Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-13 / 190. szám

X986. augusztus 13., szerda © MAGYAR—FINN VE­GYES VÁLLALAT. Az Építésgazdasági és Szervezé­si Intézet és a finn Mec- Rastor Szervező és Műszaki Tanácsadó Vállalat létre­hozta az első magyar—finn közös vállalatot, a Macon Kft-t. Az új vállalat cég­bírósági bejegyzése megtör­tént, s rövidesen megtartja első ülését Budapesten a cég igazgatótanácsa. Az új vegyes vállalat üzem- és munkaszervezési, valamint műszaki-gazdasági tanács­adási feladatokat lát el. A legkorszerűbb finn és ma­gyar szervezési módszerek­kel segíti az építőipari és egyéb iparvállalatokat munkájuk eredményességé­nek növelésében. A közös vállalat — amelynek szék­helye Budapest — elsősor­ban' Magyarországon, s a tervek szerint jelentős rész­ben harmadik piacokon fej­ti ki tevékenységét. PÓNISZEMLE. Nem min­dennapi szakmai rendez­vényt hirdetett meg a Deb­receni Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Tanszéke: szeptember 14-én Debrecenben, póniszemlét tartanak. Célja a magyaror­szági póniállomány mennyi­ségi és minőségi felmérése. Az egyetem bemutatóterén sorakoznak majd fel a pó- nik, s a szakértőkből álló bizottság bírálja majd el az állatokat Keresik a lehető­séget az úgynevezett póni- klubok létrehozására, éppen a szervezett tenyésztés meg­alapozása érdekében. ÜZEMKORSZERÜSÍTÉS SZEGEDEN. Szeged legme­legebb munkahelyeinek szá­mítottak korábban a ruha­gyár vasalótermei, ame­lyekben harminc gőzvasaló ontotta a szinte elviselhe­tetlen hőséget. Az üzem korszerűsítésével a trópusi klíma mediterránná szelí­dült, ugyanis a közelmúlt­ban felszerelt félautomata vasalósorok kevesebb gőzzel működnek, és kevesebb hőt termelnek. Emellett óriás la­pátos trópusi ventillátorokat állítottak működésbe. s olyan légkondicionáló be- i-endezést, amely most, a kánikula napjaiban hideg vízfüggönyön szűri meg és hűti le a beáramló levegőt. KÜZDELEM AZ ASZÁLY ELLEN. Az elmúlt hét vé­gén is másodpercenként több, mint 40 köbméter friss vizet emeltek át a Tiszából Tiszavasvárinál a Bakonsze- gig húzódó, közel 100 kilo­méter hosszú Keleti-főcsa­tornába. A tiszalöki öntöző- rendszerben 28 ezer hektár­nyi területen a termést éj­jel-nappali öntözéssel igye­keznek menteni a rendkívü­li aszályban. Hetek óta elvi­selhetetlen a forróság az or­szág legszélsőségesebb idő­járású vidékén, a Horto­bágy mentén. Ahová eljut a mesterséges csapadék, ott kedvezőbb a helyzet, bár az úgynevezett légköri aszály miatt sokkal kisebb a kiön­tözött víz „hatékonysága”. A főcsatorna mentén berende­zett telepeken a cukorrépa­táblák, hibrid kukoricák, kertészeti növények kapnak mesterséges esőt. A legelő­ket vastag vízborítással árasztják. A Keleti-főcsa­torna közvetítésével mintegy 6 ezer hektárnyi halastó is vízutánpótlást kap. SZÜRETELIK KÖSZEG- HEGYALJA ÜJ GYÜMÖL­CSÉT. Szüretelik a kőszegi hegyvidék — a Királyvölgy, a Szabó-hegy, a Rigó-völgy — új gyümölcsét, a tüskét- len szedret. Ez a gyümölcs több mint egy évtizede Ame­rikából került hozzánk. Kő­szegen Kiss Miklós, nemez­gyári művezető honosította meg. Ő ültetett először fe­kete ribizkét is, s a két gyü­mölcs ma már több száz termelőnek hoz tiszta jöve­delmet. A vitaminokban gazdag, tüskétlen szederből jó termést szüretelnek: egy- egy tőkén 5—6 kilónyi érett szem van. Az érés folyama­tos; a szedés eltart október végéig. DINNYEDÖMPING. Ro­hamosan érik a görögdinnye a híres hevesi termőtája­kon. Az időjárás eddig ked­vezett, így hát a kínálat is bőséges: a Heves Megyei Zöldért naponta mintegy 2 ezer mázsa görögdinnyét szállít piacra. A hármas fő­út mentén is szinte egymást érik a dinnyesitandok, az üdülőhelyeken rögtönzött elárusító-sátrakban kínálják a görögdinnyét. Megkez­dődtek az exportszállítások is; a mátraaljai és a Tár­ná menti termőtájakról mintegy 30 ezer mázsa gö­rögdinnyét küldenek a hatá­ron túlra. fl kohók várják — a begyűjtők szállítják Békéscsaba néhány utcá­ján fémlemezen reklámszö­veg: „Vashulladék-felvásárlás vállalattól — magánszemé­lyektől.” A hirdető: Kohászati Alap­anyagelőkészítő Közös Vál­lalat (KOKÖV) békéscsabai begyűjtőtelepe. Bereczka Pál telepigazgatót kérdezzük a rendszerről. — Eddig magánszemélyek­től nem nagyon vettünk át vashulladékot, csak vállala­toktól, termelőszövetkezetek­től. Pedig a lakosságnál is rengeteg vas-, fémhulladék van, amit esz a rozsda, vi­szont a népgazdaságnak nagy szüksége lenne rá. Történt már intézkedés, hogy ezentúl szerződést is köthetünk nem­csak vállalatokkal, hanem a magángyűjtőkkel is. És ami talán lényeges, nekik hely­ben, készpénzzel fizetünk. Sóvári Ferenc csoportveze­tő elmondta, hogy ebben az évben sem számítanak jelen­tős tervtúlteljesítésre* ugyan­is az üzemek, vállalatok ar­ra törekszenek, hogy takaré­kosabban gazdálkodjanak, így a vashulladék is egyre kevesebb. A Csorvási út 3. szám alatti telepről négy nagy­üzem kohógyárába szállítják az alapanyagot, Ózdra, Diós­győrbe, Csepelre és Duna­újvárosba. Ezen kívül ellát­ják a feldolgozó gyáregysé­geket is. — A lakossági begyűjtés­től mit várnak? — Remélem, nem túlzott az optimizmusunk — vála­szolja a telepigazgató. — Felméréseink szerint körül­belül 5-10 százalékos felfu­tást várhatunk, ami — re­méljük — 12 ezer tonna vas­hulladékot jelent. De hát ez olyan, mint a magasugró- példa: egy métert lehet hogy könnyen keresztül viszik, de a két méter már nem biz­tos. Hinni szeretnénk a begyűj­tők 20 fős kollektívájának, hogy ez az év jobban sike­rül, mint a tavalyi. Azért is, mert a vállalat központja és a KISZ Központi Bizottság országos kampányt indít minden megyében augusztus­tól december végéig. A fia­talok segítségére nagy szük­sége van a népgazdaságnak. Itt jelezzük, hogy a telep nem olyan anyagot akar be­gyűjteni, amit még fel lehet használni. Kár lenne ép vas­hulladékot újra beolvasztani! Ez nagy pazarlást jelentene. Ezért is foglakoznak kiválo­gatással, darabolással, zsugo­rítással és még közvetlen haszonvas-értékesítéssel is. V. T. Kinek (nem) kell a »gmk? fl kazángyártók bizakodnak A MOTEK vgmk műszereket gyárt Az elsők között láttak hoz­zá a Körös Kazángyártó és Gépipari Vállalat vezetői a gazdasági munkaközösségek szervezéséhez. Az 1982-es start óta változott a kép. Je­lenleg 26 vgmk működik, amelyeknek 184 tagja van, az összlétszám 52 százaléka. (BÍRJÁK A VERSENYT) Dr. Moskovits Sándor, a mostani igazgató akkoriban főkönyvelőként, dolgozott a vállalatnál, előtte pedig a közgazdasági osztályt vezet­te, részese volt a gmk-k lét­rehozásának. — Valóban, a vállalat ve­zetői kezdeményezték a munkaközösségek megalakí­tását. Agitáltunk, győzköd­tük az embereket, tanfolya­mokat tartottunk, hogy az érdeklődők megismerjék a jogaikat, a kötelességeiket, a lehetőségeket. — Miért akarták ennyire a gmk-kat? — Nézze, olyan terméke­ket gyártunk, amelyek jól eladhatók a piacon. Sőt, az ÉTI—25-ös gázkazán ma is hiánycikknek számít. Éppen 1982-ben és 1983-ban ostro­molták a legjobban a vevők a vállalatot, de az igényeket képtelenek voltunk kielégí­teni. Sürgetett a gázprogram is, tehát lépni kellett, mert a konkurrencia sem ült ölbe tett kezekkel. Kapóra jöttek a vgmk-k. — A termelést a külső kooperáció bővítésével is le- he* növelni... — Persze, erről nem is mondtunk le, hiszen a gmk-k megalakítása óta nem csök­kent, hanem nőtt a külső partnerek száma. Ugyanak­kor látni kell: a kazángyár­tás minden munkafolyama­tát nem bízhatjuk másra. Ebben van a vállalati gmk-k nagy haszna. — Azért ismerje el, hogy a költség olcsóbb, mint a munkabér, így akarják az embereket jobb kereseti le­hetőségekkel megtartani. — Nem tagadom, akkor is létrehozzuk a gmk-kat, ha termékeink iránt mérsékel­tebb a kereslet. Egyszerűen nem tudtunk volna ellenáll­ni. De csupán ezért helytelen lenne az egész vállalkozási rendszert a sutba dobni. Én akkor vagyok nyugodt, ha a 350 dolgozó a becsületes munka révén minél többet keres és jobban él. Az évi 2-3 százalékos bérszínvonal­emelkedés aligha alkalmas erre, ebből nem lehet diffe­renciálni. A jelenlegi bér- szabályozás miatt ennyi túl­órát nem tudnánk kifizetni, és a szakmunkások sem to­longanak a kapunk előtt. Nem beszélve arról, hogy a túlórát el kellene rendelni, míg a gmk-tagok önként vállalják a többletmunkát. — De van-e ennek köz- gazdasági tartalma? — A legfontosabbról már beszéltem, ugyanakkor szá­mokkal is bebizonyítom, hogy a munkás és a válla­lat is jól jár. Mi rendszere­sen elemezzük a vgmk-k te­vékenységét. Tavaly több mint 14 millió forintot fi­zettünk ki, tehát óránként 80 forint ütötte a markukat, természetesen az adó és egyéb költségek nélkül. Meg­éri-e a vállalatnak? Indul­junk ki abból: az évi összes szükséglet 500 ezer munka­óra, ebből a géemkások 1985-ben 160 ezret teljesítet­tek, amely a főmunkaidős teljesítmény 30 százaléka, így 6376 ÉTI—25-nek meg­fejelő kazánt gyártottak munkaidőn kívül, amely 95 millió forint többlet árbevé­telt jelent. Még egy adat: 1981-ben 4 ezer, az elmúlt évben már 17 ezer kazánt készítettünk. A gmk-k nél­kül a .felére csökkenne a termelés! Csak így bírjuk a versenyt, különben más cé­gekhez hasonlóan tönkré- mennénk. — Mit szólnak mindehhez a kívülrekedtek? — Előnyben részesítjük a kazángyártást, amelybe bár­ki bekapcsolódhat. Bár a szolgáltatásokban is van há­rom gmk-nk. Békéscsabán 9, Gyomaendrődön 17 ilyen kö­zösség alakult. Ügy vélem, hogy az úgynevezett kívülre­kedtek sem panaszkodhat­nak, hiszen a gmk-k révén nő az árbevétel, több a nye­reség, a jövedelem, amely­ből mindenki részesedik. Ugyanis nem engedélyezem, hogy a gmk-k más vállalat­nak, szövetkezetnek munkát vállaljanak. (NEM KIFULLADÁSIG) Winkler János, a Lakatos vgmk vezetője régi motoros a szakmában. A vállalatnál 1964 óta dolgozik, most mű­vezető. A kezdetekre így em­lékezik: — Hamar megegyeztünk a vezetőkkel, összehívtam a fiúkat, és mondtam nekik: a vállalatnak szüksége van a többletmunkára. Tizenné­gyen kötélnek álltak, azóta 28-ra változott a létszám. Nem mindenki vállalta, mert tudták: itt nem babra megy a játék. Műszak után, szom­baton és vasárnap is meg kell fogni a szerszámot. — Azt mondják, hogy fő- munkaidőben el lehet be­szélgetni a műhelyekben, a géemkás műszakban már ke­vésbé ... — Van ebben némi túlzás. Az biztos: keményen dolgo­zunk, de itt is megállunk szusszanni. Nem lehet kiful­ladásig dolgozni. Igaz, ha­vonta 80-90 órát ráverünk a főmunkaidőre, mégis gon­dolkozunk, újítunk. Az ötle­teket nem rejtjük véka alá, a rendes műszakban is al­kalmazzuk. — Ki ellenőrzi a minősé­get a géemkában? — Eddig önmeózás volt. Most már ugyanazok minősí­tik a munkát, mint a főmun­kaidőben. Ez így is van rend­M unkában a kazángyártók jén, hiszen a kazán csak el­ső osztályú lehet. Ha mégis előfordul lazaság, a hibát mindenki a saját szakállára köteles kijavítani. — Azt is beszélik, hogy a géemkások kiszipolyozzák a gépeket, tartalékolják az erejüket, az anyagot, hogy a főmunkaidőn kívül ráhajt­sanak a mennyiségre. — Nem tudom, hogy má­sutt miként csinálják. Ná­lunk kikötötték: ha a fő­munkaidőben a teljesítmény 100 százalék alá csökken, akkor megszüntetik a vgmk-t, a normát viszont évente rendezik. A másik: főmunkaidőben teljesen má­sok a munkafolyamatok, mint a géemkás műszakban, tehát nem lehet előre felké­szülni. Ami a gépek kiszipo­lyozását illeti, miért baj az, ha kihasználjuk a lehetősé­geket. Magyarországon a műszakszám még mindig nem éri el az 1,5-et. (BOLDOGULNI AKAR­NAK) Matkócsik József gép­lakatos is tagja a gmk-nak. Fiatalember, 32 évfcs, nős, két gyereke van. — Éppen 1982-ben hagy­tam ott a hűtőházat, és vál­laltam munkát a kazángyár­tóknál — mondja elgondol­kozva. — Nem kertelek, a többletjövedelemért géemká- zom. Tanácsi bérlakásban lakom, de nem szeretnék ott megöregedni. Nemrégen vet­tem egy Daciát. Reális célo­kat tűztem magam elé, azt szeretném megvalósítani. A főmunkaidőben 6 ezer forint körül keresek havonta, ugyanennyi megvan a gmk- ban. Talán a kettő együtt megfelelne a hozzám hasonló szakmunkás fizetésének. — Akkor abbahagyná a géemkázást? — Nem hiszem. Tudja, az ember mindig többet akar. Boldogulni az életben. De ne higgye, hogy ennyire ön­ző vagyok. Végül is hívtak, szükség van rám, és én jö­vök, mert a szívemen vise­lem a vállalat érdekeit is. Nálunk, bármennyire fur­csán hangzik, a gmk-k részei a brigádmozgalomnak, a szo­cialista munkaversenynek. A szereidében sok a fiatal, fog­lalkozni kell velük, nem mindegy, hogy milyen ka­zán kerül ki a kezük alól. Persze, kifárad az ember, de míg fiatal, bírja. Ezért nem is gondolkozom azon, hogy meddig csinálom. Szerb Károly már „böl- csebb” ember, mégis hason­lóan vélekedik, mint fiata­labb kollégája. Motorteker­cselőként kezdte 1961-ben, most műszerdobozt készíte­nek a kazánokhoz. A MO­TEK vgmk-nak 11 tagja van. — Én csak 1984 júniusá­ban léptem be, mert épít­keztem — simogatja a sza- kállát. — Mindig a nagy pénzeket emlegetik. Arról már kevesebbet beszélnek, hogy mennyi a kiadásunk. Csoportosan fizetjük a rezsi- költséget, a társasági adót, a felemelt vállalati különadót is a nyakunkba varrták. Ezenkívül egyénileg legom­boljuk a TB-járulékot, a jö­vedelemadót. Nekem az tet­szik, hogy nem kell vég nél­kül adminisztrálni. Dolgo­zunk, az eredményért pénzt kapunk. Ennyi az egész. Seres Sándor Fotó: Szűke Margit Mi hiányzik? Sajátos helyzet: ugyanaz a dogozó, aki 8 órás munkája során a szakszervezet védelmét élvezi, a gazdasági munkaközösség tagjaként már kikerül a védőszárnyak alól. A túlmunkára a Munka Törvénykönyve, a vgm-re a polgári jog szabályai vonat­koznak. Kocsis Pál, a vállalat szakszervezeti bizottságának tit­kára kissé zavarban van. — Megkérdezték-e annak idején a szakszervezetet a vgmk-k megalakításaitól? — kérdezem. — Ha már mindenképpen beszélni kell róla, elmondhatom: nem kérdezték meg. De a jelenlegi jogszabályok szerint nem is szükséges a szakszervezet egyetértése. Egyáltalán nem örültünk a gmk-k megjelenésének, de meggyőzött az a tény, hogy a ter­mékeinkre nagy szükség van az országban. — Viszont csonbát szenved az érdekvédelem. — A túlmunka valóban gondot okozhat, a pénz viszont jól jön a munkásnak. Nekem az a véleményem: most a dogozónak nem a többletmunka hiányzik, hanem a nagyobb jövedelem. Ha úgy vesszük, ez is érdekvédelem. — De nem dolgozik mindenki géemkában... — Ez nálunk nem okozott konfliktust, hiszen a fizikai dolgo­zók 70—80 százaléka tagja valamelyik gmk-nak. A vállalat veze­tőinek kell eldönteniük, hogy mikor szüntetik meg ezeket. Mert példamutató szerepük is van a szervezettségben, a munkafegye­lemben és az anyagi érdekeltségben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom