Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-01 / 180. szám
a 1986. augusztus 1., péntek Faustina és Marcus Aurelius: Ráczkevei Anna, Győry Emil Fotó: Béla (Hó Gyárfás Miklós: Császári futam Jupiterre mondom, kellemes este volt! Jólesően, elnyújtózva, kicsit megpihent a nyár. Ragyogtak a csillagok, néha egy-egy denevér cikázott át a levegőégen. Békésen ölelt körül bennünket a vár, mintha sose lett volna itt ostrom és ágyúdörgés, elhitetve, hogy színháznak épült ez a csodálatos kis erődítmény, minden egyéb vérontás rossz álom csupán. Könnyű lakomára, Gyárfás Miklós Császári futam című ironikus játékának bemutatójára szólt a meghívó. ízléssel, elegánsan terítettek. Tudom, Tiberiusom. te is ragyogóan érezted magad, hiszen ott ülhettél egyik kedvenced, a filozófus-császár. Marcus Aurelius szellemi asztalánál. Ö, Marcus Aurelius! Uralmad idején még majdnem érintetlen volt a trajanusi nagy birodalom. Pannóniától Hispániáig szavadat rettegte minden imperium. Puritán polgárként, mint Róma szolgálója kívántál élni, mégis császár voltál. Eggyé olvadva a természettel, békés filozófus módjára szemlélted a világot, s közben véres háborúkat vivtál hatalmad fenntartásáért. Igen, a hatalom. Örök átok az érte dúló játék, és csak ritkán áldás az embereknek, amikor éppen jó kezekbe kerül. Áldott volt a te korod, Marcus Aurelius? Gyárfás Miklós színházában egy pillanatra kitágul az idő, s a haldokló császár végórájában ismét felvillannak életének egynémely pillanatai. Mondják, közönséges polgároknál is szokás, hogy az élet és a halál mezsgyéjén hamarjában végigperég- nek az elmúlt évtizedek képei. Bár erről még nem íródott hiteles beszámoló. Gyárfás Miklós is „csak” látomásokat közöl, álomképeket. Jó drámaíró módjára mértékkel sorakoztatja a feszültségeket hordozó és a derűsebb színpadi helyzeteket, úgy, hogy közben nekünk, nézőknek, legyen alkalmunk mosolyra is* meg arra, hogy elgondolkozzunk a világ dolgain. Fehér Miklós díszlete erre az estére császári hajlékká varázsolta a várudvart. Bíborköpenyben — a jelmez- tervező Kemenes Fanny —,, méltósággal pihent a nagyúr (Győry Emil). Reszketeg doktora (Tordy Géza) Hippokra- tes sugallatára várt: életet* kell vinni a beteg testbe,, különben a hirtelenkedő, ifjú császárjelölt (Tóth Tamási még keresztre küldi az agg: orvost. Hasson a csodaszer,, csalmatok levétől éledjen a tisztes férfiú, hogy kezdődjék a játék. Mintha Hamlet atyjának szelleme derengene a színre, megjelent a katona (Csurka László), jelenteni, hogy vendég érkezett. Charon (Bozóky István) csónakján a túlvilágról jött a vénuszi szépségű Faustina. (Ráczkevei Anna). Micsoda asszonynépség, még holtában is kacérkodik a bölcs uralkodóval! Mi lesz még itt? Feszültséggel telt a levegő. amikor egy marcomann harcos (Lukács József) dörgött a színre. Miért ingerli ő is a szelíd filozófust, a légiókat parancsoló hadvezért? Miféle érdekek, indulatok fűtik a keresztényt (Fülöp Zsigmondi), vagy a polgárt (Miklóssy György). Oroszlánok is megjelennek, tolmácsuk (Somhegyi György) elővezetésében. Császári álom, filozófusdráma pereg a színen. Ám a második felvonással nagyot csavarodtak az események! Derék Petronius, magad se hinnéd, hogy az egész első rész játék volt csupán, álom az álomban, színház, komédia. Üj helyszínre csöppentünk hirtelen, a drámaíró műhelyébe, aki 35 évvel a II. világháború befejezése után régi iskolatársait hívta meg egy kis találkozóra. Hallgassák végig azt a császári történetet, amit mi egyszer már oly szépen elhittünk. Micsoda lelemény! Jönnek is sorrq a barátok, akik ej, de nagyon hasonlítanak az ókori birodalom embereire! Csak az idő változik, s a szereplők visszatérnek? Mindenki hordozza a maga drámáját, nincs már szükség rég volt történetekre. Helyenként stílust is vált az előadás, gyakrabban hallatszik nézőtéri nevetés. Bár sem vibráló feszültség, sem hahotára ingerlő komédia nem kerekedik a színpadon, de azt hiszem, az alkotónak nem is ez volt a célja. Lucullusi lakoma helyett ízes nyáresti csemegét kínáltak. Tisztességes kiszolgálással! Tordy Géza, az előadás rendezője kulturáltan, harsány felhangoktól mentesen szolgálta a közös ügyet. Életre .dirigálta a drámát, hagyta játszani a színészeit, (önmagának szerény szerepet osztva), jól szórakoztatta a nézőket — rendezőtől kívánhatunk többet? így telnek mostanság a várszínházi esték a Körösök mentén. Még néhány előadáson látható a Császári futam, aztán csak a csillagsátor fedi a várudvart és véget ér a gyulai nyári évad. Soha rosszabbat az ideinél. Jövő nyárig pedig ave (ezerfejű) cézár, közönség. Béke veletek. Andódy Tibor n pengőtől a forintig Pénz- és éremkiállítás Mezőkovácsházán Csak akik átélték a háború utáni, az egész világon példátlan hazai pénzromlást, azok tudják igazán, mit jelentett az 1946. augusztus 1- én forgalomba került forint. Véget ért az az őrült versenyfutás, amely a pengőmilliókkal, -milliárdokkal kezdődött, hogy elérje az egymilliárd bilipengőt, ám még ez sem volt elég az óráról órára súlyosodó infláció kifejezésére, úgyhogy az adópengő is életbe lépett. De bármelyiknél többet ért, ha tojással vagy kukoricával állított be a vásárló a boltba, sőt, a moziba is tojással jártunk. Ilyen helyzet után valóságos megváltás volt az új, az értékes forint és egyben a fiatal népi demokratikus rendszer világszerte elismert nagy vívmánya. Ma ünnepeljük ennek 40. évfordulóját, és ez alkalomból rendezte meg a megyei pénz- és éremgyűjtők klubja a mezőkovácsházi művelődési központban ma megnyíló kiállítását A pengőtől a forintig címen, s a nagyon érdekes anyagot 2 hétig látni. A tárlat első része a pengő pályafutását mutatja be, az első — 1926-ban kibocsátott — daraboktól kezdve, az utolsó — 1945-ös — papír- és fémpénzekig, valamint a Vörös Hadsereg által forgalomba hozott szükségpénzeket — pengőket — is. Ezek kibocsátását valóban a helyzet tette szükségessé, mivel a nyugatra menekülő állami hivatalok és gazdasági szervezetek a birtokukban! levő pénzeket is magukkal vitték. A kiállítás külön érdekessége az inflációt tökéletesen érzékeltető teljes papírpénzanyag, melynek „értéke” a számokkal már fel sem tüntethető nullákat tartalmazta, egészen a 36-ig. Ezt követte az adópengő. Utánuk látható az 1946. június 30-i dátummal ellátott új pénz, a forint, mely ténylegesen augusztus 1-én került forgalomba: a 10 és 100 forintos címletű papír- és az 1 és 2 forintos fémpénz, valamint a 2—10 'és 20 filléresek. Ezeket követi az 1947-es, nevezetes 5 forintos, amelynek a köriratán „A jólét alapja a munka” felirat olvasható. A zavartalanabb pénzforgalom érdekében „születik” meg 1948-ban az 5 és 50 filléres fémpénz. Ugyancsak ebben az évben, a szabadságharc 100. évfordulója tiszteletére verik az első emlékéremsort: az 5—10 és 20 forintos ezüstöket Petőfi, Széchenyi és Táncsics képmásával. Azóta is sok, szép — és egyre emelkedő értékű — emlékérmet vertek, legutóbb — 1985-ben — a Budapesti Kulturális Fórum tiszteletére bocsátották ki gyönyörű emlékérmet. A kiállítást megtekintő közönség a nagyon gazdag — 9 méter asztalhosszat elfoglaló — anyagból, akár egy történelemkönyvből, hazánk pénzhistóriáját tekintheti át a húszas évek közepétől napjainkig. Vass Márta Fotó: Kovács Erzsébet TIZ FORINT ii IH m fatf. tv».' u* $f! V «Í 5 » * CV ^fe»k MVGVAR '■ ; f S Hi hMjri! BAN K .. 4f S.sCi.U'.-'** »! i-wtlt* M 5 *» MAGYAR NtMiO! BANK SZÁZ FORINT MAGVA« JTfíiÍ! REMII fl IIANK Vj \J li m fÖTAM/C 505 BUDAPEST ia*.e ÉVI MÁJUS MÓ.2A-É»« MAGVAK NEMZETI R\NK Dél-békési éjszaka... Nyár, fiatalok, szórakozás A nyár mint tudjuk — a szabadság évszaka. A fel- szabadultságé, a könnyedségé, a fiataloké. Most más minden — szabadabb: hangzik el nem is egyszer. A szakszervezetek és az Országos Szórakoztatózenei Központ Békés megyei tisztség- viselői az elmúlt hét végén — pénteken — körútra indultak Dél-Békés nagyobb lélekszámú , településeire azt felmérni, hogy a fiatalok szórakoztatása miképpen is alakult az elmúlt évek során. rosládákra felhányt hangfalak árnyékában ... S ebben nincsen semmi minősítés! Egyszerűen csak arról van szó, hogy kopár, már-már embertelenül sivár az a helyiség, amelyben (kénytelen) a fiatalok szórakoztatását szolgálni szeretnék. Néhány vendég véleménye szerint „csak ez van vagy az étterem emelete”, mivel a művelődési ház eleve alkalmatlan ilyen és hasonló estek megrendezésére . . . * * * * * * Medgyesegyháza, Malom csárda. Egy-két évvel ezelőtt még igencsak ellentmondásos híreket hallhatott az érdeklődő. A helyi áfész kezelésében álló kétszintes szerződéses üzlet földszinti „ivójában” a szerdai zeneszünnap kivételével a Holecz-trió szórakoztatja az utóbbi hónapokban igencsak megszaporodott, elsősorban fiatalokból álló vendégsereget. Az emeleti presszóban péntekenként este héttől éjfélig Born László békéscsabai disc Jockey cserélgeti a magnókazettákat. S látogatásunkkor utoljára még a vi- deotekercseket is. A Minisztertanács 23. számú rendeleté értelmében ugyanis augusztus 1-gyel igencsak megszigorítják a videoprog- ramok közönség előtti lejátszásának módozatait. Persze, azoknak a diszkósoknak nincs mitől (kitől?) tartaniuk, akik eleddig is törvényesen szerezték be a kazettákat és akik a megyei tanács forgalmazási engedélyével rendelkeznek. . . Nos. az emeleti diszkó programjaira péntekenként 3—500 fiatal vált belépőt. A környező településekről is — jobb híján — ide járnak a tizén-, huszonévesek. * * * Mezőkovácsháza, Aranykacsa étterem. Bár nem akarunk ingyenreklámot szerezni ennek a III. osztályú szövetkezeti (és szerződéses) étteremnek, azt azonban aligha lehet elhallgatni, hogy ide „messze földről” is jönnek — a baromfifélékből készült fenséges étkeket fogyasztani. A rossz nyelvek szerint az utóbbi időben némiképpen-megkopottnak látszik az étterem renoméja, ennek azonban ellentmond, hogy ezen az estén a hódme- zővásárhelyről szerződtetett diszkóst népes, elsősorban tizenéves lányokból álló „csóva ’ várta este hét után ... A hét többi napján egy trió biztosítja a vendégek zenés szórakoztatását: a medgyes- egyházihoz hasonlóan ún. szalonzenét játszanak. Itt a megfogyatkozott személyzet szerint igen jól.. . * * * Battonya, Nemzeti étterem. Már a bejáratnál látszik az a bizonyos harmadosztály. Félig tele az étterem. A Má- gori-trió (tagjai a mezőhe- gyesi szakmunkásképző tanárai, heti négy alkalommal lépnek föl) illő hangerővel és a legtoposabb zenével várják a szinte kizárólag a fiatalokból álló közönséget. Még a bejáratnál láthattuk, hogy ezen az estén 22 órától a tetőtérben kialakított „bárhelyiségben” (amit a szerződéses üzletvezetőnő ugyan nem mutatott meg .. .) diszkó is lesz — majdhogynem hajnalig... Ez utóbbi okára- hely- lyel-közzel rádöbbenhettünk, amikor átlátogattunk a szomszédos, korábban egy vezetés alá tartozó Nemzeti presszóban. A szerződéses üzletvezetőnő ezen a pénteken, reggel nyitott ki először, most vette át az üzletet... Hirtelen szerződtette Mezőhegyes, Centrál étterem. Mellbevágóan nagy tisztaság, rend, szokatlanul gazdag választékú étlap. Sőt kettő is. Az állandó mellett egy napi, bár ez utóbbiból többet is kérni kell, hogy végre — az indigós másolás miatt — egy olyan akadjon, ami olvasható. A mezőkovácsházi áfész II. osztályú, nemrégiben felújított étterme a Centrál. Nem egy nagy- ; város is megirigyelhetné, például a négytagú, ún. Beatles-felállású zenekarát is. Illő hangerővel játszanak, s bizonyságképpen a minőségre, még táncolnak is. Mint az előbb említett településeken is, Mezőhegyesen szintén ez az egyetlen zenés hely ... * * * Elmúlt éjfél, amikor Orosházára érünk. Megyénkben ma — idegenforgalmi szempontból kétségtelenül — a legfelkapottabb szálloda az Alföld. Hajnalig nyitva tartó bárja van, amelyben „fővárosi minőségben” muzsikál a Family együttes. Ezekben a nyári hónapokban helyettesítve az állandóra ide szerződtetett zenekart. Az öttagú Family professzionista módon játssza az igazán topos számokat. Nagyon kö- tözködőnek kell lennie annak, aki hibát talál az Alföld bárjában ... * * * Néhány megjegyzés mindenképpen kínálkozik a leírtak mellé. Talán furcsa módon, de a meglátogatott vendéglátóipari — kivétel nélkül szövetkezeti — egységekben ittas vendéget csupán az úgynevezett közép- korosztály tagjai közül találtunk. A vezetők és alkalmazottak szerint rendőri intézkedésre alig-alig kerül sor, sőt: a „házon belül elintézendő” esetek száma is említésre érdemtelen. Hozzá kell tennünk azt is, hogy ugyan az éttermekhez, a presszókhoz, a bárokhoz értelemszerűen tartozik az alkohol is. Ki mennyit és legfőképpen : hogyan fogyaszt, az valahol a kulturális érettség szintjét, mértékét is mutatja. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai szerint (sajnos?) a drágább megoldás a szó- rakoz(tat)ás kultúrájának megteremtése. Másképpen: inni, ha úgy tetszik, mulatni is tudni kell. Valljuk be, nem tudunk. Kulturáltan, az aligha megy! Pedig az illetékeseknek is be kell látniuk, hogy mindez a gazdasági kényszerűségen túl — értelemszerűen és leválasztha- tatlanul hozzátartozik hétköznapi életünkhöz, kultúránkhoz. Fájdalmas, de megállapítható: a helyi közművelődés nem akar, vagy nem tud figyelemmel lenni a vendéglátóipari szórakoztatás dolgaira. Egyetlen üzletvezető sem mondott igent arra, hogy legalább alkalmasint együtt működik-e a helyi közművelődéssel. Ez önmagában is elgondolkoztató. Bízzunk abban, hogy nemcsak a Dél-Békést átutazók fejében fordult meg a mega diszkóst is, aki „méla una- - oldás lehetőségeinek gondolommal” trónolt rekvizitu- latsora... mai között a műanyag bo- (Nemesi)
