Békés Megyei Népújság, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-01 / 102. szám
1986. május 1., csütörtök NÉPÚJSÁG II Vetőmagnál kultúrát is vetnek HANGSZÓRÓ Krimi, abszurdra hangolva Nemcsak a betörőknek, gyilkosoknak „illik” agyafúrtnak lenni, hanem az örök ellenfélnek, a rendőröknek, nyomozóknak is, különben abbahagyjuk az olvasást, vagy a rádiójáték hallgatását. Márpedig akár egyik, akár másik oldal, csak annyi ésszel, turpissággal élhet, mozoghat, serénykedhet, amennyivel a szerző megáldja. Tehát neki kell — a műfaj tökéletes ismeretén kívül — igazán agyafúrtnak lenni, ha versenyben akar maradni a világ teménte- len krimiírójával. Tauno Yliruusi finn írónak nem kellett a szomszédba menni, hogy ez oly szükséges kelléket kölcsön kérje, mint erről a Detektívek szabadnapja című műve tanúskodik. Manki felügyelő négy nyomozójának hétvégi programját azzal teszi tönkre, hogy parancsnak beillő kéréssel a fővárostól távoli vidék egy lakatlan villájába invitálja őket, egy tíz éve eltűnt személy megoldatlan ügyét kibogozni. Ám alig érkeznek meg, az egyik hátában tőr, a másik kávéjában méreg, s a harmadikkal is történik „baleset”. De ez még semmi: a hullák pillanatok alatt el is tűnnek nyomtalanul. A negyedik ifjú más tettesre nem gondolhat, csak a felügyelőre, s mikor az pisztollyal rátámad, leüti. Majd azt hívén, hogy végzett vele, átballag a motelba telefonálni. A három „hulla” azonban ott vigad, hisz az egész csak a felügyelő velük megbeszélt csínye volt. Igaz, kin híján az életébe került az élethűen megrendezett ugratás. Ez a színdarabból — Sós György által — átdolgozott rádiójáték, többszörös csavaráson át,' hol bugyuta, hol fekete, hol abszurd, hol meg rejtői humorral fűszerezett. Ezért — s nemcsak a helyzetek miatt — volt élvezetes. S ez passzolt oly jól Kállai Ferenchez, Manki alakítójához. Azok a beosztottjait lenéző, megalázó, aláttomos szavak, vagy mondatok — mikor unottan, közönyösen, mikor gúnnyal, íelhergelően —: általa érvényesültek igazán. Rá is épült minden, ennek dacára is jeleskedett a négy fiatal szerepében Vajda László, Incze József, Kalocsay Miklós és Horesnyi László, Tasnádi Márton rendező pedig mindvégig érvényesítette elképzelését: a helyzetekhez illő hangulatot, a kellő tempót és színt. Jávorszky Béla fordítása meg, lehet, hogy nyelvi humor tekintetében jobb, mint az eredeti. Televízió a rádióban Míg a rádiót — a kétszer idősebb testvért — a mai napig sem gyanúsította senki azzal, hogy öl, butít, csak éppen nyomorba nem dönt, a tévé mára már ezt is megkapja, ha nem is úgy, mint ay. Együtt nézzük a tévét című rádiójátékban. Bár az író — Rhys Adrian — nem szegezi neki a vádat, a lóláb azért kilóg. Egy kissé a régi szóláshoz hasonlóan: lányomnak mondom, de a menyem (is) értsen belőle. De hát, ki is a bűnös? Az egész világot számtalan csatornán — finoman szólva — sekélységek özönével (is) elárasztó, szinte misztikus képi nagyhatalom, vagy az, aki nem tud — nem képes — élni vele? Aki nem szűr, nem válogat, aki — más területről véve a példát — a mérget is tartalmazó orvosságból nem a gyógyító adagot veszi be, hanem az életet kioltó mennyiséget. A szerző a felszínen ez utóbbiakat marasztalja el, ám a háttér — a minden délutánt és estét betöltő tévé — halk hangja végig jelen van. Még akkor is szól, mikor a férj meghal. A rádiójáték ugyanis ezzel végződik, s ami addig lejátszódik, nem először történik, csak most torkollott a halálba. Hasonló esetről mesél férjének az asszony, míg a tévéjáték „nézése” közben beszélgetnek, teát főznek, keresztrejtvényt fejtenek. S amúgy süket ember módjára vitatkoznak. Valójában a semmin, hisz bár mindent, mindig megnéznek, semmit sem látnak igazán. Nem is érdemes, mondják, mert vacak, .rossz, szemét, ha pedig jó, csak felizgat, s abban meg mi a jó? A leghétköznapibb szövegű zsörtölődés, szemrehányás — különösen a feleség részéről — nem „csak” a vak világnak szól —: iránya van. De a célzásokat a férj nem akarja érteni, nem akar magára ismerni. Persze, az egyik kutya, a másik eb, hiszen az asz- szony sem különb, talán még silányabb, amit a mamával zajló telefonbeszélgetések ostobasága bizonyítványnál jobban bizonyít. Mielőtt orvost hív, és míg várja, akkor is vele csicsereg. Arról, amit nem látott. A szinte viccesnek induló angol hangjáték egyre ideg- borzolóbbá válásához a házaspárt játszó Molnár Piroska és Kézdy György nagyban hozzájárult. Pedig minden túlzástól óvakodtak. S ez nem csupán az ő mértéktartásuk jele, hanem a rendező — Hegyi Árpád Jutocsa — értő munkájának is a dicsérete. Együtt vitték sikerre a Rádiószínház bemutatóját. Vass Márta Ha valahol, hát ebben az üzemben a krónikásnak elemi kötelessége megemlékeznie arról, hogy a vártnál másképpen és elementárisa bb erővel robbant be a nyáriasabb duhaj tavasz. Hiszen a helyszín a Vetőmagtermeltető és -Értékesítő Vállalat Dél-alföldi (orosházi) Területi Központja. Százezrünk kezébe talán olyan vetőmagzacskócska kerül, amelyet az itt dolgozó alig háromszáz ember valamelyike töltött meg a tavaszt, az újat, az életet hozó maggal, az „élet rej tekével”. Lehet, hogy olcsó a párhuzam, mégsem lehet kihagyni: a természet eredőjének cége valahol azonos az egyetemes emberi kultúra eredőjével is. Vagyis, ami itt természetes, az gyökereiben is az, hiszen a kultúra az emberi történelemmel egyidős, s így e kettő csupán mondvacsináltam kényszerrel választható ketté . . . Gubacsi László tizenegy évvel ezelőtt lépett e cég szolgálatába. Először mint főmérnök dolgozott az orosházi üzemben, majd négy évvel ezelőtt igazgatóvá nevezték ki. Egy termelőüzem történetében — talán elnézést is kell kérni ezért — csak akkor igazán fontos a „főnök” személye, ha a keze nyoma jó értelemben véve látszik is az általa vezetett munkahely mindennapjain. — Nálunk 1969 óta jegyzik a szocialista brigádmozgalmat. Értelemszerűen ez lehet nálunk a közművelődés bázisa is. A főmérnök volt és ma is ő a szocialista munka verseny felelőse; így tehát a közművelődési munEgy leendő elektromérnök miért tanul harsonázni, s a jövő asztalosa miért fújja a tubát olyan lelkesen? Attila miért csellózik, ha állatorvosnak készül, s a majdani közgazdásznak mit jelent a kamaramuzsikálás? Ehhez hasonló kérdéseket tettem föl az elmúlt pénteken a gyulai, megyei kamarazenei találkozón azoknak a zeneiskolás fiataloknak, akik fellépésük előtt és után tanáraikkal együtt örömmel vállalkoztak egy kis beszélgetésre. Szilvi és Andrea jó barátnők, óvónőnek készülnek, természetes dolog hát, hogy együtt furulyáznak. Éva zenei pályán tanul tovább, persze, hogy három hegedűs társa mellett ő viszi a prímet. Norbert muzsikus akar lenni, örömmel zenél barátaival. De mi tart meg a társas zene vonzásában egy leendő biológust, egy pincért, egy fodrászt vagy egy bűnügyi nyomozót? Mert hogy ilyen elképzelések röpködtek válaszul a gyerekek között a pályaválasztást firtató kérdéseimre. — Azért csináljuk, mert magunk is élvezzük, mert szívből jön az élmény — káé is — lapozza a cég rövid történelemkönyvét Gubacsi László. Mindez persze önmagában szólam is lehet. — Ha a vezető nem él a mindennapi munkához köz- vetve-közvetlenül kapcsolódó különböző dolgok adta lehetőségekkel, akkor előbb- utóbb jönnek a gondok, bajok; a gazdaságiak. Ezek a lehetőségek — részben és rendszerben — a gazdálkodás egészét mozdítják elő. S ennek része a közművelődés is — fogalmazza meg egyértelműbben az igazgató. A képlet azonban még mindig általános. Közelítsünk; itt, ennél a vállalatnál ez aligha megy döcögve. Szociológusok is elemezhetnék, hogy miért történt így: az orosházi vállalat vezetése évekkel ezelőtt felismerte, hogy csak kiegyensúlyozott, legalább alapfokon képzett, érdeklődő emberekkel lehet dolgozni. S zárójelbe kívánkozik, noha fontos: az exportra és a hazai piacra kért-várt árut megtermelni (megtermeltetni) sem lehet másképpen. Gazdasági kihívás, amelyre válaszolni létkérdés. S itt, Orosházán ehhez a válaszhoz a közművelődést is fel- (ki-) használták. — Ma már szokás nálunk, hogy kamarakiállításokat rendezünk — említ példát Horváth Istvánná, a komplex Lenin brigád vezetője (erről még lesz szó), a vállalat művelődési bizottságának titkára. — A megnyitót mindig munkaidőben tartjuk. Ekkor erre az időre „leáll az üzem”; mindenki, akit érdekel, részt vesz a rendezvényen. — ... Tapasztalatunk, felméréseink szerint ez a munkakiesés mérhetően is „bemondja Horányi Beáta huncutul. — Együtt, úgy érzem, felszabadultabban játszunk, szinte megkönnyebbülünk — oldódik fel Hajdú Évi— Nekem a sok tanulás mellett pihenést, kikapcsolódást jelent a kamarazene — fejtegeti Laurinyecz Tímea, mind a hárman a békéscsabai zeneiskola növendékei. Az orosházi Sass Magdi már kicsit felnőttesebben fogalmaz: — A zenekarhoz képest egy kamaraegyüttesben az egyéniség sokkal jobban érvényesül, de mégsem vagyok egyedül, a társaim bátorítást adnak. — A gimnazista Varga Szabolcs nagyon őszinte: A — Eleinte a szüleim kívánságára tamilSam fuvo- lázni, de mióta együttesben is játszom, magam is érzem, hogy nagyon szép dolog ez. — Vezetése alatt a csabaiak fúvósötöse nem véletlenül szól olyan ragyogóan. A mindig mosolygó Varga Márta meséli, hogy kvartettjüket az iskolai elfoglaltság napközben négyfelé szólítja, hétfő estéken annál lelkesebben próbálnak együtt a békési zeneiskolában. Horváth Csilla, az összetartozájön”, pótlódik — folytatja az igazgató. Ha nem is mindenki, de a dolgozók zöme (az itt alkalmazottak nyolcvan százaléka fizikai dolgozó, két műszakban megy a termelés, majdnem minden harmadik dolgozó bejáró) részt vesz ezeken az alkalmakon. Mondjuk kiállításmegnyitón, ismeretterjesztő előadáson. (Ez utóbbiakat is közvéleménykutatás alapján rendezik.) — Szerintem eredményesen dolgozni csak megelégedett emberekkel lehet. S ezen nemcsak az anyagi jólétet, hanem a szellemit is értem. Egy munkahelyi vezetőnek — ha úgy tetszik — munkaköri kötelessége .hogy biztosítsa a lehetőséget: a vállalat dolgozói minden új, minden értékes befogadására felkészülhessenek. Ügy is fogalmazhatnánk: valahol a felnőttnevelésnek is színtere legyen á munkahely. Ez gazdasági érdek, amelynek elmismásolása csak kárunkra mehet — összegez Gubacsi László. Itt, ezen krónika közepe táján kell e sorok írójának egy vallomást tennie. Orosházi látogatásának fő célja mégiscsak az volt, hogy elbeszélgessen a már említett Horváthnéval, no és Juhász Józsefnéval, Szász Imrénével, Héjas Lászlónéval és Matula Józsefnéval. ök valamennyien a már említett vagy egy évtizede működő Lenin kétszeres aranykoszorús szocialista brigád tagjai; néhányan a harminckét különböző beosztásban dolgozóból, akik megnyerték a Megyei Művelődési Központ által évről évre meghirdetett „Az ember és környezete” elnevezésű közművelődési mozgalom vetélkedőjének idei megyei döntőjét. sukban a vezető tanár egyéniségét is fontosnak tartja. Haydn Concertinója szép hangzással, igazi kamarajátékkal szólal meg előadásukban. A szeghalmi művelődési ház csoportjai idén először vesznek részt a kétévenként sorra kerülő találkozón. Rezesek. és ütősök gyülekeznek a teremben, és egymás szavába vágva „nyilatkoznának”. A lelkesedésük most még nagyobb, mint a hangszeres tudásuk, de ez meg- bocsájtható, hisz városukban egyelőre csak vágyálom a zeneiskola- Pedig nagyon szeretnének, hisz a Berettyóújfalu és Békés között levő helységnek nagy a vonzás- körzete. Kiss Tamás, a művelődési ház igazgatójának szavai szerint a gyerekanyag is jó, frissen alakult fúvószenekaruk már május elsejére készül. A zeneművészeti főiskola kürt szakán diplomázott igazgató „bácsit” a gyerekek rajongásig szeretik. Igazi népművelő ő, a békéscsabai szimfonikus zenekar tagja, aki Debrecen helyett Szeghalmot választotta lakóhelyéül, és tanítványaiba is a város és a zene szeretetét oltja. — Battonya sem tartozik A brigád versenyző tagjai részletesen és minden tézisüket alaposan megindokolva és kifejtve mondják el napi életük csak látszólag apró dolgait. A mindig közösen gondolkozás (közéleti- ség? — az!) és a gyakori együtt élés (a megannyi közösen szervezett, jóízű programon — persze a lehetőségek szerint családosán!) valódi és igaz alap arra, hogy a közművelődési mozgalomban részt vevő sok száz brigád valamennyije elismerje mással aligha bepótolható kiválóságukat. Pedig ők csak egyike a vállalatnál dolgozó kilenc közösségnek: a „Vetőmagnál” szokás, hogy „Az ember és kürnyezeté”-ben minden brigád részt vesz. — Tudja, a brigád tagjainak zöme már túl van azon, hogy csak lelkesedjék. Ezért aligha csinálnánk. Azt hiszem, azért tesszük mégis, mert valamennyien érezzük az értelmét. Ha sokáig érne rá, elmondanánk az okokat. Sokan persze akkor sem értenék meg, hogy a jó közérzetünkhöz — ami nélkül mindinkább nem lehet élni — ez a közművelődési mozgalom hogyan és mennyiben járult és járul hozzá. Lehet arról is beszélnünk, hogy kaptunk anyagi elismerést. Nem annyit, amennyit sokan gondolnak. Sőt! A többlet talán az, hogy a mi akaratunkkal nem vagyunk egyedül. Például úgy sem, hogy vezetőinket magunk mögött tudhatjuk. A vetélkedő minden fordulójában a széksorokban szurkolt az igazgató, a főmérnök, a többi vezető. Most akkor indokoljam, hogy miért esett jól?!... Nemesi László a világvárosok közé — mondja Holló László zeneiskolai igazgató tréfásan, és elmeséli, hogy kétszázhetvenes növendéklétszámuk Me- zőkovácsháza, Mezőhegyes és Battonya általános iskolás gyerekeiből kerül ki. Erre a találkozóra változatos műsorszámokat hoztak, zongorázó ikertestvérpárjuk és üde hangzású furulyakettősük sikert is arat. A hasonló létszámú zeneiskolák közül Békés a dinamikus, rezes kvartettekkel. Szarvas a •vonósnégyesével és tíz hegedűs frappáns előadási darabjával tűnik ki. A létszámban nagyobb iskolák, Békéscsaba és Orosháza a tőlük megszokott, jó színvonalon mutatják fel műsorszámaikat. Üj színfolt a találkozón a csabai ütősök megjelenése, színes hangsze- relésű darabjaik felvillanyozzák a hallgatóságot. Az orosháziak már a hegedű- versenyen is feltűnt, tehetséges vonósaikkal több, kor- társművet is bemutatnak- Külön öröm a vendéglátó gyulaiak fejlődése, rezeseik, hegedűseik mellett ügyes fu- volistákat szerepeltetnek, és mindent megtesznek az egész napos program sikeréért. — Az idei találkozó nagyon egyenletes képet mutat a megyében folyó kamarazenei munkáról — értékeli Weninger Richard, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola szegedi tagozatának igazgatója, a zsűri elnöke a hallottakat, majd záróakkordként minden (!) résztvevőnek átadja a megyei tanács könyv- és lemezjutalmát. Százharminc gyerek boldogan tapsol társainak. A különbusznál, amikor elbúcsúzom riportalanyaimtól, ők már a jövő hét feladatairól beszélnek: — Kedden számítógépes szakköröm lesz, szerdán meg „kosáredzésre” megyek — hallom egy magas fiútól. — Azért gyakorolni is fogunk ám — kacsint a szemüvege mögül Annamari. és látom, amint magához öleli a hegedűjét. (Képünkön a békéscsabaiak ütőegyüttese a pódiumon.) F. P. Zs. Nők a pult mögött Akik figyelemmel kísérik a Csehszlovák Televízió műsorait, tapasztalhatják, hogy északi szomszédaink szívesen foglalkoznak a mindennapi élet örömeivel, gondjaival, az egyes hivatásokkal és szakmákkal. Jóval kevesebben tudják azonban, ki is a forgatókönyvek sikeres szerzője. Az 1985. június 29-én, 56 éves korában váratlanul elhunyt, Jaroslav Dietl munkássága során 17, egész estét betöltő játékfilmet, 10 tv-sorozatot és jó néhány tv-filmet alkotott. Majd minden sorozata nemzetközi, illetve hazai sikert aratott és több díjban részesült. A Magyar Televízió május 6-tól kezdi sugározni Nők a pult mögött című sorozatát. A cselekmény egy nagy prágai ABC-áruház- ban játszódik, főhőse egy kétgyermekes elvált asz- szony, Anna (Jirina Svorcová). A nézők tanúi lehetnek, Anna asszony hogyan oldja meg munkahelyi konfliktusait és magánéleti problémáit, hogyan áll ki a reá bízott tanulók és kollégák védelmében. Saját gondjai mellett is talál időt rá, hogy segítsen kolléganőjének válságba került házassága megmentésében. Az említett Svorcován kívül a nálunk is népszerű Vladimir Mensik is főszerepet játszik a sorozatban, rajta kívül az alábbi művészeket láthatjuk főbb szerepekben: Harm Ma- ciuhová, Petr Hanicinec, Zdanek Rehor, Járomit Hanzlik. A sorozatot sikerrel vetítették már Csehszlovákiában, és több szocialista országban. Annak idején elnyerte az év legjobb sorozata címet, a főszereplő, Jirina Svorcová pedig alakításával több díjat nyert. A sorozat rendezője Jaroslav Dudek.
