasználású alappal — rendelkezik eb­ben a tervidőszakban. (ni) Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának izlandi sajtóértekezlete ma este a televízióban A Magyar Televízió ma este az 1-es iprogramon 21.10 per­ces kezdettel az eredetileg kiadott műsortól eltérően felvétel­ről, teljes egészében közvetíti Mihail Gorbacsovnak, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának nagy jelentőségű reykjavíki sajtókonferenciáját Ronald Rea­gan amerikai elnökkel folytatott tárgyalásairól, a szovjet— amerikai kapcsolatok jelenlegi állásáról. Október 14-e szabványosítási világnap Ma, október 14-én ünnep­ük a szabványosítási világ­napot annak emlékére, hogy 1946-ban ezen a napon ala­kult meg a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet. E napon minden esztendőben szerte a világon felhívják a figyelmet a minőség korsze­rűsítését, az egységes műsza­ki* követelmények érvényesü­lését szolgáló szabványosítá­si munka jelentőségére. Miként ez alkalomból a Magyar Szabványügyi Hiva­talban az MTI munkatársá­nak elmondták, az első ma­gyar szabvány immár több mint fél évszázaddal ezelőtt — 1934-ben — készült el, s az erősáramú villamosháló­zatok és -berendezések fe­szültségét, frekvenciáját ha­tározta meg. A szabványosí­tási munka, az előírások ál­tal megszabott követelmény- rendszer ma is húzóerőt je­lent a magyar ipar és a me­zőgazdaság számára. A hazánkban szabványosí­tással foglalkozó mintegy öt­ezer szakembernek jelentős feladatot adnak a népgazda­sági kiemelt fejlesztési prog­ramok szabványosítási teen­dői is. Az új előírások segí­tik a gazdaságosabb anyag­felhasználást és az energia megtakarítását; ezt a célt szolgálják egyebek között a fokozott hőszigetelő-képessé­gű falazóanyagok, nyílászá­ró szerkezetek, fém csoma­golóeszközök korszerűsített szabványai. A környezetvé­delemben megkönnyíti az egységes értelmezést az a hatvanegy szabvány, amely a levegőtisztaság, a vízmi­nőség védelmére, a fémfelü­letek korrózióvédelmére, a kommunális és veszélyes hulladékok meghatározására és vizsgálatára készült. A fogyasztók érdekét a közvet­lenül felhasználásra kerülő termékek szabványosítása segíti: az idén összesen 126 ilyen jellegű termékszab­vány készül. A Magyar Szabványügyi Hivatalban kidolgozták az 1990-ig szóló komplex szab­ványosítási programot, amelynek lényege, hogy az új szabványok kibocsátása mellett tízezer szabványt fe­lülvizsgálnak és korszerűsí­tenek. s évente mintegy 300 KGST-szabvány honosításá­val segítik elő a szocialista országok árucseréjét. Beszélgetés séta közben Rengeteg a gyermek látogató Sétára hívjuk az olvasót, tartson velünk egy szépen megkomponált angolparkba, amely parkerdejével és fa­iskolájával 82 hektáron fek­szik, benne 1200-1300 faj, fajta él együtt. Tartson ve­lünk azon a természetvédel­mi területen, ahol hajdan birkalegelő volt néhány öreg tölggyel, mígnem Bolza Pál, szinte a kontinentális klíma dacára, a világ min­den tájáról származó növé­nyek biológiai együttesét al­kotta meg, a természet szépségeit művészi kompo­zícióvá formálva. Tehát: tartson velünk az olvasó hazánk legnagyobb arboré­tumába: a Szarvasi Arboré­tumba — amely hivatalosan a következő nevet viseli: Kertészeti Egyetem Környe­zetrendezési Intézet Arboré­tuma, Szarvas. Az októberi verőfényben érett pompáját mutatja a hatalmas növényegyüttes, mely minden évszakban szép, de talán ilyenkor a legszebb. Az ősz ad valami megnevezhetetlen hangula­tot a látványhoz, s nyújtja egy kiadós séta után azt a testi-lelki felüdülést és meg­nyugvást. mely oly ritkán adatik manapság városi embereknek. A bejáratnál kissé megle­pődve számoljuk a gépko­csikat, autóbuszokat. Nem is hittük, hogy egy ilyen csendes hétköznap délelőt- tön ennyi a látogató. A ka­pun belépőt nyomban meg­nyeri a környezetbe jól illő kis ház, ahol a porta műkö­dik. Tisztaság, rend minde­nütt. Az iroda épületét el­hagyva az üvegházakhoz ér­kezünk. Itt áll az arborétum legidősebb páfrányfenyője — ágain most hiába lessük a pávákat^, azok beljebb bók­lásznak. Házigazdánk, dr. Sipos András, az arborétum igaz­gatója a helyszínhez mél­tóan, színesen, lelkesen me­sél a parkról, múltról és je­lenről. Séta közben tőle tudhatjuk meg, hogy 1943 óta természetvédelmi terület ez az arborétum, melyről 1954-ben készült az első to­pográfiaterv. Ez a tény Bol­za Pál hallatlan hozzáértésé, ről, tájékozottságáról tanús­kodik. De ki is volt ő? Mél­tó utódja annak a Bolza Jó­zsefnek. aki szarvasi birto­kán az 1800-as évek első fe­lében — bécsi ihletésre — kezdeményezte a növény- gyűjteményt. Az ő munká­ját, elképzeléseit teljesítette ki és töltötte meg gazdag tartalommal Bolza Pál. S még egy nevet említ tiszte­letteljes hangsúllyal az igazgató, miközben jobbra letérve a kavicsos útról, megállunk egy füves tisztá­son. Misák Jenőt, az arbo­rétum főkertészét hozza szó­ba, aki a nehéz időkben ki­tartott itt, a háború után ő vezette az arborétumot. A látvány félbeszakítja a be­szélgetést: fenyők és örök­zöldek pompáznak körülöt­tünk. ezüstösen csillognak a pampaszfű bugái. De vala­mi zavarja az összképet. Megvan! Egy fiatal fa a ' tisztás közepén, amelyet az elmúlt évtizedekben ültet­hettek, s amely sehogyan sem illik ide. Balról lépcső fut fel a_z arborétum felső pihenőjéhez, vagyis a kilá­tóhoz, mely a terület leg­magasabb pontján épült. Megkerüljük, a kavicsos úton ballagunk tovább. Bal­ról egy csoportban molyhos nyírek állnak karcsún, messzire fehérük a törzsük. Aztán megcsodáljuk a ka­liforniai mammutfenyőt, majd a vörösesbarnán fénylő vöröstölgy mellett beszélgetünk tovább. Töb­bek között arról, hogy 1985. január 1. óta önálló jogi sze­mély és kutatóintézet az ar­borétum, amely felett — ta­lán még emlékszik az olva­só — a hetvenes évek vé­gén megkondult a vészha­rang, hiszen pusztulásnak indult itt minden. Ám — ahogyan az igazgató mond­ja — „mindenki akarta, hogy rendbe jöjjön, minden­ki érezte, mennyire fontos”, s a 30 millió forint, egysze­ri nagyjavításra szánt tá­mogatás nyomán, melyet a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium, az Or­szágos Vízügyi Hivatal, va­lamint az Országos Környe­zet- és Természetvédelmi Hivatal nyújtott — meg­újult. megszépült itt min­den. A pénz tetemes hánya­dát a partvédelmi munkák­ra fordították, talán ez volt a legégetőbb feladat, hiszen a part menti értékes öreg fák alól a víz kimosta a ta­lajt, és sorra kidőltek. 1984- től 1986-ig tartott a nagy munka, épült a park, rend­be hozták a fogadó-kiszol- gáló-termelési létesítménye­ket, utakat. S ha már a pénznél tar­tunk: az arborétum gazdál­kodó intézmény, amely költ­ségvetése 65 százalékát kap­ja központi keretből, a to­vábbi 35 százalékot pedig magának keli előteremtenie. A tavalyi bevétel 3 millió forint volt, s ez azért fon­tos, mert a többletbevétel­ből költhetnek fejlesztésre. A bevétel a belépődíjból, a dísznövénytermelésből, a faj-fajtaazonos szaporító­anyag értékesítéséből adó­dik. S a szarvasiak jó üz­letembernek bizonyultak: kevesen tudják például, hogy a pályázatot megnyer­ve, ők állították elő Feri­hegy II. dísznövényanyagát is. S közben már az arbo­rétum kuriózumának számí­tó olasz útnál tartunk, me­lyet hajdan malonyai tuja szegélyezett. A kipusztult tuja helyére most újat te­lepítettek, s az értékes fá­kat, cserjéket kibontották a növénydzsungelből. Az út kanyarog, s a part­ra fut ki. A Kövizig példás munkával egyedi megoldá-" sokat keresve és találva ki­építette itt a partot. Lassan elkészül a környezetbe illő kerítés, cserjegyűjteményt telepítenek, és a halászcsár­dától az ÖKI-lakótelepen át. majd’ három kilométer hosszan ide vezet egy sé­tány. Része ez is annak az átfogó, hosszabb időszakra szóló tervnek, amely már elkészült, s amelynek alap­ján — így hangsúlyozza az igazgató — Bolza Pál mun­kásságát tiszteletben tartva, az ő szellemében kívánják folytatni ezt a nemes mun­kát. Tóth Ibolya A part régen... ... és ma Fotó: Gál Edit és Veress Erzsi Szarvasi arborétum

Next

/
Oldalképek
Tartalom