Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-08 / 159. szám
izMil'Mto----------------——-------------------; S zemélyiségfejlesztés kisiskolás korban 1986. július 8., kedd o Felnőttnevelők nyári akadémiája Tábor tábort ér, mintha az idén tetőzött volna — a gyerekek és szülők örömére — ez a vakációs mozgalom, ám kevés van olyan ideális helyen, mint ez a fáspusztai, a 29 általános iskolás diákkal. Csak épp a sátor hiányzik. Helyette ott a régi Wenckheim-kastély — a nevelő- otthon —, melyben jól megférnek a hazaiakkal. Dr. Köpeczi Béla a művelődéspolitika kérdéseiről tartott előadást De merre is vannak most? A labirintusnak tűnő épületben kora délutáni csönd, az erdei ház körül már mozgás, s bent is gyerekek vannak. — Készülődünk a délelőtti foglalkozások videofelvételének visszajátszására — mondja dr. Gácsér Magdolna gyermekpszichiáter, a tábor vezetője, s azt is hozzáteszi, hogy ez már a második táboruk. De még mindig első az egész országban, mert máig sincs másik ilyen, ahol nehezen beilleszkedő gyerekekkel foglalkoznának. Előkészületek ide vagy oda, a szobai kiscsoport nyugodtan gyurmázik tovább. Hetük közül egy nagyon ismerős. — Nem tetszik rám emlékezni? A békési iskolában találkoztunk — könnyíti meg a dolgom Laci, és már tudom, hogy ő az, aki végigolvasta az iskolai könyvtár minden műszaki könyvét. Gyurmában is hű marad önmagához: magnó, tévé az „alkotása”. Meg egy vasaló. — Vasaló? Hogy jön ez ide? — Hát ez is árammal megy, nem? De már jön is a produkció, s a gyerekek is figyelik. Verssel kezdődik, és minden ritmusra megy, s ettől izzik ám igazán a galago„Jobbra balra a sok [gyermek Játszottak és verekedtek, S gondjaiért az anyának Sok bajt, örömet adának." (Vörösmarty) Szabadkígyós, özv. Prókai Istvánná portája. Csendes a ház, a virágos udvar, a kertben gyümölcstől roskadoznak a fák, szép a hagyma, a mák, a sárgarépa, a petrezselyem. Benn a házban rend, tisztaság, rengeteg szép kézimunka, a falakon családi fényképek. Szinte látom, amint „kilépnek” a keretből a ballagó diákok, az egymásnak örök hűséget esküdő ifjú párok, Mari néni a pávakör tagjaival. 'Hallani vélem kacagásukat, nótázá- sukat. — Való igaz, több vidámságot megértek ezek a falak, mint szomorúságot — emlékezik a háziasszony. — Kilenc gyermeket neveltünk itt fel a férjemmel. Szobában, konyhában ágy ágy mellett volt. És ahogy nőttek, nősültek, férjhez mentek, mindannyian itt kezdték közös életüket. A széles tornácból »kialakítottunk egy kis kuckót, itt húzta meg magát rövidebb-hosszabb időre a soros ifjú pár. Én sütöttem, főztem rájuk, hogy ők a munkahelyen becsülettel helytállhassanak, és gyűjtsék a pénzt a saját lakásra. fgy váltogatták egymást, amíg a legkisebb is „kirepült”. — Honnan ez a hallatlan energia? nya... A versek után ének, aztán kis hangszereket kapnak, sorban kipróbálják, majd síppal, dobbal, furulyával, szájharmonikával, s a cintányért pótló két fedővel megalakul a zenekar. Mit megalakul! Játszik is! Nagy buzgalommal. Utánuk a gyurmások, a papírjátékosok, meg a bábosok következnek. Egyik jobb, mint a másik. Mindbe mindenki beleéli magát egy kis eligazítás után, s jöhet az önfeledt játék. Előkerülnek a rajzok is. Magyarázattal. Kell is olykor, mert ki gondolná, hogy ott például az a kígyó egy felnőtt. Kerülünk egyet a kastély körül. Futballozok, játszado- zók itt és ott. Gábor, a hosz- szúra nőtt gyerek kalauzol, de közben úgy tesz, mintha semmi sem érdékelné. A sok mozgású, közös játékhoz is többször kell invitálni. Aztán csak beáll. — Brigi, Nelli, Zsolti, Kriszta... — hívják még a hiányzókat — gyertek, harangozás is lesz ... Együtt a nép, egy nagy körben az orvos, a pszichológusok, pedagógusok is/’ mindőjük tanító néni a gyerekeknek. így könnyebb a megszólítás és közvetlenebb a hang. Lazítás, utána be- és kifelé hullámzik a kör. Kifor— Kisgyermekkorban megszoktam az alkalmazkodást, és a munkát. Apám a Wenckheim grófok malmában dolgozott. Egy szobánk volt, közös konyhán éltünk, a földes szoba felét mi mázoltuk, a másik felét a szomszédasszony. A felezővonalat soha nem léptük át. Békességben éltünk egymás mellett, pedig 11 gyerek közül nyolcat itt nevelt fel anyám, szalmával fűtötték a kemencét, itt keltették a kiscsirkéket, itt füstölték a disznóságokat. A kamra elég tágas volt, anyám arra nagyon vigyázott; télire legyen bőven lekvár, befőtt, aszalt szilva és egyéb ennivaló. Éhezni nem éheztünk, de nagyon be kellett osztani, megbecsültünk mindent. Válogatni, visszabeszélni nem lehetett. Ahogy felcseperedtünk, minket is munkába fogtak. Jó tanuló voltam, de csak négy elemit végezhettem. Tavasztól" őszig a földeken kapáltam, gyomot irtottam, a gőzekék nyomában húztam a barázdát, mert sima vetőágyat követelt az ispán. Arattam, csépeltem, ősszel a betakarításban szorgoskodtam, télen szolgáltam, hogy a kelengyére valót megkeressem. — Milyen volt az ifjúsága? — Kegyetlenül nehéz és fájdalmasan szép. Százhúszan jártunk a több kilométerre lévő Frigyes-majorba dolgozni. Hajnali háromkor keltünk, mert napkeltekor már kapálni kellett, és napnyugtáig nem hagyhattuk el a dúlva is, hol lassan, hol gyorsan. Körbeipenés, egy idő után guggolva is, hogy aztán büszke lépdelés kövesse. Zajos siker a párok sótörése. A harangozást halkan zümmögő kórus bim-ba- mozása kíséri. A belül ide- odavetődő harangnyelvfiú vagy -lány nyugodtan dől, bízik benne, hogy nem hagyják elesni. Bizalomjáték a „vakvezetés” is, amit vezető és vezetett nagy komolysággal végez. Most megint egy nagy kör alakul, s a közepébe kerülő gyerek maga a találós kérdés: amit mutat, lejátszik, az a mestersége. Jó mulatság ez az egész, akár a karatebemutató, a kirándulás vagy a bográcsos gyalogtúra volt. És a tábortűz lesz. De ami bent következik, az sem akármi. Vetítés lesz, amihez a filmeket Joó Jenőné a Köjáltól hozta. — Jól figyeljetek gyerekek, mert majd kérdezek — szól elöljáróban, s hogy megfogadták a tanácsot, a rengeteg válasz igazolja. Makk Marci és a szabad levegő, a torna, a- kirándulás, az étkezés, a rend, a fogmosás mesejátékai sikert arattak. Csak úgy röpköd a ajándék reklámszatyor, matrica. És lám, észre se vették, hogy itt az uzsonna ideje, utána mindenki úgy szórakozik, ahogy akar, vacsoráig szabadfoglalkozás. Gyorsan telik az idő. És nem hiába, mert a két év előtti tábor gyerekeit azóta sem kellett a nevelési tanácsadóba vinni. Remény van rá, hogy őket sem. Vass Márta földet. De fáradtságot soha nem éreztem, szerettem dolgozni. Játszó kedvünk soha nem hagyott el. Nótázásunk- tól zengett a határ, heccel- tük egymást. Emlékszem, volt egy kövér lány közöttünk, biztattuk: fusson velünk versenyt, aztán majd megpukkadtunk a nevetéstől, amikor lihegett szegény. De ez nem gonoszság volt, inkább tréfa, ő is értette. — Hogyan alakult az élete? — A férjemet mint béreslegényt ismertem meg. Eleinte tanyákon laktunk, aztán 1949-ben bontott anyagból, a nagy rokonság segítségével felépítettük ezt a házat. Soha nem veszekedtünk. Tűrtünk egymásnak. A gyerekeket mi is korán munkára fogtuk. Kaptunk annak idején nyolc hold földet, később beléptünk a termelőszövetkezetbe, gyerekeink szakmát tanultak. Én mint az Aranykalász Tsz nyugdíjasa megbecsült embernek érzem magam, segítenek sok mindenben. A közösségi munkából soha nem vontam ki magam, évekig voltam a szociális bizottság tagja, sok idős ember gondján-baján segítettem. — Hogyan telnek idős napjai? — Munkával, szórakozással. Korán kelek, mint mindig, rendet rakok, rendszeresen eljárok a nyugdíjasok klubjába, megrendelésre — és a családtagoknak — csigát, száraztésztát gyúrok. Nőnapi rendezvényen csigát csinálunk, a pénzből kirándulunk Pécsre, Mohácsra, Veszprémbe, Sátoraljaújhelyre, Salgótarjánba és máshová. A pávakörben már nem énekelek, rekedt a hangom, de velük megyek mindenhová. / — Gyermekei kiröppentek, a férje 15 éve halott... — Azért nem vagyok magányos. öt gyermekem Kígyóson épített házat, de a távolabb élők is jönnek, hívnak. 75 évesen nem vagyok fáradt, nem fáj semmim, gyógyszert soha nem szedek. A gyermekeim és unokáim szeretete felbecsülhetetlen gyógyír. Elégedett, boldog embernek vallom magam. További jó egészséget, Mari néni! Ary Róza Fotó: Fazekas László (Folytatás az 1. oldalról) Rövid szünet után Kósáné dr. Kovács Magda, a SZOT titkára tartott előadást A szakszervezetek célkitűzései és törekvései a dolgozók oktatásában, művelődésében a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusának tükrében címmel. Személyes hangú beszámolójában a kongresszus jellegéről szólva az előadó így fogalmazott: — számomra a magyar szak- szervezetek XXV. kongresszusa az alkotó, dolgozó, önmagát művelő, építő ember kongresszusa volt. E gondolat kifejtése után a szakszervezet művelődési tevékenységének lényegét fogalmazta meg. „A szakszervezet művelődési tevékenységének alapvető célja, hogy széles értelemben szolgálja a társadalmi demokráciát. A szakszervezeti művelődés szolgálja a demokrácia kultúráját és a kultúra demokráciáját. E két ágra lehet bontani a szakszervezet programjában azt a törekvést, hogyan akarja szolgálni a mozgalom a társadalmi demokrácia szélesedését és mélyülését. . . A kongresszus kimondta: a szakszervezeti mozgalom részese a politika alakításának. A politikában való részvétel minősége a politikai kulturáltság mindenkori színvonalától függ. A szakszervezeti mozgalom csak akkor lehet igazán részese a politika alakításának, ha tagjait és tisztségviselőit a politikai kultúra minél magasabb szintjével vértezi fel. Mert politikai kultúra nélkül nincsen közéletiség és nincsen demokrácia. A továbbiakban az előadó a demokratikus mechanizmusok működtetésének új vonásairól szólt, majd a felnőttoktatásban szükséges szerepéről. Hangsúlyozta, hogy az iskolában modellértékű demokratikus fórumokat kell teremteni, amelyben minden iskolai dolgozó kifejtheti véleményét, nemcsak a pedagógusok. Szólt az előadó a vállalati érdekekről is, amelyekben még mindig nem jelentkezik az a felismerés, hogy a dolgozók általános műveltsége közvetlen gazdasági érdek. Hangsúlyozta hogy az oktatással, művelődéssel a legfontosabb termelőerőt, az embert teremtjük meg. A nyári akadémia meg- ' nyitó napja dr. Köpeczi Béla művelődési miniszter előadásával folytatódott. A miniszter a művelődéspolitika és a gazdasági helyzet kapcsolódási pontjaira, gondjaira hívta fel a figyelmet. Taglalta a gazdaság kultúrára gyakorolt hatását, az újonnan jelentkéző igények kielégítésében tapasztalható elmaradásokat. Megállapította, hogy az állami támogatást az új igények kielégítéséhez kellene igazítani, s ha erre nincs mód, át kell csoportosítani a meglévő anyagi forrásokat. A továbbiakban a miniszter a gazdaság és kultúra viszonyának másik oldalát vizsgálta, azaz, hogy mit tehet a kultúra a gazdaságért. Erről szólva elmondotta: — Az az általános megállapítás, hogy műveltebb, szak- képzettebb emberekre van szükség. A minőségi tényező a gazdaságban jelentősebbé vált. S ehhez a minőségi tényezőhöz hozzá tartozik az ember a maga műveltségével és szakképzettségével. Ezt a tételt általában elismerik. Amikor azonban az a kérdés merül fel, hogyan lehet ezt a tételt alkalmazni a gyakorlatban, nagy ellentmondásokba ütközünk. Először is abba az ellentmondásba, hogy annak ellenére, hogy az oktatásban erőfeszítéseket teszünk a nevelés és oktatás színvonalának a javításában, közismert, hogy a többség tudásszintje meglehetősen alacsony, és az is közismert, hogy az iskolai nevelés nem elég hatékony. De a kérdés az: ezért egyedül az iskola a felelős? Itt engedjék meg, hogy azt mondjam: egy olyan társadalomban, ahol a lazaság, a fegyelmezetlenség, a rendetlenség jelentkezik, az iskola sem érzi jól magát. Szüksége van az iskolának egy olyan társadalmi atmoszférára, amiben követelményeket lehet állítani. Iskola nincs követelményállítás nélkül sem az oktatásban, sem a nevelésben. Meggyőződésem, hogy a gazdaságnak, de a társadalomnak is általános érdeke, hogy az iskolát másképp nézzék, mint az az utóbbi időben történik. Az a baj, hogy a társadalom túlságosan is az iskolára hagyatkozik minden dolog elvégzésében. A továbbiakban a miniszter a közoktatás tartalmi korszerűsítéséről, a hagyomány által megmentett értékek felhasználásáról^ az erkölcsi normák, az emberi kapcsolatok javításáról, nevelő hatásáról szólt. Elemezte a tömegkultúra jegyeit, felhívta a kommercializálódás veszélyére a figyelmet. Végezetül a világszemlélet, az ideológia szerepéről, jelentőségéről beszélt. Ezt követően dr. Soós Pál tanszékvezető egyetemi tanár tartott szenvedélyes, gondolatébresztő előadást a művelődéspolitika, a felnőtt- oktatás és a tömegkommunikáció kapcsolatáról. Délután az iskolai élet és a munkahelyi demokratizmusról folyt a vita, ma pedig szekcióüléseken vitatják meg a résztvevők a felnőttnevelés, a hátrányos helyzetű tanulók, a szakszervezeti oktatás és a művészeti nevelés, ízlésformálás gondjait, feladatait. B. Sajti Emese A hallgatóság Fotó: Fazekas László Elcsendesült Mari néni háza
