Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-30 / 204. szám
1986. augusztus 30., szombat igmuEfla A halott, aki elevenebb, mint egy élő ötven évvel ezelőtt, augusztus 19-én, a hajnali derengésben sortiizek dördültek egy szakadékban a spanyolországi Granada tartomány Viznar nevű falujának közelében. Három társával együtt ekkor esett áldozatául a falangista párt kivégzőosztaga golyóinak a híres költő és drámaíró, Frederico Garcia Lorca. Halála az akkori granadai falangista újságnak, az „El Ideal”-nak az aznap agyonlőttek nevét tartalmazó listájából vált ismertté. A spanyol polgárháború egy hónappal korábban kezdődött. Az ország nagy részében naponta öltek meg embereket, sokszor pusztán annak gyanúja miatt, hogy nem rokonszenveznek a köztársaság elleni felkeléssel. Egyedül Granadában 562 volt az áldozatok száma 1936 július 26. és augusztus 31. között. Több évtizednek kellett eltelnie, amíg Garcia Lorca végóráiról részletek váltak ismertté. Franco tábornok rezsimje elhallgatta e gyilkosság számára kellemetlen tényeit. A mindössze csak 38 évet élt költő neve és életműve a diktatúra elleni küzdelem jelképévé vált az évek folyamán. Jóllehet nevét már meggyilkolása előtt jól ismerték az ország határain túl is, csak később kezdte övezni az a fajta dicsfény, amelyhez egyre több legendás vonás tapadt. Verseit világszerte olvassák, drámái mindenütt színpadon vannak, mégpedig nemcsak az önkény ártatlan áldozata iránti kegyeletből, hanem sokkal inkább azért, mivel felismerték valódi értékeit. A költő halála körüli titkok fátyla lassan kezd fel- lebbenni. Jóllehet az „El Ideal” újság már akkor közölte a kivégzőosztag parancsnokának, Nestares századosnak a nevét, az íróasztal mögött ülő tettesek ismeretlenek maradtak. A legújabb kutatások eredményei cáfolják azokat az állításokat, hogy Garcia Lorca el- szabadultan garázdálkodó csoportok áldozata lett volna, vagy hogy halála nem volt egyéb, mint az ellenforradalmi zűrzavar egyfajta „üzemi balesete”, vagy pedig, hogy egész egyszerűen személyes bosszúnak esett áldozatul. A kutatások szerint halálának fő felelősei: Granada akkori polgári kormányzója, Jose Valdes Guzman őrnagy, valamint egy bizonyos Ramon Ruiz Alonso, aki egy jobboldali fegyveres szervezetnek volt a tagja, és, aki a költőt „orosz" kémnek nevezte. Alonso, miután tudomást szerzett arról, hogy a költő Granadában a falangista Rosales házában tartózkodik, letartóztatási parancsot eszközölt ki a polgári kormányzónál ellene. Garcia Lorca egyik párthoz sem tartozott, és aktívan nem is politizált, de mivel ő is aláírt felhívásokat a baloldaliak érdekében, valamint egyéb megnyilatkozásai miatt ő is „vörösnek” számított a jobboldaliak szemében. A vérengzések miatt veszélyben érezte magát, s ezért keresett menedéket a költő Luis Rosalesnél, akivel gyerekkora óta jó barátságban volt. Luis Rosales még a letartóztatása napján, augusztus 16-án írásos nyilatkozatot tett a polgári kormányzó hivatalában Garcia Lorca érdekében, ámde a halálos gépezet már beindult. Az ír Garcia- kutató, Ian Gibson úgy véli, hogy a polgári kormányzó a kivégzés előtt még konzultált Andalúzia katonai kormányzójával. Egy másik kutató, a spanyol Vila-San-Juan szerint a polgári kormányzó végül is azért döntött a halálos ítélet mellett, mivel félt a városban folyó vérengzés várható kivizsgálásától, s úgy vélte, a költő olyan szemtanúja volt az eseményeknek, aki „túl sokat beszél és ír”. Garcia Lorca mondta egyszer: „Spanyolországban egy halott elevenebb, mint egy élő. Arcéle úgy sebez, mint a borotva éle.” Tarjáni Imre: Mit ér a mérhetetlen? Mit ér a mérhetetlen, hová hullok, ha hullok egyszer? Halkabban, mint a toll zizeg, ki jár előttem, ki jön mögöttem, ha szólok, ki érti meg? És kínom örök rendszeréből miféle értelem üzen!? Verrasztó Gábor: Háromszor négy 1. ha az élet csak ennyi nem több mint lenni csikorogva forognak a napok olajat hiába locsolgatok 2. az élet-start után felrobbantam akár a Challanger személyzetem: egy ember 3. leveleidből hintát rakattam szavaidból elé fogattam az életet folytatni így merem mellettem ül a szerelem Boromisza Zsolt: Jáki templom Talicskák A legnagyobb példányszámban sokszorosított műalkotások: a fém- és papírpénzek Negyven éve fizetünk forinttal A huszadik századi magyar pénzrendszerek közül leghuzamosabb ideje a forint van forgalomban. Az 1800-as évekből átnyúló ko- rona 34, a pengő 19 évet ért meg, a forint most augusztusban 40 éves. A második világháború súlyos következményeként a gazdasági élet megbénult, elindult a cserekereskedelem, féktelen spekuláció kezdődött. Közgazdasági szakembereink a világ legnagyobb inflációjaként tartják számon az 1945 46. évi magyar pénzromlást. 1946. április közepétől május közepéig nyolcvanszoros, a következő egy hónapban 3350- szeres volt az árak emelkedése. Kivonták a forgalomból az 1000 pengő alatti címletű bankjegyeket, a milliós címletek után hat nullával egyszerűsítették a számolást, a 10 milliárdos pénzt 10 000 miipengősként bocsátották ki, majd megjelentek ennek nagyobb címletei is. A nyomdák nem győzték az értéktelenné vált bankjegyek nyomását; de a lakosság sem ismerte ki magát a mindig újabban és újabban megjelenő bankjegyek között, már csak színek szerint különböztették meg a pénzeket. 1946. július elsejétől ismét hat nullával kellett egyszerűsíteni a frissen forgalomba kerülő papírpénzek értékjelzését, így keletkezett a B.-pengő, amely 1 billió pengőnek felelt meg. Állandó értékmérőként kívánták bevezetni az adópengőt, azonban ennek kibocsátása sem fékezte a pénz romlását. Míg például az Orosházi Hírek c. napilap 1946. július 6-án 20 000 adópengő volt, addig az infláció utolsó napján, július 31-én már 100 millió adópengő. A mindenki által várt valutastabilizációt az országnak önerőből kellett megoldani. 1946. július végén közzétették az új értékmérő pénz, a forint és a pengő viszonyszámát: 1 forint egyenlő 200 millió adópengővel. A forint 1946. augusztus elsejei megjelenésére a 2, 10 és 20 filléresek mellett 1, valamint 2 forintosokat bocsátottak ki és a papír 10 forintost. Csak egy héttel később jelent meg a kék színű 100 forintos. Érdekes pénztörténeti adalék az is, hogy 1946. június 3-i dátummal még nyolcféle miipengő, illetve B.-pengő jelent meg —köztük a világon eddig kiadott legnagyobb címletű papírpénz, az 1 milliárd B.-pen- gő — ugyanakkor erre a napra keltezték az 1946. augusztus 1-től forgalomba hozott papír 10 és a 100 forintost. Ezt az első, egy nyomdai gépmestert ábrázoló 10 forintost 1948-ban, a kék 100 forintosokat 1951- ben vonták ki a forgalomból. Kiknek az arcképei vannak jelenlegi papírpénzeinken? — kérdeztem a közelmúltban néhány ismerősömtől. Alig akadt valaki, aki helyesen sorolta volna a válaszokat. Pedig a pénzekkel naponta kapcsolatban vagyunk, életkorunktól függően régebben vagy csak néhány éve, ki többel, ki kevesebbel. A Petőfi Sándort ábrázoló 10 forintosok közül a Kossuth-címerest 1947- ben, a köztársasági címerest 1949-ben, a négy dátummal kibocsátott népköztársasági címerest 1957-ben adták ki- először. Nekünk Békés megyeieknek tudni illik azt, hogy a pénzforgalomból lassan eltűnő papír 10 forintos hátoldalán a tótkom- lósi születésű Jankó Jánosnak „A nóta születése” című képe látható. Az eddig kilenc dátummal megjelent, Dózsa Györgyöt ábrázoló papír 20 forintosok helyét is lassan átveszik a fémpénzek. Csak a numizmatikusok tudják, hogy a Rákóczi Ferencet ábrázoló 50 forintost ötször, a Kossuth Lajost bemutató 100 forintost eddig nyolcszor, az Ady Endrét ábrázoló 500 forintost háromszor, a Bartók Béla arcképével ellátott 1000 forintos két keltezés és egy sorozatváltozatban látott eddig napvilágot. Az utóbbi években megszaporodott azoknak a tábora, akik nemcsak forgalmi értékéért gyűjtik a forintot, hanem azért, mert ez a legkönnyebben hozzáférhető numizmatikai anyag. Sokan tudják, hogy a legnagyobb példányszámban sokszorosított műalkotások a fém- és papírpénzek. Az, aki az 1946 óta megjelent minden forgalmi pénzből címletenként és évszámok szerint összeszedegetett 1—1 darabot, annak körülbelül 350-féle forintfillér fémpénze van. S ez már gyűjteménynek mondható. A fém forgalmi pénzek közük a tombak 2, a bronz 10 és 20 filléres 1946-tól 1977-ig volt forgalomban, a lyukas 2 fillérest 1950-től, az 5 fillérest 1948-tól verik, 1971-től mindkettőt korlátozott példányszámban, csak a gyűjtők részére.. Az alumínium 10 filléreseket 1950-től, a 20 filléreseket 1953-tól verik, az 50 filléres (üllőn ülő munkásalak) 1948-tól 1972-ig, a Kossuth-címeres 1 és 2 forintos 1946-tól 1951-ig illetve 1952-ig volt forgalomban. A nikkel majd alpakka 2 forintosokat 1950-től 1972-ig fogadták el, az első 5 forintosokat 1946-os évszámmal ezüstből, dupla vastagságúra készítették, az 1947-től kibocsátott 12 grammos ezüst 5 forintos 1977-ig volt használatban. A ma közforgalomban lévő 10, 20, 50 filléres és 1 forintos 1967-től, a réz-ón 2 forintos 1970-től, a nagyobb méretű nikkel 5 forintos 1971-től, a kisebb 1983-tól, a nikkel 10 forintos 1971-től, a kisebb 1983-tól, a fém 20 forintos 1982-től fizetési eszköz. A fenti pénzek mellett körülbelül 100 különféle emlékpénzt bocsátottak ki néhány ezres példányszámban, így 1948-ban Petőfi 5, Széchényi 10 és Táncsics 20 forintos ezüstpénzeket, 1956- ban a forint bevezetésének 10. évfordulóján 10, 20 és 25 forintos ezüstöket hoztak forgalomba. 1961-ben Liszt- és Bartók-emlékpénzeket adtak ki, négy ezüst (25 és 50 Ft) valamint hat arany (50, 100 és 500 Ft) címletben. 1966-tól vált rendszeressé a magyar emlékpénzek kiadása, a pénzverde éremművészei: Reményi József és Iván István mellett legjobb szobrászaink is feladatot kaptak az emlékpénzek tervezésében. így például Borsos Miklós, Csúcs Viktória, Csikszentmihályi Róbert, Asszonyi Tamás, Kis Nagy András. Ez utóbbi megyénkben, pusztaföldvári születésű, sok szép pénzünket készítette. Öt kérték fel a Kodály Zoltán halálának emlékére 1967-ben kiadott 50, 100 500 és 1000 forintos fémpénzek, valamint több ezüst 200 forintos (Rákóczi, Derkovits, Munkácsy, Szinyei Merse, Csontváry, Mányoki, Rippl- Rónai) tervezésére, ő alkotta meg az István király születésének 1000 éves évfordulójára kiadott 50 forintos ezüstpénz hátlapját is. Az Orosházán született Szentendrén élő szobrászművész Rajki László a Simon Bolivár 100 forintos egyik oldalát és a nemrég megjelent Fáy András 100 forintost tervezte eddig. A Békés megyei éremgyűjtők büszkék arra, hogy a békéscsabai származású dr. Káplár László volt az, aki 1984-ben az éremtani szak- irodalmat bővítette az Ismerjük meg a numizmatikát című, régi hiányt pótló, kitűnő könyvével. A Magyar Éremgyűjtők Egyesülete által jegyzett éremgyűjtők száma ugyan Békés megyében mindössze 200 fő, országosan azonban tízezernél többen vannak, létszámuk a gazdasági helyzet függvényében csökken vagy emelkedik. Hogy mégis merre haladunk, sok függ a forint értékállandóságának megóvásától, hogyan tartjuk be az 1946-os ezüst 5 forintos peremére írtakat: MUNKA A NEMZETI JÓLÉT ALAPJA. Koszorús Oszkár
