Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-25 / 174. szám
1986. július 25., péntek o Túlságosan nagyméretűek a relés vezérlőszekrények Alig vette át a Hafe békéscsabai gyárának vezetését dr. Jakab Katalin, máris súlyos problémák sora szakadt a nyakába- Igaz, ezek közös tőről fakadtak, a megrendeléshiányról. A hosszú évek alatt megszokott, biztosnak és megrendíthetetlennek hitt szovjet piacról szorult ki szinte egyik napról a másikra a Hafe — legalábbis úgy tűnt az év elején. Elmaradt a korszerűsítés A Külkereskedelmi Minisztérium nem sokkal az év indítása után egy 'megyei értekezletet rendezett, melyen a legnagyobb exportőrök számolhattak be a sikerekről és a gondokról. Siker nem volt túl sok, gond annál több és ezek közül is a legsúlyosabbnak a Haféé tűnt. Lényegében a következőkről számolhatott be az igazgatónő: az államközi szerződésekben rögzített kontingensek ugyan rendelkezésre állnak, de a szovjet partnerek nem hajlandók megkötni a magánjogi szerződéseket. Az eddigi árak felét kínálják a festősorokért, és az áraikat nyugatról beszerzett árajánlatokkal támasztják alá. Ráadásul ezek az árajánlatok egy elméleti berendezés árai, ugyanis az egyes ajánlatokból kiválogatták a legalacsonyabb részegységárakat, ezeket adták össze, és számolták át a nem teljesen reális dollár—rubel átváltási árfolyamra. Mindebben nem az volt a fő baj, hogy a partnerek alacsonyabb árat kívántak elérni, ez természetes dolog, és az eszközök sem szokatlanok a szerződéskötést megelőző alkudozásokban. Az volt inkább elgondolkodtató, hogy az eladási és a vételi ár közti óriási különbség arra engedett következtetni: a szovjet fél egyáltalán nem akar Hafe-termékeket vásárolni. Nyilván mindenkiben felmerül a kérdés: mi állhat e pálfordulás mögött? Hirtelen miért nem felelnek meg ugyanazok a berendezések, amelyeket eddig szívesen vásároltak. Nos, úgy véljük, nem járunk messze az igazságtól, amikor a magyarázatot a Hafe gyártmányainak korszerűtlenségében keressük. A hosszú távú, tervidőszakokra szóló keretszerződések, a nagy megrendelések nem ösztönözték igazán a korszerűsítésekre. Békéscsabán még mindig relés vezérlőszekrények készülnek, egy- egy festősorhoz annyi, hogy szinte egy külön épületet megtöltenek. Ugyanezt a nyugati konkurencia számítógép-vezérléssel, szinte író- asztalnyi méretben oldja meg. A partner gyorsít — Látszatra így van ez — mondja az igazgatónő —, de vegyük figyelembe azokat a körülményeket, ahová ezek a berendezések kerülnek, és azt a szakmai színvonalat, amivel kezelik ezeket. Nekünk meggyőződésünk, hogy adott körülmények között egy relés vezérlőberendezés megbízhatóbban dolgozik, mint a legkorszerűbb mikroprocesszoros. Meghibásodás esetén ezeket egy jól felkészült villanyszerelő is megjavíthatja, míg a számítógépes rendszerekhez speciális szakismeret, főiskolai, egyetemi végzettség szükséges. Mindez lehet, hogy így van, csakhogy a Szovjetunióban is komoly változások történtek. Megszületett a gyorsítás, a korszerűsítés programja, és érthető módon nem akarják konzerválni a korszerűtlen technikát. És mert mi ezt tudtuk ajánlani, leértékelődött a múltat idéző berendezés. A végén persze — akár így is mondhatnánk — kibéküléssel végződött a civakodás, létrejöttek a szerződések, csak éppen alacsonyabb áron, mint az eddigiek. Emellett a huzavona egyéb járulékos károkat is okozott a Haténak. Alacsony volt az első fél év termelési szintje, és ennek egyenes következményeként nagy hajrára lehet számítani az év vége felé. Volt olyan hónap, amikor az elektromos nagyberendezések szerelői gyakorlatilag munka nélkül voltak. A kieséseket igyekeztek a hajtóműgyártás fokozásával pótolni, de természetesen mindent nem sikerülhetett. A vállalati központ vezetése próbált más piacokon vevőket találni, de hát ugyanazért, amiért a szovjetek húzódoztak, mások sem kapkodtak a festősorokért. Sikerült azért Kínába és az NDK-ba eladni néhány berendezést, de világossá vált: sürgősen tenni kell valamit. ígéretes termék Félreértés ne essék, a gondokról nem a békéscsabai gyár és főleg nem, annak csak rövid ideje hivatalban levő, vezetője tehet. A fejlesztési döntések, a stratégiai elképzelések a vállalati központban születnek és úgy tűnik, ott aludtak el egy kicsit. Most viszont lázas munka folyik, új termékeket, új piacokat keresnek. Világossá vált, hogy egyetlen termékre és egy nagy vevőre alapozni a vállalat létét, rendkívül kockázatos. Profilbővítés kell tehát és most keresik, melyek azok a termékek, amelyek gyártásába a Hafe beszállhat. Szerencsére egy ígéretes berendezésük már készen van, sőt a gyártást is megvalósították. A műanyagporszórás a legkorszerűbb felületvédelmi eljárások egyike, és ez iránt rendkívüli módon érdeklődik a szovjet partner. Ez ma a világon mindenütt korszerűnek számító eljárás, persze ahhoz, hogy minden piacon eladható legyen, a berendezéseknek is korszerűeknek kell lenniük. A Hafe alkotógárdáját többé-kevésbé ismerve, ez egyáltalán nem tűnik megoldhatatlan feladatnak. Békéscsabán, ahol a vezérlőberendezések gyártása, fejlesztése folyik, sok olyan, jól képzett szakember dolgozik, akik képesek a legfejlettebb ipari elektronika alkalmazására. Mindez persze nagyon nagy feladatot jelent, hiszen a legújabbat úgy kell fejleszteni, hogy közben a régivel is törődni kell. Ráadásul az idő sürgeti őket, hiszen a régi nagy berendezések napról napra korszerűtlenebbek és így nehezebben eladhatóak. Rövidesen eldől tehát: a Hafe ismét az lesz-e, ami volt, vagyis jól prosperáló, sikert sikerre halmozó vállalat vagy azok közé kerül, melyek csak a népgazdaság gondjait szaporítják. Lónyai László Fotó: Szőke Margit Az első félévben fokozták a hajtóművek gyártását Külföldre utazóknak Új autópálya Udine és Tarvisio között Hivatalosan most nyitották meg Udine és Tarvisio között az új autópályát, amely igen fontos szerepet tölt be Olaszország közlekedésében. Az új szakasz csatlakozik az Európát észak—dél irányában átszelő nemzetközi úthoz, s ha elkészül Klagenfurt és Wolfsberg közötti szakasz Ausztriában, akkor a Bécs és Udine közötti utazás alig lesz több három óránál. Közlekedés szonda nélkül Szegő Ágnes belgrádi levele: Fülrepesztő fékcsikorgás és a motor túlpörgetése — szinte elviselhetetlen a belgrádi utcák közlekedési zaja. A hipermodern kétkerekű csodamotorok nyolcvan km-óra feletti sebességgel száguldanak a város kellős közepén. Közlekedni — gyalogosnak, autósnak egyaránt — veszélyes, bizonytalan kimenetelű kaland Belgrádban. A gyalogosok, úgy látszik, fogadalmat tettek arra, hogy kizárólag a lámpa tilos jelzésénél kelnek át a zebrán az utca túloldalára. A taxisofőrök legtöbbje valószínűleg nem is sejti, mire való az irányjelző. A gépjárművezetők reakciója egy-egy közlekedési helyzetben teljesen kiszámíthatatlan. Maguk a jugoszlávok is beismerik: nem őktvin- nék el a pálmát a közlekedési morál világversenyén. Évi átlagban ötezer súlyos közúti baleset történik Jugoszláviában — több, mint Európa bármelyik más országában. Szerbiában — ahol talán a hat jugoszláv köztársaság és két autonom tartomány közül legmagasabb a közlekedési balesetek száma — tavaly 1280 halállal végződő szerencsétlenség történt. A balesetek elsődleges oka, hogy a járművezetők, elsősorban a teherautósofőrök, kamionosok „kissé” alkoholos állapotban is a volánhoz ülnek. Jugoszlávia azon kevés ország közé tartozik, ahol a közlekedési rendőrök nem használják a szondát. A legtöbb baleset nyáron történik, amikor nyugatról kelet felé megindul a hazalátogcttó vendégmunkások áradata. Hosszú út áll mögöttük, fáradtak és az utak állapota sem mindenütt jó: az átjelzések sok helyen kopottak és az útjavítások is nehezítik az egyenletes haladást. A Zágráb—Belgrád között jelenleg épülőben levő négyszáz kilométer hosszú autópálya, ha elkészül, sokat segít majd ezen a helyzeten. Az autósztrádából azonban eddig mintegy 150 kilométeres szakasz készült csak el, s jelenleg bizonytalan, lesz-e pénz a folytatásra. Utak, árak Jugoszláviában Júliusban a jugoszláv tengerparton, az Isztriai- félszigeten jártunk, s minden előzetes informálódás ellenére a legtöbb bajunk az árakkal volt. Az autóklub egyébként igen hasznos „Autóval, motorral külföldre, 1986” című kiadványa árügyben enyhén szólva félreinformált bennünket. Erre már odaútban rájöttünk, amikor a Maribor (Hoce)—Arja Vas autópályán a könyvben feltüntetett 220 dinár helyett 300-at kellett fizetnünk. Minden további összehasonlítás helyett álljon most itt néhány úthasználati díj: Ljubljana —Razdrto autópálya 650 dinár, Karlovac—Zágráb autópálya 300 dinár, Rijeka melletti több mint öt kilométeres Ucka alagút 500 dinár, Krk-szigetre vezető Tito marsall-híd szintén 500 dinár (visszaútban ismét ugyanennyit kell fizetni). A két méternél rövidebb utánfutóért általában kétszeres, az ennél hosszabb utánfutóért, lakókocsiért pedig háromszoros díjat kell fizetni. A tengerpartra vezető, említett két útról szólva az a tapasztalatunk, hogy a Letenye—Ljubljana—Ko__ per autóúton könnyebben lehet haladni (csak a tengerhez közeledve torlódik a forgalom) a Rijeka—Zágráb—Letenye útvonalon, a hosszú szerpentines hegyi útszakasz miatt — Karlova- cig — nehezebben és lassabban. Fontos tapasztalat továbbá, hogy az előbbi útvonalon érdemes elkerülni Varazsdint a Nedelisce— Ormozs összekötőúton (jó minőségű), Zágrábnál pedig a Zágráb—Belgrád autópálya Zágrábot elkerülő szakaszán a Varazsdin felé vezető leágazásig nem kérnek úthasználati díjat. Azt tapasztaltuk még, hogy az Isztriai-félszigeten — de valószínű másutt is — a közvetlen tengerparti utak ^gen zsúfoltak, gyakran csak lépésben lehet haladni. Az idegent irányító táblák egyébként áttekinthetők, pontosak, és jól lehet segítségükkel közlekedni. A közlekedési morálról csak annyit, hogy a hazai — mármint a jugó — autósok még a magyaroknál is türelmetlenebbek. Visszatérve az árakhoz: az üzemanyagárakat kinntar- tózkodásunk alatt emelték. A normál benzin (86-88 ok- tán) új ára 181 dinár, a szuperbenziné (98-100 oktán) 195 dinár, a dízelolajé 157 dinár. Mivel a benzináremelés fi hazautazás előtti napokban — amikorra a pénz már ki volt centizve — ért bennünket, azt javasoljuk, hogy aki úton van, este tele tankkal „tegye le” a kocsiját (így áremelés esetén nem érheti nagy meglepetés.) Az idegenforgalmi szempontból felkapott helyeken a rendőrök munkáját fehér ruhás diákok segítik, akiket a külföldiek irányítására — és bizonyos közlekedést segítő feladatok ellátására — készítettek fel. Nyugodtan lehet tehát segítségért fordulni hozzájuk. A szabálytalanul parkolókkal szemben persze ők sem elnézők, bár csak udvarias továbbtessékelésre van „jogosítványuk”. A rendőrök viszont büntetnek, mi több, egyes helyekről el is szállíttatják az autót. Legyen becsületükre mondva, ezeket a helyeket táblával jelzik (a táblán egy autómentő és egy rátartó autó ábrája látható). Ennek ellenére még egy megállni tilos tábla alatt sem célszerű kihívni magunk ellen a sorsot. A kempingekben általában személyenként 1000- 1100 dinárt (a 2-12 éves gyermekek után ennek a felét) az autóra 500-600 dinárt, lakókocsira 700-800 dinárt, egyéni villanyhasználatra 600-700 dinárt kell naponta fizetni. Természetesen — osztályba sorolástól függően — vannak ennél drágább és olcsóbb kempingek is. Az autóklubnál váltható Camping Carnetra a legtöbb helyen 10 százalékos kedvezményt adnak, viszont felszámítanak a mi üdülőhelyi díjunkhoz hasonlítható külön összeget, ami személyenként és naponként 250-300 dinár (a gyerekek után itt is félárat számolnak). Az Isztriai-félszigeten autózva sók szép kempingre akadtunk. Kiss László, Békéscsaba Hz MNB hivatalos devizaárfolyamai Érvényben: 1986. július 24-én Devizanem vételi közép eladási Devizanem vételi közép eladási árf. 100 egységre Ft-ban árf. 100 egységre Ft-ban Olasz líra (1000) 30,50 30,53 30,56 Angol font 6641,45 6648,10 6654,75 Osztrák schilling 297,64 297,94 298,24 Ausztrál dollár 2794,67 2797,47 2800,27 Portugál escudo 30,11 30,14 30,17 Belga frank 101,52 101,62 101,72 Spanyol peseta 32,73 32,76 32,79 Dán korona 557,71 558,27 558,83 Svájci frank 2592,04 2594,63 2597,22 Finn márka 883,12 884,00 884,88 Svéd korona 633,32 633,95 634,58 Francia frank 648,22 648,87 649,52 ' Tr. és cl. rubel 2797,20 2800,00 2802,80 Holland forint 1857,94 1859,80 1861,66 USA dollár 4454,42 4458,88 4463,34 Japán yen (1000) 285,35 285,64 285,93 ECU (Közös Piac) 4445,53 4449,98 4454,43 Kanadai dollár 3214,56 3217,78 3221,00 Az államközi megállapodásokon alapuló Kuvaiti dinár 15 418,56 15 433,99 15 449,42 hivatalos árfolyamok változatlanul az 1986. Norvég korona 598,83 599,43 600,03 február 18-i közlésnek megfelelően vanNSZK márka 2093,73 2095,83 2097,93 nak érvényben.
