Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-05 / 157. szám

KULTURÁLIS MELLÉKLET NÉPÚJSÁG Filadelfi Mihály: Sirató (Gaburek Károly emlékének) elöntött a víz ahogy gyászkeretben belémdöbbent NEVED el sem is hittem most sem hogy rovom e sorokat hiszen te voltál maga a derű az élet az optimizmus akit én — régtől kornyadozó — kissé irigyeltem is talán és elnyűhetetlennek tartottalak ahogy hisztérikusan ezt elkérdezem újra arcodnak fanyar lelke tölti be telkemet (micsoda anakronisztikus kifejezés ugye?) nem! nem az habár ritka már a lelkes ember akinek lelke van de nem lelkendezik .. . Békéscsaba, 1986. június 24. Egy gyanús könyv Sarusi Mihály: Magyar Krisztus Az utóbbi időben egyre többet olvashatunk a sajtó- ban^irodalmi társaságokról, irodalmi körökről. Hol és milyen körülmények között tevékenykednek, mire terjed ki hatáskörük, milyen szer­vek támogatják őket, mihez van joguk? Ezekre a kérdé­sekre Fekete Gyula, a Ma­gyar írók Szövetség alelnö- kének tájékoztatása alapján próbálunk — a teljesség igé­nye nélkül — válaszolni. Fekete Gyula helyesbít: nem irodalmi társaságok mű­ködnek Magyarországon — legalábbis nem ezek vannak túlsúlyban —, hanem iro­dalmi baráti körök. A Ber­zsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság is, mely­ről a legtöbbet hallani, s amely valóban a legsokré­tűbb tevékenységet fdlytatja, egy ilyen baráti körből nőtt ki. E társaságnak — noha a magját, a vezetőségét ma is az eredeti baráti kör tagjai adják — ma már több száz tagja van, s nemcsak írók, hanem egyéb, szinte minden rétegből származó értelmisé­giek is. Létezése teljesen független a Magyar írók Szövetségétől; önálló szerve­zetként — önálló költségve­téssel stb. — tevékenykedik. Hatásköre szinte az egész Dunántúlra kiterjed. Az írók közül is főként a Dunántú­lon élő vagy az onnan el­származókat találjuk sorai­ban. Tevékenysége igen ki­terjedt: emlékülések, irodal­mi estek, konferenciák szer­vezése, a Berzsenyi-életmű ápolása, mai értelmezése, ku­tatása, népszerűsítése. Ha­sonló szerepet vállalt fel az Alföldön alakult Petőfi Tár­Párbeszéd A és B között — Ez tényleg izgalmas. De hülye vagy, hogy csak így... — Hogyhogy így? — Mások pénzért csinálják. Kiadatják, újabb szerződést kötnek... — Mások. De ahhoz MÁS kell. — És a keresztanyád só­gorának a keresztfia? Az ott dolgozik, és talán tudna ... — Ugyan, ez olyan... un- szimpatikus megoldás. — Küldd csak be neki. Szükség van most a fordí­tókra, a Népszabadság is megírta. Levél a szerkesztőségbe Tisztelt Cím! Mellékelten küldök néhány oldalt készü­lő fordításomból. Hogy miért fordítok? Azért, hogy fölösle­ges szellemi energiáimat le­kösse. A munkám szellemi­leg nem elégít ki, mert csak reprodukálnom kell az isme­reteket, de nekem — ké­rem, nézzék el — saját gon­dolataim is vannak. Hogy a fordításban mások gondola­tait ültetem át egyik nyelv­ről a másikra? Igaz. De vá­lasztási lehetőségem van: s bennem ez már — most már, ennyi idő múltán! — a sza­badság illúzióját kelti. A sza­badságnak még az illúziója is boldogító. Kérem szíves megértésüket, tisztelettel: N. saság, mely rendezvényeit főként Kiskőrösön tartja. Az irodalmi társaságok mellett nagyon saok baráti kör működik az írószövetsé­gen belül, a szövetség egyet­értésével, szellemi támogatá­sával. Felsorolni is hosszú lenne őket. Csak néhányat említsünk közülük: Jókai kör, Nagy Lajos kör, Móricz Zsigmond kör, Németh László kör, őrley István kör, Szilágyi Domokos kör. Mind­egyik nevében szerepel a ba­ráti, szó, hiszen végered­ményben baráti kisközössé­gekről, Fekete Gyula szerint ..asztaltársaságokról” van szó. S noha a fiatalabb írók is baráti körökbe tömörül­nek — erről később —, a ba­ráti „asztaltársaságoknak” is vannak fiatalabb tagjai. Te­hát nem beszélhetünk nem­zedéki elkülönölésről. Egy- egy baráti kör tagsága tízen felül van általában: írók, a szövetség tagjak csak elvét­ve találunk köztük nem szö­vetségi tagokat. Mint elnevezésük is sej­teti, .ezek az írói csoportosu­lások szellemi vezérükként választották a névadót, tehát programjuk, vitáik, beszél­getéseik is elsősorban hozzá­juk kötődnek. (A Jókai ba­ráti kör például a scifiírókat egyesíti.) Összejöveteleiket az írószövetség klubjában tart­ják, de ha népesebb esteket tartanak, vitákat szerveznek, vagy egy-egy kiállítást ren­deznek, akkor máshová men­nek el. Meg kell jegyeznünk, hogy e körök egy-egy ren­dezvénye szorosan kapcsoló­dik az írószövetség megfelelő szakosztályához (l^öltői, pró­A szerkesztőség válasza egy év múlva' Fordítását megkaptuk, je­lentkezését köszönjük. Iga­zán tehetséges, lelkiismeretes, munka. Sajnos, mi azonban nem foglalkozunk ilyen té­májú művek kiadásával. Próbálja meg esetleg a B vagy C kiadóknál... A és B párbeszéde — Szólj mégis annak az ismerősnek. Z a neve, ugye? — Igen, de ... — Ennyit megtehet érted. Végül is akkor, annál a bi­zonyos esetnél te húztad ki a pácból. Ezért hálával tar­tozik neked. És neki csak egy telefonjába kerül... Telefon Z: — Te, itt van nálam egy fiatal műfordító mun­kája. Átküldőm. Nézzétek majd meg. Y: — Hiszen tudod: a ki­adói tervek ..., a lektorok .., Z: — Éppen most néztem át a lányod vizsgamunkáját. Egészen jónak látszik, de persze véleményezés előtt el kell olvasnom alaposabban. Y: — Oké. Oké. Tudod mit? Én megnézem azt a fordítást, te meg szentelj még egy kis időt a lányom dolgozatának. Tudod, meny­nyi minden függ most et­től ... Jó. Várom. •Telefon a szerkesztőségből' egy év múlva Mielőtt hivatalosan meg­zai stb.), annak védnöksége alatt történik. A volt Kilencek költői cso­portosulás tagjait tartja to­vábbra is egybe az Elérhe­tetlen föld című antológia nevét viselő irodalmi kör. Mint ismeretes, első antoló­giájukat az írószövetség KISZ-szervezete adta ki 1969-ben. Az Elérhetetlen föld II. című közös kötetük néhány éve a Magvető Kia­dónál jelent meg. E csoport szorosan kötődött az ELTÉ- hez, ebben az évben ismét irodalmi esteken találkozha­tunk — sorozatban — a Ki­lencek tagjaival az Eötvös Klubban. Az egyik legnépesebb kö­zösség a fiatal írók József Attila köre, mely a legfiata­labb — esetenként még kö­tettel sem rendelkező, de rendszeresen publikáló — írókat-költőket tömöríti. Ez a Magyar írók Szövetségének anyagi-szellemi támogatásá­val tevékenykedik, igen tar­talmas programmal. Tagjai között természetesen írószö­vetségi tagokat, többkötetes, országosan ismert írókat is találunk, önálló szervezeti életet élnek, a tagokat saját maguk veszik fel, a vezető­ket saját maguk választják. A korhatár 35 év. Gondol­hatnánk, hogy az innen ki­öregedő írók az írószövetség tagjai lesznek, mint ahogy az óvodából iskolába megy a gyerek. Nem így van: az író- szövetségbe csak azok kér­hetik felvételüket, akiknek már két kötetük megjelent. Van-e joguk az irodalmi köröknek könyv megjelen­tetésére? Van, ha valamelyik kiadó vállalja kéziratukat. bíznánk a regény fordításá­val, szerkesztőségünk úgy döntött, próbafordítással bíz­za meg önt. Fordítsa le — mintegy próbaképpen..— Le­nin összes Műveit! Nem szá­mít hogy már le van! Te­kintse bizalmunk jelének. Találkozás a szerkesztővel — Aha! Maga az! Tehát maga az!... Hogyhogy so­kallja Lenin összest? Mégis hogy képzeli? Enélkül aztán nem!... Kis huncut! Még mindig akar fordítani? Még ezek után van mersze? Ma­ga tudja ... Különben ... tudja, mit? Lássuk azt a fordítást. Itt a szerződés. Levél a kiadóból Két hírünk van. Egy jó meg egy rossz. A jó az, hogy elfogadtuk kéziratát. A rossz az, hoay politikai okok miatt nem jelenhet meg. Párbeszéd A és B között — Mi lehet benne olyan? — Fogalmam sincs. Nem tudom. Nem is érdekel. Űjabb levél a kiadóból két év múlva Örömmel közöljük, hogy elvonultak fejünk felől a politikai viharfelhők. Hama­rosan sorra kerül az ön könyve is, felvettük a jövő évben kiadandó könyvek listájára. A és B: — Hurrá! Győzelem! Üjabb levél a' kiadóból Kontrollszerkesztőnk kont­rollszerkesztette ... Tekintse meg ...! Fogadja el...! El­lenkező esetben ...! Könyvesboltban ;—Van valami új? — Ezek jöttek mostanában. Olcsóbbat? Ez itt talán... ez most jelent meg. — Mibe kerül? — Húsz ötven. (A Magvető vállalta például a József Attila kör JAK-fü- zetekként ismert kiadványai­nak megjelentetését), de ma­gánúton is kiadhatják fon­tosnak tartott gyűjteményei­ket, ám az írószövetség erre általában nem biztosít anya­gi támogatást. — Hogyan értékeli az iro­dalmi baráti körök létét, te­vékenységét? — kérdeztem Fekete Gyulát. — Fontosnak tartom őket, hiszen azonos, vagy hasonló szellemű írókat fognak ösz- sze, s mindenképpen pezs­gőbbé, színesebbé teszik a szövetség életét is. Népszerű­ségüket mi sem - bizonyítja jobban, mint az, hogy az író- szövetség tagjainak, melyek száma 600 körül van, mint­egy fele e baráti köröknek is tagja. Nagyon sok irodalmi kör működik az országban a Ha­zafias Népfront égisze alatt, szakkörként. Általában kez­dő, kevésbé ismert írókat- költőket (fiataltól idősekig) toboroznak soraikba. Ezek is egy-egy klasszikus írónk ne­vét veszik fel, s a népfront anyagi hozzájárulásával időnként antológiákat is megjelentetnek. Azt is vál­lalják,' hogy ápolják a név­adó író emlékét, népszerűsí­tik műveit. Példaként említ­hetjük az óbudai Krúdy Gyula irodalmi kört, mely 1983-ban Tiszteletkor cím­mel antológiát adott ki tag­jainak írásaiból. Ez az iro­dalmi kör is azonban, mint a többi hasonló, az írószö­vetségtől függetlenül műkö­dik, az írószövetségnek nincs köze hozzájuk. Nem nyugszik ez a Sa­rusi! Megír két csabjanszki témájú könyvet, ezek után itt tud és akar maradni. Talán várossá lettünk (ma­gunkat észre se véve), hisz se irigyei, se haragosai nem tudták innen elkedvetle­níteni. Most meg ' témát vált, magyarokról, magyar tele­pesek, parasztok két évszá­zadáról ír. Abban a megyé­ben, amelyikben 200—300 éve szinte mindenki telepes, beköltöző és a legutóbbi évtizedekig paraszt. Meg­írja a megyét, a megyeha­táron túli községben. Gyanús, mert ebből ha­táron túli bonyodalom is lehet. Gyanús, mert már nem­csak megyei, hanem orszá­gos, sőt, nemzeti sorsot cé­loz. Talán egész Kelet-Eu- rópát? mányi ismeretet összeszed: levéltári, néprajzi, folklór-, helytörténeti, mezőgazdasá­gi tudást bújtat (bújtogat) el, de nehogy ellenőrizzük: Nagyfalu-Satu-Mare a tér­képen sincs. Csak a könyv­ben és bennünk. Gyanúsan vonalas: meg­írja a népet, az arctalan masszát, amelyik százarcú és teremtő, nyomorúságos, és időnként boldog, belenyugvó és lázadó, beletörődő és nai­van - reménykedő, akinek mindegy, de mégsem egészen mindegy, hogy magyar, ro­mán, német, zsidó, vagy ör­mény. Végiggondolja (mi több! végiggondoltatja), mit jelentett embernek lenni a népi létben kétszáz évig, és ma. Gyanúsan kötődik Darvas­hoz, Szabó Pálhoz, mert meg­őrzi ezek plebejus, kritikusan társadalmat elemző szemlé­letét. De gyanúsan mai gondola­tokat hoz; a megyehatáron túl sem a nyelv az egyetlen probléma, több a közös ve­lük, mint gondolnánk. Nyel­vében már gyanúsan elsza­kad fenti elődeitől: töri az őzö nyelvjárást (gondolom, nyomdahibáktól támogatot- tan), időnként ízik, néha az irodalmi nyelvet is becsem­pészi. A kortársak sikeres- sikertelen nyelvmegújítása (Eszterházy és a többiek) ? ' Az elbeszélő próza népi­es-demokratikus fellazítása? A szereplők, a történet légkörének hitelesítése? Az olvasónak mindegy, hogy ez cél, szándék, vagy ered­mény; először kemény pró­batétel ez a stílus. Ha rá- ízelődik, rájön: ez nem de- tektívregény; a megértés erőfeszítést igényel. Én elhi­szem, hogy Nagyfaluban va­lahogy így beszélnek, és az utóbbi korokban a szexuális szókészlet ott is majdnem minden mondatban helyt kap. Ez a nyelv nem klassziku­san elbeszélő, nem emelt szintű, modern, esetenként értelmetlenségével tüntető, nem népieskedő. tájszólás. Egyedi, gyanúsan szuverén. Fölöttébb gyanúsan illesz­kedik az előzőekben jelzet­tekhez a könyv felépítése: ez nem regény, nem krónika, nem novellafűzér, nem tu­datregény. Ez mind, de leg­főképpen népi mesélés: egy folyamatban, mégis balladás szaggatottsággal; fejezetek nélkül, mégis jól elkülönített részekkel. Öntörvényű, szu­verén alkotás. Gyanús, hogy megértjük-e. Felfogjuk-e, hogy a magyar irodalom egy jelentős alko­tása szól rólunk? Tudjuk-e, mit jelent e városnak, hogy a könyvvel — visszavonha­tatlanul, végérvényesen, jövő tevékenységétől függetlenül — ÍRÖT avatunk. Ma még nem tudjuk, a jövő mutatja meg, de lehet, hogy nagy írót. ö / Virág N. László Somi Éva: Egy műfordító viszontagságai Gyürke Zoltán Gyanúsan sok szaktudo­Bónus István: Gazdag esztendő' Hetvenkettőben volt ám szép a nyár! Színe, melege szívembe talál. Ezer illata szellőként oson, És szivárvány dereng a sorsomon. Vidám kaptárként zsongott a tájék, Fény hullt utamra, nem borús árnyék, S mint ég vándorát a napraforgó: Szerencse kísért, rám mosolygó. Felleg ha jött, hozott jó, langy esőt, Magasra nőtt a fű a ház előtt; Jámbor tehenünk, termő erőben: Két borjút ellett, — hetvenkettőben. Kombájnok torkából dőlt a búza, Kukoricákat arany-cső húzta, S agyamban a gyomos, bús gondokat Túlnőtte sok, szép, vidám gondolat. Az a gazdag év csodát tett velem: Elém toppant egy újabb szerelem A nyárfák alatt, langyos szellőben ... — S az volt a legszebb — hetvenkettőben. Pécsi Gabriella: Naponta naponta többször is balkáni gerlék balhéznak az erkélyemen nem szólok nekik miért szóljak gallérjuk és gavallérjuk van talán képviselnek valamit nem zavarom el őket de uraknak vízigótoknak és egyéb jöttmenteknek nem vagyok itthon * Irodalmi társaságok, baráti körök

Next

/
Oldalképek
Tartalom