Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-12 / 189. szám

1986. augusztus 12., kedd TAI a „szinten tartáson” Közművelődés a téeszekben Rekkenő hőség — a mezőgazdasági mun­kák dandárja. Némi túlzással így is lehet­ne jellemezni a kora tavasztól késő őszig terjedő idő csúcspontját. De mégis: most essék szó mindarról, ami nélkül — már- már közhelynek számít a kifejezés annak ellenére, hogy igazságának érvényre Jutta­tásáért még mindig sokat kell győzködni... Mert a termelés, az új előállítása aligha képzelhető el kulturált körülmények nél­kül. Ez pedig egyet jelent a résztvevők műveltségével. Mostanában, amikor mind nagyobb hangsúly helyeződik a minőségi kategóriákra, illetve ezen belül a szelle­mileg is hasznosabb értékek megteremthe- tőségeinek hogyanjaira, a termelékenység józan növelésének kérdéseire, az ésszerű­ség mindenképpen a fenti elv megvalósí­tását szorgalmazza. De hogyan is valósul meg mindez a Békés megye gazdaságát alapvetően meghatározó mezőgazdasági, ezen belül is a szövetkezeti üzemekben? A szakmai-érdekvédelmi munkát a termelőszövetkeze­tek megyei szövetsége vállal­ta föl, amelyhez nyolcvan­egy téesz tartozik. A szövet­kezetpolitikai munka szerves részét kellene hogy képezze az a tevékenység is, amely a termelőegységek szociális­kulturális bizottságainak mű­ködésére hathatna. Az alá- és fölérendeltségi viszonyt — pontosabban: a gazdasági munka hogyanjait is megha­tározó tevékenységet — ho­gyan is értékelik, arra két példa: hiába született meg a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsának állásfoglalá­sa, miszerint megyei — ko­ordináló szereppel is — kul­turális bizottságot kell lét­rehozni, ezt megyénkben nem látták szükségesnek; a me­gyei szövetség legfőbb szer­ve, a közgyűlés, legutóbb 197í!-ban tűzte napirendre a művelődés ügyét... De ez így, ilyen megköze­lítésből mégsem fedi a való­ságot. A 81 szövetkezet je­lentősebb részében mégis sú­lya van annak, amit műve­lődésnek nevezünk. Ok-oko­zati viszony is felfedezhető a gazdasági eredmény és a „közművelődési mozgolódás” között. Amíg az ipari üze­meknél a termelési siker nagysága egyenesen arányos a kultúrára áldozott erők nagyságával, addig a tée­szekben az emberekkel való törődés mértéke a nyeresé­get, de nem kiugrót termelő gazdaságokban a legszembe­tűnőbb. Az úgynevezett „szupertéeszekben” (elsősor­ban megyénk déli területe­in) már eleve „nyert ügye” van a vezetőségnek. Ügy hi­szik. gondolják: felesleges er­re a célra áldozni, mikor amúgy is „sínen van a do­log”. A ráfizetéssel dolgozó téeszekben pedig — érthető módon — a napi tűzoltó- munkára kell fordítani min­den energiát. E sorok írójának emlékei között ma is elevenen él egy beszélgetés. Persze, akkor is művelődésről volt szó. A helyszín az egyik téesz elnö­ki irodája volt. A gazdaság­vezető akkurátusán végig­hallgatta a jelen levő nép­művelők érvelését, majd kö­zölte: kérem, nekünk ter­melni és termelni, csakis ter­melni kell. A többi engem nem érdekel! A hogyan sem! Csak menjen a verkli! A történet pikantériája, hogy később csak kiderült: eleddig is csődöt termeltek... Mindez persze véglet, no­ha még ma is sok gazdaság­ra jellemző. A mentalitásra. De nem kevesen vannak azok a gazdaságok is, ahol a ve­zetőség példamutatással, jól felfogott személyes érdekből ráfigyel arra, amit mondjuk a helyi üzemi közművelődés gazdája, a szociális-kulturá­lis bizottság mond, alkalma­sint határoz. Mert közérzet­ről van szó. Ma már egyre inkább nemcsak az számít, hogy csak tele van a boríték, hogy a zárszámadáskor ki­osztható milliókról beszél a szónok. Az a bizonyos „kö­rítés” is meghatározhatja a termelésben alapvető emberi hozzáállást. Szinte minden azokon a bizonyos apróságo­kon múlik. Sokszor nem is azon, hogy a téesz mennyire nyitja ki azt a bukszát... Megyénkben minden tize­dik szövetkezet eltart egy pá­vakört. A tagok kérték, hogy ma már több kell, mint hogy „csak” énekelgessenek. A szövetség a Kórusok Orszá­gos Tanácsával (KOTA) kö­zösen többnapos bentlakásos továbbképzést szeretne indí­tani az együttesek vezetői­nek. Csak szívből, csak ama­tőrizmussal ma már ez sem megy! Más: a gyulai és a gyomai táncegyüttest a té­eszek is — nem kevés ősz- szeggel — támogatják. A he­lyi és környékbeli szövetke­zetek a nemrégiben alakult békésit is akarják. Teszik is, sőt növelnék is az összeget, ha a csoport minősítést sze­rez, ha már arra képes. Az „apróságok” forintra át­számítva persze megyei összesítésben legalább hétje­gyű összeget jelentenek. Hogy pontosan mennyit, az meghatározhatatlan. Me­gyénk kistelepüléseinek zö­mében a termelőszövetkezet jószerével az egyetlen mun­kaadó, ha úgy tetszik: a falu meghatározója is. Az ottani művelődési ház például a téesz támogatásából él. Hogy forintban ez mennyi? Mon­dani lehet számot, összeget, de úgyis mindegy: nem jel­lemez semmit. A pénzügyi szabályzók miatt ennek sok­szorosa vándorol oda: a té­esz tagjainak, vagyis a köz­ség lakóinak érdekében, szol­gálatában. A szövetkezetek ugyanis rádöbbentek arra, hogy dőreség kihasználatla­nul hagyni az állami (taná­csi igazgatású, fenntartású) közművelődési intézmény „kapacitását”. Beszálltak és ezt nem lehet eléggé magas felsőfokkal, mint elismerő szavakkal, illetni. Az említett szociális-kul­turális bizottságok (amit vál­lalatoknál művelődési bizott­ságoknak neveznek) mellett a másik hajtómotor — sok esetben „nagyobb lóerővel” — a téesz nőbizottsága. Sok­rétű feladatuk mellett — és azon belül — a legkisebbe­kért és a legöregebbekért szeretnének sokszor a lehe­tőségeiket is meghaladó mó­don tenni. Ebben a munká­ban is szinte kivétel nélkül vállalkozó és a koordinálást magára vevő irányító — és: partner! — a téesz pártszer­vezete, -bizottsága. Igen, a nyugdíjasok. Eb­ben a témában szinte kor­szakot meghatározó az a vál­tozás, amely az elmúlt évek­ben bekövetkezett. Szociális és kulturális vonatkozások­ban is. „Ráérünk már arra is figyelni, amire nem volt idő az elmúlt évek alatt” — mondta ki múltkor egy nyug­díjas-találkozón az egyik nyolcvan után is tettre kész hattyúfehér hajú bácsi. A té- eszeknek és persze a szövet­ségnek elemi kötelessége, hogy rájuk, sorsukra, életük­re mindennél jobban figyel­jenek. S teszik is. A szövet­ség szociális bizottsága fel­mérést készít, amelynek eredményeit, a hozadékot szeptemberben teszik az asz­talra. Várhatóan megannyi következtetésre ad majd le­hetőséget. Annyi máris elha­tározott: egy-két éven belül szeretnék elérni, hogy a be­vált klub megyénk minden településén megalakuljon, működjön. Ebben a megyei állami közművelődési háló­zat bázisközpontjára, ezt a feladatát is kiválóan gondo­zó nagyszénási művelődési házra is számítanak. Sok-sok mindent lehetne még példaként felsorakoztat­ni, amelyek inkább érte, mint ellene szólnak. Hogy példá­ul Az ember és környezete elnevezésű, a megyében munkálkodó szocialista bri­gádok közművelődési moz­galmát segítő éves akcióra a tavalyi negyven helyett most 110 brigád jelentkezett, hogy Kondoroson és Füzesgyarma­ton egész napos kulturális programot finanszíroz a he­lyi szövetkezet és így tovább. Mindezek lényege talán eb­ben foglalható össze: a me­zőgazdasági szövetkezetek zö­mében a vezetőség — érte­lemszerűen a tagság akara­tát. kívánságát figyelembe véve — a kultúra vonatko­zásában is többet kíván, akar, mint egyszerű szinten tartást. Nemesi László Ha Budapesten jár... flz avarok kincsei a Magyar Nemzeti Múzeumban Szakállas férfiarcot ábrázoló csat Hajdúdorogról Huszonnégy magyarországi múzeum legszebb avar lele­teiből kiállítás nyílt a Ma­gyar Nemzeti Múzeumban. A több mint 4000 tárgyat be­mutató kiállítás az elmúlt év során nagy sikert aratott Moszkvában, Frankfurtban, Nürnbergben, Párizsban és Bécsben. Az avarok a VI. század kö- zeoétől a IX. századig éltek a Kárpát-medencében. 250 éves fennállás után önálló államuk a frank és a bolgár hódítások nyomán széthul­lott, egyes néptöredékük azonban minden bizonnyal megérte a magyar honfogla­lást is. Az avarok kincsei című kiál­lítás tárgyai ezt a három év­századot elevenítik fel a sírle­letek segítségével. A törté­nelmi időrendet követő vit­rinek sora szemlélteti az al- táji vidéktől a Duna-meden- céig vándorló avarság sok szálból összetevődő művelt­ségét, majd a 630-as évekig tartó bizánci háborúk ered­ményeképpen az avar biro­dalomba bekerült idegen népelemek hagyatékát. A pompás véretekkel díszített övék, aranylemezzel borított fegyverek és használati tár­gyak, színarany ivóedények, ékszerek és ruhadíszek a no­mád népek fejedelmi udva­rának gazdagságát tárják elénk. Az egyszerűbb hasz­nálati tárgyak, lószerszám­veretek, kerámiák pedig az alsóbb néposztály műveltsé­gét érzékeltetik. A kiállítá­son látható a híres nagy- szentmiklósi aranykincs má­solata, amelynek egyes da­rabjai feltehetően az avar korban készültek, egésze pe­dig avar kagáni kincstárból származik. A kiállítás október 31-ig tekinthető meg a Magyar Nemzeti Múzeumban. KÉPERNYŐ Töltsön egy estét a televízió mellett Legyen az este, amit a tv társaságában töltünk, például a pénteki. Ezúttal végre gondot jelentett, hogy mindkét csatornán jónak ígérkező programot kínált, melyiket vá­lasszam tehát? Érdekelt volna a második műsorban sugár­zott riport a két sakkzseniről, Karpovról és Kaszparov- ról, akik bizonyára nem csak a hatvannégy kockás tábla mellett, de Sugár András mikrofonja előtt is szolgáltak volna érdekességgel. Ha őket nézem, alkalmam lett volna még egy török rövidfilm segítségével egy anatóliai baran­golásra is, ami szintén csábító ajánlat. Ám, hogy mégis az egyes csatornán sugárzott tévéjátékot, Kisfaludy Károly Kérők című darabját néztem, annak személyes okai van­nak. Erről a műről ugyanis mindig eszembe jut az a régi amatőrszínjátszó-mozgalom, aminek ma már csak halvány emléke él. Kisdiák koromban, Gyomán, olyan emlékezetes előadásokat láttam, mint a hét határban híres Állami Áru­ház. A Glauziusz bácsit alakító szereplő napközben a ház­tartási boltban volt kiszolgáló, de esténként olyan sikerrel énekelte az „ember lesz az én kis unokám” refrénű dalt, hogy mindenkinek meggyőződése volt, van olyan jó, mint a filmen Feleki Kamii. Fergeteges siker volt a Csongor és Tünde is. Időközben Csongor úrfi galambősz hajú férfiú lett, de ha utcán találkozunk, ma is a régi hangulatok em­lékével köszöntjük egymást. Amikor pedig Békéscsabára kerültem, gimnáziumba, ott a tulajdon iskolatársaim ját­szották a Légy jó mindhalálig című darabot. Még a szín­házban is felléptek vele. Istenkém, de jó lenne „benne len­ni” egy ilyen előadásban! — sóvárogtam. Ez az idő is elkö­vetkezett, próbálni kezdték a Kérőket, és a tanárnő rám osztotta Ferenc szerepét. Sose tudtam meg, milyen lett volna az előadás, hogyan alakítok a világot jelentő desz­kákon, mert a bemutatóra nem került sor. Azt hiszem, ar­ra az időre esett az amatőr színjátszás tudatos elsorvasz­tásának kezdete. Ám a Kérők számomra azóta is a hamvas ifjúság hangulatát jelenti. Jó érzéssel néztem tehát a pén­tek esti tv-játékot, amelyben különösen az a keret tetszett, ahogy a reformkori magyar színészet állapotát képzelték el az alkotók. És ha Kisfaludy Károlyról van szó, mindig arra a tanárra gondolok, aki furcsa módon igyekezett segíteni az érettségire készülő tanítványainak. Hónapokkal előre olyan néven szólítgatta őket, akiről majd felelniük kell. Jó reggelt Petőfi úr, mondta az egyiknek, ne mocorogjon Ady barátom, szólt máshoz. Csukja be az ajtót, Kisfaludy úr — figyelmeztette az egyik diákot, mire az visszakérdezett: melyik, a Károly, vagy a Sándor? Anekdotás kedvem vé­geztével pedig elmondom még, hogy mint vacsora után egy kis gyümölccsel, jó szájízzel zártam a péntek estét a Törvény című filmet nézve. ínséges időkben lám, lehetne színesíteni a kínálatot régi sikerek felújításával. Milyen jó ismét fiatalnak látni Gina Lolobrigidát, Yves Montandot, Marcello Mastroannit és Melina Mercurit, hallani szink­ronként Somogyvári Rudolfot vagy Kőmives Sándort, fi­gyelni épkézláb történeteket, amelyek egyre ritkábbak ma­napság. Forma—1 És feldübörögtek a motorok! Huszonhat kocsi állt az indítókockára, huszonhatszor kilencszáz lóerő várt a starti ra. Elkezdődött a visszaszámlálás, néhány másodperc volt már csak a rajtig. A televízió kamerái egyetlen pontra fi­gyeltek, fontos pillanatnak néztünk elébe. Első alkalommal rendeztek hazánkban Forma—1-autóversenyt, s így úttö­rők lehettek a televíziósok, akik hírt adtak a világnak er­ről a motorizált látványosságról. Felrémlett bennem ekkor j sok kusza előzmény, amikor hinni se akartuk, hogy ha egy cirkuszi mutatvány erejéig bár, de részesei leszünk a nagy játéknak. Később féltettük a várost, a Népligetet, ahová eredetileg tervezték a mutatványt. Aztán zavarba ejtő gyorsasággal elkészült a Hungaroring, a pálya, amely a világ minden tájáról ide csábítja az érdeklődőket. Kell is a figyelem, jöjjenek messzi földről, lássák, hogyan élünk, mire vagyunk képesek. A magyarok csodálatosan csinál­ták, ilyen rövid idő alatt csodálatos környezetet teremtet­tek — nyilatkozott a győztes Nelson Piquet. Ne szóljunk ilyenkor, hogy nem megy még nálunk minden ilyen cso­dálatos gyorsasággal, higgyük inkább, lám itt a példa, hogy tudunk mi dolgozni pontosan, szépen, határidőre, sőt vi­lágszínvonalon. Egyébként a Forma—1 televíziós közvetítése ritka bravúr volt, érdemes a figyelemre. Még akkor is, ha a derekas munkát végző riporterek olyan lólábat is kilógató közvet­len reklámra ragadtatták magukat, mint például: „Csinál­junk úgy, mint az Aranypók, ügyeljünk a részletekre.” Bizony, érdemes ügyelni, még ebben a nemzetközi i-eklám- kavalkádban is. (Andódy) Készül az új évadra a TIT orosházi szervezete A TIT orosházi szervezete a városkörnyéki szervezetek­kel és csoportokkal együtt eredményesen zárta az 1985/ 86-os évadot. Közel 600 elő­adást és 80 tanfolyamot, ösz- szesen 2700 órában szerve­zett. Számos ismert közéleti személyiség, köztük dr. Czei- zel Endre, Marosán György és P. Szabó József tartott ismeretterjesztő előadást Orosházán. Az 1986 87-es évadban is színvonalas előadásokkal kí­vánják fenntartani a 200 fő­nyi tagság és a nagyközönség érdeklődését. Egyetemi elő­készítőt szerveznek matema­tikából és fizikából, ugyan­ezen tárgyakból egyetemi konzultációkat is terveznek. Alapfokú és haladó gépírói tanfolyamokat hirdetnek. Primo számítógépeik első­sorban az általános iskolák rendelkezésére állnak. Szeretnék bővíteni a már hagyományos óvodai és ál­talános iskolai idegen nyelvi szoktatókat, illetve a kü­lönböző diák baráti köröket. Az általános iskolák 8. osz­tályos tanulói részére, ide­gen nyelvből középiskolai ta­nulásra előkészítő tanfolya­mokat szerveznek. Szeptem­berben harmadik évébe lép a TIT fordítócsoportja, mely az eddigi tapasztalatok sze­rint mind a vállalatok, mind az egyéni megrendelők szá­mára fontos szolgáltatást nyújt. Lovacskaformájú ezüst fibuta (ruhacsat) Keszthelyről Tárgyak a nagyszentmiklósi aranykincsből (KS — fotó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom