Békés Megyei Népújság, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-20 / 117. szám
NÉPÚJSÁG 1986. május 20„ kedd Egy alapítványtevő emlékére Aki benne él egy város mindennapjaiban, természetesnek veszi az utcák tisztaságát, a virágos parkokat, ódon házakat és a modern otthonokat. Tenni is természetes hévvel képes szűkebb hazájáért. Büszke, mert keze munkájával is formálódik a környezete, s gondolatai összeforrnak a város szellemiségével. Ha összetartás, csakazértis-hangulat és egy kis jófajta rátartiság, igényesség sarkallja az embereket, azt mondjuk: lokálpatrióták. Szerencsés az ä vidék, amelyet ilyen polgárok laknak. Gyula ezen varázslatos városok közé tartozik. Megmondhatója mindenki, aki a levegőjét szívja, kenyerét eszi, munkája eredményét adja — önmaga hasznára is! — a közösség boldogulásáért. Ám az már nehezebben megmagyarázható, ha valaki, elszakadva a szülőföldjétől, évtizedek múlva is az útra bocsátó városért fáradozik. Különös tisztelet érte. Ilyen ember volt Réti Géza, Gyula szülötte. Bő évtizede már, hogy budapesti otthonában Réti Géza és felesége, Margó asszony vendége voltam. Elismerés és furcsa idegenkedés hullámzott bennem. Mintha nem is egy nyelven beszélnénk, távoli világba csöppentem volna, any- nyira megbénított a házigazdák által bemutatott gazdagság. Fantasztikus összegeket érő festmények, drága szőnyegek, nemes szőrmék, csillárok, porcelán, ezüstnemű kilószám, arany ékszerek, brillek, s a jóég tudja miféle csillogás, amit illett megcsodálnom. Mindezt haláluk után Réti úr szülővárosára hagyják. No, meg a különböző betétkönyvekben elhelyezett pénzek, amelyekből Gyulán zenei alapítványt tettek. Zenerajongó házaspár voltak, a budapesti Operaháztól Salzburgig minden jeles esemény elmaradhatatlan hódolói. Vagyonukkal igyekeztek tehát fellendíteni Erkel szülővárosának zenei életét. Modern krőzusok — gondoltam, s közben elfacsarodott a szívem, hiszen a sok megpróbáltatással terhes élet után az ember a „jövőjéről” is rendelkezik. Mert valahogy nem szívlelték a pesti temetőket, Farkasréten kívántak nyugodni, s kérték, írják a nevük után: A ZENÉÉRT ÉLTEK. A Gyulai Városi Tanácsra hagyományozott festmények alá is odaírják majd: RÉTI GÉZA ÉS FELESÉGE, MARGÓ. Bármelyikük elhalálozása esetén a gyulai zeneiskola évente egyszer Réti-emlékhangversenyt rendezzen — szólt az alapítvány. Ennyi kis halhatatlanság csak-csak kijár az embernek. Budapesten, a Petőfi-szobor előtt járva gyakran eszembe jutottak a téren lakó Rétiék, akiknek erkélyéről oly szép kilátás nyílik a Dunára. Sajnos, Réti Géza már nem gyönyörködhet több tűzijátékban, mert (a száz évre előre kifizetett) farkasréti sírboltban pihen. Margó asszony pedig új, nemes terveket sző: Gyulán, egy öregek otthonának létrehozását támogatja és egy „Réti Géza sétány” elnevezésű utcaszakaszért protestál. Születésének 75. évfordulóján emlékezzünk Réti Gézára, Gyula bőkezű fiára. Andódy Tibor Elutazott a szovjet veteránküldöttség Elutazott Budapestről a szovjet háborús veteránok küldöttsége, amely a Magyar—Szovjet Baráti Társaság meghívására a béke- és barátsághónap rendezvényeire érkezett hazánkba. A csoport vezetői részt vettek az Országos Béketanácsnak a Parlamentben rendezett ülésén. A béke- és barátsághónap XIII. kerületi nyitó ünnepségén felszólalt a csoport képviselője, Alekszej Szitnyikov, a Szovjetunió hőse. A veterándelegáció több vidéki város — köztük Kecskemét, Szekszárd, Székesfehérvár — győzelemnapi ünnepségén vett részt. A Déltex békéscsabai Modell Divatházának ünnepi megnyitója alkalmából nagyszabású divatbemutatót rendeztek az ifjúsági és úttörőházban, melyen Kudlik Júlia konferált. A két bemutató közötti szünetben öltözőjében kerestük fel, hogy egy kicsit beszélgessünk a divatról. — Hazai és külföldi divatbemutatókon gyakran szerepel. Mi a véleménye a békéscsabairól? — Nagyon szépek a ruhák, minden darab Budapesten is megállná a helyét. A fiatalok részére élénk színeket ajánlanak, de nem ri- kítóakat. Sok a kétrészes ruha, ami nagyon praktikus, a hölgyek számtalan variációban felhasználják, s mindig újabb ruhában jelennek meg. Az anyagok moshatók, az is fontos, no és ha figyelembe vesszük, hogy 1986. májust mutat a naptár, az árak elfogadhatóak. Örömmel hallottam, hogy a bemutatott nyári ruhák, alkalmi ruhák és a szabadidő-ruházat darabjaiból folyamatosan biztosítják a szállítást a békéscsabai boltba. Akkor tudok nagyon pipa lenni, ha valahol bemutatják a szép ruhakölteményeket és aztán bemondják: sehol nem kapható! Csak azt mutassuk be, ami megvásárolható. — Elég sok nadrágos ősz- szeállítást láttunk. Erről mi a véleménye? — Soha nem szerettem a nadrágot, nem eléggé nőies. Persze divat, olykor magam is felveszem, de elsősorban megfelelő kelméből, bő szárral, bugyogószerűen varrottat. Nekem mindig az angolos stílus tetszett a legjobban. Szeretem, mert egyszerű, s a nők ruhatárának mindig a legelegánsabb darabjait jelenti. — ön állandó rivaldafényben él. Milyen Kudlik Júlia hétköznapi ruhatára? — Nincs két ruhatáram, nekem arra nem telik. Nem tudok elmenni a Váci utcába, hogy háromezer forintért vásároljak pulóvert. Erre nincs pénzem, úgyszintén nincs a hatszáz forintos csipkeharisnyára sem, amelynek csak a szemfelszedése 120 forint, ha meghibásodik. Mindent magam szabok és varrók. Jól megfontolom, milyen anyagot vásároljak minőségben és színben, aztán olyan darabokat varrók, hogy variálhassam és mindig, divatos, elegáns legyen. Kudlik Júliával négyszemközt — Szép, egyedi kötött holmijait hol szerzi be? — Magam kötöm. Tessék megnézni, most is nálam van a kötésem. E nélkül soha sehova nem megyek. Ha műsor vagy felvétel közben akad néhány szabad perc, én máris kötök. Pihentet is. A pamutot, a mintát megválasztom, aztán olyan kötött holmikat „remekelek” magamnak, amelyeket szeretek és jól érzem magam bennük. Persze nem élhet az ember örökké ragyogásban, azt is meg lehet unni. Odahaza aztán kicsit eleresztem magam az öltözködésben. — Sokat látjuk — persze mindig örömmel — a képernyőn. Nagyon elfoglalt? — Igen. Nem ismerek szabad szombatot, vasárnapot, karácsonyt vagy más ünnepnapot. A nyaralási időmet kivéve, egész évre összeállt a munkaprogram. Többek között konferálok majd a miskolci és veszprémi fesztiválokon. Szívesen jövök vidékre is, pedig fárasztó ilyen nagy hőségben több száz kilométert autóban ülni. De szeretem a vidéki embereket, no meg a pénz is jól jön, miért tagadnám. Csak azt sajnálom, hogy sem idehaza, sem külföldön nincs idő a tájakkal, városokkal való ismerkedésre, mindig rohanunk. De én készséggel vállalom, mert azt csinálom, amit nagyon szeretek. Köszöni a beszélgetést Ary Róza Fotó: Szőke Margit Magyarország Szelényi Károly két évtizede kezdett fotózni. Első albuma 1978-ban jelent meg „Balaton és vidéke” címmel, melyet 1981-ben a Tokajt és vidékét bemutató kötet követte. A lencséje elé kerülő tájban, tárgyban az ember és környezetének együttélése, egymásra hatása érdekli. Célja a gondosan megmunkált föld, az épülő szerény, de takaros parasztház megörökítése — mint az emberi munka eredménye. Emberi sorsok, közösségek szelleme rejlik az útszéli kőkereszteket megörökítő fotói mögött is, mint ahogy a falusi freskók, parasztházak tornácai, pompás kastélyok örökbecsű berendezéseiben is jelen van a mester és a megrendelő jelleme is. Lázár István bevezető szövege érdekfeszítően villantja fel hazánk történelmi eseményeit, emlékeit. írásával Budáról indulva bejárja az országot az olvasó. A Magyarország című fotóalbum 209 színes fényképét több mint kétezer felvételből válogatta a szerkesztő. A képekhez Székely András újságíró, művészettörténész találóan válogatott verses idézeteket. A képanyag kilenc tájegységre tagolódik. Budát követően a Dunakanyarban, majd Észak-Dunántúl szépségeiben gyönyörködtetnek Szelényi Károly felvételei. A Balaton és környékének „bejárása” után Dél-Dunántú- lon vezet az utunk az Alföldre, majd a Nyírségből Észak-Magyarország jellegzetességeinek megtekintése után érünk vissza Pestre. A fotóalbum méltán számíthat a hazai és a Magyar- országra látogatók érdeklődésére. A Képzőművészeti Kiadó a kötetet angol és német nyelven is megjelentette. Az album gyönyörű fotói méltán keltik fel az érdeklődést hazánk kevésbé ismert tájegységei iránt. Az ide látogató külföldiek pedig szép emlékként vihetik magukkal a Magyarország fotóalbumot, melynek alapján talán még gyakrabban látogatnak hazánkba. G. T. Megyénkről mindössze négy kép található a kötetben. A szabadkígyósi kastélyról, Békéscsabáról (városkép madártávlatból), a gyulai várról és a békéscsabai gabonamúzeum szélmalmáról (a képaláírásban sajnos tévesen Gyula határába helyezték) készült egy-egy felvétel. Tudjuk, egy ilyen Magyarország album terjedelme kötött, s azt is, hogy a szerző nem gondolkodhat provinciákban. Mégis, bennünket zavar — mert naponta látjuk legszebb kincseinket —, hogy szűkmarkú volt velünk a Magyarország. Ismét, fájdalmasan kell megállapítanunk, hogy keveset tudnak rólunk, s amit tudnak, az is lassan közhelyszámba megy. Szelényi Károly fotóművész valaha lapunknak is dolgozott. A múlt évi fali- és kártyanaptárunk reprodukcióját (Jankó János festményeiről) ő készítette. Tapasztalatból is tudjuk tehát, hogy tehetséges, mi több, nagyon tehetséges, jó szemű fotóművész. Ezért hadd buzdítsuk arra — e helyről is —, hogy egyszer induljon el felfedezni és albumba fényképezni azt a Magyarországot, amelyiket még sohasem, vagy csak nagyon ritkán vettek észre. Érdek és pártszervezet S okakat foglalkoztatnak tavalyi gazdálkodásunk negatív tapasztalatai. Mint ismeretes, politikusok és iparunk vezetői nemrég riadót is fújtak amiatt, hogy a magyar gazdaság nem a népgazdasági tervben kijelölt pályán halad. A csökkent teljesítmény ellenére az iparban nem kívánatos bérkiáramlás történt, a konvertibilis export jelentősen elmaradt az előirányzattól, miközben nagyon is nőtt a behozatal. Mint kiderült, a komoly szabályozási fogyatékosságok mellett a vállalatok is felelősek a helyzetért. A teljesítménytől elszakadt béremelések, a nyugati exportfeladatok elhanyagolása, az amortizációs alapok felélése béradónak mind azt mutatja, zavar támadt az érdekek értékrendjében. Ügy tűnik sok helyütt, hogy a pillanatnyi érdekek elhomályosították a jövő építésének, megalapozásának természetes igényét, a helyi érdek pedig az ország gazdasági egyensúlyának szükségességét, fizetőképességünk megőrzését fedte el. Megkérdezik, hogyan fordulhatott elő ez a pártszervezetek szeme láttára, egyáltalán, mi ma a kommunista közösségek feladata, amikor az új vállalati irányítási forma nagyfokú önállósággal párosul? Milyen érdekek védelmét vállalja föl a pártszervezet? A válasz egyszerű, meg bonyolult is. Egyszerű felelet, de igaz, az üzemekben a pártszervezeteknek a párt gazdaságpolitikáját kell képviselniük. Ez a politika az ország és az egész lakosság érdekében fogalmazódott meg a XIII. kongresszuson. Lényege a dinamizálás, külső egyensúlyunk megőrzése, antiinflációs politika. Nem szükséges hosszan bizonygatni, hogy ahol visszaesett a termelés, de jelentős béremelést adtak, elhanyagolták az exportot, ott egészen más pályán haladtak, mint amelyet a gazdaságpolitika megszabott. Elfeledkeztek arról, hogy először az értékteremtésről kell gondoskodni, s csak azután a boríték tartalmáról, ha nem akarjuk a belső egyensúlyunkat — a létbiztonság fontos feltételét — feláldozni. Az ügyeskedés, hogy a túlzott béremelés terheit a gépek, berendezések felújítására jutó pénzekből fedezzék, már azt is mutatta: nem csak a népgazdásági .érdek megsértésére került sor, hanem az üzemek normális működésének veszélyeztetésére is. Ezért nem igaz az, hogy amikor a pártszervezet a gazdaságpolitika irányvonalának követésére szólít fel, egyedül a népgazdasági érdeket képviseli. Az elkövetett vállalati hibák hosszú távon az üzemeknek is csak károkat okoznának. A hetedik ötéves terv, éves tervünk semmi olyant nem követel meg a vállalatoktól, amelynek teljesítése nem fizetődne ki az üzemeknek. A hatékonyság, a műszaki fejlesztés, a jobb gazdálkodás követelménye az adott kollektíva előtt vállalandó kötelesség is. Alapvetően ma ezek a követelmények garantálják a nyereséget, a dolgozók jólétét, tehát összhang van a célok és az eszközök között. Persze általában. Mert előfordulhat olyan szabályzó, amely a célok ellen hat, s amikor ez az üzem gyakorlatában kiderült, a pártszervezet akkor sem késlekedhet a jelzéssel. Azt mondottuk, a válasz bonyolult is. Miért? Adott helyen a gazdaságpolitika primátusát hirdetni kell a helyi gyakorlattal szemben is, s ez nem egyszerű. Hagyjuk meg, népszerűnek éppen nem nevezhető szót emelni a béremelések ellen. Mégis meg lehet ezt tenni! Ebben a párttagok mellé áll minden olyan dolgozó, akinek tisztessége nem engedi meg,' hogy olyasmiért fizessék, amiért nem dolgozott meg. De" a helytelen gyakorlatot a vállalati tanácsok döntése sem szentesítheti. E testületek tiszte, feladata a hatékonyabb gazdálkodás előmozdítása, a vállalati stratégia kimunkálása. Az üzemek jövőjét adták a vállalati tanácsok kezébe. Szereptévesztés tehát, ahol ez a testület az igazgató, a többi vezető fizetésének felemelésével kezdte működését, és nem a teljesítmények növelését célzó intézkedések meghozatalával. Erre mindenütt fel kellett volna hívni a figyelmüket, még akkor is, ha úgy tűnt volna, hogy a bírálat türelmetlenség a működésüket éppen megkezdő vállalati tanácsokkal szemben. A pártszervezeteknek különben is van módjuk az új testületbe bekerült kommunistákon, a tekintélyes szakembereken keresztül úgy hatni a vállalati tanácsokra, hogy az eszmei irányítást ne tekintsék hatáskörük megsértésének, beleszólásnak. Érdekekről beszéltünk. Nem ítéljük el egyiket sem, hiszen az érdek vele születik az emberrel, a réteg, a csoport helyzetéből adódó objektív állapot. Abban sincs semmi különös, hogy a pillanatnyi érdek eltérhet a távlatitól, egyes üzemek közvetlen érdekei isi szembe kerülhetnek egymással, meg az összvállalati célokkal, és végső soron az ország gazdasági fejlődésének szükségleteivel. Az a pártszervezet jár el jól, amely az üzemből talán nem is látható átfogóbb, távlatibb érdekeket, a nagyobb közösség javát tudatosítja, másfelől pedig jelzi. ha tartósan megbomlik az összhang a vállalati gazdálkodás feltételei és a célok között. Ezt jelezve egyes pártszervezetek joggal sürgetik, hogy növelni kellene a vállalati kollektívák és vezetők személyes érdekeltségét az üzem fejlődésében, vagyona gyarapításában, a műszaki fejlesztésben. A kormány más intézkedésekkel is elősegíti, hogy az üzemek — űrrepülési hasonlattal szólva a kijelölt pályára álljanak. Ehhez azonban „hajtóerőre” is szükség van: ez lehet a kommunisták szava, a párt- szervezetek figyelmes meggyőző s mozgósító munkája is. Komornik Ferenc Megkezdődtek a közös érettségi-felvételi vizsgák Hétfőn megkezdődtek a közös érettségi-felvételi vizsgák. Hétfőn és kedden azok a diákok írják meg írásbeli dolgozataikat, akik matematikából, fizikából, biológiából és kémiából felvételiznek valamely felsőfokú intézményben. E tárgyakból a többiek már a múlt héten beszámoltak felkészültségükből. Az idén összesen több mint 50 ezer nappali tagozatos diák érettségizik. . A szóbeli vizsgák időpontjait az iskolák határozzák meg: ezek június 9. és 21. között zajlanak le. A mintegy 42 ezer felvételiző diák szóbeli vizsgái június 23. és július 7. között lesznek. Az egyetemek és főiskolák július 15-ig döntenek a felvételekről, illetve továbbítják a jelentkező átirányítási kérelmét. A fellebbezéseket, illetve a továbbtanulással kapcsolatos esetleges kérelmeket a felső- oktatási intézményekhez legkésőbb július 31-ig kell eljuttatni.
