Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-12 / 189. szám
ÜNillMTtl 1986. augusztus 12., kedd Megkezdte munkáját a MflPRJAL VI. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) orosz nyelv- és irodalomtanárokat. Szólt arról, hogy a nemzetközi szövetség magyar tagozata immár csaknem másfél évtizede hatékonyan hozzájárul a magyarországi orosz nyelv- és irodalomoktatás színvonalának emeléséhez, amely alapvetően az iskolákban, az egyetemeken végzett munkán alapszik, de ennél szélesebb körben folyik, s minden tizedik magyar állampolgárt érint. A világtalálkozót köszöntötték a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetői is. Borisz Sztukalin ismertette Mihail Gorbacsov- nak, az SZKP KB főtitkárának a tanácskozáshoz intézett üdvözletét. „Szívből köszöntőm az orosz nyelv- és irodalomtanárok VI. nemzetközi kongresszusának Budapesten, a szocialista Magyarország fővárosában összegyűlt résztvevőit. A világ fejlődésének jelenkori tendenciái az egész földkerekség országainak és népeinek konstruktív együttműködését igénylik. E kapcsolatok kialakításában a nyelvtanulásnak különleges szerepe van. Jó példa erre az orosz nyelv. Más nyelvekkel együtt, széles körben használják a különböző országok közötti megértés és együttműködés érdekében, elősegíti a kölcsönösen előnyös nemzetközi gazdasági kapcsolatokat, jól szolgálja az egyenjogúság és a kölcsönös segítség elvein alapuló szocialista gazdasági integrációt. Fontos szerepet játszik a tapasztalatok, ismeretek gyors és gyümölcsöző cseréjében, a haladó kultúra fejlesztésében. Oroszul folyamatosan és nagy példányszámban adnak ki a világ számos nyelvéről fordított tudományos és szépirodalmi műveket, műszaki-tudományos és politikai információs anyagokat. így az orosz nyelv napjaink egyik leginformatívabb nyelve. Az orosz nyelven született szépirodalom az emberiség általános kulturális értékeinek cseréjét, az ember szellemi és erkölcsi felemelkedését, szellemi életének gazdagodását szolgálta és szolgálja. A mai nyugtalan időben arra szólítja fel az embereket, hogy védjék meg Földünket a nukleáris katasztrófától. Kongresszusukra a béke évében kerül sor. A szovjet nép, amely aktívan támogatja minden jó akaratú ember békeszerető törekvéseit és akcióit, büszke arra, hogy az orosz nyelvet a béke és a barátság nyelveként tartják számon, s hogy ezen a nyelven hangzott el az SZKP XXVII. kongresszusának szónoki emelvényéről az átfogó nemzetközi biztonsági rendszer létrehozására vonatkozó felhívás. Világunknak szüksége van valamennyi embernek a népek közötti bizalmat, a sokoldalú szellemi együttműködést erősítő erőfeszítéseire. Az önök szervezete, amely csaknem 70 ország russzistáit egyesíti, hatalmas lehetőségekkel bir e nemes és valóban történelmi küldetése teljesítéséhez. Kívánok önöknek eredményes munkát a béke és a haladás javára.” Kádár János, az MSZMP főtitkára ugyancsak levelet intézett a kongresszus résztvevőihez: „A Magyar Szocialista ” Munkáspárt Központi Bizottságának, az orosz nyelv és irodalom magyar barátainak nevében és a magam részéről tisztelettel üdvözlöm Önöket, az Orosz Nyelv- és Irodalomtanárok Nemzetközi Szövetsége VI. kongresszusának küldötteit, valamennyi kedves vendégünket. Nagy örömünkre szolgál, hogy otthont adhatunk a világ számos országából hozzánk érkezett russzisták nemzetközi tanácskozásának. A nyelv tanulása és tanítása fáradságos, kitartást követelő tevékenység, de jól megtérülő befektetés. Engels már 1875-ben meggyőződéssel vallotta: „Az orosz nyelv, mely — mint a legerőteljesebb és leggazdagabb élő nyelvek egyike — mind önmagáért, mind az általa feltáruló irodalom kedvéért busásan megjutalmazza a tanulmányozására fordított fáradságot ...” Nem szorul külön bizonyításra, hogy e meggyőződést ma már sok országban, sokan vallják magukénak. Számunkra, magyarok számára az orosz nyelv közvetíti a baráti szovjet nép politikai, tudományos eredményeit és gazdag kultúráját, s egyben segíti, hogy saját értékeink eljussanak a szovjet emberekhez, s e világnyelv révén széles körben terjedjenek. A szocialista átalakulás kedvező feltételeket teremtett hazánkban a tömeges nyelvtanuláshoz, s ma már százezrek értenek, beszélnek oroszul. Társadalmunk, kultúránk nagy értékének tartjuk ezt. Elismerés illeti mindazokat, akik hivatásuknak tekintik az orosz nyelv- és irodalom tanítását, és tevékenységükkel segítik kultúránk gazdagítását. Az Orosz Nyelv- és Irodalomtanárok Nemzetközi Szövetsége fontos és hasznos küldetést tölt be. A nemzetközi együttműködés szervezésével szinte a világ minden táján segíti az orosz nyelv- oktatás fejlesztését, a klasz- szikus orosz és a mai szovjet kultúra terjesztését. E tevékenysége fontos hozzájárulás a népek közötti megértés, barátság és együttműködés elmélyítéséhez. Meggyőződésem, hogy tanácskozásuk az új tudományos eredmények, a jó módszerek, a hasznos tapasztalatok közkinccsé tételével előmozdítja a nemzetközi szövetség nemes céljainak valóra váltását. Eredményes, jó munkát kívánok a kongresz- szusnak, s kívánom azt is, hogy a tisztelt küldöttek, vendégeink érezzék jól magukat hazánkban.” A plenáris ülésen Vitalij Kosztomarov, a MAPRJAL főtitkára emelkedett szólásra ezután. Bevezetőben emlékeztetett arra, hogy az előző kongresszusok alapvető kérdéseket érintettek: a moszkvai az orosz nyelvtanulás különböző országokban tapasztalható helyzetét, a várnai a tankönyvek problematikáját, a varsói az oktatási módszerek kérdéseit, a berlini az oktatók gondjait, a prágai az oktatás tudományos alapjait vizsgálta. A budapesti tanácskozáson az oktatási folyamatban jelen levő hagyományos elemek és újítások kerülnek napirendre. Ma, kedden a kongresszus szekcióüléssel folytatja munkáját. Újság mozgóárnsítás Szarvason Hazai nemesítésű paradicsomfajták Kondoroson Szőke Gyuláné, a Kondorosi Egyesült Tsz kertészeti főága- zat-vezetője a K 602-es új fajta termését mutatja Fotó: Kovács Erzsébet A zöldség-vetőmag nemesítésében, az új fajták elterjesztésében igen erős a nemzetközi verseny — mondották a Pannonmag Gazdasági Társaság augusztus 11-én, tegnap Kondoroson az Egyesült Tsz kertészetében tartott bemutatóján. A legújabb kecskeméti fajták jól állják ezt a versenyt. Az amerikai és a holland fajták évről évre mind nagyobb termőterületet adnak át idehaza is a kecskemétieknek. Tulajdonképpen ezt bizonyította a kondorosi bemutató is, ahol az érdeklődők láthatták, hogy a próbatermesztésre kiadott paradicsomfajták milyen jó eredménnyel termeszthetők. A hazai paradicsom termelés immár 80 százalékát kecskeméti nemesítésű fajtákra építhetik. A korai, késő érésű fajtákon belül már árnyalati, művelési, hasznosítási különbséget is lehet tenni. Külön fajta a házikertbe, külön fajta a kistermelőknek, a fóliásoknak, az iparnak és a kereskedelemnek mutatja azt a néhány évtizedes igen eredményes munkát, melyet a kutatók, nemesítők e nagy versenyben kifejtettek. De nemcsak ezek a tények mutatják a sokoldalú munkát, hanem a fajták korszerűsége is. A kézi szedésű paradicsomok mellett már ott vannak a gépi szedésre alkalmasak is. Azután az sem lebecsülendő, hogy a magyar paradicsom- fajtákból már 9 iratkozott fel az exportra érettek közé. Szarvas, ez a csendes kis Körös-parti város az utóbbi években egyre inkább vonzza a turistákat. Néhány évvel ezelőtt nyitották meg az Aranyszarvas kempinget, s emellett sok üdülő és nyaraló létesült a Körösök partján. Május 15-től szeptember 15-ig üdülővárossá minősítették Szarvast és ezért már a múlt évben megkezdték az említett helyeken a különböző lapok, folyóiratok nyári árusítását. Az első év és az idei szezon tapasztalatairól beszélgettünk Kugyella lmrénével, a szarvasi posta- hivatal hírlapcsoportjának vezetőjével. — Az elmúlt évben június 1-én indult a szezon, közép- iskolás diákokat foglalkoztattunk mozgóárusként. A gyerekek szépen forgalmaztak, havonta mintegy 17—20 ezer forint értékű újságot, hetilapot, folyóiratot és értékcikket adtak el. Az idén hasonlóan diák munkaerőt vettünk igénybe és a forgalom tovább nőtt. Megszerveztük az Esti Hírlap árusítását is, naponta 170 példányt adtak el a mozgóárus kislányok. Ilyenkor szezonban megnő a város lakossága, ezért a napilapokból több mint százzal magasabb példányszámot rendelünk, mint általában. Szarvason két pavilon és az autóbusz-állomáson egy bérlemény szolgálja a lakosság lapellátását, de emellett az ABC-kben, szaküzletekben is vásárolhatnak újságot az emberek. Az egyik újságárus kislánnyal, Farkas Erikával a délelőtti műszak befejezése után sikerült szót váltani. — A helyi Vajda Péter Gimnáziumban tanulok, jövőre leszek negyedikes. Már korábban is dolgoztam a postánál, kedvezőek voltak a tapasztalataim, ezért jöttem egyhónapos munkára, ismét ide. Reggel fél 8 körül kaptam meg a postahivatalban az újságokat, átszámoltam, majd kerékpárral az Arany- szarvas kempingbe mentem. Néhány nap után a vendégek már vártak rám, hogy mielőbb hozzájussanak kedvenc újságjukhoz. A legkelendőbbek a színes lapok és a rejtvényújságok voltak. Az értékcikkek közül lottóból és totóból kevesebbet vásároltak az üdülő vendégek. Az Aranyszarvas kemping után a Mohosz-üdülő, majd a pedagógusüdülő irányába vettem az utamat. A kis egyéni nyaralókban is sok vásárló volt. Általában fél 11—11-re befejeztem a délelőtti árusítást. Pontosan érkezett este 5 óra körül az Esti Hírlap és jó két óra alatt sikerült is eladnom a 170 példányt. Néhányszor a nagy esőben megáztam, de nagyon élveztem a mozgóárusítást. A keresetem a különböző pótlékokkal együtt meghaladja az 5 ezer forintot. — Még van néhány hét a nyári szünetből, hol töltőd a vakációt? — Néhány napig már voltam Budapesten, ismerkedtem a főváros nevezetességeivel, most pedig a családommal Csehszlovákiába készülünk egy 10 napos útra. Ha a jövő nyáron befejezem a gimnáziumot, szeretnék továbbtanulni az egyetemen magyar—történelem szakon. Bencsik Imre, a szarvasi postahivatal * vezetője elégedett volt a nyári forgalmazás eredményeivel. — A gondot csupán az okozza, hogy az iskolákban június elején fejeződik be a tanítás, és így nem tudjuk korábban indítani ezt az akciót. A diákok munkájával elégedettek vagyunk, a hét minden napján, így vasárnap is dolgoztak. Oda kell figyelni a hírlapcsoport vezetőjének is arra, hogy minél több lappal lássa el a mozgóárusokat. örülünk neki, hogy most már második esztendeje jól vizsgázott ez a rendszer itt Szarvason, s reméljük, a jövőben még többet tehetünk az üdülő vendégekért, a nyaranta városunkba látogatókért. (Terasztól „Láthatatlan” kiadásaink M ost már nemcsak — az egyébként legalizált — második, hanem a harmadik, vagy az úgynevezett ,árnyék”-gazdaságról is beszélni kell. Működésének gerjesztője — és haszna — a „láthatatlan jövedelem”: a borravaló, a csúszópénz és — micsoda finom elnevezés! — a hálapénz. Fizetjük valamennyien, s közben tán eszünkbe sem jut, hogy lényegében a semmiért fizetünk. E fizetség ellenében ugyanis a termékek, vagy a szolgáltatások mennyisége nem növekszik, csak any- nyit kapunk, amennyit egyébként is kapnunk kellene- sőt: az ily’ módon megszerzett javak és szolgáltatások minősége sem jobb — általában — az átlagosnál. Legfeljebb, csak fogyasztói mivoltunkban hisszük — önmagunk megnyugtatására? —, hogy a hálapénz ellenében gondosabb orvosi ellátást, s a borravaló ellenében tisztességesebb kiszolgálást kapunk. Gyaníthatóan — és az esetek nagy részében — jócskán tévedünk. Viszont: megrögzött borra- valózási szokásaink miatt — és ennek következtében — rendre át kellene számolnunk a hivatalos árindexet. S ezt a számítást ki-ki csakis saját maga végezheti el, ám mert ehhez vajmi keveset értenek, máris jelzem — segítségképpen — az igazodási pontokat. Tehát: társadalmi méretekben, évente, minimum 10- 12 milliárd forintot borravalóként, öt-hat milliárdot hálapénzként és két-három milliárdot csúszópénzként adunk ki. Ehhez jön még —• a Gazdaságkutató Intézet munkatársának nagyon szerény becslése szerint — további 10-12 milliárd forint, amit csak azért fizetünk ki, mert gyakorta becsapnak bennünket az élelmiszerboltokban, a piacokon, a vendéglátóhelyeken és a szolgáltató üzemékben. Emiatt egyébként két év alatt ösz- szesen 26 ezer bolti eladót, pénztárost, pincért, főurat és szolgáltatóiparost büntetnek meg, jórészt pénzbírsággal, ám nem tudni, hogy összesen milyen összeggel. Csak azt tudni, hogy a szakértők már öt évvel ezelőtt is 10 milliárd forintra becsülték azt az összeget, amit — a fogyasztók megkárosításával — jövedelemként zsebeltek be a kiskereskedelemben és a vendéglátásban. Tegyük hozzá: adómentes jövedelemként. Szép summa, mindösz- sze egy év alatt... Az imént említett adatokat összegezve egyébként több mint 30 milliárd forintra tehetők a „láthatatlan” kiadásaink, de ismétlem: ez csak óvatos és néhány évvel korábbi becslés. Nem számol például azokkal a forintokkal, amiket a pénzes postásnak, a benzinkutasnak, az újságkihordónak adunk, vagy amivel esetleg a tömbházfelügyelő lanyha buzgalmát honoráljuk. Talán túl nagyok, ezért esetleg túlságosan is keveset mondanak az idézett számok, milliárdok. Az efféle kiadásokat közelebbről is vizsgálva, a szakemberek megállapítása szerint háztartásonként, összesen és évente legkevesebb 10 ezer forint megy el e „láthatatlan” kiadásokra, amelyeket persze nagyon is és egyre jobban érzünk. Legkevésbé a borravalózást: -ez nem jelent olyan anyagi terhet, mint például az esetenkénti — és igencsak korrupciós színezetű — csúszópénz. És — már bocsánat az igen tisztelt orvosi kartól — korrupciónak minősítem a hálából fizetett pénzeket is, amelyek átlagos összege a kórházban ápoltak esetében 1000 forint. S hogy mindezt miért? Netán azért, mert megrögzötten borravalózó, hála- és csúszópénzeket osztogató nép vagyunk? Nem. Azért is, mert a boltvezetők, az orvosok, az áruházi részlegvezetők és az ügyvédek, a fodrászok és a vendéglősök, a taxisok és a benzinkutasok manapság már nemcsak elvárják, de — tisztelet a kivételnek! — követelik is a külön fizetséget, az anyagi helyzetüket javító láthatatlan jövedelmeket. S valljuk be: okkal követelik. Legtöbbjük munkahelyi fizetségébe eleve bekalkulálják a borravalót, s ennek etikai megítéléséről most hadd ne elmélkedjek. Vannak e jelenségnek azonban messzebbre mutató következményei is. A borravalóval, a hálapénzekkel, és a csúszópénzekkel oly’ mértékben növelhetők az érintett rétegek jövedelmei, hogy ez önmagában is devalválja a főmunkahelyen fizetett munkadíj értékét, jelentőségét. Ezt látván, tudván, azok is negatív konzekvenciák levonására kényszerülnek, akik egyébként nem, vagy csak alig tevékenykednek a szocialista szektoron kívül. Mindez pedig a fegyelmezetlenség — és a hatékonyság — romlásához vezet, végső soron tehát a termékek előállítási költségeinek növekedéséhez és szükségképpen az áremeléshez. Végtére is a növekvő költségeket valahogy be kell hozni, be kell vasalni a vásárlón. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a háztartások nagy részében nincs anyagi fedezet az állandósult borravalózásra, a szokásjog szerint kijáró hála- és csúszópénzek fizetésére. Következésképpen — s ezt felismerve —, a második, illetve az árnyékgazdaságban tevékenykedők kínálatukat, szolgáltatási ajánlataikat egyre inkább a magasabb jövedelmű rétegekhez igazítják; egyre inkább megfeledkeznek a szolidabb vásárlói, fogyasztói igényekről, s ugyancsak megfeledkeznek az olcsóbb termékekről, szolgáltatási formákról. L ehet tehát töprengeni: fizetjük-e továbbra is e „láthatatlan” kiadásainkat, s ha igen, akkor utána gondolunk-e, hogy önként vállalt fizetési kötelezettségünk — fizetési szokásunk? — ugyan mennyiben befolyásolja a mindenkori és a tényleges árszínvonalat? Vértes Csaba Fólia hentesáruk csomagolására A Papíripari Vállalat csomagolóanyag-gyárában új fóliát fejlesztettek ki, amelyet elsősorban a húsiparnak ajánlanak. Az átlátszó, hegeszthető, jól záródó,' gőznek és gázoknak ellenálló csomagolóanyag egészségügyi engedélyezése most folyik. Ha ez befejeződik, megkezdődhet a nagyüzemi gyártás. Az új terméket elsősorban a tőkés exportra induló sonkaszállítmányok csomagolására ajánlják a gyártók. A különleges csomagolóanyag előállítására egy NSZK-belí gépet béreltek. A nagy teljesítményű, modem berendezésen gyártják a már ismert, a vákuumcsomagoláshoz szükséges fóliát is, amelyet az úgynevezett félszáraz húsáru — kolbász, szalámi — csomagolásához használnak. A mostani, továbbfejlesztett változat azonban jobb minőségű a korábbiaknál. az így csomagolt ám hosszabb ideig tárolható és kevésbé szárad ki. Ugyancsak a különleges fólíagyártó berendezésen állítják elő az egyszer használatos orvosi fecskendők csomagolására alkalmas terméküket. A fecskendőket a gyártás után becsomagolják, és csak ezt kővetően sterilizálják: tehát a csomagolóanyagnak olyan tulajdonságokkal kell rendelkeznie, amely ezt lehetővé, teszi.
