Békés Megyei Népújság, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-05 / 131. szám

1986. június 5., csütörtök IZIjilUkTttá II múlt kitapintható legyen Ma újra nyit a Százéves Cukrászda Mától ismét fogadja ven­dégeit az 1840-ben alapított gyulai Százéves Cukrászda, amely a négy legrégebbi ha­zai cukrászda egyike. Az 1810-es évekből valók a bu­dai Ruszwurm és Friedl cukrászdák berendezései, és 1840 körüli a miskolci Rorárius és a gyulai Százéves Cukrászda bútorza­ta. Ezek közül a Ruszwurm és a Százéves működött fo­lyamatosan eredeti helyén, a másik kettő múzeumba ke­rült, és közülük csak a Ro­rárius szerencsés visszatéré­se várható Miskolcra. A gyulai Erkel tér 1. szá­mú ház, a „Százéves Cuk­rászda” épülete az 1801-es tűzvész után, 1802—1803 kö­rül épült, a bécsi tanultságú Cziegler Antal tervei szerint. A Dél-Alföld legrégibb és legszebb, emeletes városi polgárházának földszintjén már 1803 körül cukrászda működhetett. A restauráto­rok által feltárt empire dí­szítőfestés, a mennyezetek közepén előkerült képek — de leginkább az a mo­nochrom Szibilla, amely a sarokterem falán került elő — igazolják az első időszak reprezentatív funkcióját. Hasonló monochrom képek díszítik Josephin császárné, Napóleon felesége kastélyá­nak a La Malmeson ebédlő­jének falát. Az eltérés csu­pán 4 év, a naprakészség meglepő. A fennmaradt cuk­rászműhely egyes berende­zési és felszerelési tárgyai is erre a kora^ időre utalnak. A sarokterem klasszicista biedermeyer berendezései: a fali pohárszéksor az ara­nyozott favázakkal, a pult, a falba süllyesztett vitrin, a tükrök, és az egyetlen meg­maradt líráslábú biederme- yer asztal 1840-ben készül­tek. Akkor települt Gyulára Sa- lis András cukrászmester, és megalapította a cukrászdát. 1841-ben feleségül vette Reinhardt János német­gyulai cipész lányát, akinek rokona, Reinhardt József 1854-ben átvette az üzletet. A Reinhardt-korszak tovább öregbítette a cukrászda hír­nevét, az ő idejéből való a Lajos Fülöp-féle neobarokk stílusú hónapos falióra, a Thonet-berendezés, a divat­lapok és az oklevelek, vala­mint az aranyozott gipsz­szobrok és nem utolsósor­ban a korábbi festés eltaka­rásával elkészült, a mai, vé­kony lábú, öntöttvas kerti pavilon hatását mutató, ro- mantizáló, gazdag párkányú és színes díszítőfestés. Rein­hardt József halála után öz­vegye vezette a cukrászdát, 1900-ig. 1900—1907-ig a ko­rábbi segéd, Balaskó Béla volt a tulajdonos, majd se­gédje, Lázár János vezette az üzletet. Az ő halála után 1924—1949 között az özvegye voft a cukrász. Nála dolgo­zott segédként 1929—1949 között Jánosi Imre, aki 1949—1984-ig volt a cukrász­da és a berendezés tulajdo­nosa. Jánosi Imre színes egyénisége Gyula város ne­vezetességévé vált, mind­annyian szívünkbe zártuk. Az ő szerepe a cukrászda A nagy szalon berendezésének és felsze­relésének megőrzésében dön­tő fontosságú. A berendezést az Iparművészeti Múzeum csak 1954-ben nyilvánította védetté, tehát közben, mint annyi más, ez is elveszhetett volna. Jánosi Imre a nehéz időkben visszafogta a cuk­rászda forgalmát, nehogy kihívja maga ellen a közvé­leményt. Csak egy dologra összpontosított: minden ér­téket megőrizni. Végül is Já­nosi Imre 75 éves korában átadta a városnak a nagy kultúrtörténeti kincset. Halo­gató taktikájával elérte, hogy túlhaladottá vált a legutób­bi felújítási terv is, amely nem bánt volna avatott kéz­zel a történelmi belső terek­kel. A helyreállításra a Gyu­la és Vidéke Áfész vezetősé­gét nyerte meg a tanács. Az áfész vezetőiben a legkivá­lóbb, a műemlékvédelmet messzemenően felkaroló partnerekre találtunk. A helyreállításnál olyan cukrászda kialakítására gon­doltunk, amely a kibővítés­kor is a hazai reformkor hangulatát árasztja, amely környezetben Szendrey Júlia és a hon sorsáért aggódó, je­les asszonyok megfordulhat­tak. Szendrey Júlia a közeli Mezőberényben nevelkedett, Petőfi Sándor pedig a szom­széd házban meg is szállt Szakái Lajos költőnél. A sa­rokteremben a díszítőfestés megtisztult, előkerült a Si- billa és a mennyezet közepén egy madár képe. A bieder- meyer pohárszéksort és pul­tot restaurálták, a Thonet- bútorok megtisztultak, az üvegbúrás csillár beljebb ke­rült, és helyére klasszicista aranyozott fac^illárt füg­gesztettünk. A vakajtóból, a vitrin átkerült a második szobába, mivel az Erkel tér felőli helyiséget fagylaltozó- ként a cukrászdához kap­csoltuk. A Jókai utca men­tén három további szobában, Wietzl Antal és kollégái fel­tárták és helyreállították az eredeti díszítőfestést. A kis- és nagyszalonban, az 1830 és 1840-es évekből való bieder­meier szalongarnitúrákat he­lyeztük el, a bútorokat sike­rült korhű huzatokkal is el­látni, aranyozott keretű tük­rök, klasszicista csillárok és falikarok, biedermeyer port­rék gazdagítják tovább a belső teret. A nagyszalon­ban helyeztük el azt az 1891 - bői való, szekreterbe épített géporgonát, amely a kora­beli cukrászdák és kávéhá­zak kedvenc zenegépe volt, és amelyet a berendezési tárgyak gyűjtése során nagy szerencsével találtunk. Hang­ja sajátos hangulatot áraszt majd. Hasonló korú és mé­retű zenegépről, amely mű­ködőképes, csak egyről tu­dunk, amely egy budapesti magángyűjteményben van. A cukrászda saroktermében 70 darab cukorkásüvege mellett lényegében 'megőrződött a teljes edényzet, a sütőfigu­rák, amelyekkel a berende­zés vitrinéiben találkozunk, és megmaradt a szabadké- ményes cukrászműhely is, bútorzatával, teljes eszköz­tárával egyetemben. A régi cukrászműhelyben múzeum- szerűen mutatjuk be a tár­gyakat. Ilyen hiánytalan esz­köztár sehol sem maradt fenn az országban. A fagylaltozóba és a tá­lalóba Teleky Katalin belső- építész tervezett a korhoz illő bútorokat, de ő volt a helyreállítás építésztervezője is, a történeti bútorok gyűj­tése e sorok írójának jutott feladatul. A bútorokat Ecse- di Tibor és munkatársai res­taurálták. A kivitelező a Gyulai Vá­rosgazdálkodási és Kertésze­ti Vállalat volt. A helyreál­lítás során visszaállítottuk az eredeti Erkel tér felőli vak­kapus homlokzatot a portá­lokon a vasajtókkal. A pin­cében talált minta alapján elkészült a kerthelyiség ke­rítése. Különös gondot for­dítottunk a feliratokra, ame­lyet biedermeyer betűkkel Péter Ágnes és Gáti Gábor szobrászok készítettek el. Fi­gyelmet kelt a felirat külön­leges finomsága. A két cégér Stremeny Gé­za szobrászművész munkája. Ö készíti ma a legérdeke­sebb cégéreket. Művein a kí­vánt ábrázolnivaló mellett kedves és leleményes humor jelenik meg. Itt azt kellett kifejezni, hogy ez egy bie­dermeyer cukrászda. Elké­szült tehát egy biedermeyer öltözetű nőalak, akinek a szoknyája kuglóf, a csípője habüst, a felsőteste teáskan­na, a nyaka és a feje az a cukorkásüveg, amely bent látható, a haja pedig süte­mény. A fagylaltozó cégére a belső festésről vette min­táját. ahol a sárkányok közrefognak egy váza virá­got, a cégéren sárkány nyal­ja nagy élvezettel és kaján- sággal a fagylaltot. Elkészült hát, minden bi­zonnyal Magyarország leg- bájosabb cukrászdája, meg­valósítva azt a gondolatot, hogy használatban ismerjük meg elődeink kultúrájának értékeit. A múlt tapintható legyen, meg lehessen fogni a régiséget, a cukrászdában íz­lelni lehessen a régi-új íze­ket. Mind több érzékszer­vünk vegyen részt elődeink kultúrájának megbecsülésé­ben. Bngár-Mészáros Károly, az Országos Műemléki Felügyelőség Békés megyei felügyelője Százéves cukrászda, anno 1840 A cukrászda előtere Fotó: Szőke Margit HANGSZÓRÓ Balaton-rádió A kánikulának beillő májusi napok után ugyan hűvösen köszöntött be a június, azért mégiscsak itt a nyár. Ezt bi­zonyítja a Petőfi adó délelőtti szolgáltató műsorának új rovata is. A népszerű Napközben utolsó félórájában, fél 12-től szólt hétfőn először — és szól augusztus végéig min­den hétfőn — a Balaton-rádió. Petress István és munka­társai a tóparti stúdióból jelentkeznek, hogy hasznos ak­tuális információkkal lássák el a nyaralókat, jótanácsokkal az utazókat. A fő téma természetesen a Balaton. Nyár, utazás, ide­genforgalom, sport, napozás, pihenés — mindez nem kevés feladat elé állítja az ellátásban, a szolgáltatásban dolgozó­kat. Tervek és gondok az állandó, illetve az ideiglenes la­kosság számára. A szállodai, kemping- és utazási lehetősé­gekkel, a kulturált nyaralás, pihenés, vendégfogadás és vendégeskedés kérdéseivel, a vízi sport és a közúti forga­lom biztonságával foglalkozó hírek, riportok, tudósítások, nyilatkozatok nem csak azoknak érdekesek, akik már a tó partján töltik szabadságukat, hanem azoknak is haszno­sak lehetnek, akik ezután utaznak oda. Sőt, mindenkinek, aki nyári utazásait, szabadságát tervezi, vagy aki nyaralók, vendégek fogadására készül, és szeretne korszerű házigaz­da lenni. Három megye tanácsa, sajtója, a Balatoni Intéző Bizott­ság és a rádióhallgatók közreműködésével készülnek — és nyilván országos érdeklődésre tartanak számot — a Bala­ton-rádió adásai. Az intéző bizottság kirendeltségeit Siófo­kon, Füreden és Keszthelyen, valamint a szerkesztőséget Balatonföldváron, az Expressz szállodájában, a Hotel Fesz­tiválban személyesen vagy telefonon is felkeresheti ötletei­vel, kérdéseivel a közönség. Két hangon Akik olvastak már egyet-kettőt Horgas Béla és Levendel Júlia Pár-sor füzeteiből, a költőházaspár verseiből, esszéi­ből, biztos egyetértenek velem: igazi élvezet ezt a két köl­tőt olvasni, nagyszerű élmény. Amióta figyelem a 3. mű­soron Két hangon című sorozatukat József Attiláról, azóta tudom, nem csak olvasni, hallgatni is élvezet Horgas Bélát és Levendel Júliát, amint a nagy elődről, művészetéről, a költészet lényegéről és szerepéről vallanak. Költő a költő­ről. vagyis a legbeavatottabb, a legilletékesebb vezeti be a kívülállót a versek, a lírai én világába. Természetesen nem mentes ez az interpretáció a szenvedélytől, a szemé­lyes hangvételtől. De annál őszintébb, szavahihetőbb. És még valami: mindig sajnálom, amikor az ilyen érté­kes programokat a 3. műsor sugározza, amit ugye csak URH-antennával lehet fogni. S ráadásul este hétkor, ami­kor a Kossuth adón éppen a rádiókabaré megy... Ketrecben Az előítélet rossz tanácsadó, tudom. De az az igazság, | hogy nekem is vannak előítéleteim. Például a napokkal j szemben. A kötelező megemlékezésekre gondolok. És a [ tavaszunk bővelkedik az ilyenekben. Nem, nem nagy nem- I zeti, történelmi évfordulóinkról van szó, hanem a nőnap- s ról, az anyák napjáról, a pedagógusnapról, a gyermeknap- ; ról. Amikor a dolgozó nőket, a gyermekeket nevelő, ház- J tartást vezető, otthon és munkahelyen helytálló, a csalá- j dért „áldozatot vállaló” nőkről emlékezünk meg, amikor a ^ pedagógusokat ünnepeljük, akiknek kezében van gyerme- j keink, így jövőnk sorsa. A gyermeknap volt legutóbb, í Ilyenkor — azt mondják, legalább ilyenkor — illik több : időt szánni a legkisebbekre. Meg több szeretetet is, s nem csak több pénzt költeni. Nem szeretem ezeket a napokat. Mert céljuk — a sze- i retet, a tisztelet, a megbecsülés, az elismerés, a hála — >; nem korlátozódhat egyetlen napra, és nem lehet őszinte, \ igaz, ha dátumra szól. Ügy érzem, egy rendes családban r mindig anyák napja van és mindig gyermeknap. S nem , lehet jó ott élni, ahol valakinek „áldozatot kell vállalni” a £ másikért. Nem szeretem ezeket a napokat, mert úgy tűnik, mintha valamit törleszteni akarna velük a lelkiismeret. Hogy sejtésem, sajnos, nem egészen alaptalan, hogy va- ; lami nincs rendben sok családban és munkahelyen, azt iga- í zolják a rádióban gyakran elhangzó, elgondolkodtató nyi­latkozatok, vallomások életutakról, sorsokról. Sok minden- | ről árulkodnak a dokumentumjátékok is. Hétfőn későn este például a Petőfi adón Hegyi Imre és Kovalik Márta Ketrecben című műve döbbentett meg. Válás, küzdelem a ; gyerekekért, bírósági ítélet, győzelem papíron, erkölcsi ve- J reség, új élettársak, új konfliktusok, korábban nem látott | bonyodalmak, vihar előtti feszültség. Hát igen, fenn és lenn. Ünnepély, megemlékezés egyfe- : lől, dokumentumjátékok másfelől. A rádióműsor is olyan, mint az életünk. Niedzielsky Katalin n Televideó Kiadó terveiből Az oktatás és a közmű­velődés céljait szolgáló vi­deokazetták kiadására, sok­szorosítására és terjesztésére alakult közös vállalkozás, a Televideó Kiadó terveiről tá­jékoztatták az újságírókat a televízió székházában. Sándor György, a kiadó vezetője elmondta, az MTV, a Mafilm, az Országos Ok­tatástechnikai Központ és az Országos Pedagógiai In­tézet közreműködésével ta­valy alakult kiadó célja, hogy az iskolákat és közmű­velődési intézményeket ellás­sa olyan videokazettákkal, amelyek az iskolai tananyag kiegészítését, szemléltetését, valamint a különböző mű­vészeti ágak kiemelkedő produkcióinak megismerte­tését segítik elő. A választé­kot tartalmazó címlistában, a Televideó most megjelent katalógusában a legkülönbö­zőbb témakörökből, több ezer műsoros kazettából vá­laszthatnak az érdeklődők. A katalógusban egyebek között jeles elbeszélők, drámaírók, költők műveiből készült színvonalas produkciók, iro­dalmi sorozatok, a zene, a tánc és képzőművészet ki­emelkedő alkotásait rögzítő kazetták, valamint történelmi és természettudományos té­májú műsorok és nyelvlec­kék szerepelnek. A végleges kiadói terv a megrendelők igénye alapján készül majd el. A kazetták kedvezményes áron kerül­nek forgalomba, az iskolák­nak például 50, illetve 25 százalékos ártámogatást nyújt a Tanért. A könyvtá­rak a kazettákat kölcsönöz­hetik is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom