Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-03 / 155. szám
p 1986. július 3., csütörtök NÉPÚJSÁG fl szovjet—amerikai csúcsról Wojciech Jaruzelski fogadta a magyar pártküldöttséget Wojciech Jaruzelski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szerdán fogadta a LEMP X. kongresszusán részt vevő magyar pártküldöttséget, amelyet Grósz Károly, az MSZMP KB tagja, a budapesti pártbizottság első titkára vezet. A szívélyes légkörű, baráti találkozón Grósz Károly tolmácsolta a magyar kommunisták őszinte jókívánságait, testvéri üdvözletét, és sok sikert kívánt a LEMP X. kongresszusának további munkájához, határozatainak eredményes végrehajtásához. Elismerések testvérmegyeieknek Kitüntetések Romániában Az 1985. évi gazdasági-társadalmi fejlesztési terv teljem sítéséért, az ipar, az építkezés, a szállítás és az áruforgalmazás terén elért eredményekért elnöki rendelettel kitüntetéseket adományoztak párt- és néptanácsi szerveknek, gazdasági egységeknek, kutató- és tervező intézeteknek. A kitüntetettek között Arad megyeiek is voltak: az Arad megyei pártszervezet a Mezőgazdasági Érdem Érdemrend III. fokozatát, az Aradi Melegházi Növénytermesztő Állami és Szövetkezeti Gazdasági Társulás a Munka Érdemrend II. fokozatát, a Pécskai Mezőgépészeti Állomás a Munka Érdemrend III. fokozatát, a Pécskai Állami és Szövetkezeti Egységes Agráripari Tanács a Mezőgazdasági Érdem Érdemrend II. fokozatát, a Pécskai Steagui Rosu Mezőgazdasági Termelőszövetkezet a Mezőgazdasági Érdem Érdemrend III. fokozatát kapta. Elitélték a gnieznéi műkincsrablékat A finisbe érkezett a Lengyel Egyesült Munkáspárt X. kongresszusa. Az eddig végzett munkáról Mieczyslaw Rakowski mondott összefoglalót. „A gazdasági reform eddigi eredményei nem felelnek meg a várakozásainknak, a gazdaság nem halad energikus léptekkel a hatékonyság felé” — jelentette ki a LEMP vasárnap óta folyó, X. kongresszusán Mieczyslaw Rakowski , KB- tag, a parlament alelnöke, az 1981-ben meghirdetett mélyreható politikai és gazdasági reformok egyik legismertebb szószólója. A referátumot támogatva sürgette, hogy mielőbb indítsák el a reformok második szakaszát. Rengeteg hasonló felszólalás hangzott el a kongresz- szuson. Az ülésteremben is a gazdasági kérdések és a reform további sorsának problémái domináltak, akárcsak a kongresszust megelőző széles körű vitában, amelyben sokan felvetették: el kellene dönteni, hogy továbbra is kis lépésekkel folytassák a reformot, felemás megoldásokkal, vagy tegyenek határozott lépést előre. A kongresszus minden eddigi jel szerint a reform meggyorsítása mellett foglal állást. A reformmal, a következő ötéves tervvel foglalkozó bizottságban is arra a következtetésre jutottak a küldöttek élénk, kritikus és nagyon konkrét yita után, hogy szükség van a reform második szakaszára. A delegátusok csaknem kivétel nélkül bírálták a reform bevezetésének lassúságát, az eddigi eredményeket. Kifogásolják, hogy kezdenek elszaporodni a reform szellemétől idegen felső előírások, utasítások, amelyek olyan félelmet keltenek a munkásokban, hogy kezd visszatérni az elavult. közpoti elosztásos, utasításos irányítási rendszer. Egy felszólaló szerint most az a kérdés: a párt meg tudja-e majd győzni az embereket, hogy a reform folytatása az egyetlen elfogadható megoldás. Több bizottságban is szóba került a rossz gazdasági szervezés, azf adminisztráció elburjánzása. A hozzászólók támogatták a referátumnak azt a javaslatát, hogy végezzenek nagyszabású káder-felülvizsgálatot, csökkentsék a státusokat, számolják fel a fölösleges beosztásokat. Az ország gazdasági fejlődésének gyorsítása újító szellemet követel a propagandában is — hangsúlyozták az ideológiai és propaganda- munkával foglalkozó bizottságban. Lengyelországban az ateista világnézet mellett hagyományosan erős pozíciói vannak a vallásos ideológiának. Az ifjúság helyzetéről tanácskozó bizottságban sürgették is, hogy eredményesebben szánjanak szembe az erőszakos papokkal, akik semmilyen eszköztől sem riadnak vissza, hogy lejárassák a fiatalok szemében a szocialista államot. A felszólalások, hozzászólások teljes témakörét felsorolni is nehéz. Csupán a bizottságok száma 14 volt, ezekben körülbelül 300-an szólaltak fel, és további 500 küldött a beszédet felolvasás nélkül jegyzőkönyvbe vetette. A plenáris vitákban több mint ötvenen szólaltak fel. Szerdán délután hozzáfogtak a választásokhoz. Zárt ülésen elkezdték a jelölő listák megvitatását, létrehozták a szavazatszámláló bizottságot. A LEMP vezető szerveinek megválasztására csütörtökön, a kongresszus zárónapján kerül sor. A Fehér Ház üdvözölte azt a moszkvai bejelentést, hogy a Szovjetunió szükségesnek tartja a szovjet— amerikai csúcstalálkozó előkészítésével kapcsolatos tárgyalásokat, — de változatlanul jelezte, hogy nem hajlandó módosítani a leszerelési kérdésekben elfoglalt álláspontját a csúcstalálkozó létrejötte érdekében, s ha a Szovjetunió a leszerelési tárgyalások előzetes sikerét tartja szükségesnek, akkor azt Washington „előfeltételnek” tekinti. A külügyminisztérium szóvivője ezzel egyidőben azt hangoztatta, hogy a Szovjetuniónak „konkrét javaslatot” kellene tennie a csúcs- találkozót előkészítő megbeszélések időpontjára. Amerikai részről azt is hangoztatták, hogy csak a novemberben esedékes kongresszusi választások utáni időpontot tartanák megfelelőnek a találkozóra. Reagan elnök szerdán külön tárgyalt Shultz külügyminiszterrel a szovjet— amerikai csúcstalálkozó előTripoli hármas csúcs A Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság és a Jemeni Arab Köztársaság elnöke, valamint Kadhafi líbiai államfő kedden este Tripoliban tárgyalásokat folytatott a két Jemen baráti kapcsolatainak további erősítéséről. Mint a JANA líbiai hír- ügynökség szerdán jelentette, a konferenciát megnyitó beszédében Moamer el-Kad- hafi hangsúlyozta, hogy az arab nemzet elutasítja Jemen kettéosztottságát. Mind Haidar Abu-Bakr Attasz, a JNDK, mind pedig Ali Abdullah Száleh, a a Jemeni Arab köztársaság elnöke sík- raszállt az egység megvalósításáért. A két jpmeni vezető, akikkel Kadhafi ezredes az arab államfők közül elsőként találkozott az országát ért amerikai bombázások óta, ismét elítélte az április 15-i támadást. készítésének lehetőségéről. Shultz emellett Weinberger hadügyminiszterrel is találkozott, hogy megkíséreljék egyeztetni álláspontjukat a leszerelés kérdéseiben. Mint jelentettük, Weinberger a nyilvánosság előtt is hangsúlyozta, hogy ellenez minden olyan esetleges leszerelési megállapodást, amely akár csak a legcsekélyebb mértékben is akadályozná az amerikai űrfegyverkezési program folytatását. Jurij Dubinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete, aki az amerikai fővárosban akkreditált diplomáciai misszióvezetők részére rendezett fogadáson kedden este röviden találkozott Reagan elnökkel, újságírók kérdésére válaszolva azt mondotta, hogy derűlátóan ítéli meg a csúcstalálkozó lehetőségeit, de részleteket nem közölt. Az amerikai külügyminisztérium képviselője változatlanul azt mondotta, hogy szovjet részről nem tettek ajánlatot a csúcstalálkozót előkészítő külügyminiszteri tanácskozás helyére és időpontjára. Szigorú büntetést róttak ki a lengyel templomi műkincsrab- lókra, akik ez év márciusában ellopták a gnieznói prímást székesegyházból a Szent Adalbert maradványait őrző szarkofág ezüst szobordíszeit. A két főkolompost, Krzysztof és Merek Majewskit, valamint a rablás érzelmi szerzőjét, Piotr Nowakowskit 15—15 évi szabadságvesztésre, 5—5 millió zloty pénzbüntetésre Ítélték, és 10 évre eltiltották őket a közügyek gyakorlásától. Waldemar Bystrl- zycki ÍZ évet kapott, neki is 5 millió zlotyt kell fizetnie, és I évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. Mind a 4 elitéltnek elkobozzák a teljes vagyonit Is. Nyugat-Bejrútba, a Bordzs el-Baradzsne palesztin menekülttáborba megérkezik az első segélyszállítmány, miután némiképp nyugodtabbá vált a helyzet a libanoni fővárosban (Telefotó) Zászló a nemzetiségieknek? Jogi kételyek Jugoszláviában Jugoszláviában sokakat foglalkoztató kérdés mostanában a nemzetiségek zászlóhasználatának ügye. A nemze- tiségizászló-használatot az hozta az érdeklődés előterébe, hogy Koszovóban a tartományi alkotmány lehetővé teszi, hogy a nemzetiségiek anyaországuk— adott esetben az albánok Albánia — nemzeti zászlaját használhassák. (Csak emlékeztetőül: a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságot hat szocialista köztársaság — Bosznia és Hercegovina, Montenegro, Horvátország, Macedónia, Szlovénia és Szerbia — alkotja. Ezen belül Szerbiában két, meghatározott jogokkal rendelkező autonóm tartomány van: a főleg magyarok lakta Vajdaság, és az albánok lakta Koszovo.) A jelek szerint a szocialista köztársaságok zászlóhasználata rendezett. Nem úgy viszont az autonóm tartományoké, vagy fogalmazzunk világosabban: a nemzetiségeké. Kell-e, lehet-e saját zászlajuk a nemzetiségeknek,, és ha igen, akkor ez alkotmányjogi, vagy inkább politikai kérdés? Erről szól az alábbi írás, amelyet a Tanjug, jugoszláv hírügynökségtől vettünk át. A nemzeti zászló használata nemcsak politikai kérdés. Jelentős alkotmányjogi kételyek is felmerülnek, amelyeket mielőbb meg kell oldani. A kérdés megfogalmazása az időszerű politikai történésektől is függ. A koszovói ellenforradalmi események után például a legnagyobb figyelmet annak szenteltük, hogy milyen legyen az a zászló, amelyet Jugoszláviában egyes nemzetiségek használnak, és amely kifejezi az egyes nemzetekhez való tartozást. A vita azonban ^jból és újból visszatér a régi kérdésre, amely a legtöbb résztvevő számára úgy tűnik, hogy a probléma lényegét alkotja: szövetségi törvénnyel kell-e a zászlóhasználatot szabályozni a köztársaságok és tartományok megállapodásával vagy társadalmi megállapodással? A viták még tartanak, a válasz csak nehezen alakul ki, ennek egyik oka valószínűleg az, hogy a problémát túlnyomórészt politikai szemszögből közelítik meg. Ehhez részben hozzájárult a Jugoszláv Alkotmánybíróság is. 1984-ben értesítette a jugoszláv képviselőházat, hogy más alkotmányoktól eltérően Koszóvó Autonóm Tartomány alkotmánya szabályozza a nemzeti zászló kérdését. Az alkotmány 6. szakasza kimondja: Koszovóban minden nemzet és nemzetiség tagjainak jogában áll saját nemzeti zászlójukat használni. Az Alkotmánybíróság tehát már fi- gylemeztetett erre a különbségre, de nem adott pontos választ arra, hogy emiatt a koszovói alkotmány 6. szakasza ellentétben áll-e az ország alkotmányával. A kérdés azonban lényeges. Sok más elvi kérdést is felvet, amelyre a Jugoszláv Alkotmánybíróságnak kell válaszolnia. Jogi kezdeményezés Ez a napokban is megmutatkozott, amikor Maksim Koráé levelet írt a bíróságnak, számára ugyanis úgy tűnik, hogy ilyen szempontból nem lehetnek semmilyen kételyek. Ez a titogradi jogász kategorikusan állítja, hogy sem az ország, sem a Szerb Szocialista Köztársaság alkotmánya nem tartalmaz olyan alkotmányos jogi alapot, amelyre támaszkodva a nemzeti zászló használatát tartományi alkotmány szabályozhatná. Ezenkívül a Szerb Szocialista Köztársaság zászlaja az egész köztársaság állami szuverenitását és a benne élő minden nép jellegzetességeit jelképezi. A tartományi alkotmány azonban felcserélte a tézist, a nemzetiségek zászlajának ugyanolyan jelentőséget tulajdonít, mint amilyen az alkotmány szerint a köztársaságit illeti, és így Albánia zászlajának használatát is bevezetik. Korac továbbá azt állítja, hogy a nemzeti egyenjogúság leple alatt a Koszovó-köztársaság jelszó még a koszovói alkotmányban is helyet kapott. A Jugoszláv Alkotmánybíróság számára ezúttal úgy látszik, nincs kiút, néhány nappal ezelőtt fölvetették a kérdést. Dragoljub Aleksié, a bíróság tanácsa az ülésen bebizonyította, hogy a legnagyobb különbségen, a szövetségi és a tartományi alkotmány közti különbségen kívül számos kényes kérdés is megtalálható benne. Melyek ezek a vitás kérdések? Az országos, a köztársasági és a tartományi alkotmányok között elvben lehetnek különbségek, de nem ellentétek. Hogy ezúttal melyikről van szó, csak a Jugoszláv Alkotmánybíróság állapíthatja meg, és erről tájékoztatnia kell a jugoszláv képviselőházat. Ugyanez a helyzet azzal a kérdéssel is, hogy az országos alkotmányban fellelhető-e olyan alap, amelyre támaszkodva a tartományi alkotmány feljogosíthatja a nemzetiségek tagjait, hogy használják saját nemzeti zászlajukat. A dolog csak még jobban bonyolódik azáltal, hogy a Jugoszláv Alkotmánybíróságnak először is arra kell válaszolnia, hogy meghatározza-e egyáltalán ezt a jogot Jugoszlávia alkotmánya és a köztársasági alkotmányok, és ha igen, akkor ki szabályozza a zászlóhasználat kérdését, milyen dokumentummal és hogyan? Ki dönti el, hogy a nemzetiségek milyen zászlaját kell használni a nemzeti hovatartozás és sajátosság jelképe szerint, különösen, ha történelmi szempontból szemléljük, a kérdést. Ha elfogadjuk, hogy a történelmi sajátosságokat a zászlóhasználattal fejezzük ki, akkor vajon megerősítjük-e azt, hogy a nemzetiségeknek más zászlajuknak kell lennie, mint a köztársaságé, amelyben élnek? Végül is e kérdés egyáltalán mennyire áll összhangban a jugoszláv föderalizmus forradalmi vív- mányival? Mivel a Jugoszláviában élő nemzetiségek a más országokban élő népek közé tartoznak, e bonyolult kérdésmozaikban különösen fontos megvitatnunk, hogy vajon ezeknek az országoknak zászlóit használhatjuk-e az itt élő nemzetiségek sajátosságainak kifejezőjeként. A koszovói gyakorlattal kapcsolatban a kérdés egészen konkrét: használhatják-e a Jugoszláviában élő albán nemzetiségek tagjai az Albán Népköztársaság zászlaját a nemzetiségi jelleg kifejezésére? B következő lépés a bíróságé Sok a kérdés, most az Alkotmánybíróság van soron. A kérdés megoldása még bizonytalan. Csak feltételezhetjük, hogy a bíróság miről nem fog véleményt nyilvánítani. A legutóbbi ülésen azt mondták, hogy a bíróságnak nem kell döntenie, ítélkeznie arról, hogy a nemzetiségek zászlóhasználatának kérdését Jugoszlávia alkotmányával kell szabályozni. Ezáltal a bíróság az alkotmány módosításának kezdeményezésébe bocsátkozna, ez viszont nem az Alkotmány- bíróság illetékességébe tartozik. A vélemények szerint politikai kérdés, hogy mi mindent eredményezne a nemzetiségek nemzeti zászlóhasználata jogának megerősítése, ha e zászlót egyéni, sőt, kollektív jelképként használják, hogy így fejezzék ki a más országban élő népekhez való tartozásukat.
