Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-01 / 153. szám

1986., július 1„ kedd KHilUl-fíTd Két testvér, két világ — Csikós Sándor és Safranek Károly Fotó: Béla Ottó Aki vendég, tisztességgel kopogtat, illik őt tisztelettel fogadni. Illesse tehát szives köszöntő a nyíregyházi Mó­ricz Zsigmond Színház mű­vészeit, akik a gyulai várban játszottak színházat: Gyur­kovics Tibor Bombatölcsér című darabjának élesztőse­kor. Bizonyára örömmel jöt­tek, hiszen rangot jelent im­már a gyulai vendégszerep­lés, megmérettetést és jó al­kalmat a komédiázásra. Ta­lán csak a csillagok kedve­zőtlen állása okozta, hogy szavaikat elnyelte az este, vagy éppen kopogva pattog­tak vissza az öreg téglafalak­ról, ám a nézők szívéhez­lelkéhez csak ritkásan jutot­tak el: Kockázatot felvállaló idő­ket élünk, nem idegen tehát e korszak szellemétől a Gyu­lai Várszínház törekvése, hogy különböző társulatok előbemutatóival próbálja pat­ronálni az új magyar dara­bok születését. Ha öt drámá­ból h^rom „bejön”, máris jó az arány. Ha tíz bemutató közt akad egy remekmű, az már csodajó. Sokáig emle­getheti a néző, aki részese volt a sikernek — a többi magára vessen. Csökkenteni a csalódásokat, ez lenne most az egyik cél. Előre látni úgy­se tudja bárki, hogy siker lesz vajon egy várszínházi előadás. De „megérezni” ta­lán lehet, hogy mennyire gyengít és mit erősít fel a környezet. Mert el kell is­merni, másként hat ugyanaz a szó a csillagos ég alatt, mint benn egy kőszínházban. Se a gyulai közönségnek, se a bőrüket j/ásárra vivő mű­vészeknek nem jó a nyilván­való összeférhetetlenség a mű és a helyszín között. Ér­zésem szerint esetlegessé vált a gyulai előbemutatók kiválasztása, a nyíregyházi­ak vendégszereplése is ezt példázza. Külön tétel a premierek költségvetésében az a hatal­mas virágkosár, amelyet az előadás végén lehetőleg egy csinos hölgy (vagy két ham­vas gyerek) visz a színpad közepére. Ha a szerző is je­len van az eseményen, a szí­nészek el nem mulasztják felcsábítani őt a deszkákra. Füröd jön a népszerűségben, vagy húzza a nyakát, hiszen „ime, a tettes”. 'Nem tudom, a gyulai bemutató után Gyurkovics Tibor mit érez­hetett. Karakteres vonásait látva még azt is elképzel­tem, hogy frenetikus hatást érne el, ha kiáltványt intéz a néphez. Valahogy így: „Gyűlölöm a háborút! Min­den sejtemet, gondolatomat átitatja, megnyomorítja a pusztításnak még az emléke is. Semmi-ember a szemem­ben, aki hadat visel, hát még aki békeidőben nem te­szi le a fegyvert!” Természe­tesen ez a felhívás nem hangzott el a szerző szájá­ból, hiszen a szereplőivel mondatta el gyötrő kétségeit. Félelmeket, amelyek mind­nyájunkat riogatnak, pusztul lást, amely bennünk is mun­kál. Éppen csak az volt a bökkenő, hogy a darab mon­danivalója nem élt, izzóit, hatott gyújtó erővel a szín­padon. Hamisan recsegett a filozófia, kimódoltak lettek a helyzetek. Nem önmaguk életét élték a megszólaló fi­gurák, inkább csak eszközei voltak egy — valóban fe­szültségeket hordozó — gon­dolatsor kinyilatkoztatásá­nak. Mintha egy-egy narrá­tor állna valamennyi szerep­lő mögött, akivel elmondat­ják, hogy mit csinált az il­lető, mielőtt színpadra lé­pett. Ami pedig a szemünk láttán történik, az a merev állóképek és a tudathasadá­sos rohangálás kusza keveré­ke. És ital, ital rogyásig, bárgyú szeretkezés, no meg a „szar” emlegetése.-Kiszámíthatatlanok a te­remtés útjai. Talán csak egy „isteni szikra” szükséges, hogy a felvonultatott alakok életre keljenek. Talán egy kis csiszolás, írói beavatko­zás. Esetleg más helyszín. (Vagy csupán a csillagok megváltozott állása?) Ám itt, Gyulán, Léner Péter, a da­rab rendezője is idegenül mozgott, és még két estére se tudott otthonos légkört teremteni színészeinek. Ilyen körülmények között igazság­talan lenne a szereplők érté­kelése, hiszen meg se mutat­hatták igazi képességeiket. Még akkor se, ha volt köz­tük, aki az egész előadást a vállára vette — a főszereplő. Csikós Sándor — és voltak, akiknek kisebb — de hason­lóan hálátlan — feladat ju­tott, mint Orosz Helgának, Szigeti Andrásnak, Gyuricza Istvánnak, Safranek Károly- nak, és mind a többieknek. A díszletet Székely László, a jelmezeket Mialkovszky Erzsébet tervezte, kísérje az ő munkájukat is ößszel, Nyíregyházán sok siker. Andódy Tibor Tarhosi miniportrék Szombaton, a középdöntő utáni szusszanásnyi időt használtuk ki arra, hogy megszólaltassuk a zongora- verseny néhány résztvevőjét. A budapesti Horváth Adrien, Schweitzer Katalin tanítvá­nya nem nagyon örült a le­hetőségnek, de társai váltig unszolták, mondja csak el nyugodtan friss élményeit. Adrien mégis szűkszavúnak bizonyult. — Sikerült a bemutatkozá­sod? — Elviselhető volt. — „Örökölted” a zene sze- retetét? — A szüleim zenetanárok. — Sokat gyakorolsz? — Van, amikor egész nap, van, amikor semmit. De, mert panelházban lakunk, nem könnyű a gyakorlás. Azt tessék megírni, hogy az alattunk lakók mindig felje­lentenek. Pedig nekik is van zongorájuk. A szegedi Kiss Csaba ru­tinosan helyet foglal az ud­varra telepített „vallató­székben”, s már mondja is. — Makón lakunk, de Sze­gedre járok, a Tömörkény­be. A fellépésemmel azért nem vagyok elégedett, mfert én sosem vagyok elégedett magammal. Most a hangok közötti intenzitás nem sike­rült úgy, ahogyan elképzel­tem. Inkább a kezem p^ rancsolt nekem, nem én ne­ki. Szerencsére, sosincs me­móriazűröm. Most sem jöt­tem zavarba, s nem is izgul­tam. — Szereted a diszkót? — Makón, a Medicor-klub- ba járok. De nincs sok sza­bad időm. Ügy vagyok vele, vagy a lányok, vagy a zene. Én most még az utóbbi mel­lett döntöttem. Szeretnék a Zeneakadémiára bejutni. — Milyennek láttad a színvonalat? — A lámpaláz miatt so­kaknál nagy volt a teljesít­ménycsökkenés . — Ilyennek képzelted Tar- host? —' Igen, csak azt nem gon­doltam, hogy ilyen, a világ­tól elzárt helyen, van. — Számítasz a döntőbe kerülésre? — Igen. Krausz Adrien 1984-ben volt nagydíjas Tarhoson. Most, mint zeneakadémista a barátnőjéért szurkol. Annyit még elárulunk róla, hogy Tarhosról Olaszországba ve­zetett az útja, ahol Szeniga- liában megnyerte a zongora- versenyt. A jelenlegi ver­senyről az a véleménye, hogy néhány kiemelkedő tu­dású versenyző van, de in­kább a középszínvonal a jel­lemző. A barátnőnek, Kovács Krisztinek ugyanaz a tanár­nője, mint Adriennek: Kiss Zsuzsanna. Krisztinek Bé­késcsabán élt az édesapja, s csak később került Buda­pestre. — Két éve előkészítősként már jártam Tarhoson. Akkor második díjat nyertem. Va­lami helyezést most is sze­retnék elérni. A továbbjutás, a döntőbe kerülés néhány perc múlva eldől. ftfire ezek a mini­portrék megjelennek, már a versenyeredmények is is­mertté válnak. Lehet, hogy hármójuk közül valamelyik­nek sikerült és valósággá vált a nagy álom? (Kovács Krisztinek a Ka­dosa Pál-különdíj sikerült.) B. S. E. KÉPERNYŐ Fesztivál keveseknek Hűséges nézője vagyok a Magyar Televízió műhelyeiben készült művészi alkotásoknak N.em véletlen tehát, hogy nagy érdeklődéssel vártam az éves seregszemléjét e mun­káknak. Csakhogy életem, munkám az Alföldhöz köt, ahol nem lehet fogni a kabhegyi adót. Tehát tekerhettem, bű­völhettem televíziómat, mégsem sikerült a Veszprémi tévé­találkozót teljes terjedelmében végigkísérnem. Azok, akik így döntöttek, feltehetően meg tudják indokolni a miértet. Ez viszont engem, a nézőt aligha vigasztal. Hiszen ha lát­tam is korábban, szívesen megnéztem volna újra a Bevé- gezetlen ragozás, a Leviathan, a Parancsra tettem című tévéjátékokat, mert jónak, színvonalas munkáknak talál­tam őket a bemutatók alkalmával is. (Szerencsére, a zsűri hasonlóképpen gondolta.) így hát meg kellett elégednem az esti, már nálunk is látható művekkel, s az egyes csatornán közvetített ünnepi zárással. Az értékeléskor, amelyet a világbajnoki döntő kissé meg­kurtított, teljesen egyetértettem dr. Huszár Tiborral, aki megállapította, hogy lényegesen javult a szórakoztató mű­sorok színvonala. (Legalábbis azoké, amelyek a találkozó­ra eljutottak) Mint televíziós .jegyzetíró többször meditál­tam azon, hogy a Rádiókabaré stábját, állandó alkotóit rá kellene venni a tévés szereplésre. Ügy látszik, erre mások is rájöttek, aminek az eredménye, a Telepohár máris el­vitte a szórakoztató műfaj fődíját. S nem érdemtelenül, magányosan aratott sikert. Hiszen ott volt mellette a ki­tűnő burleszk, a Mennyei hang, és a Néha, néha visszaté­rek, Kellér Dezső egészen más hangulatú, bájos műsora. Nem tudom, volt-e — de hogy lesz, az biztos! — köze a színvonal javuláshoz a nemrég megszerzett önálló-kereske­delmi jognak, de kétségtelenül észrevehető a Magyar Tele­víziónál a közeledési törekvés az európai színvonalhoz. E külföldre kacsingatásnak, úgy vélem, leginkább a hazai kö­zönség fog örülni. Ahogyan idén is tehette volna e televí­ziós seregszemle alkalmából, ha hagyják újralátni és jtj- raörülni. A Panoráma új felfogásban? Chrudinák Alajos az amúgy is népszerű Panorámában — talán .az uborkaszezon miatt? — egészen más arcát mu­tatta meg. Kitűnő tévépublicisztikát készített Reaganról, felhasználva a rendelkezésre álló külföldi filmanyagokat. Olyan vitának lehettünk a tanúi, amelynek feldolgozási módja a honi politikai televíziózásban teljesen ismeretlen. (És tegyük hozzá, szívesen le is mondunk néhány igen íz­léstelen, magánéletben vájkáló vonásáról.) Mégis érdekes volt, mert egy másfajta újságírói, tévés gondolkodásról is képet kaphattunk az elnök nem túl hízelgő portréja mel­lett. A politikai showt pedig egy sportshow követte. A téma a foci volt, mint a világ egyik legnagyobb show- businesse, azaz szórakoztató üzlete. Amelyet egyre érthe­tetlenebb vandalizmus kísér kórtünetként. A svájci tele­vízió riportfilmjének felhasználásával betekinthettünk e kegyetlen viselkedés hátterébe, amely bármennyire is ért­hetetlen, létezik és fertőző betegségként terjed. S hogy mitől volt jó, újszerű a Panoráma? A szerényre adagolt, elgondolkodtató kommentároktól, a minőségi szer­kesztéstől, a kapcsolásra késztető vezérfonal kitalálásától (politikai és show), és természetesen a külföldi televíziós riportanyagok színvonalától. Azzal, hogy csak két témát vállalt a legutóbbi Panoráma, a két tárgyalt anyag mé­lyebb ismeretek megszerzésére nyújtott módot. Jó lenne, ha ez a szerkesztői felfogás máskor is jellemezné ezt a mindig érdekes, színvonalas világpolitikai magazinmun­kát. Kitűnő ötlet apróban Ilyen nagyszabású (kicsit előrehozott) névnapozásra nem, nagyon emlékszem a Magyar Televízióban, mint a Péter- Pál-napi köszöntő, illetve az Éljenek a Péter-Pálok! című műsor volt. Wisinger István Pál műsorvezető a köszöntöt­tek hatalmas áradatát jó házigazdaként faggatta és ünne­pelte, ami nem kis teljesítmény. A szellemes riportokból, meglepetésekből álló műsornak csak egy baja volt: túl so­kat markolt. Bilicsi Erzsébet rendező ceruzája jobban foghatott volna, s akkor a kevesebből többet készíthet. Elsősorban minősé­gileg. A köszöntőitekbe ugyanis — mondhattak bármily érdekeset életükről, munkájukról — szinte beléfojtották a szót, a képet, mert a nyolcvan perc'az csak 4800 másod­perc, se kevesebb, se több. Haumann Péter és még néhá- nyan azért szerencsével jártak ... Az ötlet viszont jó volt, várjuk a gazdagabb tartalmú folytatást. B Sajti Emese Autóval, motorkerékpárral külföldön I. Ezekben a napokban megyénkből is sok ezren kelnek útra* személyautóval, motorkerékpárral külföldre. Közü­lük jó néhányan több ezer kilométeres kirándulásra in­dulnak. mind a nyugat-európai, mind pedig a szocialista országokba. Nekik szeretnénk segíteni abban, hogy két­részes írásunkban közreadjuk azokat, a magyar KRESZ- től eltérő szabályokat, amelyekkel az adott országban út­juk során feltétlenül számolniuk kell. Mindezt tesszük biztonságukért, gond nélküli hazatérésükért. Ha elkészült az útiterv, vegyük sorra azokat a. té­nyezőket, amelyek a fölösle­ges kiadásoktól és bosszúsá­goktól mentesíthetnek. Üti- társunlí a gépkocsi! Ne mo-. solyogjanak a kedves olva­sók — ez a kijelentés több­szörösen igaz. Először is — nyugati utat figyelembe vé­ve — egy felnőtt valutáját felemésztheti a gépkocsink üzemanyag-szükséglete ab­ban az esetben, ha egy ki­csit messzebbre merészke­dünk. Indulás előtt autónkat vi­gyük el biztonságtechnikai felülvizsgálatra. A vizsgála­ton ellenőrzik a kormány holtjátékát, a futóművet, a fékeket, a világító- és jelző- berendezést. Az itt kapott felmérés alapján javítsuk, vagy javítassuk ki a hibá­kat. Állíttassuk be a gyári elő­írásnak megfelelő szintre az autónk fogyasztását, ellen­őrizzük a gumiabroncsok ál­lapotát és légnyomását. Mi­vel a járművünk terhelt (ne terheljük túl, mert bizton­sági szempontok ellen így is véthetünk, például a cso­magtartó túlterhelése ered­ményezi az első lámpák helyzetváltozását, s ilyenkor az egyébként jól tompított fény vakítani fog), nagyobb súlyt cipel, ajánlatos a gyári előírásban szereplő érték fölé emelnünk a légnyomást 1-2 tizeddel. így nem fogja a gu­mik szélét az út „elnyalni”, s a súrlódási tényező is kisebb lesz. Tehát csökkenthető az üzemanyag-túlfogyasztás is. Vigyázzunk a csomagok el­helyezésénél is, nehogy jár­művünk stabilitása oly mér­tékben változzon, amely már veszélyes lehet a járműnek az úton tartásánál. Ne feled­jük: a tetőcsomagtartó hasz­nálata súlypontváltozást, s nagyobb légellenállást ered­ményez. Tehát, ha mód van rá, mondjunk le róla. Az utazást érintő útlevél-, valuta-, vám- és devizaren­delkezésekkel most nem kí­vánunk foglalkozni. Ez nem is illene közlekedésbizton­sági témánkba. Annál nyo­matékosabban kívánjuk vi­szont olvasóink figyelmét felhívni arra, hogy bár jo­gosítványunk és KRESZ-ünk nemzetközi, a közlekedési szabályokat illetően orszá­gonként eltérések mutatkoz­nak, amelyek természetesen ránk, magyarokra is vonat­koznak. Nem törekedtünk tel­jességre, a legfontosabbakra igyekszünk felhívni olvasó­ink figyelmét. Ausztria Várakozást tiltó tábla után tízpercnyi időtartamra meg­állhatunk. Tilos viszont — Bécsben április 1. és decem­ber 14. között, reggel 5 órá­tól 20 óráig — olyan úton parkolnunk, amelyen villa­mos is közlekedik. A gyermekek részére min­dig biztosítanunk kell az út­testen való biztonságos átha­ladást. Ezt a szabályt itthon is alkalmazhatnánk! Vi­gyázzunk! Egyenrangú útke­reszteződésben megállásunk esetén elveszítjük a jobbkéz- szabály által biztosított el­sőbbségünket. Vasúti keresz­teződés ftőtt és után 80 mé­terre nem kezdhetünk elő­zésbe. Körforgalomnál a jobb- kézszabály érvényesül. Nem megfelelő látási viszonyok esetén lakott területen is tompított fényszórót kell használni. Motorkerékpárok­kal nappal is tompított fényszóróval kell haladni. Ha hegyi úton a kitérés nem lehetséges, azzal a járművel kell visszafordulni, amellyel könnyebben megtehető. A vészvillogót vontatás esetén tilos használni. Franciaország Párizsban a „BUSZ” for­galmi sávot 8 órától 20.30-ig nem vehetjük igénybe fo­lyamatos haladásra. Jelző­táblák: az útkereszteződés­ben a mellékúton STOP- tábla van — piros szegélyű háromszög, fehér mezőben fekete kereszt, Passage Pro­tege kiegészítő felirattal. Az útkereszteződésben a jobbról érkező járműnek elsőbbséget kell biztosítani — piros sze­gélyű háromszög, fehér me­zőben fekete kereszt, Dan­ger felirattal és Priorite a droite kiegészítő felirattal. Jobbra tartás kötelező — A barátnők: Kriszti és Adrien Fotó: Kovács Erzsébet 4) Másként hat a szó a csillagos ég alatt

Next

/
Oldalképek
Tartalom