Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-01 / 153. szám
1986., július 1„ kedd KHilUl-fíTd Két testvér, két világ — Csikós Sándor és Safranek Károly Fotó: Béla Ottó Aki vendég, tisztességgel kopogtat, illik őt tisztelettel fogadni. Illesse tehát szives köszöntő a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház művészeit, akik a gyulai várban játszottak színházat: Gyurkovics Tibor Bombatölcsér című darabjának élesztősekor. Bizonyára örömmel jöttek, hiszen rangot jelent immár a gyulai vendégszereplés, megmérettetést és jó alkalmat a komédiázásra. Talán csak a csillagok kedvezőtlen állása okozta, hogy szavaikat elnyelte az este, vagy éppen kopogva pattogtak vissza az öreg téglafalakról, ám a nézők szívéhezlelkéhez csak ritkásan jutottak el: Kockázatot felvállaló időket élünk, nem idegen tehát e korszak szellemétől a Gyulai Várszínház törekvése, hogy különböző társulatok előbemutatóival próbálja patronálni az új magyar darabok születését. Ha öt drámából h^rom „bejön”, máris jó az arány. Ha tíz bemutató közt akad egy remekmű, az már csodajó. Sokáig emlegetheti a néző, aki részese volt a sikernek — a többi magára vessen. Csökkenteni a csalódásokat, ez lenne most az egyik cél. Előre látni úgyse tudja bárki, hogy siker lesz vajon egy várszínházi előadás. De „megérezni” talán lehet, hogy mennyire gyengít és mit erősít fel a környezet. Mert el kell ismerni, másként hat ugyanaz a szó a csillagos ég alatt, mint benn egy kőszínházban. Se a gyulai közönségnek, se a bőrüket j/ásárra vivő művészeknek nem jó a nyilvánvaló összeférhetetlenség a mű és a helyszín között. Érzésem szerint esetlegessé vált a gyulai előbemutatók kiválasztása, a nyíregyháziak vendégszereplése is ezt példázza. Külön tétel a premierek költségvetésében az a hatalmas virágkosár, amelyet az előadás végén lehetőleg egy csinos hölgy (vagy két hamvas gyerek) visz a színpad közepére. Ha a szerző is jelen van az eseményen, a színészek el nem mulasztják felcsábítani őt a deszkákra. Füröd jön a népszerűségben, vagy húzza a nyakát, hiszen „ime, a tettes”. 'Nem tudom, a gyulai bemutató után Gyurkovics Tibor mit érezhetett. Karakteres vonásait látva még azt is elképzeltem, hogy frenetikus hatást érne el, ha kiáltványt intéz a néphez. Valahogy így: „Gyűlölöm a háborút! Minden sejtemet, gondolatomat átitatja, megnyomorítja a pusztításnak még az emléke is. Semmi-ember a szememben, aki hadat visel, hát még aki békeidőben nem teszi le a fegyvert!” Természetesen ez a felhívás nem hangzott el a szerző szájából, hiszen a szereplőivel mondatta el gyötrő kétségeit. Félelmeket, amelyek mindnyájunkat riogatnak, pusztul lást, amely bennünk is munkál. Éppen csak az volt a bökkenő, hogy a darab mondanivalója nem élt, izzóit, hatott gyújtó erővel a színpadon. Hamisan recsegett a filozófia, kimódoltak lettek a helyzetek. Nem önmaguk életét élték a megszólaló figurák, inkább csak eszközei voltak egy — valóban feszültségeket hordozó — gondolatsor kinyilatkoztatásának. Mintha egy-egy narrátor állna valamennyi szereplő mögött, akivel elmondatják, hogy mit csinált az illető, mielőtt színpadra lépett. Ami pedig a szemünk láttán történik, az a merev állóképek és a tudathasadásos rohangálás kusza keveréke. És ital, ital rogyásig, bárgyú szeretkezés, no meg a „szar” emlegetése.-Kiszámíthatatlanok a teremtés útjai. Talán csak egy „isteni szikra” szükséges, hogy a felvonultatott alakok életre keljenek. Talán egy kis csiszolás, írói beavatkozás. Esetleg más helyszín. (Vagy csupán a csillagok megváltozott állása?) Ám itt, Gyulán, Léner Péter, a darab rendezője is idegenül mozgott, és még két estére se tudott otthonos légkört teremteni színészeinek. Ilyen körülmények között igazságtalan lenne a szereplők értékelése, hiszen meg se mutathatták igazi képességeiket. Még akkor se, ha volt köztük, aki az egész előadást a vállára vette — a főszereplő. Csikós Sándor — és voltak, akiknek kisebb — de hasonlóan hálátlan — feladat jutott, mint Orosz Helgának, Szigeti Andrásnak, Gyuricza Istvánnak, Safranek Károly- nak, és mind a többieknek. A díszletet Székely László, a jelmezeket Mialkovszky Erzsébet tervezte, kísérje az ő munkájukat is ößszel, Nyíregyházán sok siker. Andódy Tibor Tarhosi miniportrék Szombaton, a középdöntő utáni szusszanásnyi időt használtuk ki arra, hogy megszólaltassuk a zongora- verseny néhány résztvevőjét. A budapesti Horváth Adrien, Schweitzer Katalin tanítványa nem nagyon örült a lehetőségnek, de társai váltig unszolták, mondja csak el nyugodtan friss élményeit. Adrien mégis szűkszavúnak bizonyult. — Sikerült a bemutatkozásod? — Elviselhető volt. — „Örökölted” a zene sze- retetét? — A szüleim zenetanárok. — Sokat gyakorolsz? — Van, amikor egész nap, van, amikor semmit. De, mert panelházban lakunk, nem könnyű a gyakorlás. Azt tessék megírni, hogy az alattunk lakók mindig feljelentenek. Pedig nekik is van zongorájuk. A szegedi Kiss Csaba rutinosan helyet foglal az udvarra telepített „vallatószékben”, s már mondja is. — Makón lakunk, de Szegedre járok, a Tömörkénybe. A fellépésemmel azért nem vagyok elégedett, mfert én sosem vagyok elégedett magammal. Most a hangok közötti intenzitás nem sikerült úgy, ahogyan elképzeltem. Inkább a kezem p^ rancsolt nekem, nem én neki. Szerencsére, sosincs memóriazűröm. Most sem jöttem zavarba, s nem is izgultam. — Szereted a diszkót? — Makón, a Medicor-klub- ba járok. De nincs sok szabad időm. Ügy vagyok vele, vagy a lányok, vagy a zene. Én most még az utóbbi mellett döntöttem. Szeretnék a Zeneakadémiára bejutni. — Milyennek láttad a színvonalat? — A lámpaláz miatt sokaknál nagy volt a teljesítménycsökkenés . — Ilyennek képzelted Tar- host? —' Igen, csak azt nem gondoltam, hogy ilyen, a világtól elzárt helyen, van. — Számítasz a döntőbe kerülésre? — Igen. Krausz Adrien 1984-ben volt nagydíjas Tarhoson. Most, mint zeneakadémista a barátnőjéért szurkol. Annyit még elárulunk róla, hogy Tarhosról Olaszországba vezetett az útja, ahol Szeniga- liában megnyerte a zongora- versenyt. A jelenlegi versenyről az a véleménye, hogy néhány kiemelkedő tudású versenyző van, de inkább a középszínvonal a jellemző. A barátnőnek, Kovács Krisztinek ugyanaz a tanárnője, mint Adriennek: Kiss Zsuzsanna. Krisztinek Békéscsabán élt az édesapja, s csak később került Budapestre. — Két éve előkészítősként már jártam Tarhoson. Akkor második díjat nyertem. Valami helyezést most is szeretnék elérni. A továbbjutás, a döntőbe kerülés néhány perc múlva eldől. ftfire ezek a miniportrék megjelennek, már a versenyeredmények is ismertté válnak. Lehet, hogy hármójuk közül valamelyiknek sikerült és valósággá vált a nagy álom? (Kovács Krisztinek a Kadosa Pál-különdíj sikerült.) B. S. E. KÉPERNYŐ Fesztivál keveseknek Hűséges nézője vagyok a Magyar Televízió műhelyeiben készült művészi alkotásoknak N.em véletlen tehát, hogy nagy érdeklődéssel vártam az éves seregszemléjét e munkáknak. Csakhogy életem, munkám az Alföldhöz köt, ahol nem lehet fogni a kabhegyi adót. Tehát tekerhettem, bűvölhettem televíziómat, mégsem sikerült a Veszprémi tévétalálkozót teljes terjedelmében végigkísérnem. Azok, akik így döntöttek, feltehetően meg tudják indokolni a miértet. Ez viszont engem, a nézőt aligha vigasztal. Hiszen ha láttam is korábban, szívesen megnéztem volna újra a Bevé- gezetlen ragozás, a Leviathan, a Parancsra tettem című tévéjátékokat, mert jónak, színvonalas munkáknak találtam őket a bemutatók alkalmával is. (Szerencsére, a zsűri hasonlóképpen gondolta.) így hát meg kellett elégednem az esti, már nálunk is látható művekkel, s az egyes csatornán közvetített ünnepi zárással. Az értékeléskor, amelyet a világbajnoki döntő kissé megkurtított, teljesen egyetértettem dr. Huszár Tiborral, aki megállapította, hogy lényegesen javult a szórakoztató műsorok színvonala. (Legalábbis azoké, amelyek a találkozóra eljutottak) Mint televíziós .jegyzetíró többször meditáltam azon, hogy a Rádiókabaré stábját, állandó alkotóit rá kellene venni a tévés szereplésre. Ügy látszik, erre mások is rájöttek, aminek az eredménye, a Telepohár máris elvitte a szórakoztató műfaj fődíját. S nem érdemtelenül, magányosan aratott sikert. Hiszen ott volt mellette a kitűnő burleszk, a Mennyei hang, és a Néha, néha visszatérek, Kellér Dezső egészen más hangulatú, bájos műsora. Nem tudom, volt-e — de hogy lesz, az biztos! — köze a színvonal javuláshoz a nemrég megszerzett önálló-kereskedelmi jognak, de kétségtelenül észrevehető a Magyar Televíziónál a közeledési törekvés az európai színvonalhoz. E külföldre kacsingatásnak, úgy vélem, leginkább a hazai közönség fog örülni. Ahogyan idén is tehette volna e televíziós seregszemle alkalmából, ha hagyják újralátni és jtj- raörülni. A Panoráma új felfogásban? Chrudinák Alajos az amúgy is népszerű Panorámában — talán .az uborkaszezon miatt? — egészen más arcát mutatta meg. Kitűnő tévépublicisztikát készített Reaganról, felhasználva a rendelkezésre álló külföldi filmanyagokat. Olyan vitának lehettünk a tanúi, amelynek feldolgozási módja a honi politikai televíziózásban teljesen ismeretlen. (És tegyük hozzá, szívesen le is mondunk néhány igen ízléstelen, magánéletben vájkáló vonásáról.) Mégis érdekes volt, mert egy másfajta újságírói, tévés gondolkodásról is képet kaphattunk az elnök nem túl hízelgő portréja mellett. A politikai showt pedig egy sportshow követte. A téma a foci volt, mint a világ egyik legnagyobb show- businesse, azaz szórakoztató üzlete. Amelyet egyre érthetetlenebb vandalizmus kísér kórtünetként. A svájci televízió riportfilmjének felhasználásával betekinthettünk e kegyetlen viselkedés hátterébe, amely bármennyire is érthetetlen, létezik és fertőző betegségként terjed. S hogy mitől volt jó, újszerű a Panoráma? A szerényre adagolt, elgondolkodtató kommentároktól, a minőségi szerkesztéstől, a kapcsolásra késztető vezérfonal kitalálásától (politikai és show), és természetesen a külföldi televíziós riportanyagok színvonalától. Azzal, hogy csak két témát vállalt a legutóbbi Panoráma, a két tárgyalt anyag mélyebb ismeretek megszerzésére nyújtott módot. Jó lenne, ha ez a szerkesztői felfogás máskor is jellemezné ezt a mindig érdekes, színvonalas világpolitikai magazinmunkát. Kitűnő ötlet apróban Ilyen nagyszabású (kicsit előrehozott) névnapozásra nem, nagyon emlékszem a Magyar Televízióban, mint a Péter- Pál-napi köszöntő, illetve az Éljenek a Péter-Pálok! című műsor volt. Wisinger István Pál műsorvezető a köszöntöttek hatalmas áradatát jó házigazdaként faggatta és ünnepelte, ami nem kis teljesítmény. A szellemes riportokból, meglepetésekből álló műsornak csak egy baja volt: túl sokat markolt. Bilicsi Erzsébet rendező ceruzája jobban foghatott volna, s akkor a kevesebből többet készíthet. Elsősorban minőségileg. A köszöntőitekbe ugyanis — mondhattak bármily érdekeset életükről, munkájukról — szinte beléfojtották a szót, a képet, mert a nyolcvan perc'az csak 4800 másodperc, se kevesebb, se több. Haumann Péter és még néhá- nyan azért szerencsével jártak ... Az ötlet viszont jó volt, várjuk a gazdagabb tartalmú folytatást. B Sajti Emese Autóval, motorkerékpárral külföldön I. Ezekben a napokban megyénkből is sok ezren kelnek útra* személyautóval, motorkerékpárral külföldre. Közülük jó néhányan több ezer kilométeres kirándulásra indulnak. mind a nyugat-európai, mind pedig a szocialista országokba. Nekik szeretnénk segíteni abban, hogy kétrészes írásunkban közreadjuk azokat, a magyar KRESZ- től eltérő szabályokat, amelyekkel az adott országban útjuk során feltétlenül számolniuk kell. Mindezt tesszük biztonságukért, gond nélküli hazatérésükért. Ha elkészült az útiterv, vegyük sorra azokat a. tényezőket, amelyek a fölösleges kiadásoktól és bosszúságoktól mentesíthetnek. Üti- társunlí a gépkocsi! Ne mo-. solyogjanak a kedves olvasók — ez a kijelentés többszörösen igaz. Először is — nyugati utat figyelembe véve — egy felnőtt valutáját felemésztheti a gépkocsink üzemanyag-szükséglete abban az esetben, ha egy kicsit messzebbre merészkedünk. Indulás előtt autónkat vigyük el biztonságtechnikai felülvizsgálatra. A vizsgálaton ellenőrzik a kormány holtjátékát, a futóművet, a fékeket, a világító- és jelző- berendezést. Az itt kapott felmérés alapján javítsuk, vagy javítassuk ki a hibákat. Állíttassuk be a gyári előírásnak megfelelő szintre az autónk fogyasztását, ellenőrizzük a gumiabroncsok állapotát és légnyomását. Mivel a járművünk terhelt (ne terheljük túl, mert biztonsági szempontok ellen így is véthetünk, például a csomagtartó túlterhelése eredményezi az első lámpák helyzetváltozását, s ilyenkor az egyébként jól tompított fény vakítani fog), nagyobb súlyt cipel, ajánlatos a gyári előírásban szereplő érték fölé emelnünk a légnyomást 1-2 tizeddel. így nem fogja a gumik szélét az út „elnyalni”, s a súrlódási tényező is kisebb lesz. Tehát csökkenthető az üzemanyag-túlfogyasztás is. Vigyázzunk a csomagok elhelyezésénél is, nehogy járművünk stabilitása oly mértékben változzon, amely már veszélyes lehet a járműnek az úton tartásánál. Ne feledjük: a tetőcsomagtartó használata súlypontváltozást, s nagyobb légellenállást eredményez. Tehát, ha mód van rá, mondjunk le róla. Az utazást érintő útlevél-, valuta-, vám- és devizarendelkezésekkel most nem kívánunk foglalkozni. Ez nem is illene közlekedésbiztonsági témánkba. Annál nyomatékosabban kívánjuk viszont olvasóink figyelmét felhívni arra, hogy bár jogosítványunk és KRESZ-ünk nemzetközi, a közlekedési szabályokat illetően országonként eltérések mutatkoznak, amelyek természetesen ránk, magyarokra is vonatkoznak. Nem törekedtünk teljességre, a legfontosabbakra igyekszünk felhívni olvasóink figyelmét. Ausztria Várakozást tiltó tábla után tízpercnyi időtartamra megállhatunk. Tilos viszont — Bécsben április 1. és december 14. között, reggel 5 órától 20 óráig — olyan úton parkolnunk, amelyen villamos is közlekedik. A gyermekek részére mindig biztosítanunk kell az úttesten való biztonságos áthaladást. Ezt a szabályt itthon is alkalmazhatnánk! Vigyázzunk! Egyenrangú útkereszteződésben megállásunk esetén elveszítjük a jobbkéz- szabály által biztosított elsőbbségünket. Vasúti kereszteződés ftőtt és után 80 méterre nem kezdhetünk előzésbe. Körforgalomnál a jobb- kézszabály érvényesül. Nem megfelelő látási viszonyok esetén lakott területen is tompított fényszórót kell használni. Motorkerékpárokkal nappal is tompított fényszóróval kell haladni. Ha hegyi úton a kitérés nem lehetséges, azzal a járművel kell visszafordulni, amellyel könnyebben megtehető. A vészvillogót vontatás esetén tilos használni. Franciaország Párizsban a „BUSZ” forgalmi sávot 8 órától 20.30-ig nem vehetjük igénybe folyamatos haladásra. Jelzőtáblák: az útkereszteződésben a mellékúton STOP- tábla van — piros szegélyű háromszög, fehér mezőben fekete kereszt, Passage Protege kiegészítő felirattal. Az útkereszteződésben a jobbról érkező járműnek elsőbbséget kell biztosítani — piros szegélyű háromszög, fehér mezőben fekete kereszt, Danger felirattal és Priorite a droite kiegészítő felirattal. Jobbra tartás kötelező — A barátnők: Kriszti és Adrien Fotó: Kovács Erzsébet 4) Másként hat a szó a csillagos ég alatt
