Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-13 / 190. szám
o 1986. augusztus 13., szerdaHárom és fél milliós költséggel épült fel Békés-Dánfokon ez a majdnem teljesen kör alakú úttörőtábor. Alkalmanként 70 úttörő és négy nevelő talál kényelmes helyet a különös formájú épületben, amelyben a hálótermeken kívül különböző rendeltetésű szakköri szobákat is kialakítottak. Az épületet a Békési Városi Tanács költségvetési üzeme építette Fotó: Kovács Erzsébet Békéscsabán 18. alkalommal Beszélgetés a könyvtárosok vándorgyűléséről MAGYAR KÖNYVTÁROSOK EGYESÜLETE 18. VÁNDORGYŰLÉS | Ma délután nyitják, meg Békéscsabán a Magyar Könyvtárosok Egyesületének 18. országos vándorgyűlését. Még az előkészületek izgalmakkal teli időszakában kerestük fel Havasi Istvánnét, az egyesület megyei szervezetének elnökét, akit az egyesület létrejöttéről, s a vándorgyűlések céljáról kérdeztünk. — Több évtizede hozták létre a Magyar Könyvtárosok Egyesületét azzal a céllal, hogy segítsék a könyvtárosok szakmai, politikai továbbképzését, a szakmai hivatástudat kialakulását, s előmozdítsák tagjai társadalmi megbecsülését. Feladatul tűzték ki azt is, hogy más, külföldi egyesületekkel, szervezetekkel is felvegyék a kapcsolatot, részt vegyenek e szervezetek tevékenységében ... Az eszközök között megemlíthetjük a tanfolyamok, előadások szervezését, kiadványcseréket külföldi könyvtáros-egyesületekkel, tanulmányutak, konferenciák tartását, s végül, de nem utolsósorban vándorgyűlések szervezését... — Az első ilyen rendezvényt mikor és hol tartották? — Tatán, 1969, június 27 és 28-án volt az első országos vándorgyűlés. Az érdeklődés igen nagy volt, hisz az ország minden részéből mintegy 90-en jöttek össze, s ez az akkori taglétszám mellett jelentős eredmény volt. Itt az „Olvasó népért mozga- lom”-ról hangzottak el előadások, hozzászólások, ez volt a vándorgyűlés fő témája. A tetszés nagy volt, ezért elhatározták, a jövőben évente rendeznek ehhez hasonló megmozdulásokat. — S az elképzelés valóra vált... — Igen, idén 18. alkalommal rendezzük meg a könyvtárosok seregszemléjét. A vándorgyűlések résztvevőinek száma egyre nő, ez is bizonyítja, szükség van a gondolatok e széles fórumon történő kicserélésére. A témaköröket is mindig úgy választották meg, hogy sorra vették, mi a szakma legfontosabb, legaktuálisabb problémája. — Mi mindenről esett szó az évek során? — Hol a könyvtártörténeti kutatások legfrissebb eredményeiről, hol a könyvkiadás helyzetéről, hol az egyesület tevékenységéről esett szó. Pécsett, a hatodik vándorgyűlésen már mintegy 400-an cseréltek gondolatot a könyvtárospálya megbecsüléséről, a szakma jövőjéről. — Eddig hol rendeztek vándorgyűléseket? — Tatától Debrecenig, s Pécstől Gödöllőig sok helyen ... A szakmai viták, plenáris és szekcióülések mellett lehetőségünk van arra is, hogy megismerjük az ország legkülönbözőbb területeit, azok természeti és kulturális kincseit... — Békés megye először ad otthont a könyvtárosok ösz- szejövetelének. — Igen. Januárban részt vettem azon az értekezleten, melyet a tematikus ülések vezetőinek tartottak. Ott fogalmazódott meg, hogy azért gondoltak Békéscsabára, mert felépült az új megyei könyvtár, s' mert a megye könyvtárai szépek, esztétikusak, s szakmailag is komoly eredményeket érnek el. — Az már eddigi 'beszélgetésünkből is kiderült, hogy a vándorgyűlés feladata a könyvtárak legégetőbb szakmai problémáinak megtárgyalása ... — Igen, jó példák erre a mostani rendezvény plenáris és tematikus üléseinek témái: a művelődésügy gazdasági eredményei, a hetedik ötéves terv feladatai; a könyvtárépítés és -berendezés kérdései; a hazai könyvtári és tájékoztatási célú számítógépes rendszerek helyzete; gazdálkodás a könyvtári állománnyal.. . Nem sorolom tovább. A szekcióülések célja is hasonló: a szakterületek újonnan felmerülő kérdéseire választ keresni. — Egy-egy ilyen rendezvény a figyelmet jobban a könyvtárosokra irányítja. — Igen, valahol ez is az érdekvédelmet szolgálja, emeli a könyvtárosok napjainkban sajnos igencsak megtépázott presztízsét. S persze nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy lehetőségünk van arra, hogy megismerkedjünk, barátkozzunk egymással, hogy kicseréljük személyes tapasztalatainkat. — Külföldi könyvtárak képviselőivel is találkozhatnak? — Igen, az utóbbi esztendőkben e vándorgyűléseken már nemcsak a hazai, de más nemzetek könyvtárosegyesületeinek képviselői is részt vesznek. így lesz ez Békéscsabán is. — ön, személy szerint mit vár az idei vándorgyűléstől? — Ezúttal a fő téma: a könyvtár és jövője — állomány, épület, számítástechnika. Remélem, előrelépünk, szakmailag gazdagszunk e témákban. E mellett, mint a megyei szervezet elnöke, szeretném, ha a rendezési nehézségek ellenére — hiszen már a 700 résztvevő elhelyezése sem kis feladat — jól éreznék magukat Békéscsabán a vándorgyűlés résztvevői. * * * A vándorgyűlés mai programja: Gyulavári Pál, a Békés Megyei Tanács elnöke fél 2-kor mond megnyitót Békéscsabán, az ifjúsági és úttörőházban. Ezt követően dr. Véghelyi József, a Művelődési Minisztérium terv- és közgazdasági főosztályának vezetője tart előadást. A tematikus ülések 15 óra 30 perckor kezdődnek, este 20 órától pedig az iskolacentrumban baráti találkozón vesznek részt a város vendégei. Nagy Ágnes A levéltárak és a közművelődés Mit csinálnak a levéltárak az idén? A történettudomány és a rokontudományok számára alapvető forrásanyagot, az immár több mint 800 éves írásbeliség közeli és távoli emlékeit döntő többségében a levéltárak gyűjtik, őrzik, kezelik, védik, és tárják fel az érdeklődők számára. Napjainkban, amikor egyre többen érdeklődnek szűkebb pátriájuk története, múltja iránt, megnőtt a megyei levéltárak szerepe és jelentősége. A megyei levéltárak, amelyek korábban szinte kizárólag csak a történeti dokumentumok megőrzését tekintették alapvető feladatuknak, egyre jelentősebb szerepet töltenek be az adott megye társadalmi és közművelődési életében; levéltárosaink tudományos és közéleti tevékenysége egyre határozottabb arcéit ölt. A már több éve bevált formák mellett új, hasznos próbálkozások, kísérletek és eredmények születtek. A cel: a levéltár értékeinek megismertetése és hasznosítása a széles közönséggel. A levéltárak közművelődést szolgáló tevékenysége sokrétű: levéltári helytörténeti kiadványok, olvasókönyvek, dokumentumkötetek közreadása; levéltári kiállítások rendezése; levéltári napok szervezése; történeti adattárak kiadása, iskolai és iskolán kívüli történelemszakkörök, „Ifjú történelembarátok köre” vezetése, levéltári történelemórák tartása középiskolásoknak; az üzemi történetírás segítségével a szocialista brigádok ilyen jellegű tevékenységének szervezése és irányítása: a krónikaíró-mozgalom szervezése; helytörténeti pályázatok írásának támogatása, részvétel a zsűrizésben stb. Ami az 1986. esztendőt illeti, sok mindennel büszkélkedhetnek a levéltárak. A Baranya Megyei Levéltár már évek óta irányítja a „Baranyai Krónikaírás”-t. A Békés Megyei Levéltár Gyulán belső levéltári kiállításban mutatta be legértékesebb és legmutatósabb forrásait. Szekszárdon kiállítás nyílt a Tolna Megyei Levéltár kincseiből. Ügyszintén nevezetes a soproni várostörténeti kiállítás. Debrecenben tizedik alkalommal rendezték meg a Hajdú-bihari levéltári napokat, amely eseménysorozat szorosan kapcsolódott Debrecen várossá nyilvánításának 625. évfordulójához. A Vas Megyei Levéltár 1984 óta évente rendszeresen levéltári napokat szervez. Az ülésszakon többek között bemutatták a Vas megye múltjából III. Levéltári évkönyv című kiadványukat. Bár nem a Komárom Megyei Levéltár volt a szervező, számos levéltáros aktív közreműködésével és részvételével zajlott le április 1—2-án a Buda visszavívásának 300. évfordulója alkalmából rendezett, „A magyarországi felszabadító háborúk és Európa” című konferencia. Nagyon érdekes á Nógrád Megyei Levéltár kezdeményezése: egységcsomagot állít össze a levéltári anyagnak az oktatásban való közvetlen hasznosítása céljaira a közép- és az általános iskolák számára. A Bács-Kis- kun, a Fejér, a Heves, a Tolna Megyei Levéltár folyamatosan segítette a történelem középiskolai tanulmányi versenyen indult diákokat munkájukban. A Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár a TIT-tel közösen szervezi meg Miskolcon és Sátoraljaújhelyen a középiskolai történelembaráti körök találkozóját. A Veszprém Megyei Levéltár Ifjú történelembarátok köre elnevezésű szakkört működtet, magas szinten. A Csongrád, a Fejér, a Somogy, a Szabolcs, a Tolna Megyei Levéltár helytörténeti órák tartásában, vetélkedők levezetésében, levéltárismertető videófilm készítésében emelkedik ki. A Pest Megyei Levéltár hagyományainak megfelelően az idén is meghirdette a megyei helytörténetíró, -krónikaíró pályázatot. A Heves, a Somogy, a Vas megyei levéltárak a megyeszékhelyükön működő főiskolák hallgatóit készítik fel részben a helytörténeti kutatásra, részben általános levéltárismertetést tartanak nekik, részben pedig segítik a szakdolgozatot író fiatalokat kutató és feldolgozó munkájukban. A levéltáraknak a saját maguk számára kitűzött és az igényekből adódó feladatai a felsoroltaknál is szélesebb körűek. A tervek megvalósítása során ez évben még számos kiállítás nyílik meg, és egyéb módon is részt vesznek a levéltári dokumentumokban rögzített történeti ismeretanyag népszerűsítésében és hasznosításában. Müller Veronika Szélesre tárni a kapukat a tehetségek előtt Elem Klimov a szovjet filmművészetről A szovjet filmművészek májusi, az egész társadalomra kiható változásoknak megfelelően kritikus és önkritikus hangvételű kongresszusát követően az átalakulás folyamatai érzékelhetők a kultúra e területén. Mit tesz a válsághelyzet feloldása, a helyzet javítása érdekében a szövetség vezetősége? — erről készített interjút Elem Klimovval, a szovjet filmművészszövetség vezetőségének első titkárával a Pravda. Az új vezetés erőltetett ütemben látott munkához, hiszen a feladatok égetően sürgős megoldást követeltek — hangsúlyozta az ismert szovjet rendező. — Az új vezetőség és titkárság folytatta a kongresszuson felvetett problémák elemzését, s több változatot is kidolgozott arra, hogyan lehetne átalakítani a szövetség munkáját. Olyan rendszer megteremtéséről van szó, amely elősegíti az egész filmművészet ideológiai-művészeti színvonalának emelését, s kirekeszti a vászonról az iparosokat, a sleppet, az üzletelőket, szélesre tárja a kapukat a tehetségek, az igazi művészek előtt, akik képesek meghallani az idők szavát, odafigyelni rá, az igaz művészet kritériumainak megfelelő filmeket tudnak alkotni. A kritika lényeges szerepét kidomborítva Klimov utalt arra, hogy gyökeresen változtatni kell a „Szovjetsz- kij Ekran” és az „Isszkusztvo Kino” című folyóiratok szakmai munkáján. Kitért arra is, hogy a szövetség azt szeretné, ha egy gazdája lenne a lapoknak; eddig ugyanis a folyóiratok a Szovjetunió Filmművészeti Állami Bizottságának (Goszkino) is alá voltak rendelve. Két új bizottság jött létre, egyelőre „konfliktusbizottság”, illetve jogi bizottság elnevezéssel (mint ismeretes, erről még a nyár elején sajtóértekezleten számoltak be a szövetség vezetői). Az első bizottság feladata, hogy átnézze azokat az alkotásokat, amelyeket az utóbbi években ilyen vagy olyan indokkal nem vetíthettek. Nem lehet a jövőbe tekinteni, ha az ember nem tisztázza a múltját — hangoztatta a filmrendező, s utalt arra, hogy az eddigi munka eredményeként több, eddig nem vetített alkotással is megismerkedhet a néző: egyebek között Viktor Dasuka, Kira Muratova, Andrej Szmirnov, Bulat Manszurov, Larisza Sepityko rendezők filmjeivel. A bizottság a filmek mellett — találtunk természetesen forgalmazásra alkalmatlan, rossz alkotásokat is — nagy figyelmet szentelt az egyes, különösen a fiatalabb nemzedékhez tartozó rendezők sorsának, akiket különböző okok miatt nem engedtek filmezni. Most viszont újra lehetőséget kaptak a forgatásra. Ugyanakkor teljes jogi zűrzavar uralkodik a filmesek világában: egyebek között a szerzői jogok területén, hiszen eddig csak a forgatókönyvíróknak, illetve a zeneszerzőknek volt ez biztosítva — mondotta Klimov, majd kifejtette azt is, hogy tiszteletben kell tartani a filmalkotók jogait, ki kell zárni mindenfajta hivatali beavatkozást, amikor a szolgai ambíciók oltárán feláldozzák a művészet igazságát, amikor az a hatóság dönt a film sorsáról, amelyet közvetlenül érint az alkotás. Klimov sajnálattal állapította meg, hogy a Goszkino vezetői — akik a filmművészek kongresszusán együttműködési készségüket hangsúlyozták — csak felszínes változtatásokat hajtottak végre, érintetlen maradt azonban az a mechanizmus, amely végül is felelős a, film- művészetben kialakult helyzetért. Nem lehet a régi módszerekkel dolgozni, s tiszteletben kell tartani a szövetség törvényes jogait is — mutatott rá a Szovjet Filmművészek Szövetsége vezetőségének első titkára. A szovjet rendező emlékeztetett arra is, hogy a filmesek jelenleg már mind nagyobb számban vonnak be írókat a munkába (korábban több irodalmár azért tartotta magát távol a filmtől, mert úgy átírták műveiket, hogy azokra rá sem lehetett ismerni). Arra törekszenek, hogy erősítsék a kapcsolatokat a többi művészettel, a televíziós alkotókkal is. A tervek szerint a filmesek és az írók közös konferenciát rendeznek az együttműködés témájáról — mondotta Klimov, s megismételte, hogy a szövetség a közeljövőben filmcentrumot kíván létrehozni Moszkvában, illetve filmakadémiát terveznek, amelynek gondolatát még Szergej Ejzenstein vetette fel. . Klimov hangsúlyozta, hogy sokat jelent a szovjet filmművészet számára a szocialista országok művészete: értékes információkra tettek szert, kedvező tapasztalatokat szereztek. Vannak természetesen negatív jelenségek is, s e tanulságok is fontosak, hiszen lehetővé teszik, hogy elkerüljék a hibák megismétlődését Sokkal nagyobb követelményeket kell állítanunk magunk elé művészetünkben, lényegesebben nagyobb bátorságra van szükség — hangoztatta végezetül Elem Klimov, s szólt arról is, hogy teljesen lefoglalja őt a szövetségben végzett munka, ezért talán csak egy-másfél év múlva forgat majd újra, folytatja filmterveinek megvalósítását.
