Békés Megyei Népújság, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-28 / 124. szám

1986. május 28., szerda o Orosházi Dózsa Tsz Hagyobb teret a melléküzemágaknak ízHiWi&ra----------------------------------------------­Váltó nélkül a sínek a végtelenben találkoznak? A szocialista munkaverseny-mozgalmat jól ismerő szakszervezeti vezető úgy fogalmaz: a munka és a ver­seny két vágányon futnak. Ez az oka, hogy nem képes ez a mozgalom megújulni. Az 1983-ban 25. évében járó szocialista brigádmozgalom országos tanácskozásán az állásfoglalás — talán ismétlésnek tűnik, de mégis idéz­zük — így fogalmaz: .Indokolatlan elkülönülés tapasztalható a munka és a verseny értékelésében és elismerésében. Gyakran éri kritika a munkaverseny, a szocialista brigádok erkölcsi és anyagi ösztönzésének jelenleg érvényesülő rendszerét. Az egyenlősdit lehetővé tevő bérezési, jutalmazási gya­korlat nem kedvez a kezdeményezőknek, az átlagos tel­jesítményt meghaladóknak.” Az Orosházi Dózsa Terme­lőszövetkezet jó adottságok­kal rendelkezik a mezőgaz­dasági termelés folytatására. A közös gazdaság igen ma­gas aranykorona értékű földjén az elmúlt évtizedek­ben szép eredményeket ért el az egyes növényféleségek termesztésében. Jó másfél évtizeddel ezelőtt döntöttek úgy, hogy az „egy lábon ál­lás” mellett szükség van a kiegészítő tevékenységek folytatására. Ezért hozták létre műanyagüzemüket. A műanyagüzem évi árbe­vétele már évek óta 6-7 mil­lió forint között mozog. Töb­bek között vegyes fröccsen- tett aprócikkeket, állatjelző krotáliákat állítanak elő. Az üzemben 28-an dolgoznak, három műszakban. Az egyes, gyorsabb munkák ha meg­kívánják, szombat—vasárnap is termel a műanyagüzem. Az elmúlt időszakban folya­matosan csökkent nyeresé­gük. Tavaly például az Oros­házi Baromfifeldolgozó Vál­lalatnak másfél millió forint értékben állítottak elő liba- lábjelzőt. Jó együttműködést alakítottak ki a Politoys szö­vetkezettel. amelynek külön­böző műanyag játékokat gyártottak 1,3 millió forint értékben. Az Orosházi Üveg­gyárnak műanyag zsákokat készítenek. Tavaly 236 ezer forint értékű műanyag pa- lántázót állítottak elő. A szö­vetkezet vezetőinek elképze­lései szerint szeretnék szin­ten tartani a műanyagüzem nyereségét, s a jövőben ál­talányelszámolású ipari üzemmé kívánják átalakíta­ni. Az elmúlt időszak aszályos időjárása különösen az 1983- as évben rázta meg a tsz-t. Ekkor veszteséggel zárták a gazdasági évet. A termelő- szövetkezet vezetői összeül­Kedvező eredményeket ért el a vegyi termékek tőkés exportjának fokozásában az év első négy hónapjában a Chemolimpex Külkereske­delmi Vállalat. A kőolaj vi­lágpiaci árának jelentős mértékű esése ellenére a külkereskedelmi vállalat — tőkés exportjából — április végéig dollárban számítva 11 százalékkal nagyobb bevé­telt ért el, mint a múlt év azonos időszakában. A kivi­tel ilyen mértékű növelésé­re az adott lehetőséget, hogy a külkereskedelmi vállalat az év első negyedére még tavaly, az akkori kedvező árakon kötötte meg szállí­tási szerződéseit, s azokat is iobbára olyan partnerekkel, akikkel hosszú lejáratú egyezmény alapján kereske­dik. A forgalom bővítésé­hez számottevően hozzájá­rultak a Chemolimpex kül­földi közös vállalatai is. Mivel a kőolaj árának zu­hanása következtében jelen­tősen csökkent az ebből elő­tek, és elhatározták, hogy a technikai haladás élvonalá­ba tartozó, jól értékesíthető, de nem nagy tőkeigényű ter­mékeket hoznak létre. Fon­tos követelmény volt az is, hogy az egyes munkafolya­matokat könnyen el tudják sajátítani a szövetkezet jó­részt szakképzetlen dolgozói. Két esztendeje állnak kap­csolatban egy svéd—NSZK vállalattal. Az eddigi ta­pasztalatok azt mutatják, hogy kézi módszerekkel mintegy 8—10 asszony köny- nyen tudja gyártani az úgy­nevezett mechanikus érint­kező nélküli kapcsolókat. Ezek a helyzetérzékelő kap­csolók a különböző nagy tel­jesítményű automata gépso­rok érzékelő berendezéseként hasznosíthatók. A közelmúlt­ban már befejeződött a null­szériagyártás a tsz-ben. Még további tárgyalásokra van szükség a külföldi partnerrel ahhoz, hogy meg tudjanak egyezni, a ma még nyitott kérdésekben. A tsz-ben egy régi épületet újítottak fel, s alakítottak át ennek a tevé­kenységnek a folytatására. A gazdaságossági számítá­sok azt mutatják, hogy a szövetkezetnek már akkor is érdemes folytatni ezt a vál­lalkozást, amennyiben az ágazat nulla körüli ered­ménnyel zár. Egyébként szerte a világban már kor­szerű technológiával, auto­matizált gépsorokon gyárt­ják ezeket a helyzetértékelő kapcsolókat. Orosházán, a meglevő munkaerő jobb ki­használása, s az időjárás vi­szontagságaitól való függő­ség megszüntetése miatt hoz­ták létre ezt az üzemrészt. A melléktevékenységek to­vábbi bővítésére is lehetőség van. Így terveik között sze­repel egy korszerű betonke­verő telep létrehozása, amely állított vegyi cikkeknek a világpiaci ára is, most már a korábbiaknál nagyobb mennyiségű termék kivitelé­vel ellensúlyozhatják az eb­ből adódó árveszteséget. Az árualapok bővítésére nagy erőfeszítéseket kell tenniük a vegyipari vállalatoknak, mert a kivitelre szánt ter­mékeik között a kívánatos­nál kevesebb a magasabb feldolgozottságú vegyi cikk, amelyeknek az ára az egy­szerűbb termékekhez képest kevésbé esett vissza. A kő­olajhoz még közel álló, ke­vésbé feldolgozott termékek­nek az ára ugyanis átlago­san 30—^5 százalékkal csök­kent. A termékszerkezet korszerűsítésére, az értéke­sebb áruk arányának növe­lésére a vállalatok már ed­dig is sokat tettek. Javítja a magyar vegyipar külpiaci le­hetőségeit, hogy hamarosan munkába áll a Tiszai Vegyi Kombinátban az új lineáris polietilénüzem, s a Dunai Kőolajipari Vállalatnál a elsősorban a szövetkezetben megvalósuló beruházásokhoz biztosítaná a szükséges épí­tési anyagot. Várhatóan a betonkeverő telep kapacitá­sa elegendő lesz a tagok igényeinek kielégítésére is. Az elképzelések szerint az év közepén kezdi meg termelé­sét a betonkeverő telep. Az elmúlt esztendőben alakítot­ták ki fafeldolgozó üzemü­ket, amelynek feladata a bel­ső igények kielégítése. Saj­nos, az üzem jelenleg is munkahiánnyal küszködik, kevés a megrendelés. Űj vál­lalkozásként, a jelentkező igények kielégítésére hatá­rozták el, hogy a Commo­dore számítógépcsalád szá­mára asztalokat gyártanak. Az első tíz Commodore-asz- tal már elkészült, ezeket le is szállították a megrende­lőknek. Jelenleg várják az újabb jelentkezőket. * * * Az Orosházi Dózsa Tsz- ben az 1983-as súlyos káro­kat okozó aszály után dön­töttek úgy, hogy bővítik a melléküzemági tevékenysé­get. Számukra azonban jóval nehezebb bővíteni az ilyen irányú tevékenységet, minta kistelepüléseken, mivel a vá­rosban jelentős ipari üzemek találhatók, amelyek keresik a munkaerőt. Ennek ellenére saját tagjaikra, s meglevő erőforrásaikra támaszkodva igyekeztek bővíteni a kiegé­szítő üzemeket. A számos buktatóval járó, s olykor- olykor kockázatot is igénylő vállalkozások már ma is kedvező irányban fejlődnek. Jól tudják azonban, hogy még további erőfeszítésekre, piackutatásra és új megren­delőkre van szükség ahhoz, hogy ezek az üzemek hozzá­járuljanak a tsz nyereségter­melő-képességének fokozásá- h°z Verasztó' Lajos közeljövőben megkezdik a xylol továbbfejlesztett. ér­tékesebb változatának gyár­tását is. A pvc-port még mindig viszonylag kedvező áron lehet értékesíteni a külpiacokon, a vállalati fej­lesztések eredményeként azonban már mind nagyobb mértékben feldolgozottan kí­nálják eladásra. A Borsodi Vegyikombinátban és a Hungária Műanyag-feldol­gozó Vállalatnál a pvc-ből egyre több olyan csomagoló fóliát készítenek, amelyeket jobb áron lehet eladni, mintha a pvc-t alapanyag­ként kínálnák. A piaci lehetőségek jobb kihasználása érdekében a Chemolimpex külkereskedői és. partnervállalataik is egy­re nagyobb mértékben tá­maszkodnak közgazdászaik elemzéseire. A külkereske­delmi vállalat szakemberei minden héten elemzik az olajpiaci helyzetet, a leg­főbb vegyi termékcsoportok árának változását. Egyre-másra hangzottak el a megújulásra tett ígéretek; a dolgozók, a vezetők meg­mozdultak számos vállalat­nál. Erre Békés megyében a Békéscsabai Baromfifeldol­gozó Vállalat adott jó pél­dát, s akkor kapott a kez­deményezés országos vissz­hangot, lehangoló kritikát egyaránt. Hol tartanak most? Igazuk volt-e, hogy a bri­gádokat munkahelyi közös­ségekké fejlesztették? ön­maguk elégedettek-e? Lát­ják-e az új módszer korlá­táit? A jövő a brigádmozgalomé? — Minek jött ide? — sze­gezték nekem a vállalatnál a kérdést, mintha egy kicsit elegük lenne a kíváncsisko­dókból. Mert ugyan egyre többen keresik fel őket, de az újítókat sosem nézik jó szemmel. Még magasabb, il­letékes hivatalok, szerveze­tek képviselői is a tudomá­sukra hozták, hogy a jövő kizárólag a brigádmozgalo­mé. A brigád az egy közös­ség, az egy munkaterületen dolgozók is egy közösséget alkotnak. Vagy mégsem? Hol van a határ, ahol a kettő — brigád és a közös­ség — különválhat, a való­ban külön válik-e? A leg­illetékesebbek ebben az ügy­ben azok a kollektívák le­hetnek, akik a brigádmoz­galomban rejlő lehetősége­ket kimerítették, amit lehe­tett, elérték. A József Attila brigád 1980. évi gazdasági munkájáért átvehette a Ma­gyar Népköztársaság Kiváló Brigádja kitüntetést, a XII. pártkongresszusi munkaver­senyéért az elismerő okleve­let. A rá következő évek jó munkája után esélyesek le­hettek volna egy még maga­sabb elismerésre, az Állami Díjra, ám 1983 végén még­is' elfogadták a vállalati és a mozgalmi vezetőknek azt az indítványát, próbálják meg a munkahelyi közösségeket megszervezni, kialakítani azok belső életét. — Jó szívvel döntöttek a munkahelyi közösség mel­lett? — kérdeztem Kaposi Lászlónét, az egykori József Attila brigád vezetőjét. — Akkor nem helyeseltük, nem láttuk előre, mi lesz az eredménye. — A tapasztala­tok azt igazolják, a gazda­sági munka azóta jobb, ja­vult a munkafegyelem, a társadalmi munkában kima­gasló eredményeket értünk el. Amiért mégis még min­dig a brigádért fáj a szívem, az a másik két követel­mény, hogy szocialista mó­don élni, tanulni. Ilyen nagy közösségekben ezt elég ne­héz megvalósítani. — Hogyan tovább, vagy vissza a brigádokhoz? — faggatom tovább. — Országosan nem tudják, hogyan ismerjék el a mun­kahelyi közösségeket. Hi­szen a vállalatnál 26 mun­kahelyi közösségben dolgoz­nak, egyikben húszán, a másikban 120-an. Pedig jó volna ha az anyagi elisme­rés mellett az erkölcsit is megkaphatnák a közösségek, mert ez még nagyobb húzó­erőt jelentene. Annak hiá­nyában „leül” a mozgalom, a jó kezdeményezés. Márpedig * megrekedt a kezdeményezés a vállalati kapun belül. A megyei elis­merés nem érkezett meg, az országos odafigyelés addig tartott, amíg újdonságként hatott, mint a csoda, ami há­rom napig tart. Ügy fogal­mazhatunk, hogy önmaguk­nak kitaláltak egy új mód­szert. De csak önmaguknak? Akik tudásuk legjavát adják Nos, a munkahelyi közös­ségek vezetőit a dolgozók választják, s mellé a tár­sadalmi aktivistákat is, akik segítenek a nehéz döntése­ket meghozni. A belső élet­hez kaptak bőven jogokat, s meghatározták számukra az éves termelési elvárásokat. Állásfoglalás tartalmazza, miként kellene a szocialista módon élni, tanulni elvet is tartalommal megtölteni. A brigádvezetőből lett munka­helyi közösségvezető úgy látja, jó hogy a fegyelmi jogkör a kezében van. Tud­ja azt is, hogy az évi egy főre jutó 2500 forintból már lehet az egyénenként vég­zett termelési munka, vál­lalt közösségi feladatok, kö­zösségi élet eseményein való részvétel alapján differenci­áltan jutalmazni. Bevonja a dolgozókat szakmai, politi­kai képzésbe. Mindehhez a vállalati vezetők, a szakszer­vezeti képviselők hozzátet­ték, amit segítségként adni lehetett. — A vállalatnál működő brigádok tagjai szétszórtan dolgoztak, a teljesítményük nehezen mérhető. Nálunk is zártakká váltak a brigádok, nem lehetett bejutni a kö­zösségekbe, kirekesztették még a szorgalmasan, jól dol­gozókat is. Az elért ered­ményekért a munkások egy- harmadát jutalmaztuk, ad­tunk erkölcsi elismeréseket, holott a másik kétharmad munkája sem elvitatható. Különféle akciókat kellett találni az anyagi elismerés­re éppen ezen okok miatt. A formalizmusról pedig aligha kell sokat vitatkozni — in­dokolja Szikora István, a szakszervezet munkaverseny- felelőse az Í983 végén szüle­tett döntést. Eszerint ki kell terjeszteni a jól végzett munkáért járó erkölcsi és anyagi elismerést mind­azokra a dolgozókra, akik tudásuk legjavát adják a na­pi munkaidőben, s ha ennél többet tesznek a közösség, végső soron a vállalat, a népgazdaság asztalára, érjen meg a szűkebb üzemrészek kollektívája az erkölcsi el* ismerésre. Valami lehet a módszerben Mindez motiválta, sürget­te a lépést, az agitációt, s ér­tették meg, fogadták el jó szívvel a dolgozók az értük hozott döntést. Az első — 1984-es — esztendőben a társadalmi munkaóraszám .a korábbi 8-10 ezer óráról 15 ezerre emelkedett, már pusz­tán attól, hogy a 30-40 szá­zaléknyi brigádtagság és szorgalmasak helyett minden munkahely közössége dol­gozhatott az öregek napkö­zijéért, a nyugdíjas munka­társakért, s a sportcélokért. A második évben, 1985-ben, 21 ezer órát dolgoztak. Kiszélesítették a brigádo­kéhoz képest a közösségek minősítésének szempontjait. Közvetlenül a közösségveze­tők vesznek részt a káder- és személyzeti döntések meg­hozatalában; alkalmazási és fegyelmi jogkörük van. Se­gítséget kapnak ahhoz, hogy a termelést szolgáló infor­mációáramlás javuljon, kép­zéssel segítik az emberi té­nyezők kibontakoztatását; az adottság, a vezetői alkalmas­ság mellé rendszeresen ké­pezik a közösségvezetőket. Amikor pedig a vállalat- vezetés az önértékelés alap­ján minősíti a munkahelyek közösségeit az első hat he­lyezett kollektíva az ered­mények utáni érdekeltségi alapból az egész évihez ha­sonlóan újabb 2500-2500 fo­rintot oszthatnak ki tagjai között, ugyancsak az egyé­nenként végzett munka alap­ján. De olyan megállapodás is érvényben van, miszerint évközi feladatokat is elis­merhetnek. Valami lehet ebben a mód­szerben, hiszen a vállalati elvárások, mindennapi mun­kavégzéshez kapcsolódva ér­vényesülnek, s tények bizo­nyítják, hogy a gazdasági munka hatékonysága javult, bár aligha szabad a tények objektív vizsgálata közben, elfelejteni, hogy a közösségi élet fejlesztésére kisebb hangsúlyt fektetnek, mint korábban. A mozgalomnak ezt a részét a szocialista munkahelyi közösségben erő­síteni kell. Amire azért akad már jó néhány érdemes kez­deményezés: a vállalati mű­velődési ház előzetes prog­ramajánlata, a szakszervezet szervező munkája a szakmai, politikai képzésben, a közös­ségi vacsorák és így to­vább ... Ám a legfontosabbat, a munkát kell hangsúlyozni, ami előre viheti az egyén sorsát, s azon keresztül a vállalatét, és hát a népgaz­daság szekerét is. Mindany- nyiunk fülébe visszacsehg a XIII. pártkongresszus hozzá­szólóinak szava, a munka- fegyelemről, a napi munka­időben végzett tisztességes munkáról. Arról, hogy a munkaversenynek alapvető­en a termelést kell szolgál­nia. S ha a munka a ver­senytől elkülönül, és nincs váltó, hogy a kettő egy vá­gányon találkozhasson, va­gononként összekapcsolód­hasson, akkor a sínek csu­pán a végtelenben találkoz-' hatnak. Számadó Julianna A szövetkezet műanyagüzemében különböző vegyes fröccsentett aprócikkeket gyártanak Fotó: Szőke Margit Versenyben a magyar vegyi cikkek

Next

/
Oldalképek
Tartalom