Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-04 / 182. szám
NÉPÚJSÁG 1986. augusztus 4., hétfő Békés megyei fiatalok a nicaraguai iskoláért Kórház —nem a város szélén A KISZ XI. kongresszusa — mint arról annak idején beszámoltunk — a magyar fiatalok nevében felajánlott Nicaraguának egy mezőgazdasági szakmunkásképző iskolát. A KISZ-esek vállalták, hogy teljes egészében felépítik az oktatási intézményt. A kongresszusi felajánlás után országos áktí- vahálózat alakult meg, amely magára vállalta a gyűjtési akció szervezését. Az aktivisták eredeti elképzelése szerint szakítanak a korábbi gyűjtési akciók hagyományaival, változatlanul a fiatalok szolidaritására építve, de újfajta módszerekkel teremtik elő az iskola építéséhez szükséges pénzt. Az akció eddigi eredményeiről Csöngőmé Szujó Erika, a Békés Megyei KISZ- bizottság munkatársa, a megyei aktívahálózat egyik ösz- szefogója a következőket mondja: — Az aktívahálózat első igazi erőpróbája a Mundiál zárt kapuk mögött című könyv árusításának megszervezése volt. Békés megyében T. András Emilnek, a Mun- dialról írt könyvéből — a rendkívül gyors könyvkiadásnak és az izgalmas tartalomnak köszönhetően — napjainkig 8 ezer fogyott el. Az ebből származó bevételünk 400 ezer forint. Ezen kívül KISZ-szervezetek társadalmi munkájukból származó pénzt ajánlottak fel az építésre. Például az ÁÉV gyulai építésvezetősége 10 ezer forintot. A szanazugi buli rendezői a tombólabe- vételükből 8 ezer forintot utaltak át a számlánkra. A 635. számú békéscsabai szakmunkásképző intézet tanulói építőtábori keresetükből 10 ezer forintot adtak, a csárdaszállási építőtáborozók pedig 12 ezer 100 forintot. De nemcsak pénzzel lehet hozzájárulni az iskola létrehozásához. A békéscsabai Forcen KISZ-esei egy menetmetsző készüléket ajánlottak fel. — A közeljövőben milyen központi, illetve helyi akciókat szervez az országos, illetve a megyei aktívahálózat? — A következő jelentős központi akció egy borítékos sorsjegy kibocsátása lesz. A sorsjegyeket a könyvhöz hasonlóan az aktívahálózat terjeszti, árusítja. A nyereményekről annyit, hogy nagyon sok értékes tárgynyereményre számíthatnak a sorsjegyvásárlók, a főnyeremény egy lakás lesz. A megyei rendezvényekről: az Ősszel megtartandó megyei ifjúsági napok úgynevezett bevételes rendezvényeiből befolyt ösz- szeget a szervezők már most felajánlották. Végül, de nem utolsósorban, számítunk a területi, és helyi KlSZ-szer- vezetek saját kezdeményezéseire, ötleteire is. (Lovász) Megkezdődött a kemping-világtalálkozó A 47. kemping-világtalálkozó hivatalos nyitóünnepségét szombaton este tartották a debreceni Vekeri-tó partján. Augusztus 1. és 10. között Magyarország ad otthont a nagyszabású rendezvénynek, amelyre a Nemzetközi Camping és Caravanning Szövefség (F. I. C. C.) huszonhat tagországából érkeztek résztvevők. A hatezerötszáz külföldi és hazai vendég az erre az alkalomra tízszeresére bővített Ve- keri-tavi kemping 25 hektáros területén ütötte fel a sátrát, illetve helyezte el lakókocsiját. A legtöbb turista Belgiumból, Csehszlovákiából, Franciaországból, Hollandiából, Lengyelországból, az NSZK-ból és Portugáliából érkezett. A résztvevők többsége személygépkocsival és lakókocsival kereste fel a találkozó színhelyét, de vannak kerékpáros és motorkerékpáros, illetve vonattal, vagy autóbusszal érkezett kempingezők is. Szombaton este az ünnepélyes megnyitó helyszínére, a vekeri-tavi szigetre népviseletbe öltözve vonultak a találkozó külföldi és hazai résztvevői. Fanfárok jelezték a világtalálkozó kezdetét, majd a Himnusz elhangzása után a Magyar Camping és Caravanning Club nevében Pullai Árpád, az M. C. C. C. elnöke, a házigazda város nevében dr. Ács István, Debrecen tanácselnöke, a Nemzetközi Camping és Caravanning Szövetség nevében Ivar Kahl, az F. I. C. C. elnöke üdvözölte a világtalálkozó vendégeit. Ezt követően Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszter, az Országos Idegenforgalmi Tanács elnöke mondott megnyitó beszédet. Az ünnepi beszédek után felvonták a részt vevő országok zászlóit, majd felhangzott Beethoven IX. szimfóniájának zárótétele. Galambok repültek és léggömbök szálltak a magasba a szigeten, majd az Építők Hajdú táncegyüttese és a Debreceni népi együttes nagy sikerű folklórgálaműsorára került sor. Vasárnap országos nép- művészeti kirakodóvásárral, valamint gyermek- és felnőttprogramokkal folytatódott a 47. kemping-világtalálkozó Debrecenben, KIOSZ megyei küldöttgyűlés Békéscsabán (Folytatás az 1. oldalról) lal munkát, rugalmasan alkalmazkodik a kereslethez, és többletjövedelemre tesz szert. Néhány, valóban elítélendő példából kár lenne általánosítani. Mindenekelőtt garantálni kellene a jogi, az érdekeltségi, a beszerzési biztonságot, ' amely alapul szolgálna arra, hogy a kisiparosok hajlandók legyenek fejleszteni, innovációs tevékenységet folytatni. Olyan szabályozókra lenne szükség, amely jobban figyelembe venné a vállalkozók érdekeit, biztonságot nyújtana, korrekt adóztatási gyakorlatot követne, és az ellenőrzés segítené a kisiparosok munkáját. Ezután tizenhármán mondtak véleményt a megyei vá- lasztmány jelentéséről, az ötéves munkáról, a kisiparosok gondjairól. Süveges Jenő (Szarvas) a főfoglalkozású kisiparosok állandó csökkenését aggasztónak tartotta, amelyre az ötvenes éveket kivéve még nem volt példa. Szerinte a növekvő pénzügyi terhek és az elburjánzó kisvállalkozások váltották ki az érdektelenséget. Az utóbbiak nagy része viszont névtelenségbe burkolódzik, munkájáért nem vállalja a felelősséget. Cigléczki Béla, ugyancsak szarvasi küldött azt hangsúlyozta: akik visszaadták az ipart, a főfoglalkozásuk mellett fusiznak, és jobban járnak. Vegroszta Béla (Orosháza), mint a fegyelmi bizottság elnöke mindössze két visszaélésről számolt be, amikor a kisiparos megszegte a szabályokat, és rossz munkát adott ki a- kezéből. Zsikai Lajos (Battonya) a szakmunkásképzés gondjai között említette, hogy a fiatalok egy év alatt csak 110 napot töltenek a műhelyben, ez aligha elég a szakma elsajátításához. Jass Mihály (Békéscsaba) azt hangoztatta: a kistelepüléseken az iparos képtelen megélni, ezért is adja vissza az iparjogosítványt. Jó lenne, ha engedélyeznék, hogy ezeken a helyeken az ipari és a kereskedelmi tevékenységet együtt lehetne gyakorolni. Dr. Pan- kotai István, a Társadalom- biztosítási Főigazgatóság megyei igazgatója annak a véleményének adott hangot, hogy a közterhek megállapításánál különbséget kellene tenni a városi és a falusi kisiparosok között. Arra is rámutatott viszont: sok kisiparos a gyors meggazdagodás reményében váltja ki az ipart, és ezek nagy része rendszerint csalódik. Jellemző, hogy megyénkben 25 millió forintot tesz ki a behajthatatlan társadalombiztosítási járulék, ebből 18 millió a kisiparosok zsebében marad. A szigorítás mindenképpen indokolt. Tamás Erzsébet (Sarkad), a helyi alapszervezet munkájáról adott számot. Kovács Mihály, a megyei tanács pénzügyi osztályának vezetője az újonnan megalakult adómegállapító hivatalról, az ellenőrzések és az adómorál megszigorításáról beszélt. Rapport István (Gyula) a régi kisiparosok jobb megbecsülését szorgalmazta. Dr. Tóth János, a megyei tanács ipari osztályának vezetője az adókedvezmények tanácsi feladatait ecsetelte, Pálinkás And- rásné (Békéscsaba) a nőbizottság, a munkabrigádok tevékenységét, a társadalmi munkát értékelte. Rimovszki Mihály, a megyei pártbizottság munkatársa elöljáróban leszögezte: a szabályozók mindig a jelenlegi gazdasági helyzetből indulnak ki, a népgazdaság, az állam, a közösség érdekeit tükrözik. Ma a kisiparra ugyanazok a szabályozók érvényesek, mint a nagyvállalatokra. Mindenki tudja: a külső nehézségek gátolják az előrelépést, de a belső feltételek sem úgy alakultak, ahogy szerettük volna. Elismerte megyénk kisiparosainak munkáját, törekvését. Ugyanakkor rámutatott, hogy nem javult a kistelepülések szolgáltatási ellátása. Nincs számottevő fejlődés az exportban, a szocialista vállalatokkal, szövetkezetekkel való együttműködésben, a háttéripar segítésében. A hatékonyság sem nőtt megfelelően, alacsony a technológiai színvonal. Bajok vannak az állampolgári fegyelemmel. Nem kielégítő az adómorál, amely nem csupán a tájékozatlanságból ered. Egyesek a hatékonyság növelése helyett szabálytalansággal próbálnak nagyobb jövedelemre szert tenni. A megyei szervezet érdekvédelmi munkájának is vannak hiányosságai. Sok a tagdíjhátralék, az üzemi baleset. Itt is fegyelmezettebb munkára van szükség. Dr. Sebestyén József, a Kisosz megyei titkára a szűkebb hazánkban dolgozó 1100 kiskereskedő nevében üdvözölte a küldött- gyűlést, és röviden elemezte a két szervezet együttműködését. A megyei titkár összefoglalója' titán elfogadták a küldöttgyűlés állásfoglalását a szervezet előtt álló feladatokról, majd választás következett. A KIOSZ megyei titkára ismét Bordiné Szilágyi Ilona lett. S. S. Pártfórum előtt a gyulai intézmény A párt végrehajtó bizottsága ülésén az egyik hozzászóló megjegyezte: Gyulának két nagyüzeme van, az egyik ipari, a másik egészségügyi. Az összevetés a két egység dolgozói létszámának megközelítően azonos nagyságrendjére utalt, de valójában a megyei kórházat kívánta ezzel rangján kezelni. Mindez pedig a megyei testület legutóbbi ülésén hangzott el, ahol a kórház életéről és munkájáról szóló jelentés volt napirenden. Ahogy mondani szokás, előre tervezett beszámoltatás volt ez, amit egyetlen dolog magyaráz: a megyében élők negyven százalékának fekvőbeteg-ellátását végző, megyei feladatokat ellátó egészség- ügyi intézményről van szó. Illő és fontos tehát időnként az ott folyó gyógyító, szervező és politikai munkára tekintés. Le a kalappal! Mi sem indokolja ezt jobban, mint például az. hogy a sokprofilú intézmény — öt diagnosztikai és huszonhét gyógyító osztályával — több és más funkciót tölt be a térség életében, mint korábban, s működési feltételeiben is történtek változások. Az előbbieknél maradva: közel másfél évtizede a Szegedi Orvostudományi Egyetem oktató bázisa és ennek megfelelően évente két alkalommal hat-hat hétre, illetve 12 hónapra — a szigorlat idejére — orvostanhallgatókat fogad. A gyógyító munka hatékonyságát növelte a tíz évvel ezelőtti szervezeti-gazdasági integráció, amikor is az addig önálló rendelő- és gondozóintézetek a kórházhoz kerültek. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a megyében létrehozott új egészségügyi intézmények — mindenekelőtt a békéscsabai kórház új pavilonjának átadása — növelték a szakmai felügyelet terheit. A szűk szervezeti-igazgatási kérdéseken túl egy egészségügyi intézmény hírét alapvetően a gyógyító munka színvonala határozza meg. Egy amerikai filozófus, Dewey a következőket írta: „Az orvos vagy a mérnök annyira szabad gondolkodásában, és cselekvésében, amennyire érti a dolgát.” A gondolkodás és cselekvés szabadságának értékelése meghaladja egy publicisztika kereteit, de aligha lehet vele különösebb gond, mert az intézményben folyó gyógyító munkának jó híre van az egyetemeken és a klniká- Jron, tágabb értelemben a szakmában. Osztályainak többségén országos színvonalon dolgoznak. Ám ha megnézzük ennek az anyagi-technikai hátterét, már nem ennyire rózsás a kép. Hovatovább azzal lehetne summázni a helyzetet: le a kalappal! Mert a színvonalas gyógyító munka és az ehhez szükséges feltételek egy részének hiánya közötti szakadék csak az orvosok és a kiszolgáló személyzet helytállásával hidalható át. (Bár a megfelelő gazdasági feltételek kikényszerítette küzdelemnek a megye más egészségügyi intézményei sincsenek híján.) Félre a szemérmességgel A kórházkultúra Gyulán jobb mint a régi budapesti kórházak zömében, de roszszabb, mint’ az újonnan épültekben. A zsúfoltság a legnagyobb gond, amit csak tetéz a sebészeti pavilon évek óta tartó építése. (Aki átélt már épületfelújítást, pontosan tudja mint jelent majd feleakkora helyre ösz- szehúzódva dolgozni — hát még gyógyítani.) A kórház műszerezettsége jó közepes színvonalú, de sok hazai kórházunk örülne ennek is. Ezen belül a terápiás műszerellátottság kifejezetten jónak mondható, a diagnosztikuson viszont javítani kell. A szegénység akkor igazán szembetűnő, ha az objektív mércének elfogadható, egy ágyra jutó költségvetési ellátásból indulunk ki. E tekintetben a kórház jó tíztizenöt éve még az utolsó helyen volt az országban, s bár a helyzet azóta némiképp javult, még mindig a megyei kórházak átlaga alatt van. Hogy mekkora ez a lemaradás? Egy két évvel ezelőtti felmérés szerint csak az átlag eléréséhez 36 millió forint kellene. Azóta eltelt két esztendő, s a kiegyenlítődéshez számolt összeg inkább emelkedett, mint csökkent. Sajnos, nagyon valószínű, hogy a milliók sohasem érkeznek meg Gyulára. Mert csak a süket nem tudja: nem olyan időket élünk, hogy az államkasszából kiegyenlítődési folyamatokat támogassanak. így aztán bizonyos ügyekben marad a helyi erő, a még mozgósítható. Az utóbbi időben hallani innen is, onnan is közadakozásból finanszírozott műszervásárlásokról. Nem egy üdvözítő dolog, mert hát ugye mire van pénz, ha még erre sem? Ám a szükség, a segíteni akarás nagy úr. S erre lehet és kell is építeni. Akadnak még Gyulán olyanok, akik emlékeznek arra, hogy a húskombinát vásárolt egyszer a kórháznak egy EKG- berendezést. Igaz, ezt ma már csak mint egyedi példát emlegetik. Mert sem a kombinát, se más nem nyúlt többet a páncélszekrényébe. Lehet, hogy nem is kérték erre? Lehet, de a körülmények most azt parancsolják, a szemérmességet félre kell tenni — gazdagabb korokra. Maratoni felújítás Ügy tűnik, a kórházi vezetés nem adja fel. Van programja akár húsz évre is. (Hányszor bebizonyosodott már, hogy aki tudta, mit akar, annak pénz is hamarabb jutott.) Ezúttal maradjunk csak a közeljövőnél. Még az idén beköltözhetnek a felújított sebészeti tömbbe. Ezzel ideális körülmények közé kerül a szülészetnőgyógyászat, a sebészet, a szájsebészet, és több kisebb osztály. Emellett gyermek- pszichiatriai és agyérkárosult-, valamint negyvenágyas kardiológiai rehabilitációs részlegeket szeretnének kialakítani. A rekonstrukció sem fejeződik be, megkezdődik az úgynevezett második ütem, és egyidejűleg egy háromezer adagos konyha építése. Ha jól belemélyedünk a gyulai tervekbe, kitűnik, hogy alig marad osztály, amelyik munkáját hosszabb-rövidebb távon ne érintené a felújítás-építkezés. Arról nem is szólva, hogy olyan, évek óta cipelt terhektől is meg kellene szabadulni, mint a műhelyek és raktárak áldatlan állapoton, az orvos-nővérszállás hiánya, s lehetne még folytatni a sort. Ráadásul ennek az orvosnővérszállásnak a hiánya hovatovább már a gyógyító munkát is akadályozza. A nővérhiány — ha nem is akkora méreteket öltve, mint a fővárosban — Gyulát sem kerülte el, s a fiatal orvosok is kevesebben jönnek, mint korábban, különösen az országosan is hiányszakmának számító kórbonctan- kórszövettan, onkológia-, laboratórium és röntgen szakmákra, az ideg- és elmegyógyászatra. Igaz, lakási vagy megfelelő átmeneti s^yás híján miért is tülekednének ide? A jó hírnév s a szép környezet egyre kisebb vonzerő! A megyei párt végrehajtó bizottság ülésén még sok mindenről szó esett. így többek között új gyógyító módszerek meghonosításáról, tudományos fokozatok és a nyelvtudás megszerzésének fontosságáról, a gyulai és a békéscsabai kórház együttműködésének jelentőségéről. Ez utóbbiról a kórház vezetői elmondták, hogy a kapcsolat jobb, mint amilyennek a szakmai közvélemény tartja. Sajnos, tény, hogy az együttműködést esetenként mondvacsinált feszültségek terhelik. Egyes osztályok, például a belgyógyászatiak között viszont ideális a kapcsolat, ami arra utal, hogy a közös munka sikere döntően az osztály- vezető főorvosok kapcsolatteremtő készségén múlik. A testület — a jelentést elfogadva — elismerte a megyei kórházban folyó gyógyító és irányító munkát. Felhívta a figyelmet arra, hogy mindent el kell követni a kórház színvonalának, az irányítási egységének megőrzéséért, a gyógyító munka személyi és tárgyi feltételeinek további javításáért. Fontosnak tartotta a rekonstrukció időbeni befejezését, és ott a gyógyító i munka mielőbbi megkezdését. Az eddigieknél nagyobb gondot kell fordítani a szak- mai továbbképzés és a megyei szakmai felügyelet színvonalának emelésére, a tudományos fokozatok megszerzésére és a nyelvtudás elsajátítására. Elismerés útravalóval A pártfórum értékelte a kórházban folyó politikai munkát iß. Megállapította, hogy a pártszervezet, „ társadalmi és tömegszervezetek színvonalasan dolgoznak, betöltik hivatásukat. A végrehajtó bizottság a pártvezetőség feladatául szabta a politikai munka színvonalának megőrzését, és a kórház vezetésében az egység érvényesítését. Ez annál is fontosabb, mert — a tapasztalatok szerint — hosszú időre visszatekintve, mindig csak rövid távon sikerült — esetenként objektív, előre nem látható okok miatt is — megoldani a kórház irányítását. Jelenleg is — betegség. illetve nyugdíjazás miatt — személyi változások előtt áll a vezetés. A végrehajtó bizottság végezetül elismerésnek is beillő útravalót adott: Ügy, annak tudatában dolgozzanak, hogy a megye fő egészségügyi bázisának irányításáért felelősek.” A tapasztalatok szerint ehhez megvannak a személyi adottságok, a szakmai és politikai feltételek. Arpási Zoltán
