Békés Megyei Népújság, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-22 / 119. szám

o 1986, május 22., csütörtök Csak a jó vállalatok lesznek versenyképesek Beszélgetés dr. Kádár Józseffel, az ÉVM államtitkárával Az utóbbi néhány évben gyökeresen megváltozott gaz­dasági környezetünk. Az építőipar előtt nem kisebb feladat áll, mint hogy szerke­zetében megújulva feleljen meg a piac szigorúbb köve­telményeinek. Ennek részle­teiről, útjáról és módjáról beszélgettünk dr. Kádár Jó­zseffel, az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztérium államtitkárával. — Közismert, hogy a ha­todik ötéves terv éveiben ke­vesebb pénz jutott beruhá­zásokra, mint a korábbi esz­tendőkben. Hogyan hatott ki ez az építőiparra? — Az építési igények erő­teljesen, 25 százalékkal mér­séklődtek. Az előnyös, kon­centrált munkaszervezésű nagyberuházások száma 20- ról 8-ra csökkent, viszont a vállalati beruházások ará­nya az 1980. évi 54 százalék­ról 1985-re 57,6 százalékra növekedett. Az ipar, a me­zőgazdaság is kisebb mun­kára adott megbízást. Ezzel egy időben 16 százalékkal nö­vekedtek a felújítási felada­tok. Jelentősen módosult a lakásépítés struktúrája: a fi­zetőképes keresletnek meg­felelően csökkent az állami erőforrásból épült lakások aránya, a magánerős lakás­építés pedig emelkedett. — Milyen változásokra ve­zetett mindez az építőipari vállalatoknál, hiszen ez az ágazat is dinamikus növeke­désben bizakodva tervezte saját teljesítményét. — Az építőipar teljesítmé­nye az elmúlt öt évben a fizetőképes kereslethez iga­zodva évről évre csökkent — egy-egy évben jó esetben stagnált —, és strukturálisan is jelentősen átrendeződött. Az országos építés-szerelés volumene 1985-ben az 1980. évinél 12 százalékkal volt alacsonyabb. A kivitelező építőipar teljesítménye öt év alatt 22 százalékkal csök­kent, a nem építőipari szer­vezetek házilagos tevékeny­sége 3—4 százalékkal, a ma­gánépítésé pedig 4—5-tel emelkedett. A termelés szer­kezetén belül a beruházási építés aránya 78 százalékra mérséklődött, a fenntartási építésé 22 százalékra emel­kedett. Eközben öt év alatt a tervezett 20 ezerrel szem­ben több mint 50 ezerrel csökkent az ágazatban dol­gozók létszáma. Felerősödött a nem építői házilagos szer­vezetek, a kisszervezetek és a mezőgazdasági építőszer­vezetek elszívó hatása. — A gazdálkodás szabá­lyainak szigorodásával egy időben tehát az ágazaton be­lül is jelentős átrendeződés történt. Magukra maradtak-e a vállalatok ebben a hely­zetben? Mit tehet értük, il­letve a beruházások pontos megvalósításáért a minisz­térium? — Fejlesztési stratégiánk lényege, hogy széles körű vállalati önállóságon nyugvó, a kereslethez igazodó, a ver­senyhelyzet által motivált vállalkozó építőipart kell lét­rehozni. Ennek természete­sen voltak feltételei, minde­nekelőtt az építési piac vi­szonylagos egyensúlya. A prognózisok szerint ez — elsősorban az igények csök­kenése miatt — létrejön. Tisztában voltunk azzal is, hogy az építőipari szerveze­tek csak akkor tudnak rugal­masan alkalmazkodni a megváltozott igényekhez, ha csökkentjük gazdálkodásuk kötöttségeit, növeljük vál­lalkozókészségüket. Ezért je­lentősen tágítottuk a válla­lati önállóságot, a vállalkozá­si szabadságot, oldottuk a jogszabályi kötöttségeket: megszüntettük például a szervezetek működésének te­rületi korlátáit, a vállalatok gyakorlatilag szabadon ala­kíthatják tevékenységi kö­rüket. Átalakítottuk a miniszté­rium szervezetét, és kerültük a közvetlen beavatkozást a vállalati életbe. A gazdasági szabályozás átalakítására tö­rekedtünk, és megkezdtük olyan ármechanizmus kiala­kítását, hogy a vállalkozási árakat a kereslet-kínálat szabja meg. Nagy jelentősé­gűnek tartom a bérszabályo­zás kötöttségeinek oldását. Amint ismeretes, kezdetben a bérszínvonalkorlát nélküli bértömeg-szabályozással folytak kísérletek, majd megkezdődött annak a vál­lalatgazdálkodási modellnek a kialakítása, amely megala­pozta az 1985-ös népgazda­sági szabályozórendszer mó­dosítását. A modell megszün­tette a jövedelem-szabályo­zástól elkülönült bérszabá­lyozást, kiküszöbölte a bá­zisérdekeltséget, növelte a vállalati önállóságot, annak érdekében, hogy a minimá­lis szintre csökkentsék az összráfordítást. — Hogyan reagált a meg­változott környezetre az épí­tőipari szervezet? — Jelentős változások kö­vetkeztek be az építőipar szervezeti rendszerében: 1980—85 között mérséklő­dött a koncentráció. Ezt je­lentős részben a vállalatok által létrehozott új szerveze­tek, illetve a létszámcsök­kentés, valamint a házilagos építőipar és a magánszektor bázisán létrehozott új szer­vezetek eredményezték. Az ágazati szervezetek száma 70 százalékkal emelkedett, a kivitelezőknél 77 százalék­kal. A négyezer feletti dol­gozót foglalkoztató „mam- mutvállalatok” száma tizen­ötről hatra csökkent, a náluk foglalkoztatott létszám 57 százalékkal visszaesett. A kis- és közepes méretű szer­vezetek számának jelentős gyarapodása főleg az ÉVM és a tanácsi vállalatokra jel­lemző. A szövetkezeti kivi­telezők száma a kisszövetke­zeti forma térhódítása révén közel megduplázódott. — Mi jelentette a legna­gyobb fordulatot a beruhá­zási rendszerben? — A népgazdaságban első­ként bevezettük a verseny- tárgyalásos vállalkozást, en­nek eredeményeként jelen­tősen javult az építési piac egyensúlya. A versenytár­gyalások útján kötött szer­ződésállomány aránya az összesen belül 16 százalék fölé emelkedett. A korábbi gyakorlattól eltérően a leg­alkalmasabb vállalkozók ki­választásánál a legalacso­nyabb árajánlat mellett egy­re többször veszik figyelem­be az építtetők a határidőt, a fizetési feltételeket és a garanciát, a vállalkozó al­kalmasságát és megbízható­ságát. Másfelől még mindig indokolatlanul sok a zárt­körű versenyeztetés, a köte­lezettség alóli kibúvás. Egyik kiemelt feladatunk a ver­senytárgyalásos vállalkozási rendszer folyamatos figye­lemmel kísérése, a tapaszta­latok értékelése, a kedvezőt­len folyamatok megváltozta­tása. — Mit várnak a felsorolt intézkedésektől? — Azt, hogy az építőipar megtalálja új helyét a ma­gyar gazdaságban. Célunk, hogy az ország minden épí­tési feladatára legyen vál­lalkozó, amelynek az a pi­actól vezérelt érdeke, hogy a határidőket betartva, jó minőségű munkát végezzen. A valóságos verseny azt je­lenti, hogy csak a jól műkö­dő, gazdaságosan és jó mi­nőségben teljesítő vállalatok lesznek versenyképesek. To­vább keressük azokat az eszközöket, amelyek segítik a vállalati alkalmazkodást a megváltozott körülmények­hez. Elképzeléseinket az or­szággyűlés tavaszi időszaka is megerősítette — mondotta befejezésül dr. Kádár József, az ÉVM államtitkára. Szikora Katalin Cirok-sorok Cirok (Sorgum). A pázsitfüvek egyik jelentős nemzet­sége. Egynyári, melegigényes, lágy szárú növények, me­lyeket lisztes magjukért vagy édeskés, zöld leveles szá­rukért takarmánynak, vagy ipari növényként termeszte­nek. (Mezőgazdasági Lexikon) rokszakáll nem lehet pené­szes. . Lányaink, asszonyaink ez­után hét osztályba sorolják a cirokszakállt. A szabvány meghatározza többek között a szakáll hosszát, a. szálak átmérőjét, azok fehér-vörös tartalmát. Dolgozóink nagy gyakorlattal, kézzel szelek­tálják a cirokszakállt, majd egy présgép segítségével öt- venkilós bálákba kötegelik. — Mi történik ezután a cirokszakállal? A 47-es úton Békéscsabá­ról Orosháza felé haladva, mielőtt még elérnénk a Csorvás helységnévjelző táblát, jobb oldalon aprócs­ka üzemet láthatunk. A ke­rítésen belül két hatalmas szín áll, melyek tövében la­pos, szürke épület húzódik meg. Az udvaron óriási kaz­lak. Közelebbről szemügyre véve, kiderül, a kazlak ci- rokszakállból vannak. Ez nem meglepő, hiszen a Me­zőkovácsházi Citév, azaz Seprűciroktermelő Szövetke­zeti Közös Vállalat csorvási telepén járunk. Itt történik a cirokszakáll átvétele, osz­tályozása, majd bálázása. — Minden vidéknek meg­van a saját növénytermesz­tési hagyománya. Ebben a térségben, melybe beletarto­zik Kondoros, Orosháza, Nagyszénás, Gerendás, a ciroktermesztésnek van múltja. Csaknem két évtize­de termelnek már rendsze­resen cirkot környékünkön — mondja Szabó László te­lepvezető. — A húszfős csorvási kis­üzem tehát ennek a haszon- növénynek az átvételéről gondoskodik? — Nemcsak az átvételről, hanem termeltetéséről is. Szerződéseket kötünk ugyan­is a termelővel a seprűcirok- szakáll átvételére. Ehhez fémzárolt minőségi vetőma­got biztosítunk. Betakarítás után — kívánságra — meg­tisztítjuk magjától a cirok­szakállt. A szállításban jó partnerünk a helyi termelő- szövetkezet. — A ciroktermesztéshez ebben az évben is biztosított a terület? — kérdeztük Hajdú Jánost. a Csorvási Lenin Tsz háztájiágazat-ve- zetőjét. — A termelőszövetkezet most már minden évben 200—250 hektáron vet cir­kot. Ez az idén is így lesz. Úgy látjuk, tagjaink meg­kedvelték ennek a növény­nek a termesztését. — Mikor van a cirok ve­tési ideje, és mennyire mun­kaigényes növény? — Általában május köze­péig vethető. Legjobb, ami­kor a talaj 12 Celsius-fok hőmérsékletű. Jól előkészí­tett talajba, korszerű tech­nológiával vetve, alig igé­nyel kézi kapálást, ritkítást. A cirok elsősorban a beta­karítás időszakában ad mun­kát a termelőnek. — A „cirokszüretet’' nem sikerült még gépesíteni? — Egyelőre még nem, bár folynak már tárgyalások egy olasz céggel, hogy kí­sérletképpen a tsz kapna egy seprűcirok-betakarító gépet. Térjünk vissza azonban a Citév csorvási területére, ahol a már betakarított ci­rokszakállt szorgos asszo­nyok válogatják. Hogyan is történik a feldolgozás — kér­deztük ismét Szabó Lászlót? ■ B l k L,V I' k , * I r I | C MÉRNÖKÖK ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETE. Pár napja fejeződött be Ózdon a Ma­gyar Mérnökök és Techniku­sok Szakszervezetének orszá­gos vidéki titkári értekezle­te, amelyen a szakszervezet békéscsabai csoportja is részt vett. A műszaki értelmiség: 5 ezer mérnök és technikus negyvenhat vidéki szakszer­vezet-csoportjának titkárai vettek részt a találkozón. Céljuk: kiépíteni az egész országban a legszorosabb ba­ráti kapcsolatot a fizikai és — A cirok betakarítási ideje szeptemberben—októ­berben van. A beszállított mennyiséget kis kollektí­vánk képtelen lenne fel­dolgozni, ezért a ciroksza­kállt kazlakban tároljuk. A beérkezéskor mintavétel alapján minősítjük az anya­got. A minőség a felvásárlá­si árat is meghatározza. Két kategóriába lehet cso­portosítani a cirokszakállt. A magvasat 400—900 fo- rint/mázsa, a húzottat 1850 —2700 forint mázsa áron vesszük át. Osztályon alulit pedig a termelővel történő megegyezés alapján fizetjük ki. Alapfeltétel, hogy a ci­— Tároljuk, majd to- vábbfeldolgozásra szállítjuk hazánk seprű-, illetve kefe­gyáraiba, de exportra is kül­dünk belőle. Előzetes meg­rendelés esetén ellátjuk a megyénkben működő seprű­készítő kisiparosokat is. Dolgozóinknak egész év­ben tudunk munkát biztosí­tani, akik közül sokan a ház­tájiban szintén termesztenek cirkot. Egyikük, László Pál- né így nyilatkozott: — Tavaly jól jövedelme­zett a cirok, reméljük, az idén sem járunk rosszul. De kérdezze meg a többieket is! Megkérdeztem: ők is bíz­nak a cirokban. Bacsa András A cirokszakáll válogatása Üzemel a présgép értelmiségi műszaki dolgozók között. Visszautasítanak minden olyan akciót, amely a hároméves terv ezen har­cosait egymással és a de­mokráciával szembe akarja állítani. (Viharsarok, 1948. május 27., kedd) ÜNNEPSÉG KONDORO­SON. A 6600 holdas közös gazdaság sok sikert elért szorgalmas tagjai ünneplőbe öltöztek május 21-én, hogy átvegyék múlt évi nagyszerű munkájukért a Miniszterta­nács Vándorzászlaját, Kiváló Termelőszövetkezet címet és az ezzel járó 50 ezer forint pénzjutalmat. (Békés megyei Népújság, 1966. május 22., vasárnap) MUNKAALKALOM A CSÖKKENT MUNKAKÉ­PESSÉGŰEKNEK. A Békés megyei Szolgáltató Ktsz sok csökkent munkaképességű dolgozót foglalkoztat, létszá­muk különösen az utóbbi hó­napokban megnőtt. Tavaly decemberben született ugyanis az az elhatározás, hogy intézményekben törőd­jenek azokkal a dolgozókkal, a1<iket súlyos betegség ért, s bár meggyógyultak. még­sem tudnak korábbi helyü­kön teljes értékű munkát vé­gezni. A szövetkezet te zi a műanyagüzem fejlesztését, így mintegy 100—1 dolgo­zót tudnak alkalma? (Békés megyei ‘pújság, 1971. május 23., vasárnap) A mező őre Fotó: Fazekas László

Next

/
Oldalképek
Tartalom