Békés Megyei Népújság, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-27 / 228. szám
/ 198(). szeptember 27., szombat Emlékidézö Rázga Józseffel Két első és egy második helyezés a llangolleni kórusversenyen — Kórus, amely „kimutatta virtuozitását” iZHaumtj A walesi Llangollenben negyvenedik alkalommal rendezték meg idén nyáron a nemzetközi kórusversenyt. A békéscsabai Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola leánykara tavaly az angliai Schrewsbury-ben indult egy kórosversenyen, hírük eljutott Llangollenbe is, mire az ottani fesztivál-versenyiroda meghívó levelet küldött Békéscsabára: várják a leány- kart, vegyenek részt a nagy versenyen. A llangolleni kórusfesztivál (a szakmabeliek jól tudják) a világ egyik legjelentősebb és legnevesebb ilyen találkozója. — A szükséges formaságokat elintéztük és nekivágtunk az útnak — emlékezik vissza Rázga József, a zene- művészeti szakközépiskola igazgatója, a kórus karnagya 1980. júliusára. Közben azt is megemlíti, hogy a felkészülésben sokat jelentett az a szabadkígyósi „edzőtábor". melyen a kórus egy álló héten át "gyakorolta a kötelező műveket (egy spanyol motettát és egy angol operakórus-részletet), valamint Karai József Virágsira- tóját, Kodály- és Kacsáról ü veket. szabadon választót t - ként. Kalandos és fárasztó utazás után július 8-án érkeztek meg Llangollenbe. másnap már meg is kezdődött a verseny. — Három kategóriába neveztünk be, a női karok, a folklórkórusok és az ifjúsági kórusok versenyébe. Az első versenynapon, mintegy tíz órával az éjféli megérkezés után utolsónak énekeltünk a női karok versenyében. Nyugodtak voltunk, bíztunk magunkban. Persze, nem abban. hogy ezt a versenyt mi nyerjük meg. abban csupán. hogy helytállunk, és szépen énekelünk. Amikor a zsűri kihirdette az eredményt. a lányok sírtak-ne- vettek örömükben. Tizenöt kórus közül első helyen végeztünk! 265 pontot kaptunk, a második, egy walesi kórus. 204-et. a harmadik, a jugoszláviai Ljubljanából jött női kar 226 pontot. A helyi lapok nagy beszámolókat közöltek a versenyről, a Western Mail „elsőrendű kórusnak" titulált bennünket, a Shropshire Starban pedig két kórustagunk. Gönczy Hajnalka és Hainfart Márta mosolygott szembe az olvasókkal, kezükben a kórus- prospektussal, mely nagysikert aratott odakint. Az ötszáz fontos első díj és az oklevél sem volt akármi! Rázga Józseffel az úton készül* színes fényképeket, nézzük, majd a fesztivál lenyűgözően precíz és kitűnő nyomdai munkáról árulkodó programfüzetét lapozgatjuk, melyben még az is feltalálható. hogy az egyik napon a Magyar Népköztársaság londoni nagykövete volt a verseny védnöke. ■— A folklórkórusok fellépése következett ezután: ezt is mi nyertük meg hat pont előnnyel, a 25 együttest felvonultató mezőnyben egy egyesült államokbeli kórus előtt. A harmadik az ifjúsági kórusok versenye volt: egyetlen (!) ponttal szorultunk második helyre egy sheffieldi angol kórus mögött. — Elképzelhetetlenül nagy siker ez, hasonlóra itt a békési tájon még soha nem volt példa. Miben látja a két első díj és a második helyezés titkát? — Mi, ahogyan már említettem, becsülettel akartunk helytállni. Ez volt a programunk, ismerve a llangolleni kórusverseny magas színvonalát. Hogy sokkal több sikerült, elsősorban a lányoknak köszönhető, ilyen oda- adóan felkészülő társaság nem minden évben jön ösz- sze. Habár eltökélt szándékunk, hogy a további években is megőrizzük ezt a szellemet, akarást és tudást, ami most jellemzi a leánykart. Nem volt véletlen az sem, hogy a verseny végeztével meghívást kaptunk a tavalyi fesztivál színhelyéről, Schrewsburj^ből: adjunk önálló hangversenyt a város St, Johns templomában. A hangversenyen ott volt Schrewsbury polgár- mestere és a fesztivál igazgatója is. aki egyesült államokbeli vendégszereplésre hívta meg a kórust, jövő nyárra ... — Mondják, hogy különösen a folklórkategóriában arattak zajos sikert. — Igen. itt történt meg, hogy a zsűri elnöke. Mr. Roy Bohana, hasonló versenyeken szokatlanul, hangos „bravó’’ felkiáltással jutalmazta produkcióinkat. Ez a „bravó” a zsűri jegyzőkönyvébe is bekerült. A jegyzőkönyvmásolat már a kórus emlékkönyvéből kerül elő. Mr. Roy Bohana saját kezű bejegyzése az a ..bravó”, ugyanakkor a zsűri véleménye is figyelemre méltó: „A Bartók Béla-leánykar rendkívüli képességű kórus... Kodály és Karai műveivel kimutatta virtuozitását..." Ma. szombaton Battonvón, az. SOS gyermekfaluban énekelnek, október elején Békéscsabán a Zenit '86-on. november 1-én Budapesten, a Vigadóban, november 10- én Békésen a Köröstáj-nap záróhangversenyén mutatják be walesi versenyprogramjukat. Jövőre pedig — reméljük — New Yorkban tapsolnak majd nekik. Ki gondolta volna, hogy erről a tájról ezek a lányok lesznek az elsők, akik nemzetközi megmérettetésben ilyen káprázatosán szerepelnek? Sikerük igazi siker, a tudás, a felkészültség győzelme. (sass e.) MOZI Balkán Expressz Ha félős lennék, vacogott volna a fogam a mozi nézőterén, miközben vetíttek a Balkán Expressz című színes jugoszláv filmet. No. nem a történet volt olyan, ami hát- borzongató, hanem az egyedüllét. Régen volt már ilyen, hogy ennyire kevesen váltsanak jegyet egy — akármilyen nemzetiségű film bemutatójára. Utólag és gyorsan hozzá kell tenni: valamit megszi- matolhattak az emberek. Most hirtelenjében magam sem tudok olyan időmúlató elfoglaltságot mondani, ami ne lenne érdekesebb, fontosabb, mint a magyar néző számára eddig idegen Bran- ko Baletic rendező fteskeny- vásznú, feliratos műve. Pedig a történet még elmenne. Mosolyogtató helyzetekkel tűzdelve szólni a második világégés éveiről, a hátország hétköznapjairól — újszerűnek ugyan igazán nem mondható szemszögből. Mert a címszereplő egyáltalán nem(csak) sínen közlekedik, hanem valódi hús-vér, pontosabban magát zenekarnak álcázó, zsebtolvajlásból élő társaság. A hegedűtök inkább az elorzott értékek tárolására szolgál, mintsem a zeneszerszám fészkéül... De aztán kitör a háború. Jugoszláviát elözönlik a németek. de „meg kell élni”. A régi életforma az új .helyzetben valahogy nem akar ösz- szejönni. A nagy rablás elkövetői értelemszerűen nem tűrik meg a kis sakálokat, ha azok akarva-akaratlanul elrisztják a felállított csapda felé sétáló prédát... Branko Baletic meg is ijedt attól, amit vállalt. A film második részében már visszakozik, szinte le- és megtagad mindent. Nem szabad viccelni ezekkel a helyzetekkel? Akkor miért kezdett bele? Soha nem tudjuk meg! A már-már szellemes és szórakoztatónak induló vígjátékból sete-suta. ritka fogú szerszámmal összegereblyézett valami lesz. A befejezés a rendezői szándékkal éppen ellentétesen nem hősivé, hanem szánalmassá, talmivá és bohózativá silányul. . . A legnagyobb jó szándékkal sem lehet túl sok erényt találni ebben a másfél órás filmben. Aki mégis jegyet vált rá. legfeljebb Zsivko Zalar operatőr jól és érzékkel fotografált képsorait élvezheti, és az egyik főszereplő, Bora Todorovic alakítását. akit jól ismer a magyar közönség. A híres-nevezetes A forró szél című jugoszláv tévésorozatban is játszott; Surda NSZK-ban dolgozó, néha haza-haza látogató fiatalkori barátjának szerepében nyerte el tetszésünket. Mintha a magyarországi forgalmazók is érezték volna: aligha lehet sikeres ez a film. Érintetlenül hagyták, éppencsak feliratozták. Pedig kár volt még ezt is tenni vele. Az elmúlt szezonban Oscar-díjjal is megkoronázott jugoszláv filmgyártásnak jószerével ennél csak értékesebb. szórakoztatóbb alkotásai vannak. Ha néha-néha egy-több a magyar néző elé kerül, az általában behozza közönségét. A Balkán Expressz után nagyot csalódtunk. Nagy kár érte... (N. L.) Próbál a fúvós- zenekar A gyulai önkéntes úttörő tűzoltó fúvószenekar tagjai jól emlékeznek 1985. április 4-re, első bemutatkozásukra. Ennél már csak az a nap emlékezetesebb, mikor először léptek be a zeneiskola kapuján. — Lakatos tanár bácsi, aki később trombitálni tanított, bejött az iskolába, hogy jelentkeznénk-e a zeneiskolába? A tatám valamikor trombitán játszott, így nem volt nehéz rábeszélni engem se. Azóta itt vagyok. Mindezt Burda Szilárd meséli a zenekar egyik csü» törtöki próbája előtt. Társaival — Zelman Attilával. Pluhár Gyurival, Vicze Sanyival és Kovács Gabival — eljött hamarabb, hogy segítse a színpad rendezését. Vannak vagy húszán, mindenkinek elő kell készíteni a széket, hogy aztán zavartalanul menjen a munka. A zenekar lelkes, fiatal vezetője, Kukla Zoltán még az irodájában van. Ott keressük fel, hogy az együttes megalakulásáról kérdezzük. — Az érdem a tűzoltóságé, hiszen az elmúlt év októberében ők kerestek fel minket. hogy hozzuk létre a fúvószenekart. A zeneiskolában ilyen tradíció még nem volt. Egy kollégám tanított ugyan trombitán, de szólamfúvós hangszeren nem játszott senki. Továbbfejlesztettük a tanszakot, aztán tizenöt gyerekkel megkezdtük a közös munkát. Gondok persze akadnak bőven. Cserélődnek a kis zenészek — ilyenkor mindent újra kell kezdeniük. nem egységes a színvonal... Szerencsére a partner segítőkész. — Nemcsak az alapító gondolat volt a tűzoltóságé, hisz közbenjárásukkal kaptunk a tanácstól anyagi fedezetet a hangszerekre. Biztosították a gyerekek egyenruháját. Szóval amiben csak tudnak, segítenek azóta is. A hála mindezért: kemény munka. S ha álmaik valóra válnak, idővel szabadtéri koncertekkel, esetleg várszínházi fellépéssel színesítik a város kulturális életét. Addig is sokat kell gyakorolniuk. Három óra van. az iskola egyetlen tenorkürtöse, a csöppnyi Dezső Balázs elfoglalja helyét a színpad közepén. . . Kukla Zoltán magasba lendíti a kezét, s megszólal a muzsika. Nem zavarunk tovább. Jó munkát! N. A. Fotó: Szóko MnrEtt Llangolleni felvétel a győztes békéscsabaiakról Centenárium Ma ünnepli megalakulásának századik évfordulóját a Gyulai Tűzoltó Egyesület. Erre az alkalomra és az utókor számára lelkes helytörténészek, fehéredé hajú önkéntes tűzoltók felderítették, összegyűjtötték az elsárgult okmányokat, a megkopott emlékeket, szóval mindazt, amikből közel százoldalas könyv, a Gyulai önkéntes Tűzoltó Egyesület évszázadnyi időt felölelő életrajza megszülethetett. Kiss János, a jelenlegi városi tűzoltóparancsnok a könyv előszavában így ír e kiadványról: „Nem ígérnek könnyű olvasmányt az avatatlannak e könyv lapjai.” Valóban nem színes leírásokra, érdemes történetek rögzítésére törekedtek a szerzők, hanem a tényszerű események sorozatának megörökítésére. A tűz valamikor istencsapás volt e tájon. Ha véletlenül kigyulladt egy ház, könnyen leéghetett az egész város. Volt példa erre, hiszen a fa, a nád, a sövény volt a fő építkező anyag e lápos vidéken. Még a múlt században is. A tűzvédelem szervezése tehát igen régi feladat. Az első írásos emlék erről a gyulai vár 1528. július 17-én kelt leltárának lapjain találhatók. Ebben egy tűzoltásra szolgáló rézfecskendő szerepel. Harminc évvel később már négy vízipuskáról szól az ilyen jellegű híradás. A pestis, a kolera és az árvizek mellett mindig a tűz jelentette a legnagyobb veszedelmet. 1801. július 9-én is pusztított a „vöröskakas” három napon át, és csaknem az. egész város leégett. A háborúk, csatározások során — s volt belőlük bőven — szinte rendszeresen felégették a falvakat, lakóházakat, az emberek féltve őrzött vagyontárgyait. Ezzel törtek borsot egymás orra alá, így is gyengítették egymás erejét a szemben álló felek. Mire véget ért a török háború — itt eltartott 129 évig — alig maradt élő ember a megyében. Az írásos emlékek szerint 1766. március 14-én röppent fel békeidőben először a vörös kakas a gyulai házakra, majd 1769. május 29-én. E tűzesetek is szerepet játszhattak abban, hogy az első tűzvédelmi előírás — azok közül ami ránk maradt — megszülethetett. Tizenkét pálcaütéssel büntették azokat, akik az előírásokat megsértették. De hiába volt a szigor, a testi fenyítés: 1794- ben újra lángba borult a város. Megkönnyítette ezt a nagy szárazság, amelynek nyomán éhínség is fellépett. A legnagyobb tűzvész 1801. július 9-én szakadt a városra. Három napig égett. Pernyéje Sarkadig, sőt Kötegyá- nig szállt. Hatszáz ház lett ekkor a tűz martaléka. Leégtek a templomok, elpusztult a vármegye levéltára, elhamvadt a kastély épülete. A tűvel-heggyel egymásra épült város az üszkös romokon már rendezettebb formában épült újjá. A ma is meglevő utcák egy része ekkor alakult ki. A tűz később sem kerülte el Gyulát. Hol itt, hol ott égett le egy-egy ház, néha több is. 1882. március 25-én újra felcsaptak a lángok. Több mint ötven épület
