Békés Megyei Népújság, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-19 / 143. szám
1986. június 19., csütörtök Egy köszönőlevél, s ami mögötte van Hangoskönyvek a könyvtárban „Az 1986. január 23-án a címemre küldött levelet megkaptam, amit nagyon szépen köszönök. Meglepett a levél, de nagyon örültem, s örülök neki. Amint családi kötelességemen túl leszek, úgy el is fogok menni, meghallgatni a szép műveket a könyvtárban. Még egyszer köszönöm szépen a figyelmet. Maradtam üdvözlettel, dátum, aláírás.” A kissé kusza betűkkel irt, kedves köszönőlevelet féltve őrzik a Békés Megyei Könyvtár munkatársai. Mindig örülnek neki, ha ilyen és ehhez hasonló sorokat olvashatnak, hisz valahol ez is munkájuk hasznosságát igazolja. S hogy milyen szolgáltatásokra hívták fel a figyelmet akkoriban? Nos, úgy teljes a kép, ha abból a levélből is idézünk néhány sort: „Örömmel értesítjük, hogy könyvtárunk állománya a hangoskönyvtár túlolífclon feltüntetett kazettáival ‘gazdagodott. A ha'nganyagot érvényes olvasójeggyel, személyi igazolvány felmutatásával, egy hónap időtartamra kölcsönözzük ... Szükség esetén magnetofon is kölcsönözhető a kazetták mellé...” E levélváltásból kirajzolódott az intézmény nemrég indított új, humánus szolgáltatása. A közművelődési könyvtárak által kezdeményezett hangoskönyvek kölcsönzéséről Varga Gábomét, az olvasószolgálati osztály vezetőjét kérdeztük a minap. * * * — A Vakok és Csökkent- látók Országos Szövetségének támogatásával indult e szolgáltatásunk — mondta Vargáné. Az első kazettákat ajándékba kapták — kedvcsinálóul —, azóta is figyelemmel kísérik, mi jelenik meg, s lehetőség szerint mindből vásárolnak. Petőfi János vitézétől Rejtő Jenő Piszkos Fred, a kapitányig — sok mindent kölcsönözhetnek az érdeklődők. A világirodalom színe-java megtalálható a bőséges kínálatban. Hogy csak néhányat említsünk: Dumas A három testőr című művéből 24 kazettát, May Winetoujából 41 kazettát kölcsönözhetnek. — Természetesen a hangoskönyvek nem csupán a vakok és csökkentlátók részére jelentenek kikapcsolódást, hanem a tartósan fekvő betegeknek, s az idős embereknek is, akiknek nehezére esik az olvasás. A magnó kezelése nem jelent megterhelést, hisz egy gombnyomásra a magyar és a világ- irodalom remekeit ismerhetik meg, neves előadók tolmácsolásában. * * * Idős asszony érkezik, bizonytalan mozdulatai elárulják, nemigen lát már. Gaika Olga könyvtáros hozzászokott ezekhez a vendégekhez. Türelmesen elmagyarázza a szolgáltatás lényegét, aztán elővesz egy magnetofont, s szeliden vezetve az asszony kezét, elmagyarázza a gép működését. Az „üzletet” megkötik, búcsúznak. — Ritkán jönmsk így, egyedül, inkább családtagok kíséretében keresnek fel minket. Van, aki csak tájékozódik, kipróbálja a magnetofont ... Mások egyből kapnak az alkalmon, s örömmel viszik a számukra legérdekesebb kazettákat. „Speciális bánásmódra van szükségünk” — fogalmaz később kissé hivatalosan Gaika Olga, aztán bővebben is elmagyarázza, mire gondol. Többen most először jöttek el a könyvtárba, hiszen olvasni nemigen tudtak, így korábban miért is jártak volna ide? Most nemcsak a magnóval, de a környezettel, a könyvtárosokkal is ismerkedniük kell... — Természetesen — folytatja a fiatal könyvtáros — van közöttük régi olvasó is, akinek idős korára romlott meg a látása, ők is szívesen élnek e lehetőséggel. A „speciális” kiszolgáláshoz természetesen a fokozott figyelmesség, a nagyobb türelem is hozzátartozik. Kérésre meghosszabbítják a kölcsönzési időt, sőt, ha arra a határidőre sem tudják visszahozni a kazettákat, elég egy levél, egy telefon, s maradhatnak tovább a kölcsönzött hangoskönyvek. * * * Vargánéval még egy gyors statisztikát készítünk. A nemrég megkezdett szolgáltatást eddig mintegy 15-en vették igénybe. — A vakok és csökkent- látók helyi szervezetétől közel 100 békéscsabai címet kaptunk, melyekre levelet küldtünk, tájékoztatva őket a lehetőségekről. Tervezzük, hogy idővel az egész megyére kiterjesztjük a tájékoztatást. Más településeken addig sem keresik fel hiába a helyi könyvtárakat: könyvtári kölcsönzéssel bárki hozzájuthat a hangoskönyvekhez. «Nemrég Gyomaendrődre küldtek — kérésre — jó néhány kazettát. — Persze ezzel a bázissal még nem vagyunk elégedettek — folytatja Vargáné a 45 irodalmi mű katalógus- kártyáit végigsimítva. — A jövőben folyamatosan vásároljuk az újonnan megjelenő kazettákat. Sok mindenről szó esik még. Hogy a kazetták oktatási célokra is felhasználhatóak, ám a fő cél továbbra is az, hogy a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége könyvtárának hasonló szolgáltatásai mellett mind szélesebb körben tegyék lehetővé az olvasás örömét. Az országban 35 könyvtárban vezették be ezt a szolgáltatást, melyhez most már a Békés Megyei Könyvtár is csatlakozott. Kívánjuk, kísérje mind nagyobb érdeklődés e tevékenységüket, s ezúttal hadd fejezzük be riportunkat a fent idézett levél szavaival, az érintettek és hozzátartozóik nevében: i,Még egyszer köszönöm szépen a figyelmet.” Nagy Agnes Még egyszer a szarvasi tűtartórél Avarobokán, Téged imádlak ... Törgüsz, a Te óhajod teljesüljön... — mondja egy imaszöveg első két sora, amely fohász manapság rendkívüli módon foglalkoztatja nyelvészeinket, régészeinket. Ez a néhány tisztelgő sor ugyanis a híres szarvasi rovásírásos leleten maradt fenn. Egy alig 6,5 cm hosszú, csontból készült tűtartó ez! Juhász Irén, a Tessedik Múzeum régésze egy avar kori sír női csontváza mellett találta meg 1983. április 27-én, tudományos értékelését pedig Róna- Tas András egyetemi tanár végezte el. Lássuk előbb, mit is nevezünk rovásírásnak! Szorosabb értelemben véve e fogalomkörbe a késsel fába írott jelek együttese tartozik, tágabb értelemben pedig a kemény tárgyakba — tehát a bronzba, kőbe stb. — rótt vonalkák különböző csoportjai is. 3500 éve, hogy a mezopotámiai eredetű képírást felváltotta az ékírás, amely jelrendszert már betűk módjára lehetett rögzíteni. Jobbról balra vonultak ezek a sorok, és összeállításukat mindig az az elv vezérelte, hogy minél kevesebb fáradsággal minél több mondandót foglaljon össze a rovó. Rövidítettek tehát mindenütt, ahol lehetett. Általában csak a mássalhangzókat jelölték, s ezekhez „gondolták” hozzá a magánhangzókat silabizálás közben. Voltak persze „pazarlóbb” rovásírások is: ezekben külön jelük volt a magas, és külön a mély hangú magánhangzókat vonzó mássalhangzóknak. A mi őseink által használt rovásírás ezeknél sokkalta jobban „takarékoskodott” : sokat kurtított -a maga tömör ligatúráival. (A ligatúra az összevonások elnevezése.) Hogy a magyarok által használt rovásírás honnan ered, jelei miképpen formálódtak, pontosan nem tudni. Tény viszont, hogy föníciai elemek is vannak benne, és a türkök szintén mással- hangzós jelrendszere ugyancsak gazdagította. Amit biztosan tudunk; a székely-magyarnak nevezett rovásírás a XIII. századtól a XVII. századig élt, számos emléket hátrahagyva gazdagon virágzott. Kutatták, értelmezték is sokan. Az erdélyi Telegdi János emelte legelébb tudományos fokra e jelcsoport analizálását. 1598-ban írta meg híres Rudimentáját, amely tankönyvnek azt a feladatot szánta, hogy újból terjessze el — mégpedig a latin ellenében — a rovásírást. Telegdi fő érve az volt, hogy a mi ősibb írásunkkal sokkalta pontosabban lehet megjelölni a hangokat, mint a nehezebben alkalmazkodó latinnal. (Amikor eleink átvették eme holt nyelv betűkészletét, tizenkét hangunkra egyszerűen nem jutott jel!) A Rudimenta szerzője után egy olasz gróf, a tudós hadmérnök, a bolognai illetőségű, Marsigli vette gondjaiba a székely-magyar rovásírás ügyét. Buda visszafoglalása után^Erdélyben is járt, ahol térképezés közben egy páratlanul értékes rovásbotot talált. Ennek jeleit lemásolta, és így olyan szellemi kincset hagyott az utókorra, amely még mindig foglalkoztatja a tudós elméket. A föl- tehetőleg 1690-ben meglelt — 130—150 cm hosszú, --3 cm-nél vastagabb — botra ugyanis egy egész kalendáriumot véstek fel egykor. Marsigli botkalendáriuma után bő száz évvel, 1799-ben ismét egy világraszólóan érdekes és értékes lelet bukkant fel: a rovásírásos jeleket is magán viselő nagy- szentmiklósi aranykincs. Ezt már csak azért is meg kell említeni, mert így kanyarodhatunk vissza a szarvasi tűtartóhoz, illetőleg ahhoz a vitához, amely a kis juh- csontdarab jelei kapcsán kipattant. Róna-Tas András ugyanis úgy véli (e tárgyköisben írott tanulmányait az Élet és Tudomány közölte nemrég), hogy a nagyszentmiklósi kincs ugyanúgy türk eredetű jeleket visel magán, mint a tűtartó. Mások ellenben vitatják ezt, s amellett kardoskodnak, hogy a székelymagyar rovásírással van kapcsolatban a szarvasi lelet. Miután az 1983, tavaszán meglelt csontocska első, valóban tudományos igényű szemrevételezésére egészen a múlt év végéig kellett várni, nem valószínű, hogy a tűtartó jeleinek pontos eredet- magyarázata egyhamar megszületik. Annál kevésbé, mert az idő igencsak megviselte a VIII. század elejéről való parányi leletet. Az efféle régiségek iránt érdeklődő olvasó ilyenformán csak a türelem erényét gyakorolhatja, amikor egy végleges megfejtésre vár. A. L. Sokan esküdnek arra, hogy a rádió műsora jobb, mint a televízióé. Megvallom, az utóbbi hetekben-hónapokban én is ebbe a táborba tartozónak érzem-tudom magam. Mert a rádió több esetben foglalkozik olyan dologgal, meiy széles rétegeket érint; s megpróbálnak a problémák gyökeréig leásni. Mindezen túl, a rádió sokrétűbb szórakoztató programmal is szolgál. Mindettől függetlenül; az elmúlt egy-két hétben mintha a rádiós műsorszerkesztők is „kifáradtak” volna, kevesebb az érdekes program, sok az ismétlés, s egyre több a zene mindkét adón. Lehet, hogy a nyár, a nagy meleg, avagy a szabadságolás az oka ennek? — nem tudom. Ennek ellenére sikerült két olyan esti műsort kifognom kedd este a Kossuth adón, melyek mindenképpen elgondolkodtatóak, s gyakorlatilag az egész országot érintő kérdéseket feszegetett. Ilyen volt a sokszemközt az egészségről Most — Eke Károly szerkesztésében — dr. Csehák Judit miniszterelnök-helyettes válaszolt az egészségüggyel foglalkozó újságírók kérdéseire. Sok olyan dologról hallhattunk, melyek — úgy hiszem — vajmi kevéssé tudatosultak még a közvéleményben, s az még meglepőbb: az orvosok között sem elfogadottak. Miről is van szó? Az utóbbi évtizedekben lényegesen megváltozott a gyógyítandó betegségek aránya. A szív- és érrendszeri betegségek kerültek a vezető helyre, s gyorsan szaporodnak az életmódból, a helytelen életvitelből származó megbetegedések. Ezeket szokták összefoglalóan civilizációs betegségeknek mondani. Hogy ez így alakult, nagyon sok összetevője van, de elsősorban az anyagias szemlélet előtérbe kerülésére, gazdasági okokra, s környezeti ártalmakra vezethető vissza. Egy elég megdöbbentő adatot is közölt a miniszterelnökhelyettes asszony: ezeket a betegségeket az egészségügyi szervek, intézmények csak mintegy húsz százalékban tudják befolyásolni. A többi esetben a környezet, az egyének magatartásának megváltozása, megváltoztatása hozhat csak eredményt. S ha így van, akkor logikusan következik, hogy a megelőzést, a megfelelő felvilágosító, propagandamunkát kell lényegesen erősíteni, de kérdéses az is, megfelelő-e a jelenlegi finanszírozási rendszer? Az is szomorú, hogy az orvosképzésben szinte nem szerepel vagy csak nagyon csekély hangsúllyal a megelőzés programja. S az orvosok érdekeltségi rendszere is kissé furcsa, annál nagyobb a fizetésük, minél több beteget látnak el. Ehhez a kérdéshez egy érdekes példát is hallottunk. Svédországban egy fogorvos akkor kap nagyobb fizetést, ha körzetében minél több egészséges fogazató ember van, vagyis: ha kevés páciense van. Tehát ő elsősorban abban érdekelt, hogy a megelőzésre fektesse a hangsúlyt. Az egészségügyi törvény módosítására feltétlenül szükség van, hiszen a lakosság is elégedetlen a jelenlegi betegellátás rendszerével, vonta le a következtetést dr. Csehák Judit. . Persze, nemcsak a törvény módosítására van szükség, hanem még inkább a szemlélet megváltoztatására, új módszerek kidolgozására, s erőteljesebb, hatékonyabb propagandára is. Iskolapéldák Még a fenti műsorról: a rádióújság szerint harminc percig kellett volna tartania. De legalább tíz perccel hamarabb fejeződött be. Mindenesetre ez nem okozott hiányérzetet. S hogy lehet ennél rövidebb időben is egy adott témáról átfogó, szinte teljes — még ha nem is vigasztaló, de reális — helyzetképet adni, erről győzött meg az Iskolapéldák tíz perce. Magyarországon jelenleg 906 középfokú tanintézet van. A múlt örökségeként ezek területi elhelyezkedése, állapota nem megfelelő. Mintegy negyven százalékuk elhasználódott, zsúfolt, nagyon kevésben van meg a színvonalas oktatáshoz szükséges „infrastruktúra”, vagyis: tornaterem, műhely, könyvtár, stb. Kétezer — még kimondani is sok! — új tanterem kellene ahhoz, hogy ezek a gondok megszűnjenek. Mire számíthatunk a következőkben? — tette fel a kérdést lncze Zsuzsa. Keresztúri Sándor közgazdász nem biztatott válaszával. Noha mindenki számára világos, hogy a gazdaság fejlődése csak megfelelő, korszerű oktatási háttérrel lehet eredményesebb, jelenleg nincs másra lehetőség, mint hogy a. mostani helyzetet fenntartsuk, a romlást megakadályozzuk. És — figyelembe véve a hullámzó demográfiai csúcsokat — olyan iskolákat kell építeni, melyek variábilisak, szükség szerint alkalmazhatók általános és középiskoláknak is. Mint említettem, sok vigasztalót iskolaügyben nem hallhattunk, de valós képet — mely, sajnos, igaz — igen. (pénzes) Mezőhegyes II. megyei últörö néptánctábor Az idén második alkalommal rendezik meg Mezőhegyesen a megyei úttörő néptánctábort, június 26. és július 3. között. A vendéglátó ezúttal a mezőhegy esi József Attila Általános Művelődési Központ lesz. A táborban a helyi táncosokon kívül nagyszénási, gá- dorosi, orosházi és sarkadi gyerekek vesznek részt. A szakmai vezető ismét Nagy Albert, a Szeged népranc- együttes vezetője lesz, míg a „táborparancsnoki” tisztet Rajki István néptáncoktató tölti be. A bő egy hét alatt a gyerekek elsősorban a széki és a dél-alföldi táncrend alapkoreográfiáját sajátíthatják el, s az itt szerzett tudásukat a későbbiekben saját csoportjukban adhatják át, illetve kamatoztathatják. A szakmai foglalkozásokon túl — természetesen — sokféle érdekes szórakoztató, kiegészítő program is várja az úttörő néptáncosokat. Így — többek között — strandolhatnak, különböző témákban vetélkedőkön mérhetik ösz- sze tudásukat, de rendeznek majd tábortüzet, s több alkalommal videofilmeket is vetítenek a táborban. A tábor mintegy száz. lakóját az általános iskolai diákotthonban helyezik el, ahol részükre teljes ellátást biztosítanak. Gaika Olga készséggel magyarázza a magnetofon használatát Fotó: Gál Edit
