Békés Megyei Népújság, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-22 / 119. szám

1986. május 22., csütörtök Pezsgőbontás után... n Radnóti Könyvesbolt új helyre költözik Lehet, hogy név szerint nem ismerjük őket, ám ha az utcán találkozunk velük, ott van a nyelvünkön a kö­szönés. Mert „valahonnan is­merősek”. Aztán amikor is­mét, ki tudja hányadszor be­nyitunk a Békéscsabai Rad­nóti Könyvesbolt ajtaján, „leesik a tantusz”. Igen, in­nen olyan ismerős az arcuk. Sokszor találkoztunk velük, már beszélgettünk is né­hányszor „hivatalból”. Taná­csot kértünk, ezt vagy azt a könyvet hol találjuk, s amaz megjelent-e már? Az elmúlt esztendőben ér­demelték ki először a Ki­váló brigád címet. Most, 1986-ban ismét megkapták az elismerést, ám ha tovább beszélgetünk velük, azt is megtudhatjuk, hogy a Mű­velt Nép Könyvterjesztő Vállalat „A” kategóriájú boltjainak versenyében is első helyen végeztek, s ez sem csekélység. — Ebben nagy szerepe volt Sándor Péternek, boltunk munkatársának, hiszen az ő tevékenységének köszönhető, hogy hanglemezforgalmunk is évről évre nő. Nem vélet­lenül lett az idén kollegánk Kiváló Dolgozó. Mindezt Gyér aj Andrásné boltvezető mondja el, majd az elmúlt évek eredményeiről beszél: — Mintegy 15 millió forint értékű könyvet, hanglemezt adtunk el az elmúlt esztendő­ben. Értékelték azt is, hogy évről évre több mint tízszá­zalékos forgalmi felfutást produkáltunk. Az egy eladó­ra eső évi forgalom csaknem kétmillió forint... Ámulva hallgatjuk a szá­mokat, az ilyen-olyan „mu­tatókat”, melyek alapján a boltot kitüntették. Ha mind­ehhez hozzátesszük, hogy az országban 200 Művelt Nép könyvesbolt van, s ebből csu­pán két kollektíva lett ki­váló, akkor a Radnóti-bri- gád teljesítménye még fé­nyesebb. Miközben beszélgetünk, többször is csörög a telefon. Érdeklődnek könyvek iránt ismerősök és idegenek. Gye- rajné kifogyhatatlan türe­lemmel tájékoztat minden telefonálót. — Az új helyünkön már nem kell minden hívásnál kimenni az eladótérbe — mosolyodik el —, mindenho­va átkapcsolhatjuk a tele­font. Mióta várják ezt az időt! Itt, a régi helyen hihetetle­nül szűkösen voltak. A pol­cok roskadásig tömve köny­vekkel, a boltban is, a rak­tárban is... Irodának csak a legjobb indulattal nevez­hetjük e csöppnyi helyiséget, ahol beszélgetünk... De végre költöznek! Má­jus 29-én megnyílik az új könyvesbolt, ök pedig tele lelkesedéssel, tervekkel vár­ják a nagy napot. — Eddig csak a Lencsési lakótelepi tallózó-könyves­boltban árusítottunk kottá­kat — magyarázza Sándor Péter —, most, sok év után végre itt, a mi üzletünkben is hozzáférhetővé válnak a kották. Ám más „meglepetésük” is lesz, egy új szolgáltatás: számítógépeket, s ahhoz esz­Színházi programok, családi kirándulások a békéscsabai ifjúsági ház szervezésében Gyermek- és felnőttszín­házi programokban gazdag évadot zárt a békéscsabai Kulich Gyula Ifjúsági és Üttörőház. A legifjabbaknak összesen hat előadást szer­veztek, melyek között a báb­tól a cirkuszig, Lévén te Pé­ter műsorától a 100 Folk Celsius bemutatkozásáig sok mindent láthatott, hall­hatott az ifjú közönség. Mi sem bizonyítja jobban sike­rüket, ha nem az, hogy egy- egy műsort — hat előadás­ban — két, két és fél ezer gyermek nézett végig. A felnőttszínházi progra­mok keretében a „Színlelni boldog szeretőt” és a „Ne­kem a feleségem gyanús” cí­mű pódiumszínházi előadá­sok arattak teljes sikert. Telt ház előtt mutatták be őket. A „Varsói melódia”, illetve az „Egyedül” — ki tudja miért —, már keve­sebb nézőt vonzott az ifjú­sági házba. Sokan, még a bérletesek közül sem jöttek el. A legnagyobb népszerű­ségnek az úgynevezett szín­házbuszok örvendhettek. Az idén is indítanak több ha­sonló programot, így a Jézus Krisztus Szupersztár, Pucci­nid Tosca című operájának szegedi szabadtéri előadását csaknem önköltséges áron nézhetik majd meg az ér­deklődők. A szervezők min­dig a jelzett igényekhez al­kalmazkodnak. S ha már ezeknél a prog­ramoknál tartunk, nem fe­ledkezhetünk meg a családi kirándulásokról sem, melye­ket havonta egy-két alka­lommal szerveznek. Az új évad még hátralevő prog­ramjaira már sok jelentke­közöket, programokat, kazet­tákat is árusítanak majd az új könyvesboltban. — Vállalatunknak a No­votrade Rt.-vei van szerző­dése. Ennek köszönhetően a megyében először nálunk lesz ilyen szolgáltatás — folytatja Sándor Péter. — Később, szeretnénk lemezan- tikvár-felvásárlást is indíta­ni, mert úgy hisszük, erre is nagy szükség van. S mindezt háromszor ek­kora területen... Az lesz csak a szép világ! Bár ők most — a mostoha körülmé­nyek ellenére — sem pa­naszkodnak. Talán a jó mun­kahelyi légkör teszi? Min­denesetre a közben mellénk telepedő boltvezető-helyettes, Gubis István is szívesen be­szél a közös munkáról. — A vállalatnál nagy a fluktuáció, nálunk ez mini­mális, szinte csak olyan ese­tekre korlátozódik, mint a betegség, vagy a gyerekszü­lés. Ha nem éreznénk itt jól magunkat, nem így lenne. Közben könyvek érkeznek — vagy ahogy ők mondják, „megjött a túra” —, s már indulnak is segíteni, a ha­talmas, nem éppen könnyű könyvcsomagokat behordani. Gubis István marad velünk, s kimenti a többieket. — Lám, itt azért folyik a „harc”, hogy mindenkinek jusson a munka nehezéből — mutat a többiekre, s hozzá­teszi: — két új munkatár­sunk van, őket is meg lehet kérdezni, így érzik-e? Egri Attila nem áprilisi tréfának szánta, hogy elsején itt állt munkába. Komolyan veszi amit csinál, s elégedett új munkahelyével: — A kollektíva nagyon jó, s a munka is olyan, ami­lyennek elképzeltem. Tovább nem tarthatom fel őket, mert a most érkezett könyveket el kell helyezni a raktárban, s a vásárlók se várjanak hiába odakint... Mert erre ügyelnek a leg­jobban. A kitüntetést is zá­rás után ünnepelték meg A pezsgőt Sándor Péter bontot­ta fel, az ünnepelt... Nagy Ágnes Fotó: Gál Edit ző van. Májusban Gyöngyös —Mátraháza lesz az útvonal, júniusban pedig Debrecen­ben nézhetnek körül a je­lentkezők. Júliusban két ki­rándulás lesz Szentendrére, illetve Budapestre. Érdekes­nek ígérkezik az augusztus 20-i debreceni lovasnapok és hídi vásár, valamint a 29-i nagyváradi kirándulás. Szeptember 12. és 14-e kö­zött háromnapos nyugat-du­nántúli körútra invitálják az érdeklődőket, 20-án pedig a BNV-re indul autóbusz Bé­késcsabáról. Októberben ismét a fővá­rosba — a Gyermekszínház­ba és a Parlamentbe —utaz­hatnak a jelentkezők, végül október 25-én Szeged és Ópusztaszer szerepel a prog­ramban. "I HANGSZÓRÓ Gőz Talán nem sokat tévedek, ha azt mondom, hogy Szilágyi János szívós, rámenős stílusával kezdődött nálunk egy olyan riporteri magatartás, amely a semmitmondás, a tiszteletkö­rök futása vagy jó esetben az udvariaskodás helyett feszült­séget, szellemi izgalmat is hozott a mikrofon előtt megszóla­lók és a rádiósok csevegésébe. Szívesen odafigyel a hallga­tó, de csak akkor, ha ízléssel, mértékkel vívják a szócsatát, s a riporter legfőbb vértje a jó ügyért vállalt bátorság és az érzékelhető felkészültség, amely magabiztosságot ad számá­ra. Könnyű, csalóka sikereket ígér a nyilvánosság hatalmá­val való „hősködés”, ezért is próbálgatják nyafka kékharis­nyák és éter-hullámlovasok. Veszély ide, veszély oda, egész sorozatok indultak, amelyeknek meghirdetett céljuk, hogy jól megizzasztják, kutyaszorítóba terelik a „kedves” riport­alanyt. Ez a szorító mondjuk egy jelképes ökölvívóring, ahol tanúi lehettünk már árnyékbokszolásnak és kemény, vérre menő csatának (mint amilyen volt legutóbb egy elbocsátott tanácselnök küzdelme a feletteseivel). Gyöngyöző homlokát törülgetheti a páciens, ha a Gőz című műsor vendége lesz. Kivétel, ha ezt az embert Vinkó Józsefnek hívják, aki va­sárnap délelőtt az egész programot mindenestül a kisujja köré csavarta. Olyan eleganciával, meggyőző erővel, csodá­latra méltó tájékozottsággal töltötte be a műsoridőt, hogy az őt „izzasztani” próbáló riporter maga is elismerte: elvesz­tette uralmát a beszélgetés felett. Én innen akár ki is mehe­tek — sóhajtott, és ebben egy csöppet sem tévedett. Gondolat-jel Tudom, hangulatoknak, személyes érzéseknek nincs per­döntő értékük, de hosszabb távon mégiscsak jelent valamit, ha az ember régi kedvesétől elhidegülni látszik. Amilyen vá­rakozással figyeltem hajdanán a Gondolat-jel című adást, a körülményeket okolva, ha egy-egy vasárnap délelőttöt nem töltöttem a rádiókészülék mellett, éppoly közömbös vagyok jó ideje, amikor a rádió kulturális hetilapját hallgatom. Bi­zony önmagámban keresem a hibát, hiszen a Gondolat-jel magvas mondanivalókat közöl, mégis nehezen tudom meg­emészteni. Tudom, mindig van benne egy-két csemege, ami­ért érdemes lenne a teljes hatvan perceket kivárni, én meg gyakran már hamarább elnémítom a masinát. Tipródásaim- ra az elmúlt vasárnap adott valamelyes választ. Tapasztal­tam ugyanis, hogy hallgatásra túlságosan sűrű ez a gondo­lattömeg. Ha olvasná az ember, s közben szüneteket tartana, visszalapozna, értékelné az információkat, másként hatna. Amikor egymás után- olyan kimerítő — és elfárasztó! — könyvismertetéseket sugároznak, mint Petru Groza A börtön homályában című munkájának és Bibó István életművéből válogatott három kötetnek az elemzése, ember legyen a tal­pán, aki képes odafigyelni. Pedig ezúttal is érdemes volt ki­várni a műsor végét, amikor a filmrendező, Szabó István egyszerű szavakkal, közérthető, fontos gondolatokat jelzett. Bizonyítva, hogy nem a túlbonyolítás, a sokszorosan össze­tett mondatok jelenthetik egy hangos újság figyelmet ér­demlő cikkeit. Úttörők, énekeljetek „Hegyek között, völgyek között, zakatol a vonat.” Igen, a zakatolás már helybenjárás, zötyögés, műöröm volt. Pa­rancsra vigyorgó, össznépi lihegés. De megelőzte valami ham­vasabb, igazibb, őszinte lendület, amit az úttörőmozgalom I hőskorának neveznek. Ezekről a lelkesítő időkről beszéltek talán a legszívesebben a Társadalom és iskola című rádió­műsor vendégei, akik a piros és kék nyakkendős gyerekek elmúlt negyven évére emlékeztek. Mivel magam is azok kö­zé tartozom, akiknek van személyes élményük e téren, el­mondhatom, hogy milyen boldog lettem volna, ha kisdiák­ként egy teljes úttörőfelszerelésben viríthatok. Istenkém, de jó lenne egy síp, egy öv, esetleg egy valódi tőr az oldalamon — vágyakoztam. Végül örültem, hogy úttörősapkára futotta, boldog is voltam vele. (A vörös nyakkendőt akkor még ju­talmul adták.) Jóval később, gyerekeim táborozásainál ma­gam is jókat mosolyogtam a sok tartalmatlan formaságon. Egy-egy zászlófelvonáskor legalább ötször elhangzott a „vi­gyázz” vezényszó, és soha egy kis „pihenj”. Nem csoda, ha a fiatalok nem érezték elég fiatalosnak a mozgalmat. Ma­napság pedig riadtan látom, hogy ünnepélyekről kijövet már az iskola kapujában zsebre vágják a gyerekek a piros nyak­kendőjüket, mert „égő”, ha rajtuk van. Aki nem hiszi, tes­sék utánanézni. És gondolkozni az okokon, kicsit jelenbe is látva. Ne úgy, mint a keddi rádióműsor meghívottai, akik zömmel a személyi kultusz torzulásaira vezették vissza az úttörőélet elsekélyesedését. Könyörgöm, azóta már legalább harminc év telt el! (Axtdódy) Ablak az Ablakra . ’HaCáV Péntek délután három óra. Kamerapróbára gyüleke­zik a Magyar Televízió Il-es stúdiójában az Ablak szer­kesztőségének csapata. End­rei Judit kötéssel foglalja el magát. Még nem következett el a jelenése. Déri János, a soros műsorvezető mini na­rancsot méreget egy gyufás- skatulyához. Talán a Guin- nes-rekordok könyvét akar­ja átírni narancskategóriá­ban? A monitorokon a sze­gedi stúdió képe jelenik meg. Király Zoltán fűz ma­gyarázatokat az adásba szánt riportfilmhez. A műsorveze­tő bele-belekérdez, s Sze­gedről meg is kapja a vá­laszt azon melegében. Déri­nek különös hasonlata van: „Ez olyan, mint amikor az ember a hullaszállító autón látja a feliratot: hasznos te­her 450 kilogramm.” A stáb izgalmat oldó nevetése hal­latszik, s egy stentori hang: a rendező hangja: „Gyere­kek, ez nem kerül adásba!” Később Köti Judit riportja kerül a monitorokra. A ri­porter izgul, izeg-mozog, nem talál valamit, jobbra- balra nézelődik. Ismét a ren­dező, Eck T. Imre, becene­vén Dzseki stentori hangja szólal meg: „Ne keresd a hamutartót, Judit! Kivitet­tem, ne dohányozzatok!” Azért mégis cigarettáznak néhányan. Kemény konfliktus bonta­kozik ki a következő filmri­portból. Alaposan meg is támogatják mondanivalóját, mert az adásba meghívták a téma egyik szakértőjét, s a területért felelős két tanügyi szakembert. Tanár és igaz­gatója került szembe egy­mással. így megy végig a kame- raDróba az egész műsoron. A vége felé már tudjuk, nem kerül adásba minden terve­zett anyag, mert a műsoridő véges. Van felvétel, amely teljes egészében végigpereg, s van, amelyikből csak em­lékeztetőül villan fel valami. Tisztázzák, mennyi ideig kell beszélnie a riporternek, s a vendégeknek. Sárdi Anna szerkesztő nagyon élvezi a próbát, aligha lehetne nála hálásabb publikumot elkép­zelniük a riportereknek. A rendezői szobából, felülről jövő hang mindenbe bele­szól. Most is méltatlanko­dik; „Gyerekek, sokan mász­kálnak a stúdióban! És ne beszéljen mindenki, ide fel- hallatszik minden!” Az állandó vendégek kö­zül a legfrissebb Bálint gaz­da, azaz dr. Bálint György. Noha az első szám az övé, végignézi az egész kamera­próbát. Aigner Szilárd ké­sőbb jön, lévén az utolsó megszólalók egyike, ugyanis most nincs rendkívüli az időjárásban. A kamerapróba után aztán egyeztetik tudo­mányukat. A gazda elmond­ja a meteorológusnak a ker­ti teendőket, ha éppenséggel „bejön” az előrejelzett idő­járás. Jó egy óra alatt zajlik le a • kamerapróba, a társaság szétszéled. Még csaknem két óra van az élő adás kezde­téig. A telefonszobában pe­zseg az élet, alig győzik a munkát a készülékeknél ülők. Főleg a kiskertek mű­velői jelentkeznek tanácso­kért. Peták István felelős szer­kesztő is ott volt a próbán. Végignézte a már említett rázós anyagot, megbeszélte a kommentálását is. — Itt dolgozunk mi —mu­tat körbe. — A kedvünkért alakították így ki a kettes stúdiót, ahol bármelyik asz­tal mellől be lehet kapcso­lódni a beszélgetésbe. Ez a kvízrendszer. A mi televí­ziónk körülményeihez képest jól fel vagyunk szerelve. Sajnos, a fény meleg, nagy a hőség, különösen nyáron. Az „ablakosok” a smink­szobába mennek. Vannak, akik külső segítséggel, van­nak, akik önmaguk végzik ezt a fontos műveletet, se­gítségre inkább a férfiak szorulnák. Például Déri Já­nos, akin mint műsorveze­tőn, legtöbbször pihen majd meg a kamera. A sminke­sektől kap a szeme alá ... néhány simítást, egy kicsi pudert. Hej, ha a kemény hangú kommentárjaiért is megúszná ennyivel! örvendetes, hogy az egy­re szaporodó vidéki városi kábeltévék is sorra-rendre bekerülnek az Ablak adásai­ba. Dunaújváros, Győr, Deb­recen is jelentkezett már itt. Az utóbbiak még dicséretet is kaptak, hogy profi színvo­nalon kérdeznek, mozognak az ország színe előtt is. A mostani adásban a szegedi­ek rutinos gárdája szerepel. Nekik könnyű, hiszen ott körzeti stúdió van, s na­gyon sok adás mögöttük. A külső szemlélőnek fel­tűnik, hogy a felelős szer­kesztő hol az egyik, hol a másik munkatárssal merül komoly beszélgetésbe. Vajon mit kell még megbeszélni? Peták István megmagyaráz­za ezt is: — Ez a bemelegítés része. Az egyenes adás nagy köve­telményeket támaszt min­denkivel szemben. Hatig, az adás kezdetéig éppen a leg­jobb formájában kell lenni­ük a munkatársaknak. Ha ez korábban következik bé, az adásra már leengednek, ha későbben, a produkció első része lesz silányabb. Háromnegyed hatkor ér­keznek meg az utolsó külső­sök, közöttük a mindig nyu­godt Petress István, s a ven­dégek. A műszakiak is el­foglalják helyüket, minden kamera mögé beáll egy-egy operatőr. A szerkesztő fe­szülten figyel. Amikor min­den rendben, kigyulladnak a reflektorok, s pontban hat órakor négymillió néző előtt megjelennek a tévékészülé­keken az Ablak jól ismert kezdő képsorai. Gőz József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom