Békés Megyei Népújság, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-14 / 242. szám

o 1986. október 14., kedd fl nemzet színháza Szegeden Ferdinand Fellner és Hermann Helmer bécsi építészpáros tervei szerint épült fel 1883-ban az első szegedi kőszínház. Két esz­tendő múltán úgy égett le, hogy csak a falak marad­tak. Másfél évvel a ka­tasztrófa után teljes pom­pájában állott ismét a színház. A legutóbbi fel­újítás viszont egy kicsit to­vább, nyolc esztendeig tar­tott. Száz év alatt harmad­szor avattak színházat Sze­geden. A Csomiterv igazgatója, Maár Márton vezette a fel­újítást tervező építők cso­portját. Néhány építészeti érdekesség: százezer mé­ternél több elektromos ká­bel, 110 ezer darab arany­lap, 20 millió forint értékű ; réz kellett az építkezéshez. Az évadnyitó előadás egy ■ népszerű musical, a Sólem Áléchem elbeszélése nyo- | mán íródott Hegedűs a háztetőn. Ottjártunkkor a • főszereplők: Király Leven- ' te és Török Vera voltak. Fazekas László képriportja * í Orosházi hegedűsök országos döntőben Szombathelyen rendezik meg november végén a ze­neiskolás növendékek orszá­gos hegedűversenyét. A ver­senyt területi selejtezőkön készítik elő. A Szegeden, ok­tóber 11-én megrendezett te­rületi versenyen az orosházi zeneiskola három növendéke jutott tovább, és nyert jo­got a szombathelyi döntőn való részvételre. A három orosházi hegedűs: Lestyán Tímea, Pechan Szilvia és Sass Annamária. Rajtuk kí­vül egy makói és egy sze­gedi versenyző jutott még tovább. Az orosházi zeneiskola — mint azt Dinnyés István igazgató mondotta — régóta nevezetes arról, hogy kitűnő hegedűsöket képez. Ez a hármas siker azonban min­den várakozást fölülmúlt, nagy eredménye az orosházi zeneoktatásnak. A három fiatal hegedűs tanáraikkal együtt külön felkészülési terv alapján dolgozik, hogy az országos versenyen mél­tóképpen szerepelhessenek, és tovább öregbíthessék is­kolájuk jó hírnevét. Két új filmes könyv Nemlaha György a nép­szerű, olasz színészről, Vit­torio Gassmanról írt köny­vet. Életútja leírása során megtudhatjuk milyen sokol­dalú ember. Verset írt, for­dított, rendezett, tanított, tagja volt az olasz kosár­labda-válogatottnak, mind­ezek mellett szerepek soka­ságát alakította színházban és filmekben. Muhi Klára és Perlaki István a nyugatnémet új hullám egyik legizgalmasabb egyéniségét, Werner Herzo- got mutatja be az olvasók­nak. Herzog pályakezdése az új nyugatnémet film megte­remtéséért folytatott erőfe­szítések második hullámá­nak idejére esik. Ennek a nemzedéknek legjobbjaihoz tartozik még Rainer Werner Fassbinder (Megyeri Lili kö­tete nemrég jelent meg eb­ben a sorozatban róla) és Wim Wenders (jövőre ké­szül el a munkásságát be­mutató könyv) is. KÉPERNYŐ a gyermekműsorokról Valamelyik német expresszionista író, azt hiszem, Leon­hard Frank a katonás gyermekjátékokban látta a háborúk fő okát. Egyik novellájában, ha jól emlékszem, egy pin­cérapuka arról szónokol a szülőtársaknak, hogy ne vegye­nek gyermekeiknek kispuskákat, tankokat, mert az ilyen játékokkal rengeteget ártanak, kiölik a kicsikből az eiti- beri értékeket, a jóság gyökereit, és ezért betegszik, rom­lik a társadalom, ezért vannak a háborúk. Mai tudományos, gazdasági központú (gyakran túlságosan is az!) világunk­ban mosolygunk már ezen a század eleji nézeten, és a kis­iskolások is bölcsen fújják az objektív okokat, amelyek háborúkhoz vezetnek. Engem mégis nagyon megragadott az a novella sok évvel ezelőtt, és sajnos, igen gyakran jut eszembe azóta is mostanában, utcán, üzletben, óvodában, iskola előtt, a játszótéren, mindenhol, ahol a gyerekek durvaságaiba botlom. Óvónők panaszkodnak, hogy a kicsik hangosak, durvák, csúnyán beszélnek, trágár vicceket mesélnek. Nap mint nap tapasztalom magam is, hogy fiúk-lányok élvezettel ütik- verik, falhoz lökdösik egymást, a parkolóban összekarmol­ják a kocsikat, az erkélyekről kövekkel dobálóznak, a fü- vön szemétdombot hagynak maguk után. Mindez nem za­varja őket. így játszanak, illetve azt hiszik, hogy játsza­nak, s közben jól érzik magukat. Vajon miért van ez így? Tényleg a kistank, a kispuska, a katonásdi lenne az oka? Meggyőződésem, elsősorban a szülő a felelős, s csak utá­na az óvoda, az iskola. Persze, sokat segíthet a gyerekek életében is egyre nagyobb szerepet játszó rádió, televízió. De segít-e valóban? Vasárnap délelőtt (és nem csak ez a legutóbbi) a tv előtt: Az idő urai, Boomer, a csodakutya, Egy hét fordítva, Egy másik bolygó. Vagyis mit kap a gye­rek? Fantasztikus mesét fantasztikus élőlényekkel. És mi­csoda „vagabund”-párbeszédekkel, kocsmadalokkal, életfi­lozófiákkal! Aztán kutyarablás, szökés, pénzhajszolás, ál­latkínzás, brutalitás. Mintha ennyi romlottság után korri­gálni akartak volna valamit a műsor szerkesztői, menteni a menthetőt: jött a másik bolygóról szóló film. Gyerekek sorolták, mit vinnének oda magukkal, s mit hagynának inkább itt, a Földön. Végül a komédia arról, hogyan áll minden a feje tetejére ott, abban a családban, ahol „a pa­pa veszi át egy hétre a mama szerepét, a háztartást”. Nos, az egyenjogúság híveként már a kiindulópontot helytelen­nek tartom; s csak abban a családban látok megoldást, ahol a háztartáshoz kettős szereposztás társul. A három gyerek reggelije fölött dohányzó apuka, aki a kicsik előtt kritizálja az anyuka időbeosztását, a család, ahol mindent egyedül a mama csinál, aligha lehet rokonszenves, még kevésbé példakép. Ének az esőben Míg szombaton este a Jó fiúk, rossz fiúk című 1969-es, enyhén szólva nem túl színvonalas amerikai szórakoztató (de vajon kit?) film alatt azon mérgelődtem, hogyan lehet egy hétvégi estén ilyen silányat nyújtani, vasárnap este a főműsor igazán remek volt, nem mindennapi, hanem ün­nepi, káprázatos. Kevés Vadnyugat-filmet tartok értékes­nek, kevés szórakoztat valójában, noha elismerem, olykor jól jön egy kis könnyű, laza szórakoztatás, s nem kell mindig a komoly művészi tartalmat keresni. De a vonat­rablás- és kocsmaverekedés-poénok, fekete-fehér beállítá­sok felnőtt nézőnek már oly unalmasak! A Zenélő filmkockák sorozat viszont sokat ígérő vállal­kozás. Hétvégéhez — ami kicsit mindig ünnep is, amikor valami jobbat várunk a tévétől is — méltó műsor. „Sin- gin’ in the Rain”, örökzöld sláger, örökzöld filmcsemege, a „musicalek musicalje”. S lehet valaki nem kifejezetten musicalrajongó, ezt a remekművet, Gene Kelly, Donald O'Connor és Debbie Reynolds ének-, táncparádéját látnia kellett... ( __^ A néphatalomért, a megújulásért O Dki nincs ellenünk, az velünk van Már a rend helyreállítá­sának időszakában, majd később, a konszolidálódás folyamatában még inkább, az újjászülető pártnak erős fegyvere volt a helyes szö­vetségi politika. A munkás- osztálynak a szövetségesei­hez való viszonya, a kom­munistáknak a pártonkívü- liek nagy tömegeivel való I kapcsolata alapvető gondja volt a marxista elméletnek és a szocialista gyakorlat­nak — a hatalomért foly­tatott küzdelem idején csak­úgy. mint az új társadalom felépítésének egymást kö­vető lépéseikor. Az MSZMP szövetségi po­litikájára, történeti vissza­tekintésben, előszeretettel alkalmazzák a rugalmas jel­zőt. S valóban e politikának egyik — az MDP-jével ösz- szevetve feltétlenül új vo­nása a rugalmasság volt. Formájában e szövetségi politikának mégsem a ru­galmasság, hanem az elvsze­rűség volt a legfőbb törvé­nye. A tömegek érdekeiből indult ki már akkor is, I amikor azok jó része még nem értette meg a párt po­litikáját, és bizalmatlanul figyelte azt. Szilárdan, ha kellett eréllyel képviselte fő célját, a hatalom megszilár­dítását, és éppen ennek ér­dekében Volt a szövetsége­sek iránt megértő, türelmest Alkalmazta — ahol csak le­hetett — a meggyőző szót a hatalmi intézkedések, az erőszak helyett. A munkás- osztály vezető szerepének helyreállítására, a munkás- paraszt szövetség megszilár­dítására mindenekelőtt a legszilárdabban a néphata­lom mellett álló erőket tö­mörítetté. Az ellenforradal­márok iránt kíméletlen har­cot folytatott. A városi kis­polgári, értelmiségi rétege­ket, amelyek ingadozása, kiábrándultsága igen nagy volt, kezdetben semlegesíte- -ni próbálta. Amilyen mértékben ha­ladt előre a konszolidáció — s ennek gyors volt az üte­me —, úgy fejlődött, fino­modott a szövetségi politika. Előtérbe kerültek a külön­böző osztály- és rétegérde­kek, és szükségszerűen a köztük meglévő részleges ér­dekellentétek is. Ezek egyez­tetése. feloldása kompro­misszumokat is feltételez. (A kispolgári, értelmiségi ré­tegek iránti figyelmét és ru­galmasságát jelezte, hogy miközben a leghatározottab­ban fellépett a nacionaliz­mus minden megjelenési formája ellen, a nemzeti érzelmek és hagyományok kérdéseiben nagy tapintatot tanúsított (nemzeti címer megváltoztatása, a katonai uniformis kialakítása, már­cius 15-e megünneplése stb.). Az átgondoltabb szövetsé­gi politikának fontosi felté­tele volt, hogy a párt job; ban megismerje az abban részt vevők természetét, igé­nyeit, törekvéseit. Ebbői a szempontból is jelentős lé­pés volt az a széles körű vizsgálat, amelyet a mun­kásosztály helyzetéről, a munkásosztály körében vég­zett politikai munkáról kez­deményezett a pártvezetés. A parasztság helyzetét és a munkás-paraszt szövetség megerősítésének érdekeit szolgálták az ugyancsak be­ható vizsgálat és elemzés alapján készült agrárpoliti­kai tézisek. Az értelmiség álláspontját és viszonyát a szocialista átalakuláshoz, egész sor — már említett — dokumentum kidolgozásával igyekezett tisztázni. Hogy milyen körültekintéssel és nagy politikai érzékenység­gel kezelte az MSZMP már tevékenysége első szakaszá­ban is a szövetségi politi­kát, arra jó példa a Köz­ponti Bizottság 1957. no­vember 2-i, P Hazafias Nép­front-mozgalom megerősíté­séről szóló határozatának egyik megállapítása: „A Ha­zafias Népfrontnak fontos szerepet kell betöltenie a középrétegek, az értelmisé-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom