Békés Megyei Népújság, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-27 / 228. szám
I ZU auraiéi 1986, szeptember Z7., szombat o / SZÜLŐFÖLDÜNK Battonya Egy városiasolló nagyközség A felszabadulási emlékpark A MOM helyi üzeme A korszerű könyvtár Már üzemei a tv-átjátszóto- rony A nagyközség határában feltárt bronzkori leletek bizonyítják: a Maros törmelékkúpján, a Száraz-ér partján már jóval a honfoglalás előtt lakott hely volt Battonya térsége. A korai Árpádkorban keletkezett település neve állítólag a nagyszent- miklósi rovásírásos aranykincs egyik edényén is ott díszeleg. A virágzásnak indult falut előbb a tatár pusztítja el, utóbb a török teszi lakatlanná. A török kiűzése után az új tulajdonos, a bécsi kincstár csak 1724- ben kezdi újratelepítését: ekkor kerülnek ide a magyarokkal együtt a mai román és szerb lakosok elődei, ősei. Csak az érdekesség kedvéért jegyezzük meg. hogy tíz esztendő elteltével már 84 szerb, 19 magyar és 6 román család él Battonyán A TATÁR, A TÖRÖK, S A NINCSTELENSÉG Fényes Elek 1851-ben — Magyarország Gheographiai Szótárában — már egy több, mint 6 és fél ezer lelket számláló faluról ír, amelynek Csanád vármegyében „Határa valamivel hasasabb, mint a Maros melléki helységeké, s olyan termékeny éppen nincs, de illő művelés mellett minden bőven terem”. Amikor Battonya 1838-ban mezővárosi rangot kap, már Csanád vármegye — Makó melletti — második legnagyobb települése. Igaz, 1871- ben e rangot elveszti, de ez a tény fejlődését nem töri meg: 1890-ben az itt élők száma megközelíti a 13 ezret, akik közül 9 ezren — Fényes Eleket igazolandó — a mezőgazdaságból élnek. Hogy miképp, az persze más kéj'dés, mert a nyilvántartások szerint 7 ezres a földnélküliek tábora. A battonyai agrárproletárok utat találnak az orosházi és aradi szociáldemokratákhoz, 1891-ben itt is fel- lobban a megmozdulások lángja, amit csendőrsortűz olt ki négy nincstelen helybeli életével együtt. A viszonylag nyugalmas, de dinamikus fejlődés kora végképp lezárul. Az aratósztrájkok sorozatának az első világháború vet véget, amelyben félszáz idevalósi veszti életét, a Tanácsköztársaság battonyai egy hónapja jól lakatja az éhezőket, de annál hosszabb és keservesebb a rákövetkező böjt. A két világháború közötti negyedszázad Battonya történetének legsivárabb időszaka. Van ugyan vasútja, helyi áramszolgáltatása és saját heti lapja, de a felemáson sikerült Nagyatádiféle földreform, a falu határát részben birtokló Mező- hegyesi Ménesbirtok, s a falu földművelési miniszterré előlépett földesura, Horthy sógora, Purgly Emil, semmit nem emel a községen. LAKÓINAK 40 SZÁZALÉKÁT VESZTETTE EL A második világháború 1944 szeptemberéig csak újság- és rádióhírekkel, filmhíradókkal és természetesen a nélkülözésekkel érinti meg a falut. Filip Gyenyiszovics Kiva rohamzászlóalja szeptember 23-án ér ebbe a térségbe. Battonya e napon ünnepli a nagyközség háborútól való megszabadulásának napját. Ekkor még mindig 13 ezer lakost számlál és még mindig járásszékhelyi ranggal dicsekszik. Az 1950-es megyerendezés — a rákövetkező két évtized tanúbizonysága alapján ki kell mondani — kedvezőtlen irányba fordította Battonya sorsát. Az ekkor megszüntetett battonyai járással összevont mezőkovácsházi járás székhelye Mezőkovácsháza lett és az ez időtől elkezdődött versenyfutásban, melynek tétje — mint utóbb kiderült — a városi rang elérése volt, Battonya 20 éven át főleg saját erőtartalékaira számíthatott. Az ezt követő évtizedben felkaroltatása viszont a gyorsuló elsorvadás folyamatait e furcsa kettős mérkőzés elvesztése ellenére is feltartóztatta, és ez az igazán döntő ma a városnyi nagyközség életében! A település ugyanis — miközben lakosságának 40-50 százalékát vesztette el 1950. és 1970. között — mind a mai napig megőrizte szerepét a környék, a körzet középfokú ellátásában, a menetközben várossá nyilvánított Mezőkovácsháza társközpontjaként. Ma is Battonya a terület igazságszolgáltatási központja, de az 1947-ben alakult, majd szak- középiskolával kiegészült gimn4ziuma, azután nevelő- otthona, valamint zeneiskolája ugyancsak körzeti megyei „érdekeltségű”. Művelődési háza, OTP-fiókja, áfésze, régebbi és újabb ipari üzemeinek sora szintén az egész környék, így Dombegyház, Kevermes, Dombiratos és Kunágota életében is jelentős. KÉSEI IPAROSODÁS ÉS ELÖREGEDÉS Szűklátókörűség lenne természetesen azt állítani, hogy Battonya életképessége csupán járásszékhelyi rangjának elvesztése miátt kezdett gyengülni. Nem hagyható figyelmen kívül az okok feltárásakor az a nagyjelentőségű folyamat, amely a Battonyán tapasztaltakhoz hasonló következményeket idézett elő az ország alapvetően mezőgazdasági vidékein: a rohamléptekkel megindult iparosítás elszippantotta, majd a nagyüzemi mezőgazdaság kialakulása és főleg gépesítése „elküldte” e tájról az itt fölöslegessé vált munkaerőt. Ebben az átalakulásban Battonya, s vele az egész Csanád sorsa csak annyiban kivételes, hogy az itteni, átlagosnál jobb földek, az átlagosnál több embert tartottak el a robbanásszerű társadalmi-gazdasági változásokat megelőzően, ezért aztán a felkerekedők száma is nagyobb itt az átlagosnál. Az újkori népvándorlás elszívó hatása tehát Battonyát sem kerülte el, az iparosítás két nagy hulláma — Csanádi, sőt alföldi sorstársaihoz hasonlóan — viszont teljesen. A harmadik pedig csupán a 70-es évek második felére ■ért ide, s az eredmény; míg 1975-ben még mindig 200- zal többen mentek el, mint amennyien jöttek, ez a szám 1980-ban már csak 45, 1983- ban 20, újabban pedig a fogyás meg is állt. Mostanában inkább az hat kedvezőtlenül a népesség alakulására, hogy a halálozások száma kétszeresen múlja felül a születéseket, mert hogy az 50 éven felüliek aránya eléri a 40 százalékot. Napjaink Battonyájára persze korántsem ez a legfőbb jellemző. AMI VAN ÉS AMI NINCS Hogy mi van ma Battonyán? Vegyük sorra! Van három termelőszövetkezet, amelyek földjeiket kétharmad részt már meliorálták, s amelyek az aktív keresők 35 százalékának adnak munkát a rekordokat produkáló gabonatermesztésben és a hús- és tejtermelésben. Ezután a munkavállalók 30 százalékát foglalkoztató ipar: a gázbevezetést lehetővé tevő olaj- és földgázbányászat, a szakközépiskolát is életre hívó, de termékszerkezeti gondokkal birkózó MOM helyi gyáregysége, a HTV-üzemegységből alakult és újabb „átalakulás elé néző” BHG-üzem, a sokat vajúdott asztalosipari szövetkezet, amely ablakok, ajtók helyett ma már iskolabútorokat készít, s ide sorolhatjuk még a Petőfi Tsz vasipari üzemét, varrodáját, körkötőüzemét és a szervezés alatt álló lánckötőüzemét a teljesség kedvéért. Mindezek ellenére Batto- nyának vannak még ingázói is: mintegy 300-an járnak el rendszeresen a Mezőhegyesi Kombinátba, a Déléphez, a mezőkovácsházi építőkhöz dolgozni. Van azután Battonyának hévize, amire most fürdőt építenek 3 medencével, az egriek helyére lépett mezőkovácsházi építők. Igaz, nem lesz fedett, mint tervezték, de ha minden jól megy — 10 évi huzavona után — jövőre átadják. Van továbbá a sportpálya mellett tornacsarnok is, ahol az általános iskolások testnevelésóráját tartják. Van román és szerb nyelven oktató iskola is, igaz alig 90 tanulóval, holott a ’60-as években egyedül a szerb iskolában tanultak vagy. 100-an. Van tömegsport, eredményes sportszakosztály, nem is egy.: aztán 6 kórus, közte egy román, citerazenekar, diákújság, nemzetiségi klub. És van szárnyvasút, mert megvédték a felszámolástól, aztán egy állandó kiállítás az 1984 óta közvetlen megyei irányítású falu neves szülöttének. Molnár C. Pálnak alkotásaiból, és egy rövidesen állandó helyet kapó néprajzi gyűjtemény. Végül egy átjátszó tévétorony, amelyet most helyeztek üzembe, no meg a Battonya nevét napjainkban leginkább közismertté tevő SOS- gyermekfalu, amelyet éppen e napon avatnak. És mi az, ami nincs Battonyán? Korszerű új iskolaépület, igényeket kielégítő napközis konyha és ebédlő — de lesz, mert a VII. ötéves tervben megkezdik az építését. Nincs teho, mert helyette öt év alatt 8 ezer forintot fizetnek családonként az új vízműre, valamint az út-, p víz- meg a gázhálózat bővítésére. Azután nincs versenytársa az ellátásban a helyi áfésznek. Amiért is sokat kell különböző portékákért a battonyaiaknak Szegedre, Budapestre utazniuk, még szerencse, hogy a Május 1. Tsz legalább a hús- és zöldségellátásba, illetve a diákétkeztetésbe besegít. Földhivatal sincs Battonyán — három éve az is elköltözött. Veszteséges tsz sincs. Három aszályos év után is talpon van valamennyi. Egyelőre lakáshiány sincs, mert a ’85-ben átadott 56 lakásos után most elkészült az új 120 lakásos lakótelep is. De nincs nemzetiségi tánccsoport meg ifiklub sem, pedig volt mind a kettő. Mindent egybevetve — s ez a legfontosabb — nincs Battonyának és a battonyaiaknak miért elkeseredniük, mert az ’50-es, ’60-as éveket jellemző átmeneti elerőtlenedés után is van jövőjük, megalapozott reményük az életminőség javítására, a nem papirosra fektetett, de kézzel foghatóan érezhető városi rang elérésére. Kőuáry E. Péter J KISLEXIKON \ Lakónépesség (1985. január 1.) J Férfiak, nők aránya (°/o) ( Munkaképes korúak száma l Helyben foglalkoztatott / ebből az iparban és építőiparban (%) \ mezőgazdaságban j közlekedés ( kereskedelem ) egyéb / Eljárók száma \ 100 lakásra jutó lakos l összkomfortos lakások aránya ( Komfortos lakások aránya ) Közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások l Csatornahálózat hossza l Burkolt utak aránya l Nemzetiségi lakosság ( román j szerb í Gázvezeték hossza \ Egy körzeti orvosra jutó lakos l 1000 lakosra jutó bolti alapterület ( Egy lakosra jutó bolti forgalom ) ebből iparcikk aránya I Társadalmi munka 1 lakosra jutó éves értéke \ Ezer lakosra jutó óvodai férőhely ' \ középiskolai tanulók száma 400 fő 235 fő 14 ,3" o 28 ,6% 28 *2% 10,6 km 42% 1128 fő 372 fő 746 fő 39 km 1543 fő 455 m2 18 604 Ft 4 «•/• 1520 Ft 36 400 fő Az új lakótelep Új óvodát is kellene építeni Molnár C. Pál állandó kiállítása A sporttelep Az SOS-gryermekfalu Fotó: Fazekas László A főtér
