Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-06 / 184. szám

NÉPÚJSÁG González nem alkuszik 1986. augusztus 6., szerda Hirosima Lehet-e még újat mondani az első atombomba hatásáról, Hirosima tanulságairól negyvenegy év után? A szörnyű ká­rokat tudományosan, orvosilag, emberileg, politikailag tüze­tesen felmérték már, a világ emlékezetében kitörölhetetlenül él az ott pusztultak sorsa, a harang minden évfordulón meg- kondul. De addig, amíg minden városra jut legalább egy (hadiraktárakban szunnyadó), hirosimányi töltet, addig nem az a kérdés: tudunk-e újat mondani, hanem az, hogy miért nem vonta le még mindig az emberiség a régi tanulságból a kellő következtetéseket. Addig minden Hirosima-megemléke- zés a jelennek és a jövőnek szól'. Tudományos intézetek és hadügyminisztériumok íróasztala­in számításokkal telt dossziék fekszenek, amelyek döbbene­tes pontossággal mutatják, hogy egy-egy atomtöltettípus bi­zonyos jellegű célpontokra hullva milyen pusztítást okoz — tíz-, százezernyi, vagy milliós lélekszámmal mérve. E hideg számításoknak egy része a közvélemény előtt is ismert. Ma­ga Hirosima az első példa, de létezik — későbbi produktum­ként — a paradicsomi déltengereken egy kis sziget, amely az amerikai kísérleti bombarobbantások következtében kétszáz­ötvenezer évig lakhatatlan lesz. S mindez ismeretek ellenére egy reaktorbaleset, a nukleáris összecsapásokhoz nem is ha­sonlítható baj, milyen megrendülést okozott. Akaratlanul történt, de ha már így lett, hasznosítható figyelmeztetés ez, Madách szavaival: ember vigyázz! A termelő energia nélkülözhetetlen, s amíg az emberiség más bő forrást nem talál, a civilizáció megőrzéséhez, a hala­dáshoz, a szükségletek kielégítéséhez egyre több áramra lesz szükség. S ezt növekvő mértékben — jelen ismereteink sze­rint — az atomerőből lehet csak nyerni, hiszen ez a forrás a környezet (tüdőnk, bőrünk, egészségünk, a növényzet és az állatvilág) szempontjából a legbarátságosabb. Meg lehet hozzá teremteni a fokozott biztonságot. .Ennek tudatosan pusztító változata: az atomfegyver azonban sem a környe­zetnek, sem az embernek nem barátja. Nagyon röviden szól­va, veszélyes és még katonailag is fölösleges. Igaz, a nyugati politikusok beszédeikben, érvelésükben összekapcsolják a biztonság és az atomfegyver fogalmát, mondván, ennek az eszköznek az elrettentő ereje tette lehe­tővé, hogy Európa négy évtizede békében élhet, ez nyújt vé­delmet a másik oldallal szemben. Hibás logika, a fegyver­kezés átláthatatlan, sötét alagútjába vezeti a már amúgy is pusztító eszközökkel bőven ellátott Földünket. Ezt a logikát akarják megtörni, az irányt megváltoztatni a Szovjetunió és a többi szocialista ország néhány hónapja szinte záporozó javaslatai. Sok tervezet, az ember szinte kapkodja a fejét. Nem lenne jó (mondják) külön-külön eltöprengeni fölöttük: mit is tehetnénk? Csakhogy az idő sürget, az emberiség, s vele a haditechnika fordulóponthoz érkezett, a tempó rend­kívül gyors, az új találmányok viharos sebességgel épülnek be a fegyverrendszerekbe, öt-tíz, tizenöt éves tervek készül­nek a hadügyminisztériumokban, a kutatóintézetekben, a nagyüzemekben. S ha egy gépezet egyszer megindul... Ezért lenne sürgős és ésszerű a megállapodás. Mindenek­előtt a jóakarat megnyilatkozásaként és a legveszélyesebb folyamat, az atomfegyverkezés megállítására a kísérletek megszüntetése. Moratórium, majd a teljes tilalom. Moszkva egy esztendővel ezelőtt jelentette ki, hogy Hirosima évfordu­lójától nem végez több atomrobbantást. A határidőt a Szov­jetunió meghosszabbította, abban a reményben, hogy az ame­rikai fél is követni fogja a példát. Ha valami erre ösztönöz, úgy ez Hirosima emléke. Tatár Imre Szakítás Londonban Az egyet nem értés közleménye IMF-küldöttség járt Varsóban Urban sajtóértekezlete Jerzy Urban lengyel kor­mányszóvivő kedden közölte: a közelmúltban a Nemzetközi Valutaalap küldöttsége járt Varsóban, hogy felmérje a lengyel gazdaság helyzetét. Az IMF évente készít ilyen helyzetfelmérést a tagorszá­gokban. Ez volt az első ilyen küldöttség Varsóban, miután Lengyelországot júniusban felvették a szervezetbe. A küldöttség minden szük­séges adatot megkapott — hangsúlyozta a szóvivő, s egyúttal cáfolta azokat a ta­lálgatásokat, hogy az IMF- küldöttség valamiféle hitel- nyújtási feltételeket szabott volna Lengyelországnak. Urban bejelentette egyben, hogy a varsói holland nagy- követségen még ebben az év­ben megnyílik az izraeli ví­zumrészleg. Határozottan cá­folta, hogy Lengyelország az augusztusi szovjet—izraeli közvetlen tárgyalások ered­ményeire várva halogatná a varsói izraeli vízumrészleg­gel kapcsolatos megbeszélé­seket. Azt mondta, hogy a két kérdésnek semmi köze sincs egymáshoz. A lengyel kormány támo­gatja Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár Vlagyi­vosztok i beszédében felvetett javaslatot, hogy rendezzenek ázsiai és csendes-óceáni biz­tonsági és együttműködési értekezletet — jelentette ki a szóvivő, aki azt is közölte, hogy hamarosan kormányje­lentést tesznek közzé a szov­jet atomerőmű-szerencsétlen­ség lengyelországi következ­ményeiről. Libanoni kísérletek A muzulmán miniszterek sze­rint Amin Dzsemajel államfő békekezdeményezése nem je­lent kiutat a libanoni válságból — mondta Nabih Berri, a síita Amal-mozgalom vezetője, a kor­mány tagja. Az elnököt bojkottáló minisz­terek azonban a jelek szerint nem jutottak döntésre arról, mi a teendő. A libanoni kormány muzulmán tagjait tömörítő bi­zottság keddi üléséről nem ad­tak ki közleményt. A tanácsko­zás végén nem a kormányfő, hanem Berri válaszolt újság­írók kérdéseire. A tanácskozás­ról távol maradt Valid Dzsumb- latt, a Haladó Szocialista Párt vezetője. Amin Dzsemajel elnök négy napja javasolta, hogy a kor­Kedd hajnalig húzódott a londoni nemzetközösségi mi­nicsúcs résztvevőinek vitája a Dél-afrikai Köztársaság el­leni szankciókról. A talál­kozó közös közleménnyel zá­rult, mely a Reuter hírügy­nökség megfogalmazása sze­rint a résztvevők „egyet nem értési egyezménye”. A közlemény tartalmazza egyfelől azokat az engedmé­nyeket, amelyeket a brit kor­mány a nemzetközösségen be­lüli nyílt szakadás elkerülé­se érdekében tett a tagorszá­gok többségének. Egyrészt beleegyezett abba, hogy a nemzetközösségi országok ön­kéntes alapon megtiltsák vállalkozóiknak újabb töke befektetését a Dél-afrikai Köztársaságban, és korláto­zásokat vezessenek be az oda irányuló turizmusban. Más­részt kötelezettséget vállalt, hogy a Közös Piac szeptem­ber 15—16-i brüsszeli érte­kezletén nem fogja ismét megakadályozni a szankciók elfogadását. Másfelől a közlemény rög­zíti a minicsúcs további résztvevőinek — Ausztrália, a Bahama-szigetek, India, Kanada, Zambia és Zimbab­we vezetőinek — a brit ál­lásponttól elütő nézeteit, és a brit „szankciókat” messze meghaladó további büntető intézkedéseit. Ezek közé. tar­toznak egyebek között a kö­vetkezők: dél-afrikai uráni­um, szén, vas és acél, illetve mezőgazdasági termékek im­portjának tilalma, új befek­tetések tilalma, bankkölcsön­nyújtás tilalma, a Dél-afri­kai Köztársaságban levő kon­zuli intézmények java részé­nek felszámolása, a légifor­galom leállítása. Margaret Thatcher a köz­lemény nyilvánosságra hoza­tala után újságírók előtt megerősítette szankcióellenes álláspontját. Elmondta, hogy még a korlátozott szankciók­ba is meggyőződése ellenére ment bele, csupán azért, mert Nagy-Britannia számá­ra fontos a nemzetközösség many összes tagja, valamint az ő jelenlétében tartson a libano­ni parlament rendkívüli ülést, vitassa meg az összes felmerült béketervet. Dzsemajel ezzel bé­kejobbot nyújtott Szíriának is. Az államfő javaslatára Hasid Karami kormányfő azt indítvá­nyozta, hogy az összes vallási közösség képviselőit tömörítő ■ hattagú bizottság dolgozza ki egy hónap alatt a megbékélés ter­vét. Karami tervét azonban saját szövetségesei elutasították. Dzse­majel államfő javaslatát pedig Szamir Zsazsa, a keresztény tábor­ban döntő katonai erő, a „Liba­noni Erők” vezetője veti el: Zsazsa Szíria libanoni jelenlété­nek és „különleges szerepének” legfőbb ellenfele. Kedden ismét tüzérségi párbaj robbant ki a fővárost kettéosztó zöld vonal mentén: S katona és Kenneth Kaunda zambiai el­nök sajtóértekezletet tart Londonban a nemzetközössé­gi minicsúcsrói (Telefotó) nyílt szakadásának elhárítá­sa. Megismételte azt az ér­vét, hogy a szankciók min­denekelőtt a fekete lakosság­nak, s nem a pretoriai kor­mánynak ártanak. Ezt az ér­velést a dél-afrikai feketék képviselői többször vissza­utasították. A nemzetközösségi „hetek” londoni találkozója előtt vol­tak olyan találgatások, hogy Kenneth Kaunda zambiai el­nök beváltja korábbi fenye­getését : Zambia kilép a nemzetközösség szervezeté­ből, ha az nem fogad el va­lódi szankciókat. A Thatcher- kormány, mely a minicsú­cson, csakúgy mint tavaly, a nemzetközösség nassaui csúcsértekezletén, teljesen el­szigetelődött, annyi diplomá­ciai sikert mégis elkönyvel­het magának, hogy a záró­közleményben a „hetek” megerősítették a nemzetkö­zösség iránti elkötelezettsé­güket. négy polgári személy megsebe­sült. A szíriai közreműködéssel ki­alakított biztonsági terv végre­hajtása Bejrút déli, síiták el­lenőrizte városnegyedeiben egye­lőre simán folyik. A helyzet azonban messze van attól, hogy a 200 eznes városnegyedet 900 fegyveres (köztük 200 szíriai) el­lenőrizni tudja. A damaszkuszi AI-Baath című lap, a szíriai kormányzó párt lapja kedden a biztonsági terv sikerét méltatta, és nem hagyott kétséget afelől, hogy Damasz­kusz azt ki akarja terjeszteni Libanon más részeire is. A kö­vetkező könzet a Valid Dzsumb- latt drúz vezető által birtokolt Bejrút környéki hegyvidék len­ne, ám a Haladó Szocialista Párthoz közel álló források sze­rint Dzsumblatt ehhez egyelőre .nem adta hozzájárulását Da- maszkusznak. Felipe González spanyol kormányfő kedden televíziós nyilatkozatban erősítette meg, hogy semmiféle tárgya­lásról nem lehet szó a ható­ságok és az ETA elnevezésű terrorszervezet között. A spanyol miniszterelnök, aki kedden Madridban fo­gadta Robert Pandraud fran­cia biztonsági minisztert, a találkozó után nyilatkozott a spanyol televízió délutáni híradó műsorának. Igen nagyra értékelte Spanyolor­szág és Franciaország közös fellépését a terrorista cso­portok ellen. Kifejtette, hogy kormánya semmiféle formá­ban nem hajlandó tárgyalá­sokba bocsátkozni azokkal a szélsőséges erőkkel, amelyek merényletek és más erősza­kos cselekmények révén pró­bálják zsarolni a központi hatalmi szerveket. González elmondotta, hogy azok az erők, amelyek Spanyolország egységének aláásását tekin­tik céljuknak, s ennek eléré­sére rendőröket, katonákat, civil állampolgárokat gyil­kolnak meg, nem lehetnek partnerek egy politikai pár­beszédben. A spanyol kor­mányfő hangsúlyozta, hogy A Szovjetunió és Izrael közötti teljes körű diplomá­ciai kapcsolatok helyreállítá­sához kötötte Simon Peresz izraeli miniszterelnök a Szov­jetuniónak egy átfogó, nem­zetközi közel-keleti rendezé­si konferencián való részvé­telét. Az izraeli kormányfő keddi kijelentése volt az el­ső válasz az egy nappal ko­rábban elhangzott szovjet bejelentésre, mely szerint — mint jelentettük — hamaro­san tárgyalások kezdődnek a két ország közötti konzuli kapcsolatok rendezéséről. Gennagyij Geraszimov, a szovjet külügyminisztérium szóvivője hétfőn az augusz­tus közepén Helsinkiben kez­dődő tárgyalásokkal kapcso­eltökélt szándéka kormányá­nak a harc végsőkig való folytatása a terroristákkal szemben. A déli órákban Madridban megbeszélést tartott Jósé Barrionuevo spanyol belügy- és Robert Pandraud francia biztonságügyi miniszter. Ta­nácskozásuk homlokterében a terrorizmus elleni küzde­lem több gyakorlati intézke­désének összehangolása ál­lott. Áttekintették a közös határ ellenőrzésével össze­függő teendőket is, és meg­vizsgálták, milyen további lépések szükségesek a két ország részéről a kábítószer­kereskedelem és -fogyasztás, valamint a csempészés visz- szaszorítására. A találkozóra egy héttel azután került sor, hogy Madridban spanyol—francia külügyminiszteri tárgyalás volt. Időközben francia rész­ről több terroristagyanús személyt adtak át a spanyol hatóságoknak. A hírek sze­rint Madridban kedden át­adták a francia belügymi­niszternek azt a listát, amely a Dél-Franciaországban rej­tőző, és Spanyolországban körözött személyek adatait tartalmazza. latban elmondta, hogy ' a szovjet—izraeli diplomáciai kapcsolatok felvételére csak­is a közel-keleti rendezés eredményeként kerülhet sor és ebben a tekintetben a szovjet álláspont változatlan. Simon Peresz kijelentette, hogy országa a teljes körű diplomáciai kapcsolatrendé- zésre törekszik. Amennyiben erre sor kerül, úgy egyetért a Szovjetuniónak a nemzet­közi közel-keleti rendezési konferencián való részvéte­lével. Az izraeli miniszterel­nök egyben hozzátette azt is. hogy reméli, a szovjet fél „változtat a térséggel kap­csolatos eddigi egyoldalú po­litikai álláspontján”. j] jSÍSjÍijM O' kl^mi llIJMMasr ; ; A lakosságot összeterelték, és fel­emelt kézzel a gyűjtőhelyekre vonul­tatták. Lefátyolozott mohamedán nő­ket szakállas izraeli katonák kísér­tek. A harcok hevessége a második világháborúban lezajlottakéhoz volt hasonlítható. Az 1956. november 5-re virradó éjszaka a VI. amerikai flotta elhagyja az egyiptomi partok előtt már na­pok óta elfoglalt helyét. Eisenhower és Dulles, akik az ENSZ-ben igye­keznek a békebarátok tógáját ma­gukra ölteni, parancsot adtak, hogy ne okozzanak semmi nehézséget eu­rópai barátaiknak. A felderítőknek a rombolásokról szóló jelentései az angol—francia vezérkarnál azt a benyomást kel­tik, hogy az ötnapi bombázás után nem fognak már számottevő ellenál­lásba ütközni. November 5-én reggel azután elkezdődik az invázió. A 3. ejtőernyős vadászzászlóalj és a 16. ejtőernyős dandár 600 brit katonája •leugrik Gamil repülőtere kötelében, Port Szaidtól másfél kilométernyire nyugatra. A várostól délre, a létfon­tosságú vízműveknél pedig a fran­cia 2. ejtőernyős ezred 500 emberét dobják le. Ezeregyszáz ember hull le az ég­ből, s csaknem ezeregyszáz ejtőer­nyős vadász hal meg ezen a regge­len. Légelhárító lövegek, gépfegyve­rek és vadászpuskák valóságos po­kollá változtatják a kék színű, téli egyiptomi eget. A halott ejtőernyő­söknél, akik lassan ereszkednek a föld felé, akiket felfújt ejtőernyőjük azután a sárgás terepen vonszol to­va, a védők cédulát találnak. Angol és arab liyelven ez áll rajtuk: „Brit katona vagyok. Kérem, segítsen ne­kem, hogy visszajussak barátaimhoz. A brit kormány 50 fontot fog ezért fizetni önnek”. Felszólítják tehát az egyiptomiakat, hogy működjenek együtt az agresszorokkal. Nem, nem lehetett rajtuk segíteni, sem azokon, akik ezt a cédulát meg­fogalmazták, s akik ennyire csalód­nak az egyiptomi nép nemzeti öntu­datában és ellenálló erejében, - és különösen nem azokon a szegény ördögökön, akik Port Szaid fölött a Compagnie Universelle du Canal Maritime de Suez részvényesítéséért meghalnak. Csak az ejtőernyős vadászok má­sodik hulláma tudja megvetni a lábát Port Szaidban. Ezt harmadik hullám követi. Elsőként a repülőte­ret foglalják el. Egy repülőgép- anyahajóról, mely a parti ütegektől tisztes távolságra tartja magát, fel­száll egy helikopter, s helyreállítja a kapcsolatot az ejtőernyős csapatok­kal. Az utánpótlás nagy tömegben érkezik. Mélyrepülők lépnek közbe. Brit hajóágyúk golyózáporral áraszt­ják el a repülőtér és a város közötti keskeny földnyelvet. De a támadók nem jutnak előre, mert nemcsak a reguláris egyiptomi csapatok állnak velük szemben, hanem harcol elle­nük a város egész lakossága is. Minden ház erődítmény. Hasonló a helyzet Port Fuadban, Port Szaid- nak a csatorna túlsó partján fekvő testvérvárosában is. Itt francia csa­patok ütköznek ugyanilyen szívós ellenállásba. Keightley tábornok kénytelen helyzetjelentésében meg­állapítani : „Nyilvánvalóvá vált, hogy Port Szaidot nem lehet egyedül ejtőernyőkkel elfoglalni. Ezért hol­nap reggel tengerészegységeknek kell a partraszállást megkísérelniük.” Igen, az agresszorok kissé leegy­szerűsítve képzelték el a dolgot. Már nem 1882-t írnak. Ekkor még elég volt néhány ágyúlövést leadni Alexandriára, hogy térdre kénysze­rítsék az egyiptomiakat. Most pedig a brit és a francia csapatok főpa­rancsnoka dühödten állapítja meg: „A helyőrség és a lakosság ellenál­lását az orosz segítség előjelei meg­szilárdították.” Az angol parancsnok helyesen is­merte fel: Egyiptomnak megbízható és hatalmas barátai vannak, akik nagyon szívükön viselik a világbé­ke megőrzését. 1956. november 5-én a Szovjetunió újból az Egyesült Nemzetek Szerve­zetéhez fordul, s követeli, hogy az ENSZ 12 órán belül rendelje el a tűzszünetet. Egyidejűleg olyan ja­vaslatot tesz az Egyesült Államok­nak, amelyet Washingtonban a le­hető legkellemetlenebb érzéssel fo­gadnak: Az Egyesült Államok és a Szovjetunió együttesen kényszerítsék ki a harcok beszüntetését. E javas­lat lerántja Eisenhower, Dulles és társaik álarcát. Az armerikai kor­mány szépen hangzó szavaik elle­nére nem hajlandó komoly tettekre a béke megvédése érdekében. (Folytatjuk) Madridban Felipe González spanyol miniszterelnök (jobbra) megbeszélést folytat Robert Pandraud francia belügyminisz­terrel «, (Telefotó) Peresz válasza a szovjet bejelentésre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom