Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-09 / 160. szám

NÉPÚJSÁG 1986. július 9., szerda Július 19—27, Szarvas Új Tükör-klubok országos találkozója Ismét egy országos rendez­vénynek lehet házigazdája Békés megye: július 19. és 27. között a szarvasi kem­ping ad otthont az Űj Tü­kör-klubok jubileumi, tizedik országos találkozójának. A klubmozgalomról, kialakulá­sának körülményeiről kér­deztük F. Nádor Marát, a Lapkiadó Vállalat főosztály- vezetőjét, az Űj Tükör klub­mozgalom szervezőjét. — Kérem, mondja el, ho­gyan alakultak ki ezek az úgynevezett Üj Tükör-klu­bok! — Amikor tíz esztendővel ezelőtt úgy döntött a Lap­kiadó Vállalat, hogy tömeg­lappá akarja tenni az Üj Tükör című közművelődési hetilapot, született az ötlet: a lap profiljához is igazodó bázist lenne jó kialakítani. Akkoriban érkezett el ha­zánkban is az ifjúsági klub­mozgalom a csúcspontra. Kézenfekvő volt tehát, ho­gyan kezdjünk hozzá. Az sem volt titok, hogy ezzel is a lap terjesztését akartuk elősegíteni, előfizetőket to­borozni. Nos, a talán a vi­déki városokban, települése­ken is ismert nevű budapesti Jókai Klub felhívására mind több művelődési ház jelent­kezett és egymás után szü­lettek meg, alakultak később közösségekké azok a klubok, amelyek felvették az „Üj Tükör” nevét. Az olvasószol­gálat módszertani segítséget nyújtott, de — úgy gondo­lom — az sem volt mellékes, hogy más, egyéb helyről megszerezhetetlen támbga- tást is tudtunk nyújtani. — Melyek voltak ezek? — Hamarosan a hazai elő­adóművészeti élet legneve­sebb képviselői vállalták, hogy különböző esteket, programokat adnak közvetí­tésünkkel. Ezekért a rendez­vényekért a klubok lényege­sen kevesebbet, vagy egyál­talán nem fizettek, fizetnek. Ma körülbelül félszáz ilyen Űj Tükör-klubunk van az országban. S hadd tegyem hozzá: ez a hálózat még egy, szerintem igen fontos műve­lődéspolitikai célt is' szolgál. Nevezetesen: nem kevesen vannak olyanok, akik példá­ul ennek keretében ismer­kedtek mgg a művelődés ér­tékeivel, vált mindennapivá számukra az olvasás. Mun­kásszállásokon, apró kis fal­vakban is szép számmal vannak ilyen klubok. — Ha jól tudom, Békés megyében is több ilyen klub működött. — Szívesen emlékezem a békési Körös és a békéscsa­bai Gyopár klubokra. A kü­lönböző pályázatokon, akci­ókban szinte mindig a nyer­tesek között, így tehát az or­szágban a legjobbak között lehetett ezeket a közössége­ket találni. — Ez azt is jelenti, hogy a rendezőknek nem véletle­nül esett a választásuk Bé­kés megyére, amikor hely­színt kerestek az országos ta­lálkozónak? —• Feltétlenül! Meggyőző­désem, hogy a találkozón részt vevő fél ezer klubtag — tizen- és huszonévesek, középkorúak — jól • érzi majd magát, ehhez a helyi szervezők minden feltételt biztosítanak. N. L. Velence, Balatonszemes, Siófok, Zemplén, Berlin, Brandenburg, Guben, Riga Nyaraló szakmunkástanulók Aggasztó statisztika? Most, mikor minden fórumon arról hal­lunk, hogy a demográfiai hullám elérte a középiskolákat, felkapjuk a fejünket, ha beiskolázási gondokkal küszködnek vala­hol. S a battonyai Mikes Kelemen Gimná­zium és Szakközépiskola igazgatójának, Formanek Istvánnak írásos beszámolójá­ban, s szóbeli kiegészítőjében éppen ilyen gondok merültek fel a battonyai nagyköz­ségi pártbizottság végrehajtó bizottsági ülésén. * * * ... Holott az intézmény személyi és tár­gyi ellátottsága sokat javult az elmúlt idő­szakban. A mintegy 370 diák oktatásáról, neveléséről 38 fős tantestület gondoskodik. A néhány üres pedagógusi állás betöltésére van remény, így a jövőben talán sikerül csökkenteni a jelenleg aggasztó méreteket öltött túlóraszámot. Az angol nyelv és né­hány fakultációs tantárgy tanítását külső óraadók alkalmazásával biztosítják. Leg­nagyobb gondot a kollégiumi nevelőtanári állás betöltése jelenti. Mint a vb-ülésen is elhangzott, a pedagógusellátottság biztosí­tásának ma már nélkülözhetetlen feltétele a szolgálati lakások megléte. Nos, e terü­leten is nagyot léptek előre Battonyán, s bizonyára az eddigi segítőkészségre ala­pozzák optimizmusukat a nevelői állások betöltésének kérdésében. * * * A tárgyi ellátottság sem mondható rossznak. A 16 osztályos középiskolának jelenleg 11 szaktanterme és 15 tanterme van. (A 15-ből négyet az év elején adtak át.) Megoldandó feladatot a tantermek szétszórtsága, illetve az ebből adódó kihasz­nálatlanság jelent, melyet néhány terem átminősítésével — szaktanteremről osz­tályteremre és fordítva — valósíthatnának meg. Az iskolában növénytermesztő gé­pész és műszergyártó, karbantartó szak­mát tanítanak. Ehhez lakatos-, kovács-, gépjármű-villamossági- és hegesztő-műhe­lyekkel, valamint gépcsarnokkal „vértez­ték fel magukat”. Természetesen a tanu­lóknak lehetőségük van a bázisüzemek szerelőműhelyeibe is bejutni. A növénytermesztőgépész-képzésben közreműködő üzemekkel — különösen a Battonyai Petőfi Tsz-szel és a Kevermesi Lenin Tsz-szél — a kapcsolat jó. A szak­ma oktatásához a tárgyi feltételek 70 szá­zaléka adott. A meglevő géppark fejlesz­tése, szinten tartása folyamatos feladat. A műszergyártó és karbantartó szakma oktatásának legfőbb gondja, hogy az ehhez nélkülözhetetlen műszerek egy részét nem lehet a kereskedelemben megkapni. E kép­zésben, s a tárgyi feltételek kialakításában jócskán segít a Magyar Optikai Művek Battonyai Gyáregysége, amely a gyakor­lati oktatás egy részét saját erőből végzi. Az előbb említett beszámoló kitért arra is, hogy a közismereti tárgyak tanításához szükséges eszközök adottak. Az idén sike­rült képmagnetofont vásárolniuk, s nem ismeretlen a diákok előtt a számítógép sem. * * * Miért van akkor mégis, hogy a gimná­ziumi osztályokba évről évre csupán 20—25 fiatal iratkozik be, s a szakközépiskolai osztályok közül a műszergyártó és kar­bantartóban 30, a növénytermesztő gépész osztályoknál pedig 20 körül alakul az in­duló osztályok létszáma? A kiegészítést követő hozzászólások mindenesetre megpróbáltak e kérdésre vá­laszt adni. Leszögezték, hogy az oktató-ne­velő munka kielégítő, s mint a fentiekből kiderül: személyi, tárgyi feltételek alapján sem áll az utolsók között a battonyai is­kola. Profilváltásra lenne szükség? Netán nagyobb lokálpatriotizmust várjanak el az általános iskolai nevelőktől, s a szülőktől, akik nem egyszer a gyerek akarata ellené­re erőltetik más településen a továbbta­nulást? Vagy a középiskola nem elég nyi­tott, s vonzáskörzetében jobb • kapcsolat- rendszert kellene kialakítani az általános iskolákkal? Biztos recept — mint ezen a vb-ülésen is bebizonyosodott — nincs. Ám ha a sta­tisztikára odafigyelnek, ha jól képzett szakembereket bocsátanak ki, illetve, ha növelni tudják a felsőfokú tanintézetekbe felvettek arányát, bizonyára előbb-utóbb a beiskolázási gondokon is túllépnek. A tantestület szakmai képzettsége, pedagó­giai egysége — mint a résztvevők is meg­állapították — garancia lehet arra, hogy a Mikes Kelemen Gimnázium visszanyerje régi jó hírnevét, vonzását. '- Nagy Ágnes I Ismerje meg Hz országos közművelődési központ művelődéskutató intézetét Nyaranta a SZOT meg­szervezi a szakmunkásta­nulók üdültetését is. A csaknem 200 ezer szakmun­kástanuló tíz százaléka üdülhet idén SZOT-beutaló- val. Legtöben egyhetes tur­nusokban a balatonszemesi és a velencei Express-kem- pingtáborban pihenhetnek június 22-től augusztus 16- ig. A szakmunkástanulók a középiskolásokkal együtt nyaralnak, mindkét helyen négyágyas Graboplast-sát- rakban helyezik ei őket. A fő programot a fürdés jelenti, de emellett lehető­ség nyílik gyalogtúrákra, autóbusz-kirándulásokra, sportolásra és különböző vetélkedőkre. Esténként diszkóban is szórakozhat­nak. Előadóművészek, szí­nészek, újságírók, sporto­lók keresik majd fei a ba­latonszemesi és a velencei tábort. Többnyire késő dél­után tartják az irodalmi és a folklórműsorokat, vala­mint a politikai fórumokat, míg a vacsora utáni órák többnyire a könnyűzenei műsoroké, filmvetítéseké és a tévézésé. Ezeken kívül még mindkét tábor külön Osika Messziről jött ember azt mond, amit akar. Arról, amiről akar. Teszem ezt a csabai posta előtti ivókút- ról, sőt Osikáról, a rajta billegő szoborról. Többen a messzirö jöttek közül azt mondják: szép. A morgó, dünnyögő csabaiak hiszik is, nem is; $Le belenyugsza­nak. Fölöttébb előnyös tu­lajdonságuk ez. Volt egyszer egy angya­los kút a nosztalgikusan boldog időkből, amikor még vízvezeték és csatornázás olyan elképzelhetetlen volt itt, mint ma a komputer- technika. Századfordulós tucatáru volt, gyanúsan klerikális tartalommal. Hát istenem... szétver­ték. Aztán többen is emle­getni kezdték múltunk egy önköltséges programokat is kínál. Autóbusz- és hajóki­rándulásokra lehet jelent­kezni, ezekről a helyszínen tájékozódhatnak a fiatalok. Balatonszemesen turnu­sonként 640, Velencén 140 szakmunkástanuló nyaral­hat, mindkét helyen koedu­kált csoportokban. Nemcsak egyhetes beuta­lásra nyílik mód a Balaton mellett; Siófokon a közvet­len vízparti fekvésű SZOT- szakmunkásüdülőben 12 na­pos turnusokban pihenhet­nek a fiatalok, csoporton­ként 300 fő. Az erdei sétá­kat és a kirándulásokat kedvelő fiatalokat a zempléni fenyvesek között fekvő» új­hutai SZOT szakmunkásta­nuló-üdülő várja, ahova csoportonként 70 fiút és 40 leányt várnak. Korábban vadászkastély volt az az épület, amelyben elhelyezik őket.. A többágyas hálóter­meken kívül a társalgóban színes tv, társasjátékok, a szabadban kisméretű fut­ball-, röplabda-, tekepálya és pingpong nyújt szórako­zást. A környéken erdei gyalogtúrákra van lehető­ség, ezért a beutaltak ennek színfoltjaként. Meg aztán az angyalok is fölöttébb homályos képzetté váltak a praktikus csabai fejekben. Közben mocorog a városte­remtés vágya: szobrokkal is tegyük lakályossá, szín­vonalassá ezt a települést. Osika születése elhatároz­tatott. Álljon a városköz­pontban az ominózus „sé­tálóutca” bevezetőjeként, díszítsen egy ivókutat (szö­kőkúthoz már egyszer nem volt szerencsénk!), emlé­keztessen a múltra, az ár- tézi kutakra. A pályázati kiíráson csabai művész nem futott be, nyert egy fiatal szobrásznő. Nagyon fiatal volt: Osikának szár­nyakat is álmodott. Szép az álom, más a valóság: a szárnyak lobogó sállá vál­toztattak. A tekintélyes képzőművé­szeti zsűri ezt tudomásul vette, de Osika testtartása és arca maradt enyhe fo­megfelelő öltözetet, tréning­ruhát, túracipőt vigyenek magukkal. Szerveznek egész napos autóbusz-kirándulást is Sárospatakra. Külföldön is üdülhetnek a szakmunkástanulók. A szak­mai és tanulmányi verse­nyek legjobbjai a Berlin közelében lévő tóvidéken az NDK szakszervezeti köz­pontjának, az FDGB-nek ifjúsági táborában, Ferch- ben kéthetes jutalomüdülés­ben részesülnek. Itt tíz-ti- zenkét ország fiataljaival együtt tölthetik a tizennégy napot. Ugyancsak az NDK-ban, Brandenburgban, valamint a lengyei határszélen fekvő Guben városkában is üdül­hetnek a fiatalok. Ezenkí­vül eljuthatnak a Lett Szovjet Szocialista Köztár­saság fővárosába, Rigába is. A beutalókat a szakmai központok, a szakmunkás- tanulók létszámával arányo­san kapták meg, s ezeket az alapszervezetek a tanulás­ban és a munkában legjob­ban kitűnt fiataloknak ad­ják oda. B. J. kúan testi és értelmi fo­gyatékos; ehhez a modern és magas esztétika nevében ragaszkodtak. A városatyák kétségek között hányódtak, a magas esztétikummal felfegyver­zett zsűri érezve az ingado­zást, magabiztosan agitált. A szobor elkészült. Elhe­lyezése után még egyet iga­zítottak rajta: nem nézett a megadott irányba. Kikövez­ték a kutat, kellő késéssel kivonult a kertészet. Köz­ben morgott a közvéle­mény. .. Aztán az ülőkén megjelent az első nyugdí­jas, az első egymást faló kamasz szerelmespár. Foly­ni kezdett a viz a kútból, majd elromlott, aztán újra folyt. Osika bronzarca pati- násodott, hókon csapott po- fikája megszépült, vagy hozzászoktak. Fél lábával , tényleg lebegni kezdett Osika hazaérkezett. V. N. L. Az intézet alapítási éve 1980. A cél: a kultúra kuta­tása Magyarországon. Művelődést kutatni? A föld mélyében az olajat, a történelemben a tényeket, az emberi testben a betegsé­geket, a versben az értelmet, vagy zsebünkben egy húszast a hó végén, azt igen, azt le­het kutatni — gondolná az ember. No, de művelődést? Hiszen nem lehet olyan bo­nyolult folyamat a világ- egyetem mozgása, mint egy zenemű befogadásának, egy könyv megemésztésének, vagy egy film megértésének a folyamata. Mert ugyan ki mondhatja meg pontosan, hogy a tegnap esti tévéfilm­ből mi marad meg bennünk? És ami megmarad, miféle gondolattá válik — ha vá­lik — holnapután? És befo­lyásolja-e az életünket, a cselekvésünket, a munkán­kat? Mert hogy egy-egy mű­ből alkalmasint több marad a fejünkben, mint ami amúgy is benne van, az bi­zonyos. És nemcsak azért, mert Hidy Péter, az Országos Közművelődési Központ Mű­velődéskutató Intézetének az igazgatóhelyettese is ezt mondja, de a tény miatt is: a műveltebb munkás mun­kája termelékenyebb, a mű­veltebb embernek tökélete­sebb az érdekérvényesítő és a kapcsolatteremtő képessé­ge. Ám éppen azért, mert még a paradicsomi jólétet terem­tő kőolajnál is fontosabb és hosszú távon értékesebb a kiművelt emberfő, különböző országok joggal kíváncsiak a kultúra elsajátításának fo­lyamatára. Csak ennek tu­datában hozhatnak ugyanis olyan törvényeket, alkothat­nak olyan jogszabályokat, és adhatnak ki olyan rendele­teket, amelyek nem íróasztal melletti okoskodások, hanem tények alapján születnek. Ezért terjedt el mintegy másfél—két évtizeddel ez­előtt a kultúrakutatás az egész világon. Szerencsére ezen a kutatási területen a hazai eredmények is a leg­első vonalba tartoznak, rész­ben a Művelődéskutató Inté­zet jóvoltából, amely Vitányi Iván vezetésével végzi mun­káját. Részben, mondom, mert efféle tevékenység fo­lyik a Tömegkommunikációs Kutatóközpontban, a Társa­dalomtudományi Intézetben és például az egyetemeken is. — Miben különbözik a mű­velődéskutató intézet a töb­bitől? — Minket nemcsak az fog­lalkoztat, hogy hányán né­zik meg ezt vagy azt a té­véműsort, hányán és miért olvasnak egy bizonyos köny­vet, kik mennek múzeumba, és mindezt az állampolgárok iskolai végzettsége hogyan befolyásolja — mondja Hidy Péter a Corvin téri épület­ben. — Persze az is, ha segít megvilágítani a művelődés folyamatát. A mi kérdéseink között effélék szerepelnek: hogyan áll össze egységes egésszé, az élet részévé, vi­lágképpé a tévé, a mozi, a színház és a többi élmény. Hogyan kerülnek kapcsolat­ba az emberek a kulturális értékekkel? Milyen az or­szág ama kétharmadának a kultúrája, akiket nem szok­tunk a művelődök közé so­rolni, mert nem látogatják a hivatalos kulturális intézmé­nyeket? Hogyan jellemezhet­jük a különböző életkorú, ne­mű, társadalmi rétegű em­berek műveltségét? — Miképpen lehet mindezt mérni? — Ugyanúgy, ahogy a tár­sadalomtudományi kutatások során általában. Kérdőívek­kel, beszélgetésekkel, megfi­gyelésekkel, és mindezek eredményeinek összegezésé­vel. Van olyan kutatónk, aki szinte együtt él azzal a cso­porttal, amelyiket meg akar­ja ismerni: például fiatalok­kal. vagy egy. falu népével, egy háztömb lakóival. Külön­ben hogyan írhatná le az al­kohol kulturális szerepét, mint Ambrus Péter tette, vagy a szívósan továbbélő hagyományokat, mint Mátyus Aliz? — Melyek voltak az elmúlt hat év legeredményesebt^ku- tatásai? — A már említett néhány tárgyon kívül megvizsgáltuk például az ország kulturális intézményekkel való ellátá­sát. Ez nemcsak a művelő­dési házak és a mozik ösz- szeírását jelentette, hanem a teljes infrastruktúra felmé­rését két megyében a kocs­mától az útviszonyokon át a templomig, mert mindez a művelődés lehetőségeinek meghatározója. Külföldi in­tézetekkel összehangolt csa­ládkutatást végeztünk arról, hogyan befolyásolták a csa­ládokat a nagy történelmi váltások; milyen a családon belüli kultúraelsajátítás. Kér­déseinkre többek között len­gyel, litván, görög, francia, olasz és kanadai kutatókkal közösen kerestük a válaszo­kat. — A kutatások eredménye­it hasznosítja-e a kulturális irányítás? — Az intézetet a legtöbb esetben bevonják a művelő­déspolitikai döntések előké­szítésébe. De hogy a taná­csainkból, kutatási jelentése­inkből mennyit használnak fel, az változó. Biztatóbb, hogy felfedezéseink lassan bekerülnek az egyetemi tan­anyagba, és így leendő nép­művelők révén a gyakorlati életbe. Ez persze nem azt je­lenti, hogy receptet adunk a művelődés különböző bajai­nak elmulasztására. Mi leg­feljebb diagnózissal szolgál­hatunk, a terápií minden szakembernek a ' helyszínen kell megtalálnia. Tancsik Márt i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom