Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-08 / 159. szám

a 1986. július 8., kedd TELEX • BERLIN Hétfőn délelőtt Berlinben plenáris üléssel megkezdte munkáját a Magyar—NDK Gazdasági és Műszaki-Tudo­mányos Együttműködési Bi­zottság 24. ülésszaka. A ta­nácskozáson a delegációkat Marjai József, illetve Wolf­gang Rauchfuss miniszterel­nök-helyettesek vezetik. Az együttműködési bizott­ság magyar tagozatának el­nökét, Marjai Józsefet ugyan­csak hétfőn délelőtt az NDK minisztertanácsának épületé­ben fogadta Willi Stoph kor­mányfő. A baráti légkörű ta­lálkozón, amelyen áttekintet­ték a két ország kapcsolatai­nak több időszerű kérdését, jelen volt Wolfgang Rauch- fuss, valamint Roska IstváA, berlini magyar nagykövet. • HÓMA Amintore Fanfani, az olasz szenátus elnöke hétfőn Ró­mában megkezdte tanácsko­zásait az olasz parlamentben képviselt pártok vezetőivel. Fanfanit Francesco Cossiga elnök péntek este bízta meg azzal, hogy próbálja meg ki­puhatolni a kormányválság megoldásának eddig még ki­derítetlen lehetőségeit. Fanfani a tanácskozásokat a kisebb pártok delegációi­val kezdte, majd a szocialis­ta párt, a kommunista párt és a kereszténydemokrata párt képviselőivel találkozik. • LONDON Elhalasztotta e hétre ter­vezett dél-afrikai utazását Sir Geoffrey Howe brit kül­ügyminiszter, ehelyett Zam­biában és Zimbabwében tesz látogatást — közölte hétfőn a londoni külügyminisztéri­um. Howe soros EGK-elnöki minőségében, a nyugat-eu­rópai közösség megbízásából indult volna e hét elején Dél-Afrikába, hogy megpró­bálja kieszközölni a feketék és a fehér kormányzat kö­zötti párbeszéd megkezdését. A hét végén azonban mind a fekete többség képviselői, mind pedig a pretoriai kor­mányzat vezetői közölték, hogy jelenleg nem kívánnak találkozni a brit politikussal. • MANILA Helyi idő szerint hétfőn hajnalban Manilában meg­adta magát a kormányerők­nek kétszáz katona, aki Mar- eos volt elnök híveit támo­gatta a vasárnapi puccskísér­letben. A magát alelnöknek kikiáltó Arturo Tolentino sok katona és polgári személy még mindig a vasárnap meg­szállt hotelben tartózkodik. A lázadást vezető Tolentino ki­jelentette: tárgyalni akar Corazon Aquino kormányá­val. Arturo Tolentino, aki Mar­cos volt elnök kormányának külügyminisztere, majd a csalásokkal tarkított válasz­táson alelnökjelöltje volt, vasárnap a megbuktatott diktátor „alelnökévé” kiál­totta ki magát, és „ellenkor­mányt” alakított. Corazon Aquino, a Fülöp-szige- tek elnökasszonya Manilától «90 mérföldre sajtóértekezletet tart azután, hogy Fendlnand Marcos volt államfő hívei meg akarták buktatni fTelefotó) Várkonyi Péter az NSZK-ban tárgyal Dr. Helmut Kohl, az NSZK szövetségi kancellárja hétfőn délben fogadta dr. Várkonyi Péter külügymi­nisztert, aki Hans-Dietrich Genscher alkancellár és külügyminiszter meghívására hivatalos látogatáson tartóz­kodik az NSZK-ban. A szívélyes légkörű meg­beszélésen áttekintették a nemzetközi élet időszerű kérdéseit, így a leszerelés és az európai biztonsági és együttműködési folyamat feladatait, témakörét, vala­mint a kétoldalú kapcsolato­kat. Megerősítették, hogy mindkét kormány határozot­tan törekszik a kapcsolatok bővítésére és a politikai párbeszéd elmélyítésére. A nap folyamán dr. Vár­konyi Péter ' megkezdte tár­gyalásait Hans-Dietrich Genscherrel, nyugatnémet Kollégájával, s mélyreható megbeszéléseket folytatott vele a nemzetközi helyzet problémáiról. Hasonló téma­kört öleltek fel tárgyalásai dr. Hans-Jochen Vogellel, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) helyettes elnöké­vel, az SPD parlamenti cso­portjának elnökével. A magyar külügyminiszter később a nyugatnémet szö­vetségi gyűlés (Bundestag) épületében látogatást tett dr. Philipp Jenningernél, a Bun­destag elnökénél. A felek megvitatták a két ország parlamentjei és törvényhozói között örvendetesen fejlődő, széleskörű együttműködés to­vábbi lehetőségeit. Dr. Várkonyi Péter dél­után tárgyalt a zöldek párt­jának több vezetőjével, így Brigitte Bertholddal és Ul­rich Fischerrel, az elnökség tagjaival, valamint Otto Schily és dr. Sabine Bard parlamenti képviselőkkel. A tárgyalásokon jelen volt dr. Horváth István, a Magyar Népköztársság bonni nagy­követe. A délutáni órákban folyta­tódtak a nyugatnémet—ma­gyar külügyminiszteri tár­gyalások. Hans-Dietrich Genscher és felesége este a bonni Stei- genberger nagyszállóban díszvacsorát adott dr. Vár­konyi Péter és felesége tisz­teletére. Mitterrand Moszkvába érkezett Francois Mitterrand, a Francia Köztársaság elnöke — felesége társaságában — hétfőn hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének meghívására. A francia államfőt és fele­ségét a moszkvai repülőté­ren Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke és felesége, Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, szovjet külügyminiszter és felesége, valamint más hivatalos sze­mélyiségek fogadták. Mint a TASZSZ jelentette, a repülőtéri fogadtatást kö­vetően a baráti ország veze­tője a Kremlbe hajtatott. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára hétfőn a Kremlben fogadta Francois Mitterrand-t, Franciaország államfőjét. Hétfőn a moszkvai Kreml­ben találkozott Mihail Gor­bacsov, az SZKP KB főtit­kára és Francois Mitterrand francia köztársasági elnök. A találkozó során folytat­ták azt a politikai párbeszé­det, amelyet a múlt évben, Párizsban kezdtek meg a to­vábbra is feszült világhely­zet legfontosabb problémái­ról, a feszültség enyhítésének szükségességéről. Mihail Gorbacsov tájékoz­tatta Francois Mitterrand-t a Szovjetunió külpolitikájának ama legfontosabb célkitűzé­seiről, amelyek ezt a politi­kát a jelen időszakban meg­határozzák. Érvekkel meg­alapozta és alátámasztotta az utóbbi időben tett javasla­tokat, és lépéseket, amelyek a nemzetközi helyzet norma-, lizálására irányulnak. Áttekintették a jelenlegi helyzet kialakulásának okai­val kapcsolatos érveket is. Külön figyelmet szenteltek a fegyverkezési hajsza meg­szüntetése lehetőségeinek. Mindkét részről kifejezték azt a meggyőződést, hogy ezen a területen is lehetsé­gesek a kedvező irányú vál­tozások. Mihail Gorbacsov hangot adott annak a remé­nyének, hogy e cél elérését elősegíti Franciaországnak a világpolitika alakításában játszott konstruktív szerepe. A megbeszélések, amelyek fontosságát a felek egybe­hangzóan hangoztatták, érde­kesek, tartalmasak voltak, s a két vezetőre jellemző nyílt­ság, valamint a kölcsönös megértésre való törekvés szellemében, az európai biz­tonságért, a szovjet—francia kapcsolatok állapotáért ér­zett nagyfokú felelősség lég­körében zajlottak. Ezt a fe­lelősséget mindkét politikus átérezte. A véleménycserét Mihail Gorbacsov és Francois Mit­terrand folytatni fogja, köl­csönösen megértve azt, hogy az ilyen megbeszélések konk­rét pozitív eredmények el­érését szolgálják. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége hét­főn a moszkvai Kremlben díszvacsorát adott Francois Mitterrand, a Francia Köz­társaság elnöke és felesége tiszteletére. A vacsorán az elnök társaságában megje­lentek kíséretének tagjai. Szovjet részről Mihail Gor­bacsov, az SZKP KB főtit­kára és felesége, Andrej Gromiko, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke és felesége, Nyikolaj Rizs- kov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke és felesége, továbbá más szovjet vezetők vettek részt. A baráti légkörű díszva­csorán Mihail Gorbacsov és Francois Mitterrand mondott pohárköszöntőt. A 161-es hívójel Katonacsaládban nőtt fel. Nagyapja vasútbiztosító ez­rednél szolgált, apja páncé­los volt, s „valahonnan Oroszországból” egészen Ber­linig nyomult előre a máso­dik világháborúban. A fiú, Alekszandr Vlagyimirovics Ruckoj — a Cskalov Repülő­főiskola, majd a Gagarin Repülőakadémia elvégzése után — pilóta lett. Mint Afganisztánban ide­iglenesen szolgáló repülőtiszt­tel, többször is találkoztam vele. Kissé zárkózott, magá­ról nem szívesen beszél. An­nál többet azonban társairól, azok harci tetteiről. Az ő helytállásáról inkább mások­tól szereztem tudomást. Az afgán 161. gyalogos hadosz­tály parancsnokságán példá­ul elmondtak egy esetet. Éppen a Hoszt környéki ellenforradalmi tábor felszá­molása folyt, amikor a had­műveleti területen, kis ma­gasságban, megjelent egy szovjet repülőgép. A gép fur­csán manőverezett, le-le csa­pott bizonyos pontok felett, mindenképp feltűnően visel­kedett. A hadosztály pa­rancsnoki figyelőállásából kissé szorongva figyelték az eseményeket. Hamarosan rá­jöttek a dolog nyitjára: a szovjet gép a rejtőzött ellen- forradalmi légelhárító üte­geket akarta „szóra bírni”, hogy bemérhesse pozícióju­kat. Ez sikerült is neki. A gép, kis magasságban, hirte­len találatot kapott, Ruckoj nem tudott katapultálni. Alig 280 méter magasságból, oldalról vetette ki magát a gépből, és úgynevezett víz­szintes eséssel ért ejtőernyő­vel földet, az ellenforradal­mi alakulatok közvetlen kö­zelében. Azok lovasai már meg is indultak a szovjet pi­lóta felé... Az afgán hadosztálynál ezt már nem nézhették tétlenül. Azonnal mentőhelikoptert indítottak útnak, amely sike­resen ki is mentette a külö­nös ejtőernyős ugrástól még kissé kábult szovjet pilótát. Az ellenséges légvédelmi üte­gek felfedték magukat, s a szovjet légierő gépei meg­semmisítő csapást mértek rá­juk ... Ruckoj, amikor ezt el­mondtam neki, nagyokat hallgatott, legfeljebb egyet- kettőt bólintott. — Előfordul az ilyesmi. Ilyenkor az em­ber csak arra gondol, hogy a kapott feladatot minden­képpen teljesítenie kell — mondta kimérten. A száraz­földi és légierő együttműkö­désének fontosságáról beszél­ve elmondta, hogy egy alka­lommal útbiztosító őrjáratuk az ellenség bekerítésébe ke­rült. Mintegy húszán voltak igen szorongatott helyzetben, nagyon nehéz terepen. Ek­kor hajtottuk végre a „ring- lispil akciót” Vadászgépek vízszintes körrepüléssel meg­közelítették aÁkritikus pon­tot, védelmük alatt leszáll­tak a helikopterek és a szo­rult helyzetben lévő szovjet járőrt sikerült kimenteni. A járőrparancsnok egy Guszev nevű hadnagy volt, akivel később sokszor találkoztam, de nem tudtam, hogy az ő életét mentettük meg. Egyszer — mondja Ruckoj — biztosító repülésben hal­lom, hogy a föld kérdezi: fi­úk, ki fedez minket? A 161- es válaszoltam. Te vagy, pa­rancsnok?-— hallok egy ör­vendező hangot. — Hiszen te mentetted meg az életemet! A 161-es hívójel annak idején a páncélos apa hívó­jele volt. Ezen érintkezett a többi harckocsizóval. A fiú tehát ezt választotta saját hívójeléül. Véletlenek egy­beesése, hogy az életét meg­mentő katonák a 161-es af­gán hadosztály kötelékébe tartoznak. Az afgán hadosztálynál sem tudták természetesen, hogy név szerint annak ide­jén kit mentettek meg. Ki volt a szovjet repülőtiszt, aki bátorságával nagyban hozzá­járult a Hoszt környéki el­lenforradalmi erőd sikeres megsemmisítéséhez. Abdel Szadek törzskapitány elém vezette azt az öt afgán ka­tonát, akik Ruckoj megmen­tésében részt vettek. Elbe­szélésükből megérthettem, hogy ők semmi különöset nem tettek, fedeztek, majd megmentettek egy szovjet embert, aki nehéz helyzetbe került. Amikor pedig meg­mondtam nekik, hogy Alek­szandr Vlagyimirovics Ruc­koj kiheverte sebesülését, és ismét az arcvonalon van, nagy örömmel fogadták a hírt, és egymás szavába vág­va kijelentették, hogy na­gyon szeretnének találkozni vele. G. Bajkov Voksszámlálás Tokióban Az eredmények hivatalos ismertetése még hátra volt, de az ünneplés már elkezdő­dött Tokióban. Nakaszone Ja- szuhiro miniszterelnök, párt­ja győzelmét bejelentve azt hangoztatta elsősorban, hogy „földcsuszamlásszerű” sikere révén az évtizedek óta meg­szakítás nélkül kormányzó li­berális demokrata párt is­mét abszolút többséggel ren­delkezik a japán törvényho­zásban. Ügy tűnik, valóban nem a vasárnapi kettős voksolás számszerű kimenetele az, ami a megfigyelőket legin­kább foglalkoztatja, hanem a parlamentben, illetve a fel­sőházban elért előretörés hosszabb távú következmé­nyei, a kül- és belpolitikára gyakorolt esetleges kihatás. Elsőként a kabinet összetéte­lének kérdése merül fel, te­kintve, hogy a jövőben az LDP nem fog rászorulni ed­digi koalíciós partnere, a szintén konzervatív beállí­tottságú új liberális klub tá­mogatására, így valószínűnek tűnik, hogy Nakaszone előny­ben fogja részesíteni az egye­düli kormányzást. A találgatások másik része személyi vetületű, s magá­hoz a miniszterelnökhöz kö­tődik. Nakaszone ugyanis — aki némi meglepetést keltve döntött az eredetileg csupán jövő év végén esedékes álta­lános választások előrehoza­tala mellett — elvileg csupán novemberig tölthetné be az LDP vezetői posztját, mivel a párt szabályzata tiltja har­madszori újrajelölését. Már­pedig a politikus jelenleg már második kétesztendős megbízatását tölti, így ősszel le kellene, hogy köszönjön. Csakhogy a jelek szerint a miniszterelnök célkitűzése épp e szabályok átlépése, Számolják a szavazatokat Japán­“an (Telefoni) vagy megváltoztatása. Kér­dés, milyen belső csatározást indít el ez a törekvés az LDP hagyományosan meg­osztott, nem ritkán frakció­harcokba bonyolódó csoport­jai között. Nyitott kérdés például, hogyan foglal állást a politikai színtérre hosszabb szünet után visszatérő Tana­ka Kakuei, volt kormányfő, aki a Lockheed-botrány és egy agyvérzés után évekig a háttérből irányította csak parlamenti párthíveit. A mostani győzelem ter­mészetesen Nakaszone pozí­ciót erősíti, s azt bizonyítja, hogy sikeresen a háttérbe tudta tolni a japán bel- és katonapolitika vitatott ele­meit, s kihangsúlyozni a gaz­dasági eredményeket. Mégis, a helyi megfigyelők zöme úgy véli, hogy az LDP bel- harcai valószínűleg csak át­menetileg csitulnak el, s előbb-utóbb ismét élesebbé válhatnak az ellentétek. Ta­lán már most októberben ... Szegő Gábor Szabadon bocsátják a két elítélt titkosszolgálati tisztet Francia—új-zélandi megállapodás Jacques Chirac francia mi­niszterelnök bejelentette, hogv a francia és az új-zé­landi kormány megállapo­dott: Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár közvetítő ja­vaslata alapján rendezi a két titkosszolgálati tiszt be­börtönzése ügyében támadt viszályát. Francia részről fenntartás nélkül elfogadták Cuellar rendezési feltételeit és a megállapodás aláírására napokén belül sor kerül. A megállapodás értelmé­ben Alain Mafart őrnagy és Dominique Prieur százados, akiket a Rainbow Warrior nevű környezetvédő hajó aucklandi felrobbantásában való bűnrészesség miatt egy új-zélandi bíróság tíz év szabadságvesztésre ítélt, jú­lius 25-ig visszanyeri szabad­ságát. A polinéziai Hao-szi­geten lévő francia támasz­pontra szállítják őket és ott kapnak új szolgálati beosz­tást, amely a szokások sze­rint három évre szól. Együtt­élhetnek családjukkal, fo­gadhatják barátaikat, de nem nyiltkozhatnak a sajtó­nak és maguk *sem írhatnak sajtócikkeket. Az új-zélandi engedmény fejében Francia- ország hétmillió dollár kár­térítést fizet Wellingtonnak. A francia kormány írásban bocsánatot is kér Űj-Zéland kormányától. Párizsban úgy értékelik a megállapodást, hogy az, a két francia túsz libanoni ki­szabadítása mellett, a Chi- rac-kormány újabb jelentős diplomáciai sikere, elvégre az előző szocialista párti kormány eredménytelenül tárgyalt Űj-Zélanddal. Olcsóbban a DOMUS-ban LEÉRTÉKELT ÉS SÉRÜLT BÜTOROK VÁSÁRA a 2. sz. általános iskolában (Békéscsaba, Irányi u. 14. sz.), 1986. július 13-ig. Űjabb árak, újabb engedmények! Szolgáltatásaink: OTP-ügyintézés, házhoz szállítás, amely a szövetkezeti tagoknak 20 000 Ft-on felüli vásárlás esetén ingyenes. Nyitva tartás: hétfőtől péntekig: 9.00—17.00, szombaton: 8.00—12.00. A vásár ideje alatt az Ifjúsági Árvház is leértékelve árusít. Mindenkit szeretettel vár a Domus Bútoráruház és az Ifjúsági Áruház.

Next

/
Oldalképek
Tartalom