Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-30 / 178. szám

1986. július 30., szerda fl pályakezdők lehetőségei Már több mint három éve annak, hogy az angol Schweppes-céggel termék­gyártási szerződést írt alá a Békés Megyei Üdítőital-ipari Vállalat. Ekkor már két sa­ját fejlesztésű termékcsalá­dot gyártottak ebben az üzemben, az Extrát és az Arolát. S hogy most egy újabb céggel kötöttek szer­ződést, annak az a magyará­zata, hogy eddigi termékeik mind keresettek, de nagyon hiányzott ebben a térségben a fogyasztók körében igen közkedvelt Coca-Cola. A nö­vekvő üdítőital-fogyasztást mutatja az is, hogy 1985- ben egy esztendő alatt a ko­rábbinak mintegy negyedé­vel növekedett a Békés me­gyében készült termékek iránt a kereslet. így történ­hetett meg az, hogy már ta­valy minden magyar állam­polgárra két liter Békés me­gyei üdítőital jutott. Nem is sok az évi 56 liter átlagos fogyasztáshoz képest, ám annál kedvezőbb, hogy kö­zel kétszer ekkora mennyisé­get tudna ma a hazai keres­kedelemben a vállalat elhe­lyezni. Az eddig készült ter­mékek felét a Schweppes termékcsalád jelentette, to­vábbi 40 százaléknyi az Ext­ra-család részesedése, s tíz százaléknyi mennyiség ju­tott az Arola ízeire. Az idén az első félévi termékkibo­csátás további 15 százalék­kal növekedett. A növekvő igényeket to­vábbra is kielégítik, s vár­hatóan a Schweppes-család termékeiből a jelenlegi 10 millió literrel szemben 12-13 millióra is növekedhet a termékkibocsátás. A Coca- Cola gyártására pedig azért vállalkoztak, mert a marke­tingmunka során felmérések igazolták, hogy igény van a termékre. S a választásuk azért esett éppen a Coca-Co- lára, mert az utóbbi eszten­dőkben a legfontosabb vál­lalatgazdálkodási kategória a minőség. Ezzel vívták ki rangos helyüket a kereske­delemben, a külföldi part­nerkapcsolatokban. Jelentő­sen javultak a háttéripari feltételek is, kevesebb az üvegipar felé a reklamáció, magas színvonalon készül­nek a címkék. Mindemellett is nagy vál­lalkozásnak tűnik a Coca- Cola-akció. Ebben az eszten­dőben 6 és fél millió kispa- lackot bocsátanak ki, s köz­ben magyar és nyugatnémet berendezéseket állítanak munkába, hogy a növekvő mennyiségi és választéki igé­nyeket kielégíthessék. Már dolgozik a magyar gyártmá­nyú ki-berakó gép, a nyu­gatnémet gyártmányú mixe­lő, címkéző, záróautomata. Még a teljes vonalhoz szük­ség van mosó- és töltőgépre, amelyeket az elkövetkezendő hónapokban szerelnek végle­ges helyükre. A közepes nagyságú és műszaki szín­vonalú üzem nagyra törő terveit az fémjelzi igazán, hogy ha az óránkénti 8 ezer li­teres palackozó újabb 8 ezer üveg töltésére képes géppel bővül, akkor 1987-ben az 1986-ra vállalt 23 millió li­ter üdítőre újabb 70 száza­léknyi mennyiséget termel­hetnek. Ami napjainkban mégis a legfontosabb hír számunkra, az a Coca-Cola jelenléte. S az a tény, hogy ima már megéri a vállalatoknak a vá­lasztékbővítéssel hosszú tá­von törődni. — Számadó — Kovács Erzsébet felvétele Mérséklődő, de összességé­ben még élénk a munka­helykínálat — jelentette nemrégiben az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal, s ez most, elsősorban a tanulmá­nyaikat befejezett fiatalokat érinti, érdekli. Évről évre megfigyelhető, hogy a pályakezdőknek — különösen bizonyos földrajzi körzetekben és szakmákban — már korántsem olyan egy­szerű az elhelyezkedés, mint volt mondjuk öt-hat évvel ezelőtt. Most két százalékkal kevesebb munkahelyet kí­nálnak számukra, mint a múlt évben. Ezenbelül — a diplomások 8 százalékkal több, az általános és a kö­zépiskolát végzettek majd­nem 4 százalékkal kevesebb állásajánlat közül válogat­hatnak. Végeredményben száz nem diplomás fiatalra 101 munkahely jut, egy dip­lomásra viszont átlagosan 2,4 pályázati kiírás érkezett a munkáltatóktól. Nem érinti a munkahelykínálat csökke­nése a szakmunkásokat sem: a most végzettek számánál — és a tavalyinál is — jó­val több munkahely várja őket. Sokat vár az ipar Legtöbb állást — arányta­lanul sokat — az ipar kí­nálja, s viszonylag élénk a kínálat az építőiparban, a közlekedési és a hírközlési ágazatokban is. A mezőgaz­daság viszont az idén sem érdeklődik különösebben a pályakezdők iránt. Az ipari munkahelyek majdnem 60 százalékára ki­zárólag szakmunkásokat vár­nak, s az alacsonyabb isko­lai végzettségűeknek is azzal kell számolniuk, hogy első­sorban az ipari üzemekben, illetve a közlekedési ágazat­ban helyezkedhetnek el. Ki­ugróan magas a szakmun­kásigény az építőiparban (82 százalék), míg a közleke­dési és a hírközlési vállala­tok inkább a szakképzetlene­ket keresik. A munkahelykínálat szer­kezeti összetételét vizsgálva új vonás, hogy az alkalma­zotti munkavállalók iránti kereslet korábban jellemző csökkenése megállt, sőt né­mi élénkülés tapasztalható. Egyébként az összes alkal­mazotti-szellemi munkakör majdnem 70 százalékára csakis diplomásokat keres­nek. Talán azért is, mert a fizikai — és a nem fizikai bérarányok változatlanul tor­zak, a diplomás pályakezdők bérei meglepően — és nem­csak relatíve — alacsonyak. S azért is, mert egyre több gyakorlott szakember vá­lasztja inkább a kisvállalko­zói szférát, őket pedig pótol­ni kell. Főként szakmunkások Ha már a bérről esett szó: az idei kínálat szerint az el­múlt évhez képest valame­lyest emelkedtek az alsó bérhatárok és mérséklődtek a felső határok. Ez már ön­magában is a nivellációs tö­rekvések erősödését jelzi, a gyakorlatban pedig úgy fest, hogy például ugyanaz a vál­lalat havi 4200-ért keres se­gédmunkásokat és 4600-ért diplomás közgazdászokat... A korábbi években meg­szokott — ám sokak által vi­tatott — tendencia változat­lan: a fiatalok számára föl­ajánlott munkakörök három­negyed része fizikai munka és elsősorban szakmunkás- képesítést követel. Tehát egyszer s mindenkorra meg kell barátkozni a gondolat­tal, hogy az általános gim­náziumot végzett, ám szak­képzetlen fiatalok — ha nem sikerül bejutniuk a főisko­lákra, az egyetemekre — ak­kor bizony csak a szűkös be­tanított, illetve segédmunka­kínálatból válogathatnak. Választhatnák persze az érettségi utáni szakmatanu­lást is, ám az ilyen iskolák iránt rendkívül csekély az érdeklődés. Pedig az idén három újabb szakmát jelöl­tek ki, amely csakis érettsé­givel tanulható. Ami a kínálat területi megoszlását illeti: a váro­sokban nagyobb a szakmun­kások iránti igény, a falvak­ban, községekben inkább a segéd- és a betanított mun­kásokat keresik. Elsősorban — elegendő foglalkoztatási lehetőség híján — az' ország északkeleti részében kell számítani elhelyezkedési ne­hézségekre. Szabolcsban is, mint már évek óta, s annak ellenére, hogy a megyében az idén élénkült a munkaerő iránti kereslet. Továbbra is:ingázás A pályakezdők egyharma- da azonban az idén sem ía- láLhat magának helyben munkahelyet, emiatt a me­gyei szakemberek azzal szá­molnak, hogy körülbelül ez­ren —■ s főleg a szakképzet- lenek — a háztartásokban maradnak, további 1300 fia­talnak pedig ingáznia kell. (Nem lenne ez különösebb gond, ha az ingázás, s álta­lában a családtól való kü­lönélés feltételei, körülmé­nyei nem lennének olyanok, amilyenek; s ha a területi mobilitás manapság termé­szetes és megszokott életfor­ma lenne, lehetne...) A gyors vonásokkal fölvá­zolt helyzetkép azt is jelzi, hogy valamelyest talán nor­malizálódnak a munkaerő­piaci viszonyok; némileg mérséklődik a korábban csil­lapíthatatlan munkaerőéhség, s ez egyúttal a munkáltatók megfontoltabb munkaerő­gazdálkodására is utal. A folyamat természetes velejá­rója, hogy lesznek, akiket mindez kellemetlenül érint, mert nem találhatnak rá könnyen a korábban megál­modott — vagy inkább csak véletlenül kiválasztott — munkakörre, munkahelyre. Nos, ez eggyel több ok arra, hogy mindenki — az isko­lákban, a családokban és másutt — sokkal komolyab­ban vegye a pályaválasztást, a pályaorientációt, a tovább­tanulással kapcsolatos, s most már egyre felelősség­teljesebb döntést. Vértes Csaba Ismét termel a Péti Nitrogénművek Néha azt álmodom... Maradandó sérülések nyomában Nagyjavítás - után ismét termei Péten a Nitrogénmű­vek nagy kapacitású műtrá­gyagyára, amelyben az üzem fennállása óta a legalapo­sabb felújítást végezték el. Harminchat napra állították le a gépeket, berendezése­ket, és 10 vállalat mintegy 2000 dolgozója vett részt a nagyjavításban. Az egyes egységek szerelésének irá­nyítására eljöttek a gyártó cégek szakemberei is, így a francia Dresser, a belga Carnoy, az NSZK-beli Sie­mens szakértői, valamint az NDK-beli piesteritzi vegyi kombinát karbantartói. A magyar vállalatok kö­zül kulcsfeladatokat kapott és oldott meg a Vegyépszer, amelynek 200 szakembere a nagyjavítás teljes ideje alatt Péten tevékenykedett. Vala­mennyi munkájukat határ­idő alatt végezték el. Jelen­tős szerepük volt több fon­tos üzemrész felújításában, és a 33 méter széles, 20 mé­ter magas ammóniatároló újraszigetelésében is. Ez az óriás tartály egyszerre 10 ezer tonna ammóniát rak­tároz, —30 Celsius-fokon. A Danuvia Központi Szer­szám- és Készülékgyár a Ferunion Külkereskedelmi Vállalat közreműködésével hosszú távú kooperációs megállapodást kötött a bel­ga DME Europe céggel kü­lönféle szerszámházak és szerszámelemek kölcsönös szállítására. Mindkét válla­latnál készítenek műanyagok Mivei a Vegyépszer a szo­kásos műszaki megoldás he­lyett új módszert alkalma­zott, sikerült a szigetelő­munka időtartamát több hó­napról két hétre lerövidíte­ni. A szerelők az utolsó si­mításokat végzik — alumí­niumborítással látják ei a tárolót —. miközben a tar­tályt már töltik ammóniá­val. Összességében félmilliárd forint értékű karbantartási és felújítási munkát végez­tek a péti kettes számú gyárban, amely a legna­gyobb hazai műtrágyagyár termelésének kétharmadát adja. A munkálatok egy ré­szét két év múlva meg kell ismételni, de például az ammóniatároló szigetelése 10 évre garantálja a zavartalan üzemelést. Emellett a nagy­javítás végeztével javul a termelés hatékonysága, és csökken az energia-felhasz­nálás. Számítások szerint a karbantartást, felújítást kö­vetően csupán a földgázfel­használás mérséklésével mintegy 100 millió forint ta­karítható meg. és könnyűfémek fröccsönté­séhez való szerszámokhoz házakat, alkatrészeket és elemeket, s az együttműkö­dés révén új termékekkel bő­víthetik választékukat. A szerződés értelmében a köl­csönös szállítások értéke 1990-ig összességében mint­egy 300 millió belga frank lesz. — ... egy hatalmas ordí­tást hallottam . .. — ... elvesztette eszméle­tét... A munkahelyi balesetek jegyzőkönyveiben gyakran olvashatók ilyen és hasonló mondatok. A szörnyűséges fájdalom azonban tompítha­tó, később magától is elmú­lik. Ám a sérülések még so­káig megmaradnak. Néha mindörökké. * * * L.-né keze még javulhat. Autót már most is vezethet. — Műanyag tubusokat ké­szítettünk. Azzal az új kap­csolóval tulajdonképpen raj­tunk akartak segíteni. A régi kapcsoló gombja süllyesztett volt, így csak ujjal lehetett nyomni. Nyolc óra alatt na­gyon elfáradt az ujjunk. Az új kapcsolón a gomb kívül volt, így tenyérrel is meg le­hetett nyomni. Benyúltam a gépbe, hogy kiszedjem a bent maradt műanyagot. Ugyan­úgy, mint máskor. A gép állt. A vállam hozzáért a gombhoz, a gép bekapcsoló­dott, a bal kezem beszorult. A barna, határozott be­szédű, ízes kiejtésű asszony emlékezését sűrűn megsza­kítja a telefon. A baleset után egy évig otthon volt, aztán 50 százalékos rokkant­ként újra munkába állt. Most telefonközpontos. Két hete kezdte, s vitathatatlanul jól csinálja. Elmagyarázza, hogyan dol­gozott a gép. Figyelem bal kezét, ahogy igyekszik az ép jobbal egyenrangúan mutat­ni a szerkezet szimmetrikus működését. — Mikor elindul a gép, két 200 fokos fémforma egymás­hoz zárul, s az egyik forma lyukjaiba beleilleszkednek a másik tövisei. Ezek a forró tövises formák nyomták ösz- sze a kezem. Ahogy az ügyetlenebb bal kéz szembefordulva összezár a jobbal, jelezve a két ke­gyetlen fémidomot, ösztönö­sen menekül a szemem. — A gépet nem tudtam ki­kapcsolni. A munkatársamat kértem, hogy állítsa le. Ak­kor még nem fájt a kezem, csak zsibbadt. Később an­nál inkább. A kórházban volt egy régi ismerősöm, s ahogy elmúlt a csillapító hatása, ő azonnal adott újat, a legerő­sebbekből. Azt mondták, az a jó, ha fáj, mert akkor még éreznek az idegek és tudom -majd mozgatni. Kétszer mű­tötték meg a kezem, tény­leg mindent megtettek ér­tem. Sokan voltak, akik nem hittek az egészben. Aztán gyógytornára jártam. Hogy-ott micsoda súlyos sérültek vannak! L.-né hozzájuk képest va­lóban „megúszta”. Első rá­nézésre bal kezének ujjai alig észrevehetően vékonyab­bak, a fémtövisek nyoma csak közelről látszik. — Leginkább a varrásban akadályoz. Nem tudok be­fűzni. Meg a mosásnál. Mégsem kapcsolhatom be minden ruha miatt a mosó­gépet. Ügyetlen vagyok a kertben is, kapálni, gyomlál­ni nagyon nehéz így. Sze­rencsére a lányom minden­ben segít. Fátyolos szemmel nézi balját, s mutatja, mennyire hajlanak már a meggyötört ujjak. — Van, mikor megfelej­tem, hogy nincs benne erő. Nekidurálom magam valami nehéznek, aztán ráébredek, ezt én már nem bírom ... Álmomban is tudom, hogy ez a kezem odavan. De né­ha azt álmodom, hogy meg­gyógyult, s tudom hajlítani az ujjaimat. Teljesen, akár­csak rég. S azzal a kicsi mozdulattal olyan, de olyan boldog vagyok. * * * A júliusi szárazság után elég volt egyetlen kiadós eső, hogy a falu utcája autó­marasztaló sártengerré vál­jon. Gyalog folytatom utam a keskenyke járdán egészen az öreg utca utolsó épületé­ig. A roskatag, hiába repe- rált viskóban heten laknak. Egyikük, B., 19 éves. Jobb keze merev, könyökét kissé hajlítva tartja. Mikor kezet fogunk, érzem, hogy csak két ujjábán van erő. Bal keze hiányzik. Könyök felett amputálták. Beszéd közben bal vállával mindig falnak támaszkodik. Jobb keze ügyetlenül gesztikulál. — Most már újra megta­nultam vele enni és fogni. De dolgozni semmit sem tu­dok. Focizok, lemegyek a kocsmába, megiszok valamit, nézem a tévét. A focit sze­retem. Kár, hogy ennyire leégtünk a vb-n. Szőke haj, fehér, itt-ott még kamaszosan pattanásos bőr, bánatos arc, de önsajná­latnak semmi nyoma. Puló­verje elnyűtt, lyukas, rossz melegítőalsója állandóan le­csúszik derekáról. — Építeni akartam, azért kellett a pénz. Havi 5 és fe­let kerestem, a vgmk-val 3 ezer jött hozzá. A biztosító 120 ezret fizetett. Az már elment ebbe a házba, meg a kezelésre. Főleg a taxizás került sokba. A sáros út mentén vissza­egyensúlyozok a kocsihoz. A megye egyik műemlék büsz­kesége, a 140 éves kastély légvonalban alig pár száz méterre van B.-ék utcájától. Az utca és néhány ház ál­lapota alig változott a kas­tély építése óta. Ez a fiú hajtott, el akart menni in­nen, a 140 éves komfortta- lanságból, a rokkant házból, aztán elég volt egyetlen rossz pillanat, és ő is rok­kanttá vált. B.-vel vállalati gmk-zás közben történt a baleset. A présgép formagumiját akarta lecserélni. Fiatalkorú lévén, erre nem volt jogosult. De a vgmk-ban nincs megállás. Valamit odaszólt a barátjá­nak, s ezt a gép másik ol­dalán dolgozó fiatalkorú lány úgy értette, hogy kész a for- magumicsere, indíthat... Azóta a gép innenső oldalán is van egy biztonsági kap­csoló. — Már nem gondolok rá, mi lenne, ha meglenne a ke­zem ... De néha azt álmo­dom, hogy megvan mind a kettő, és mind a kettő ép ... És dolgozom ... * * * A vizsgálatok megállapítá­sai visszaköszönnek: A gépnek nincs meg a gépkönyve, a kezelési és kar­bantartási utasítása... a gyártásnál használt segéd­eszközök nem megfelelőek... a gép szabványellenes... a kezelési ismeretekből a dol­gozó nem vizsgázott... az időszakos orvosi vizsgálaton nem vett részt... fiatalko­rúak ilyen gépet nem kezel­hettek volna... a létszám nem felelt meg a kezelési utasításnak... a gép újrain­dítását nem jelezte... Vajon ma reggel, holnap délután vagy valamelyik éj­szaka kiről derül ki egy ha­talmas ordítás után, hogy nem ismerte a kezelési uta­sítást, s olyan gépen dolgo­zott, ami nem felelt meg a szabványnak? Ungár Tamás Szerszámok kooperációban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom