Békés Megyei Népújság, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-06 / 210. szám

1986. szeptember 6., szombat-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------n SZÜLŐFÖLDÜNK Helységneveink nyomában Körösladány A helységnév Ladány utó­tagja a régies Nadán (Na- dány) helynévből, vagy szláv eredetű személynévből, il­legve ennek képzős szárma­zékából ered. Haán Lajos e helységnév elemét nem tulajdonnévből vezette le. A Békés várme­gye hajdana című kötetében a következőket írja: „Körös Ladány a régi ok­iratokban hol Ladány, hol Nadány névvel fordul elő. E nevet Palugyay Imre a »ladány, nadány« szótól szár­maztatja, mely zsidó és chaldeai nyelven tokot, hü­velyt jelent. Szerinte az el­nevezését a hely még Ázsiá­ból hozta volna.” A nadány szó jelentését illetően Karácsonyi János más véleményen volt. Sze­rinte ószláv nyelven náda- lást vagy gátat jelent. Ismert a Ladány, Nadány településnév nadály szóból (a piócának a Tiszántúlon igen elterjedt népies nevé­ből) való származtatása is, de ez nem fogadható el. A település nevének Körös előtagja megkülönböztető jellegű és a helység folyó melletti fekvésére utal. Körösladányt írásos emlé­kek a XIII. században emlí­tik először. Egészen a XVI. századig Nadánynak nevez­ték, sőt a XVIII. században is találni még olyan vár­megyei jegyzőkönyvet, ami­ben Kőrözs-Nadányként ír­ták. Az egykor virágzó falu a XVIII. század elején tel­jesen elnéptelenedett, de csakhamar újjátelepült, s Fényes Elek az 1851-ben megjelent Magyarország ge- ographiai szótára című köte­tében már mint gazdag' te­lepülésről tesz említést: „Ékesíti a helységet az urasági pompás kastély, a mellette lévő kies kert, s a Körös szigetében most ké­szülő angolkert. Továbbá van itt kath. és ref. anya­templom, uradalmi és vár­megyei lakház, egy mellette lévő nagy kerttel; vendégfo­gadó, 8 liszt-, 1 olajmalom, sorház, hol ezen a környé­ken a legjobb sör főzetik; derék híd a Körösön, 489 ház. Határa lapályos, szikes fekete föld, melly ha meg­szárad, kőkeménységűvé vá­lik, nehéz munkálati, egyéb­iránt jótermő .. . Kétszeri szántás után termesztenek búzát, árpát, zabot, kukori- czát, kölest. Szőleje 4 helyt van, s jó időben 2000 akót megterem. Szilvája, almája, megygye bőséggel, nemesebb gyümölcsöket oltogatni csak most kezdenek. A helység alatt folyq Körösben kevés halat és rákot fognak." A múlt század végi lexi­konok már vasútállomásról, posta- és távíróhivatalról, postatakarékpénztárról és két gőzmalomról is említést tesznek. Körösladányt az 1800-as évek közepén (1851) 3908-an, a századfordulóhoz közeli esztendőkben (1891) pedig már 7122-en lakták. A nagy­község lélekszáma 1984. ja­nuár 1-én 5694 volt. Itt született többek között Kiss István (1857-ben), a magyar eklektika egyik ki­váló építésze és Lengyel Bé­la (1844-ben) kémikus, aka­démikus, a szénszubszulfid felfedezője, az első hazai ra­dioaktív mérések vezetője. Képünkön a Wenckheim család kastélya, melyben ma általános iskola működik. Totó: Szőke Margit Német tájház Tolnában Kapuján egy-két emberöl­tő előtti világba léphetünk be. Mit jelent számunkra — látogatók számára — ez a kis ház? A ma élő szülők, nagyszülők gyermekkorát felidéző ünnepi hangulaton túl elsősorban azt, hogy bár­mennyire megváltozott is az élet körülöttünk, a múlt ér­tékei nem vesztek el. A helyes nemzetiségi poli­tikához nélkülözhetetlen a nemzetiség ismerete. Meg­győződésem, tájékozottsá­gunk távolról sem teljes. Más vonatkozásban is kü­lönös jelentőséggel bírhat, és bír is ez a kis tájház. Ide­genforgalmán keresztül tá­jékozódási pontot jelenthet a szűkebb haza, a mai ma­gyar valóság megismerteté­sében. A tájházba ellátogató kitelepült rokonok, ismerő­sök, leszármazottak ma már a magyar fejlődést nem értő, vagy nem méltányoló nyu­gati vendégnek számítanak, akik a tájház anyagán túl a mai falu dolgai után is érdeklődhetnek. E ház kor­hűen berendezett hűs szo­bájában egy sajátos légkör burkában, az anyanyelven elhangzó beszélgetések meg­győzőbbek lehetnek egy jól megírt honismereti tanul­mánynál. A tolnai dombok közt meghúzódó völgyek egyiké­ben fekvő Gyönk, félúton Simontornya és Szekszárd közt található. A bronzkor­ban lakott helyek közé tar­tozik, a népvándorlás korá­ban bizonyítottan avar te­lepülések voltak e tájon. La­kott volt a középkorban. A defterek tanúsága szerint a mai falu helyén a törökök még szép számmal találtak adóztatható családfőt. Mint annyi más magyar település a török alatt, Gyönk is el­néptelenedett. 1704. évtől kezdődően folytak újratele- pítési kísérletek. Lackner Aladár a Tájak-Korok-Mú- zeümok Kiskönyvtára 231. számában hiteles forrásokra támaszkodva hozzáértéssel foglalja össze a település, a tájház történetét, a gyűjte­mény leírását. Az ismertetőből megtud­hatjuk, hogy a település tör­ténete 1722-ben vesz új for­dulatot, mikor is császári se­gítséggel — de még így is nagy nehézségek közepette — megindul az újratelepítés, „így kap Gyönk is egy ki­sebb csoport evangélikust Hessenből. Ezek egy része a földesúrral történt nézetelté­rések miatt továbbáll... A következő évben aztán na­gyobb csapat érkezik és le­telepedve megkezdik itt az új hazában a honalapítást.” Ebből következik, hogy a gyönki tájházban a protes­táns németség életének ha­gyományos használati tár­gyait, viseletét mutatják be. Az összegyűjtött gazdag anyag a főépület hat helyi­ségében tekinthető meg. Ma­ga az épület a 19. század közepe táján épült, az udva­ron új istálló és fészer jó félszázaddal ezelőtt. A deszkakerítés mögött hófehér falú ház, melynek ajtaja,it, ablakait, a népi­nemzeti hagyományoknak megfelelően kékre festették. A helyiségek berendezését, a tárgyak rendeltetésszerű el­helyezését értő kezek végez­ték. Szinte lehetetlen leírni, magyarázni, kibontani azt a harmonikus szépséget, ami­nek részesévé válik a láto­gató. A prospektus tartalmas szö­vege kedvcsináló is, olyan szépen írja le a konyhabel­sőt, a falra függesztett tá­nyérok rendeltetését, az első szoba pihenésre invitáló sa­rokpadját, a családi asztal összetartó erejét. Valóban a szekrények, ládák színültig tele legszebb népviseleti da­rabokkal. A hátsó szoba idő­szakos kiállítások célját szol­gálja. A kamra, éléskamra, valamint a ház többi helyi­sége szintén rendeltetésszerű berendezéssel várja látoga­tóit. Gyönk megközelíthető: Bu­dapest—Pécs vasútvonalon. Keszőhidegkút-Gyönk vasút­állomásról autóbusz visz be a faluba. Gépkocsival a 61- es útról Pincehelynél térünk le Gyönk felé. A 65-ös útról Hőgyésznél térünk le a gyönki útra. Szekszárd felől Kölesden át érkezünk Gyönkre. A tájház címe: Gyönk, Táncsics Mihály u. 448. Mi­vel magam már megfordul­tam ebben a házban, a cím ismeretében csak azt taná­csolhatom, kinek útja arra fordítható, ne kerülje el, térjen be ebbe a házba, ahol az egyszerűség, a célszerű takarékosság és tisztaság fo­galmai időtállóan fogadják a látogatót. A tájház nyitva: május 1- től szeptember 30-ig, napon­ta 13—17 óráig, szünnap: hétfő. Bejelentésre csoportok bármikor megtekinthetik. Telefon: (74) 87-254. Verasztó Antal GYÖNK Német tájház Deutsches Heimatmuseum A borító fotóját Lönhárd Ferenc készítette 300 éve történt Buda visszafoglalása A töröknek 1683-ban Bécs alatt elszenvedett veresége után folytatódó háború ne­gyedik évében egész Európa meg volt arról győződve, hogy Magyarország felszaba­dítása már nem várathat so­káig magára. A török kiűzé­sére alakult Szent Liga egyik szerződő fele, I. Lipót csá­szár és magyar király hoz­zájárult ahhoz, hogy fővezé­re, Lotharingiai Károly her­ceg, a rendelkezésére bocsá­tott császári és szövetséges haderővel megkísérelje Bu­da ostromát, illetve megvé­telét. A magyarországi hadszín­tereken 1686-ban 100 000 fő­nyi törökellenes haderő ál­lomásozott öt csoportban: a fősereg, a bajor hadtest, á drávai, az erdélyi és a szol­noki hadtest. Az összlétszám- ból a legnagyobb hányadot a császári katonaság alkotta 51 180 emberrel. Utánuk kö­vetkeztek a magyarok 14 300, majd a horvátok 12 000 ka­tonával. A magyar katona­ság száma a királyi Magyar- ország akkori területéhez, lélekszámához és gazdasági teherbírásához viszonyítva nem volt kevés. Az ország, erejét messze meghaladó ál­dozatot hozott a török kiűzé­se, Buda visszavétele érde­kében. A bajorok Miksa Emmánuel bajor választófe­jedelem vezetése alatt 8000- en, a brandenburgiak Schö­ning János parancsnoksága alatt 7264-en, a szászok 4700- an, a svábok 4000-en, a frankok 3000-en, a felső­rajnaiak 1500-an, a svédek pedig 1300-an voltak Buda alatt. Az európai nemzetközi összefogást mutatták azok az előkelő önkéntesek — szá­muk több ezer —, akik a világ minden tájáról össze- sereglettek a török elleni harcra. Még angolok, skó­tok, spanyolok, olasz, fran­cia és német hercegek, gró­fok, lovagok is jöttek. De jött' Barcelonából 300 kata­lán önkéntes, s egy olasz pap vezetésével 20 olasz ön­kéntes mesterember is. A fősereg létszáma a ba­jor hadtesttel együtt Buda körülzárásakor, június 18-án, 44 750 volt, de a később ér­kezőkkel az ostromlók szá­ma — veszteségek nélkül — 60 844-re nőtt. Budát — becslések szerint — 12 000 janicsár védte. Pa­rancsnokuk Ali (Arnot) Ab­durrahman pasa kipróbált, jó képességű és bátor kato­na volt, aki az osfrom kez­detekor összehívta katonáit, ünnepélyesen figyelmeztette őket kötelességükre, majd a lelkűkre kötötte: Buda ezen a vidéken a török ura­lom egyetlen erőssége, Kons­tantinápoly kulcsa, az egész Kelet védőbástyája, az egész Oszmán Birodalom oszlopa. Ha ezt megőrzik, minden megmarad a muzulmánok­nak. ..” A várat dél felől a 21 000 főnyi bajor hadtest, a többi oldalról a fősereg kezdte ostromolni. Az Alsóvárost sikerült június 24-én beven­ni. A Vízirondella elleni tá­madást a komáromi sajká­sok ágyútűzzel támogatták. A rohamozok két oszlopban, a rondella körüli árokban övig érő vízben igyekeztek a rondellát megkerülni és a sánckarókat kiszakítani. A bal oszlop behatolt a rondel­lába és belülről felnyitotta a kaput. Ezáltal szabaddá vált a törökök által elhagyott egész partmente. Ettől a naptól a hajók egészen a rondelláig vezetett ostrom­árok végéig leúszhattak éle­lemmel, hadianyaggal és az ostromhoz szükséges rőzse- kötegekkel, sánckosarakkal stb. Hetekig tartott ezután a védősáncok és a falakig hú­zódó vívóárkok kiépítése. Július 1-től folyamatosan dörögtek a nagy faltörő ágyúk. A kiváló török lövé­szek és az elszánt janicsárok többször kitörtek, beszögez­ték az ágyúkat és ellenakná­kat robbantgattak. Közben híre jött, hogy a nagyvezír hatalmas sereggel közeledik a védők megsegítésére. Egy­re sürgetőbbé vált Buda be­vétele. Ezért — és az önkén­tesek sürgetésére — Lotha­ringiai Károly július 13-án a vár északi oldalán megindí­totta a hatalmas falak elleni első rohamot, amelyet a tö­rökök visszavertek. súlyos veszteséget okozva a keresz­tények harcosaiban. Három nappal később a bajorok si­keres rohammal elfoglalták a palota külső árkait. Július 22-én a védők vak­merőén kirohantak, és raj­taütöttek a bajorokon, és nagy veszteséget okoztak nekik — 250 keresztény ka­tona esett el vagy sebesült meg —, a száz janicsár kö­zül viszont csak húszegyné­hány maradt fekve a csa­tatéren. Kevéssel ezután az egyik bajor mozsárágyú telibe találta a törökök leg­nagyobb lőporraktárát, ahol 8000 mázsa lőpor robbant föl. Mátyás király palotájá­nak egy részét ugyanis ha- < dianyag-tárolóvá alakították át a védők. A borzalmas ere­jű robbanás másfél ezer tö- , rök holttestét szórta a leve­gőbe, mázsás köveket hají­tott át a pesti oldalra, kisza­kította a keleti falat. „Az egész látóhatár elsötétedett. Föld, kő és emberi eső hul­lott alá...” — írta a bran­denburgiak tábori sebésze. Lotharingiai Károly ki­használandó a robbanás okozta zavart, megadásra szólító levelet küldött a vár­ba, de a pasa határozottan visszautasította, s július 25- én katonái ismét kirohantak, ezúttal az északi oldalon. Július 27-én indultak az ostromlók az első általános rohamra. Az öldöklő kézitu­sában a szövetségesek közel 3000 embert veszítettek, kö­zöttük 600 hajdút. Ekkor tör­tént. hogy az egyik győri hajdú elsőként érve a vár­fokra, kitűzte zászlaját, de az ostromlókat a törökök — 2500 katonát feláldozva — visszavertél#. A július 30-i megadásra szóló felhívást a pasa szin­tén elutasította. Ezért Ká­roly herceg augusztus 3-án újabb általános rohamot in­tézett Buda ellen, mert ad­dig akarta kierőszakolni a vár birtokbavételét, amíg a nagyvezír felmentő hada meg nem érkezik. De ez a roham is kudarcot vallott, s közben valóban Buda alá ér­tek Szulejmán nagyvezír hadoszlopai. Többször pró­bálkoztak az áttöréssel, de | véres harcok árán is csak alig 300 janicsár tudott be­jutni a védők segítségére, a falak mögé. Közben — augusztus 22- én — az ostromlók új roham­mal erős állásokat foglaltak el a vár északi és déli fala- i in. A nagyvezír augusztus 29- ! én hajnalban Óbuda felől is­mét 3000 janicsárt indított a j várba, de majdnem mind el­esett a vad harcban. Ezután Lotharingiai Ká­roly kitűzte a következő ál­talános roham időpontját. 1686. szeptember 2-án ágyú­dörgés adott jelet. E ragyo­gó hétfői napon ellenállha­tatlan erővel nyomultak elő­re a falakra az ostromlók! Mindössze egy órán át tar­tott a véres küzdelem. Buda vára 1686. szeptem­ber 2-án estére a kereszté­nyek kezébe kerülve, felsza­badult a 145 esztendős török uralom alól. Dr. Csonkaréti Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom