Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-01 / 180. szám
NÉPÚJSÁG 1986. augusztus 1., péntek Uj szabályok a parlamenti munkához II Minisztertanács megtárgyalta Intézkedések a magasépítő-ipar helyzetének javítására Az ügyrendet a hivatalos lapban közzé kell tenni — ezzel a zárórendelkezéssel fogadta el legutóbbi ülésén az Országgyűlés működésének módosított ügyrendi szabályait; azóta a paragrafusok napvilágot láttak a Magyar Közlönyben. Űj pontként került a szabályok közé a képviselők eskütétele. Az eskü szövegének aláírásával minden képviselő a haza, a nép iránti hűségre, érdekeinek képviseletére, az alkotmány és az alkotmányos jogszabályok megtartására, az állami és a szolgálati titkok megőrzésére tesz fogadalmat. Több kérdéskörben az elfogadott ügyrend az egyébként már korábban kialakult parlamenti gyakorlatot ejnelte szabállyá. így például rendelkezik a kormány megválasztásáról, az országos listán megüresedett képviselői helyek betöltéséről, s arról, hogy egyes beszámolók vitája nyomán az Országgyűlés értékelést tartalmazó, illetőleg feladatot megállapító határozatot, állás- foglalást fogadhat.el. Ugyancsak a már kialakult gyakorlatot szentesíti legfőbb nép- képviseleti szervünk belső törvényének az az új rendelkezése. amely élőírja, hogy a parlamenti állandó bizottságok javaslataival az érintett állami szervek kötelesek érdemben foglalkozni, és vizsgálatuk eredményéről tájékoztatni az indítványozó bizottságot. Űj rendelkezés az is, hogy a képviselő önálló indítványáról, törvénymódosító javaslatáról, annak az ülésszakon történő tárgyalása előtt az illetékes bizottság állást foglal. Bevezette az ügyrend — a megalapozottabb vélemény- alkotás elősegítése érdekében — egy-egy jelentősebb döntés meghozatala során a kétlépcsős tárgyalás lehetőségét, így például célszerű két fordulóban megtárgyalni a kiemelten fontos gazdasági terveket és koncepciókat. Az első fordulóban az általános vitát folytatja le az Ország- gyűlés — a koncepció irányelveit, tervezetét véleményezi —, a másodikban pedig már a vita alapján véglegesített tervről, illetőleg koncepcióról dönt. Az újjáformált ügyrend az interpeliáció rangját növeli azzal, hogy különbséget tesz a képviselők interpellációként benyújtható, valamint egyszerű, tájékozódó jellegű kérdései között. Interpellációval akkor éljen a képviselő, ha azt akarja szóvá tenni, hogy valamely állami, kormányzati intézkedés nem felel meg a törvényes előírásoknak, vagy törvényes ugyan, de hatása nem kielégítő, esetleg hatástalan. Ilyenkor az Országgyűlés dönt arról, hogy elfogadja-e a miniszter, az országos hatáskörű szerv vezetőjének a válaszát, hiszen az általa hozott törvények, határozatok megvalósítását is ellenőrzi e módon. A kérdés feltevésének lehetősége viszont azt szolgálja, hogy a képviselő ezen az úton is megszerezhesse a munkájához szükséges információkat. Az ülésszak nyilvánossága egyben lehetővé teszi azt is, hogy a képviselőtársak és a választópolgárok is megismerjék a kérdésben megfogalmazott gondokat, a válaszban vázolt megoldási lehetőségeket. Az eddig mindenkor nyílt szavazás gyakorlatának általános megtartása mellett az új „hátszabály” két esetre bevezette a titkos, szavazólapos választást: az Ország- gyűlés tisztségviselőire, illetve az országos listán megüresedett helyek betöltésére történő szavazásnál. Ez utóbbi esetben a választási törvény előírásaihoz való igazodás is indokolta az új rendelkezést. A magasépítő-iparban — főként a lakásépítő vállalatoknál — számottevő veszteségforrások halmozódtak fel a változó építési igényekhez történő alkalmazkodás lassúsága, az árrendszer kötöttségei, valamint a munka szervezettségének és hatékonyságának gyengeségei miatt. Ezek á problémák már a vállalatok további működését, gazdálkodását akadályozzák, s ennél fogva veszélyeztetik a tervidőszakban kitűzött építési feladatok teljesítését. Ezért az Állami Tervbizottság a közelmúltban áttekintette az építőipar helyzetét, s a középtávú építési feladatok műszaki-gazdasági feltételeinek komplex vizsgálata alapján intézkedéseket hozott a magasépítőipar működő- és jövedelem- termelő képességének javítására. Az ÁTB határozatát csütörtöki ülésén megerősítette a Minisztertanács. Az intézkedések alapvető célja, hogy az alacsony hatékonyságú magasépítő-ipari vállalatok jövedelemtermelése már 1986 és 1988 között számottevően javuljon, váljék lehetővé az építési igényekhez rugalmasabban alkalmazkodó termelési struktúra és eszközállomány kialakítása, fejlesztése. A háromlépcsős intézkedéssorozatból az első szakaszban oldják meg a legsürgősebb gondokat: a tavaly veszteségessé és alaphiányossá vált négy nagyvállalat, a 43. Sz Állami Építőipari Vállalat, a Dél-magyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalat, az Építőgépgyártó Vállalat és a Duna—Tisza Közi Állami Építőipari Vállalat pénzügyi helyzetének rendezését. Az érintett vállalat és a minisztérium megállapodást köt, amelyben mindkét fél rögzíti, hogy mit tesz a rendezés érdekében. A bajokból történő kilábalásban a vállalatoknak elsősorban saját erejükre kell támaszkodniuk, s ehhez nyújtanak segítséget a központi intézkedések. Az eddig előkészített és rövidesen aláírásra kerülő megállapodástervezetek szerint a vállalatok értékesítik a veszteséget újratermelő, valamint kihasználatlan állóeszközeiket, leépítik felesleges készleteiket, korszerűsítik érdekeltségi rendszerüket, termelési szerkezetüket, és a hatékonyabb munka feltételeinek megteremtésével egyidejűleg gondoskodnak az improduktív létszám csökkentéséről. A 43-as ÁÉV például már értékesítette Dombóvári úti irodaházának egyik épületszárnyát, és 4-es számú házgyárának járműjavító műhelyét. Ugyancsak eladja a 2-es számú házgyár öt üzemcsarnokát és tárolóterét, valamint tárgyalásokat folytat a 4-es számú házgyárának más vállalatokkal való közös hasznosítására. A Dél-magyarországi Építő Vállalat. szegedi munkásszállókomplexumát, s ipartelepének egyik 5000 négyzetméteres csarnokát értékesíti, az Építőgépgyártó Vállalat pedig nagykanizsai, barcsi, veszprémi gyáregységét adja el. Az építők és építőgépgyártók így fejesleges tehertől szabadulnak meg, viszont az átadott termelőegységek megvásárlói a népgazdaságnak fontos és nyereséges termelésre hasznosítják az állóeszközöket. Központi intézkedésre a Magyar Nemzeti Bank hitelnyújtással segíti a feleslegessé vált állóeszközök megvásárlását. A rendezés egyik feltételeként azonban rögzíteni kell, hogy a hitellel fedezett állóeszközértékesítésből származó bevételt az érintett vállalatok csak a költségvetési tartozásaik kiegyenlítésére, valamint a bankkal szembeni kötelezettségeik teljesítésére használhatják fel. Fontos központi intézkedés az is, hogy az érintett három nagy lakásépítő vállalat idén és jövőre a kész lakások átadása után elszámolható nyereségadó-kedvezményt egyéb adókból is visz- szatarthatja. Ezek a vállalatok ugyanis a maximált- áras lakásépítés keretei között nem jutnak annyi nyereséghez, hogy igénybe vehessék az idén életbe lépett nyereségadó-kedvezményt. Az ösztönző kedvezmény összege Budapesten kész lakásonként 24 ezer, vidéken 20 ezer forint, így a mostani döntés tovább javítja a vállalatok érdekeltségét a lakásépítési feladatok elvállalásában és jó minőségű teljesítésében egyaránt. Az adókedvezmény átvállalásának lehetőségét kiterjesztették a Veszprém Megyei Állami Építőipari Vállalatra és a Budapesti Lakásépítő Vállalatra is. Az átfogó intézkedések lehetővé teszik, hogy viszonylag gyorsan talpra álljanak az érintett vállalatok és kialakítsák az építési igényeket rugalmasan teljesítő gazdálkodásukat, korszerű termelési szerkezetüket. A központi intézkedések sorának második szakaszában — ez év szeptemberéig — az alágazat termelésének csaknem a felét adó, mintegy harminc alacsony hatékonyságú magasépítő-ipari vállalatnak kell legalább kétéves racionalizálási programot kidolgoznia működése és jövedelmezősége javítására. A programok elkészítését irányelvek kiadásával segíti a minisztérium. A vállalatok a teljesítmények és a keresetek jobb összhangjának kialakítására növelik az építési munkák szervezettségét és javítják a minőséget. Ugyancsak fontos cél a kereslethez igazodó vállalkozókészség fokozása, hogy a magasépítő-ipar jobban bekapcsolódjon a magánépítkezésekbe, növelje a közvetlen piaci értékesítésű lakások mennyiségét. Intézkednek a kihasználatlan házgyárak hasznosításáról, a kereslettel nem indokolt gazdaságtalan tevékenységek visszaszorításáról, vagy a kapacitások más irányú konvertálásáról, például a lakossági építési szolgáltatások bővítéséről. A vállalatok szervezeteinek korszerűsítésekor számításba kell venni céltársulások, közös vállalkozások létrehozását is. A racionalizálási programok tapasztalatairól az ÉVM beszámol az Állami Tervbizottságnak és javaslatokat tesz a vállalatok fejlesztési elképzeléseit támogató — feltételekhez kötötten, külön elbírálás alapján adható — esetleges központi segítség- nyújtásra is. Támogatásban azok a vállalatok részesülhetnek, amelyek reális racionalizálási programjuk szerint számottevően javítják gazdálkodásuk hatékonyságát és tevékenységüket biztonságos alapokra helyezik. Ezekkel a vállalatokkal a minisztérium ugyancsak írásos megállapodásokat köt. A központi intézkedések harmadik szakaszában, az 1988-tól érvénybe lépő szabályozás előkészítésének keretében újólag áttekintik az egész építőipar cél- és eszközrendszerét. A háromlépcsős rendezés az építőipari vállalatokat hatékonyabb munkára szorítja, segíti a VII. ötéves tervben megjelölt fontos építőipari feladatok teljesítését, a szükséges fejlesztési források megteremtését, és egyúttal azt is, hogy a vállalatok jobban gyarapítsák a népgazdaság erőforrásait. Bizonytalanok a léptei. Fehér botjával a járda szélét tapogatja. A biztonságot keresi. Elszomorodom, hiszen olyan fiatal. Sírnivalóan szomorú, ha valaki nem láthatja a világ millió csodáját. Megyénkben 1200 vak és csökkentlátó él. Érdekvédelmi szervezetük a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének megyei szervezete (VGYSZ). Székhelye Békéscsabán, a Luther utcában van. Az utóbbi években a Luther utcai székházból disszonáns hangok szűrődtek ki. Hogy mi adta az indíttatást, hogy utánajárjunk mennyire falsak a kiszűrődő hangok, a következőkből kiderül. Levelek és emberek... Gyula. Csendes kis utca a város közepén. Kollégám ajánlotta, hogy keressem meg M. M-et. Érdekes ember. Portré kívánkozik életéből. — Sajnálom, hogy felkeresett — fogadott. — Valami félreértés van a dologban. Én nem akarom, hogy írjanak rólam. Értetlenül néztem rá, de próbáltam magam beleélni a helyzetébe. Nem akarja a balsorsát kiteregetni. Vagy más okai vannak? Már tereltem is másra a beszéd fonalát és kötetlen témát választottam. Nem sokáig kellett várnom, hogy megtudjam, miért nem beszél, önmagától tért vissza a témára. Az volt az érzésem, fél valamitől. M. M. arcán könnyek peregtek. És én megint értetlenül álltam. Addig, amíg kezembe nem adott egy levelet, amit megérkezésem előtt pár perccel kézbesített neki a postás. Olvastam,-és nem hittem a szememnek. Idézek: ,,.. .többek között arra kértem a kedves résztvevőket, hogy békességben igyekezzünk együtt dolgozni, felejtsük el mindazt, ami a múlt évben nem volt kívánatos... Ez a kérésem úgy látszik nem talált mindenkinél meghallgatásra, mert van aki ennek ellenére folytatja a piszkálódást és szítja a békétlenséget. Ezek közé tartozol te is. Amennyiben topábbra is részt kívánsz venni a kultúrcsoport munkájában, föl- tétlen változtatni kell eddigi magatartásodon. Ha nem tudsz ezen változtatni, úgy inkább ne is gyere közénk. Elég sok takargatnivalód van, ezért jobb, ha változtatsz magatartásodon, mert meg fogom találni a módját, hogy kiteregessük. .dátum, aláírás. Döbbenten néztem a címzettet, aki megtagadja, hogy írjunk róla. — Félek — mondta aztán rövid gondolkodás után. — Ne haragudjon. — De az istenért, hát mitől, kitől fél? — A levél aláírójától. — Vaii miért félnie? — Nincs, de aki idáig szembeszállt vele, az mind megütötte a bokáját. — Mi történt velük? — Mások előtt megalázta őket, hasonló levelet küldött nekik és kizárással fenyegetőzött. Csak az ő akarata érvényesülhet. Minden hiába — intett lemondóan —, mit sem érnek a szavak, a panaszok. A feleségem egyszerűen megtiltotta, hogy ezek után bemenjek és részt vegyek a kultúrcsoport munkájában. — Ugye megérti? Pedig tulajdonosa vagyok a Braille-éremnek, és remélem azt is elhiszi, hogy nem az összeférhetetlenségem miatt kaptam? Eszembe jut, hogy az énekkar mindig azzal zárta előadását, hogy „szeressük egymást gyerekek...”. Hát szeretet ez? Ügy éreztem, fel kell még keresnem néhány vakszövetségi tagot. Gyomaendrőd. A bérház előtt fehér botos, idősebb férfi. Mondom, kit keresek — válaszolja — ő az. Leülünk beszélgetni. K. I-vel. Amikor megtudta miért kerestem, áradtak belőle a mondatok. Arról beszélt, hogy milyen sok sorstársán segített, milyen sokszor tett javaslatokat mint elnökségi tag, s hányszor leintették, ha az ötlete nem találkozott a titkár gondolatával. — Én voltam a körzeti csoport egyik vezetője — mondta —. s egyszer csak a nagy szám miatt, vagy ki tudja miért, jött a levél Csabáról, hogy a titkár által kiállított megbízó- levelem hatályát vesztette. Gondolhatja, hogy esett. Én, aki segítettem a hozzám fordulókon, egyszerre nemkívánatos személy lettem. Félreállítottak. Amíg más ügyeit intézhettem, nem gondoltam a saját bajomra. És most? Most örökké azon gondolkodom, miért van, hogy mi, akiknek segítenünk kellene egymást, csak marakodunk? Miért nem tudjuk elérni, hogy béke legyen a Békés Megyei Vakszövetségben? Fényévre a megyétől Makacsul hittem abban, hogy a fentiek csak a két emberrel történtek meg. Tovább nyomoztam. Gyula. Csendes kis családi ház. Kirepültek a gyerekek, a házat csak ketten lakják. A magas, vékony, idős dr. M. Á. készséggel válaszol kérdéseimre. — 1973-ban küldtünk egy bejelentést a központba (a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségébe. A szerk. megjegyzése.). Sok minden nem tetszett már akkor a titkár viselkedésében, a demokratikus vezetés semmibevevésében. Ezt hoztuk a főtitkár tudomására. Egy darabig vártuk az intézkedést, aztán rájöttem, hogy halott ügy, és nem sok keresnivalóm van a megyei szövetség munkájában. Azóta sem mentem be, de engem sem látogattak meg. Senkinek sem jutott eszébe, hogy rám nyissa az ajtót. 13 éve ennek! Békéscsaba. Bérház II. emelete. A lakásban rend és tisztaság. Pedig lakója férfiember. C. H. — Nagy karriert futottam be, ami azt illeti — kezdi öniróniával, és elém teszi a dokumentumokat. 1980-ban lettem vakszövetségi tag, 1982-ben már az elnökségben kaptam helyet, 1984-ben elismerő díszoklevelet és 1985-ben ezt a fenyegető levelet. Idézet: „...Tudomásunkra jutott, hogy még mindig nem nyugszik és továbbra is folytatja a tűrhetetlen aknamunkát. .. .Nagyon kérjük, hogy változtasson eddigi magatartásán, mert különben fegyelmi úton ki lesz zárva az elnökségből, sőt-még a tagok sorából is..." — Hogy miért kaptam ezt a levelet? Mert kavicsot ejtettem, nem dobtam! — az állóvízbe. Helytelenítettem, hogy a megyei szervezet túlságosan befelé forduló, még formális kapcsolata sincs például a megyei felülvizsgáló szemészfő- orvossal. Megkérdeztem, hogy az elnökség a fontos döntéseket miért csak hetekkel később tudja meg? Arra is kíváncsi voltam, miért nincs Békéscsabán klubfoglalkozás, hiszen vclna hol tartani azokat. Szóval sorolhatnám még, csak azt nem tudom, nem szélmalomharc-e az, amit vívok? Bizonytalan időre elhalasztva... Budapesten a szövetség székháza imponáló. Nemzetközi kapcsolatai, iskolái, kollégiumai,’ balatoni üdülője, jól felépített adminisztratív hálózat, szakképzett munkatársai van- mak. Mégis szinte egy „fényévnyire” vannak a megyétől. Hiába, az oda-vissza 400 kilométer nem kis távolság. Évente egyszer az országos vezetők lejönnek a megyei küldött- értekezletekre és találkoznak a megye 30-40 küldöttével. A feszített program miatt vajmi kevés idejük van informálódni az itteni helyzetről... A főtitkár, a helyettese és a szakmai csoportvezető voltak beszélgető partnereim. Elismerték, hogy mostanában jelzést kaptak a titkár viselt dolgairól. ígérték, hogy a jövőben a titkárt — többek között — a demokratizmus betartására is kötelezik. A július 17-i elnökségi ülésen az országos szövetség képviselője a titkár tudomására hozta elvárásaikat. Nevezetesen: kollektív, demokratikus vezetés és munka a megyei szervezet elnökségében; a klubélet megindítása a békéscsabai körzetnél; természetjáró szakcsoport létrehozása; társadalmilag és emberileg nem kifogásolható hangnem a sorstársi közösségben. Utolsó láncszemként kerestem meg a megyei titkárt, Van- tara Andrást. Témám közlése után kategorikusan elzárkózott a nyilatkozattól. Ezek után részt akartam venni a július 17-i elnökségi ülésen... A titkár azonban két nappal az elnökségi ülés megtartása előtt ajánlott levélben közölte az érdekelteket, hogy az ülést bizonytalan időre elhalasztja... Béla Vali WJIJIIIIMIUIIW« — ......-i.........._____________________-