Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-01 / 180. szám

NÉPÚJSÁG 1986. augusztus 1., péntek Uj szabályok a parlamenti munkához II Minisztertanács megtárgyalta Intézkedések a magasépítő-ipar helyzetének javítására Az ügyrendet a hivatalos lapban közzé kell tenni — ezzel a zárórendelkezéssel fo­gadta el legutóbbi ülésén az Országgyűlés működésének módosított ügyrendi szabá­lyait; azóta a paragrafusok napvilágot láttak a Magyar Közlönyben. Űj pontként került a sza­bályok közé a képviselők es­kütétele. Az eskü szövegének aláírásával minden képviselő a haza, a nép iránti hűség­re, érdekeinek képviseletére, az alkotmány és az alkotmá­nyos jogszabályok megtartá­sára, az állami és a szolgá­lati titkok megőrzésére tesz fogadalmat. Több kérdéskör­ben az elfogadott ügyrend az egyébként már korábban ki­alakult parlamenti gyakorla­tot ejnelte szabállyá. így pél­dául rendelkezik a kormány megválasztásáról, az orszá­gos listán megüresedett kép­viselői helyek betöltéséről, s arról, hogy egyes beszámo­lók vitája nyomán az Or­szággyűlés értékelést tartal­mazó, illetőleg feladatot meg­állapító határozatot, állás- foglalást fogadhat.el. Ugyan­csak a már kialakult gyakor­latot szentesíti legfőbb nép- képviseleti szervünk belső törvényének az az új rendel­kezése. amely élőírja, hogy a parlamenti állandó bizottsá­gok javaslataival az érintett állami szervek kötelesek ér­demben foglalkozni, és vizs­gálatuk eredményéről tájé­koztatni az indítványozó bi­zottságot. Űj rendelkezés az is, hogy a képviselő önálló indítványáról, törvénymódo­sító javaslatáról, annak az ülésszakon történő tárgyalá­sa előtt az illetékes bizottság állást foglal. Bevezette az ügyrend — a megalapozottabb vélemény- alkotás elősegítése érdekében — egy-egy jelentősebb dön­tés meghozatala során a két­lépcsős tárgyalás lehetőségét, így például célszerű két for­dulóban megtárgyalni a ki­emelten fontos gazdasági ter­veket és koncepciókat. Az el­ső fordulóban az általános vitát folytatja le az Ország- gyűlés — a koncepció irány­elveit, tervezetét véleménye­zi —, a másodikban pedig már a vita alapján véglege­sített tervről, illetőleg kon­cepcióról dönt. Az újjáformált ügyrend az interpeliáció rangját növeli azzal, hogy különbséget tesz a képviselők interpelláció­ként benyújtható, valamint egyszerű, tájékozódó jellegű kérdései között. Interpellá­cióval akkor éljen a képvi­selő, ha azt akarja szóvá tenni, hogy valamely állami, kormányzati intézkedés nem felel meg a törvényes előírá­soknak, vagy törvényes ugyan, de hatása nem kielé­gítő, esetleg hatástalan. Ilyenkor az Országgyűlés dönt arról, hogy elfogadja-e a miniszter, az országos ha­táskörű szerv vezetőjének a válaszát, hiszen az általa ho­zott törvények, határozatok megvalósítását is ellenőrzi e módon. A kérdés feltevésé­nek lehetősége viszont azt szolgálja, hogy a képviselő ezen az úton is megszerez­hesse a munkájához szüksé­ges információkat. Az ülésszak nyilvánossága egyben lehetővé teszi azt is, hogy a képviselőtársak és a választópolgárok is megis­merjék a kérdésben megfo­galmazott gondokat, a vá­laszban vázolt megoldási le­hetőségeket. Az eddig mindenkor nyílt szavazás gyakorlatának álta­lános megtartása mellett az új „hátszabály” két esetre bevezette a titkos, szavazó­lapos választást: az Ország- gyűlés tisztségviselőire, illet­ve az országos listán meg­üresedett helyek betöltésére történő szavazásnál. Ez utób­bi esetben a választási tör­vény előírásaihoz való iga­zodás is indokolta az új ren­delkezést. A magasépítő-iparban — főként a lakásépítő vállala­toknál — számottevő veszte­ségforrások halmozódtak fel a változó építési igényekhez történő alkalmazkodás lassú­sága, az árrendszer kötöttsé­gei, valamint a munka szer­vezettségének és hatékonysá­gának gyengeségei miatt. Ezek á problémák már a vállalatok további működé­sét, gazdálkodását akadá­lyozzák, s ennél fogva ve­szélyeztetik a tervidőszakban kitűzött építési feladatok tel­jesítését. Ezért az Állami Tervbizottság a közelmúlt­ban áttekintette az építőipar helyzetét, s a középtávú épí­tési feladatok műszaki-gaz­dasági feltételeinek komplex vizsgálata alapján intézkedé­seket hozott a magasépítő­ipar működő- és jövedelem- termelő képességének javí­tására. Az ÁTB határozatát csütörtöki ülésén megerősí­tette a Minisztertanács. Az intézkedések alapvető célja, hogy az alacsony haté­konyságú magasépítő-ipari vállalatok jövedelemterme­lése már 1986 és 1988 kö­zött számottevően javuljon, váljék lehetővé az építési igényekhez rugalmasabban alkalmazkodó termelési struktúra és eszközállomány kialakítása, fejlesztése. A háromlépcsős intézkedéssoro­zatból az első szakaszban oldják meg a legsürgősebb gondokat: a tavaly vesztesé­gessé és alaphiányossá vált négy nagyvállalat, a 43. Sz Állami Építőipari Vállalat, a Dél-magyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalat, az Épí­tőgépgyártó Vállalat és a Duna—Tisza Közi Állami Építőipari Vállalat pénzügyi helyzetének rendezését. Az érintett vállalat és a minisz­térium megállapodást köt, amelyben mindkét fél rögzí­ti, hogy mit tesz a rendezés érdekében. A bajokból törté­nő kilábalásban a vállala­toknak elsősorban saját ere­jükre kell támaszkodniuk, s ehhez nyújtanak segítséget a központi intézkedések. Az eddig előkészített és rövidesen aláírásra kerülő megállapodástervezetek sze­rint a vállalatok értékesítik a veszteséget újratermelő, valamint kihasználatlan ál­lóeszközeiket, leépítik feles­leges készleteiket, korszerű­sítik érdekeltségi rendszerü­ket, termelési szerkezetüket, és a hatékonyabb munka fel­tételeinek megteremtésével egyidejűleg gondoskodnak az improduktív létszám csök­kentéséről. A 43-as ÁÉV pél­dául már értékesítette Dom­bóvári úti irodaházának egyik épületszárnyát, és 4-es számú házgyárának jármű­javító műhelyét. Ugyancsak eladja a 2-es számú házgyár öt üzemcsarnokát és tároló­terét, valamint tárgyalásokat folytat a 4-es számú házgyá­rának más vállalatokkal való közös hasznosítására. A Dél-magyarországi Építő Vál­lalat. szegedi munkásszálló­komplexumát, s ipartelepé­nek egyik 5000 négyzetméte­res csarnokát értékesíti, az Építőgépgyártó Vállalat pe­dig nagykanizsai, barcsi, veszprémi gyáregységét adja el. Az építők és építőgép­gyártók így fejesleges teher­től szabadulnak meg, vi­szont az átadott termelőegy­ségek megvásárlói a népgaz­daságnak fontos és nyeresé­ges termelésre hasznosítják az állóeszközöket. Központi intézkedésre a Magyar Nem­zeti Bank hitelnyújtással se­gíti a feleslegessé vált álló­eszközök megvásárlását. A rendezés egyik feltételeként azonban rögzíteni kell, hogy a hitellel fedezett állóeszköz­értékesítésből származó be­vételt az érintett vállalatok csak a költségvetési tartozá­saik kiegyenlítésére, vala­mint a bankkal szembeni kö­telezettségeik teljesítésére használhatják fel. Fontos központi intézke­dés az is, hogy az érintett három nagy lakásépítő vál­lalat idén és jövőre a kész lakások átadása után elszá­molható nyereségadó-kedvez­ményt egyéb adókból is visz- szatarthatja. Ezek a vállala­tok ugyanis a maximált- áras lakásépítés keretei kö­zött nem jutnak annyi nye­reséghez, hogy igénybe ve­hessék az idén életbe lé­pett nyereségadó-kedvez­ményt. Az ösztönző kedvez­mény összege Budapesten kész lakásonként 24 ezer, vi­déken 20 ezer forint, így a mostani döntés tovább ja­vítja a vállalatok érdekeltsé­gét a lakásépítési feladatok elvállalásában és jó minősé­gű teljesítésében egyaránt. Az adókedvezmény átválla­lásának lehetőségét kiter­jesztették a Veszprém Me­gyei Állami Építőipari Vál­lalatra és a Budapesti La­kásépítő Vállalatra is. Az átfogó intézkedések le­hetővé teszik, hogy viszony­lag gyorsan talpra álljanak az érintett vállalatok és ki­alakítsák az építési igénye­ket rugalmasan teljesítő gaz­dálkodásukat, korszerű ter­melési szerkezetüket. A központi intézkedések sorának második szakaszá­ban — ez év szeptemberéig — az alágazat termelésének csaknem a felét adó, mint­egy harminc alacsony haté­konyságú magasépítő-ipari vállalatnak kell legalább kétéves racionalizálási prog­ramot kidolgoznia működése és jövedelmezősége javítá­sára. A programok elkészíté­sét irányelvek kiadásával segíti a minisztérium. A vál­lalatok a teljesítmények és a keresetek jobb összhang­jának kialakítására növelik az építési munkák szerve­zettségét és javítják a mi­nőséget. Ugyancsak fontos cél a kereslethez igazodó vállalkozókészség fokozása, hogy a magasépítő-ipar job­ban bekapcsolódjon a ma­gánépítkezésekbe, növelje a közvetlen piaci értékesítésű lakások mennyiségét. Intéz­kednek a kihasználatlan házgyárak hasznosításáról, a kereslettel nem indokolt gaz­daságtalan tevékenységek visszaszorításáról, vagy a ka­pacitások más irányú kon­vertálásáról, például a la­kossági építési szolgáltatások bővítéséről. A vállalatok szervezeteinek korszerűsíté­sekor számításba kell venni céltársulások, közös vállalko­zások létrehozását is. A ra­cionalizálási programok ta­pasztalatairól az ÉVM be­számol az Állami Tervbi­zottságnak és javaslatokat tesz a vállalatok fejlesztési elképzeléseit támogató — feltételekhez kötötten, külön elbírálás alapján adható — esetleges központi segítség- nyújtásra is. Támogatásban azok a vállalatok részesül­hetnek, amelyek reális ra­cionalizálási programjuk sze­rint számottevően javítják gazdálkodásuk hatékonysá­gát és tevékenységüket biz­tonságos alapokra helyezik. Ezekkel a vállalatokkal a minisztérium ugyancsak írá­sos megállapodásokat köt. A központi intézkedések harmadik szakaszában, az 1988-tól érvénybe lépő sza­bályozás előkészítésének ke­retében újólag áttekintik az egész építőipar cél- és esz­közrendszerét. A háromlépcsős rendezés az építőipari vállalatokat ha­tékonyabb munkára szorítja, segíti a VII. ötéves tervben megjelölt fontos építőipari feladatok teljesítését, a szük­séges fejlesztési források megteremtését, és egyúttal azt is, hogy a vállalatok job­ban gyarapítsák a népgazda­ság erőforrásait. Bizonytalanok a léptei. Fehér botjával a járda szélét ta­pogatja. A biztonságot keresi. Elszomorodom, hiszen olyan fiatal. Sírnivalóan szomorú, ha valaki nem láthatja a világ millió csodáját. Megyénkben 1200 vak és csökkentlátó él. Érdekvédelmi szervezetük a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségé­nek megyei szervezete (VGYSZ). Székhelye Békéscsabán, a Luther utcában van. Az utóbbi években a Luther utcai székházból disszonáns hangok szűrődtek ki. Hogy mi adta az indíttatást, hogy utánajárjunk mennyire falsak a kiszű­rődő hangok, a következőkből kiderül. Levelek és emberek... Gyula. Csendes kis utca a város közepén. Kollégám aján­lotta, hogy keressem meg M. M-et. Érdekes ember. Portré kívánkozik életéből. — Sajnálom, hogy felkeresett — fogadott. — Valami félre­értés van a dologban. Én nem akarom, hogy írjanak rólam. Értetlenül néztem rá, de próbáltam magam beleélni a helyzetébe. Nem akarja a balsorsát kiteregetni. Vagy más okai vannak? Már tereltem is másra a beszéd fonalát és kötetlen témát választottam. Nem sokáig kellett várnom, hogy megtudjam, miért nem beszél, önmagától tért vissza a témára. Az volt az érzésem, fél valamitől. M. M. arcán könnyek peregtek. És én megint értetlenül álltam. Addig, amíg kezembe nem adott egy levelet, amit megérkezésem előtt pár perccel kézbesített neki a postás. Olvastam,-és nem hittem a szememnek. Idézek: ,,.. .többek között arra kértem a kedves résztvevőket, hogy békességben igyekezzünk együtt dolgozni, felejtsük el mind­azt, ami a múlt évben nem volt kívánatos... Ez a kérésem úgy látszik nem talált mindenkinél meghallgatásra, mert van aki ennek ellenére folytatja a piszkálódást és szítja a békétlenséget. Ezek közé tartozol te is. Amennyiben topább­ra is részt kívánsz venni a kultúrcsoport munkájában, föl- tétlen változtatni kell eddigi magatartásodon. Ha nem tudsz ezen változtatni, úgy inkább ne is gyere közénk. Elég sok takargatnivalód van, ezért jobb, ha változtatsz magatartá­sodon, mert meg fogom találni a módját, hogy kitereges­sük. .dátum, aláírás. Döbbenten néztem a címzettet, aki megtagadja, hogy írjunk róla. — Félek — mondta aztán rövid gondolkodás után. — Ne haragudjon. — De az istenért, hát mitől, kitől fél? — A levél aláírójától. — Vaii miért félnie? — Nincs, de aki idáig szembeszállt vele, az mind meg­ütötte a bokáját. — Mi történt velük? — Mások előtt megalázta őket, hasonló levelet küldött nekik és kizárással fenyegetőzött. Csak az ő akarata érvé­nyesülhet. Minden hiába — intett lemondóan —, mit sem érnek a szavak, a panaszok. A feleségem egyszerűen meg­tiltotta, hogy ezek után bemenjek és részt vegyek a kultúr­csoport munkájában. — Ugye megérti? Pedig tulajdonosa vagyok a Braille-éremnek, és remélem azt is elhiszi, hogy nem az összeférhetetlenségem miatt kaptam? Eszembe jut, hogy az énekkar mindig azzal zárta előadását, hogy „sze­ressük egymást gyerekek...”. Hát szeretet ez? Ügy éreztem, fel kell még keresnem néhány vakszövetségi tagot. Gyomaendrőd. A bérház előtt fehér botos, idősebb férfi. Mondom, kit keresek — válaszolja — ő az. Leülünk beszélgetni. K. I-vel. Amikor megtudta miért ke­restem, áradtak belőle a mondatok. Arról beszélt, hogy mi­lyen sok sorstársán segített, milyen sokszor tett javaslatokat mint elnökségi tag, s hányszor leintették, ha az ötlete nem találkozott a titkár gondolatával. — Én voltam a körzeti csoport egyik vezetője — mondta —. s egyszer csak a nagy szám miatt, vagy ki tudja miért, jött a levél Csabáról, hogy a titkár által kiállított megbízó- levelem hatályát vesztette. Gondolhatja, hogy esett. Én, aki segítettem a hozzám fordulókon, egyszerre nemkívánatos személy lettem. Félreállítottak. Amíg más ügyeit intézhet­tem, nem gondoltam a saját bajomra. És most? Most örök­ké azon gondolkodom, miért van, hogy mi, akiknek segíte­nünk kellene egymást, csak marakodunk? Miért nem tud­juk elérni, hogy béke legyen a Békés Megyei Vakszövet­ségben? Fényévre a megyétől Makacsul hittem abban, hogy a fentiek csak a két ember­rel történtek meg. Tovább nyomoztam. Gyula. Csendes kis családi ház. Kirepültek a gyerekek, a házat csak ketten lakják. A magas, vékony, idős dr. M. Á. készséggel válaszol kérdéseimre. — 1973-ban küldtünk egy bejelentést a központba (a Va­kok és Gyengénlátók Országos Szövetségébe. A szerk. meg­jegyzése.). Sok minden nem tetszett már akkor a titkár vi­selkedésében, a demokratikus vezetés semmibevevésében. Ezt hoztuk a főtitkár tudomására. Egy darabig vártuk az intéz­kedést, aztán rájöttem, hogy halott ügy, és nem sok keresni­valóm van a megyei szövetség munkájában. Azóta sem men­tem be, de engem sem látogattak meg. Senkinek sem ju­tott eszébe, hogy rám nyissa az ajtót. 13 éve ennek! Békéscsaba. Bérház II. emelete. A lakásban rend és tisztaság. Pedig lakója férfiember. C. H. — Nagy karriert futottam be, ami azt illeti — kezdi ön­iróniával, és elém teszi a dokumentumokat. 1980-ban lettem vakszövetségi tag, 1982-ben már az elnökségben kaptam helyet, 1984-ben elismerő díszoklevelet és 1985-ben ezt a fenyegető levelet. Idézet: „...Tudomásunkra jutott, hogy még mindig nem nyugszik és továbbra is folytatja a tűrhe­tetlen aknamunkát. .. .Nagyon kérjük, hogy változtasson ed­digi magatartásán, mert különben fegyelmi úton ki lesz zárva az elnökségből, sőt-még a tagok sorából is..." — Hogy miért kaptam ezt a levelet? Mert kavicsot ejtet­tem, nem dobtam! — az állóvízbe. Helytelenítettem, hogy a megyei szervezet túlságosan befelé forduló, még formális kapcsolata sincs például a megyei felülvizsgáló szemészfő- orvossal. Megkérdeztem, hogy az elnökség a fontos döntése­ket miért csak hetekkel később tudja meg? Arra is kíván­csi voltam, miért nincs Békéscsabán klubfoglalkozás, hiszen vclna hol tartani azokat. Szóval sorolhatnám még, csak azt nem tudom, nem szélmalomharc-e az, amit vívok? Bizonytalan időre elhalasztva... Budapesten a szövetség székháza imponáló. Nemzetközi kapcsolatai, iskolái, kollégiumai,’ balatoni üdülője, jól fel­épített adminisztratív hálózat, szakképzett munkatársai van- mak. Mégis szinte egy „fényévnyire” vannak a megyétől. Hiába, az oda-vissza 400 kilométer nem kis távolság. Éven­te egyszer az országos vezetők lejönnek a megyei küldött- értekezletekre és találkoznak a megye 30-40 küldöttével. A feszített program miatt vajmi kevés idejük van informá­lódni az itteni helyzetről... A főtitkár, a helyettese és a szakmai csoportvezető voltak beszélgető partnereim. Elismerték, hogy mostanában jelzést kaptak a titkár viselt dolgairól. ígérték, hogy a jövőben a titkárt — többek között — a demokratizmus betartására is kötelezik. A július 17-i elnökségi ülésen az országos szövet­ség képviselője a titkár tudomására hozta elvárásaikat. Ne­vezetesen: kollektív, demokratikus vezetés és munka a me­gyei szervezet elnökségében; a klubélet megindítása a bé­késcsabai körzetnél; természetjáró szakcsoport létrehozása; társadalmilag és emberileg nem kifogásolható hangnem a sorstársi közösségben. Utolsó láncszemként kerestem meg a megyei titkárt, Van- tara Andrást. Témám közlése után kategorikusan elzárkó­zott a nyilatkozattól. Ezek után részt akartam venni a jú­lius 17-i elnökségi ülésen... A titkár azonban két nappal az elnökségi ülés megtartása előtt ajánlott levélben közölte az érdekelteket, hogy az ülést bizonytalan időre elhalasztja... Béla Vali WJIJIIIIMIUIIW« — ......-i.........._____________________-

Next

/
Oldalképek
Tartalom