Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-04 / 182. szám

1986. augusztus 4., hétfő i SZERKESSZEN VELÜNK! Visszhang „Kalászkoszorút készítettünk” Levélben szeretnék rea­gálni az 1986. július 24-i, csütörtöki számban megje­lent „Az élet koszorúja” cí­mű cikkre. KlSZ-alapszerve- zetünk harmadik éve foglal­kozik e népszokás feleleve­nítésével. Idősebb emberek­től megtanultuk fonni a csi­gát és a boronát, a könyv­tárból kikölcsönöztük Mada- rassy László: Aratókoszorú és aratószokások című, 50 évvel ezelőtt megjelent kis füzeteit. A benne levő fény­képeket kinagyítottuk, s meg­próbáltuk elkészíteni, amit azok ábrázoltak. Örömmel írhatom, hogy sikerült. így többféle kalászkoszorút ké­szítettünk: kalászharangot, kalászszentségtartót is, de ez utóbbiakat már az idős em­berek sem ismerték, pedig a századfordulón még léteztek. Kleopátra is reklamálna Vajon ml köze lehetett Kleo­pátrának olyan hétköznapi do­loghoz, mint a szavatosság? Ha jobban megnézzük a dolgokat rájövünk, hogy igen is sok. De ehhez egy kis történelmi vizs­gálódás szükséges. Kleopátra egyike volt azon személyiségek­nek, akik a higiéniára és a tisztaságra sokat adtak, de még mennyire!... Mi, hétköznapi emberek, ha piszkosnak érez­zük magunkat, megeresztjük a csapot, teleengedjük a kádat vízzel és... a többit azt hi­szem tudják. A mi uralkodó­nőnk viszont, jobban szerette a tejet a víznél, így az ő kádja tejjel telt meg. Vidáman lubic­kolt fürdőjében, s nem gondolt arra, hogy valamikor, mégpe­dig az i. sz. XX. század végén zacskóban, pasztőrözötten árul­ják az ő „fürdővizét”. Akármennyire tisztelem Kleo­pátrát, megfürödni a tejben nem fogok, csupán meginni szeretném. De mi van akkor, ha nem tudom elfogyasztani? Például, olyan egyszerű oknál fogva, hogy lejárt a szavatos­sága, vagyis másnapos tejet sóznak rám, ami „hála” a me­leg nyári napoknak, nem ép­pen édes. A lejárt szavatossá­gú tejterméket Békéscsabán, a Petőfi utcai gombában kaphat­ják meg a vásárlók: Bizony a tej sokszor ihatatlan, s alkal­manként a krémtúró, joghurt- hab ehetetlen. Ez főleg azok­nál a családoknál kellemetlen, akiknél kisgyermek (ek) is van- (nak). Sokszor reklamálnak a vá­sárlók a bolt eladóinál, akik legtöbbször fogadkoznak, hogy változtatnak ezen az állapoton. Előfordul az Is: egyszerűen megmondják, hogy el kell ad­niuk a tejet, nem maradhat a nyakukon. Igazuk lenne? Nem hiszem. Viszont az utóbbi idő­ben kevesebben járnak hozzá­juk, és egyre több áru marad meg. Ezeket vajon hogy adják el? Igaz, már Kleopátra ideje lejárt, de remélem a szavatos­ság követelménye még mindig érvényes. Az alapszervezetből öten meghívást kaptak tavaly az OMÉK-ra, hogy az Alkotó If­júság Egyesülés területén három napig bemutató fo­nást tartsanak. Nagyon nagy sikere volt a csoportnak. Az idén is ott voltunk a me­gyei KISZ-bizottság által Csorváson megrendezett ara­tónapon. Míg a többiek ka­száltak, addig mi elkészítet­tük az aratókoszorút a ha­gyományok szerint, s este az aratóbálon a vezetőknek ad­tuk át, jelképezve ezzel az aratás végét. A koszorú az aratóbálon a főhelyen dísz­lett. Augusztus 31-én Oroshá­zán, az agrárifjúsági fesztivál zárónapján is ott lesz a cso­port. Szeretnénk, ha végre szűkebb környezetünkben is megismernék e nagyon egy­„Vidi”-sztori Elromlott a tévém. Megyek a szervizbe, előadom a pa­naszomat, kapok egy elis­mervényt, hét végén mehe­tek a televízióért. A folytatás: péntek dél­után. Az adminisztrátor hölgy egykedvűen böngészi az elismervényemet. „Ki tud erről a tévéről?” „X kar­társ szereli” — érkezik a vá­lasz a műhely Tnélyéről. „Holnap délelőtt tessék jön­ni, X kartárs lesz az ügyele­tes, ő csinálja”. Illedelmesen elköszönök. Üjra a szervizben. X kar­társ nagylelkűen hümmög, és közli velem, hogy a tévémet Y kartárs csinálja, és külön­ben sem tud róla semmit. Mikor jöhetek? Nem tudja. Nesze neked hét végi televí­ziózás! De tulajdonképpen az élet más szépségeket is rej­teget. Negyedszer a szervizben. Gondoltam, a keddi nap al­kalmas lesz. Vegyes érzel­mekkel téblábolok a háztar­tási masinák között, fürkész­Gyors munka volt A békéscsabai kertészeti vállalatot illette nagy-nagy dicsérettel Nagy Tiborné bé­késcsabai olvasónk, aki tele­fonon újságolta a következő­ket: július 24-én, csütörtökön telefonált a Pásztor utca és környék lakói nevében egy fiatalasszony a kertészeti vállalatnak, kérve, hogv mi­nél előbb kaszálják le a nya­kig érő gazt, mert a gyere­kek nem tudják már megkö­zelíteni a játszóhelyet. A dolgozók már másnap meg­jelentek, rendbe hozták a területet a szülők és a gye­rekek nagy örömére. szerű/ de / nagyon mutatós tárgyak elkészítését. Az ed-- ditú munkánk már egy éve a Kardoskúti Rákóczi Tsz ta­nácstermét díszítik. A július 24-én megjelent cikkhez tartozó kép aláírása hibás, mert a fotón kalász­csiga és kalászborona látha­tó, nem pedig koszorú. Mi nem nosztalgiázni akarunk, hanem népszokásainkat hasz­nálni, átültetve a mai körül­ményekbe. A fiatalok szá­mára ez a munka az újdon­ság erejével hatott, nagyon szeretik készíteni, persze, idő kell, hogy újból általános­sá váljon ez a foglalatosság. Mi ezért dolgozunk. Andrékó Pálné, Kardoskút, II. Rákóczi Ferenc KISZ-alapszervezet titkára ve az én kis „vidimet”. Pén­tekre ígérik a Nagy Talál­kozást. Rezzenéstelen arccal veszem tudomásul. Ötödször járok a szerviz­ben. Már senki sem tudja, hogy ki javítja a tévémet. Ideadni nem tudják, mert az 'illető állítólag hazavitte. Több lehetőség is van előt­tem: ordíthatok, könyöröghe- , tek, esetleg egy bankót a köpenyzsebbe csúsztathatok, vagy elkérhetem a vásárlók könyvét — de egyik megol­dást sem érzem célravezető­nek. Marad egy lehetőség: közhírré teszem a panaszo­mat. Amikor ezt közöltem X(Y?) úrral, jól szórakozott, és megérdeklődte, hogy a Népújság vajon megcsinálja- e a televíziót?... Még csak annyit: mindez az Orosházi Unior Szolgáltató Szövetkezet villamossági szervizében történt. A tévé sorsa egyelőre ismeretlen. Korbely György Orosháza „Érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele...” De ennyire? Sajnos, igen. Leg­alábbis a békéscsabai Boyle Zsuzsannáék Wesselényi ut­cai portáján. A szőlőlugast nem betegség, hanem — fi­noman szólva — szakszerűt­len metszés hozta ebbe a si­ralmas helyzetbe. Valaki hat helyen, tőnél vágta el a há­roméves, először fürtösödő szőlőt. így idén árnyat már nem ad, termést meg jövőre sem. Ráadásul panaszosunkat más is sújtja. A nemrég be­kötött gáz miatt a Békés Me­gyei Tüzeléstechnikai Vál­lalattól megrendelt két ké­ményt. Megcsinálták. Nem lett szép munka. Kicsit olyan, mintha az invalidusok szociális foglalkoztatójának legkevésbé törekvő dolgozója ezen tanult volna. De hát, eldugott lévén, nem csúfítot­ta a házat. Ám jött az eső. S a víz ke­gyetlen dolog. Rendkívül fo­lyékony, nedves anyag, min­dig a lehető legrövidebb úton, lefelé igyekszik. Be is folyt a kémény mellett, mu­tatós foltot hagyva a plafo­non. A vállalat, mint utólag kiderült, ha kéményt falaz, az ehhez csatlakozó bádogos munkát — ami a beázást megakadályozná — sosem Szerkesztői Szenetek Marcsó Albertné, Sarkad: azt kérdezi szerkesztőségünktől, igaz-e a hír, hogy a pálinkafő­zés dija emelkedik ez évtől? A hír igaz. Egyébként a „Vo­nalban voltunk” július 28-i kér­dései között a kérdésre már vá­laszoltunk. De ismét közöljük, hogy július 1-től a 90 forintos szeszadó 125 forintra módosult. Az összeg' hektoliterfokonként értendő. (2 liter 50 százalékos pálinka felel meg hektoliterfok­nak.) * * * Szebegyinszki János, Szarvas: kérjük postafordultával írja meg, hogy honnan kap illetményku­koricát, kit képvisel a helyi megbízott, és ki- a felügyelő. Leveléből ugyanis nem derül ki, az ügyben kik az illetékesek. * * * Kiss Elemér, Békéscsaba: ész­revételeit továbbítottuk az Ille­tékeseknek. * * * Kiss Sándor, Békéscsaba: leve­lét Szegedre, a Démász-nak to­vábbítottuk, a válaszról értesít­jük. * * * Gy. Gy„ Sarkad: készséggel adnánk közre a sarkadl pedagó­gusokat dicsérő levelét, ha ne­vét és elmét is feltüntette vol­na. Érthetetlen: csak egy — ta­lán valódi — monogramot ka- nyarított az elismerő sorók alá. kérjük, írja meg nevét és cí­mét, mert névtelen levelekkel nem áll módunkban foglalkozni. Huzavona egy kiló kenyér körül Minap a végegyházi kenyér­boltba mentem, hogy vegyek egy kiló kenyeret. Ötszázassal akartam fizetni, mire az eladó kijelentette, hogy délelőtt pos­tázzák a pénzt, így ő délután ilyen nagy pénzből nem tud visszaadni. A vendéglőben fel­váltottam az ötszázast, gondol­tam, most már nincs akadálya, hogy vásároljak egy kilogramm fehér kenyeret. Tévedtem. Azt mondta ekkor az eladó, hogy nem vágja ketté a két kilo­grammos kenyeret, vigyek al­földit, az épp egy kiló. Én ra­gaszkodtam a fél kenyérhez, ami éles vitát váltott ki. Végül megkaptam a fél kenyeret, igaz kissé paprikás hangulatban ér­tem haza. Nem értem, az eladó­nak nem annyit kell adnia, amennyit kér az ember, és nem abból, amiből kér? Kutyik Gábor Végegyháza * * * Olvasónk jól gyanítja: valóban annyi kenyeret keli kapnia, amennyit kér, abból, amelyikből kér. Ami pedig a pénzt illeti, az eladónak gondoskodnia kell ar­ról, hogy nyitástól zárásig visz- sza tudjon adni ezerforintosból is. vállalja. Erre fel is hívja a megrendelők figyelmét. Mi­vel ezúttal ezt nem tette meg, kénytelen volt újra ki­jönni, és garanciálisán kija­vítani a hibát. Jött az újabb eső. A víz ezúttal is rövid utat talált a szobába. Űjabb garanciális javítás, újabb eső. újabb beázás. A vállalat most már hoz­záfogott a bádogosmunká­hoz. A lemezvágó ollóval fel­szerelt munkások kijavítot­ták a kéményt. Este jött az eső. A mennyezet most is enyhén átnedvesedett. A műszaki ellenőr szerint en­nek ezúttal nincs nyoma, ha később panaszosunk mégis beázik, javíttassa ki a ké­ményt bádogossal, s nyújtsa be a számlát. De előbb a munka költségvetését mutas­sa meg nekik, mert ezer fo­rintnál többet nem hajlan­dók fizetni, ők viszont mos­tantól semmiképp sem repa- rálják az engedetlen ké­ményt. (Merthogy nem is lett volna feladatuk, csak ezt el­felejtették mondani.) Egyébként is az utolsó ga­ranciális javítás annyira rosszul sült el, hiszen ugyanakkor vágta el valaki a szőlőlugas töveit, mikor a tüzeléstechnikai vállalat dol­gozói a kéményt javították. Hogy ki volt, s milyen indí­Cs. G. Újkígyóson, a Fő utca után az Akácfa utca lakói is össze­fogtak és új járdát építettek, ami 338 méter hosszú. Mind­ennek az értéke 206 ezer forint, amelyből 154 ezer forint a társadalmi munka. Hasonlóképpen készfii új járda a Mun­kácsy utcában is Se kéménye, se szőlője Az Ablak című televíziós műsor békéscsabai telefonügye­letére érkező közérdekű, illetve megyei témájú kérdések egy részére ezeken a hasábokon válaszolunk. Hívásaikat a leg­közelebbi szegedi stúdióval közös adás idején is várjuk a (66) 25-173-as telefonszámon. Egyébként az Ablak szerkesztősége úgy tervezi, hogy az augusztus 22-i adás színhelye Békéscsaba lesz. Témajavasla­taikat Írásban is várjuk. Lapunkban is foglalkoztunk már vele, és Ablak-ügyeletünkre is érkezett panasz, nem is egy: sok a kóbor kutya Békéscsabán, a Lencsési úti lakótelepen. Mit tesznek az Illetékesek annak ér­dekében, hogy az elsősorban közegészségügyi szempontból ve­szélyes helyzet megszűnjön, vagy legalábbis csökkenjen. Levele­inkre az alábbi válaszokat kap­tuk: Dr. Maurer József, a Bé­kés Megyei Közegészségügyi, Járványügyi Állomás igazga­tó főorvosa arról tájékozta­tott bennünket, hogy a terü­letileg illetékes állami köz­egészségügyi járványügyi fel­ügyelő minden esetben meg­teszi a hatáskörébe tartozó közegészségügyi intézkedése­ket. Kiderül ez abból a le­vélmásolatból is, amelyet dr. Varga Zita, közegészségügyi járványügyi felügyelő írt alá, és egyebek között ezt tartal­mazza: A Lencsési lakótele­pen visszatérő probléma a kóbor ebek elszaporodása. A lakosság egy része jogosan kifogásolja ezt, másik része akadályozza, nehezíti a gyep­mesterek munkáját, a kóbor ebek befogását. A Kertészeti és Köztisztasági Vállalat idén a gyepmesterek részére a kó­bor kutyák befogására cél­prémiumot tűzött ki. A to­vábbiakban a lakosság segít­sége is szükséges a kóbor ebek elszaporodásának meg­akadályozására, valamint a két gyepmester folyamatos munkájára. Sebestyén György, a Ker­tészeti és Köztisztasági Vál­lalat településtisztasági osz­tályvezetője is vegyes ta­pasztalatokról számolt be vá­laszlevelében: két gyepmes­terünk folyamatosan igyek­szik Békéscsaba területén a kóbor ebeket befogni. Mun­kájukat nehezíti az a körül­mény, hogy a kutyákat csak hurokkal szabad elfogniuk, ami sajnos gyenge ered­ményt produkál. Többek ké­résére 1986. március 14-én szerveztünk egy módszeres befogást, ahol az osztály dol­gozói is segítettek gyepmes­tereinknek. Munkánkat vi­szont a lakosság nem támo­gatta egyértelműen: egyesek gyepmestereinkkel, sőt az osztály adminisztrátorával szemben is agresszívan vi­selkedtek. A befogott ebeket a kisállatégető Kétegyházi út 30. szám alatti telepén tar­tottuk megfigyelés alatt, an­nak letelte után a jelentke­ző tulajdonosoknak vissza­szolgáltattuk őket. Sajnos azt tapasztaljuk, hogy a vissza­vitt ebek ismételten szaba­don járkálnak az utcákon, tereken, így gyepmestereink munkája szélmalomharc. A probléma megoldására java­soljuk: a lakóházak szanálá­sa során a tulajdonosok ne hagyják szabadon a házőrző kutyákat, mert azok kóbor­kutyákká válnak. Hatósági intézkedés alapján növelni kell a befogás hatékonysá- , gát. Tudomásunk szerint er­re már dolgozott ki hatékony módszert a Békés Megyei Közegészségügyi Járványügyi Felügyelőség, annak beveze­tését azonban felsőbb ható­ság nem engedélyezte. Végül nélkülözhetetlen a lakosság aktív, megértő támogatása, közreműködése. tékkal tette e nem nagy kárt okozó, de mégiscsak fájdalmas cselekedetet: rej­tély. A tulajdonos feljelen­tette az ismeretlen tettest. Csakhogy — tanú híján — az ügyben annyi esélye van, mint zsebmetszőnek a nu­distastrandon. Az eset min­den érdekeltjének és alap­talanul meggyanúsított sze­replőjének valamiben min­denképpen megegyezik a véleménye: a tettesnek szá­radjon el a keze. Az ítélet nem jogerős. (ungár) Fotó: Szőke Margit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom