Békés Megyei Népújság, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-25 / 226. szám

1986. szeptember 25., csütörtök » ...senki nem irigyelhetett minket.” Óvónő, aranydiplomával HANGSZÓRÓ Inkább a fiataloknak A hétfői-nap a rádióban — tudatosan vagy véletlenül? — a portrék napja volt. Már reggel, nyolc óra után kezdő­dött a Hogy tetszik lenni? című műsorral. A riporterek három színes egyéniséget szólaltattak meg, dr, Biró János szekszárdi tanárt, Szabó Imrét, a vitorlázás szerelmesét és Szabó Gézáné egri vargát. A három riportalany egyetlen közös vonása a nyugdí­jasélet volt. Ezért is szerepeltek reggel a Nyugdíjasok mű­sorában. E sorok írójának éppen ezzel van gondja. Az, hogy megalázó a nagy íekintélyt kivívott pedagó­gus nyugdíja, s hogy mellette, ha már jövedelemkiegészí­tésre kényszerült, hát méhésznek is kiváló, ez nem az idős sorstársaknak, inkább a fiataloknak mond valamit. Biró János pedagógus pályafutásának sommázata, egészséges életfelfogása és tartalmas életműve inkább a példaképsze­gény ifjúság számára adhatna belső építkezésre alkalmas muníciót. S az is mondhatna számukra valamit, hogy a megszó- laltatottaknak bizony hiányzik a régi kollégák vagy a gye­rekek társasága, hogy idős koruk ellenére nem hobbiból dolgoznak még mindig, de mégis szeretik azt, amit csinál­nak. Az idős, hetvenesztendős asszony kis műhelyében — a plusz kereset mellett — a kuncsaftok beszélgetésére, lá­togatására éhes — pedig felnevelt öt gyereket —, az öreg tengeri medve pedig próbálja átadni a balatoni hajózás, vitorlázás minden fortélyát a fiataloknak. így lett belőle tiszteletbeli nagyapa is. Értéket teremtett és ma is teremtő emberek szólaltak tehát meg a Tóth Gabriella által szerkesztett műsorban, őszintén, szerényen. Olykor frissebben, fiatalosabban lát­ták a világot, mint a korban náluk fiatalabbak. Ez a mű­sor, meggyőződésem, ha nyugdíjasokról szólt is, nem any- nyira a nyugdíjasoknak, mint a -fiataloknak mondott újat és megszívlelendőt. Üt év után is friss Ahogyan Zeley László öt esztendővel ezelőtt készült in­terjúja is, amelyben Benke Valéria adott hiteles, szélsősé­gektől — de nem érzelmektől — mentes elemzést a fel- szabadulás utáni történelmünk megrázkódtatásokkal járó sorsfordulóiról. A Sorshelyzetek szerkesztője, Vámos György tehát nem véletlenül „melegítette” fel ezt az interjút. Az „ötvenes évek” sommás kifejezést Benke Valéria pontosan, tárgyszerűen, a politikai lépések hátterét is feltárva, ár­nyalatokra bontva oldotta fel. Elemezte azokat a hibás döntéseket, amelyek a voluntarista gazdaságpolitika eredmé­nyeként objektív okként szerepeltek az ellenforradalom­hoz vezető történésekben, a szubjektív okként jelenlevő tárcasovinizmust és a kommunista párton belül elkövetett hibákat. Beszédében — bár tudományos megalapozottsággal fo­galmazott — nyoma sem volt a szakmai zsargonnak, így minden társadalmi réteg számára érthető és követhető volt. Jó néhány éve újra divat beszélni az ötvenes évekről. Kedvelt témája lett az irodalomnak és a filmművészetnek is. De sokan — főleg az ifjúság — ma sincsenek tisztában az akkor történtek okaival, összefüggéseivel. Ezért van szükség ezekre a beszélgetésekre, amelyekben szépítés nél­kül, az ellenforradalomhoz vezető út, s a kilábalás, a kon­szolidáció csöppet sem könnyű éveit elemzően, hitelesen tárják az ország állampolgárai elé. Mert jövőt csak a múlt pontos ismeretében lehet építeni. Zeley László — ebben az izgalmas, komoly tájékozottságot és felkészülést igénylő beszélgetésben — kitűnő partnere volt Benke Valériának. Színészportrék És ismét két portré. Az egyik egy jutalomjáték alkalmá­val rajzolódott ki. Aki megkapta ezt a lehetőséget: Mádi Szabó Gábor, ismert és kedvelt színművészünk. Gyanítom, ő választotta Dürrenmatt Play Strindberg című színmű­vét, hogy megmutathassa: milyen lelki mélységek ábrázo­lására képes pusztán a hangjával is. A Strindberg Haláltáncát zseniálisan át- és mássá al­kotó Dürrenmatt kitűnő szereplehetőséget kínált Mádi Szábó Gábornak és Vass Évának. Az élet kegyetlen játéka, a mindennapos szorítóba állás kicsit abszurd, groteszk for­mában, üveget karcoló gyémántként ábrázoltatik színmű­vében. Egy férj és feleség párharca, a beléjük ivódott gyű­lölet, az embert életben tartó hazugságok és sztereotípiák ördögi láncolata, a dühbe torkolló tehetetlenség — talán így sommázható a bravúros dramaturgiával és villogó pár­beszédekkel készült Dürrenmatt-darab. Nehéz hitelesen, pontosan eljátszani e két szerepet. Be- rényi Gábor rendezésében e két művész erre a nagyszerű teljesítményre képes volt. Mádi Szabó Gábor ismét új szín­nel gazdagította művészetét. Ugyanez nem sikerülhetett Bodrogi Gyulának a Színész vagyok, énekelek című Nemes András szerkesztette-vezette műsorban, mert valahogy nem tudott összetalálkozni a művész és a zene. A kettő egymás mellett és majdhogy­nem függetlenül mondta a magáét. B. Sajti Emese Simone Signorét a tévében Pepó Györgyné ma. . . „Vagy elmégy óvónőnek, vagy varrni tanulsz!” Felad­ták a leckét Pepó Györgyné szülei annak idején, s mi­vel az ötgyerekes családban a legnagyobb testvérnek unalomig kijutott a zokni- stoppolásból, a képző mel­lett döntött. Kistestvéreit is- tápolta épp eleget, nem je­lentett gondot az így válasz­tott pálya. Az Állami Kis­dedóvónőképzőt, mert akko­riban még így hívták, 1936- ban végezte el... így kezdődik a történet, s bár — úgy tűnik — Pepónét kényszerpályára küldte a szülői szigor, végül nem bán­ta meg, hogy így döntött. Békésen, az újvárosi óvo­dában kezdte a pályát, s in­Vezető hangversenyrendező intézményünk, az Országos Filharmónia a hagyományok­nak megfelelően az idén is Bartók Béla halálának elő­estéjén, szeptember 25-én nyitja meg az új évadot. Ez a koncert, amelynek ez­úttal a Budapest Kongresz- szusi Központ a színhelye, egyben a budapesti művé­szeti hetek ünnepélyes meg­nyitója is. Vidéken már a hónap elejétől kezdődően megindult a koncertélet, s bár a teljes „zenei üzem” ott is csak szeptember vé­gén, október elején kezdő­dik. Az Országos Filharmónia a fokozódó, s a zenei életet is érintő gazdasági nehézségek ellenére az idén is gazdag programokat kínál a zene­kedvelőknek. De éppen a nehézségek miatt a kínálat­ban ezúttal elsősorban a szélesebb közönségréteget vonzó műsorok szerepelnek. Ilyenek főként a nagyzene­kari, illetve az oratórikus koncertek, valamint a jól ismert zenetörténeti korsza­kok, stílusok, zeneszerzők muzsikáját műsorra tűző ka­marazenekari koncertek. Mellettük természetesen he­lyet kapnak szólóhangverse­nyek, kamaraestek is. Mint a korábbi években, az úi év­adban is ellátogat a főváros­ban vendégszereplő jónéhány külföldi művész egy-egy vi­déki városunkba, de fellép­nek olyan művészek is, akik Budapesten nem szerepel­nek. így például a Ljubjanai Rádió és. Televízió Szimfo­nikus Zenekara Anton Na- nut vezényletével, és a ne­ves francia zongoraművész, Frans Clidat közreműködé­nen ment nyugdíjba 36 esz­tendő után, 1973. október 1- én. Amint egy, a negyvenes évek elején készült fényké­pet nézegetünk, az egykori óvoda hétköznapjai jutnak az eszébe. — Az ötvenes években senki nem irigyelhetett min­ket. Gyalázatosán kevés fi­zetésért, „nonstop” óvodát tartottunk fenn. A szülők hajnalban ötkor, hatkor hoz­ták a gyerekeket — mentek aratni — és este felé vitték haza őket, ha végeztek a munkával. Ahogy bezártuk az ajtót utánuk, jöttek a társadalmi megbízatások: békekölcsön-jegyeztetés vagy más ... Este tíztől éjfélig a szemléltetőeszközöket csi­sével Szombathelyen koncer­tezik szeptember 29-én. Elmondhatjuk tehát, hogy a budapesti koncertélet sok­oldalúsága, gazdagsága kisu­gárzik az egész országéra, nem utolsósorban azért is, mert a fővárosi hangverse­nyek jelentős részét közvetíti a rádió, némelyiket a tele­vízió. Különösen az évad elején, a szeptember 25-től október 27-ig tartó Budapes­ti zenei hetek ideje alatt. Ebben az időszakban látogat hazánkba többek között az Amszterdami Barokk Együt­tes, amely szeptember 27-én a budapesti zeneakadémián, két nappal később pedig náltuk másnapra, mert azt sem vállalta helyettünk sen­ki... Egy óvodára egy óvó­nő és esetleg két dajka ju­tott. Szóval nem volt köny- nvű az ötven-hatvan gyerek­ről gondoskodni. Mondják, a múlt megszé­píti az emlékeket. Ám így, a sok év ' távlatából sem vonzó a kép: a gyerekek maguk hordták a csészét, a tányért, a kanalat, hogy le­gyen mibe kiporciózni a Nemzeti Segélytől kapott ételt. A víz bevezetéséről szólni sem mertek. Előbb egy lavórjuk volt, aztán „mo­dernizáltak”, lett négy. — Nemrég’ egy pedagógiai lapban olvastam, hogy egy óvónő többek között azért kapott kitüntetést, mert ma­ga készítette szemléltetőesz­közeit. Régen ez természetes volt. Nyakunk közé csördí- tett volna a szakfelügyelő, ha nem lett volna szemlélte­tőeszközünk. Igen. A mai óvónőknek már kevesebb a kétkezi munka ... Elhallgat. Szórakozottan nézegeti a negyvenegyné- hány éves felvételen a gye­rekek arcát. „Kürti Pityu” — mutat az egyik rövidnad- rágos srácra, a többiek ne­vét már nem tudja felidéz­ni... Rövid számvetést ké­szítünk. Legalább ezer gye­reket nevelt, tanított hosszú pályafutása alatt. Nem cso­da hát, ha elmosódtak a ne­vek ... — A gyerek mindig gye­rek marad: kedves, nyüzsgő, hangoskodó, érdeklődő ... A mai apróságok talán többet tudnak. Ezt a tévének kö­szönhetik. A sci-fiket, meg a krimiket mindig néznem kellett — pedig nem szeret­tem egyiket sem —, kine­vettek volna, s ezt nem akar­tam. A beszélgetés is nehe­zebb lett volna enélkül. Szegeden lép fel művészeti vezetőjük, Ton Koopman irá­nyításával. Ezt a hangver­senyt a Holland kultúra Ma­gyarországon elnevezésű or­szágos rendezvénysorozat je­gyében rendezik meg, s ek­kor kerül sor Ton Koopman önálló csembalóestjére is, szeptember 28-án a Zene- akadémián. Holland művé­szek mutatkoznak be továb­bá ugyancsak szeptember 29- én Kaposváron, itt a Penta- cost Vocal Ensemble ad hangversenyt, valamint Du­naújvárosban, ahol az Ams- terdami Loeki Stardust Quartettet hallhatjuk. Annyi derűvel, szeretettel szól volt óvodásairól, hogy hinni alig tudom: napjait már csak a pihenésnek szen­teli. Pedig... — Nyugdíjazásom után lé­legzetet sem vettem, már jöttek Tarhosról, menjek, mert nagy bajban vannak, nincs óvónőjük. Hát men­tem. Fél évet a kettes isko­la egyik napközis csoportjá­ban töltöttem. Kedves pil­lanat volt, mikor bementem az osztályba, s ők örömmel fogadták Mária óvó nénit, mert így emlékeztek rám. Igazi, pedagógus család az övé. A nagyapja, a dédapja is tanított. Volt kitől örököl­ni a gyerekek szeretetét. — A férjem is ilyen di­nasztiából származik, ő ma­tematikát és fizikát — sze­rinte a két legszebb szakot — tanítja. Immár ötvenedik évét tölti a tanteremben. Arany, gyémánt, vasdip­lomákat vesz elő a szekrény­ből, családtagjai kapták, ereklyeként őrzi őket. Nem­rég egy új arany diplomá­val gyarapodott a gyűjte­mény. Pepóné vette át Szarvason, az óvónőképző in­tézetben, ötvenéves óvónői pályafutása jutalmaként. Nagy Ágnes . . . és 44 évvel ezelőtt Fotó, reprodukció: Szőke Margit Nagyra becsült vendége lesz az őszi koncertéletnek Sebők György, a szegedi szü­letésű, ma már világhírű zongoraművész és pedagógus, aki az Egyesült Államokban él, az Indiana Egyetemen ta­nít, s aki mindössze tizenegy esztendős volt, amikor szü­lővárosában Fricsay Ferenc vezényletével előadta Beet­hoven C-dúr zongoraverse­nyét. Az idős művész szep­tember 26-án Pécsett, 30-án pedig a zeneakadémián ad önálló zongoraestet. Természetesen országszer­te ünnepi koncerteken emlé­keznek meg Liszt Ferenc születésének 175. évforduló­járól, ebből az alkalomból október 21-én Doráti Antal vezényel Liszt-műveket a zeneakadémián. Vendégeink lesznek továbbá a főváros és részben a vidék hangver­senytermeiben többek között a Moszkvai Állami Filhar­mónia Szimfonikus Zeneka­ra, a London Baroque együt­tes, Tatjana Nyikolajeva, nagyhírű zongoraművész, Viktor Pikajzen, az új szov­jet hegedűsgeneráció egyik legtehetségesebb tagja, a Hágai Ütősök együttese, Ve­ra Beths holland hegedűmű­vésznő, a Hanns Eisler új-' zenei csoport, stb. És termé­szetesen hallhatjuk legkivá­lóbb hazai zeneművészeinket is országszerte: a Liszt Fe­renc Kamarazenekart, a Tát­rai-vonósnégyest, a Schola Hungaricát, a Corelli Kama­razenekart, a Camerata Hun­garicát, s vezető szólistáin­kat, valamint a fővárosi nagyzenekarok mellett hat vidéki együttesünket. Az új hangversenyévad a gazdasági nehézségek, s a megfelelő hangversenyter­mek terén évek óta fennálló mostoha körülmények ellené­re várhatóan méltó lesz a magyar zenei hagyományok­hoz, s a közép-európai el­várásokhoz egyaránt. Szomory György A heti tévéműsorban egy nagy művésznőt láthatunk viszont, aki éppen egy esz­tendeje, 1985 szeptemberé­ben távozott az élők közül. A Police python 357-ben az egyik főszerepet játssza Si­mone Signorét. „Csodálatos dolog egyre szebb és egyre erőteljesebb szerepeket kapni, amikor az ember már tele van emlé­kekkel és tapasztalatokkal, amelyek ráncokat véstek az arcára. Ezek a nevetés és a könnyek nyomai, a kérdése­kéi, a megrázkódtatásokéi és a tudáséi” — írta emlékira­taiban. A Police python 357-ben egy tolószékhez láncolt béna asszonyt alakít, aki meg akarja menteni a férjét. A film tíz esztendeje, 1976-ban készült francia—NSZK kö­zös produkcióban. A rendező Alain Corneau. A főszerepeket Simoné Sig­norét mellett Yves Montand, Stafanie Sandelli és Francois Périer játssza. Televíziónk szeptember 28-án, vasárnap este 20 óra 05 perces kez­dettel sugározza az 1-es programban. Hz új hangversenyévad elé Változatos és gazdag nyltóprogram szerte az országban A szegedi születésű Sebők György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom