Békés Megyei Népújság, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-27 / 150. szám

1986. június 27., péntek (Folytatás az 1. oldalról) A VII. ötéves tervben megfogalmazott gazdasági célok teljesítésének a terme­lési struktúra átalakítása az alapja. A költségvetésnek és a hitelszférának ebben az évben is nagy terhet kell vállalnia a nem hatékony termelés okozta veszteségek fedezése és az ilyen gondok­kal küzdő alágazatok, válla­latok talpra állítása érdeké­ben. Elhatároztuk hogy meg­felelő kibontakozási program nélkül a bajba jutott válla­latok nem jutnak pénzügyi kisegítéshez. A mezőgazda- sági termelőszövetkezeteket nem számítva — mintegy 100 pénzügyileg hiányos vál­lalatnak legfeljebb egyötö­dénél vállalunk központi rendezést, illetve szanálást. A kormány intézkedései­nek fő célja, hogy a priori­tásokat: a fizetőképesség megtartásához szükséges ak­tív külkereskedelmi mérle­get, továbbá a reálbérek sta­bilizálását a teljesítmények növelésére álapozva a ko­rábbinál mérsékeltebb ár­színvonal-emelkedés mellett legyünk képesek biztosítani. Erre kötelez bennünket az MSZMP Központi Bizottsá­gának június 18-i állásfogla­lása is. Bízunk abban, hogy a kibontakozást segítő in­tézkedésekhez a dolgozók, a vállalatvezetők és az érdek- képviseletek részéről meg­kapjuk a szükséges támoga­tást. A pénzügyminiszter vége­zetül kérte az Országgyűlést, hogy a zárszámadási törvény jóváhagyásával egyidejűleg erősítse meg a kormányt ab­ban, hogy a beszámolóban is elhangzottaknak megfelelően szolgálja a gazdasági kibon­takozást. Ezután Novák Béla (Pest m., 18. vk.), az Ország- gyűlés Terv- és Költ­ségvetési Bizottságának tagja, a törvényjavaslat bizottsági előadója elmondot­ta: a terv- és költségvetési bizottság megtárgyalta a Magyar Népköztársaság 1985. évi költségvetésének és a ta­nácsok 1981—1985. évi pénz­ügyi tervének végrehajtásá­ról szóló jelentést. Ezután az Országgyűlés bizottságai nevében elfoga­dásra ajánlotta a törvény- javaslatot. A vitában felszólalt Vida Miklós (Budapest 23. vk.), a Fővárosi Gázművek műszaki igazgatója, ZMdei Istvánná (Heves m., 5. vk.), a Mátra- vidéki Fémművek diszpécse­re, Tóth György (Szolnok m., 7. vk.), az MSZMP kun­szentmártoni városi jogú nagyközségi bizottságának titkára, Polgár di József (Pest ni., 17. vk.), a Nyugat- Pest Megyei Sütőipari Vál­lalat igazgatója. Ezután Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyet­tese emelkedett szólásra. Marjai József felszólalása Elöljáróban rámutatott: az elmúlt év végén egyúttal egy ötéves időszakot is lezár­tunk, s ez módot ad arra, hogy az Országgyűlés széle­sebb kitekintésben foglalkoz­zék gazdasági helyzetünkkel, teendőinkkel. Feladatainkat, céljainkat e téren is pártunk XIII. kong­resszusának határozata, a kormányprogram és a VII. ötéves terv szabják meg. Nincs okunk és való lehető­ségünk sem arra, hogy ezek­től eltérjünk. Minden erőfe­szítésünket arra kell irányí­tanunk, hogy minél előbb és minél jobban megközelítsük teljesítésüket. A nemzetközi munkameg­osztásban való sokrétű és egész gazdaságunkat átható beépülésünk nélkülözhetet­len tényezője létünknek és fejlődésünknek. Számunkra továbbra is meghatározó he­lyünk és szerepünk a szocia­lista integrációban. A szocia­lista országok pártjaival és kormányaival közös az a törekvésünk, hogy a rendel­kezésünkre álló lehetőségek maximális kihasználásával meggyorsítsuk országaink gazdasági-társadalmi fejlő­dését, felzárkózzunk a világ élenjáró tudományos-műsza­ki színvonalához és ezen az alapon minőségi változást ér­jünk el népeink anyagi és szellemi felemelkedésében. Az expozéban elhangzott, hogy az 1985. évi költségve­tés a jóváhagyottat lényege­sen meghaladó költségvetési hiánnyal zárult, s hogy eb­ben elsősorban nem a költ­ségvetési szervek és egységek laza gazdálkodása — bár er­re is van példa —, hanem alapvetően a tervezettől el­maradt gazdasági fejlődés játszott szerepet. Az értéke­léssel egyet kell értenünk: a költségvetés helyzetének ala­kulása tükrözi, hogy az el­múlt évi gazdasági folyama­tok nem szándékainknak megfelelően alakultak, lénye­ges pontokon nem értük el a céljainkat. A tervezett nö­vekedéstől való elmaradás megítélésekor figyelembe kell venni, hogy a statiszti­kai átlagok mögött differen­ciált képet találunk, vannak kiemelkedő, közepes és gyen­ge teljesítmények, akár a kollektívákat, akár az egyé­neket tekintjük. Az 1985-ös esztendőhöz, de 1986-hoz is hozzátartozik, hogy a lakossági és közületi fogyasztás, valamint a beru­házások a tervezett szinten vagy afölött alakulnak. Elő­reléptünk egy sor társadal­mi és szociális kérdés meg­oldásában, egészségügyi, kul­turális és oktatási intézmé­nyekkel gazdagodtunk. Ellá­tásunk árukból és szolgálta­tásokból összességében ki­egyensúlyozott volt, a vá­laszték több területen bővült is. Ezek a folyamatok napja­inkban is tartanak. Nem az a gondunk és nem az a fel­adatunk, hogy ebből bármit is visszavegyünk, de az igen­is dolgunk, hogy a fogyasz­tást és a teljesítményeket összhangba hozzuk. Ezért — mint ahogyan azt a Központi Bizottság leg­utóbbi ülésének állásfoglalá­sa is megfogalmazza — az előttünk álló időszak egyik legfőbb feladata a termelés és a nemzeti jövedelem meg­felelő mértékű bővítése. Erő­feszítéseinket, intézkedésein­ket, munkánkat minden szinten — a kormányzatban, a vállalatoknál és a kollek­tíváknál — e cél teljesítésé­re kell összpontosítani, mert csak így érhető el a külső és belső pénzügyi egyensúly helyreállítása, az elért fo- gyasztásr és beruházási szín­vonal megőrzése, illetve meghatározott pontokon a javítása. A Minisztertanács elnök- helyettese ezután emlékezte­tett arra, hogy az 1986. évi népgazdasági tervhez és költségvetéshez kapcsolódva, majd azok jóváhagyását kö­vetően a kormányzat több intézkedést tett a fő gazda­ságpolitikai célok alátámasz­tására, a céloknak megfele­lő tevékenységek erőtelje­sebb ösztönzésére, segítésé­re. Az intézkedésekhez széles körben erőteljes gazdaság- szervező munka kapcsolódott és kapcsolódik. A termelésbővítő, export- fejlesztési intézkedések több­let-forrásigényének kielégí­tése, valamint a külső és belső egyensúlyi viszonyok megszilárdítása érdekében szükséges volt keresetkorlá­tozó, a népgazdasági erőfor­rások átcsoportosítását szol­gáló intézkedések meghoza­tala is. Ilyen mindenekelőtt a keresetszabályozás és a vezetői érdekeltség szigorítá­sa, ami a teljesítmények és a bérek alakulása közötti tel­jesebb összhangot biztosít­ja, valamint ilyenek azok az intézkedések is, amelyek a költségvetési kiadások mér­séklését, illetve a bevételek fokozását szolgálják, mintegy ötmilliárd forintos nagyság­rendben. Megkezdődött, s gyorsuló tempóban folyik az alacsony hatékonyságú tevé­kenységek felülvizsgálata, ami az egyik lényegeit ösz- szetevője az elkerülhetetlen forrásátcsoportosításnak. Marjai József ezután a gazdasági szabályozásról szólt, hangsúlyozva, hogy az egészében rugalmasabbá, ész­szerűbbé vált, de a megérett változtatásokról nem lehet lemondani a továbbiakban sem. Gazdálkodó szervezeteink­nek, vállalatainknak, a kü­lönböző vállalkozási formák­nak úgy kell egyenlő elbá­nást és egyenlő feltételeket biztosítanunk, hogy közöttük az együttműködésben és a versenyben ténylegesen meg­levő sajátos előnyeik érvé­nyesülhessenek. ' Cselekedeteinket annak kell irányítania: hogyan, mi­vel háríthatjuk el az alkotó­erők még jobb kibontakozá­sa előtt álló akadályokat. Mert nem vagyunk gazdagok anyagi erőforrásokban, de annál gazdagabbak vagyunk az emberi alkotóerőben, ten- niakarásban, áldozatkészség­ben. Nem építhetünk másra, mint erre — mondotta befe­jezésül Marjai József elfoga­dásra ajánlva a tövényjavas- latot. Ezután Reidl János (So­mogy m., 5. vk.), a Videoton tabi gyáregységének csoport- vezetője szólalt fel. Mivel a napirendhez több hozzászóló nem jelentkezett, Hetényi István összegezte a vitában elhangzottakat, kö­szönetét mondott az észrevé­telekért, amelyeket a képvi­selők, elsősorban a gazdasá­gi feladatok megoldásával kapcsolatban tettek. E figye­lemfelkeltő, orientáló véle­ményekhez természetesen hozzátartoznak azok is, ame­lyek a bizottsági üléseken hangzottak el. Ezután szavazás követke­zett: az Országgyűlés a Ma­gyar Népköztársaság 1985. évi költségvetésének és a ta­nácsok 1981—1985. évi pénz­ügyi tervének végrehajtásá­ról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részletei­ben, a benyújtott eredeti szöveg szerint egyhangúlag elfogadta. Ezután a második napi­rendi téma tárgyalása követ­kezett. Kárpáti Ferenc ve­zérezredes, honvédelmi mi­niszter tartotta meg beszá­molóját a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény végrehajtásáról. Kárpáti Ferenc beszéde — Megtisztelő feladatom­nak teszek eleget, amikor a kormány megbízásából be­számolok a tíz évvel ezelőtt megalkotott, s elfogadott honvédelmi törvény végre­hajtásáról, s annak fonto­sabb tapasztalatairól — mondotta elöljáróban a mi­niszter. — Egy évtized kellő alapot ad arra, hogy — még egy ilyen nagy fontosságú állami, társadalmi feladat te­kintetében is — megalapo­zott következtetésekre jus­sunk. Szeretném hangsú­lyozni, hogy nincs semmi­lyen rendkívüli oka annak, hogy e kérdés ma napirend­re került. Ismeretes azon­ban, hogy már huzamosabb ideje, tartósan olyan nem­zetközi viszonyok között élünk, amelyek indokolttá tették és teszik, hogy a hon­védelem fejlesztésére és megfelelő színvonalon tartá­sára államunk megkülön­böztetett figyelmet fordítson. Most, egy évtized tapasz­talatai alapján jóleső érzés­sel állapíthatjuk meg, hogy a törvény minden vonatko­zásban jól szolgálja a haza védelmének ügyét, biztosít­ja védelmi képességünk ma­gas színvonalát és hatékony­ságát. Ez idő alatt egész tár­sadalmunkban még inkább elfogadottá vált, hogy a ha­za védelme az egész nép ügye. dolga. Bebizonyosodott, hogy szilárd alapokra épül­nek a haza védelmével ösz- szefüggő nemzeti és nem­zetközi kötelezettségeink. Tíz év alatt 26 alkalommal ülésezett az Országgyűlés Honvédelmi Bizottsága, ahol a honvédelmi és Belügymi­nisztérium évről évre jelen­tést tett az elért eredmé­nyekről, a további célkitűzé­sekről. a költségvetés fel- használásáról, a fejlesztés és fenntartás kérdéseiről. Jól bevált a honvédelmi bizott­ság kihelyezett üléseinek rendszere, amely hatékonyan segíti a felkészítés és kikép­zés helyzetének, az építési és beruházási tevékenység sok­oldalúságának. a népgazda­ság segítése érdekében vég­zett munka hatékonyságá­nak helyszíni megítélését. A Minisztertanács a Reá­lis szükségleteket számba vé­ve, rendszeresen állást fog­lalt a hadseregfejlesztés és -felkészítés, a honvédelmi költségvetés és a honvédelmi készenlét minden oldalú biz­tosítottságának kérdéseiben. A miniszter a továbbiak­ban kifejtette, hogy szocia­lista államunk honvédelmi politikája szilárd elvi alapo­kon nyugszik, amelynek tar­talma hazánk függetlensé­gének, szocialista vívmá­Tanácskozik az Országgyűlés nyainak és a béke megőrzé­sének védelme. A magyar néphadsereg és a határőrség fejlesztése és felkészítése is ezen elveken alapszik. Mind külpolitikánkat, mind hon­védelmi politikánkat a Varsói Szerződésbe tömörült testvéri szocialista országok­kal egyeztetve, tennivalóin­kat összehangolva valósítjuk meg. Az elmúlt évtized során tovább folytattuk néphadse­regünk korszerűsítését, mi­nőségi fejlesztését. A terv­szerű és céltudatos munka eredményeként hadseregünk korszerű fegyverzettel és harci-technikai eszközökkel van ellátva. Hivatásos állo­mányunk, a parancsnoki kar felkészültsége magas színvo­nalú, és nagy hozzáértéssel teljesíti hivatását. Az ő ál­dozatkész munkájuk nyomán a felkészítés, a kiképzettség, a hadrafoghatóság kellő színvonalon áll. Néphadseregünk a Varsói Szerződés egyesített fegy­veres erőinek elismert, meg­becsült tagja. Hadseregünk megítélésében meghatározó- nak tartjuk erkölcsi-politi­kai egységét, hazánkhoz, szocialista társadalmi rend­szerünkhöz való hűségét, a néppel való összeforrottsá- gát. Mindez hadseregünk szocialista jellegéből fakad, s ennek érvényesítését, ápo­lását feladataink között min­denkor első helyre állítjuk. Hadseregünk jellegéből fa­kad az is, hogy dolgozó né­pünk a szorosan vett katonai feladatokon túl is minden­kor Számíthat katonáinak helytállására, keze munkájá­ra, ha azt az ország, a tár­sadalom boldogulása megkí­vánja. Ahogy a múltban, úgy a jelenben és a jövőben is természetes kötelessé­günknek tartjuk, hogy a la­kosság segítségére legyünk a természeti csapások elhárí­tása, vasúti és más ka­tasztrófák során, s minden olyan esetben, amikor a had­sereg szervezett erejére, gyors közreműködésére van szükség. Néphadseregünk részt vesz az építőmunka feladatainak végrehajtásában is. Az építő­műszaki csapatok mintegy 50 vállalatnál veszitek részt ki­emelt nagyberuházások meg­valósításában. A vasút- és közúthálózat rekonstrukciója, a hírközlés fejlesztése, a paksi erőmű, a budapesti lakótelepek, a metró, a Fe­rihegy II. repülőtér, s egész­ségügyi létesítmények építé­se az ő közreműködésükkel történik. Az építő katona társadalmi valóságunk része. Miközben az ország gyarapo­dását segíti, felkészül sajá­tos katonai feladataira is. Más csapatok időszakonként és esetenként — a gazdasá­gokkal, vállalatokkal kötött megállapodás alapján — a mezőgazdasági munkát segí­tik. A mSfeőgazdasági mun­kák csúcsidejében, például az aratáskor, a katonák kö­zül valamennyi kombájnve­zető részt vesz a betakarítás­ban, az őszi munkák során több ezer katonánk és nagy számú járművünk dolgozik. Itt vetném fel a katonák egészségi állapotával össze­függő gondunkat is. Jelentős azoknak a fiataloknak a száma, akik már a sorozás­nál „szolgálatra alkalmatlan" minősítést kapnak, vagy csak korlátozott mértékben alkalmasak, s az erős fizi­kai megterhelést igénylő ki­képzési és testnevelési fog­lalkozások alól felmentést kell kapjanak. A szolgálat során pedig további 3—4 százalékukat kell egészség- ügyi okokból leszerelni. Kárpáti Ferenc a további­akban megállapította: ha­zánkban a törvény által sza­bályozottan érvényesül az általános hadkötelezettség. Ennek alapján a férfiak meghatározott módon kato­nai szolgálatra kötelezettek. A nők azonban csak háború idején és bizonyos szakterü­leteken teljesítenek fegyver nélküli' katonai szolgálatot, összeírásuk békeidőben nem jár együtt szolgálati kötele­zettséggel. — A sorkatonai szolgálat ma már egységesen 18 hó­nap. Ennyi időre van szük­ség egyfelől a mind bonyo­lultabbá váló katonai mes­terség elsajátításához, más­felől azért, hogy folyamato­san fenn tudjuk tartani a csapatok hadrafoghatóságát, harckészültségét. Köztu­dott: az általános hadkötele­zettség alapián szervezett hadseregek harckészültségé­nek fenntartása megkívánja, hogy mindenkor kellően fel­készült sor- és tartalékos ka­tonákkal rendelkezzenek. A szocialista országok, a testvéri szocialista közösség — mondotta többek között — mint mindig, most is felelős­ségteljesen cselekedett. Ab­ból kiindulva, hogy van le­hetőség a háborús veszély növekedésének feltartóztatá­sára, egy nukleáris kataszt­rófához vezető út eltorlaszo­lására, a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testü­letének június 11-i, Buda­pesten megtartott ülésén újabb kezdeményezésekkel fordult az Egyesült Államok­hoz és a NATO többi orszá­gaihoz. A Politikai Tanács­kozó Testület a nukleáris kí­sérletek beszüntetését, az Európában telepített közép­hatótávolságú rakéták köl­csönös és teljes felszámolá­sát, az űrfegyverkezés meg­állítását, a vegyi fegyverek megsemmisítését és ipari bá­zisuk felszámolását előirány­zó javaslatain túl, most az európai haderők és hagyo­mányos fegyverzetük jelentős csökkentését is kezdemé­nyezte. Kárpáti Ferenc végezetül köszönetét mondott a kato­nafiatalokat felnevelő csalá­doknak, azoknak, akik áldo­zatos munkájukkal hozzájá­rulnak ahhoz, hogy fiaik be­csülettel teljesíthessék hazá­juk és népük iránti kötele­zettségüket. Tiszteletet és megbecsülést érdemelnek azok az állampolgárok, akik személyes honvédelmi köte­lezettségeik teljesítésével közvetlenül részt vesznek a honvédelemben — hangoz­tatta. A beszéd után Gyuricza László (Veszprém m., 5. vk.), az Országgyűlés honvédelmi bizottságának elnöke, az MSZMP Veszprém Megyei Bizottságának első titkára a testületi ülésükön elhangzot­takat összegezve kiemelte: a nemzetközi életben a politi­kai és a katonai ügyekben nem következett be a világ békeszerető népei által óhaj­tott enyhülés, sőt fokozódott a feszültség, ezért hazánkban is szükség van a honvéde­lem további erősítésére. Ezt a célt eddig is jól szolgálta a honvédelmi törvény, s ezért nincs szükség ennek módosítására. Ezután Karakas László (Hajdú-Bihar m., 12. vk.), az MSZMP KB osztályvezetője, Takács Imréné (Csongrád m., 4. vk.), a Szegedi Textil­művek pártbizottságának titkára, Bak István (Bács- Kiskun m., 7. vk.), a Szabad- szállási Nagyközségi Tanács, elnöke, Ancsin Károly (Bé­kés m., 4. vk.), a Csorvási Lenin Termelőszövetkezet erőgép vezető je szólalt fel. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom