Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-04 / 182. szám
1986. augusztus 4., hétfő Még hét és fél évig Megkezdődött a londoni minicsúcs A Reagan elnök áltai javasolt amerikai forgató- könyv megvalósulása esetén még hét és fél esztendeig nem kerülne sor az űrfegyverek telepítésére — írja vasárnapi számában a The Washington Post. A lap amerikai kormányzati forrásokból értesült az elnök július 25-én kelt, Mihail Gor- bacsovhoz intézett levelének tartalmáról. A korábbi szovjet javaslatokra adott amerikai választ hivatalosan nem ismertették a közvéleménnyel. A washingtoni lap információi szerint Reagan — több tanácsadójának véleményével dacolva — a következőket indítványozta: Az Egyesült Államok még öt évig folytatja a kutatásokat és a kísérleteket az amerikai terminológia szerint űrvédelminek minősített fegyverrendszerrel. Ha az öt év eltelte után úgy ítélik meg. hogy a program megvalósítható, akkor az Egyesült Államoknak és a Szovjetuniónak két éve volna egy olyan megállapodás kidolgozására, amelynek értelmében megosztanák egymással a technológiai ismereteket. Ha e két év elteltével nem jönne létre megegyezés, akkor bármelyik félnek jogában állna úgy határozni, hogy megkezdi saját űrhadviselési fegyverrendszerének a telepítését. E döntésről azonban a telepítés megkezdése előtt hat hónappal értesítenie kellene a másik felet. Ugyancsak szerepel Reagan javaslatai között a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek „nullára” csökkentése „globális alapon”, a hagyományos haderők csökkentése, a vegyi fegyverek megsemmisítése, valamint a nukleáris kísérletek teljes betiltása — ez utóbbi azonban amerikai felfogás szerint csak annak az útnak a végcélja lehet, mely úton az első lépés a kísérletek megbízható ellenőrzésének megteremtése volna. Az elnök együttműködést javasolt a Szovjetuniónak az űrkutatásban ési az atomerőművek biztonságának témakörében. Londonban vasárnap délután Lynden Oscar Pingling bahamai kormányfő elnökletével megkezdődött hét nemzetközösségi ország legmagasabb rangú vezetőjének tanácskozása. A háromnapos minicsúcs többi résztvevője: Kenneth Kaunda zambiai elnök, Robert Mugabe Zimbabwéi, Rádzsiv Ghandi indiai, Robert Hawke ausztrál, Brian Mul- roney kanadai és Margaret Thatcher brit kormányfő. A tanácskozás hivatalos napirendjén csupán a Dél- Afrikára vonatkozó nemzet- közösségi határozatok végrehajtásának felülvizsgálata szerepel. Thatcher asszony és a Pretoria elleni szankciók kérdésében vele szemben felsorakozó hat kollégájának erőpróbája azonban azt is eldöntheti: fennmarad-e mai formájában, és összetételében Nagy-Britannia és az egykori birodalma területén létrejött 48 független tagország „önkéntes társulása”. Thatcher asszony ezúttal nem házigazdája, hanem csak egyik résztvevője az értekezletnek. A nemzetközösség látványos kudarcot szenvedett békéltető csoportjának jelentését a bahamai kormányfő terjesztette elő. ö volt ugyanis a házigazdája a múlt- év októberében megtartott nemzetközösségi csúcsértekezletnek, amelyen hét tagállam kiemelkedő közéleti személyiségeiből álló csoportot hoztak létre a Botha-rezsim és a fekete többség közti „párbeszéd” megindítása céljából. A csoport közvetítési kísérletét Pretoria júniusban „szétbombázta”. A csoport akkor elkészült jelentésének végkövetkeztetése így hangzott: csakis a nemzetközösség határozott és összehangolt fellépése akadályozhatja meg a legborzalmasabb vérontást Dél-Afrikában. Ez a jelentés vár a misszió tagjait delegáló nemzetközösségi országok vezetőinek megvitatásra. Jankowitsch nyilatkozata Az európai biztonságról és együttműködésről ősztől Bécsben tartandó találkozónak sikert kell hoznia, hiszen a helsinki folyamat jövőjéről van szó, hangoztatta Peter Jankowitsch osztrák külügyminiszter. Jankowitsch szombati rádiónyilatkozatában az osztrák külpolitika egyik központi kérdésének mondotta az enyhülés elősegítését, amelyhez Becs többek között a szomszédaihoz fűződő jó viszony ápolásával is hozzájárul. A külügyminiszter e vonatkozásban arról beszélt, hogy Ausztria — az atomerőművek biztonságával kapcsolatos, Csehszlovákiával már megkötött egyezmény példájára — hasonló megállapodásokra törekszik többi szomszédjával is. Ausztria, mint ismeretes, lemondott az atomenergiáról, s az elmúlt hetekben heves összecsapásokra került sor Bécs és Bonn, illetve Bécs és München között a bajor- országi Wackersdorfban épülő nukleáris újrafeldolgozó üzem miatt. Az osztrák kormány ellenzi az országa határa közelében épülő üzemet, míg az NSZK részéről határozottan elutasítják az alaptalannak minősített tiltakozásokat. RAF—őrizetbevétel A nyugatnémet Vörös Hadsereg Frakció (RAF) egyik ismert tagját szombaton Frankfurt környékén sikerült őrizetbe vennie a rendőrségnek. Az őrizetbe vett személy a 32 éves Eva Sibylle Haule-Frim- pong, akit a hatóságok a RAF egyik vezető személyiségének tartanak és akit 1984 óta köröztek. Neve szerepelt azon a listán is, amelyen az illetékesek Karl-Heinz” Beckurts és sofőrje meggyilkolásával kapcsolatban leginkább keresett kilenc terroristát sorolták fel. Mint ismeretes, Karl-Heinz Beckurts, a Siemens-művek igazgatósági tanácsának tagja ellen néhány héttel ezelőtt München közelében követtek el merényletet, melynék során sofőrje is életét vesztete. Nemzetközi békekonferencia Az atom- és hidrogénfegyverek elleni harc kérdéseiről Hirosimában ma kezdődő világkonferencia bevezetőjeként kétnapos nemzetközi békeértekezletet rendeztek Tokióban. A japán fővárosban tartott konferencia fő szervezője az atom- és hidrogénfegyverek betiltásáért küzdő japán országos tanács, a Genszuikjo volt, s hasonlóképpen a Genszuikjo szervezi á Hirosimában kezdődő, majd Nagaszakiban folytatódó világkonferenciát is, amelyen harminchárom ország — köztük Magyarország — és tizenkilenc nemzetközi szervezet képviselői vesznek részt. A vasárnap este véget ért kétnapos nemzetközi tanácskozás fő témája a nukleáris háború megakadályozásának és a nukleáris fegyverek teljes bitiltásának problémaköre volt. Hangsúlyozták, hogy mielőbb nemzetközi egyezményre van szükség a nukleáris háború megakadályozása és a nukleáris fegyverek teljes megsemmisítése érdekében. Edinburgban a dél-afrikai apartheid ellen tüntetnek (Fotó: Reuter) Párizsi túszügy Pénteken késő este szerencsés véget ért az utóbbi idők legkülönösebb zsaroló túsz- akciója Franciaországban. A rejtélyes emberrabló 10 óra tájban szabadon engedte túszát, Martine Pietri asszonyt, a Worms bankház egyik titkárnőjét. A tízmillió frankos váltságdíjat a rendőrség közlése szerint nem kapta meg. A 37 éves nő egy elegáns, 16. kerületi ház gondnokához kopogott- be és miután közölte nevét, a kimerültségtől aléltan a karjaiba rogyott. Már a riasztott rendőröknek mondta el, hogy nyolcnapos fogsága alatt egyetlen éjszaka sem aludt. Az éjszakát ezután a Hotel Dieu kórházban töltötte megfigyelés alatt. A jelek szerint fizikai bánfáimat nem szenvedett. „Játékos vagyok, nem gyilkos” — telefonálta a rendőröknek röviddel este 10 után a zsaroló, akinek kilétét mindeddig nem sikerült felfedni. Az ismeretlen nyolc napja hurcolta magával túszul Pietri asszonyt a Worms bankház székházából. ' Mint az egyik bankvezetőnek aznap reggel egy üzleti megbeszélés ürügyén elmondta, mély ellenszenvet érez a Worms iránt, mert az állítólag koldusbotra juttatta és öngyilkosságba kergette az anyját. A bankvezetőt megkötözve az irodájában hagyta és fegyverrel fenyegetőzve magával hurcolta túsznak a titkárnőt. Az általa megadott név hamis volt, így sem az ő, sem anyja kilétét nem sikerült megállapítani. Az emberrabló nyolc napon át párizsi rejtekhelyekről adott rövid telefonüzenete-, két és küldött hangszalagokat a nyomozóknak, miként akarja felvenni a tízmillió frankos váltságdíjat. Pénteken a Worms bankház a luxemburgi rádió útján közölte vele, hogy a pénz átadására nézve tartja magát korábbi ígéretéhez, de csak akkor, ha még a nap folyamán előbb elengedi túszát. Ez este 10 órakor meg is történt, de a rendőrök szerint a váltságdíjat nem adták át neki. Ugyancsak a rendőrségtől származó kiszivárogtatás szerint már az emberrabló és esetleges cinkosai nyomában vannak. A Kheopsz legújabb titka? 4600 évvel a Kheopsz-piramis felépítése után újabb titkok derülnek ki az ókori világ egyik legendák övezte csodájáról: két francia építész a piramis belső architektúráját vizsgálva azt tapasztalta, hogy a fal több üreget rejt magában. Ezekben rejtették volna el a piramis építői a fáraó mesés halotti kincstárát? Ha a feltételezés igaznak bizonyul, a felfedezés Tuth Am Hamon aranykincsének 1922-es megtalálásához hasonló szenzáció lesz. A „nagy piramis” építése harminc évig tartott: hat évig csak az utat egyengették, amelyen az építőköveket szállították a Nílustól a Gizai-fennsíkig, az építés színhelyéig. A fáraó isteni voltát hirdető 137 méter magas építmény egyes tudósok, szerint a kor tudományos ismeretének csúcsa, fejlett csillagászai központ. Hogy kik voltak építői? Egyes szakvélemények szerint rabszolgák, mások szerint szabad emberek, akik „szent küldetést” teljesítettek azzal, hogy munkájukkal áldoztak a Napisten fiának. , A sirkamrákat az egyiptomiak felrakták mindazokkal a kincsekkel, ‘amelyekre a fáraónak szüksége lehet „a túlvilágra való utazáshoz". Bútorok, drága ruhák, ékszerek, illatszerek, élelmiszerek is „elkísérték” az elhunytat. A piramisban felhalmozott kincs híre minden korban nagy kísértést jelentett. A sír- kamrákat — legalábbis azokat, amelyekhez hozzáférhettek — így annak rendje és módja szerint többször is felnyitották, de semmiféle komolyabb értéket ott nem találtak. A slrrablók és azok is, akiket tudományos szenvedély hajtott, mind arra gyanakodtak tehát, hogy valaki már megelőzte őket. j] o j IwiMji mmMM I 1 i ____________________________I A z izraeli agresszió« terv szerint négy támadó ékben kell nyugat és délnyugat felé előnyomulnia. A IV. izraeli hadsereg fő erőinek a Ghazát a Szuezi-csatornával összekötő úton kell haladniuk. A cél az, hogy megkerüljék a Rafahnál állomásozó egyiptomi egységeket. Ez a támadás El-Aris ellen irányul. Egy második, délebbi útvonalon az Abu Agelánál lévő két egyiptomi zászlóalj ellen akarnak támadni. Könnyebb dolga lesz annak a két oszlopnak, amely a Sínai-félsziget déli részén fog előnyomulni. Az egyik rohamosztaggal Themadnál és En-Nakhlnál csak kis helyőrségek állnak szemben, a másodiknak pedig, melynek a Sínai-félsziget déli csúcsát kell megszállnia, aligha kell ellenálássaí számolnia az előtte elterülő lakatlan sivatagban. Október 29-én 17 órakor egy izraeli ejtőernyős vádaszzászlóalj gépekre száll. Feladata: célba ugrani a Mitla-szorosnál, biztosítani a The- madtól és En-Nakhtltól a Szuezi- csatorna irányában előretörő egységek további előnyomulását. Ariel Sharon őrnagy négy gyalogos zászlóaljjal, egy tüzérosztaggal, két de- szántszázaddal és egy AMX típusú francia harckocsikkal felszerelt könnyű harckocsizó századdal rendelkezik. Egy különleges egység rövid idő alatt fel- és leszállásra alkalmas repülőteret tud építeni. Sharon dandárjával En-Nakhlnál csak két egyiptomi század áll szemben, Themadban pedig csupán egy csapat. A themadi erőd mégis csak október 30-án reggel esik el. Sharon katonái a Szuezi-csatornához vezető útnak még a felét sem tették meg. Csupán az ejtőernyős vadászoknak sikerült időközben a Mitla-szorost megszállniuk. Az izraeli vezérkar időterve, amely 24 órát irányzott elő a csatornáig terjedő 240 kilométer leküzdésére, teljesen összekuszálódott, mert , a mélyrepülők, tüzérség és harckocsik bevetése ellenére En- Nakhlt csak október 30-án délután tudják bevenni. Ebben az árában az izraeliek már régen a Szuezi- csatománál akartak állni. A gyengébb egyiptomi egységek szívós ellenállása északon is érezteti hatását. A három izraeli ezred, amely október 29-én kora reggel fel- kerekedett, hogy Abu Agelát rajtaütéssel bevegye, megreked. Csak az október 31-i reggeli roham hozza meg a várva várt síkért. El-Aris is csak heves harcok után esik el. Ezzel a Ghaza-övezetben lévő egyiptomi katonákat katlanba zárták. Az Egyiptom elleni izraeli agresz- szió híre az egész világon felriasztja az embereket. Ez a tűz lángba boríthatja a világot. A veszélyt semmiképpen sem csökkentheti az izraeli nyilatkozat, amely szerint: „Nincsen szó megtorlási akcióról, < mert ehhez a hadművelet túlságosan nagy: de háborúról sem lehet beszélni, mert ehhez viszont a hadművelet nem elég nagy.” Ez zavarosan hangzik. S e szavak célja valóban az, hogy zavart keltsenek. 1950 óta, amikor befejeződött a háború az arab államok és Izrael között, a határövezetben állandóan voltak előőrs-csatározások és roham- csapat-akciók, amelyeknek az arabok állandó nyugtalanítása volt a céljuk. A homályos izraeli nyilatkozat, melyben szándékosan áll a ‘„megtorló akció” kifejezés, általában azt a benyomást keltheti, hogy a mostani támadásnál is ilyen vállalkozásról lehet szó. De minden ködösí- tési kísérlet ellenére a Sínai-félszi- geten háború folyik. Hogyan reagálnak erre Washingtonban? Az amerikai kormány úgy tesz, mintha semmit sem tudna, holott 170 repülőtisztje instruktorként tevékenykedik az izraeli légierőnél. És NATO-partnerei az Egyesült Államokat minden lépésükről tájékoztatják. Ezért a washingtoni State Department már két nappal az agresszió előtt elrendelte az összes amerikai állampolgárok evakuálását a Közel-Keletről. „E kiürítés biztosítása céljából” cirkál a VI. amerikai flotta Egyiptom partjai előtt. Londonban és Párizsban régóta előkészített jegyzékeket szednek elő a páncélszekrényekből. Az október 30-án Kairóba és Tel Avivba eljuttatott ultimátumok Nagy-Britannia, Franciaország és az Egyesült Államok 1950. évi kötelezettségére hivatkoznak, mely szerint minden támadóval szemben megvédik a csatornaövezetet, s biztosítják a szabad áthaladást. De ki ellen védik meg? Izrael ellen, amellyel összeesküdtek? Izraelnek és Egyiptomnak is 12 órán belül 16 kilométernyire vissza kell vonnia haderejét a Szuezi-csa- torna mindkét oldalán. Amennyiben e határidő letelte után a harci cselekmények tovább folynának, úgy Anglia és Franciaország katonailag beavatkozik. De a két nagyhatalom még az esetben is meg akarja szállni a csatornaövezetet, ha Egyiptom elfogadja az ultimátumot. Ben Gurion azonnal elfogadja a követelést, mert csapatai még egyáltalán nem érték el a demarkációs vonalat. Az agresszorok fő erői még Abu Agela előtt állnak. Csak izraeli előőrsök közelítették meg helyenként a csatornát legfeljebb 30 kilométernyire, de erős egyiptomi védelmi vonallal találják magukat szembe. Más szóval: az ultimátum a Tel Aviv-i kormány számára azt jelenti, hogy csapatai tovább nyomulhatnak előre. Egyiptom az ultimátumot természetesen elutasítja, mint ahogyan joggal* várható volt. Ciprus szigetén mindent előkészítettek az invázióra. Augusztus óta Nikosiában brit—francia főparancsnokság székel. Vezetője Sir Charles Keightley tábornok, helyettese pedig Bariot francia altengemagy. (Folytatjuk)
