Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-04 / 182. szám
1986. augusztus 4., hétfő Kőszegi Várszínház Páskándi Géza: Átkozottak Báthori Erzsébet (Káldi Nóra) fürdéshez készül Fotó: Horváth Pál Körúton a Köjállal „Jaj, úgy élvezem én a strandot...” öt éve alakult és az ötödik ősbemutatót tartotta ezen a nyáron a Kőszegi Várszínház. Kettős cél hatja át működését: elősegíteni (megrendelni) mai magyar drámák születését és a színpadról megismertetni a nemzeti történelem eseményeit. A várszínházát indulása is történelmi évfordulóhoz köti: az 1532-es török ostrom híres és névtelen hőseinek, áldozatainak állított emléket Páskándi Géza Az ígéret ostroma című drámája 1982- ben. A siker megerősítette a szervezőket abban, hogy a várszínházra érdemes pénzt fordítani. A folytatás már vitatot- tabb, a siker is hullámzó. Az idén ismét egymásra talált a várszínház és a közönség: Páskándi Géza kemény történelmi játékát zsúfolt nézőtér várta júliusban mind a tíz alkalommal. Az Átkozottak a Páskándi Géza által jól ismert erdélyi történelembe visz. A 17. század elejére, a Báthoriak züllésének, bukásának, Bethlen Gábor felemelkedésének évtizedeibe (a Móricz Zsig- mond-féle erdélyi aranykorba). Az európai legendáriumba ebből a korból Báthori Erzsébet került bele, a haja- dönok vérében fürdő, boszorkánysággal vádolt nőszemély. Páskándi Gézát a tiltakozás, a Polanski-féle Báthori Erzsébet-film ösztönözte arra, hogy keresse a véres történet hátterét, hogy pereljen a hitelesebb nemzeti megí.téltetésért. Az Átkozottakban három Báthori, Gábor, Anna és Erzsébet tragédiáján keresztül a kor hatalmi dilemmáit próbálta Négy-öt nemzedékre kiterjedő családtörténetek, ezeken belül egyéni életutak térképezését kezdték meg a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Csoportjának munkatársai, vidéki kutatók közreműködésével. A kutatóprogram az ország nagy részére kiterjed, falvakra és városokra, különböző társadalmi rétegekre, és a múlt század végétől napjainkig tartó időszakot fogja át. Az elmúlt években szociológusok, társadalomstatisztikusok feltárták a magyar társadalom egészében lezajlott átrétegződési folyamatokat. Az új néprajzi vizsgálat ezekre az eredményekre támaszkodik, és azt kívánja földeríteni, hogy az egyes emberek társadalmi emelkedését, vagy süllyedését hogyan befolyásolják a családi hagyomány, a szülői ház, a személyes kapcsolatok, a mindennapos életvitel szokásai. Az intézet egy másik új vállalkozása azt vizsgálja: művészek, írók, tudósok hogyan fedezték fel a népi műveltséget a XIX—XX. század folyamán, és egyes elemeiből hogyan alkottak nemzeti jelképeket. A népi kultúráról egykor rajzolt képek gyakran (gén költőiek, de tudományosan vitathamegvilágítani. Páskándi Géza nagyon ért ahhoz, hogy a politika és az emberi jellem egymást alakító hatását érzékeltesse. Költött és történelmi alakjai ettől válnak élettelivé. A sokszálú cselekmény, a sokféle tragédia összefogása mellett a rendezés számára a legnagyobb kihívást a vérgőzös jelenetek, a nyílt színi szeretkezések megjelenítése jelentette. Azaz a horror és a szex-elemek beépítése a játékba. (A drámát 18 éven felülieknek játszották.) Romhányi László megtalálta azt a mértéket, amely nem csorbította lényegesen az írói szándékot és elfogadhatóvá tette a meztelenséget, a szexuális gátlástalanságot a közönség számára. Színészi meglepetésekben gazdag volt a bemutató. A színésznők több szerepet, jó játszási lehetőségeket kaptak a drámaírótól. Szerencsi Éva Bethlen feleségeként, az alkatától távoli, puritán-könyörtelen Károlyi Zsuzsannaként remekelt. Peremar- toni Krisztina hatalmas szenvedélyű Báthori Anna volt. Káldi Nóra meg tudta értetni Báthori Erzsébet lelki torzulását. Sörös Sándor, a fiatal, gátlástalan Báthori Gábort jól alakította, de nem volt szövege az uralkodó Báthorihoz, így eljátszani sem tudta. Nagy Attilára izgalmas karakterszerepet osztottak: a politikai alkalmazkodásban, a túlélésért mindenre kész Zita Gergőt. A súlytalan figurának a színész hangja, játéka adott szerepen túlnövő jelentőséget. Budai Rózsa tők, és különböző régebbi művészeti, politikai mozgalmak elképzeléseit hordozzák. Elemzésük azért is fontos, mert sok régi felfogás tovább él a közvéleményben, és zavarokat okoz a nemzettudatban. Emellett a néprajzi kutatócsoport szovjet, jugoszláviai, szlovák kutatókkal együttműködve tárja fel, hogy a népi hagyomány milyen formákban él tovább a szocialista társadalmakban. A kutatócsoport tevékenysége kiterjed Európán kívüli törzsi társadalmakra is. Ebben az évben kezdte meg működését az az új munkacsoprt, amelynek tagjai Vietnam, illetve Ausztrália területén élő népekkel foglalkoznak, és a Szovjetunió területén élő finnugor nyelvrokonaink hagyományvilágát tárják fel. Az új program mellett folyamatos a magyar parasztság régi életformáinak, a régi folklórműfajoknak a kutatása, népmesék, néprpondák, népi imák gyűjtése, archiválása, kiadása. Az intézet munkatársai által összegyűjtött anyagot tartalmaz például a nemrég napvilágot látott, és sikert aratott két kötet: a Parasztbiblia és a Magyarországi boszorkányperek. A közelmúltban strandszemlére indultunk dr. Kádi Ilonával, a Békés Megyei Köjál osztályvezető főorvosával. Nyár lévén, aktuális a téma. Három település strandját tettük nagyító alá közegészségügyi szempontból. Fű a medence fenekén Ütőn Füzesgyarmat felé megtudom, hogy a megyében 17 termálfürdő várja nyaranta — szezonálisan — a strandolókat. (Idén három nem kért engedélyt a nyitáshoz: a dévaványai, a geren- dási és a csanádapácai.) — Sajnos, fürdőink közegészségügyi helyzete kifogásolható, mert a strandok többsége régi, elavult, korszerűtlen — tájékoztat dr. Kádi Ilona. — Tartós javulás csak akkor várható, ha a jelenlegi töltő-ürítő medencék helyett vízvisszafor- gatásosak épülnének. Az előbbiek jellemzője, hogy vízcserénél a teljes mennyiséget le kellene engedni, az utóbbi — modernebb — technológiánál pedig, a medence vizének állandó tisztításával, fertőtlenítésével, vízvisszaforgatással tartósan, hosszabb ideig megfelelő vízminőség biztosítható. S van még egy nagy előnye, mégpedig az, hogy ez a megoldás víztakarékos. Békés megyében először Gyulán létesült ilyen medence, majd ezt Békéscsabán további kettő követte. A másik gond, hogy a fürdők gazdái, két strand — a gyulai és a békéscsabai — kivételével a helyi tanácsok. Emiatt a szakszerű üzemeltetés, a szakszerű munka egyes helyeken bizony hiányzik. A fentebb említett két fürdőt szakvállalat, a víz- és csatornamű vállalat üzemelteti. A hozzáértő munka mellett ennek még pénzügyi előnyei is vannak. Milyen egy jó medence?! A Köjál nem teszi magasra a mércét. Legyen fala, alja, legyen résmentes, ne nőjön fű a fenekén, amire már volt példa, legyen könnyen tisztítható. Lehet betonozott, vagy csempézett... S még egy szempont, legyen hozzá elegeridő víz. 1979 óta egyébként medencét csak vízvisz- sz forgatásos berendezéssel szabad építeni. Közben megérkezünk első helyszínünkre, Füzesgyarmatra. A szürke Volga lomhán gördül a fürdő bejárata elé. A kapuban ácsorgó fehér köpenyes néni — látva a fekete alapon fehér rendszámot — már „rosszat” sejt. Szökőár a strandon A fürdő vezetője nincs a munkahelyén, helyette az egyetlen medenceőr, Nagy István lesz a házigazda, s máris kezdjük a szemlét: irány a termálkút. Az egyik — 350 méter mély — kút anyacsövének zárólapja hiányzik. A gépházban levő búvárszivattyúk két nappal ezelőtt hibásodtak meg. A karbantartót — egy vízvezeték-szerelő — már napok óta nem látták, ám nemsokára, mintegy varázsütésre megjelenik. A medenceőr bácsi magvaráz, válaszolgat, ám láthatóan csak kevéssel ért többet a termálkutak működéséhez, mint e sorok írója. A strand még újabb meglepetéseket is tartogat. Alig néhány méterrel arrább, a 170 méteres kút aknájának fedőlapja mellől kisebb fajta szökőár buzog az ég felé. (Önnek veszélyét a következő eset jól jelzi: a vízóraaknában levő hiányos tömítés miatt az aknába befolyó eső- és csurgalékvíz bejutott a vízellátó rendszerbe, és tömeges — fürdővíz által is terjesztett — megbetegedést okozott évekkel ezelőtt egy másik strandon.) A fürdő területének közepén egy igen „érdekes” gáz- talanító megoldás borzolja fel kedélyünket. A mintegy tíz méter magas csövön a termálvíz felnyomul, és —az elmélet szerint — a rúd végén a gázok a levegőbe jutnak. Ezzel eddig semmi baj, ha csak az nem, hogy a gázok mellett a forró víz is ki- kifröcsög. Az ötletes „szabadalom” alatt pedig ott az ivókút. A következményekről úgy hiszem, nem kell az olvasót győzködnöm ... Mint megtudjuk, az építmény a fürdővezető találmánya. Következő állomásunkra — a békéscsabai Árpád fürdőbe haladván Kádi doktornő összefoglalja a füzesgyarmati hibákat: a kutak kar- bantartottsága jócskán hagy kívánnivalót maga után. A kutakból a medencékbe egy naD alatt kitermelt vízmeny- nyiséget nem ismerik pontosan; mérőműszer nincs. A beengedett víztömeget szem- mértékkel állapítják meg. A pontos mérés azért lenne fontos, mivel medencetípusoktól függően a szennyezettség megelőzése érdekében hígításra van szükség. Tehát óránként a töltő-ürítő medencék esetében a medence térfogatának meghatározott százalékát kell leengedni, illetőleg pótolni. ■ „Ja, most folyik be...!” Az Ádpád fürdő új vezetőnője, Fehér Ibolya a bemutatkozás után készséggel vezet körbe bennünket munkahelyén. Ám mielőtt elindulnánk, odasúg valamit a közelében lézengő idénymunkáslányok egyikének, s rá pár. másodpercre máris a hátsó—félig levő— medencéhez somfordái egy jól megtermett, napbarnított fiatalember, vélhetően -medenceőri minőségben. — Most engedjük le a vizet a 880 köbméteres medencéből — mondja Fehér Ibolya. Ahogy közelebb érünk, kiderül, az előbbi állítás ellenkezője : bőséges vízsugár táplálja a betonlavórt. — Ja, most folyik be?! — lepődik meg a fürdőüzemmérnökség vezetője. Mindegy, a félig levő medencében fürödni a szabályok szerint tilos. Ez esetben ugyanis, nem működnek a medencefal felső részén kialakított túlfolyónyílások, amelyek a felszíni szennyeződéseket hivatottak levezetni. Tehát nincs folyamatos vízcsere. A nemrég érkezett medenceőr máris fújja a sípját, és emellett hangos szóval tereli át a lubickoló strandolókat a másik medencébe. — Nem tudunk mit csinálni az emberekkel, hisz oly felelőtlenek — mentegetőzik Fehér Ibolya. — Pedig egyszerű a megoldás : a medenceőrnek lenne a dolga, hogy ilyen esetekben állandóan figyelmeztesse a fürdőzőket, sőt a hangosbemondón is sűrűbben kell tájékoztatni a strandolókat — így a Köjál szakembere. Az Árpád fürdő mindhárom gyermekpancsolója elavult konstrukciójú. Nincs előttük lábmosó, pedig ez alapvetően fontos. Ezen a ponton a fürdő vezetője már elveszti türelmét: — Itt kérem 15 évig nem lesz me- denceátépités, azt mondták az illetékesek! Most mit csináljak? Zárjam le a pancsolókat?! Hova küldjem akkor a gyerekeket? Megnéztük még a vízvisz- szaforgatásos rendszer gépházát, az üzemviteli naplót, és máris gurultunk tovább. A kocsiban ismét összefoglaltuk a látottakat. A töltés alatt álló hátsó medencében fürödtek. A gyógymedencében, melyben 18 éven alattiak nem tartózkodhatnak — mert a tömény termálvízben való huzamosabb tartózkodás káros lehet — gyerekek „boldogították” a felnőtteket. A lábmosókban nem, vagy csak alig volt víz. A középső medencében a víz szintje nem érte el a túlfolyókat, tehát nem volt folyamatos a vízcsere. A fürdővíztisztítási technológia során egyáltalán nem adagolták az egyik víztisztító szert, az alumíniumszulfátot. .. n medence nem WC! A gyopárosfürdői Strandon a házigazda, Bálint Lajos készségesen vezet körbe. — Én kérem már három strandjárványt is megéltem. Például ’78-ban szinte futószalagon vitte a mentő a gyerekeket a kórházba. Nem kívánom én az ellenségemnek sem, ami tortúra ezután következett. Köjál, rendőrség, szülők- satöbbi: Ha valaki megbetegszik így nyár- időben, már a körzeti orvos is azt kérdi legelőször: „Nem Gyopároson fürdőit véletlenül?” A járványok előtt kevés víz jött a kutakból,, s ezért a folyamatos vízcserék mértéke nem érte el az előírás által megszabott szintet. Az egyik nagy járvány után rögtön nagyobb hatásfokú szivattyúkat szereltek fel... Higgyék el nekem, egy fürdővízjárványhoz nemcsak a strand dolgozói „járulhatnak hozzá”, hanem sajnos a kedves vendégek is. Az idén már a harmadik alkalommal kellett lecserélni az egyik medence vizét, amiaK, hogy valakinek nem akaródzott a WC-be menni... A szemle végeztével „csak” néhány gondolat kerül a jegyzettömbbe. Gyopárosfür- dő egy részét, köztük a strandot is, az Egészségügyi Minisztérium üdülőterületté nyilvánította. A strand területén lévő vízmű nemcsak a fürdő, hanem a környező üdülőterületek vízellátását is biztosítja. Nem megengedhető, hogy ez a vízmű ilyen elhanyagolt és piszkos legyen. A medencék teljes és folyamatos vízcseréje az ellenőrzés idején a sokszögű medence kivételével — melynek vize a 78-as fürdővízjárványnál is szerepet játszott — megfelelő volt. A vegyszerraktár rendezetlen... * A kedves (fürdőző) olvasó jó ha tudja: a „Megtelt” táblát nem a fürdővendégek bosszantására akasztják ki néha-néha a strandok kapujára. Az úszómester sem kedvtelésből zavarássza ki az embereket a félig telt medencékből. A lubickolás előtti tusolás fontossága sem egy pihent agy szüleménye. Sőt, a WC-k sem minden cél nélkül állnak a fürdők területén. Fogadjunk szót hát a hangosbemondónak, a tábláknak, az úszómesternek. Ez mindnyájunk érdeke... Hornok Ernő Nyakig a... vízben Azt, hogy a fürdők fertőzést Is terjeszthetnek, már a középkorban felismerték. A hatóságok pedig minden időben igyekeztek ezt különféle szigorú óvintézkedésekkel meggátolni. A fürdővíz tulajdonsága az, hogy minősége az üzemeltetés ideje alatt jelentékenyen változik, hiszen a fürdés során az ember egész testfelülete, a testnyílások nyálkahártyája érintkezik a vízzel, és váladékai, anyagcseretermékei is szennyezik azt. Kísérletek szerint egy fürdőző átlagosan 100 millió baktériummal „dúsítja” a vizet. Ezek többsége egészségre ártalmatlan, úgynevezett szaprofita baktérium, vannak köztük azonban feltételes kóriokozó baktériumok, melyek megfelelő körülmények között a fertőzésre érzékeny egyének megbetegedését eredményezhetik. A járványok kialakulását fele-fele arányban az üzemeltetői hiányosságok és a fürdőzők okozzák. Az utóbbi tíz év fürdővizjárványai Békés megyében (zárójelben a fertőző1 betegség neve és a megbetegedettek száma): 1978, Gyopárosfürdő (vérhas — 149); 1979, Gyula (vérhas — 474); 1982, Mezőberény (vérhas — 187); 1983, Gyopárosfürdő (vérhas — 84); 1985, Mezőberény (a kórokozó nem tenyészett ki a betegek székletéből — 98); 1985, Nagyszénás (a kórokozó nem tenyészett ki a betegek székletéből — 23); 1986, ? Családkutatás ás folklórvizsgálat
