Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-06 / 184. szám

NÉPÚJSÁG 1986. augusztus 6., szerda Jlezél György látogatása megyénkben A Ruzicskay-alkotóház kapujában Végszóra várva a Rózsában és a Vásárhelyi Pál szakközépiskolában Szerencsére nem fenyegető rémként áll a vezetők előtt az első csengetés. Problémák azonban akadnak. * * * Megyénk patinás középis­kolája, a békéscsabai 127 éves Rózsa Ferenc Gimnázi­um például tanteremhiány­nyal küzd. Mint azt Tadanay Jánosné gazdasági vezetőtől megtudtuk, az épület min­den négyzetméterét ki kéll használni, hogy szeptember 1-én 720 diákjukat el tud­ják helyezni. Ennek érdeké­ben a pincében rajztermet alakítanak ki, és a régi menzai helyiségben is fo­lyik az oktatás. (Az újat 1985. január elsején adták át.) A nagy létszámú intéz­ménynek csupán egy torna­terme van, a testnevelő ta­nárok gyakran a folyosón tartják az órát. A terem öl­tözőjében 200 ezer forintért zuhanyozókat szereltek fel, a fűtést pedig radiátorokkal ol­dották meg, ami 22 ezer fo­rinttal csökkentette a felújí­tásra szánt, amúgy sem túl magas keretet. Folyik a pad­lócsatorna szigetelése, a fes­tés, amit 300 ezer forintért vállaltak a kivitelezők. A tankönyvhelyzetről egye­lőre nem tudunk tájékozta­tást adni, várhatóan augusz­tus 10. után érkeznek a könyvek az iskolába. Az itt folyó tanulmányi munkáról Furák Györgyné igazgatóhe­lyettestől kaptunk felvilágo­sítást. Az 1986/87-es évben öt első osztály indul, csaknem 180 új hallgatóval. ■ Tanulni vágyókban nincs hiány, a pedagógusok létszá­ma ezzel szemben alacsony. Jelentős érvágás az iskolá­nak, hogy négy fiatal, nyelv­szakos tanárnő szülési sza­badságra ment. A gimnázium munkájában valószínűleg nem lesz fennakadás, helyet­tük több újonnan érkezett pedagógus kezd szeptember­ben oktatni. Ottlétünk alatt ketten is keresték az igazgatóhelyet­test érettségi találkozók ügyében. A majdani vacso­rához öszegyűlőknek egy része főiskolát vagy egyete­met végzett, hiszen a beisko­lázás a felsőoktatási intézr- ményekbe évek óta 50—60 százalék között mozog. Az idei próbálkozások eredmé­nyeiről csak szeptemberben kapnak hivatalos értesítést, reméljük, ez is növeli majd a tanárok és a diákok lelke­sedését, s újult erővel vág­nak a nagy feladatnak. * * * " A Vásárhelyi Pál szakkö­zépiskola gondjai is elsősor­ban anyagi jellegűek. A fel­újításra kapott összeg 200 ezer forint. Ezzel szemben csak a főépület festése 400 ezer forintba kerül. Az isko­la vezetése többféle úton- módon próbálja csökkenteni a kiadásokat. A festést az intézmény dolgozói befejez­ték, jó minőségben. Nemré­giben épült az új tomate-' rém. Ennek padlózatát ki kell cseréji ezt a Taurus gyár végzi import alapanyag­ból. Ezzel szemben részben megoldatlan maradt a vilá­gítás. Nemcsak a lámpates­tek kicserélése vált szüksé­gessé, hanem az elavult ve­zetékek is felújításra vár­nak. Erre azonban már nincs pénz. Az iskola oktatást irányító igazgatója, dt. Mizó Mihály derűlátó. Tanteremgondjuk nincs, s van kollégiumi hely is elég. Jelentősebb fejlesz­tésre az 1990-es évek elején lesz szükség, ekkorra várható a technikusképzés felfutása. Az iskolában elegendő és jól képzett oktató dolgozik, köztük 13 mérnök, illetve üzemmérnök és csupán ma­tematika—fizika szakos ta­nár kerestetik. Az 1986—87- es tanévben húsz osztályt indítanak, ebből öt elsőst. Legnagyobb az érdeklődés a magasépítői szak iránt (itt kétszeres a túljelentkezés), a legkisebb a beiskolázhatok száma az út-hídépítés szakra. Az iskolában tanuló lányok aránya alacsony, 20—25 szá­zalék, de a tapasztalatok sze­rint ők is jól megállják a helyüket. A főiskolákra, egyetemekre jelentkezők 60 —65 százalékát felveszik. Az érettségizők túlnyomó több­sége műszaki pályára megy, a „vizesek” Bajára, a ma­gasépítők a debreceni Ybl Miklós Műszaki Főiskolára, a földmérők Székesfehérvár­ra. Népszerűek a katonai pá­lyák, sok tanítványból lesz repülős vagy tanulmányai­kat Szentendrén a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán folytatják. Dr. Mizó Mihály i úgy érzi, hogy felkészültek az új tanévre, és reméljük, l elégedettsége az ország töb- * bi általános és középiskolá- 'j jára, a főiskolákra és az egyetemekre is vonatkozik. Illyés Edit Versek, novellák, tanulmányok, interjúk Megjelent az Új Auróra 1986/2. száma (Folytatás az 1. oldalról) lom többsége tehát tudja, a világ nem ideákból áll. Aczél György végezetül a művészetekkel, az állam és egyház viszonyával foglalko­zott, majd tájékoztatóját a következő gondolatokkal fe­jezte be. — A szocializmus megúju­lása természetes folyamat és társadalmi szükségszerűség. Tudjuk, hogy hosszú, kemény küzdelem vár ránk. De azt is tudjuk, hogy a világtörté­nelem egyetlen jelentős perspektivikus társadalma a miénk. Rajtunk múlik, hogy Ma­gyarország, az itteni szocia­lizmus mit tud adni a vi­lágnak. Nekünk az a tapasz­talatunk, hogy az emberek azt tekintik sajátjuknak, amiért cselekedhetnek. A párt három évtizedes töretlen po­litikája, hazánk nemzetközi tekintélye, az utóbbi eszten­dők felgyorsult demokratizá­lódási folyamata arra fi­gyelmeztet bennünket: se­gítsük az embereket abban, hogy mind teljesebben bir­tokba vegyék a szocializmust. Ez hosszú folyamat, és eh­hez történelmileg kialakult gátakat kell áttörni és gör­csöket feloldani. A Politikai Bizottság tag­jának programja délután a Kner Nyomdában folytató­dott, ahol dr. Ábrahám Bé­la, a városi pártbizottság el­ső titkára, Háromszéki Pál vezérigazgató és Fischer Edit, a pártvezetőség tagja fogadta. A program üzemlátogatás­sal kezdődött. Már az első pillanatban látható volt, hogy otthonosan érzi magát Aczél György a nyomdában. A könyvek, a kultúra, a mű­vészetek szeretetéről is is­mert politikus és a vezér- igazgató között antikváriu­sok, híres könyvnyomdák és jelenlegi könyvmesterek ne­vei úgy forogtak, mint a legismertebb anekdoták. Közben egy különleges Tóth Árpád-kötetről és a Monu- menta literarumról, a1 híres Kner-kiadványról, mint leg­becsesebb szerzeményekről is említést tett Aczél György. Az üzemlátogatás nem is kezdődhetett volna illőbb helyen — könyvet szerető vendégről lévén szó —, mint a könyvgyártó részlegben, ahol Szarvas András főmű­vezető volt a házigazda. Megmutatta a legújabb ké­szülő köteteket, Turóczi Já­nos: A magyarok krónikája című különlegesen szép könyvet, és az éppen kötés alatt álló szakácskönyv-kü­lönlegességet. Aczél György elismeréssel szólt a látottakról, s közben elidőzött a Planéta-gép mel­lett, ahol Lovas Imre gép­mesterrel amolyan rögtön­zött szakmai eszmecserére is vállalkozott. Kérdése — hány színt nyomnak a gé­pen (?) — rutinkérdésnek tűnt, ám csakhamar (az üzemlátogatás további ré­széből) kiderült, hogy na­gyon is jól ismeri a nyom­datechnikát, s azt, mit lehet kihozni könyvgyártáskor a rendelkezésre álló alap­anyagból, képből és szöveg­ből. A fényszedő és a doboz­gyártó részlegben tett rövid séta után nem véletlenül időzött hosszan a vendég a Hell márkájú színrebontó- készülék sötétkamrás szo­bájában, ahol nagy érdeklő­déssel hallgatta Varga Mi­hály készülékkezelő tájékoz­tatóját. Minden érdekelte, legfőképp az, hogy hányféle színárnyalatot képesek elő­állítani a színes eredetiről (dia- vagy papírképről) — Korlátlan mennyiségűt — volt a válasz, s az ezt in­dokló szakmai tájékoztató után Aczél György egy ja­vaslattal búcsúzott. Beveze­tésre érdemes példát emlí­tett: a Rába gyárban kiír­ják a gépekre, melyiket mennyiért vásárolták (az itteni színrebontót mellesleg 18 millióért). Ettől ott azt várják — nem eredménytele­nül —, hogy nagyobb be­csülete van a technikának. Az üzemlátogatás a leg­újabb mélynyomóhenger-vé­ső megtekintésével ért véget. Ennek működését Halmágyi László főművezető mutatta be. A program a nyomda ta­nácstermében folytatódott, rögtönzött termékbemutató­val. A sok szép könyv lát­tán kézenfekvő volt Aczél György Háromszéki Pálhoz intézett kérdése: — Melyik volt a legszebb könyv, amit életében készí­tett? A válasz fölötti tanácsta­lanság nemcsak a vezérigaz­gatóra, de a többi nyomdai szakemberre is rátelepedett. (Hát lehet itt egyetlen köte­tet kiválasztani?) Aztán úgy találomra megmutatták A párizsi hóráskönyvet. (Aczél György: „Az ember áhítatot érez, ha kézbe veszi”). És a sok szép könyv láttán — melyek közül előkerült Aczél Györgynek egy itt nyomott francia nyelvű kötete is — könyvet készítők és könyvet élvezők kölcsönösen megál­lapodtak abban, hogy a leg­szebb könyv (pontosabban könyvek): Malonyay: A ma­gyar nép művészete. A Kner Nyomdáról volt tájékoztatás — legalábbis ami nem hangzott el az üzemlátogatás közben — az utolsó percekre maradt: szó esett itt a létszámhelyzetről, az 1,7 milliárd forintos ter­melési értékről, a 140 milliós nyereségről, az új világbanki beruházásról, az exportgon- dokról (hogy a csomagoló­anyag-gyártásban más válla­latoknál realizálódó exportot nem mindig ismerik el) és hát — mi sem természete­sebb — néhány könyves­problémáról is, amiről épp a Kner Nyomdában tehetnek a legkevesebbet. (Évente mint­egy 2500 tonna könyvet ké­szítenek itt, más nyomdákkal összevetve nem túl sokat, de kötetszámra nézve nem ke­veset: kétnaponként 3 köny­vet.) A vezérigazgató felve­tésére, hogy sajnos gyakran a klasszikusokat sem lehet kapni a könyvesboltokban, egyetértő volt Aczél György reagálása: — Egy ország szégyene az, ha nem lehet állandóan kap­ni azt a pár száz könyvet, ami a nemzeti és a világiro­dalom, valamint a tudomány klasszikus munkái közé tar­tozik. Lehetetlen, hogy — irodalmi példánál maradjak — ne lehessen hozzájutni Pe­tőfi verseihez, vagy Tolsztoj munkáihoz. A Kner Nyomdából elkö­szönve Aczél György és kí­sérete Telekgerendásra, a Békéscsabai Állami Gazda­ságba utazott, ahol Bacsa Vendel igazgató és Varga Bálint, a pártbizottság tit­kára fogadta. A házigazdák tájékoztatták a mezőgazda- sági nagyüzem életéről, gaz­dasági sikereiről és gondjai­ról. A közel 13 ezer hektár te­rületen működő gazdaság majd 900 dolgozóval az or­szág 125 állami gazdasága között — a hatékonysági mutatót tekintve — a tizen­negyedik. A termelési érték felét produkáló növényter­mesztés négyezer hektáron kukoricát, kétezer hektáron pedig búzát termeszt igen jó eredménnyel. Az állatte­nyésztésben döntően szarvas- marhával, pecsenyebárány- nyal és libával foglalkoznak. Az alaptevékenység mellett 12 új egyéb ágazatot hoztak létre, többek között idegen- forgalmit, kereskedelmit, textiliparit, vadgazdálkodá­sit és környezetvédelmit. A gazdaság az elmúlt öt esztendőben ugrásszerűen fejlődött, ami megmutatko­zott a hozamokban, a haté­konysági mutatókban és ter­mészetesen az eredmények­ben is. A siker titka: a gaz­daságosság szem előtt tar­tása, a hátráltató tényezők kíméletlen felszámolása, a megfelelő érdekeltség és anyagi ösztönzés, és végeze­tül a kezdeményezőkészség, annak a szemléletnek az el­terjesztése. ami minden öt­letben fantáziát lát. Ez utóbbira is jó példa volt az üzemlátogatás első helyszíne, a Skála GT rak­táráruház, ahol Grósz György igazgató és Gáspár István igazgatóhelyettes fogadta a vendéget. Miközben végig­kalauzolták Aczél Györgyöt a raktárépületben, elmondták, hogy az állami gazdaság üzemeltetésével működő bá­zison nyolcvanan dolgoznak, és évi 800 milliós forgalmat bonyolítanak le. A kiskeres­kedők és a közületek ellátá­sára alakultak meg, és éven­te mintegy 20-22 ezer féle árucikket forgalmaznak az élelmiszerektől a számítógé­pekig. Az üzemlátogatás határ­szemlével folytatódott, ahol Kruzsicz Pál termelési igaz­gatóhelyettes volt a házi­gazda. Öröm volt nézni a földeket. Az egyik táblában óriás traktorok művelték a talajt (örömmel újságolta az igazgatóhelyettes, hogy min­den tarlót elmunkáltak) odébb virult a kukorica és a cukorrépa, az aszály legki­sebb tünete nélkül, normális képet mutatva. Ennek elle­nére Aczél György termés­kilátások iránt érdeklődő kérdésére óvatos választ adott Kruzsicz Pál. — Ha nem félnék attól, hogy előre kikiabálom a si­kert, azt mondanám, nagy termést takarítunk be, így inkább maradjunk abban, hogy még jó eredményünk is lehet. A határszemle után még egy rövid beszélgetésre is fu­totta az időből. Aczél György ezúttal sem maradt adós a hozzáértő kérdéssel: — Mondják, mi kell ah­hoz, hogy megduplázzák a termést, s egyáltalán, van-e erre reális esély? Bacsa Vendel válaszéiban 15-20 évet adott egy ilyen programnak, és alapvető fel­tételnek a termelés biológiai hátterének javítását tartotta. Aczél György Békés me­gyei programja — útban ha­zafelé — Szarvason fejező­dött be. Ott a ligeti alkotó­ház és kiállítóterem faragott- díszes kapujában várta és köszöntötte őt Ruzicskay György festőművész és fele­sége. A vendég a régi és jó -ismerős derűs hangulatával ölelte át — a néhány nap múlva 90 esztendős Ruzsics- kay Györgyöt, majd — a művész társaságában — végigjárta az állandó kiállí­tás termeit, különösen soká­ig szemlélődve a Párizst megidéző színes krétarajzok előtt. A kiállítási séta után a Ruzicskay-ház néprajzi gyűj­teménynek berendezett szo­bájában töltöttek időt, fel­elevenítve közös emlékeiket. Aczél György a művész mindennapjairól érdeklődött, és az ajándékba kapott Sze­relemkereső című rajzalbum megszületésének körülmé­nyeiről kérdezett. Az album először 1935-ben látott nap­világot, reprint kiadása pe­dig a közelmúltban. A látogatás meleg, baráti hangulata Aczél György szü­letésnapot köszöntő szavaival zárult, majd a vendég és vendéglátója jó egészséget kívánva egymásnak, búcsú­zott el. Ä* Z a —— S. E. Irodalmi és művészeti fo­lyóiratunk, az Üj Auróra ez- évi második száma változa­tos olvasnivalót kínál az iro­dalom, a művészetek bará­tainak. Induló helyen köz­ük Féja Géza néhány versét az író hagyatékából, majd E. Kovács Kálmán, Bisztray Adám, Filadelfi Mihály, Si- mor András, Tornai József, Kocogh Ákos és Szokolay Zoltán költeményei követ­keznek. Coór István Játszik a víz című noveüájával je­lentkezik, Ocsovszky László novellájának címe Átválto­zás. Vjházy László két mini­atűrt adott közlésre, Legenda és Intermezzo címmel. A Kapcsolatok rovatban — többek között — a csuvas népköltészetből kap ízeütőt az olvasó Körmendi Lajos fordításaiban. Érdeklődést keltő írás Kende Sándor Sze- retet-finnül című műve. Ugyancsak ebben a rovatban teszik közzé Jutij Koval Szi­lánkok és Petar Szalvinszki Mellékállások című rövid prózáját, valamint Lubomir Feldek és Vojtech Kondrót verseit Garai Gábor fordí­tásában. A Művészet rovatban Schéner Mihály ír Deim Pál­ról. Sümegi György pedig Szalay Lajos rajzvilágát elemzi. A Tanulmány, doku­mentum rovat is tartogat él­vezetes olvasmányokat. Ilyen — többek között Katona Bé­la írása Egy könyv és egy mozgalom félszázada címmel, mely Féja Géza Viharsarok című műve megszületésének 50. évfordulója alkalmából ismertet meg a neves iro­dalmi alkotás létrejöttének körülményeivel. Szintén ez a rovat közli Féja Sövényháza egykor és ma című írását, Féja Endre megjegyzéseivel. Az 1970. óta az Amerikai Egyesült Államokban élő Püski Sándor könyvkiadóval Árpást Zoltán beszélgetett, írása részletesen és informá­ciókban gazdagon követi az időnként hazalátogató, béké­si születésű Püski Sándor életútját, mai tevékenységét. Végül a Tájunk rovat is tartogat meglepetést: Erdős Kamill gyűjtéséből a cigány népköltészet egy-egy remekét teszi közzé az Oj Auróra. ts—n) A nyomdában (balról jobbra) Háromszék! Pál, Aczél György, Ábrahám Béla, Fischer Edit Fotó: Kovács Erzsébet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom