Békés Megyei Népújság, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-07 / 133. szám
Jól jött az eső a mezőgazdaságnak 1986. június 7., szombat Kamionsofőr voltam IV. Az országutak vándorai között A szerző felvétele Májusban a sokévi átlagnál jóval kevesebb csapadék áztatta megyénk földjeit. A hónap vége felé aztán megnyíltak az ég csatornái és napjainkig szeszélyes területi eloszlásban ugyan, de már mindenütt hullott eső. A mezőgazdasági munkák alakulásáról, a növényállomány fejlődéséről érdeklődtünk megyénk három termelőszövetkezetében. Gellai Imre, a Gyomaend- rődi Győzelem Tsz elnöke a többi között ezeket mondotta. — Május 24-ig mindösz- sze 4 milliméter csapadék hullott májusban tábláinkra, majd ezt követően a hónap végéig 26 milliméter eső esett. Júniusban eddig mintegy 20 milliméter nedvességet kaptak földjeink. Nagyon örülök annak, hogy most is esik, hiszen nálunk elég száraz volt ez az esztendő. Jó hatással van a kapásnövényekre a mostani csapadék. Szerencsére nem akadályozza a munkákat, jó Az elmúlt évtizedekben hazánkban nagyot fejlődött a gabonatermesztés, ezen belül a búzaágazat eredményei is jelentősen emelkedtek. A termésnövekedéssel párhuzamosan azonban a búza minősége nem javult kellőképpen. A hozamok mellett a minőség elsősorban a malom- és sütőipari szempontból, másodsorban pedig a felhalmozódó felesleg exportja miatt fontos. A VII. ötéves tervnek megfelelően a termésátlagok további emelkedése, s ezzel együtt az exportbúza mennyiségének növekedése várható. Ezért is fontos, hogy a gabonaipar új, minőségi követelményrendszert állítson a gazdaságok, a termelők elé. — Eddig a szabvány szerint az étkezési és a takarmánybúzát külön-külön minősítettük — tájékoztat Hal- mágyi Antal, a Békés Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat keÄskedel- mi főosztályvezetője. Az új vizsgálat ettől eltekint, s csak az egységes műszeres ellenőrzés után állapítjuk meg egyik, avagy a másik kategóriát. A sütőipari értéket az úgynevezett valorigráf méri. A műszer A—1, A—2, B—1, B—2, C—1, C—2 értékek valamelyikébe sorolja az átA közös piaci élelmiszer- szállítási embargó feloldása óta folyamatosan indítja a Hungarofruct a friss kertészeti árut a nyugat-európai megrendelőkhöz. A forgalom ugyan még nem éri el az évszaknak megfelelő szintet, ám napról napra növekszik. Jobbára zöldpaprikát raknak a hűtőkocsikba, vagonokba. ütemben halad a szénabetakarítás is, még mintegy 10 százalék van e fontos szálas takarmányból a földeken. A búzánál is kedvező hatása volt az esőnek, elősegíti a szemképződést, így bizakodva várjuk a betakarítást. Eddig még nem lépett fel gombabetegség. Felkészültünk, ha esetleg jelentkezik a fusárium, illetve a lisztharmat, akkor védekezünk. A kártevők közül a vetésfehérítő bogár csak szárazságban veszélyes, eddig még nem találkoztunk vele. A Dobozi Petőfi Tsz-ben Balázs Mátyás elnököt nem a legjobb hangulatban találtuk. — Sajnos nálunk vasárnap a nagy viharban jég is hullott, mindez jelentős károkat okozott. Mintegy 380 hektár búza, 280 hektár őszi árpa mellett a lucernában, a kukoricában és a háztájiban is kiesést okozott a jég. Jelenleg éppen a károk felmérése folyik, és bízunk vett gabonát. (A berendezés a laboratóriumban megőrölt búzamintából víz hozzáadásával tésztát készít, s ennek különböző fizikai tulajdonságait — vízfelvevő-képesség, ellágyulás stb. — megvizsgálva adja a megfelelő osztályzatot.) A B—2-es érték alatt takarmánybúzáról van szó. A pékek számára természetesen a legmegfelelőbb az A-s minősítésű búza. Tavaly az átvett — 480 ezer tonna — búzamennyiség 79 százaléka B—1, B—2-es volt, s csak fél százaléka érte el az A kategória valamelyikét. Változatlanul mérik átvételkor a térfogatsúlyt. Száz liter búzának minimum 74 kilogrammnak kell lennie. Ha ez a súly alacsonyabb, akkor takarmánnyá minősítik át a szállítmányt. Tavalyelőtt 81,18 kilogramm/hekto- liter volt a megyei búzatermés térfogatsúlyátlaga, ’85- ben pedig 78,74 kiló volt ez az érték. Hetvenkilenc kilogramm,^hektoliternél kilónként 3 forint 60 fillér térítést ad a gabonaipar, 78 kilogramm alatt pedig árlevonást alkalmaznak. Természetesen ezek az értékek sok mindentől, így például a búza fajtatulajdonságától, az érési. betakarítási időszak időjárásától is függenek. de útnak indultak az első cseresznyeszállítmányok is. A Szentesi Korai Zöldségtermesztési Rendszerhez tartozó üzemek nagyobb meny- nyiségű, kitűnő minőségű zöldpaprikát termeltek exportra. Naponta csak a Német Szövetségi Köztársaságba 2-3 vagonnyit küldenek belőle, s a jövő héten öszbenne, hogy a biztosító megtéríti a kiesést. Ami az esőt illeti, egyébként szinte az utolsó percekben érkezett a szövetkezet tábláira. Május 25-én csaknem 30 milliméter hullott, s júniusban eddig mintegy 20 milliméter áztatta a dobozi határt. A párás idő kedvez a búzában a gombafertőzés fellépésének, ezért a növény- védelmi szakemberek felkészültek az esetleges beavatkozásra. A vetésfehérítő bogár már jelentkezett a gabonákban, időben védekeztünk ellene. A kapásokra nagyon jól jött az eső, így jelenleg az időszaknak megfelelő fejlettségi állapotban vannak ezek a kultúrák. A lucernánál némi zavart okozott a csapadék a betakarításban, ennek ellenére igen jó minőségű szénát gyűjtöttünk be az első kaszáláskor. Az Űjkígyósi Aranykalász Tsz-ben Bozó József termelési elnökhelyettes adott információt a jelenlegi munkák állására. — Májusban mindössze 38 milliméter eső volt, míg júniusban 6-án reggelig 24 milliméter hullott. Ügy ítéljük meg, hogy a cukorrépa és a kukorica optimális állapotba került ettől a nedvességtől. A gabonánál ■ visz- szaadta egy jó közepes termés reményét az eső. Ismeretes a szemszám és az ezermagsúly befolyásolja a termésátlagot a kalászszám mellett. A nedvesség még növelheti a szemszámot és az ezermagsúlyt a gabonaféléknél, ezáltal magasabb lehet a hozam. Kedvez a gabonafertőzésnek ez a párás idő már védekeztünk is ellenük, s a jövőben ameny- nyiben erre szükség lesz, ismét megtesszük. Megindult a zöldborsó betakarítása is szövetkezetünkben. Az eddigi eredmények nem a legjobbak, de bízunk abban, hogy a csapadék hatására több lesz a kötés, s így magasabb a termés. y. l. — A MÉM és az Országos Anyag- és Árhivatal idén tavasszal jelentette meg az új szabványt — mondja Hal- mágyi Antal. — Mi készültünk rá, és a tavaly év végi szerződéskötésekkor már úgy tettünk pecsétet az iratokra, hogy egy esetleges szabványmódosítás megváltoztatja a szerződés megfelelő részét. Nos, ami új: eddig nem volt előírva a nedves sikér meny- nyisége. Ez évtől a szabványminőségű étkezési búzának — amelynek mázsája 360 forint —, minimum 27 százaléknyi nedves síkért kell tartalmaznia. Huszonhat és 26,9 százalék között mázsánként 5 forintot, 25 és 25,9 százalék között pedig 10 forintot vonunk le az árból. Ha a sikértartalom 25 százalék alatt van, akkor a búza csak takarmányozásra való. Ha pedig ez az érték 34 és 35 százalék között mozog, a sütőipari érték minimum A —2-es, akkor ez esetben 300 forint felárat fizetünk tonnánként ... Minden körzeti üzemünket felszereltük már az új, objektív minősítést végző laboratóriumi műszerekkel, s az eredményeket a búzaátvételt követő két héten belül közöljük a termesztővel. * * * Az új szabványról, a tudnivalókról egyébként e hó 12-én Békéscsabán, a gabonaforgalmi és malomipari vállalatnál tájékoztatót tartanak, melyre meghívták az illetékes szakembereket. szesen 20 vagont adnak át a megrendelőnek. A magyar zöldpaprika a Közös Piac más országaiba is eljut a következő napokban. Egyre kelendőbb a magyar spárga is, a Hungarofruct naponta egyvagonnyit vesz át, és nyomban indítja is a küldeményt, mindenekelőtt az NSZK-ba és Ausztriába. A nyílt tengeren hajózunk. Az asztalon lévő pohárban a víz meg-meglöty- tyen. Néhány magyarral vagyunk egy társaságban. — Hol rakodtunk mi együtt? — fordul hozzám a dunaújvárosi kolléga. S mielőtt még válaszolnék, folytatja: — Megvan! Rijeká- ban. Déligyümölcsöt hoztunk — folytatja határozottan. — Kicsi a világ — jegyzem meg szerényen. Mesélik, egy alkalommal, hasonló viharban egy rakott kamion elszabadult, elszakadt az egyik rögzítő lánca. Több járművet megrongált vagy összetört. Nyolc óra elmúlt, le kellene pihenni. Mi tagadás: félek, inkább a filmet nézem. Tíz órakor aztán csak ledőltem szundikálni.. Hajnalban közel 2 órás késéssel kötöttünk ki Swinoujscié- ben. A szokásos menetrend következik: várakozás, útlevél, vám. A hajnali ködben már lengyel földön folytatjuk utunkat Berlinbe. Üzemanyagunk fogytán, tankolni kellene. Négy-öt kút mellett elhaladtunk, de valamennyi zárva. Több mint 100 kilométer megtételét követően végre egyet nyitva találtunk. Háromszáznyolcvan liter gázolajat tankoltunk a 400 literes tartályba. Rövid idő múlva elérjük a lengyel —NDK határt, mely közös üzemeltetésű. Gyorsan, alig egy óra alatt végzünk. * * * A délelőtti órákban aztán előrajzolódik Berlin. A háború alatt erősen megrongálódott, tönkrement. Romjaiból újjáépült, most szebb mint valaha. Széles útjain elfér az autóáradat. De vajon nekünk merre van az úticélunk? Kiszállok, egy középkorú hölgynek mutatom a címet. — Nem tudom — rázza a fejét. Ugyanezt teszem egy idősebb úrral. Neki magyarul és oroszul is próbálom magyarázni, mit is keresek. Nem áll meg. A közlekedési rendőrök mellett lassítunk, ök már készségesek: mutogatják, hol és merre szabad menni. Két utcával arrébb egy mentőautó sofőrje segít. Lerajzolja az útvonalat, ami pontos. — Borzasztó, hogy ebben a városban senki sem beszél magyarul — bosszankodom. — Dehogynem, csak nagyon kicsit — adja át tört magyarsággal a cetlit. Az akkumulátor- és elemgyárban kétszázezer rúdele- met raknak fel, s máris indulunk, most már tényleg haza. Budapestre. Ügy döntünk, hogy majd valahol útközben ebédelünk. Mint később kiderült, nagyon-na- gyon rosszul számítottunk: több mint 300 kilométert autóztunk autópályán, meg- másztuk a 13-14 százalékos rumburgi nagy emelkedőt, míg végre egy éttermet és egy üzemanyagkutat találtunk. Ha szabad ajánlani valamit a magyar autós turistáknak, személyes tapasztalataim alapján: amennyiben az NDK-ba .mennek, s autópályán visz az útjuk, élelemmel, üdítővel és üzemanyaggal tankoljanak fel, mert pizony pórul járhatnak. Ismét az autóban éjszakázunk. Másnap a német- csehszlovák határon valósággal átesünk. A szerpentin valahogy nem tetszik Edének, lépésben haladunk. Pedig iparkodnunk kellene, ugyanis hétvége van, s kezdődik a közlekedési korlátozás Csehszlovákia-szerte. Prágában a közlekedési dugók, a terelések egymást érik, parkoló pedig sehol. Pali barátom pedig egyre számol és izzad. — Ha elkapnak, legalább 200 koronára vágnak meg. A csehszlovák rendőrökkel nem lehet alkudozni — fékezett hirtelen, mert elébünk vágódott egy Skoda. — Ez meg mi a fenét csinál?! — dohog. Három előtt 5 parc- cel elérjük a Szlávia stadiont, s megpillantunk egy nagy szabad területet, rajta egy pótkocsival. — Itt megállunk — sóhajt nagyot, s egyszerre pillantunk a szemben lévő utcai órára. Három óra. — Ezt megúsztuk — nyögtük ki szinte egyszerre. Még ki sem fújtuk magunkat, az autópálya fölött máris megjelent a közlekedési rendészet helikoptere, és néhány perc múlva pedig a rendőr- járőr VB feliratú sárga Ladája. * * * A kényszerpihenőt kihasználva ismét városnézésre indulunk. Betértünk egy-két sörözőbe, kiskocsmába, ahol még le se ültünk, meg se kérdezik, hogy mit fogyasztunk, máris elébiink teszik a két korsó frissen csapolt, kellemesen hűtött sört. Mi tagadás: finom is, olcsó is. Csak összehasonlításképpen: egy korsó sör ára 3,10 korona, az 1,8 deciliteres poharas narancslé pedig 4 koronába kerül. Végre másnap elindulhattunk haza. Az egyik parkolóban egy hungarocamio- nos defektet szerelt. — De jó, hogy jöttök, adjátok már kölcsön az emelőtöket — siet elénk pilótája. Üjabb magyar kamionosok állnak meg mellettünk. Az egyikből a pilóta kiszól: — Gyerekek, ha tudjátok, adjátok tovább: a határon nagy a zsufi. Lehet, hogy még reggelre sem kerül ránk a sor — mondja. Hogy az értesülést honnan szerezte? A Hungarocamionok egy része CB-rádióval felszerelt. Mindenesetre mi elindulunk, hogy kellemesebb parkolóhelyet nézzünk éjszakai szálláshelyül. Valódi török táborba csöppenünk. Az egyik török sofőr háremét hozta magával, a másik üzletel: gázolajat árul. mi tagadás, borsos áron. — Gyerekek, betojtam — áll le mellettünk egy magyar kamion. — A fékem felmondta a szolgálatot. Volt már két defektem, a bal elsőnél majdnem elszálltam — hadarja falfehéren a középkorú férfi. — Na, mi van fiú? — fékez mellettünk Krizsán László, a Körös Volán kamionjával. — Hogy tetszik a kamionos élet? Újságíró szól a hungarosnak. — Akkor én megyek, egy szót sem szólók. Én már szerepeltem egy regényben ... — kapcsol sebességbe. — Nem egy könnyű élet — jegyzem meg. — Pedig rólunk azt mondják: milyen jó a szomszéd úrnak, állandóan utazik, nyugatra jár. Legutóbb, amikor hazamentem, a szomszédasszony készségesen felajánlotta segítségét a holmik felviteléhez. A hűtőtáska jutott neki. Félúton aztán csak megkérdezte: „Aztán milyen finomságot hozott benne?” Nézze meg — válaszoltam neki. — Látszott, csak erre várt, máris mohón nyitotta ki a fedelét. Látni kellett volna a pofáját, amikor elővillant a rengeteg szennyes — meséli az egyik pesti pilóta. Rövid diskurzust követően megyünk a határra, majd onnan tovább. Győrben, a Volán-telepen végre megfü- rödhetünk, borotválkozhatunk. Kellett is, mert bizony a görény biztosan nagy ívben elkerült volna bennünket. Mi tagadás: a négynapos kosz lemosása után máris jobban érezzük magunkat a tiszta ruhában. És még mondja valaki azt: a pénznek nincs szaga. Állítom, hogy nagyon is izzadt- ságszagú ez a kamionosok által keresett pénz. A szó valódi és átvitt értelmében egyaránt. * * * A két hét során mintegy félszáz magyar kamionsofőrrel beszélgettem. Olyanokkal is, akik egy évtizede járják a világot, s még egyikük sem milliomos. Azaz néhány van közöttük: egyre több azoknak a száma, akik egymillió kilométert vezettek baleset nélkül. Az országutak vándorai, a kamionsofőrök kemény emberek, korunk nomádjai, minden forintért megküzdenek, megszenvednek, szembenéznek a veszélyekkel. Olyan emberek ők, akik a kamionfülkében pihennek, alszanak, életük rohanás, ennek jelentős részét ott, családtól távol, magukra hagyatva töltik. Kialudni, kipihenni nem tudják magukat, nap mint nap életük egy darabkáját áldozzák fel. S aki ezek után is irigyli őket, próbálja meg — feltéve, ha rendelkezik kellő szakmai ismerettel és a szükséges nyelvtudással. Amikor e sorokat diktálom, ismét hallom, hogy megjelent Moldova György riportkötete a kamionosok- ról. Korábban az Autó-Motorban közölt sorozatot szándékosan nem olvastam el. Most viszont megyek és megveszem a könyvet. Kíváncsi vagyok, hogy ő is úgy látta-e a kamionosok életét az anyósülésből, mint én a volán mögül. (Vége) Szekeres András Szépen fejlődik a búza a Vetőmag-termeltető Vállalat fürjest kísérleti állomásán, itt is jól jött a csapadék Fotó: Szőke Margit Új szabvány Minősítik a búzát... H. E. Folyamatosan indulnak a zöldség- és gyümölcsszállítmányok Indulás előtti ellenőrzés
