Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-25 / 174. szám
1986. július 25., péntek Gépek között Kétegyházán A restaurálás előmunkálatain diákok dolgoznak A „nemzetközi brigád" egy gépet csodál A gyűjteményt városának ajánlotta fel Aligha gondolná bárki is, hogy egy Békés megyei község, nevezetesen Kétegyháza nyugati prospektusokban szerepel. Pedig ez az igazság. A Kétegyházi Mezőgazdasági Gépfejlődéstörténeti Kiállításnak négy év alatt húsz országból, mintegy húszezer látogatója volt. Érthető a nagy érdeklődés, hiszen Európa legnagyobb funkcionáló gépgyűjteménye látható itt. Az 1200 gép közül jelenleg „csak” 800 található Kétegyházán, és sajnos ezek közül sok igen rossz állapotban van. A res- taurációs munkák megkezdése előtt elsődleges feladat a korrózióvédelem, magyarul a rozsda eltávolítása. A gépek konzerválása olyan feladat, amelyet különösebb szaktudás nélkül, persze kellő irányítással bárki elvégezhet, így aztán megszületett a döntés: diákokra bízzák az előmunkálatokat. Július 13—26. között kéthetes táborban vesznek részt azok a külföldi és magyar diákok, akik nagyjából egy- korúak. de a világ legkülönfélébb tájairól érkeztek. A huszonhárom tagú csapatban a magyarok mellett találkozhatunk hollandokkal, amerikaiakkal és egy angol lánynyal is. * * * Pálfi György, a gyűjtemény megalapítója és természetesen a tábor egyik fő szervezője szerint a fiatalok lelkesen dolgoznak, és minőségileg is jó munkát végeznek. A délelőtti feladatok elvégzése után szabad program •következik, amit általában együtt töltenek el. Mindany- nyian a Mezőgazdasági Szakmunkásképző és Munkástovábbképző intézet kollégiumában kaptak szállást. Érkezésünkkor éppen vidám beszélgetés folyt, s úgy tűnt, mintha nem léteznének nyelvi akadályok. Angol és magyar szavak váltották egymást, itt-ott különös kiejtéssel. Elsőként Héber Sándorral elegyedtem szóba, aki a tolmács megérkezéséig mesélt magáról, a táborról és az eddigi tapasztalatairól. — Szegeden, a József Attila Tudományegyetemen tanulok és biológus szeretnék lenni. Több társammal együtt jöttünk a JATE-ről, de ez nem azt jelenti, hogy zárt közösséget alkotunk. Igyekszünk, hogy mi magyarok és a külföldiek egy közös csapatot hozzunk létre. Ezt a célt. úgy látom, lassan elérjük, hiszen a közös munka és szórakozás összekovácsolja a társaságot. Az eddigi programok közül a gyulai és szanazugi strandolást, Sándor György humoralista estjét, vagy az órákig tartó beszélgetéseket említeném a legszívesebben. Sanyitól egy holland lány, Kitty Geling vette át a szót: — Én huszonnégy éves vagyok és Utrechtből érkeztem. Orvosi egyetemre járok, és remélem, pszichológus lesz belőlem. Nagyon fontosnak tartom, hogy időnként külföldre utazzam, és más kultúrákkal ismerkedjem. Ezért is örültem nagyon, amikor megtudtam, hogy egy holland ifjúsági szervezet segítségével az idén Magyarországra jöhetek. Még sohasem jártam az országotokban, de első benyomásként elmondhatom, hogy a magyar emberek nagyon barátságosak és kedvesek. Ami még feltűnt, hogy a személyes és családi kapcsolatok mennyivel szorosabbak, mint nálunk. Én is sok barátot szereztem, és remélem, hogy legközelebb több időt tölthetek Magyar- országon. Egy magas, barna fiú pólóján szinte kínálta magát a New York felirat. A következő kérdésemet már hozzá intéztem, mert szerettem volna egy más kontinensen élő diák véleményét is hallani a táborról. Nem csalódtam: Patrick Nolan Milwavkee Wisconsinból jött, és mosolyogva kezd bele mondókájába. Azt hiszem, ő az a típus, aki lezserségével, egész megjelenésével leginkább képviseli a „gondtalan” amerikai fiatalságot. Ezért is lepődtem meg azon, hogy milyen komoly, nehéz pályára készül. — A wisconsini egyetemen tanulok nemzetközi kapcsolatokat, és speciálisan Kelet- Európával szeretnék foglalkozni. ha befejeztem a hatéves képzést. Ebbe a táborba is részben azért jöttem, hogy magyar fiatalokkal ismerkedjem, és rajtuk keresztül természetesen az országgal is. A munka eleinte kicsit idegennek tűnt, hiszen otthon nem foglalkozom gépekkel, de hamar belerázódtam a nyelvi nehézségek ellenére is. Élvezem a közös beszélgetéseket, és igyekszem minél több tapasztalatot gyűjteni az itteni életről. Nagyon megörültem, amikor felfedeztem, hogy az egyik gépet szülővárosomban készítették, ez is egy kapocs hazámmal. Utolsónak az egyedüli angol lányt, Kathryn Bates-t kérdeztem meg, vajon nem rossz-e honfitársak nélkül? — Nem, egyáltalán nem érzem magam egyedül. Ha több angol is lenne itt, talán nem szereztem volna ennyi új barátot, hiszen nem lettem volna rákényszerítve az ismerkedésre. Jól érzem magam, és remélem, máskor is eljutok Magyarországra. * * * Miközben dolgunk végeztével búcsúzkodni kezdtünk, a tábor lakói már a legközelebbi közös programról beszéltek, és Patrick, a jövendőbeli diplomata tört magyarsággal szólt utánunk: „Viszontlátásra!” Gajdács Emese Az életben valahogy soha nincsenek olyan tiszta képletek, mint mondjuk a matematikában. Tetteinket, a mások tetteit mindig a környezethez képest vizsgáljuk. így válnak nagynak tűnő dolgok elenyésző apróságokká, s viszont. Ez utóbbira példa a békési P. Szász Lajos élete. Szülei, nagyszületi iránti tiszteletből nagy becsben tartotta egykori használati eszközeiket. Féltve óvta őket az enyészettől. Hogy hogyan lett mindez több mint magánügy? Erről később szólunk. Mindenesetre az asztalszék, amelyre a közös tálat tették, de jóízűen kanalazták belőle a finom csigalevest! — most vígan éli matróna életét... — És mennyi ilyen tárgy van még a gyűjteményben, amelyet tőlük örököltem! A nagyapám készítette karosszék, nagyanyám tálasa. Zsuzsika, a feleségem is megőrzött mindent. A szuszék. benne a jegyinggel, a fésülködőkendővel és sok mással, a dédanyáé volt. De nem sorolom tovább, nézzenek körül inkább a gyűjteményben! Mielőtt elindulunk, életéről faggatjuk P. Szász Lajost, hisz gyűjtőszenvedélye valahol mindig is hivatásához kapcsolódott. Nem csupán abban, hogy a nyugalmazott igazgatóhelyettes házi múzeumából ki sem maradhat a bakó, benne a palatábla és a palavessző, s hogy a gyűjteményben jól megférnek az egykori oktatási eszközök is. Kapcsolódik hivatásához szenvedélye abban is, hogy a kollégák — mondja — szívesen hozzák tanítványaikat múzeumába, mert a múlt megértéséhez az ilyen gyűjtemények elengedhetetlen tanulsággal szolgálhatnak. A békési tájház pedig már jó ideje zárva van. — Az életemről? Mit is mondhatnék? Szegénypa- raszt-szülőktől származom. 1951-ben kerültem Békésre, mint általános iskolai helyettes igazgató. Kis ideig vezettem a múzeumot, aztán ismét a 3-as iskola igazgatóhelyettese voltam. 1970-es nyugdíjazásomig... „A gombhoz a kabát” esete állt fenn az iskolamúzeum létrejötténél, hiszen P. Szász Lajosnak már tekintélyes gyűjteménye volt, mikor buzdítani kezdték az oktatási intézményeket, hozzanak létre iskolamúzeumot. — Az akkori csapatvezetőm könnyedén megoldotta a kérdést , „Te tanítod a rajzot, te foglalkozz a néprajzzal isi” — mondta. Ettől kezdve az iskolamúzeum gazdája én lettem. Az anyag szépen gyarapodott, kevés iskola dicsekedhetett ilyen gazdag gyűjteménnyel. Akkori újságcikkek egész sora méltatta az iskolamúzeumot, s mecénását, P. Szász Lajost. — Mikor nyugdíjba mentem. a saját darabjaimat elhoztam. Szerencsére, mert az ott maradt gyűjteményből nem egy értékes tárgy eltűnt már. Sajnos, nincs, aki igazán gondját viselné a megmaradt gyűjteménynek. Nem így P. Szász Lajosénak. Mióta otthon van, s több ideje jut rá, mondhatni, megszállottja lett kis múzeumának. Az alsó szoba és konyha komplett berendezése egykori tárgyakból gyűlt össze. Lelkesedésében sokan osztoznak, akik a maguk féltve őrzött ereklyéiből ajánlanak föl ezt-azt. a virágzó kis magád gyűjtemény javára. — Az öregek otthonából voltak körülnézni nálam, hát másnap beállított egy öreg néni, hozott valamit, ami még a nagyapjáé volt. Egy másik látogató azt kérdezte, van-e masinatartóm (gyufatartó), mondom, porcelán igen. Erre hozott még egyet, vasból. Az áfész hímzőszakkörének egyik tagja nemrég krumplitörővei ajándékozott meg. Szóval akadnak segítők bőven. Sok a munka az egyre gyarapodó gyűjtemény körül, s Lajos bácsi sajnos sokat gyengélkedik mostanában. Pedig amíg bírta .. . — Most is, ha körülnéznek, lehet, arra gondolnak majd, hogy elkelne egy alapos takarítás. De nem megy, mit csináljak? Egy időben a gyűjtemény rendben tartása, a látogatók fogadása mellett még írogattam is ide-oda... Rég volt. Most már elfogyott az erő. Ezért is készítettünk egy megállapodást, melyben a városnak ajánlottam fel az egész gyűjteményt. Nincs kire hagynom, azt meg nem akarom, hogy veszendőbe menjen az, amiért éltünk. Lám, így lett P. Szász Lajos kedvteléséből, hobbijából várost gazdagító érték, melynek sokan csodájára jártak már, s mi magunk is elámultunk gazdagságán. Hogy mi lesz a gyűjtemény további sorsa? Erről Gellin János közművelődési felügyelőt kérdeztük a városi tanácsnál. — A gyűjtemény most a lehető legjobb kezekben van, még ha kissé félreeső helyen laknak is Lajos bácsiék. Aki akarja, így is megtalálja. S hogy mi lesz a gyűjteménnyel később? Erről még csak elképzeléseink vannak. Ha a nevelési központ második üteme elkészül, talán ott sikerül elhelyezni ezt az anyagot. A másik lehetőség az iskolamúzeum, amely sajnos még zárva van, de szeretnénk megszüntetni ezt az állapotot. A harmadik, s talán nem a legszerencsésebb megoldás, ha egy iskola kapná meg a gyűjteményt. Ezt azért nem tartjuk célszerűnek, mert kevesebben látogathatnák... Nos, ennyit a békési P. Szász Lajos gyűjteményéről. Ám hogy teljes legyen ez a riport, hadd soroljuk fel, mi mindennel jutalmazták a nyugalmazott igazgatóhelyettes szorgos, odaadó munkáját: 1961-ben Szocialista Kultúráért kitüntetést, 1963- ban Munka Érdemrendet, később a Kiváló Társadalmi Munkás kitüntetést vehette át. Büszke az 1980-ban átvett Békés Városért elismerésre is. Nagy Ágnes „Tárlatvezetésre” szívesen vállalkozik P. Szász Lajos Fotó: Gál Edit GYULAI VÁRSZÍNHÁZ 1986 Gyulán nyaralók, Gyulára utazók, figyelem! 1986. július 26-án, a Gyulai Várszínház a Várfürdő egész területén nonstop gálanapot tart reggel 8 órától éjjel 2 óráig Minden műfajban — mindenki kedvére! 8 műsor. Ezen a napon belépés: csak a Gyulai Várszínház által kiadott jegyekkel! Belépődíj: egész napra 160 Ft, este 7 órától 120 Ft, Békéscsabai látogatóink figyelmébe: éjjel 2' órakor színházi busz indul a Várfürdő elől Békéscsabára! i
