Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-06 / 184. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! N É PÚJSÁG 0 MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS fl MEGYEI TANÁCS LAPJA 1986. AUGUSZTUS 6., SZERDA Ára: 1,80 forint XIX ÉVFOLYAM, 184. SZÁM BÉKÉS MEGYEI Uczél György látogatása megyénkben „Az emberek azt tekintik sajátjuknak, amiért cselekedhetnek” Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Társadalomtudományi Intézet főigazgatója augusztus 4—5-én megyénkbe látogatott. A vendéget hétfő délután Szabó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára és dr. Becsei József, a megyei tanács elnökhelyettese fogadta, és tájékoztatta a megye helyzetéről, társadalmi, politikai és gazdasági életének időszerű kérdéseiről. A fogadáson jelen volt Németh Attila, az MSZMP KB politikai munkatársa. Az esti órákat Aczél György Gyulán töltötte. A várszínházban megtekintette Gyárfás Miklós Császári futam című darabját, majd kötetlen beszélgetés keretében találkozott a színművészekkel. A politikus tegnapi programja a megyei pártbizottság székházában kezdődött, ahol aktívaértekezleten találkozott a megyei pártbizottság tagjaival, alsóbb szintű párt-, tanácsi és gazdasági vezetőkkel, a kulturális és művészeti élet több képviselő jéveL Aczél György a délután folyamán ellátogatott a Kner Nyomdába, és a Békéscsabai Állami Gazdaságba, majd — útban hazafelé — szarvasi alkotóházában felkereste Ruzics- kay György Munkácsy-díjas, kiváló és érdemes művész címmel kitüntetett festőművészt. Nem maradt üres szék tegnap délelőtt a megyei párt- bizottság székházának nagytermében. Zsúfolásig megtelt a helyiség, hogy a jelenlevők meghallgassák a régóta várt, kedves vendég, Aczél György időszerű kérdésekről tartott tájékoztatóját. A politikus bevezetőül nemzetközi kérdésekkel foglalkozott. Ennek során többek között méltatta az SZKP XXVII. kongresszusának jelentőségét. Utalt arra, hogy a tanácskozás több vonatkozásban új korszakot nyitott a két világrendszer viszonyának történetében: — A XXVII. kongresszus kimondta, hogy a Szovjetuniónak nem érdeke a fegyverkezés. A kongresszus megállapította, hogy most az egymásrautaltság korszaka következik. Mit értünk ezalatt? Azt, hogy a technika fejlődésének olyan időszakához érkeztünk, amikor a korszerűsítést nem leállítani kell, hanem gyorsítani, mert különben veszélybe kerül a környezet, a víz, a levegő kimerülnek az energiatartalékok, és nem tartható hosz- szú ideig az sem, hogy a világban éhségövezetek alakulnak ki, miközben Nyu- gat-Európában nagy tömegben semmisítenek meg élelmiszereket. A közelmúltban volt két emlékezetes katasztrófa, Csernobilben és az Amerikai Egyesült Államokban az űrrepülőgépé. Ez is mutatja, hogy ott kölcsönös egymásrautaltság van, mert a technika mindig magában rejt bizonytalansági tényezőt. De látni kell azt is, hogy a Szovjetunió sorozatos békejavaslatai konzekvens, agresszív visszautasítással találkoznak. Az Egyesült Államok kísérleti atomrobbantások sorozatát hajtotta végre, Nicaragua-ellenes határozatokat hozott, s bombázta Líbiát. Ennek ellenére nincs kétségünk afelől, hogy a Szovjetunió XXVII. kongresszusa, és az azt követően született több békejavaslat az emberiség, a szocializmus új perspektíváját nyitotta meg. Aczél György a továbbiakban belpolitikai kérdésekkel foglalkozott. Az ország gazdasági helyzetét elemezve — a kibontakozás útját keresve — így fogalmazott: — A nehézségekre kétféleképpen lehet reagálni: csapkodva, vagy gondolkodva. Én azt hiszem, hogy gondolkodni és cselekedni kell. Azt kell nézni, hogyan lehet előrelépni. A cserearányromlás, a tavalyi aszály, és az idei hideg tél miatt jelentős, több milliárdos kár érte az országot. De hát azért vagyunk emberek, hogy alkalmazkodjunk a nehézségekhez. A múlt században Humboldt még azt írta: ha egy embert plusz 40 fokról mínusz 40 fokra visznek, meghal. De mi tudjuk, hogy nem hal meg, mert meleg ruhát vesz fel, tehát alkalmazkodik. Nekünk így kell viszonyulni ehhez a mostani gazdasági helyzethez. Ilyen külgazdasági viszonyok között kell élnünk, és tartósan élnünk. Látni kell, hogy itt rendszerek versenye bontakozik ki, és ebben nekünk versenyképesnek kell lennünk. Hadd hívjam fel figyelmüket arra a felelősségre — ami már majdnem nyomasztó, s — ami lelkesítő is, hogy ahogy itt dolgozunk, eredménnyel, vagy anélkül, évtizedekkel hátráltathatja vagy segítheti a szocialista világrendszert. A világgazdasági kihívásra jól reagálnunk tehát nemcsak nemzeti . érdekünk, hanem nemzetközi feladatunk is, amiben minden, a rendszerünkért felelősséget érző embernek Szerepe van. A jelenlegi helyzetben — egész létünk, jövőnk szempontjából — a legfőbb kérdés: a reform, ami természetes velejárója kell, hogy legyen életünknek. Ebben az értelemben birtokba venni a valóságot azt is jelenti: tartósan nem viselhető el, hogy a szocializmusban pazarló jelenségek legyenek, hogy elkényelmesedéssel lehessen találkozni, hogy több anyaggal, több munkával állítsunk elő termékeket, mint más nemzetgazdaságok. Most hátrány nekünk, hogy a világgazdaság szorításában élünk, de azon kell gondolkodnunk és dolgoznunk, hogy ez előnnyé változzon, gyorsítást jelentsen. Ennek során el kell érnünk — minden létező módon —, hogy az anyag- és energiafelhasználásban is verseny- képes társadalom legyünk. A politikus a továbbiakban felhívta a figyelmet arra, hogy hiba lenne helyzetünket történelmi előzmények és az örökségek ismerete nélkül szemlélni, és a társadalmi kérdéseket pusztán a gazdasági viszonyokra leegyszerűsíteni. Aczél György a mezőgazdaság szocialista átszervezésének időszakából hozott erre történelmi példát, és tett nemzetközi összehasonlítást: — Az a tény, hogy kétmillió ember lakó- és munkahelyet változtatott 1961 és 1975 között, történelmileg nagy tett volt. Angliában ez a folyamat több mint 100 év alatt, Németországban 80 év alatt zajlott le, nálunk 13— 14 év alatt. Ennek a gyors folyamatnak hátrányai is vannak. Százezrek váltak első nemzedékben munkássá, munkásból értelmiséggé, más szellemi foglalkozásúvá. Egyszerre kellett megtanulni késsel, villával enni, másfajta magatartást mutatni, más lakáskultúrát kialakítani, mindent másképp csinálni. Ez gyors folyamat volt. Ezért ahelyett, hogy azt mondanánk, ez egy beteg lelkű nép — öngyilkosok magas száma, alkoholfogyasztás —, ezeket mint előidéző tényezőket kell figyelembe venni, mert igenis ezeknek sok mindenre van hatása. Az okokat kell feltárni. Észrevenni, hogy milyen társadalmi pozitívum, hogy milliók mozogtak és látni, hogy egy ilyen folyamat, sajnos, ezer mellékhatással jár együtt. Az okok elhárításán kell gondolkodni. Tudjuk, ebben a kérdésben és másban is óriási különbség van a megyék között, de a különbségeket az előidéző valós okok megismerése nélkül nem lehet feltárni. Egy más kérdésről szólva: a 45—60 év közötti férfiak infarktusos halálozásának aránya az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt. Ez sem csak orvosi kérdés. Emögött ezerféle ok lelhető fel. Ilven például, hogyrosz- szul bánunk egymással, több emberséggel kellene egymással foglalkozni, több tolerancia kellene. Valaha mi azt mondtuk: a szocializmus nem lehet jó, ha a munkaadó naponta megbántja a munkást, a brigádvezető állandóan sértegeti a brigádtagot. A példát csak azért hoztam fel, hogy rámutassak: sok olyan dolog van, amin a kedvezőtlen gazdasági helyzet mellett, vagy azzal egyidejűleg változtatni kell. Az előadó a továbbiakban a tudomány szerepének fontosságával és az értelmiség társadalmi megbecsülésével foglalkozott, rámutatva a visszásságokra is. Előadását — a tanulás és tudás rangját hangsúlyozva — így folytatta: — Az ismeretek elsajátításában a tudás megbecsülésében új, másfajta szemléletre van szükség. És ebben — bármily furcsa — épp az értelmiségre hárul a legfontosabb szerep. Társadalmunk alapelveiből következő célunk, hogy minél több legyen az értelmiségi. Az értékrend sem e tekintetben, sem más vonatkozásban a szocializmusban nem változott. Itt-ott találkozni azzal, hogy egyesek- gépkocsimárka és lakásnagyság szerint próbálnak tekintélyt kivívni maguknak. Nekünk az a tapasztalatunk. a tehetségből, a tudásból-fc^ló meggazdagodást a társadalom elismeri, a gazemberektől, az ügyeskedőktől, a spekulánsoktól viszont mindenki irigyli. Ez valahol egy egészséges értékrendet tükröz. A társada(Folytatás' a 3. oldalon) Rendkívül energiatakarékos, korszerű hősugárzók gyártását kezdték meg a FÉG Angyalföldi Gyárában. A korábbi változatokhoz képest, mintegy kétharmad résszel kevesebb energiahordozóra van szükség az új sugárzó üzemeltetéséhez; a készüléket elsősorban csarnokok fűtéséhez, szárítók, baromfikeltetők olcsóbb, gazdaságosabb üzemeltetéséhez, valamint lakóhelyek és munkahelyek fűtéséhez ajánlják a gyártók. 1986-ban kettőezer darab készül belőle, azonban a növekvő érdeklődésre való tekintettel a jövőben már évente tízezer darabot kívánnak gyártani az új, földgázzal és pb-gázzal egyaránt működtethető sugárzókból ^ (MTI-fotó: Kiss G. Péter — KS) Ui magyar ENSZ-képviselö Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, hosonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke fogadta Esztergályos Ferencet, a Magyar Népköz- társaság állandó ENSZ-kép- viselőjét, aki a közeljövőben utazik állomáshelyére. Tudáscsere Nagyszénáson Idősebbek „Ki mit tuiT’-ja A nagyszénási művelődési ház melletti utcában hosszú autóbuszsor áll. Feliratuk különböző. Gyuláról, Batto- nyáról, Békésről hozta azokat, akik immár harmadik éve vesznek részt a nyugdíjasok „Ki mit tud?” vetélkedőjén. A művelődési ház nagyterme zsúfolásig megtelt, hogy a tegnap, augusztus 5- én megtartott előadást végignézzék. Az eredményhirdetés előtt Jávorcsik Bélának, a ház igazgatójának szoros volt a programja. Néhány percet tudott szakítani arra, hogy az eseményről tájékoztatást adjon. — Hatszáznyolcvanan jelentkeztek, hogy a négy kategóriában indított vetélkedőn részt vegyenek. Végül is pontosan nem tudom, hogy hányán léptek színpadra, de számuk meghaladta a háromszázat. A megye csaknem 40 helységéből megközelítően ezren nézték végig az egész napos programot. Mondanom sem kell; nem volt könnyű a zsűri dolga. Kategóriánként hét díjat ítéltek oda. A szólóének első helyezettje a kétegyházi Árgyelán Petemé lett. A zene kategóriában a nagyszénásiak remekeltek. A vers-próza mondásban a kardoskúti Gombkötő Mihályné vitte el a pálmát. A legnagyobb sikert talán az örménykúti pávakörösök aratták, s ezzel kategóriájuk első díját vihették haza. Eredményhirdetés után a program a gálával folytatódott, ahol az első és második helyezettek léptek ismét színpadra. \ B. V. Két magyar az Eszperantó Világszövetség elnökségében Az Eszperantó Világszövetség történetében először két magyar tagja is van a nemzetközi szervezet elnökségének. A július 26. és augusztus 2. között Peking- ben megtartott 71. eszperantó-világkongresszuson immár harmadízben, újabb három évre megválasztották a világszövetség főtitkárává a Pécsett élő ügyvédasszonyt, dr. Szabó Flórát. A kilenctagú elnökség tagja lett dr. Haszpra Ottó, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető professzora is. Dr. Szabó Flóra, aki most érkezett haza Pekingből, az MTI pécsi munkatársának elmondta, hogy a kínai fővárosban rendezett eszperantó világkongresszus az eddigi, Európán kívül megtartott találkozók közül a legnépesebb Volt: csaknem két és fél ezer, köztük négyszázötven kínai küldöttel. Az ENSZ által meghirdetett békeév szellemében a megértés, a béke és a haladás kérdései álltak a kongresszus programjainak középpontjában. Az eszperantisták jövőre ünnepük a világnyelv megszületésének centenáriumát. Ennek jegyében rendezik meg következő kongresszusukat Varsóban, ahol száz esztendeje jelent meg az első eszperantó nyelvkönyv, a nemzetközi nyelv megalkotójának, Ludwig Zamenhof lengyel orvosnak a munkája.
