Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-03 / 155. szám
NÉPÚJSÁG iöfiöíüzo ,.8 alti lilt .3861 fl hatósági munka és a közérdek A HNF megyei elnöksége jogi munkabizottságának ülésén a tanácsok hatósági munkája volt az első napirend, ezt dr. Sós Sándor, a megyei tanács osztályvezetője ismertette, majd dr. Ba- ráth Mihály, a testület tagja kiegészítette. Lényeges megállapításként hangzott el, hogy a vállalatokkal szemben csökkent a hatósági beavatkozás, az új gazdasági formák miatt viszont gyakoribb lett az ellenőrzés. Ugyanakkor a lakosság részéről is nőtt e tevékenység iránti igény, például környezetvédelmi kérdésekben. A megyei tanács nagy gondot fordított a helyi szak- igazgatási szervek beszámoltatására, amely általában kétévenként esedékes. Mint ismeretes, a közigazgatás átszervezése következtében jelentős hatáskörök kerültek át a nagyközségekhez és községekhez. Az azóta feldolgozott adatok alapján megállapították, hogy 1985- ben a hatósági ügyviteli forgalom az előzőhöz képest hét százalékkal csökkent a kis településeken, bár ez a tendencia relatívnak tekinthető. Ugyanis az egyéb hatósági ügyiratok száma nagyobb lett. Ezek közé tartozik az adózással, nyilvántartással, bizonyítványok kiállításával kapcsolatos munka. Az államigazgatási határozatok jelentős hányada a gyámhatósági, szociálpolitikai, pénzügyi ágazatban keletkezett. A jogorvoslati fórumok eredményeiről szólva az osztályvezető megemlítette, hogy a nagyközségekben és községekben kevés volt a megtámadott határozatok száma, amely 0,8 százaléknak felelt meg, és így alatta maradt az országos átlagnak. Tavaly csaknem 50 százalékkal emelkedtek a felülvizsgálati kérelmek. (Megyei szinten több mint 200 ilyen beadványból mindössze 34 volt eredményes, és az adózással állt összefüggésben.) A tapasztalatok szerint az első fokú eljárásban nem mindig tisztázták körültekintően a tényeket, és jobban kellene élni a méltányosság lehetőségével. A városok ügyeinek intézési ideje általában 15 nap, míg a városkörnyékieké 25 nap. Akadnak viszont olyan bonyolult esetek is, amelyek — miután megvolt az engedély erre — 30 napnál hosszabb időt vettek igénybe. Az említett kiegészítés arról tájékoztatta a bizottságot, hogy a javulás ellenére főként az adóhatósági, egészségügyi és műszaki munkában még mindig sok a fölösleges elem. Az építésügyi hatósági eljárásokban nincs probléma, de az ellenőrzés legyen következetesebb. Az ügyészségnek az elmúlt évben 98 törvényességi kérelmet nyújtottak be, kivéve azt a húszat, amely a tanácsi ügyintézéssel függött össze. Ami az új gazdasági formákat illeti, ma már nem fordul elő olyan eset, amikor a cégbejegyzésre benyújtott iratot vissza kell adni. Az 1985. évi országgyűlési képviselői és tanácsi jelölőgyűléseken ismertetett bejelentések, javaslatok intézésének tapasztalatairól Csulik Mihály, a jogi munkabizottság titkára számolt be. Amint jelezte, Békés megyében ezeken az összejöveteleken csaknem 80 ezer választópolgár jelent meg és mintegy 7 ezren szólaltak fel. A jelöltekkel kapcsolatos vélemények mellett számos észrevétel a települések fejlődését, a különböző intézmények munkájának javítását szolgálta. A helyi tanácsi szervek azonnal hozzákezdtek az információk rendszerezéséhez és megállapították, hogy ezek között 1581 olyan közérdekű indítványt tartalmaz, amely azonnali intézkedést igényel. Ilyenek voltak a fogyatékosságokról, zavarokról, fegyelmezetlenségekről szóló jelzések, s a hibák kiküszöbölésére hathatós segítséget nyújtottak a politikai, tanácsi, társadalmi és az érdekképviseleti szervek. Sikerült orvosolni 51 egyéni panaszt is, és ezek még a jelölőgyűléseken merültek fel. A mintegy 3 ezer 280 közérdekű javaslat között voltak olyanok is, amelyek az előző választások óta még nem teljesültek. S ugyanakkor akadtak átfedések. Ezeket 'leszámítva összesen 2 ezer 277 indítvány megvalósításának ütemezésekor figyelembe vették a hetedik ötéves településfejlesztési terveket, a hosszú távra szóló elképzeléseket. A munka menetének kidolgozásában a legtöbb helyen a tanácstagok és a tanácsi bizottságok is részt vettek. Az alapos előkészítés után csaknem 200 javaslat a magas költségek, vagy más egyéb okok miatt irreálisnak minősült. Az összesen 120 millió forintot igénylő, s főként a lakossági kommunális szolgáltatást érintő feladat megoldásához még a választás évében fognak hozzá a helyi tanácsok. 1 700 felett van azoknak a javaslatoknak a száma, amelyeknek megvalósítására csak a tervciklus második felében kerülhet sor, s összértékük eléri a kétmilliárd forintot. Hosszabb előkészítő munkára lesz szükség viszont a további, kb. 400 elképzelés realizálásához, mivel ezeknek a költségvonzata 3 milliárd forintot tenne ki, s bizonyára csak több település összefogásával-'lehetne a célkitűzések eléréséhez hozzákezdeni. A megye kommunális elmaradottságával magyarázható, hogy csaknem ezer já- vaslat a víz-, gáz-, villany-, szennyvíz- és járdahálózat bővítésére vonatkozott, amihez társulási hozzájárulás és társadalmi munka szükséges. Valamennyi javaslattevőt és érdekelt tanácstagot már tájékoztattak a helyi tanácsi tisztségviselők arról, mikorra várható az általuk felvetett probléma megoldása. A jogi munkabizottság ezután a póttanácstagoknak a helyi közélet fejlesztésében betöltött szerepére vonatkozó felmérésről hallgatott meg tájékoztatót. _ _ L cninvárosban a TVK szabadidő-központja a jégpálya és uszoda után újabb szolgáltatással bővült. A gyerekek, de talán még a-felnőttek örömére is, elkészült a 118 méter hosszú óriás csúszda, amely valószínűleg az ország leghosszabb csúszdája (MTl-fotó: Kozma István felvétele — KS) Balesetveszélyes csatlakozóaljzat A Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézet (MEEI) megállapította, hogy a Kon- takta szentesi gyárában előállított DAF—162—/b és DAF—162— k típusú védő- érintkezős, falon kívüli csatlakozóaljzatok minősége ’ a jóváhagyott mintától a biztonságot veszélyeztető mértékben eltér. A Kermi a balesetveszélyes csatlakozóaljzatok további árusítását megtiltja. Felhívja a forgalmazók figyelmét, hogy az árusítást haladéktalanul szüntessék meg, a vásárlók reklamációját a termékek minőségének ellenőriztetése nélkül fogadják el, és a vételárat térítsék vissza. Miért kuncog a krajcár? 2 600 forint átlagjövedelem — erről írni kell! Ezt a feltűnően alacsony fizetést a Tszker sarkadkeresztúr csonthéjas magfeldolgozó üzemében borítékolják. Elindultam a községbe, s az autóban érdeklődést felkeltő címeken gondolkoztam. Meg is találtam a megfelelőt, ám később megismerve a sarkadkeresztúri viszonyokat, a József Attilától kölcsönzött idézetet kérdőmondattá alakítottam. Mert 2600 forint valóban kevés, s az üzem dolgozói — 85 százalékban lányok-asz- szonyok — cseppet sem elégedettek. Az üzemvezető, Oltyán Sándorné azonban megnyugtat, hogy a bérek nagyjából jogosak. Tény, hogy a normák lehetnének magasabbak, ám aki „jól hajt”, annak a fizetése mindig meghaladja a 4 ezer forintot. Akadnak olyanok, akik évek óta itt dolgoznak, s mégsem keresnek 2 ezer forintot. Erről viszont ők maguk tehetnek: sűrűn kijárnak az üzemből, naponta ki tudja hányszor tartanak cigiszünetet, beszélgetnek, egyszóval: elvannak. Az üzemvezető sokszor szóba hoZta már, mi lenne, ha megpróbálnának „rátenni egy lapáttal”. , Kísérleteit nem koronázta siker. Józan, tárgyilagos elmondásából kibontakozik egy sajátos kép. A falusi asszonyok számára ez kényelmes munkahely, ami mellett el tudják látni a sok szorgoskodást igénylő háztartást és háztájit. A 2100 lakosú Sar- kadkeresztúrról 700-an máshová járnak el dolgozni. Ez a munka helyben van, szakértelmet nem kíván, a dió-, mogyoró- és barackmagtörés és válogatás, a bab- és fokhagymaválogatás, az üvegcímkézés néhány hónap alatt megtanulható. A jövedelmük ha csekély is, biztonságot ad. Egyébként meg a környéken sehol sem magas a fizetés. A Tszker exporttartalékokat feltáró központjának amúgy sem mostohagyereke ez az üzem. A központ igyekszik mind jobb munka- körülményeket biztosítani az itt dolgozóknak. Korábban csak bérelték a volt malomépületet, s mióta megvették, sokat javítottak a sarkadkeresztúriak körülményein. De a normán nem tudnak emelni, mert az árak jelenleg nem bírnak el több munkabért. S persze az sem övön aluli feltételezés, hogy tudják, a dolgozóknak ez a szint még elviselhető. Sőt, erről magam is meggyőződhettem, az asszonyok szeretnek itt dolgozni. Hogy mi nyugtalanít mégis ebben az ügyben? Egy sajátos mentalitás. Aminek nemcsak gazdasági, de morális következményei is vannak. Mert egy olyan üzemben, ahol a dolgozók nyolc óra alatt 2 és fél ezer forint körül teljesítenek, a vállalati költségre viszonylag kevés megtermelt érték jut. S ha a munkaidő felét használják csak ki az itt dolgozók, akkor komolyan meg kellene gondolni, érdemes-e mindenkivel nyolc órát letöltetni. Az üzem mindenképp jobban járna, ha azok, akik a munkaidőt nem használják ki, rövidebb ideig, viszont intenzívebben dolgoznának. S aztán mehessenek ellátni egyéb dolgaikat, beszélgessenek, cigizzenek. Elképzelhető, hogy lesz 4 órás brigád délelőtt és délután is. És azt hiszem, ők akkor is jobban járnak, ha a 8 órai 2 ezer 500 forint helyett feleannyi idő alatt 2 ezer forintot keresnek. Aki pedig akarja és bírja, az dolgozza továbbra is végig a 8 órát. Nemcsak a sarkadkeresz- túriakról van szó, hanem jó néhány hasonló „vidéki tempójú” üzemről, s azok rosz- szul kereső, de mégis csak nyugdíjas, gyeses, táppénzes állásairól. Ráadásul a munkahelyi lézengésnek az előbbinél veszélyesebb az erkölcsi vetülete. És teljesítménybér ide, vagy oda, a laza munkafegyelmet nem szerencsés megszokni. Az ugyanis öröklődik. Szóval, amiben nem kötelező, abban ne vállaljuk a vidékiséget. Ungár Tamás a who felmérése fl sarkadiak az idén is bizonyítani akarnak Gatyás ölyv A háromszintes fészek egyik földszinti irodahelyiségében, egymással szemben levő asztalnál két gatyás ölyv ül. Igaz, amikor hivatalba kerültek, levetették a gatyát, és farmernadrágot húztak magukra. Ettől azonban nem lettek sem szebbek, sem okosabbak, és munka közben továbbra is gyakran elbóbiskolnak, mint gatyás korukban. Sokan felkeresik őket ügyés-bajos dolgaikkal. Ősi szokás szerint a nagyobb madarak ügyét gyorsan intézik, a kisebbekével gatyáznak. A szirti meg a réti sasnak ide sem kell repülnie. Elég, ha telefonálnak. Bezzeg a pinty, a csíz, a sármány, a kenderike, a légykapó, vagy a barázdabillegető, meg a veréb! Ha valamelyikük beröppen a két gatyás ölyvhöz, ezek menten elbóbiskolnak. így történik akkor is, amikor a kis tövisszúró gébics érkezik, hogy panaszt tegyen. A csipogását a bejárathoz közelebb ülő gatyás ölyv elé állva így kezdi: — Madártárs! A szarka szemet vetett... A kismadarak ügyei iránt teljesen érzéketlen gatyás ölyv előbb csak néz rá, aztán pislogni kezd, majd a szeme becsukódik, és a feje az asztalra hanyatlik. Néhány perc múlva felriad. — Ki az, mi az? Kit tetszik keresni? — kérdezi tövisszúrótól, aki még akkor is álmélkodva áll az asztalnál, mert sehogy se tudja megérteni, hogy a madárvilág jeles állami tisztviselője ilyen furcsa, mondhatnák emberi magatartást tanúsít. Tövisszúró gébics ismét előadja a panaszát, de még be se fejezi, látja, hogy a gatyás ölyv szeme becsukódik. — Kérem, én dolgozom, repülnöm kell vissza a munkahelyemre. Jöjjek talán később? — kérdi kissé bosz- szankodva az újra álomba merülő hivatalnoktól, aki már se nem lát, se nem hall. Helyette választ a kolléga ad: — Jöjjön kismadaram, ha úgy gondolja! Aztán ö is ásít egy nagyot. _ Az Egészségügyi Világszervezet és az Egészségügyi Minisztérium befejezte a magyar szülésznők szakmai helyzetének átfogó felmérését. Miként dr. Marie Farrell, a WHO Európai Területi Irodája ápolási és szülésznői egységének vezetője, valamint munkatársa, Susanne Houd az MTI tudósítójának elmondta: Magyar- országon kezdték ezt a vizsgálatot, amelynek célja átfogó képet szerezni az európai szülésznők szakmai képzettségéről, tevékenységéről, szerepéről a szülészeti ellátásban. A felmérések eredményeit elemzik, értékelik, s adatbankban tárolják majd, hogy a tagországok is hasznosíthassák azokat. A vizsgálat kezdete óta eltelt két hétben 250 szülésznőt és ugyanannyi védőnőt kérdeztek meg a klinikák, a megyei és a városi kórházak szülészetein, és a szülőotthonokban. A kérdőívre írt válaszokat később elemzik, a személyes beszélgetések során viszont megtudták: a szülésznők igénylik, hogy önállóan is teljesíthessenek jelentős feladatokat, amelyek elvégzésére felkészültek. Megítélésük szerint a képzett, gyakorlott szülésznők képesek mind a terhes, mind a szülő nők, mind pedig az újszülöttek megfelelő ellátására. Általában több bizalmat, erkölcsi ösztönzést várnak az orvosoktól, szakmai vezetőiktől. Hamarosan Franciaországban, majd Luxemburgban folytatják a vizsgálatot. Nagyságrendjét tekintve Békés megye 16 fogyasztási és értékesítő szövetkezete között a hetedik a Sarkad és Vidéke ÁFÉSZ. Működési területén a tanácsi kereskedelmen kívül a magánszektor is jelen van. Ebből egyértelműen következik, hogy a szövetkezet területén élő mintegy 18 és fél ezer lakos ' ellátása már nem kizárólagosan ÁFÉSZ-feladat. Mi több, ez a helyzet természetszerűen konkurenciát is jelent, ami árukínálat, áruválaszték oldaláról nézve feltétlenül jó a vásárónak, ugyanakkor kevésbé előnyös az ÁFÉSZ-nak. Ugyanis hiába tagadnánk a hasonló profilú állami, Jlletve magánkereskedelem megjelenésével az utóbbi években csaknem 20—25 százalékkal esett visz- sza működési területén a szövetkezet áruforgalmazási részaránya. Vagyis ennyit „visznek el” a Sarkad és Vidéke ÁFÉSZ árbevételéből éves szinten az említett kereskedelmi cégek. A szövetkezet választott tisztségviselői és szakmai vezetői az évekkel ezelőtt folyamatosan bekövetkezett új körülményeket időben felismerték. S ezzel egy időben tudatossá vált valamennyiükben, hogy ebben a helyzetben a siránkozás helyett cselekedniük kell. így mindenekelőtt keresni kell azokat . a lehtőségeket, melyek alkalmasak arra, hogy a forgalomból való részesedés további csökkenését megállítsák. Ez a korántsem könnyű vállalkozás már 1984-ben éreztette kedvező hatását, ami a múlt évben egy olyan kimagasló eredményben jutott kifejezésre, melyre az illetékes országos szervek is felfigyeltek. Egy kimutatásból olvasom, hogy 1985-ben nőtt a szövetkezet taglétszáma és ezzel egy időoen 21,3 százalékkal emelkedett az ÁFÉSZ alap- reszjegy-állománya. A'tagság és a szövetkezet kapcsolatát, egymáshoz kötődését azonban még inkább bizonyítják a célrészjegyekre befizetett forintok, melyeket a tagság kölcsönzött szövetkezetének, hogy mielőbb valóra váljanak az üzletpolitikai elképzelések. Az ilyen célokra befizetett pénzösszeg 1985-ben már meghaladta a 11 millió 410 ezer forintot, ami 34,8 százalékkal volt több az 1984. évinél. Jól „startoltak” azonban a „pénzt hozó” ágazatok is. A bolti kiskereskedelem 8,2 százalékos: árbevételnövekedése ezt mindenképpen tanúsítja. Akárcsak a vendéglátás által produkált hat százalékos árbevétel növekmény. Ezeket az eredményeket az sem árnyékolta be, hogy tavaly — jórészt objektív tényezők miatt — a felvásárlási ágazat „csak” 94,6, az ‘ ipari és egyéb tevékenység pedig 98,7 százalékra teljesítette árbevételi tervét. Végtére is — szövetkezeti szinten — a Sarkad és Vidéke ÁFÉSZ 518 millió 198 ezer forint összes árbevétele 5,1 százalékkal haladta meg a tervezettet. E tetemes forgalmazással egy időben a múlt év lezárásakor 19 millió 236 ezer forint ösz- szegű nyereségről adhattak számot az ÁFÉSZ vezetői. És ez kereken 28 százalékkal volt több az előző évi mérleg szerinti eredménynél. Az árbevétel és a mögötte képződő nyereség azonban akkor válik még értékeseb- béT~ha~azt is tudjuk, hogy a szövetkezet dolgozóinak száma — az előző évhez képest — 4,6 százalékkal volt kevesebb tavaly. Ez önmagában is érzékelteti, hogy itt nem az egymásra mutogatás volt a jellemző, hanem a munka. Így vált lehetségessé az is, hogy a múlt évben 7,7 százalékkal növekedjék a saját vagyon értéke, ami az év végi mérleg számszaki adatai szerint meghaladta a 70 millió forintot. Kézenfekvő a kérdés: egy ilyen eredményes esztendő után merre tart a Sarkad és Vidéke ÁFÉSZ? Ami a legfontosabb: itt minden dolgozó és vezető tudja, hogy milyen körülmények közepette kell az idei feladataikat is valóra váltani. Vagyis számítanak azzal, hogy a jelenlevő kereskedelem és a magánszektorok ismeretében is alapvetően az ÁFÉSZ-ra hárul működési területük lakosságának ellátása. Ebben az évben 545 millió forintos árbevétel teljesítésére vállalkoztak a Sarkad és Vidéke ÁFÉSZ dolgozói. Vagyis arra, hogy csaknem 27 millió forinttal érnek el nagyobb árbevételt mint tavaly. A magasabb mércét — az egyéb tevékenység rovására — a bolti kiskereskedelem, a vendéglátóipari és a felvásárlási ágazat számára határozták meg. Ugyanis e három fő tevékenységtől várja a szövetkezet kollektívája, hogy 1986. évi eredményeikkel ismét felfigyeljenek erőfeszítéseikre, azok akiken az eredmények értékelése múlik. Balkus Imre
