Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-09 / 160. szám

1986. július 9., szerda Eltemették Lékai Lászlót Gyászszertartás Esztergomban nemzete érdekeit képviselte. Azon fáradozott, hogy a ma­gyar katolicizmus tekinté­lyét, hazánk jó hírnevét itt­hon és a nagyvilágban egy­aránt öregbítse. A szolgála­tot nemcsak hirdette — gya­korolta is. Egyéniségéből su­gárzott az igaz keresztény humánum, minden megnyi­latkozásában az ember örö­meiről és gondjairól szólt. Mint nagy műveltségű, a mai társadalmi valóságban élő ember felismerte és nagyra értékelte azt a szociális har­móniát, amelyet a mai ma­gyar társadalom valósított meg. Ez volt minden csele­kedetének a kiindulópontja. Lékai László — aki mun­káscsaládból származott, s ezt magas egyházi tisztségei­ben sem feledte el — mé­lyen megértette és magáévá tette a magyar nép társadal­mi és politikai törekvéseit, s tevékenyen segítette azok megvalósítását. Elválasztha­tatlanul egybeforrt népével, vallási közösségével, s nem­csak kiemelkedő egyházi, ha­nem kiemelkedő világi, köz­életi vezetőnek, igazi haza­finak is bizonyult. Koporsó­ja előtt ezért hajtja meg fe­jét vallási és világnézeti meggyőződéstől függetlenül, tisztelettel és kegyelettel az egész magyar nép. Kállai Gyula ezután fel­idézte: — Lékai Lászlónak nagy szerepe volt abban, hogy hazánkban az állam és az egyházak viszonya im­már hosszú idő óta felhőtlen. Alkotmányunk minden ma­gyar ♦ állampolgár számára biztosítja a vallás szabad gyakorlását. Államunk telje­síti ezzel kapcsolatos felada­tát: garantálja polgári lelki- ismereti szabadságát, őrkö­dik annak zavartalansága fö­lött, s ugyanakkor mindenki­től — hívő és nem hívő em­bertől egyaránt — megkí­vánja törvényeink tisztelet­ben tartását. Ez a kölcsönös­ség egyaránt kifejezi az ál­'' lám és az egyház érdekeit. Nemcsak a mi törekvésünk­nek és kitartó munkánknak köszönhető, hogy ez a pél­dás együttműködés és part­neri viszony az állam és az egyházak között létrejöhe­tett. Történelmi jelentőségű szerepe van ebben a magyar egyházak vezetőinek is, akik tevékenységükkel jelentős mértékben elősegítették e jó viszony kialakulását. Végezetül Kállai Gyula azt mondta; Lékai Lászjó mun­kában és küzdelmekben gaz­dag élete lezártával nyugod­jék békében, és éljen tovább népünk emlékezetében! Ezt követően Tóth Károly református püspök a ma­gyarországi egyházak nevé­ben elmondott búcsúszavai­ban egyebek között arról szólt, hogy Lékai László egy nagy múltú egyház legma­gasabb tisztségében is em­berséges, s szerény tüdott lenni. Ügy maradt hű egy­házához, hogy egyidejűleg nyitott és szívélyes volt Ma­gyarország többi vallásos embere iránt is. Vallotta, hogy egyházának jelen kell lennie a nagy történelmi fo­lyamatban — nem akadály­ként, hanem segítőként. Tud­ta : felelősséggel tartozunk népünkért, világnézetre való tekintet nélkül. Felismerte és hirdette, hogy a nemzeti gondok közös gondjaink. Magyar Ferenc, az Új em­ber című lap főszerkesztője búcsúzott ezután a világi hí­vők nevében. Hangsúlyozta: Lékai László sokat fárado­zott azért, hogy a hívő em­berek élethivatásuk, foglal­kozásuk, munkájuk során is tanúságot tehessenek igazi emberségről, mindennapi helytállásról! A gyászszertartás végén elhangzott a Szózat, majd a gyászolók elénekelték a Himnuszt. Ezután a főszékes­egyház kriptájába végső nyughelyére vitték Lékai Lászlót. Ülést tartott a püspöki kar Kegyeletes szertartáson vettek végső búcsút kedden Esztergomban a 76 éves ko­rában elhunyt Lékai László bíborostól, esztergomi érsek­től, a Magyar Római Kato­likus Püspöki Kar elnökétől. A Bazilika előtti téren 9 órától a felravatalozott ko­porsó előtt több ezer gyászo­ló vonult el, megadva a vég­tisztességet. Ezt követően — 11 órakor — kezdődött a gyászszertartás. A szertartáson részt vett Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Cse- hák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese, Miklós Im­re államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. A Vatikánt Roger Etchega- ray bíboros képviselte. Jelen voltak a magyarországi egy­házak és vallásfelekezetek vezető képviselői, továbbá külföldről érkezett katolikus egyházi vezetők. Ott volt a magyarországi diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Jelen voltak Zala, Veszprém, Somogy, Komá­rom megye és Esztergom vá­ros tanácsának elnökei, va­lamint a hazai katolikus in­tézmények, szerzetesrendek képviselői. Fábián János kanonok, fő­egyházmegyei kormányzó üd­vözölte az egybegyűlteket, s felolvasta azt a részvéttáv­iratot, amelyet ÍI. János Pál pápa küldött Lékai László halála alkalmából. A gyász- szertartást 7- több főpap közreműködésével — Franz König nyugalmazott bécsi ér­sek, bíboros, a pápa szemé­lyes képviselője vezette. A szertartás során négy bú­csúbeszéd hangzott el. Paskai László érsek a Ma­gyar Római Katolikus Püspö­ki Kar képviseletében mél­tatta Lékai László főpásztori munkásságát, életútját. Ez a pálya — mondta — Zalalövő- ről indult el, egy vallásos család otthonából, a piarista atyák gimnáziumában,' a veszprémi egyházmegye pap­neveldéjében, majd Rómá­ban, a Német—Magyar Kol­légiumban és a Gergely Egyetemen — jezsuita atyák vezetésével — folytatódott 1934-ig, a pappá szentelésig. Ezt követően Lékai László Veszprémben a papnevelő in­tézetben, ugyancsak ott a püspöki irodán, majd Bala- tonlellén, Zalaszentivánon, Badacsonytomajon tevékeny­kedett. 1972-ben püspökké szentelték, és főpásztor lett a veszprémi egyházmegyé­ben. Innen Esztergomba ke­rült, majd 1976-ban VI. Pál pápa esztergomi érsek-prí­mássá és bíborossá nevezte ki. Főpásztori tevékenysége mellett ízig-vérig magyar ember volt. Szerette népün­ket, hazánkat. VI. Pál pápa engedélyével elkészíttette a Magyarok Nagyasszonya ká­polnáját a római Szent Pé­ter bazilikában, hogy az oda betérőket emlékeztesse a ke­resztény magyar múltunkra. A magyar nép szeretete ve­zette közéleti tevékenységé­ben is. Felelősségteljes fel­adatának tekintette, hogy — az ő szavai szerint — a rea­litás talaján, a kis lépések politikájával, az őszinte dia­lógussal továbbfejlessze az állam és az egyház közötti jó kapcsolatot, amelynek építésében korszakos munkát végzett. Amikor most elbú­csúzunk tőle, összegezzük munkáját, érezzük, hogy az egyben történelem is volt, amely folytatásra vár — mondotta végezetül Paskai László. Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak elnöke szólt ezután az egybegyűltekhez: — Eljöttünk ide mi is, ál­lami és társadalmi szerveze­teink képviselői — mondta —, hogy a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa és kormánya, valamint a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsa, s egész népünk nevé­ben kifejezzük részvétünket, és együttérzésünket Lékai László koporsója előtt. — A Magyar Római Kato­likus Egyház kiemelkedő ve­zetője távozott az élők sorá­ból Lékai László elhunyté­val. Személyében olyan fő­paptól búcsúzunk, aki egész életében egyháza, népe és A Magyar Katolikus Püs­pöki Kar kedden Esztergom­ban rendkívüli ülést tartott, és köszöntötte Paskai László Az esztergomi főszékesegy­házi káptalan dr. Fábián Já­nos kanonokot, a Budavári érseket, aki a püspöki kon­ferencia szabályzatának meg­felelően betölti a püspöki konferencia elnöki tisztét. Mátyás-templom plébánosát főegyházmegyei kormányzó­vá választotta. Új löegyházmegyei kormányzó akikkel sikerült megszerettetni a szakmát Beszélgetés pályakezdő textilmunkás fiatalokkal Tatkás Erzsébet, Nagy Anna Mária, Koralovszki Zsuzsanna és Kovács Margit A textiliparban pályakez­dő fiatalok országos szak­munkásavató ünnepségére július 7-én elkísértük a Bé­késcsabai Kötöttárugyár vég­zős diákjait. Az események­ben gazdag program után — Budapesttől Békéscsabáig — volt alkalmunk beszélgetni az elmúlt három év esemé­nyeiről és a további tervek­ről. A kötőipari konfekciós szakmában a tavasszal meg­rendezett országos versenyen az .1. és 2. helyezést a Béköt tanulói nyerték. Az első he­lyen végzett Erdélyi Ildikó, a Béköt békési telepének szakmunkása nem lehetett jelen, mivel kéthetes NDK- beli jutalomüdülését tölti. A második helyezést nyert Patkás Erzsébettel beszélget­tünk, aki Sarkadkeresztúron lakik, és a Béköt sarkadi te­lepén szakmunkás. — Már az első fizetésemet is felvettem — meséli boldo­gan —, mivel nem kellett szakvizsgáznom; 2500 forin­tot kaptam, de lesz ez még több is. Az általános iskolai osztályfőnököm javasolta, hogy jelentkezzek varrónő­nek, mert a szakkörben ügyesen dolgoztam. Nem bántam meg. A tanárok és a szakoktatók megszerettet­ték velünk nemcsak a szak­mát, hanem önmagukat is. Szigorúak, következetesek és emberségesek voltak ve­lünk. Minden bizalmas dol­got megbeszélhettünk velük, nemcsak szakmai dolgokról. — Maradt a pályán. Mik a tervei? — Folytatom a tanulást, a szakközépben szeretnék érettségizni. Ez háromévi ta­nulást jelent, de vállalom. Aztán látjuk... Én kéthetes siófoki nyaralást kaptam ju­talmul, nagyon örülök a le­hetőségnek. — Én kereskedelmi szak­mára jelentkeztem, de ma már látom — szerencsémre — nem vettek fel — avatkozik a beszélgetésbe Nagy Anna Mária békéscsabai lakos. — Menet közben nagyon meg­szerettem a szakmát. Bár ok­tóberben férjhez megyek, de szeretném elvégezni a techni­kumot, és a Békötöt első és utolsó munkahelyül megje­lölni. Építkezü.nk, és letelep­szünk abban a városban, ahol születtünk és nevelked­tünk. — Én máris szabok-varrok odahaza, divatosan öltözkö­döm — magyarázza Kola- rovszki Zsuzsa csabai lakos. —A Béköt varrodájában dol­gozom- Sok szép olcsó kel­mét lehet vásárolni, és az otthoni varrással sokat gya­korolok, magasabb a telje­sítmény a gyárban. Előre lá­tom, ha gyerekeim lesznek — márpedig nagyon szeretném — mindig divatosan — és olcsón — öltözködnek majd. — Anyukám a Béköt be­dolgozója, így én tudatosan készültem erre a nagyon szép szakmára — veszi át a szót Kovács Margit med- gyesegyházi lakos. — A Bé­köt csabai központjában, a varrodában dolgozom. Kicsi korom óta varrónő akartam lenni, sikerült. De nemcsak rajtam múlott, a tanárok és szakoktatók rendkívüli szor­galommal foglalkoztak ve­lünk. Nem véletlen az 1. és 2. országos versenydíj sem. Az udvarlóm hamarosan le­szerel, mi is kitűzzük az es­küvő napját, és nekivágunk az életnek. De addig is jó visszagondolni az elrepült, és nagyon szépen — jóban, rosszban — együtt töltött há­rom esztendőre, aminek ko­ronája volt ez a felejthetet­len ünnepség Budapesten. Elmondták a lányok azt is, hogy Hajnalné Ősi néni az indulás első évében volt a szakoktatójuk, tőle tanulták meg szeretni a szakmát és az iskolát. Később Virágné Ági néni oktatta őket, aki még az otthoni ruhavarráshoz is mindig szívesen adott jó ta­nácsokat. Sokat tanultak szakmailag Liptákné Ibi né­nitől és Járainé Somogyi Klárától. Osztályfőnökükre, ■Hajtmanné Erzsiké nénire is mindig szívesen emlékez­nek. Beszámoltak a lányok ar­ról is, hogy a Béköt vezetői és munkásasszonyai szívesen fogadták, segítették őket, iz­gultak a vizsgák idején a si­kerért, sokan ott voltak a ballagáson is. És ez nagyon jólesett... Hogy mennyire szívén vi­seli a Béköt vezetősége a szakoktatást, az utánpótlást, mi sem bizonyítja jobban: ebben a nehéz gazdasági helyzetben kiemelten foglal­koztak a szakoktatók fizetés- emelésével, akik korábban munkabérben jóval keveseb­bet kaptak, mint az elméletet oktató tanárok. Egyébként a vállalatnál az idén kötő-, kötőipari konfek­ció, valmint kötő- és varró­gépműszerész szakmában összesen 62-en szerezték meg a szakmunkás-bizonyító ványt. Ary Róza Nyolcvan éve született Bálint György „Bent a forgatagban...” A modem magyar publi­cisztikának egészen kima­gasló eredményei vannak. Elég talán felidézni Ady Endre és Kosztolányi Dezső ez irányú tevékenységét. Ök azonban elsősorban szépírói munkásságukkal lettek klasszikusok, Bálint György azonban nagyon hamar fel­adta az ifjúkori versírást, s publicistaként vált a magyar kultúra egyik legjelentő­sebbjévé. Ez a műfaj az utó­kor, a klasszicitás szempont­jából mostohagyereknek szá­mít, hiszen az író a napila­pok mindenkori lehetőségei­nek megfelelően dolgozik, s éltetője az aktualitás. A nagy tehetségek azonban minden műfajban jelentősét tudnak alkotni. Bálint György is a napi aktualitá­sokhoz kötődött, de mivel mindig . igazmondásra és őszinteségre törekedett, mi­vel a tárgyilagos ítélőképes­ség soha sem hagyta el őt, írásainak nemcsak történeti értéke van. Bár az sem megvetendő, hiszen nem akármilyen korban írta mű­veit; az 1927. és 1940. közöt­ti időszak az európai és ezen belül a magyar társada­lomnak is rendkívül fontos része. Bálint György művei ma is megcsapnak frissességük­kel, érvényességükkel. Tud­juk. hogy tévedhetetlen em­ber nincs, mégis az ő mű­veit olvasva szinte alig ta- találkozunk tévedéssel. Mindez nyilván nemcsak tár­gyilagos igzamondásra tö­rekvésének köszönhető, ha­nem széleskörű műveltségé­nek, marxista vértezettségé- nek is. Az 1906. július 9-én buda­pesti értelmiségi családban született Bálint György a tájékozódás és tanulás kez­deti évei után hamar kiala­kította a maga világszemlé­letét, s ehhez élete végéig ragaszkodott. Közösségi szemléletű publicista volt, aki a társadalmi elkötelezett­séget alapkövetelménynek tekintette. Olyan korban, amikor a visszahúzódás a magánélet köreibe még a legjobbak közül is sokakat megérintett, amikor a szelíd társadalombírálat is könnyen megkapta a kommunistagya­nús minősítést, nem is volt olyan magától értetődő Bá­lint György írói bátorsága. S ráadásul az elkötelezettsé­get ő nem valamiféle általá­nos, csak elvi szinten érvé­nyesítendő tartásnak gondol­ta, hanem a napi munkában jelentkező követelménynek. A lényeget tekintve volt tántoríthatatlanul elkötele­zett: a dolgozó néptömegek valódi érdekeinek képvisele­tében. Ez a magatartás segí­tette őt abban,’ hogy elsők között váljon nálunk a nép­frontpolitika harcos képvise­lőjévé, s ezzel összefüggés­ben: következetes antifasisz­tává. S antifasizmusában is mentes maradt az egyolda­lúságtól, az elfogultságtól. Közismert, hogy a magyar népfrontmozgalom kibonta­kozását mennyire gátolta a progresszió megosztottsága. Ennek egyik kiélezett jele volt az úgynevezett népi-ur­bánus ellentét. Bálint György mindkét táborban látta az értéket, s látta a tévedéseket. Világos ítélőképessége a harmincas évek egyik leg­jobb szemű kritikusává tette. Bár a Nyugat nagyjait is ér­tékelte, elsősorban saját nemzedéke érdekelte, s fel­fedezésekre is itt volt leg­inkább módja. Érdemes ki­emelni azt, ahogyan József Attilával foglalkozott. Isme­retes, hogy József Attila fo­gadtatása általában elutasító volt. Vonatkozik ez például az 1932-es Külvárosi éj cí­mű kötetre, amely pedig a naggyá vált köitő jelent­kezése. Bálint György mind­össze egy gépelt oldalnyi kritikája minden mondatá­ban fontos és figyelemre méltó állításokat tartalmaz az átala már ekkor nagyra értékelt költőről. Cikkét az­zal a felismeréssel zárja, hogy: „Ezek azok a versek, amelyeket sokszor olvas el az ember, és végül azon veszi észre magát, hogy kívülről tudja az egyes strófákat.” Később is kritikával követi József Attila megjelenő könyveit. 1939-ben már így írt: „Azt hiszem, ő volt a háború utáni nemzedék leg­nagyobb magyar költője.” Ma már közhelyesek ezek az állítások, de éppen ez bizo­nyítja Bálint György félel­metesen jó irodalmi ízlését. S József Attila mellett hi­vatkozhatnék Radnóti Mik­lósra, másik kedves költőjé­re, aztán Nagy Lajosról, Ily- lyés Gyuláról, Veres Péter­ről írt cikkeire is. Egy alkalommal Tolsztojt olyvasva fogalmazta meg, ta- |lán legszebben írói-emberi hitvallását: „Ott maradni a helyszínen, részt venni, mé­lyen bent dolgozni a min­dennapi élet közepén, napi problémákkal szemben érvé­nyesíteni az eszmét, a rész­leteken keresztül törni az utat a cél felé — nem pedig félrehúzódni és a távolból tanítani. A lemondás hamis szerénység: aki a világról le­mond, az lemond a küzde­lemről is. Elvonultan köny- nyű hűnek maradni az elv­hez — bent a forgatagban kell hűnek maradni hozzá, az a nehéz, és az az igazi.” (Szergej atya példázata, 1935.) Bálint György a felvállalt eszmét érvényesítve élt mindvégig. A fasizmus ter­jeszkedése kiütötte a kezé­ből a tollat. Szervezkedés vádjával letartóztatták, majd munkaszolgálatra hurcolták. 1943. január 21-én halt meg Ukrajnában. Műve és a be­lőle sugárzó magatartás azonban ma is él és hat. Vasy Géza SZOT-Odülü főiskolai kollégiumban Nagycsaládosok SZOT-üdü- lőjeként működik a nyári időszakban a Győri Közleke­dési és Távközlési Műszaki Főiskola Duna-parti kollé­giuma. Az idényben összesen négy turnust fogad, 500-500 beutalttal. A turnusok 10 naposak. Minden család ön­álló, két lakószobás, fürdő­szobás lakrészt kap. Ellátá­sukról a SZOT üdültetési normájának megfelelő szín­vonalon a Nyugat-magyaror­* szági Vendéglátó Vállalat gondoskodik. A beualtak kedvezményes bérletet kap­nak a győri uszodába, a ter­málfürdőbe, de a kollégium közvetlen közelében lévő Duna-parti szabadstrandon is fürdőzhetnek. Kirándulá­sokat szerveznek számukra Pannonhalmára, a Hanságba és Szigetközbe. Az első csoport kedden ér­kezett meg az üdülőkollégi­umba.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom