Békés Megyei Népújság, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-13 / 138. szám
1986. június 13., péntek NÉPÚJSÁG Képzőművészeink a debreceni nyári tárlaton Mi lesz veled, középiskola? Demográfiai hullám a láthatáron Ebben az évben van Debrecen várossá nyilvánításának 625. évfordulója. Ez alkalommal kerítettek sort országos képzőművészeti tárlatra, melyet ezúttal kilencedszer rendeztek meg a cívisvárosban. Alig egy hete volt a megnyitó a Kossuth Lajos Tudományegyetem díszudvarában. A kiállításra optimálisan alkalmas aulában 145 képzőművész 238 alkotása kapott helyet. Igen nívós alkotások érkeztek az 1967. óta megrendezésre kerülő tárlatra. A mostani kiállítás is kapcsolódik Debrecen nyári kulturális rendezvényeihez: a Bartók Béla nemzetközi kórusverseny, a debreceni nyári egyetem résztvevőinek, a városban megforduló turisták tízezreinek és természetesen a helyben lakóknak kínál képzőművészeti látnivalót. A debreceni nyári tárlatok több esetben tematikus meghirdetéssel kívánták az alkotókat orientálni, remélve a kiállítás összképének egységességét. így került sor korábban Bartók, Kodály emlékére, majd az alkotó ember és környezete, vagy a város történelméhez kapcsolódó pályázat kiírására. Erre a tárlatra már különösebb megkötés nélkül lehetett az alkotásokkal pályázni. A tárlaton nem olyan domináns a festők jelenléte, mint azt a hasonló országos kiállításokon megszoktuk. A plasztikák száma néhánnyal több a táblaképeknél, a nívókülönbség azonban — az átlagot tekintve — valamivel nagyobbnak tűnik. Ezt nem csak az mutatja, hogy zömében szobrászművészek (tízből öt) nyerték a díjakat, hanem a karakteresen megalkotott kisplasztikák és érmek színvonalas együttesének összképe, az egyes művészek e tárlatra beadott műveinek igényes szakmaisága is alátámasztja. Találkoztunk azért kifejező táblaképekkel, és jó néhány eredeti grafikával is. A vidéken rendezett országos kiállításoktól eltérően nem a helyben élő, vagy a Hajdúsághoz kötődő, esetleg onnan elszármazott művészek adják az alkotó gárda gerincét. Területi, földrajzi határok nélkül szerveződött a nyári tárlaton részt vevő művészek sora. Ihleteden megmunkált műveivel (Brigád, Színésznő, István király) méltán nyert fődíjat és vele Medgyessy-emlékplaket- tet Kő Pál szobrászművész. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy Békés megye képzőművészei szép számmal és rangos alkotásokkal szerepelnek ezen az országos fórumon. Jelentékeny dolog ez, hiszen ebben a félévben több olyan kiállításra várták megyénk képzőművészeinek munkáit, ahol a megméretés szigorú, de a jelenlét rangot ad az alkotónak. A dél-alföldi tárlaton, Hódmezővásárhelyen éppen a megyei művészek munkái adták a kiállítás színvonalát, sőt Varga Géza szobrászművész nyerte a fődíjat, Koszta Rozáliától pedig képet vásárolt a Csongrád Megyei Tanács. Június végén nyílik Békés- Tarhoson a megyei kiállítás, a zene és a képzőművészet kapcsolatát szimbolizálva. Kiemelkedő fórum a kiállítások sorában a szegedi nyári tárlat, ennek a zsűrizése már lezárult és szinte ugyanolyan lesz a Békésben élő művészek jelenléte, mint 3 » Debrecenben. Heteken belül alkotásokat kell művészeinknek leadni az őszi Vásárhelyi-tárlatra is. Ezt művészi kondícióval is bírniuk kell — és az önálló kiállítások száma sem kevés — a képzőművészeknek, a mondanivaló komolyságáról nem is beszélve. Lássuk tehát festőink egyre sajátságosabban megnyilvánuló, figurális alapállású, szürreális, nosztalgikus hangvételű, gondolati elmélyült- ségben változó színvonalon jelenlévő csoportjának kiállító művészeit. Tóth Ernő a debreceni kiállítás zsűrijében is részt vett. (Ezt a tényt is örömmel állapíthatjuk meg, hiszen nagyon régen volt arra példa, hogy Békéscsabáról művészt hívtak volna országos szakértőnek.) Két alkotása — Van Gogh parafrázis, A legnagyobb törpe — közül az utóbbit megvásárolta a Hajdú-Bihar Megyei Tanács — méltán. Vágréti János Ofélia című munkája, a művész nagy műgonddal alkotott és igényesen választott festménye. Várkonyi János az általa kedvelt derűs, kissé humoros szellemben szól a filmkészítés világáról — a Trükkfelvétel című képével. Koszta Rozália két olajképe — Bolognai Árkádok II., III. — a művész puritán, szerkezetes stílusában fogalmazódott. Két szitanyomattal — Vörös izzás, Átváltozás — vesz részt a művek sorában Lonovics László az utóbbi időben tőle ismertté vált fénygrafikák gesztusra épülő mondanivalójával. A szobrászművészek közül Mla- donyiczky Béla és Varga Géza van jelen. Az előbb említett művész Görög emlék című érme hitelesen formába öntött mű, az utóbbi alkotó kisplasztikája állja a versenyt a körülötte lévő díjnyertes művekkel. Cs. Tóth János A tény, hogy a demográfiai hullám már a középiskolák felé hömpölyög, nem új. S ha a demográfusok esetenként vitatják is a ,,hullám” elnevezés jogosságát, ez mit sem változtat azon, hogy az oktatásügy gazdáira nehéz idők várnak, ha ezeket a hullámokat fel akarják fogni, s nem akarnak a továbbtanulás már kialakult 95-9(1 százalékos arányából engedni. Az idő sürget, mert az általános iskolákban már javában érezhető létszámtöbblet 1988-ra éri el a középiskolákat. Vagyis: míg 1986- ban 130-152 ezer diák végzett az általános iskolák nyolcadik osztályában, addig 1988- ban már 150 ezren lépik át utoljára az általános iskolák küszöbét. A csúcs 1989- ben várható, mikoris több mint 165 ezren fejezik be alapfokú tanulmányaikat. Két év múlva pedig, 1991 ben mintegy százezerrel többen ülnek majd a középiskolák padjaiban, mint az 1985—1986-os tanévben, s az 1991—1992-es iskolaévben körülbelül 525 ezerrel tetőzik a hetvenes években útjára indult áradás. A várható gondok orvoslásának előkészítése már 1983- ban megkezdődött, s hamar kiviláglott, hogy a tárgyi feltételek a legjobb esetben is csak szinten tarthatók, és feltételezhető a zsúfoltság növekedése is. Ezen ismeretek birtokában kezdődött a tervezés. Mielőtt a konkrét elképzelésekre, tervekre rátérnénk, meg kell állapítani: a központi irányítás és a területi tanácsok elképzelései korántsem egyeznek mindenben. Mert a tanácsok a központilag kalkulált 31 milli- árddal szemben 37 és fél milliárdot szánnak kulturális beruházásokra, s ezen belül több, mint négyszer any- nyit a közművelődési és művészeti intézményekre, mint az a központi elképzelések szerint lehetséges volna. A valószínűsíthető fejlesztések szerint mintegy 2200 középiskolai osztályterem létesítése várható, a tanműhelyek befogadóképessége hozzávetőleg háromezerrel növekszik, s körülbelül hat-, hétezer új diákotthoni hely is tető alá kerül. Mindez azonban — egyes tényezők tekintetében — még a szinten tartáshoz sem lesz elegendő, mert az egy osztályra jutó középiskolások száma így is 32-ről 33-ra nő, a szakmunkásképzőkben is eggyel lesznek többen (huszonkilencen), mint a demográfiai hullám előtt. Mielőtt bárki kevésnek vélné az emelkedést, tegyük hozzá: a jelenlegi létszámok is magasak jobbára, ráadásul ezek csak átlagok, vagyis sok olyan középiskola is lesz. ahol alig elviselhetőre nő a telítettség. Az új helyek ellenére kevesebben jutnak majd kollégiumba is. Ennek következményei messzire hatnak, különösen azon szakközépiskolák, szakmunkásképzők esetében, melyek nagy területeket, esetleg több megyét is ellátnak szakemberrel. Mert szűkülni fog a távolabbról jelentkezők száma, aminek hatásaként romlik a középiskolával el nem látott területeken végző nyolcadikosok továbbtanulási esélye. Hasonlóan negatív következmény, hogy a munkaerőgondok enyhítése egész régiókban is tovább várathat magára, mert kevesebben lesznek, akik visszamennek szőkébb pátriájukba. Számos kérdés, gond lenne említhető még, de ehelyt csupán egyet tegyünk fel: lesz-e elegendő tanár a mégnövekedett diáksereg oktatásáig? Jelenleg ugyanis mintegy 33 ezren tanítanak a különböző középfokú iskolákban, ám számukat 39 ezerre kell emelni a zökkenők elkerülése végett. Ez — figyelembe véve az időközbeni nyugdíjazásokat — azt jelenti, hogy mintegy nyolcezer új tanárra lesz hamarosan szükség^ Honnan kerül ennyi pedagógus? A tanárképzők ennyit útjukra bocsátani már képtelenek, hiszen elmulasztották a középiskolai demográfiai hullámra való felkészülést, jóllehet persze, ez korántsem csak az egyetemek szándékán múlott. Terv több is látszik a megoldásra, de már elöljáróban írjuk le: nem tűnik teljesen megnyugtatónak a jövő. Az egyik lehetőség: az általános iskolában tanító egyetemi végzettségű tanárok átvitele a középiskolákba. Evvel a középiskolák nyerhetnek, az általános iskolák pedig minden bizonynyal szegényednek. Felmerült a nyugdíjasok alkalmazása is. sőt, bizonyos esetekben a főiskolai végzettségűekre is számítanak. Ebben az esetben viszont félő, hogy a középiskolai oktatás színvonala esik. Végül egy rideg tény, amit a mostani tervezésnél figyelembe kellett venni: 2000ben négyszázezernél is kevesebben járnak majd középiskolába. Lehet, hogy a dagályra kialakított körülmények apály idején majd lehetővé teszik a mainál és a közeljövőben várhatónál kedvezőbb feltételek közti tanítást? Lehet. De ennek a népesség ismételt csökkenése lesz az ára. Speidl Zoltán A z 1772-ben, barokk stílusban épfiit geszti Tisza-kastélyt többször jelentősen átalakították és bővítették. Utoljára az 1890-es években. Ma falai között általános iskola és művelődési ház működik. Az utóbbi nagytermében látható két kandalló, m egyik fehér-, a másik vörösmárványból készült. Napjainkra sem vesztettek semmit régi pompájukból. Az előszobában álló fehér kályha már anyaga miatt sem tudott úgy ellenállni az időnek — sérüléseivel együtt is szép. Körös-körül gazdagon díszített virágmotívumokkal, és a Tisza-család jelképeivel. A mai látogató képzelőerejére van szükség, hogy felidézze az egykori környezetet, ahol ezek a tárgyak — éltek. Szőke Margit képriportja és kandallék
