Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-10 / 161. szám
NÉPÚJSÁG 1986. július 10., csütörtök o Megjelent a Béke és Szocializmus Kereskedelmi ellenőrzések a Balatonnál 6. száma Milos Jakes, Csehszlovákia Kommunista Pártja Elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára tájékoztatást ad a CSKP XVII. kongresz- szusán jóváhagyott gazdaság- politikai irányvonalról. Hangoztatja: a CSKP szerint az irányítási rendszer tökéletesítésének alapja a demokra* tikus centralizmus megerősítése és továbbfejlesztése. Borisz Ponomarjov, az SZKP Központi Bizottságának tagja, akadémikus, a XXVII. kongresszuson elfogadott új szövegezésű pártprogramról ír. Hangsúlyozza, hogy a pártprogram iránt megnyilvánuló rendkívüli nagy nemzetközi érdeklődés mindenekelőtt a két társadalmi-politikai világrendszer ideológiai harcával magyarázható. Jerzy Romanik, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, áttekinti a LEMP X. kongresszusának előkészítését. Dolores Ibárruri, a Spanyol Kommunista Párt elnöke életéről, küzdelméről nyilatkozik ,a folyóiratnak. Ázsiának a második világháború befejezése óta eltelt négy évtizedes történelme különösen jól bizonyítja, milyen mély az összefüggés a világ egyes térségeiben végbemenő események, és az olyan globális folyamatok között, mint a nemzetközi helyzet enyhülése, a konfrontációról a békés egymás mellett élésre, és a különböző társadalmi rendszerek közötti békés versengésre való áttérés. Pieter Keunemann, a Srí Lanka Kommunista Párt elnöke és Marilyn Tucker, az Új-zélandi Szocialista Egységpárt (SUP) főtitkár- helyettese elemzi az ázsiai biztonság és regionális együttműködés megteremtéséért küzdő mozgalom helyzetét. George Toubi, az Izraeli Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára beszámol a párt XX. kongresszusának munkájáról. A Német Szövetségi Köztársaságban, akárcsak a többi iparilag fejlett tőkésországban, a hetvenes évek elejétől megindult az új technológia intenzív alkalmazása. Ez a folyamat a tőke javát szolgálja, de mit hozott a dolgozóknak? Erre a kérdésre válaszol cikkében 'Werner Cieslak, a Német Kommunista Párt elnökségi tagja, és Vezetőségének titkára, valamint Fritz Rische, a Vezetőség osztályvezetője. A KGST-tagországok 1984- ben Moszkvában megtartott legfelsőbb szintű gazdasági értekezlete meghatározta a döntő láncszemet a szocializmus mák-fejlesztési stratégiájában. Alekszej Antonov, az SZKP KB tagja, miniszterelnök-helyettes, a Szovjetunió állandó KGST-kép- viselője feltárja, milyen lehetőségeket kínál a tagországoknak a közösen kidolgozott, 2000-ig terjedő komplex program a tudomány és a technika csúcseredményeinek közös hasznosítására, 'a szocialista gazdasági integráció fejlesztésére. Világbanki kölcsön a növénytermesztés fejlesztésére A Világbank és Magyarország képviselői szerdán Washingtonban kölcsönmegálla- podást írtak alá. Ennek értelmében a Világbank 100 millió dollár összegű kölcsönt nyújt a Magyar Nemzeti Banknak növénytermesztés-fejlesztési program megvalósítására. A program felöleli a növénytermesztés gépesítését, a meliorációt, a folyékony mű- trágyagyártó-telepek létesítését, a működésükhöz szükséges monoammoniumfosz- fát-műtrágya beszerzését. A kölcsön a mezőgazdasági kutatások és a mezőgazdasági vezetők információs rendszerének fejlesztését is szolgálja| Színe és visszája • Az utóbbi időben több ismerősöm vágott bele épít• kezésbe. Gyakran kérdezem őket: hogyan bírják? A vá- S lasz csaknem mindig megnyugtató. Pedig maga az épít• kezes nem lett könnyebb munka. Megszűnőben azon■ ban az építkezők kiszolgáltatottsága. Sok felesleges ide- | gességtől szabadultak meg azáltal, hogy az építőnyag- : ipar utolérte önmagát. A fuvarosok ajánlatai közül pe- ; dig ők válogathatnak. ; — Mikor még az alapot ástuk — meséli az egyik I építkező —, már három ajánlatom volt a téglaszállítás• ra. Látva a munkánkat, házhoz, pontosabban telekhez S jöttek. Nekem csak annyi dolgom volt, hogy kiválasz- ; szám a legolcsóbbat közülük. Időben, törmelék nélkül ■ kaptam meg a téglát. Hasonló elismeréseket hallok mostanában, s a dicséret ! legtöbbször a magánfuvarozóknak szól. Aztán látok va- : lamit, ami másról vall. Pótkocsis teherautó tízkilométeres sebességgel cam- ; mog a megyeszékhely egyik főutcáján. Ügy megrakták I vasbeton gerendával, hogy a plató hátul ráül a kerékre, ! s a vezetőfülke már-már elemelkedik a földtől. A pót- ; kocsin sem különb a helyzet, ráadásul ott a felső sort • nem láncolták le, így a 8 gerenda átlósan elfordult, s a ; pótkocsi jobb hátsó szélén kilóg vagy 40 centivel. Aki- ; nek van fantáziája, annak félelmetes látvány. Ügy tű- ! nik a sofőrnek van, ezért hajt ilyen lassan. Mögötte : lig 200 méterrel, hasonlóan túlterhelt járgány küszködik. • Az emberek megbámulják a két túlterheltet. ■ — Fel kellene jelenteni őket — mondja egy idős férfi ! —, azok a gerendák lezuhanhatnak az útra. S ha pont j egy biciklis, vagy egy gyalogos ott áll... ! Többen helyeselnek, de azért sem ők, sem az idős ■ ember nem vesznek elő papírt és ceruzát, hogy felírják • a rendszámát a két magánfuvarozónak. A teheraútók le- ! térnek a főútról, és bekanyarodnak az építkezéshez. Szomszédom, aki gépkocsivezető, csak pillantásra mél■ tatja. Kérdezem, mit szól hozzá? Széttárja karját, s j csak ennyit mond: ! — Maszekvilág. Vajon mikor sikerül előállítani az árny nélküli ! fényt?... A Balaton partján a főszezon idegenforgalmának növekedésével a három érintett megye — Somogy, Veszprém és Zala — tanácsának kereskedelmi felügyelőségei, a társadalmi segítők együttműködésével fokozzák az ellátó hálózat ellenőrzését. A júniusi és a július eleji ellenőrzési tapasztalatok arról vallanak, hogy az újonnan engedélyt kapott magánkereskedők és szerződéses üzletvezetők egy része gyorsan kíván nagy nyereségre szert tenni. Mások, akik már régebben dolgoznak az ellátó hálózatban, az előszezon gyér forgalmát igyekeznek pótolni szabálytalan módon, jogtalan többletnyereséggel. Terjedő jelenség, hogy a magánkereskedők — sokszor csúszópénzek ellenében — az állami boltokban vásárolják fel az árut, és számottevő felárral, nagy nyereséggel adják tovább saját üzleteikben, vendéglőikben. Különösen a nyugati márkás italokat. a sört és a húsféleségeket szerzik be az állami és szövetkezeti üzletekben. A Balaton Veszprém megyei partján június 1-től mostanáig 95 egységet — köztük 44 államit, illetve szövetkezetit — ellenőriztek, és 69 felelősségrevonást eszközöltek. Két esetben rendőri eljárást kezdeményeztek, 13 alkalommal helyszíni bírságot szabtak ki, a többi esetben az eljárás folyamatban van. Az eddig kiszabott bírság összege meghaladja a 150 ezer forintot. A zalai partszakaszon, főleg Keszthelyen és Hévízen az ellenőrzések 70 százalékánál vettek fel szabálysértési jegyzőkönyvet. Különösen gyakoriak a szabálytalan mérések, súlycsonkítások a pecsenye-, kolbász- és hurkasütőknél. Á vendéglátóiparban szinte általános jelenség a salátafélék csökkentett adagolása és túlszámlázása. A somogyi partszakaszon tucatnyi olyan kisvendéglőt ellenőriztek, ahol nem tudták igazolni az áru eredetét. Ezeken a helyeken — bár január 1-től az önbizonylatok mellett, úgynevezett ellenszámla kiállítása is kötelező — hiányosak a pénztárkönyvek is. A kisvendéglőkben rendszeresek a nem szabványos, hitelesnek nem tekinthető mérőerények. A veszprémi és a zalai parton egyaránt feltűnő a fagylaltmérések tapasztalata. A Keszthelyen ellenőrzött 8 kimérőből 6 helyen az előírtnál egyharmad résszel kisebb adagokat szolgáltak ki. E helyeken szabálysértési jegyzőkönyvet vettek fel és helyazíni bírságot szabtak ki. A veszprémi parton 10 vizsgálatból 7 esetben észleltek súlycsonkítást, illetve tettek minőségi kifogást. A kereskedelmi felügyelőségek már jogerőre emelkedett határozatai között a szabálysértések legszélsőségesebb példái is fellelhetők. Az egyik iparcikk-kereskedőt azért bírságolták, mert olyan festett söröskorsókat árusított, amelyekről lepergett a máz. Fonyódon engedély nélkül rendeztek videó- estet. A hatóságok a súlyosabb esetekben rendőrségi eljárásokat is kezdeményeztek. Köztük egy badacsonytomaji divatáru-kereskedő ellen, akit tavaly már kétszer megbírságoltak , s aki ezúttal is jelentős mennyiségű árut szerzett be továbbértékesítésre a kereskedelemből. . Egyes árukon hamis jelzéseket találtak. A tóparton a nyári főidényben a kereskedelmi felügyelőségek folytatják az ellenőrzéseket. Munkájukat a szakszervezetek több mint 400 társadalmi ellenőre segíti. Tanácsülés Sarkadkeresztúron Tegnap délután ülést tartott Sarkadkeresztúr tanácsa. Nagy Mihály tanácselnök előterjesztésében a község fiataljainak helyzetét vitatták meg a tanácstagok. A beszámoló megállapította, hogy Sarkadkeresztúr ifjúsága elkötelezett szocialista rendszerünk iránt, becsületesen tanul, dolgozik, teljesíti állampolgári és hazafias kötelességét. Az írásbeli anyag szól arról, hogy a közoktatás legnagyobb helyi gondja — az országoshoz hasonlóan — az, hogy nem tud megfelelően hozzájárulni a tanulmányaikban lemaradók felzárkóztatásához, illetve a kiemelkedő képességű tanulók segítéséhez. A fiatalok munkába állása megoldott, de helyben csak minimális lehetőségek vannak az elhelyezkedésre, és ezeken a jövedelmek az átlagosnál alacsonyabbak, s a tehetséges, törekvő, elkötelezett fiatal szakemberek szakmai előrehaladása lassú. A sportolás intézményi feltételei csak részben biztosítottak a községben. A köz- művelődés legégetőbb hiánya, hogy a faluban nincs művelődési ház. A Sarkad- keresztúrról eljárók képtelenek bekapcsolódni a helyi közéletbe, ifjúsági mozgalomba. A helyi KlSZ-veze- tőség eddig eredménytelenül próbálta összefogni a fiatalokat. A hozzászólók — az anyagi eszközök hiánya miatt — kevés lehetőséget láttak a sar- kadkeresztúri fiatalok helyzetének javítására. A tanácsülés elfogadta a beszámolót azzal a kiegészítéssel, hogy az ifjúság képviselőivel tartson folyamatosan kapcsolatot a tanács, s a párbeszédről időszakonként tájékoztassa a tanácstagokat. Ezután a helyi Egyetértés Termelőszövetkezet betakarítási munkájáról tájékozódott a tanácsülés. U. T. Különleges kiállítás, a köztisztaság múltját bemutató tárlat varja az érdeklődőket a Fővárosi Közterület Fenntartó Vállalat XVI. kér. Ifjúgárda úti telepén. Az ipari műemlékek a szemétszállítás, a közúti takarítás múltját mutatják be (MTI-fotó: E. Várkonyi Péter — KS) Korszerű iparvédelem I parvédelem. . . Ez volt a mottója Szalai Istvánná parlamenti képviselő interpellációjának, amit az országgyűlés tavaszi időszakán az Országos Anyag- és Árhivatal elnökéhez intézett. Amint emlékszünk rá, a képviselőasszony kifogásolta, hogy olcsó lakástextíliákat hozunk külföldről, ezért nem talál vevőre a hazai gyártmány. Az is köztudott — megírták az újságok —, hogy a Parlament kereskedelmi bizottsága alaposan megvizsgálta a tényeket, s jelentést tett állásfoglalásáról Szalai István- nénak, az OAÁH elnökének, és természetesen az ország- gyűlés nyári ülésszakának. A jelentés tartalmával minden érdekelt egyetértett. Ezért akár le is zárhatnánk az ügyet. De minthogy a téma közérdekű, az esemény kapcsán hasznos lesz kicsit eltöprengeni azon: mit is értsünk ma a korszerű iparvédelmen? Végtére is, minden ország védi a maga iparát, köztük még a fejlett tőkés országok is. Közismert például, hogy Reagan amerikai elnök — udvariasan bár, de félreérthetetlenül — időnként szemrehányást tesz a japán miniszterelnöknek: miért nem vásároltok többet nálunk? Mégsem rendjén való, hogy a két ország külkereskedelmi mérlege ismételt amerikai passzívummal zárul... Ha már az USÁ-nál tartunk: az idén is megírták az újságok, hogy az Egyesült Államok az 1986-os évre is biztosította Magyarország számára a legnagyobb kedvezmény elvét. Bár a legnagyobb kedvezmény elve „csak” annyit tesz, hogy az amerikai kormány a magyar áruk amerikai importja során nem alkalmaz semmiféle megkülönböztető hátrányt (szó sincs tehát arról, hogy valamiféle kedvezményt kapnánk), ezt is értékeljük, méltányoljuk. Már azért is, mert sok más nyugati ország szigorúbb hozzánk. Vámokkal, mennyiségi korlátozásokkal sújtja a magyar iparcikk-kivitelt is, pedig — ez is közhely — az ő iparuk fejlettebb, mint a miénk. Akit bővebben érdekelne a téma — mármint a hátrányos megkülönböztetések különböző válfajai —, annak nem kell mást tennie, mint fellapozni a világgazdasági kisszótár protekcionizmus címszavát, s meggyőződhet arról, milyen körmönfont, ravasz eszközöket alkalmaznak még a legfejlettebb országok is gazdaságuk védelmére, miközben — szavakban persze — a világkereskedelem szabadságának elvét vallják. Nyilvánvaló, hogy ilyen viszonyok, körülmények között mi sem mondhatunk le iparunk védelméről, hiszen sok munkánkba, verejtékünkbe került, mire idáig értünk, s — különösen az ötvenes években — még a nadrágszíjunkat is összébb kellett húznunk, hogy iparunk fejlődjék. Ezért ha X nyugati ország vámokkal sújtja határánál a magyar iparcikket,' egyértelmű, hogy nekünk is így kell tennünk, ha az a bizonyos X ország a magyar piacon akar megjelenni a termékeivel. (Ha már itt tartunk, ide kívánkozik, hogy a szocialista országok nem alkalmaznak vámokat az egymás között folyó külkereskedelemben, ezzel „is” dokumentálva: a szép szavaknál, a ferinkölt szónoklatoknál többet érnek a tettek.) A honi ipar védelméhez tartozik az is, hogy ha bővítünk, korszerűsítünk egy ipaftgat, például a Szalai Istvánná által említett lakástextilgyártást, akkor vigyáznunk kell az importtal, nehogy olyan helyzet kerekedjék ki, hogy a megújult iparág termékeit nem, vagy alig lehet eladni. Ez történt ugyanis ez esetben, ezért foglalt úgy állást a kereskedelmi bizottság, majd pedig az országgyűlés: lehetővé kell tenni, hogy azonos feltételek között versenyezhessék a külföldről behozott, illetve itthon gyártott termék. . . Ebben az „azonos versenyfeltételek”- szövegezésben van persze azért egy megszorítás is: nem mondhatunk le magáról az importról. Mór azért sem, mert így is sokkal kisebb mértékű a kívánatosnál. Néhány éve még 19 százalékkal részesedett a fogyasztási cikkek összforgalmából, napjainkban viszont mar osak 15 százaléknál tartunk — állapította meg a kereskedelmi bizottság. Hosszúra nyúlna annak a részletezése, miért van ez így, hiszen az előzmények még a Horthy-rendszer évtizedeire nyúlnak vissza. Többre megyünk, ha arra keresünk választ inkább: kinek jó ez a részarány? Az ipar- politika szakértői egyértelműen azt vallják: a magyar iparnak biztosan nem, hiszen ha mindent — vagy szinte mindent — gyártunk, az annyit tesz, hogy „elaprózzuk” az ipart. A tíz- és fél milliós piac csak kis piac, márpedig már száz éve — sőt, több, mint száz éve — kimutatták a közgazdászok, hogy az az előnyös, .ha nagy szériák gyártására szakosodnak az országok. Ez még inkább igaz — napjainkban. Nekünk, fogyasztóknak még kevésbé jó, hogy nem jutunk több külföldi iparcikkhez, hiszen — amint az Országos Anyag- és Árhivatalban elmondották — a külföldi termék hiányt pótol, bővíti a választékot, és az sem utolsó szempont: nem engedi meg, hogy a hazai ipar elkényelmesedjék. Minden sanda szándék nélkül, puszta tényként írjuk le az alábbit: bizony előfordult már az utóbbi évtizedekben, nem egyszer, hogy X meg Y hazai vállalat tiltakozott a behozatal ellen, ám nem hálálta meg, hogy meghallgatták a kérését: felhagyott egyikmásik keresett termék gyártásával, rontotta a minőséget. Nem szívesen szolgáltatjuk ki magunkat az ilyen cégek kénye-kedvének, ezért szorgalmazzuk például a gazdaságos exportot. Ha ugyanis bővül az ilyen export, több devizánk jut importra is, s ha nem is holnap, de néhány évtized alatt mi is elérhetjük, hogy a hazai iparcikkek összforgalmából mintegy 40 százalékkal, részesedjenek az importcikkek. Ahogy jó néhány, nálunk fejlettebb országnál tapasztaljuk. S okat kell dolgoznunk, s főként okosabban kell gazdálkodnunk „még”, hogy idáig jussunk. A „többi között” át kell alakítanunk iparunk egész szerkezetét előnyben részesítve a húzó iparágakat, a gazdaságosabb, a külföldön is szívesebben fogadott nagy szériákat. Erre törekszenek a különböző kormányprogramok .(az elektronika, a gyógyszeripar, biotechnológia kiemelt fejlesztése), hiszen ez is iparvédelem, méghozzá korszerű iparvédelem — ahogy azt ma tágabban értelmezzük. Magyar László
