Békés Megyei Népújság, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-01 / 205. szám

1986. szeptember 1., hétfő Válaszolt az illetékes „Harminc kilométer három és fél óra alatt, vonaton” címmel rovatunkban 1986. július 21-én tettük közzé egy olvasónk levelét, amely­re a MÁV Szegedi Igazgató­ságától, a kereskedelmi és szállítási osztálytól a követ­kező válasz érkezett: „A cikkben említett Me­zőhegyes—Kétegyháza között közlekedő személyvonatot to­vábbító mozdony Mezőko- vácsháza állomáson műszaki hiba következtében szolgá­latképtelenné vált. Az ott szolgálatot teljesítő dolgozók egy másik, kevesebb utast továbbító vonat mozdonyát használták fel az elromlott gép helyett. Emiatt a vonat’ Medgyesgeyházára. de Két­egyházára is 65 perc késés­sel érkezett, 19 órakor.. Az utasok tájékoztatása való­ban úgy történt, hogy a vo­nat Békéscsaba állomásig fog közlekedni. Az eredeti döntést azonban meg kellett változtatni, mivel Kétegyhá­za állomás közölte, hogy ál­lomásáról a 18.55-kor Mező­hegyesre induló vonatra 150- 200 utas várakozik, akidet szintén 60-70 percig kellett volna várakoztatni, ha a vo­natot Békéscsaba állomásig továbbítják. A döntés megváltoztatásá­ról azonban az utasokat már csak Kétegyháza állomásra való beérkezésük után tud­ták tájékoztatni. A fentieket figyelembe véve az illetéke­sek a leggyorsabb továbbítá­si lehetőségeket választották, az utasokat nemzetközi gyorsvonattal szállították el. Tudomásunk szerint Szeged felé Békéscsabán keresztül utazni kívánó utas a vonaton nem volt, ilyen jelzés, pa­nasz nem érkezett részünkre. A kétegyházi forgalmi szolgálattevő elmondta, hogy a „majd lesz valahogy” ki­fejezést távbeszélőn történt beszélgetés során alkalmaz­ta, nem pedig az utasok tá­jékoztatására. Az utasok ré­szére a megváltozott hely­zetről történt késői tájékoz­tatásért a mulasztókat fele­lősségre vontam. Az utasok­étól a műszaki hiba által okozott késésért, a helytelen, illetve késői tájékoztatásért ezúton is szíves elnézést ké­rünk.” Auf Wiedersehen, Vác! Május közepe táján gim­náziumunk vezetősége leve­let kapott az Országos Peda­gógiai Intézettől. A levél lé­nyege a következő volt: is­kolánk egy tanulója részt vehet a június 30—július 19. között, második osztályos kö­zépiskolások számára Vácott megrendezendő belföldi né­met nyelvi táborban. A né­met nyelv területén ez az első ilyen jellegű kezdemé­nyezés. Nagyon boldog voltam, amikor megtudtam, hogy is­kolánkat én képviselhetem. Örömömet csak fokozta, hogy a megyei tanács műve- lőcksi osztálya a részvételi díj teljes összegét kifizette (2500 forint). Tehát nekem ne m volt más dolgom, „csak” helytállni. Megyénket hárman képviseltük. Busa Gabriella, a gyulai Erkel Ferenc, Lázár Emőke, a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium, jómagam a szeghalmi Péter András Gimnázium diákja. Szálláshelyünk Vácott, egy hatalmas, modern kollégium volt a városközpontban. Már megérkezésünk pillanatában megnyerte tetszésünket. Mint megtudtuk, 60 magyar és 60 NDK-beli lakója volt a tá­bornak. A szobabeosztás is elősegítette a ryelvtanulást, hiszen egy szobában laktunk német lányokkal, így rá­kényszerültünk a nyelvgya­korlásra. Délelőttönként 45 perces órák voltak, melyeket NDK- beli főiskolai tanárok tartot­tak, természetesen anyanyel­vükön. Eleinte nehezen ér­tettük őket, de lassan meg­szoktuk a kiejtésüket. Fog­lalkoztunk többek közt nyelvtannal, fonetikával, új­ságolvasással, lexikológiával. Megismerkedtünk az NDK legnagyobb városaival, ren­geteg új dalt, játékot tanul­tunk. Szókincsünk rendkívül sokat gyarapodott. Délutá­nonként várost néztünk, jó időben strandoltunk, estén­ként koncertre, filmvetítésre jártunk, vetélkedőkön vet­tünk részt. Hétvégeken ki­rándulásokat tettünk, termé­szetesen közösen a német egyetemistákkal. Rendkívül jól szervezett, emlékeztes, és nem utolsó­sorban hasznos volt ez a há­rom hét. Annyit azért hadd tegyek hozzá, jó lenne ha legközelebb német egyete­mista fiúk is jönnének, hi­szen most 106 lány mellett össze-vissza 14 magyar fiú vett részt a táborozáson. Lovász Mariann Szeghalom Gyors munka volt A közelmúltban történt Újkígyóson: egyik nap, dél­után 4 óra tájban, gázveze­tés közben a Kemikál előtt eltörött az ivóvízvezeték. Negyvenhárom ház maradt víz nélkül — ráadásul az ut­cában sok portán tartanak jószágot. A vízmű helyi dol­gozói, valamint a Kemikál és a tanács néhány dolgozó­ja, azonnal munkához lá­tott, és este negyed 10-re helyrehozták a hibát. Mindezért őket valóban elismerés illeti — ugyanak­kor kíváncsian várjuk a hírt, vajon felelősségre von­ják-e azokat, akik a kárt okozták? ... Jóleső figyelmesség Nagy meglepetés ért az idei bányásznapon: az ünnep alkal­mából eeer forint anyagi támo­gatást kaptam, mint nyugdíjas. A pénzt a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szo­cialista brigádjai, az üzem kol­lektívája által végzett kommu­nista műszak béréből fordítot­ták erre a célra. Nagyon jól­esett ez a figyelmesség,, segít­ség. Lászlótelki István Pusztaszöllős * » i—■■ ■ ■ - ........— ■ -­V isszhang „SOS nemcsak a gólyá­kért” címmel adtuk közre Du- mics Tivadarné kétegyházi alvasónk levelét, aki arról írt, hogy utcájuk egyik vil­lanypóznájára gólyacsalád költözött, ám a fészek eső­zéskor mindig zárlatot oko­zott, sőt egyszer a fészek ki­gyulladt, és 3 kisgólya el­pusztult. Rossz időben „a vezeték félelmetesen kattog, hatalmas szikrákat szór. Bi­zony félünk, hogy esetleg tü­zet okoz ...” — írta Dumics- né. A gólyafészek ügyében a következő levél érkezett a Démász békéscsabai üzem- igazgatóságától: „A levélíró Dumics Tivadarnével egyet­értünk abban, hogy a gólya védett madár. Hálózatainkra települő gólyákat úgy véd­jük, hogy fészkeiket az osz­lopra szerelt fészektartóba helyezzük át, vagy külön oszlopot szerelünk, ha közép- feszültségű hálózatra fészkel­nek, Egy-egy fészek súlya egy, másfél mázsa, és csak emelőgéppel, igen nehéz munkával helyezhető át. Je­lenleg üzemigazgatóságunk területén a hálózatainkon 59 gólyafészek van, ebből 44 külön fészektartón. Tapasz­talatból tudjuk, hogy a fész­kekhez a gólyák itt-tartóz­kodásakor nem szabad hoz­zányúlni, mert elhagyják azokat. A fészkeket emiatt szeptember és március kö­zött helyezzük fészektartóba, így is előfordul, hogy ta­vasszal a gólyák nem foglal­ják el korábbi fészküket, ha­nem újat építenek. Jelenleg 8 hálózati fészektartón és 2 külön oszlopos tartón nem fészkelnek gólyák. Az írásban említett Két­egyháza, Nagy Sándor utcai gólyafészekről csak 1986. jú­nius 2-án szerzett tudomást gyulai kirendeltségünk, ak­kor, amikor a fészek üzem­zavart okozott. Az előbbiek­ben említett okok miatt a fészekhez nem lehetett hoz­zányúlni, mert az is a kis- gólyák pusztulásához veze­tett volna. Ebben az esetben a gondot növelte, hogy a gólyák 20 kilovoltos hálóza­tunk végfeszítő oszlopán fészkelnek. Ezt a fészket a gólyák elköltözése után kül- oszlopra, fészektartóba fog­juk áthelyezni, és reméljük, jövő tavasszal ezt a gólyák el is fogják foglalni. Gyulai kirendeltségünk művezetője a kétegyházi tanács elnöké­vel már az írás megjelenése előtt közölte a gólyák védel­mére tervezett intézkedésün­ket. A kisgólyák oktalan el­pusztulását mi is sajnáljuk, de az adott esetben megelőz­ni nem tudtuk.” KÜTFÜRÁS! Két év garanciával, teljes felszereléssel, motorcsatla­kozással, minden anyag hozzáadásával (esd, szű­rő, kútfej, motorcsatlako­zóval). Csőátmérő: 40 mm. Irányár 10 m mélységig 3500 Ft, minden további méter 50 Ft. Levélcím: Sánta Béla kisiparos. 6726 Szeged, Marostői u. 33. ÉPÍTKEZIK? GONDJA VAN? CSAK EGY TELEFON! Korszerű építőanyag reklámáron! Érdeklődjön, megéri: BÍZOL GT, Békéscsaba, Kossuth utca 23. Telefon: 26-613. Ötvenéves érettségi találkozó Szerkesztői üzenetek Kondacs Mihály, Szarvas: Türelmét kérjük, levelüket az OTP Békés Megyei Igaz­gatóságának továbbítottuk. Szelezsánné Katona Mária, Kétegyháza: Az eset való­ban bosszantó, s nem növeli az üzlet jó hírét. Kérjük, figyelje a rovatunkat, a té­mára rövidesen bővebben visszatérünk. 16 egészséget! Körösladányban 60. há­zassági évfordulóját ünne­pelte Szabó Lajos és felesé­ge, Bögre Margit. Az idős házaspárt családja köszön­tötte a ritka jubileumon, melynek alkalmából mi is jó egészséget kívánunk! Már nem unalmas a napközi Több szülő nevében írok elismeréssel azokról a peda­gógusokról, akik állják a sarat a sarkadi sportpálya melletti napközis sátortá­borban. Szervezett és gaz­dag programokkal (mozilá­togatás, kiállítások, kirán­dulás a szarvasi arboré­tumba, és így tovább) tet­ték nagyon kellemessé az évek óta unalmas nyári nap­közit, nem riadva vissza a kerékpártúrától és buszki­rándulástól sem. Köszönet a kezdeményezőknek és a pe­dagógusoknak. Gy. Gy.-né, Sarkad Ötven évvel ezelőtt, 1936- ban, a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium elődjé­ben — az akkori Rudolf Reálgimnáziumban — 28­an érettségiztek. Augusztus 16-án közülük 13-an talál­koztak egymással. A hajda­ni diákokat Furák György- né igazgatóhelyettes köszön­A Herbária üzemhez 1986. július 10-én bevittem há­rom kiló, 80 dekagramm szárított bodzavirágot. Kap­tam egy átvételi elismer­vényt, amely nyugtázza, hogy átvették tőlem az árut, és elküldték a nagyhalászi üzembe, majd onnan kapok egy pár forintot, ahogyan az átvételkor tájékoztattak. Ám, ez ideig egy fillért sem kaptam. Igaz, nem gondol­tam nagy összegre, de az is Körülbetlül egy hónapja, hogy észrevettem, Méhkeré­ken az utcán, nappal is ég­nek a villanyok. Egy kicsit csolálkoztam, de az ember sok minden felett napirend­re tér. Ám egy idő után bosszantani kezdett a dolog, hiszen energiatakarékosság­ról beszélünk. Aztán tegnap át kellett mennem . Köte­tötte, és az utódok nevében a gimnázium kamarakórusa műsort adott tiszteletükre. Az érettségi találkozó után az öreg diákok megkoszo­rúzták elhunyt békéscsabai osztálytársaik, és volt osz­tályfőnökük, Saguly József sírját. igaz, hogy ezek szerint ke­vés pénzért beveszik, drága pénzért eladják, és még azt a keveset sem küldik érte? Gondolom, magánszemélyek ezért nem foglalkoznak az ilyen munkával. Az átvételi elismervényt lebélyegezve, és aláírva a Herbária üzem részéről Békéscsabán kap­tam, az üzemvezetőtől. Raffai József, Sarkad gyánba, és észrevettem, ott is égnek nappal a villanyok az utcán. Amikor ennyire takarékoskodunk az áram­mal és minden energiával, nem vétek így pazarolni?! S vajon ki fizeti ezt a felesle­ges többletfogyasztást ? Borszéki Tiborné, Méhkerék Mikor űzetnek a bodzáért? Napvilágnál is villanyvilágítás Dr. Kovács Károly Az akasztófa árnyékában Téves bírói ítéletek AZ ALAPTALAN GYANÜ ESETE A történet a megszállás idején, 1943. október 15-én a Szerémségben. Nestinben és Bánostoron kezdődött, és az usztasák által rendezett vér­fürdővel kapcsolatos. A jel­zett időben egy Tomljenovic nevű usztasa tiszt tömeg­mészárlást hajtott végre a két Fruska Gora-i faluban. A helybeli szerb lakosság el­leni „tisztogatási akcióban” kirabolták, meggyilkolták és fosztogatták a lakosságot. Az usztasa magával hurcol­ta Dragica Zaricot. A köz­vélemény úgy gondolta, hogy a nő az usztasa kedvese lett, s a tragikus esemény óta nem adott hírt magáról. Csupán 1947 decemberé­ben jelent meg édesapja há­zában Bánostoron, valamint a Nestin községben lakó nagynéniénél jelentkezett rövid időre férjével (egy ten­gerész-egyenruhát viselő fér­fival), akiről több tanú azt állította, hogy a tömeggyil­kos Tomljenovic. A két köz­ség lakosai között a dolog megrökönyödést és felhábo­rodást keltett. Feljelentet­ték, majd őrizetbe vették Dragicát és a férjét is, aki Ante Jakovcevic néven sze­repelt. Öt tömegmészárlás­sal és rablással vádolták, fe­lesége ellen pedig bűnpárto­lás és a háborús bűnös rej­tegetése miatt emeltek vá­dat. Az újvidéki törvényszék előtt folyt az ügyben eljá­rás. Jakovcevic és felesége is erélyesen tagadták a vá­dat. Dragica Zaric a bíró­ságon előadta, hogy a tragi­kus tömegmészárlás előtt néhány hónappal utazott el hajóval Vukovárról Bános­torra. A hajón egy jól öltö­zött magas, magát újságíró­nak mondott úrral találko­zott, s nyilván megtetszhe­tett neki, mert közeledni próbált hozzá. Ö azonban Bánostornál leszállt a hajó­ról, anélkül, hogy az illető­nek megmondta volna a ne­vét és megadta volna a cí­mét. Néhány nap múlva le­velet hozott a posta, amely­ben az említett, magát új­ságírónak mondott személy közölte vele. hogy a hajón egy asszonytól tudta meg a nevét és a címét, és továb­bi kapcsolatot keresett vele, mert megkérte, hogy írjon neki választ a megadott címre. A leány azonban nem felelt a levélre. Amikor 1943. október 15-én az usz­tasák a Fruska Gorában a partizánok után kutatva Bánostorra értek, és ott nagy vérfürdőt endeztek, a lakos­ságot a tempomudvarra te­relték, Dragica édesapja mellett állt, amikor egyszer, re hallotta, hogy az usztasák az ő nevét kiáltják. Nem akart jelentkezni, de a megismételt felszólításra és a többiek unszolására elő­állt, nehogy másoknak ba­ja származzon miatta. Ekkor az usztasa tiszt elé vezették, aki megkérdezte tőle, megis­meri-e. Tagadó válaszára az usztasa tiszt elmosolyodott, és azt mondta, bizonyára az egyenruhája miatt nem is­meri meg, mert ő az, aki néhány hónappal ezelőtt a hajón újságírónak mondta magát. Közölte Dragicával, hogy rossz idők járnak, s ezért oltalma alá veszi, s választ sem várva, azonnal megpa­rancsolta két katonának, hogy vigyázzanak rá, ne­hogy baja essen, s hogy meg ne szökhessen. Ezután egy helybeli német házába ve­zette, ott is aludt, míg a fa­luban az usztasák a pa­rancsnokság utasítása sze­rint a partizánok utáni ku­tatás kifogásával élve rabol­tak, gyilkoltak és fosztogat­tak. Másnap a tiszt közölte vele — folytatta vallomását Dragica —, hogy saját ér­dekében magával viszi, mert csak úgy lesz az élete biz­tonságban. — Erélyesen til­takoztam és sírtam, hogy nem hagyhatom egyedül apámat — mondta tovább Dragica —, de közben be-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom