Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-30 / 178. szám

1986. július 39., szerda NÉPÚJSÁG Mihail Gorbacsov Komszomolszkban Daniel Ortega felszólalása a Biztonsági Tanács ülésén Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára kedden felesége társaságában Vla­gyivosztokból az Amur men­ti Komszomolszk városába érkezett. A szovjet párt vezető vá­rosnéző körutat tett az Amur-parti településen, amelyet fél évszázaddal ez­előtt alapítottak a komszo- molisták építőbrigádjai. Gor­bacsov megtekintette a hely- történeti múzeum kiállítását. A harmincas évek város­alapítóinak emelt folyó par­ti emlékműnél kedden este baráti találkozóra került sor, A Nyugat-Berlinben me­nedékjogot kérők ügyével kapcsolatban egyes nyugat­német politikusok féktelen hecckampányt folytatnak az NDK ellen, s ezzel ártanak a két német állam jószom­szédi viszonyának — álla­pítja meg keddi állásfogla­lásában az ADN, az NDK hírügynöksége. Amint arról már beszá­moltunk, az elmúlt hetekben Berlin Schönefeld repülőte­rén keresztül különböző fej­lődő országokból nagy szám­ban érkeztek Nyugat-Berlin- be olyanok, akik ott mene­dékjogot kérnek, s a nyu­gatnémet alkotmány szerint ezt minden kérelmezőnek meg kell adni. Nyugat-berli­ni és nyugatnémet politiku­sok közül némelyek felvetet­ték, hogy az alkotmány mó­dosításával lehetne feltartóz­tatni a harmadik világbeliek beáramlását. Mások viszont az NDK-t teszik felelőssé és azt követelik, hogy az át­utazóvízum megtagadásával Berlin állítson gátat a me­nedékjogot kérők áradata elé. Ennek elérése érdekében egyesek megtorló gazdasági intézkedéseket javasoltak. amelyen a távol-keleti építő­munka veteránjai, valamint az ifjúsági komszomol-építő- brigádok tagjai vettek részt. Mihail Gorbacsov kedden délelőtt az Amur menti Komszomolszkban látogatást tett a Gagarin repülőgép- gyárban, megtekintette az üzemegységeket, részt vett az új gépmodellek bemuta­tóján és beszélgetett a mun­kásokkal és mérnökökkel. Ezt követően a Lenini Kom- szomol nevét viselő hajó­gyárba is ellátogatott. A nap folyamán az SZKP KB főtitkára Habarovszkba érkezett. Állásfoglalásában az ADN hangsúlyozza, hogy az NDK, mint fontos európai tranzit­ország, minden esetben a nemzetközi jog előírásainak és az érvényes szerződések­nek — beleértve -a két né­met állam közötti 1971-es tranzitszerződést — megfele­lően engedélyezi az átuta­zást felségterületén. A Nyu­gat-Berlinben menedékjogot kérők ügye nem az NDK il­letékességébe tartozik. Az NSZK-hoz nem tartozó és a megszálló hatalmak által igazgatott, különleges politi­kai státuszú Nyugat-Berlin- be való beutazás engedélye­zésének kérdésében az ott illetékeseknek kell dönteni­ük — mutat rá az ADN. Akik a nyári politikai uborkaszezonban az NDK el­leni rágalomhadjáratból pró­bálnak hasznot húzni vagy az NDK kárára akarnak vá­lasztási kampányt folytatni, elszámítják magukat. A két német állam közötti kap­csolatok tárgyszerű légköre nemcsak az NDK érdeke, és a heccelődések, a provoká­ciók nem egyeztethetőek ösz- sze a jószomszédi viszonnyal — fejeződik be az NDK-ál- lásfoglalás. Daniel Ortega, Nicaragua elnöke az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésén felszólí­totta az Egyesült Államokat, hogy engedelmeskedjen a hágai nemzetközi bíróság júniusi döntésének, és hagy­jon fel a Nicaragua elleni agresszióval. A tanács rendkívüli ülé­sének összehívását Nicara­gua kérte, és maga az or­szág államfője, Daniel Orte­ga jelentkezett felszólalásra. A nicaraguai államfő a tanács ülésén figyelmeztetett arra, hogy amennyiben az Egyesült Államok nem tartja tiszteletben a bíróság hatá­rozatát, ez nem csupán a katonai akció kiszélesedését eredményezi, hanem általá­nos konfliktushoz vezethet Közép-Amerikában, és ve­szélyes mértékben meggyön­gítheti a nemzetközi élet egész jogi alapját. Ortega aláhúzta: a bíró­ság elutasította Washington valamennyi érvét, amellyel indokolni próbálta nicara­guai beavatkozását. Hágá­ban nem fogadták el, hogy Nicaragua „agresszor” len­ne, s így az Egyesült Álla­mok a „kollektív önvéde­lem” jogi alapján lépne fel ellene. A bíróság — emlé­keztetett az államfő — azt is kimondotta, hogy a bel- ügyekbe történő beavatko­záshoz nem jelenthet alapot a nicaraguai rendszer bél­és külpolitikája ellen érzett amerikai ellenszenv. Rómában megegyezésre jutottak az ötpárti koalíció tagjai az előző kormány új­jáélesztésében. Erről keddi három és fél órás tanácsko- zásukon döntöttek a keresz­ténydemokrata, szocialista, szociáldemokrata, köztársa­sági és liberális párt veze­tői. A megállapodás szerint ismét Bettino Craxi szocia­lista vezető alakíthat kor­Ortega elítélte^ hogy az Egyesült Államok százmillió dolláros anyagi támogatást nyújt a nicaraguai ellenfor­radalmároknak. Az ilyen ka­tonai segély csupán azt ered­ményezi, hogy tovább nő a halálos áldozatok száma, növekszik az amúgyis sú­lyos anyagi kár, amelyet a háború okozott az ország­nak. „Nem akarunk konfrontá­ciót az Egyesült Államok­kal — hangoztatta felszóla­lásában Daniel Ortega. — Nem azért járultunk a ta­nács elé, hogy inzultáljuk az amerikai kormányt, ha­nem azért, hogy békét ke­ressünk, elérjük a nemzet­közi jog tiszteletben tartá­sát”. Dániel Ortega elmondotta: kormánya 1982 óta immár 12. alkalommal fordult a Biztonsági Tanácshoz, s cél­ja mindig az volt, hogy al­kalmat teremtsen az Egye­sült Államok számára poli­tikája felülvizsgálatára, ar­ra, hogy tevékenységét va­lóban a nemzetközi jog szel­leméhez és előírásaihoz iga­zítsa. Nicaragua továbbra is megvédi törvényes ön­rendelkezési jogát, szembe­száll a fenyegetéssel, a blo­káddal, az invázióval. Még mindig nem késő azonban az, hogy békés és tisztessé­ges megoldást találjanak a Nicaragua és az Egyesült Államok közötti viszályban — szögezte le a nicaraguai államfő. mányt, de 1987 márciusá­ban, pártjának kongresszu­sa után átadja helyét egy kereszténydemokrata veze­tőnek. Megfigyelők szerint ez Giulio Andreotti lenne, aki az 1988-as parlamenti választásokig irányítaná a kormány munkáját. Értesü­lések szerint Craxi a hét fo­lyamán megnevezi új kabi­netjének minisztereit is. Hasznosnak és építő jel­legűnek minősítette Andrej Gromiko és Turgut özal a szovjet—török politikai pár­beszédet, hangsúlyozva, hogy a moszkvai megbeszé­lések újabb lendületet ad­nak a két ország együttmű­ködésének. Az SZKP KB Zöld fényt kapott az Egye­sült Államokban az új, úgy­nevezett bináris (két össze­tevőjű) vegyi fegyver gyár­tása. Reagan elnök kedden üzenetben közölte a kong­resszussal : a kormányzat teljesítette a törvényhozó testület által szabott feltéte­leket, így megkezdődhet a sokat vitatott vegyi fegyver­fajta előállítása.' A két összetevőjű vegyi fegyver egyik komponense sem ártalmas vegyület — önmagában. A két anyagot egymástól elválasztva tárol­ják. Halálos méreg akkor ke­letkezik, amikor a két össze­tevő vegyül egymással. Ez a folyamat a bináris fegy­ver esetében csak a tényle­ges felhasználáskor követke­zik be. A kongresszus azt a felté­telt szabta, hogy a kormány­zat konzultáljon az európai Lengyelországban csökken­tik a központi nyersanyag- elosztást és szűkítik azon áruknak a körét, amelyeknek termelését és elosztását köz­pontilag irányítják. A kormány elnöksége el­fogadta azt a minisztertaná­csi rendelettervezetet, amely szerint 58 terméket és szol­gáltatást vonnak ki a köte­lező nyersanyag-közvetítés rendszeréből. Ez a jelenlegi helyzethez képest lényeges előrelépés. így a vállalatok ezentúl sokkal szabadabban köthetnek egymás között PB tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének elnöke kedden fo­gadta a török miniszterel­nököt, aki hétfőn érkezett hivatalos látogatásra a Szovjetunióba a szovjet kormány meghívására. szövetségesekkel: hol tárol­hatja válsághelyzet esetén a bináris fegyverkészleteket. (Azt vitán felül állónak mondották, hogy normális viszonyok között a fegyver­fajtát az Egyesült Államok­ban fogják raktározni.) A NATO hat tagállama (Nor­végia, Hollandia, Dánia, Gö­rögország, Izland és Lu­xemburg) nem járult hozzá, hogy területén ilyen fegyver­fajtát tároljanak. Az Atlan­ti Szövetség többi országa azonban — válsághelyzet esetére — „nem zárta ki" ennek lehetőségét, így a NATO illetékes testületé hozzájárult a bináris fegyver tervezett rendszerbe állításá­hoz. Az NSZK a maga ré­széről kikötötte, hogy válság- helyzet esetén is szükség van a szövetségi kormány bele­egyezésére a fegyver NSZK- ba szállításához. nyers- és alapanyag-szállítá­si szerződéseket. Alapvetően rövidülni fog majd azon áruk listája is, amelyeknek gyár­tását és elosztását központi­lag irányítják. Alapelvként fogadták el, hogy nem bővítik a kor- mánymegrendelések körét, s a megrendelésekbe olyan elemeket is beiktatnak, ame­lyek a beruházási fegyelem erősödését szolgálják. A kormányelnökség szerint ezek a rendelkezések a gaz­dasági reform második sza­kaszának elindítását jelentik. flz NDK állásfoglalása Craxi alakíthat kormányt Lesz bináris fegyver Központi nyersanyagelosztás Challenger Megdöbbentő eredményt hozott a Challenger amerikai űrrepülő­gép személyzetének beszélgeté­seit rögzítő hangszalag beható vizsgálata. A tenger mélyéről kiemelt és több hónapos munká­val helyreállított szalag valószí­nűsíti, hogy a januárban tra­gikus körülmények között el­pusztult hét űrhajós tisztában volt a szerencsétlenség bekövet­keztével. Ezt az amerikai Orr hajózási és Orkutatási Hivatal, a NASA vezetői közölték sajtó- konferenciájukon. Korábban a NASA azt a feltételezést tette közzé, hogy az űrhajósok nem tudták, mi történik velük. A szalag rögzíti a gép pa­rancsnokának, Francis Scobee- nak eddig is ismert utolsó köz­lését: a hajtóműveket teljes to- lóerövel működtetik. Ezt követő­en azonban a szalagon jól hal­lani Michael Smithnek, a Chal­lenger pilótájának megdöbbent felkiáltását. Ebből következtet­nek most a szakértők arra, hogy Scobee és Smith már tisztában volt azzal, hogy baleset követke­zett be. Richard Truly tengernagy, a NASA új űrhajózási vezetője, aki maga is űrrepülő volt, a sajtókonferencián — ezúttal el­ső ízben — azt is elmondotta, hogy a tengerfenéken feltárt roncsokból megállapították: a személyzet tagjai ülésükbe be­szíjazva zuhantak az űrkabinnal nagy magasságból a tengerbe^ A most közzétett — eddig kellően nem ismert — televíziós felvéte­lek azt is megerősítik, hogy a Challenger személyzetének ka­binja egyben maradt a robbanás után, s csupán a tengerbe csa­pódva szakadt darabokra. A be­csapódásnál a kabin zuhanási sebessége mán meghaladta az óránkénti 330 kilométert. A vizsgálat adatai arra utal­nak, hogy a személyzet egyes tagjai bekapcsolták a vészhely­zetnél alkalmazandó oxigénellá­tást is, mivel oxigén nélkül ma­radtak. Ezt a személyzet egy másik tagjának kell bekapcsolnia akkor, ha az érintett űrhajós ülésébe van szíjazva, s ebből ar­ra következtetnek, hogy a rob­banás után még jó néhány má­sodpercig életben voltak és megpróbáltak segíteni egymáson. Dr. Joseph Kerwin orvosszakér­tő szerint ez az időszak öt-tizen- öt másodpercet jelenthetett csu­pán — utána a zuhanás követ­keztében már valószínűleg el­vesztették eszméletüket. A be­csapódás pillanatában ugyanis a zuhanás következtében szerveze­tük már a földi nehézségi erő mintegy kétszázszorosának volt kitéve,.------­-------. ...-------------------------------------------------------T-- -----­j ] O . J ß ß ß I I ß . ß I JUJyilíiJJj ilJJllJJJUíJilHJll I -----I—Hl------I—i i V. I—I-------------I I i I —. M it érnek vele a részvényplakett- tulajdonosok, hogy az Egyiptomi Köztársaság azt ígéri: az 1956. július 26-i árfolyam alapján kártalanítani fogja őket? A mesésen magas oszta­lékot senki sem pótolhatja nekik. A részvényesek dúlnak-fúlnak. S a legdühösebb a brit állam. A tár­saságban övé a majoritás, mert 44 százalék elég az ellenőrzéshez, ha a fennmaradó részvények több tulaj­donos között oszlanak meg, akik rendszerint nem tudnak összefogni a nagyrészvényes ellen. Nagy-Britannia nem rendelkezett kezdettől fogva a részvények több­ségével. Amikor a csatornát 1869- ben felavatták, Egyiptom már Ang­lia és Franciaország — a két gyar­mati hatalom — nyomása alatt állt. A Nílus menti népnek egyáltalán nem volt beleszólása a csatornaügy­be. A török szultán alkirálya, a ke- dive, az egyiptomi kormányzó függő helyzetbe került a csatornaterv fi­nanszírozóitól. így mérhetetlen ne­hézségek közepette, egyiptomi rab­szolgamunkások élete és vére árán ásták meg a világ legdrágább ár­kát, nem messze attól a helytől, ahol már a korai ókorban a fáraók ide­jében csatorna kötötte össze a Föld­közi-tengert a Vörös-tengerrel. Minthogy a kedive pénzszűkében volt, az angoloktól kölcsönvett pénz­zel vásárolta meg a csatornarészvé­nyek 44 százalékát. A hitel visszafi­zetését és a kamatokat az egyipto­miak sok évtizeden át nyögték. Eközben az alkirály fényűző udvar­tartása óriási összegeket emésztett fel, úgyhogy a kedive már 1875-ben kénytelen volt részvényeinek nagy részét eladni. így szerezte meg Nagy- Britannia a társaság részvénytöbb­ségét. A Compagnie Universelle du Canal Maritime de Suez elnöke mindig francia. így követeli a hagyomány. Az igazgató tanácsban hasonlókép­pen a „Grand Nation” (nagy nem­zet) dominál. Tizenhat francia ül kilenc angollal, egy amerikaival, egy hollandussal, s —• rövid idő óta — öt egyiptomival egy asztalnál. De ez az összetétel nem mutat igaz képet a helyzetről. Figyelembe kell venni, mely cégek vannak képviselve az igazgató tanácsban. Ott van mindenekelőtt a hatalmas Banque de Paris et des Pays-Bas, amely "a Szuezi-csatorna elnökét ad­ja. Charles Roux-nak hívják. A Banque de 1 Indochine-t, melynek valójában csak a neve közös Indo- kínával, elnöke, Minőst képviseli. A Compagnie Francaise des Petroles- nak hasonlóképpen van egy képvi­selője az igazgató tanácsban. A tes­tületben monsieur Desprez, a Fran­cia Hajózási Társaságok Központi Szövetségének igazgatója szavaz Franciaország hajózási érdekei mel­lett. Az angolok részéről a Cunard, a Peninsular and Oriental, a Cay- zer, Bilbby & Enderson hajózási tár­saságok képviselői a fő részvevők. Az öt társaság mögött a Rotschild- és a Baring-bankház áll. Ebben az összefüggésben érdemes megjegyezni, hogy Sir Evelyn Baring, más ne­vén lord Cromer, 1884-től 1907-ig Nagy-Britannia főkonzuljaként Egyiptom koronázatlan királya volt, s hogy a Peninsular and Oriental szoros kapcsolatban van a British Petroleum Companyvel, a korábbi Angol—Iranian Oil CompanyveL Ez a társaság mind alelnökét, mind pe­dig francia fiókjának képviselőjét, Vicomte de Rohant delegálta a Szuezi-csatorna igazgató tanácsába. A holland képviselő pedig a Neder­land hajózási társaság elnöke, s egyben a Royal Dutch-Shell olaj­céggel szoros viszonyt fenntartó Ne- derlanse Bank felügyelő bizottságá­nak a tagja. Végül meg kell még említeni az amerikai Pickney Tuckot, akit 1947-ben hívtak meg az igaz­gató tanácsba. Azelőtt amerikai kö­vet volt Kairóban, és szoros kapcso­latban áll a Standard Oil Company­vel. A csatorna igazi aranybánya volt mindnyájuk számára. A Szuez és Port Said közötti útszakaszon átha­ladó minden hajónak le kellett róni obulusát a társaságnak, ömlött a pénz. A társaság 1880-ban 12,3 millió frank tiszta jövedelmet ért el, 1920- ban 143,7 milliót, 1954-ben pedig 10,5 milliárdot. 1930-ban kiszámítot­ták, hogy a Szuezi-csatorna 60 év alatt 4 milliárd aranyfr/mkot hozott, azaz tízszeresét annak, amibe meg­építése került. Ilyen birtoklási viszonyok és ilyen mérleg mellett senki sem tételezheti fel, hogy az angol és francia kor­mány papíros tiltakozása, melynek átvételét Kairóban még meg is ta­gadják, az utolsó intézkedés lenne az államosítási határozattal szem­ben. Egyébként a tiltakozás rendkí­vül gyenge lábon áll. Az 1888. évi szuezi konvenció, amelyet akkor az összes érdekelt hatalmak aláírtak, a társaságot kifejezetten egyiptomi il­letőségűnek nyilvánítja, s az ennek folytán az egyiptomi törvényhozás alá tartozik. A konvenció arra köte­lezi Egyiptomot, hogy a csatornát fartsa nyitva a nemzetközi hajózás számára. Egyiptom semmi ezzel el­lentéteset sem szándékozik tenni. De vajon mit tesznek most a nyugati hatalmak kormányai? 1956. július 27-én zárolják az an­gol bankoknál az összes egyiptortii devizaköveteléseket. Ugyanilyen rendszabályokat foganatosít Fran­ciaország és az Egyesült Államok. Július 30-án Londonban találkoznak Nagy-Britannia, Franciaország és az Egyesült Államok külügyminiszterei. Jonh Foster Dulles — ahogyan ő gondolja — zseniális megoldást hoz magával, amely egyetlen szóval ki­fejezve: „internacionalizálás”. A há­rom miniszter elhatározza, hogy ta­nácskozásra hívja össze 24 állam képviselőit. A nyugati hatalmak kül­ügyminiszterei ily módon nemzetkö­zi hatóságot akarnak létrehozni, amely ellenőrizné a csatorna üze­meltetését. A Dulles-terv egy csapásra vilá­gossá teszi, hogy az aszuáni gáttal kapcsolatos hitelnyújtási ígéret visz- szavonása nemcsak azzal függött ösz- sze, hogy Egyiptom vonakodott úgy­nevezett biztonsági egyezménynek alávetni magát. Nyilvánvalóvá vált, hogy Washingtonban hosszú távra és különféle változatokban tervez­nek. A Csatorna Társaságnak a hi­telmegtagadással kiprovokált álla­mosítását az Egyesült Államok arra akarja kihasználni, hogy megerősít­se pozícióját a Szuezi-csatornánál, ugyanúgy, ahogyan Moszadik iráni ásványolaj-államosítását arra hasz­nálta fel, hogy az iráni olajüzletet saját ellenőrzése alá helyezze. Emel­lett a szuezi válság arra is alkalmat nyújt Dullesnek, hogy megjátssza a békeangyalt, s a megsérült amerikai ^presztízst ismét helyreállítsa. Végül, Washingtonnak ez a válság, egészen más okokból, egyáltalán nem is olyan kellemetlen. Először is: Nyugat-Európát főként a Közel-Keletről látják el olajjal, s a kutak nagyobbrészt brit társasá­gok kezében vannak. Az olaj a Szuezi-csatornán át jut el Európába. Ha ez az út nehézségekkel jár, ak­kor nagyobb mennyiségben lehet el­adni Nyugat-Európában amerikai olajat a texasi és venezuelai olaj­mezőkről. Másodszor: az Aramaco nevű amerikai társaság, amely Szaúd- Arábiában az olajat kitermeli, ép­pen most óriás tartályhajókat állít üzembe, s ezek sokkal nagyobbak, semhogy áthaladhassanak a csator­nán, mindenképpen körül kell ha­józniuk a Jóreménység-fokot. A csa­torna blokádja azt jelentené, hogy csakis Rockefeller hajói tudnának nyereségesen közel-keleti olajat szál­lítani Európába. Harmadszor: az amerikai gyapot­termelők súlyos értékesítési válság­ba kerültek. Az egyiptomi gyapot bojkottja új piacokat nyitna meg számukra. (Folytatjuk) Szovjet—török tárgyalások

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom