Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-04 / 182. szám

1986. augusztus 4., hétfő Még hét és fél évig Megkezdődött a londoni minicsúcs A Reagan elnök áltai ja­vasolt amerikai forgató- könyv megvalósulása esetén még hét és fél esztendeig nem kerülne sor az űrfegy­verek telepítésére — írja vasárnapi számában a The Washington Post. A lap amerikai kormányzati forrá­sokból értesült az elnök jú­lius 25-én kelt, Mihail Gor- bacsovhoz intézett levelének tartalmáról. A korábbi szovjet javasla­tokra adott amerikai választ hivatalosan nem ismertet­ték a közvéleménnyel. A washingtoni lap információi szerint Reagan — több ta­nácsadójának véleményével dacolva — a következőket indítványozta: Az Egyesült Államok még öt évig folytatja a kutatáso­kat és a kísérleteket az amerikai terminológia sze­rint űrvédelminek minősített fegyverrendszerrel. Ha az öt év eltelte után úgy ítélik meg. hogy a program meg­valósítható, akkor az Egye­sült Államoknak és a Szov­jetuniónak két éve volna egy olyan megállapodás ki­dolgozására, amelynek értel­mében megosztanák egymás­sal a technológiai ismerete­ket. Ha e két év elteltével nem jönne létre megegyezés, akkor bármelyik félnek jo­gában állna úgy határozni, hogy megkezdi saját űrhad­viselési fegyverrendszerének a telepítését. E döntésről azonban a telepítés megkez­dése előtt hat hónappal ér­tesítenie kellene a másik fe­let. Ugyancsak szerepel Rea­gan javaslatai között a kö­zepes hatótávolságú nukleá­ris fegyverek „nullára” csök­kentése „globális alapon”, a hagyományos haderők csök­kentése, a vegyi fegyverek megsemmisítése, valamint a nukleáris kísérletek teljes betiltása — ez utóbbi azon­ban amerikai felfogás sze­rint csak annak az útnak a végcélja lehet, mely úton az első lépés a kísérletek meg­bízható ellenőrzésének meg­teremtése volna. Az elnök együttműködést javasolt a Szovjetuniónak az űrkuta­tásban ési az atomerőművek biztonságának témakörében. Londonban vasárnap dél­után Lynden Oscar Pingling bahamai kormányfő elnökle­tével megkezdődött hét nemzetközösségi ország leg­magasabb rangú vezetőjé­nek tanácskozása. A három­napos minicsúcs többi részt­vevője: Kenneth Kaunda zambiai elnök, Robert Mu­gabe Zimbabwéi, Rádzsiv Ghandi indiai, Robert Hawke ausztrál, Brian Mul- roney kanadai és Margaret Thatcher brit kormányfő. A tanácskozás hivatalos napirendjén csupán a Dél- Afrikára vonatkozó nemzet- közösségi határozatok vég­rehajtásának felülvizsgálata szerepel. Thatcher asszony és a Pretoria elleni szankciók kérdésében vele szemben fel­sorakozó hat kollégájának erőpróbája azonban azt is eldöntheti: fennmarad-e mai formájában, és összetételé­ben Nagy-Britannia és az egykori birodalma területén létrejött 48 független tagor­szág „önkéntes társulása”. Thatcher asszony ezúttal nem házigazdája, hanem csak egyik résztvevője az ér­tekezletnek. A nemzetközösség látvá­nyos kudarcot szenvedett bé­kéltető csoportjának jelenté­sét a bahamai kormányfő terjesztette elő. ö volt ugyanis a házigazdája a múlt- év októberében meg­tartott nemzetközösségi csúcsértekezletnek, amelyen hét tagállam kiemelkedő közéleti személyiségeiből álló csoportot hoztak létre a Botha-rezsim és a fekete többség közti „párbeszéd” megindítása céljából. A cso­port közvetítési kísérletét Pretoria júniusban „szét­bombázta”. A csoport akkor elkészült jelentésének vég­következtetése így hangzott: csakis a nemzetközösség ha­tározott és összehangolt fel­lépése akadályozhatja meg a legborzalmasabb véron­tást Dél-Afrikában. Ez a je­lentés vár a misszió tagjait delegáló nemzetközösségi or­szágok vezetőinek megvita­tásra. Jankowitsch nyilatkozata Az európai biztonságról és együttműködésről ősztől Bécsben tartandó találkozó­nak sikert kell hoznia, hi­szen a helsinki folyamat jö­vőjéről van szó, hangoztatta Peter Jankowitsch osztrák külügyminiszter. Janko­witsch szombati rádiónyilat­kozatában az osztrák külpo­litika egyik központi kérdé­sének mondotta az enyhülés elősegítését, amelyhez Becs többek között a szomszédai­hoz fűződő jó viszony ápolá­sával is hozzájárul. A kül­ügyminiszter e vonatkozás­ban arról beszélt, hogy Ausztria — az atomerőmű­vek biztonságával kapcsola­tos, Csehszlovákiával már megkötött egyezmény példá­jára — hasonló megállapo­dásokra törekszik többi szomszédjával is. Ausztria, mint ismeretes, lemondott az atomenergiáról, s az elmúlt hetekben heves összecsapásokra került sor Bécs és Bonn, illetve Bécs és München között a bajor- országi Wackersdorfban épü­lő nukleáris újrafeldolgozó üzem miatt. Az osztrák kor­mány ellenzi az országa ha­tára közelében épülő üzemet, míg az NSZK részéről hatá­rozottan elutasítják az alap­talannak minősített tiltako­zásokat. RAF—őrizetbevétel A nyugatnémet Vörös Hadse­reg Frakció (RAF) egyik ismert tagját szombaton Frankfurt kör­nyékén sikerült őrizetbe vennie a rendőrségnek. Az őrizetbe vett személy a 32 éves Eva Sibylle Haule-Frim- pong, akit a hatóságok a RAF egyik vezető személyiségének tartanak és akit 1984 óta köröz­tek. Neve szerepelt azon a lis­tán is, amelyen az illetékesek Karl-Heinz” Beckurts és sofőrje meggyilkolásával kapcsolatban leginkább keresett kilenc terro­ristát sorolták fel. Mint ismeretes, Karl-Heinz Beckurts, a Siemens-művek igazgatósági tanácsának tagja ellen néhány héttel ezelőtt München közelében követtek el merényletet, melynék során so­főrje is életét vesztete. Nemzetközi békekonferencia Az atom- és hidrogénfegy­verek elleni harc kérdéseiről Hirosimában ma kezdődő vi­lágkonferencia bevezetője­ként kétnapos nemzetközi békeértekezletet rendeztek Tokióban. A japán főváros­ban tartott konferencia fő szervezője az atom- és hid­rogénfegyverek betiltásáért küzdő japán országos tanács, a Genszuikjo volt, s hason­lóképpen a Genszuikjo szer­vezi á Hirosimában kezdő­dő, majd Nagaszakiban foly­tatódó világkonferenciát is, amelyen harminchárom or­szág — köztük Magyarország — és tizenkilenc nemzetközi szervezet képviselői vesznek részt. A vasárnap este véget ért kétnapos nemzetközi tanács­kozás fő témája a nukleáris háború megakadályozásának és a nukleáris fegyverek tel­jes bitiltásának problémakö­re volt. Hangsúlyozták, hogy mielőbb nemzetközi egyez­ményre van szükség a nuk­leáris háború megakadályo­zása és a nukleáris fegyve­rek teljes megsemmisítése ér­dekében. Edinburgban a dél-afrikai apartheid ellen tüntetnek (Fotó: Reuter) Párizsi túszügy Pénteken késő este szeren­csés véget ért az utóbbi idők legkülönösebb zsaroló túsz- akciója Franciaországban. A rejtélyes emberrabló 10 óra tájban szabadon engedte tú­szát, Martine Pietri asszonyt, a Worms bankház egyik tit­kárnőjét. A tízmillió frankos váltságdíjat a rendőrség köz­lése szerint nem kapta meg. A 37 éves nő egy elegáns, 16. kerületi ház gondnokához kopogott- be és miután kö­zölte nevét, a kimerültségtől aléltan a karjaiba rogyott. Már a riasztott rendőröknek mondta el, hogy nyolcnapos fogsága alatt egyetlen éjsza­ka sem aludt. Az éjszakát ez­után a Hotel Dieu kórházban töltötte megfigyelés alatt. A jelek szerint fizikai bánfái­mat nem szenvedett. „Játékos vagyok, nem gyil­kos” — telefonálta a rend­őröknek röviddel este 10 után a zsaroló, akinek kilé­tét mindeddig nem sikerült felfedni. Az ismeretlen nyolc napja hurcolta magával tú­szul Pietri asszonyt a Worms bankház székházából. ' Mint az egyik bankvezetőnek az­nap reggel egy üzleti megbe­szélés ürügyén elmondta, mély ellenszenvet érez a Worms iránt, mert az állító­lag koldusbotra juttatta és öngyilkosságba kergette az anyját. A bankvezetőt meg­kötözve az irodájában hagy­ta és fegyverrel fenyegetőz­ve magával hurcolta túsznak a titkárnőt. Az általa meg­adott név hamis volt, így sem az ő, sem anyja kilétét nem sikerült megállapítani. Az emberrabló nyolc napon át párizsi rejtekhelyekről adott rövid telefonüzenete-, két és küldött hangszalago­kat a nyomozóknak, miként akarja felvenni a tízmillió frankos váltságdíjat. Pénte­ken a Worms bankház a luxemburgi rádió útján kö­zölte vele, hogy a pénz át­adására nézve tartja magát korábbi ígéretéhez, de csak akkor, ha még a nap folya­mán előbb elengedi túszát. Ez este 10 órakor meg is történt, de a rendőrök sze­rint a váltságdíjat nem ad­ták át neki. Ugyancsak a rendőrségtől származó kiszi­várogtatás szerint már az emberrabló és esetleges cin­kosai nyomában vannak. A Kheopsz legújabb titka? 4600 évvel a Kheopsz-piramis felépítése után újabb titkok de­rülnek ki az ókori világ egyik legendák övezte csodájáról: két francia építész a piramis belső architektúráját vizsgálva azt ta­pasztalta, hogy a fal több üre­get rejt magában. Ezekben rej­tették volna el a piramis építői a fáraó mesés halotti kincstá­rát? Ha a feltételezés igaznak bizonyul, a felfedezés Tuth Am Hamon aranykincsének 1922-es megtalálásához hasonló szenzá­ció lesz. A „nagy piramis” építése har­minc évig tartott: hat évig csak az utat egyengették, amelyen az építőköveket szállították a Ní­lustól a Gizai-fennsíkig, az épí­tés színhelyéig. A fáraó isteni voltát hirdető 137 méter magas építmény egyes tudósok, szerint a kor tudományos ismeretének csúcsa, fejlett csillagászai köz­pont. Hogy kik voltak építői? Egyes szakvélemények szerint rabszolgák, mások szerint sza­bad emberek, akik „szent külde­tést” teljesítettek azzal, hogy munkájukkal áldoztak a Nap­isten fiának. , A sirkamrákat az egyiptomiak felrakták mindazokkal a kin­csekkel, ‘amelyekre a fáraónak szüksége lehet „a túlvilágra való utazáshoz". Bútorok, drága ru­hák, ékszerek, illatszerek, élel­miszerek is „elkísérték” az el­hunytat. A piramisban felhalmo­zott kincs híre minden korban nagy kísértést jelentett. A sír- kamrákat — legalábbis azokat, amelyekhez hozzáférhettek — így annak rendje és módja sze­rint többször is felnyitották, de semmiféle komolyabb értéket ott nem találtak. A slrrablók és azok is, akiket tudományos szenvedély hajtott, mind arra gyanakodtak tehát, hogy valaki már megelőzte őket. j] o j IwiMji mmMM I 1 i ____________________________I A z izraeli agresszió« terv szerint négy támadó ékben kell nyugat és délnyugat felé előnyomulnia. A IV. izraeli hadsereg fő erőinek a Ghazát a Szuezi-csatornával összekötő úton kell haladniuk. A cél az, hogy meg­kerüljék a Rafahnál állomásozó egyiptomi egységeket. Ez a támadás El-Aris ellen irányul. Egy második, délebbi útvonalon az Abu Agelánál lévő két egyiptomi zászlóalj ellen akarnak támadni. Könnyebb dolga lesz annak a két oszlopnak, amely a Sínai-félsziget déli részén fog elő­nyomulni. Az egyik rohamosztaggal Themadnál és En-Nakhlnál csak kis helyőrségek állnak szemben, a máso­diknak pedig, melynek a Sínai-fél­sziget déli csúcsát kell megszállnia, aligha kell ellenálássaí számolnia az előtte elterülő lakatlan sivatagban. Október 29-én 17 órakor egy iz­raeli ejtőernyős vádaszzászlóalj gé­pekre száll. Feladata: célba ugrani a Mitla-szorosnál, biztosítani a The- madtól és En-Nakhtltól a Szuezi- csatorna irányában előretörő egysé­gek további előnyomulását. Ariel Sharon őrnagy négy gyalogos zász­lóaljjal, egy tüzérosztaggal, két de- szántszázaddal és egy AMX típusú francia harckocsikkal felszerelt könnyű harckocsizó századdal ren­delkezik. Egy különleges egység rö­vid idő alatt fel- és leszállásra al­kalmas repülőteret tud építeni. Sharon dandárjával En-Nakhlnál csak két egyiptomi század áll szem­ben, Themadban pedig csupán egy csapat. A themadi erőd mégis csak október 30-án reggel esik el. Sharon katonái a Szuezi-csatornához veze­tő útnak még a felét sem tették meg. Csupán az ejtőernyős vadászoknak sikerült időközben a Mitla-szorost megszállniuk. Az izraeli vezérkar időterve, amely 24 órát irányzott elő a csa­tornáig terjedő 240 kilométer leküz­désére, teljesen összekuszálódott, mert , a mélyrepülők, tüzérség és harckocsik bevetése ellenére En- Nakhlt csak október 30-án délután tudják bevenni. Ebben az árában az izraeliek már régen a Szuezi- csatománál akartak állni. A gyengébb egyiptomi egységek szívós ellenállása északon is érezteti hatását. A három izraeli ezred, amely október 29-én kora reggel fel- kerekedett, hogy Abu Agelát rajta­ütéssel bevegye, megreked. Csak az október 31-i reggeli roham hozza meg a várva várt síkért. El-Aris is csak heves harcok után esik el. Ezzel a Ghaza-övezetben lé­vő egyiptomi katonákat katlanba zárták. Az Egyiptom elleni izraeli agresz- szió híre az egész világon felriaszt­ja az embereket. Ez a tűz lángba boríthatja a világot. A veszélyt sem­miképpen sem csökkentheti az izra­eli nyilatkozat, amely szerint: „Nin­csen szó megtorlási akcióról, < mert ehhez a hadművelet túlságosan nagy: de háborúról sem lehet beszélni, mert ehhez viszont a hadművelet nem elég nagy.” Ez zavarosan hangzik. S e szavak célja valóban az, hogy zavart kelt­senek. 1950 óta, amikor befejeződött a háború az arab államok és Izrael között, a határövezetben állandóan voltak előőrs-csatározások és roham- csapat-akciók, amelyeknek az arabok állandó nyugtalanítása volt a céljuk. A homályos izraeli nyilatkozat, melyben szándékosan áll a ‘„meg­torló akció” kifejezés, általában azt a benyomást keltheti, hogy a mos­tani támadásnál is ilyen vállalko­zásról lehet szó. De minden ködösí- tési kísérlet ellenére a Sínai-félszi- geten háború folyik. Hogyan reagálnak erre Washing­tonban? Az amerikai kormány úgy tesz, mintha semmit sem tudna, hol­ott 170 repülőtisztje instruktorként tevékenykedik az izraeli légierőnél. És NATO-partnerei az Egyesült Ál­lamokat minden lépésükről tájékoz­tatják. Ezért a washingtoni State Department már két nappal az ag­resszió előtt elrendelte az összes amerikai állampolgárok evakuálását a Közel-Keletről. „E kiürítés bizto­sítása céljából” cirkál a VI. ameri­kai flotta Egyiptom partjai előtt. Londonban és Párizsban régóta előkészített jegyzékeket szednek elő a páncélszekrényekből. Az október 30-án Kairóba és Tel Avivba eljut­tatott ultimátumok Nagy-Britannia, Franciaország és az Egyesült Álla­mok 1950. évi kötelezettségére hivat­koznak, mely szerint minden táma­dóval szemben megvédik a csator­naövezetet, s biztosítják a szabad át­haladást. De ki ellen védik meg? Iz­rael ellen, amellyel összeesküdtek? Izraelnek és Egyiptomnak is 12 órán belül 16 kilométernyire vissza kell vonnia haderejét a Szuezi-csa- torna mindkét oldalán. Amennyiben e határidő letelte után a harci cse­lekmények tovább folynának, úgy Anglia és Franciaország katonailag beavatkozik. De a két nagyhatalom még az esetben is meg akarja száll­ni a csatornaövezetet, ha Egyiptom elfogadja az ultimátumot. Ben Gurion azonnal elfogadja a követelést, mert csapatai még egyál­talán nem érték el a demarkációs vonalat. Az agresszorok fő erői még Abu Agela előtt állnak. Csak izraeli előőrsök közelítették meg helyenként a csatornát legfeljebb 30 kilométer­nyire, de erős egyiptomi védelmi vo­nallal találják magukat szembe. Más szóval: az ultimátum a Tel Aviv-i kormány számára azt jelen­ti, hogy csapatai tovább nyomulhat­nak előre. Egyiptom az ultimátumot termé­szetesen elutasítja, mint ahogyan joggal* várható volt. Ciprus szigetén mindent előkészí­tettek az invázióra. Augusztus óta Nikosiában brit—francia főparancs­nokság székel. Vezetője Sir Charles Keightley tábornok, helyettese pedig Bariot francia altengemagy. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom