Békés Megyei Népújság, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-10 / 109. szám

1986. május 10-, szombat JZUslUKfiTcj KULTURÁLIS MELLÉKLET Mit támogat a Kulturális Alap? „Giccsadóból” nemes művészet Az utóbbi öt évben csak­nem egymilliárd forinttal já­rult hozzá a Művelődési Mi­nisztérium keretében műkö­dő Kulturális Alap az esz­meileg és művészileg érté­kes művek létrehozásához, terjesztéséhez, és a kiemel­kedő művészeti események megszervezéséhez. A teljes állami támogatáshoz mérten csekély, de külön támoga­tásként mégiscsak tetemes összeg háromnegyede a Filmfőigazgatóság, a Kiadói Főigazgatóság, a minisztéri­um művészeti főosztályai ál­tal kezelt úgynevezett szak­mai alapokon, negyede pe­dig a központi kulturális alapon keresztül áramlott ki a művelődés szinte vala­mennyi területére. A kulturális járulék befi­zetését és támogatását ille­tően hagyományosan a színház-,- a zene- és a tánc­művészet vezet. A Játékszín működését például annak megalakulása óta a Kulturá­lis Alap fedezi; évről éyre milliókkal járult hozzá az alap ahhoz, hogy a Rock Színház fennmaradjon; s hogy például az Országos Filharmónia teljesíthesse kultúrpolitikai céljait. A hír­adófilmek, valamint a Ba­lázs Béla Stúdió alkotásai­hoz jelentős arányban az alap adta az anyagi fedeze­tet, és támogatta —- csupán az utóbbi egy-két évből hoz­va példát — az Egy paraszt­család története című doku­mentumsorozat, a Daliás idők és az Innováció című film előállítását. Anyagilag közreműködött a szovjet fil­mek fesztiválja, a munkás- filmnapok, a játékfilmszem­lék, s például az Egri Nyári Egyetem programjainak megszervezésében, a megyei moziüzemi vállalatok műsza­ki berendezéseinek korszerű­sítésében, és több Trónt tíz­millió forinttal támogatta a kiemelt magyar, szovjet és más külföldi filmek forgal­mazását, például a Napló gyermekeimnek, a Redl ez­redes, a Harctéri regény, a Ragtime című filmekét. Ugyancsak számottevő ösz- szegek jutottak a különböző nyári színházak, például a Gyulai Várszínház, a Pécsi Nyár produkcióira, és támo­gatta az alap á hazai együt­tesek külföldi és a külföldi társulatok ' magyarországi vendégszereplését. Kultúrpolitikailag nem ke­vésbé fontos az igényes iro­dalmi alkotások elismerése, megjelentetése, és azok el­juttatása az olvasókhoz. Az alap támogatásával látott például napvilágot az utóbbi években több Bartók- és Kodály-évfordulós kiadvány, ily módon díjazhatják évről évre a Szép magyar könyv kiállításának legszebbjeit, s az alap biztosítja többek kö­zött azt is, hogy az ünnepi könyvheti antológiákat fél­áron vásárolhatják meg az olvasók. A képzőművészetben a legjelentősebb összeggel a különböző képző- és ipar- művészeti alkotások megvá­sárlását támogatják. Hozzá­járultak a többi között a pécsi Csontváry-gyűjtemény gazdagításához, a Komárom megyei levéltár berendezésé­nek kiegészítéséhez, a Győr- ISopron megyei Patkó-hagya­ték, a soproni Storno-gyűjte- mény megvásárlásához. A kulturális támogatások gyakran sok millió forintra rúgnak, máskor csupán né­hányszor tíz- vagy százezer forintra, ám minden esetben jelentősen enyhítenek egy- egy intézmény gondjain. Ez utóbbi — viszonylag kisebb — összegekkel főleg a Köz­ponti Kulturális Alap siet a hozzáfordulók segítségére, de a saját, a tanácsi, a helyi pénzek ily módon kiegészül­ve gyakran nagy értékű be­ruházásokat tesznek lehető­vé. Jó példa talán erre a közelmúltból a szombathelyi képtár közművelődési blokk­jához, a sárvári Bartha-féle üveggyűjtemény vásárlásá­hoz, a szekszárdi német be­mutató színpad technikai fel­szereléséhez, a szentgotthár­di orgona javításához, a kecskeméti, a veszprémi, a békéscsabai, a debreceni ze­neművészeti szakközépiskola, illetve zeneiskola hangszer­beszerzéséhez nyújtott tá­mogatás. A Kulturális Alap intéz­ménye csaknem két évtize­des, megújítása pedig ötéves múltra tekinthet vissza, és léte első percétől betölti — olykor zökkenőkkel — funk­cióit. Legutóbb a művelődési tárcánál miniszteri értekez­let foglalt ilyen értelemben állást. A kulturális támoga­tásra fordítandó és az utób­bi időszakban évente némi­leg növekvő összeg valójá­ban a közvélemény által csak „giccsadóként” emlege­tett járulékból jön össze. A kizárólag szórakoztató pro­dukciók után ugyanis a kul­turális intézmények megha­tározott járulékot kötelesek az alap számlájára befizetni, ebből segíti az alap az igé­nyes és anyagi támogatásra szoruló művészi vállalkozá­sokat. A utóbbi évek egyik leg­jobb „üzletének” számított például a Kulturális Alap szempontjából is a Ben Húr című kétrészes amerikai film, amely után hatmillió került erre a számlára, a Jé- di visszatér, valamint a King Kong egyenként körül­belül hat és fél milliót ho­zott. Az ugyancsak amerikai Apokalipszis. ennek a „mil­liós sornak” csupán a vége felé helyezkedik el a maga kétmillió forintjával. Járu­lék fizetésére kötelezettek természetesen a könyvkiadók is a krimik, a lektűrök és a szakácskönyvek után. Jel­lemző, hogy a kiadók 1980­ban például 55 kiadvány után fizettek járulékot, 49 kiadvány után saját beval­lásukból, a további hat ki­advány után már a Kiadói Főigazgatóság minősítése alapján. A következő évben az alap könyvbevételei emel­kedtek, azóta azonban az innen származó összegek évente nagyjából azonos szinten vannak. Amiből ugye az következik, hogy ma sem jelenik meg több könnyű ol­vasmány, mint öt éve... Az egyik legnagyobb befizető kulturális intézmény a Hang­lemezgyártó Vállalat, köny- nyűzenei felvételei után. Az ő tízmillióinak egy része azonban mégsem valamely más kulturális területeket támogat, lévén hogy a ko­moly zenei hanglemezkiadás maga is nagymértékű támo­gatásra szorul. Jócskán járu­lékfizetésre kötelezett az Országos Rendező Iroda, ők viszont joggal teszik szóvá, hogy (még) nem sújtják ha­sonló terhek a gomba mód megszaporodott más műsor­rendező irodákat. Furamód szerény járulékot fizettek be az utóbbi években a színhá­zak, amelyből ugyancsak ar­ra lehet következtetni, hogy a bemutatott sekélyes szín­vonalú darabok száma nem, vagy alig növekedett. Min­denesetre, „giccsadózott”, és ezért legfeljebb négy forint­tal drágább árú jeggyel néz­hettük meg Pécsett a Ka­viár és lencsét, a József At­tila Színházban a Hálószoba­komédiát, vagy a Vígszín­házban az Ugyanaz hátul- rólt. A Kulturális Alap intéz­ménye összességében tehát bevált, s ugyanakkor ismé­telt korszerűsítésre is szorul. Hozzá kell igazítani elsősor­ban a bevétel rovatát a vál­tozó gazdasági körülmények­hez. Erre a minisztériumban meg is van a szándék. Deregán Gábor T engercseppek A békegalamb az olaj ág­gal rendkívül szép, megra­gadó szimbólum, de az egy­szerűsítésre mindig hajlamos közgondolkodást mintha fél­revezetné. A galambokat il­letően is, a béke eszméjét illetően is. Mert harcban/ állnak bizony a galambok is' párjukért, a fészkükért az élelmükért, a fennmaradá­sukért. Nem öldöklő harc ez, nem pusztítják el egy­mást, még a náluk gyen­gébb madarakat sem, de azért — amint Brehm írja róluk —: „.. .bármilyennek inkább nevezhetők, mint sze­lídeknek. Híres szelídségük csupán egyike az oly gya­kori hamis természetleírá­soknak.” A béke eszméjét is mintha ugyanígy túlegyszerűsítené a közgondolkozás: kéz a kézben, egy szólamra dalol­va menetelni szélcsendes ró-"~ zsakerteken át a kizárólag nagyogó emberi jövő felé... Holott valószínű, a békére is áll az, amit Brehm a ga­lambokról mond: bármilyen­nek inkább nevezhető, mint szelídnek. Az ölelkező, nyu­galmas, szélcsendes béke — hamis olajnyomat. Koresz­mének, korparancsnak azzal Válik igazzá, ha nem a küz­delmes harcok, csupán az öl­döklő, a megsemmisítő, a fegyveres harcok kiiktatását ígéri az emberi történelem­ből. * * * Figyelmet érdemel, hogy a közvéleménybe háborút programozni, az agysejtekbe a kannibalizmust betáplálni, ma is, a legkorszerűbb pro­pagandaapparátusnak is csak a történelmileg kialakult, hagyományos' módon lehet­séges. Tízezer év óta mit- sem változtak a kódolás alapelvei. Aki a folyón túl lakik, megölöm; akinek más színű a bőre, megölöm; aki más nyelven szólítja az any­ját, megölöm. És van ez még tovább is: aki nem engedelmeskedik, megölöm; akire a gazdám rámutat, megölöm; aki utamba kerül, megölöm. A kód jelrendszere ugyan­az, de vigyázat, változnak az idők! Hajdan nyíltabban és őszintébben történt a fiatal nemzedékek megdolgozása; korunk e vonatkozásban is hozott újat. A hóhérképzés kényelmetlen őszintesége ma sem sérti a tisztes polgári közszemérmet; ma lehet milliókat békeszólamokkal traktálni — a modern tö­meggyilkos .fegyverek élő tartozékai akár zárt táborok­ban is kiképezhetők. A mennyiségről itt is a minőségre tolódott át a hangsúly: a mennyiségi hó­hérról a minőségire. * * * A békés együttélés lehető­ségeit még alig ízlelgeti a sokféleképp megosztott em­beriség, és íme, máris föl­rajzolódik a közeli jövő tér­képén a felparcaílázhatatlan emberi köztulajdon, mely a közös létérdek kényszerével már nem is csupán békét, de azon túl szövetséget, együtt­működést parancsol a né­peknek : egyetemes közva­gyonunk a levegő, az éltető víz — sőt a talaj, a szabad természet rombolása sem csupán belügy. * * * Lám csak. Nem elég sza­badulni cselédsorstól, prole­társorstól, nyomortól, nélkü­lözéstől, kizsákmányolástól. Méltó értékek, célok, tartal­mas élet híján a szolgasor­ból felszabadult emberből le­het akár rabszolga is: az unalom, az életundor, az al­kohol, a züllés rabszolgája. Szociális kultúra, és a benne gyökerező erkölcsi tartás nélkül nemcsak elér­hetetlen — végképp és örök­re elérhetetlen — a szabad­ság. Meg sem közelíthető. * * * A kiszolgáltatottság a leg­szívósabb emberi tenyészet az emberi társadalmakban. Mint az áttételes rák, hiába operálgatják, újra és újra továbbterjed a legváratla­nabb — politikai, gazdasági, társadalmi — igen változatos formákban. És mire a tüne­tek jelentkeznek, már elha­talmasodott. Végképp szabadulni tőle ? Elérhetetlen Sarkcsillagom. Fekete Gyula Katona Judit: Szerelem Kertünk ma újra égbe száll s fölrebben vele minden halkan. Szállnak szép madár-melleim, sodródnak éjek udvarába. Megérint ez a nagy igézet, ijedten rebben ujjad ága, csontokig sebzettek vagyunk s egyre tündöklőbb és fehérebb kettőnk suhanó ifjúsága. Szokolay Sándor: Gondolkodószék Oláh Nóra: Aki lemarad Hova forduljak ha nem bírom már — kit kérdezzek ha mindenkit elüldöz mellőlem az időgép — mit kezdjek üres kézzel a kinyújtott mohó tenyerek sürgető rengetegében — hova lépjek az antennák tövisein — kihez szóljak ha elfordulnak tőlem a mikrofonok és bekerítenek az ellentmondást nem tűrő fenyegető hangfalak — hogyan siessek ha lábam alatt megfordul a mozgólépcső — egyáltalán mit akarok mihez kell kezdenem — mit keres egy leragadt dimenziót tévesztett lény a beton-falanszterben?! (1980.) Szokolay Sándor: Tanya

Next

/
Oldalképek
Tartalom