Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-26 / 175. szám
1986. július 26., szombat o Béketábor ’86 Megjelent a Társadalmi Szemle júliusi száma A folyóirat rövidítve közli Havasi Ferencnek, a Politikai Bizottság tagjának, a Központi Bizottság titkárának a Központi Bizottság 1986. június 18-i ülésén elhangzott előadói beszédét. Havasi Ferenc a többi között hangsúlyozta: a kialakult helyzet elemzése alapján úgy kellett döntenünk, hogy következetesebben és szigorúbban rangsorolunk a követelmények és prioritások között: 1986-ra a külső egyensúlyi helyzet javításának, az életszínvonal megőrzésének és egyúttal az antiinflációs politika megvalósításának biztosítunk elsőbbséget. Hasonlóképpen közli a Társadalmi Szemle azt a beszédet, amelyet Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára mondott 1986. május 8-án az Országos Béketanács előtt. Szűrös Mátyás rámutatott: a magyar külpolitika elkötelezett, következetes békepolitika. Számunkra létkérdés a békés, a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztését előmozdító nemzetközi környezet. Külpolitikánk célja is — ahogyan azt a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresz- szusa is meghatározta —, hogy kedvezőbbé tegyük szocialista építőmunkánk külső feltételeit, s egyben hozzájáruljunk a társadalmi haladás világméretű előmozdításához és a béke megőrzéséhez. Az egészségmegtartás mélyebb elemzése szempontjából nemcsak a rizikótényezők megismerése, hanem mindenekelőtt azoknak a mechanizmusoknak a feltárása a döntő, amelyek szabályozzák, hogy a rizikók milyen egyéni, társadalmi feltételek esetén léphetnek fel és miként hatnak. A veszély csak egy állandó tényező, amely statisztikai átlagban mindenkire érvényes, a veszélyeztetettség az, ami bizonytalan és mélyebben elemezendő. Dr. Ajkay Zoltán, dr. Bognár Ilona és dr. Kökény Mihály feltárják, melyek az egészségmegtartás rizikótényezői hazánkban. Az ellenforradalmi diktatúra időszakában a Horthy- rendszerben Magyarországon a legális és az illegális mozgalom együttesen fejezte ki a munkásság és a társadalom többi dolgozó osztályának, rétegének érdekeit. A legalitás korántsem jelentett korlátoktól mentes működési szabadságot, az illegalitás pedig nem tudta a forradalmi pártot teljesen a föld alá szorítani. Sipos Péter megvonja a legális munkásmozgalom működésének mérlegét. Pataki Ferenccel, az MTA levelező tagjával, az, MTA Pszichológiai Intézetének igazgatójával készített interjút Horváth György munkásságáról, életpályájáról. Erdős Péter akadémikussal, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos tanácsadójával pedig Szegő Szilvia beszélget. Béketáo 86’ címmel ifjúsági találkozó lesz augusztus 21-től 24-ig Martonvásáron, az Érd-Simon majorban. A magyar békemozgalom ezen országos ifjúsági találkozóját a budapesti John Lennon, a szarvasi Ferrum és a szentesi VE-GA békeklu'b hirdette meg. Kezdeményezésüket támogatja az Országos Béketanács Ifjúsági Bizottsága és a KISZ Központi Bizottsága is. Céljuk, hogy lehetőséget adjanak az ifjúsági békemozgalom közösségeinek és személyiségeinek véleményeik és álláspontjaik kölcsönös megismerésére, a módszertani működésbeli tapasztalatok cseréjére. Ez az esemény fontos állomása a XI. országos békekonferenciára történő felkészülésnek, de az augusztus 30—31-én sorra kerülő „Hétvége” béketematikus tévéműsor előkészítését is szolgálja. A tábor lehetőséget teremt a hazai ifjúsági békeközösségek keretén belül zajló élet és mozgalmi munka politikai, módszertani orientálására, a vezető mozgalmi személyiségek kiválasztására, valamint arra, hogy az egybegyűltek egy vezető politikussal, az OBT vezetőivel is találkozzanak. A táborba augusztus elsejéig lehet jelentkezni a fejenként 250 forintos étkezési és szállásdíj postára adásával. Cím: Béketábor, 1395. Budapest, Széchenyi rakpart 6. Postafiók: 440. Telefonon a 117-511-es telefonszámon lehet érdeklődni. Üdülés = nyaralás? Lehet azon tréfálkozni, hogy „Magyarország júliusban zárva”, mert a legtöbben ilyenkor — és augusztusban — veszik ki az „évi rendes” szabadságot. A mindennapi gyakorlat kevésbé vidám: egy műszakban tart nyitva — természetesen szabadságolások miatt — az élelmiszerbolt, ahol a dolgozó családanyák estefelé szoktak bevásárolni; nem találunk senkit a hivatalban, ahol sürgős ügyeinket szeretnénk intézni; megtörténik az is, hogy az egészség- ügyi intézmény csak „fél gőzzel” dolgozik, mert az orvosok, nővérek, védőnők többsége éppen nyári szabadságát tölti. Augusztus vége felé már általában mindenki újra a helyén van, ilyenkor szokták büszkén mutogatni, hogy milyen szép barnára sikerült lesülni, s azzal együtt mesélni a nyaralás „árnyékos oldaláról”, vagyis arról, hogy milyen tengernyi pénzbe kerül manapság egy-két hét a Balaton partján — még akkor is, ha a koszt és a szállás egyébként csillagászati összegeket felemésztő költségeitől a szakszervezeti beutaló megkímélte a szerencsés dolgozót. Mert a legtöbben meg vannak győződve arról, hogy a szabadságot nyáron kivenni és a Balaton partján tölteni — igen nagy szerencse. A legtöbb vállalatnál már kora tavasszal elkezdődik a versengés: kinek sikerül a nyári főidényre beutalót szerezni? Sokan azt is igazságtalannak tartják, hogy aki tavaly kapott, az az idén nem mehet kedvezményes áron a magyar tenger partjára. Azt meg különösen, ha a beutaló nem nyárra szól, hanem az év valamely másik szakára. Ki hallott olyat? Üdülni tavasszal vagy ősszel? Nehéz volna ma már utánajárni, hogyan is kezdődött nálunk ez a nyárközpontúság. Talán úgy, hogy néhány évtizeddel ezelőtt még kevesen „vállalkoztak” a beutalók elfogadására, lévén ez is egyike a sok újdonságnak, amitől — mert ilyen az ember természete — sokan idegenkedtek, annak ellenére, hogy a szak- szervezeti beutalókat csaknem ingyen adták, mivel a sokszemélyes üdülőházak már megvoltak. Akkor pedig miért álljanak üresen ? Igaz, hogy ma is előfordul: némelyik üdülő — s nem is olyan kevés — kihasználatlan az év nagyobb részében. Tavasz- szal, amikor megújul a természet — és amikor az emberek indokoltan panaszkodnak fáradtságra — az ország legszebb tájain működő üdülőkben alig néhányan tengenek-lengenek. Megesik az is, hogy felhasználják ezeket a „holtszezoni” heteket idegenforgalmi célokra. Amiből következik, hogy külföldön, igen sok országban tavasszal veszi ki szabadságának legalább egy részét, aki csak megteheti. S eltölti nálunk, olyan hegyvidéki tájakon, ahová a hazaiak még nagy kedvezménnyel sem akarnak menni. Pedig üdülni nemcsak nyáron lehet. Ügy is mondhatjuk: a másik három évszak sokkal alkalmasabb az igazi értelemben vett üdülésre, mint a nyár. Mert a Balaton partjának valamelyik zsúfolt szakaszán süttetni hasunkat-hátunkat reggeltől késő délutánig, s ha az idő kedvezőtlenre változik, a társalgóban unatkozni — egyáltalán nem biztos, hogy üdülést jelent. Tegyük a szívünkre a kezünket: hányszor mentünk vissza a munkahelyünkre a fenti módon eltöltött szabadságidő után úgy, hogy — magunkban vagy egymásnak — azt mondtuk: fáradtabb vagyok, mintamikor elmentem. Sokan •— bár nem elegen — tanúsíthatják, hogy ez koránt sincs így tavaszi vagy őszi üdülés után. Először is: a városi ember — tudva vagy tudat alatt — legjobban a csendet nélkülözi egész évben. A Balaton- és más vízparti üdülőhelyek pedig sok mindennek mondhatók, csak éppen csendesnek nem. Sőt: a városokban nagyobb nyugalom van éjszaka, mint azokon az üdülőhelyeken, ahol némelyek úgy gondolják, hogy „most nyaralunk, most mindent szabad!”. Aki pedig nem beutalóval érkezik valamelyik „divatos” üdülőhelyre, könnyen otthagyhatja egész évben (esetleg más célra) megtakarított pénzét. Mert ilyenkor — elsősorban a Balatonnál — a szobákat „feketén” kiadóktól kezdve a lángos- és halsütőkön át a pincérekig és a giccsárusokig sok mindenki hirtelen szeretne meggazdagodni. Mondják — és nem alaptalanul —, hogy július-augusztusban a Balaton két partján még a levegő is sokba kerül. Ha meg úgy számolunk, hogy olcsón is meg lehet úszni a nyaralást: a családanyák járnak rosszul. Mert a családra mindennap — esetleg kétszer is — főzni kell, s az eredmény: a mama fáradtan megy vissza munkahelyére, s a gyerekei sem értik, miért olyan ideges anyuka, pedig „igazán pihentünk két hétig”. Hozzátartozik a nyaraláshoz — sajnálatos módon — az otthoninál is egészségtelenebb életmód. Terítékre kerülnek — némelyik üdülőben is — a legzsírosabb ételek, amelyekre jól csúszik két-három vagy még több korsó sör, vagy ugyanannyi nagyfröccs, reggel és este-éjszaka pedig számlálatlan féldeci. Hiszen egyszer nyaralunk!. .. Pedig az évi szabadság célja az, hogy felfrissüljünk, kikapcsolódjunk az egész évi egyhangúságból, visszanyerjük teljes munkaképességünket, ami — akár bevalljuk, akár nem — egy év alatt bizony jócskán elhasználódik. Ezért is jó, ha a szabadságidőt — ami korra vagy munkában töltött ideje alapján — csaknem mindenkinek évenként három-négy hét, inkább két részletben vesszük ki. A nagyobbik felét tavasszal vagy ősszel. Télen azok, akik a sí- vagy a korcsolyasport örömeinek hódolnak. Olyankor is vannak nyitva üdülők, s — amíg a mostani szokások alapjában nem változnak — könnyebb kapni beutalót. Elsősorban azoknak ajánlatos más évszakban üdülni, akik nincsenek kötve a gyerekek iskolai szüneteihez. Olyankor megtalálják a csendet, a változatos szórakozásokat, kellemes időtöltéseket. Szóval mindazt, ami a szabadság alatti elutazást — üdüléssé teszi. V. E. Gázos ügyek Ellenőrök az árban A főnök sejtelmesen mosolyog a bajusza alatt. — Uram, most nem tudok papírt adni a javításról, sokat kellene várnia. Ezek az irodisták lassan dolgoznak, bízzon meg bennünk. Hat hónap garanciát vállalunk, csak jöjjön nyugodtan, ha valami baj lesz a motorral. Tudja, elsejétől gebinben dolgozunk — nyújtja a kezét, s az ügyfél a markába csap. A számla 350 forint körül van. Fizet, csak éppen azt nem tudja, hogy miért. A mester mond egy számot Hatan üljük körül az asztalt Békéscsabán, a megyei tanács ipari osztályán. Négyen az árellenőrzési csoport tagjai közül, és a vezetőjük, Puskás Ernő. A sztorin jót nevetnek, ingatják a fejüket. Rosszallják az ilyen megállapodást, mert csalódást és becsapottságérzést kelt a megrendelőben. Ebből adódik a legtöbb vita, perlekedés. Akkor járnak el helyesen, ha pontosan megállapodnak a teljesítésben. Jó, ha a megrendelő is tudja, hogy milyen munkát akar rábízni a kisiparosra, a gmk-ra, a gebinesre, vagy a szolgáltató vállalatra, szövetkezetre. Ez már biztosíték lehet arra: nem megy bele az általános megállapodásba, vagyis abba, hogy a nagyjából elmondott elképzelései után, a mester mond egy számot. Lehet kérni tételes árajánlatot. Ha pedig az ajánlat nem látszik kedvezőnek, nem kell feltétlenül beletörődni az elkerülhetetlenbe. Jöhet a második, a harmadik ajánlat. Legjobb, ha írásba foglaljuk a kötelezettségeket. Ezen szerepeljen az anyagmennyiség, az ár, a határidő. Mindez megkönnyíti az ellenőrök munkáját is az esetleges reklamáció esetén. Egyébként a gebinesekre ugyanazok a szabályok, előírások vonatkoznak, mint a vállalatokra, szövetkezetekre. Minden műhelyben ott kell lennie a kifüggesztett árjegyzéknek és minden munkáról tételes számlát kötelesek adni. Jó lenne, ha az ügyfelek is megtanulnák ezeket, hiszen az apró engedményekből lesz a tetemes jogtalan haszon. E rövid bevezető után elmondják, hogy rajtuk kívül még hatan dolgoznak a csoportban, amely éppen két évvel ezelőtt alakult. Ellenőrzési hatáskörükbe 233 szocialista gazdálkodó szervezet és 2509 szakcsoport, vállalati gazdasági munkaközösség, művelődési, sport-, egészség- ügyi intézmény tartozik. A városi, a városi jogú nagyközségek tanácsának szak- igazgatási szervei mintegy 10 ezer önálló gazdasági munkaközösség, kisiparos, kiskereskedő, szerződéses üzletvezető fogyasztói árait, szolgáltatási díjait ellenőrzik. A megyei árhatósági és árellenőrzési szervezet elsődleges feladata tehát a nem minisztériumi felügyelet alá tartozó vállalatok, szövetkezetek, intézmények gazdálkodásának a vizsgálata. Ellenőrzik a termelői árak képzését, alkalmazását, a szerződéses fegyelem, az erőfölénynyel való visszaélést, a hatósági árak helyes alkalmazását és még sorolhatnánk. Előre összeállított munkaterv szerint dolgoznak, de foglalkoznak a lakossági bejelentések, panaszok kivizsgálásával is. Az elmúlt esztendőben 168 ellenőrzést tartottak, amely 40 százalékkal több, mint a megalakulás évében volt. Ezen belül növekedett az átfogó vizsgálatok aránya is. Ennek egyik oka, fiogy a korábbi évekhez képest több mezőgazda- sági nagyüzemben tartottak komplex árellenőrzést, hiszen időközben megszaporodtak az iparral, építőiparral, fuvarozással foglalkozó melléküzemágak. A téma és a célvizsgálatok száma 96 volt, ez szintén meghaladta a tervezettet. Nem csoda, mert egyre több állampolgárnak gyűlt meg a baja a gazdálkodó szervezetekkel és tavaly lépett életbe az új ár- jogszabály. fl nem létező zongora De ki győzi ezt a rengeteg ellenőrzést? Valósággal úsznak az árban, különösen ha az egyéb intézmények vizsgálatára kerül sor. Ezért vezették be az úgynevezett beszámoltatásos ellenőrzési rendszert. Ilyen módszert alkalmaznak jelenleg a művelődési házakban. Rafinált dolgokra jöttek rá. A kifizetett fellépési díjakkal nincs különösebb gond. Eszközhasználati és szállítási díj fejében viszont annyit kérnek a művészek, amennyit nem restellnek. Előfordult, hogy az egyik helyen — természetesen papíron —, olyan drága zongorán játszottak, amelyből talán egy van Európában. Másutt a bőgő ép- penhogy megérkezett Kaliforniából. Ugyancsak manipulálnak az oktatási, a tanfolyami és a sportrendezvények díjaival is. A határ tehát a csillagos ég? Azt nem lehet mondani, de sok a kiskapu, a „félreértés”. Kétségtelen, az árjogszabályok legutóbbi változása nagyobb önállóságot adott a gazdálkodó szervezeteknek, a vállalkozóknak az árak kialakításában, alkalmazásában. Csak az a baj, hogy ez nem járt együtt a nagyobb felelősségtudattal, a szabályozottabb és precízebb, a kormány antiinflációs politikáját segítő ármunkával. Az árjogszabályok súlyos megsértése miatt csaknem 1,5 millió forint jogtalan bevétel visszafizetését írták elő, amelyből 600-700 ezer forintot tett ki a megye különböző településein a gázbekötésekkel kapcsolatos szabálytalan számlázásból, árkialakításból származó közvetlen lakossági kártalanítás. A vállalatok, szövetkezetek, kisiparosok, géemkák, különböző társulások ió lóra tettek. Tálcán kínálkozott a lehetőség. Bz ördög nem alszik A fejlesztések eredményeként ugyanis a gázhálózat az elmúlt öt év alatt csaknem a háromszorosára bővült. A VI. ötéves tervben 23 település kapott vezetékes gázt, a fogyasztók száma 38 ezerre emelkedett. Érdemes megjegyezni, hogy az új csőhálózat 70 százaléka a községekben épült, az egyéni fogyasztók aránya eléri a 17 ezer 800-at. Ezzel a konjunktúrával nem volt nehéz visz- szaélni. Ugyanis 1985 májusáig irányáras ármeghatározás volt érvényben, amely lehetővé tette, hogy a kisiparosok, a különféle vállalkozók másfélszer-kétszer annyi árat kérhettek a munkáért, mint az állami vállalatok, szövetkezetek. Ennek a tarthatatlanságát felismerve hatályon kívül helyezték ezt a rendelkezést. Ennek ellenére sokan úgy tettek, mintha nem is létezne ilyen egységes előírás, a régi időnorma szerint állapították meg az árakat. Bizony, a tanácsok lebonyolító irodái sem álltak feladatuk magaslatán. Jöttek a lakossági panaszok, de jelezték a hibát a pártbizottságok, a rendőrség, a népi ellenőrök, más szervezetek és hatóságok, kfera elült a vihar, de az ördög nem alszik alapon, az idén is komoly feladatot jelent a gázbekötések árainak az ellenőrzése. Kérdezhetnék, találtak-e felelősöket és megbüntettek-e valakit a szabálytalanságok miatt? Nos, a fokozatosság elvét megtartva éltek ezzel a lehetőséggel is. öt gazdálkodó szervezet vezetője ellen kezdeményeztek szabálysértési eljárást, a pénzbírság összege elérte a 29 ezer forintot, 14 személyt pedig figyelmeztettek. Nehéz eldönteni, hogy sok ez, vagy kevés? Az ellenőrök nem titkolják: éppen a jogszabályok változása miatt méltányosak voltak a bírságok megállapításánál, de a szigorítás mindenképpen indokolt. Ezt állapította meg az Országos Anyag- és Árhivatal vizsgálata is, amikor az árcsoport szankcionálási gyakorlatát enyhének találta. Ugyanakkor a helyi árhatóságok sem tétlenkedtek. Határozatuk alapján három cég csaknem 100 ezer forintot fizetett be a piaci intervenciós alapba, a 90 szabálysértési eljárás 162 ezer forint pénzbírsággal járt és 55 embert figyelmeztettek. Remélhetőleg, nem hiába. Seres Sándor Ülés! tartott a KNEB (Folytatás az 1. oldalról) olyan eset is, amikor a vállalattól elcsábított dolgozó a szakcsoport tagjaként került vissza eredeti munkahelyére. Megesett, hogy a szóban forgó tevékenység „legalizálására” a fállalat és a szövetkezet, szakcsoport olyan vállalkozási szerződést kötött, amely nem felelt meg a vállalkozásról szóló — a Polgári Törvénykönyvben és egyéb jogszabályokban meghatározott — előírásoknak. E szerződésekben nem rögzítették a konkrét munkaeredményt, hanem általánosságokban írták körül az elvégzendő feladatokat. A vizsgálat több szövetkezetre terjedt ki, s közülük 7 ellen gazdasági bírság kiszabását kezdeményezte a területileg illetékes megyei bíróságoknál a KNEB elnöke. A bíróságok megállapították egyrészt a munkaerő-csábítás tényét, másrészt azt, hogy a jogszabályok megkerülésével kialakított szerződéses kapcsolatok tisztességtelen jövedelmek forrásává váltak. Külön is kiemelték a bíróságok a jogellenes tevékenység árfelhajtó szerepét, valamint azt a nemkívánatos jelenséget, hogy az ipari üzemeknél a képzett szakember mellett dolgozó képzetlen szakcsoport-tag esetenként 40—50 százalékkal magasabb jövedelemhez jutott. Az illetékes megyei bíróságok a Gyulai Munkácsy Mgtsz-rt 174 ezer, a Porcsal- mai Szatmár Mgtsz-t 647 ezer 541, a Tiszapalkonyai November 7. Mgtsz-t 4 millió 291 ezer 226, a Felsőgagyi Virágzó Mgtsz-t 239 ezer 656, a Bodrogolaszi Búzakalász Mgtsz-t 440 ezer 570, a Tiszaalpári Tiszatáj Mgtsz-t 3 millió, a Mártélyi Fürst Sándor Mgtsz-t 360 ezer 776 forint gazdasági bírság megfizetésére kötelezték. • A KNEB a vizsgálatról és a bírósági eljárásokról szóló tájékoztatót tudomásul vette, s felhívta a figyelmet a valószínűleg szélesebb körben gyakorolt jogellenes munkavégzés megszüntetésére.