Békés Megyei Népújság, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-16 / 114. szám

1986. május 16., péntek II kulisszák mögött Mi újság a régészeknél? Nincs könnyű dolgunk, mikor a Békés Megyei Mú­zeumi Igazgatóság régészeti munkájáról próbálunk képet kapni. Két okból sem. Egy­részt, mert ha a régészek benti munkát végeznek is, szétszórtan, három helyszí­nen dolgoznak. Másrészt azért sem könnyű rájuk ta­lálni, mert ilyenkor, a jó idő beálltával kinn, a tere­pen vannak, ott aztán em­ber legyen a talpán, aki nyomukra akad. Ám örömmel jelenthetjük, siker koronázta próbálkozá­sunkat. A kérdés, amivel a régmúlt még fellelhető em­lékeinek vallatóit felkeres­tük, hasonló volt. Mire ju­tottak az elmúlt esztendő­ben, s mit terveznek most, egy új nyár> küszöbén? * * * Dr. Szénászky Júlia ré­gésszel a Munkácsy Múze­umban beszélünk meg talál­kozót. Roskadásig telt pol­cok a régészeti raktárban, középen asztal, a mellé te­lepszünk beszélgetni. A múlt esztendő írásos terveit néze­getjük. Hogy mi vált valóra, s hogy hol, mit találtak, eh­hez dr. Szénászky Júlia em­lékezetét hívjuk segítségül. — Az elmúlt év nyarán többek között Battonya és Mezőhegyes határában volt szükség leletmentésre. A me­liorációs munkálatok tették szükségessé ezeket az ása­tásokat. A csatornák oldalá­ban bukkantak elő őskori anyagok, melyeket azóta már letisztítottak, most a feldolgozás van hátra. Közben átsétálunk a res­taurátorok birodalmába, hi­szen a földből előkerült „kincsek” bizony még sok munkát adnak régésznek, restaurátornak egyaránt... — Battonyán — idézi az eseményeket dr. Szénászky Júlia — a gázvezetéket fek­tették, annak az árkában egy korai bronzkori telepü­lés nyomaira találtunk. Egy lelet kiásásától a fel­dolgozásig néha több esz­tendő is eltelik, s csak ak­kor kerülhet a közönség elé... — Mosás, restaurálás, az­tán vesszük leltárba őket — magyarázza a régésznő —, s minderre inkább télen van idő, hiszen nyáron, ha csak tehetjük, kinn vagyunk, s mentjük a menthetőt. Még elmondja, mit tervez a közeljövőben: Mezőgyá­non már ástak. Most folyta­tódnak a földmunkák, el­képzelhető, hogy újabb le­letmentésre lesz szükség. Battonyán a megyei tanács segítségével régészeti építő­tábort rendeznek az idén, július elején. — Csak úgy, mint az el­múlt nyáron Gyomaendrőd határában, az idén is a bu­dapesti Róbert Károly Kör­úti Nevelőotthon lakói jön­nek segíteni nekünk. Ám ez­úttal ezzel az új környezet­tel ismerkednek... Az osztály másik munka­társának, Nikolin Editnek is itt a „főhadiszállása”, ám a jó időt kihasználva, ő ép­pen a szabadban dolgozik. Így dr. Szénászky Júliát hí­vom segítségül, aki készség­gel beavat kolléganője mun­káiba is. — Békéscsabán a tégla­gyári agyagbányában folyta­tott leletmentést. Ott fönn, azok a cserepek a polcon — mutat néhány meglepően jó állapotban levő cserépedény­re — mind onnan kerültek elő. Beeshettek szép sorjá­ban a vízbe, az agyag meg­védte őket, nekünk. Ezeknek a dák-szarmata leleteknek a mentése folytatódik az idén is. Nikolin Edittel legutóbb — az elmúlt esztendő nya­rán — Gyomaendrődön ta­lálkoztunk. Akkor a neve­lőotthoni gyerekek az ő irá­nyításával segítették egy őskori település feltárását. Közben Árpád-kori telep­nyomokat is találtak. Bizo­nyára a még földben maradt leletek mentését is tervezi az idén ... S hogy még min dolgozik majd? — Mezőberényben a La- posi kertek alján új kőkori rézkori és Árpád-kori lelet­mentést végzett Edit, ez a munka, ha jól tudom, az idén is folytatódik. Dr. Szénászky Júlia mi­közben kikísér, a „külső munkatársakról”, a lakos­ságról beszél: — Igazán csak jót mond­hatok, hiszen nem csupán jelezték, ha valamit találtak, de később, a leletmentés idején is jelentős segítséget kaptunk eddig mindenhol. Erre a jövőben is számítunk. * * * Medgyesi Pált és Szatmári Imrét egy másik, a Hunyadi téri raktárhelyiségben talál­Oláh Éva restaurátor egy Mezőberényben talált cse­répedény darabjait illeszti össze Fotó: Kovács Erzsébet juk meg. Esténként tartóz­kodnak bent, hiszen egész nap a határt járják. Azokat a helyeket térképezik fel, ahol régészeti nyomokat ta­lálnak. Készül a Békéscsaba környéki topográfia. A Szeghalom és környéke már megjelent, a Szarvas és vi­déke nyomdában van. — Eddig itt, Békéscsabán és környékén 350 lelőhely felett van, amit feltérképez­tünk ... — magyarázza Med­gyesi Pál. — Ilyenkor es­ténként az előző nap meg­szedett, s már lemosott cse­repeket kell szétválogatnunk, jegyzőkönyvet felvennünk. Az ásásra majd májustól szentemberig gondolhatunk. Ketten vezették a bélme- gyer-gyömöki domb késő avar temetőjének ásatását: 72 sírt sikerült feltárniuk. Az idén folytatódik a mun­ka, mert a lelőhely veszé­lyeztetett. Kíváncsiak a te­mető nagyságára és sorol­hatnák, még mi mindenre, hiszen az ilyen statisztikai vizsgálatokból sok minden­re következtetni lehet. — Gyula-Fövenyesen pe­dig egy körtemplomot ás­tunk a nyáron ... — zárja mondandóját a népvándor­láskorra szakosodott Med­gyesi Pál. A háromszoros első „Ezek a mai fiatalok!” Ezek a mai fiatalok ?! Mint például Szigeti László is, aki Békéscsabán a Kemény Gábor Szakközépiskola ne­gyedikes közlekedési gép­szerelője ... Nem elég, hogy jó sportoló, de még fő KISZ-es is, és mellesleg zsi­nórban nyerte a tanulmányi versenyeket. S emellett igazi tizenéves, aki azt sem tud­ja, hogyan álljon a fényké­pezőgép lencséje előtt. Nem is igazán érti, mi megírni való van azon, ha valaki or­szágos első egy szakmai ta­nulmányi versenyen. Azért, hogy ne szegje kedvét a kí­váncsi újságírónak, precízen belefog a verseny ismerteté­sébe. — A tatabányai középdön­tőbe hetvenketten jutottunk be, közöttük öten az isko­lánkból. A középdöntőn is első lettem, s onnan az or­szágosba 23-an mentünk to­vább, s még mindig három „keményes” tartotta magát. Az országos versenyt Győr­ben rendezték meg, ahol szerkezettanból, fizikából, kémiából, matematikából és szakrajzból kellett verse­nyezni a három napon. A matematika 135 perces dol­gozatból állt, éppen nem volt nagyon könnyű. De így visszagondolva a ver­senysorozatra, ma is állí­tom, az iskolai volt a legne­hezebb. A közlekedés-gép­szerelő szakmai csoportban Tokaji János 17. lett, Simon János pedig a 13. Hagymási Andrea (ugyancsak a Ke­mény Gábor iskolából) a gépjárműüzemi szakon vagy ahogy mi mondjuk, a for- galmász szakon országos 11. lett. Az iskola rendes volt hozzánk, mert nevelőtestüle­ti dicséretet kaptunk. — Akkor most egyenes az útja az egyetemre ... — A Műszaki Egyetem gé­pészmérnöki karára jelent­keztem. Az országos elsőség azt jelenti, hogy a felvételi dolgozatom 60 pontosnak számít. Majd ehhez jön még az iskolából vihető pont- mennyiség. És — teszi hoz­zá vidám arccal — nem kell érettségiznem szerkezettan­ból és gyakorlatból. — Sok áldozattal járt a felkészülés? — Balogh Zoltán tanár úrnak köszönhetem a legtöb­bét, és matematikából Me- kis Lászlóné tanárnőnek. De úgy gondolom, nem a ver­senyre való felkészülés dön­tött a javamra. Hanem az, hogy ebben az iskolában mindennap keményen köve­telnek. Az első két év na­gyon nehéz volt. Aki ezt az első két évet becsülettel vé­„Balogh Zoltán tanár úrnak köszönhetem a legtöbbet...” Fotó: Gál Edit gigtanulja, annak később már könnyebb. Igaz, Balogh tanár úr még a tanulás mód­szerét is elsajátíttatta ve­lünk, miközben felnőtt hall­gatóként kezelt bennünket. Laci a 10-es számú álta­lános iskolában még orosz tagozatra járt. Aztán — ta­lán villanyszerelő édesapja hatására — választotta a közlekedés-gépszerelést. Ám nézzük Laci „mellé­kes” tevékenységét is. Az, hogy édesanyjának sokat és rendszeresen segít, termé­szetes számára. S emellett mindig volt ideje a sportra is. — Eleinte 10 évig úsztam, most vízilabdázok. Talán azért váltottam, mert az Megvilágosodás... Kiskovács Angéla szokásait követve, kényelembe he­lyezte magát a heverőn és hozzáfogott az újságolvasáshoz. Hátulról. Holott a sport nem is érdekelte. De nem is olyan újságot tartott kézben, hanem amelyiknek az utolsó ol­dalán apróhirdetések vannak, főleg házasság céljából. S ugyancsak szokása szerint elmélyedten olvasott, noha jól tudta, sohse fog egyre sem válaszolni. Nincs is rá szüksége. Ferkó, a férje a másik szobában húzza a lóbőrt az ünnepi ebéd után, mert ez meg az ő szokása volt. Béke lengte be a lakást, épphogy angyal nem szállt át rajta, bár később ezt hitte Angi. A megvilágosodás után, amikor egy pillanat alatt úgy járt, mint Saulus a damasz­kuszi országúton: Paulus lett belőle. Angéla ugyan — az agyában gyúlt fényességtől — se meg nem vakult, se ne? vet nem változtatott, csupán mint a híres apostol: bizo­nyos kérdést másképp látott, mint azelőtt. Aztán összeszedte a leesett újságot és a gondolatait, s összegezte: micsoda igazságtalan ez az élet. Különösen az apróhirdetés, ahol hétről hétre csak a legjobb, legjelleme- sebb, legműveltebb nők és férfiak kapnak lehetőséget a páros élethez. S nem elég, hogy ők maguk hibátlanok, a másik féltől is ezt kívánják meg. Például, hogy káros — sőt, minden káros — szenvedélytől mentes legyen. A dip­loma, a jó megjelenés, lakás, kocsi és egyéb csemege, szinte csak mellékes — mondhatni divatos — kellék. A megvilágosodás azonnal felismerésbe csapott át: ez így nem mehet tovább. Mi volt, mi van, mi lesz a szegény rosszakkal? ök mindenből kimaradnak? Kinek és hová írjon a részeges, a mulatós, a szoknyavadász, a csúnya? És azok az aranykezű kártyások, s egyéb pénzpocsékló is­tenadták? Villámgyors számvetést csinált, s rögvest listá­jára vette még a smucig, a vérforralásig precíz és a pré­dikáló fajtát. De a másik nem — a fehérnép — egy része sem jobb a Deákné vásznánál, de azért jogsérelem nem érheti őket. Nem szenvedhet hátrányt a jól képzett, tapasztalt boszor­kány, a frigid és a fehérmájú. A reggeltől reggelig taka­rító, az álszent és a többiek. Felszabadul mind a nyomta­tott betű elnyomása alól. Legyen férfi, legyen nő az emberiség e kisebbik része nem lesz tovább kisemmizve: ő zászlót bont értük. Kapja­nak helyet a nap alatt. A nap ő maga lesz, jelszava: hir­dessen nálam. S ezzel Angéla ültéből újból vízszintesbe tette magát, s újsággal a kezében, pápaszemmel az orrán, szép lassan szenderegni kezdett. Elalvás előtti utolsó gondolata az volt: ez se igazság, mert most meg mi lesz a jókkal? De hiba is lenne kihagyni őket a vállalkozásból, amikor — köztu­dottan — az ellentétek vonzzák egymást. Az élet is ezt igazolja... Vass Márta Megjelent a Kincskereső májusi száma Szatmári Imre, a „közép­koros” sem tétlenkedett. — Én is templomokat ás­tam. A Berényi úton, Békés­csabán volt egy rövidebb ásatás. Az aszfaltüzem ke­rítésén belül egy templom feltárását kezdtem el, az idén ezt a munkát folyta­tom. A gyulai várbirtok ku­tatása során a város hatá­rában szintén rátaláltunk egy templomra. Hitelesítet­tük a középkori fövenyesi templomot is ... Az idén több templom hitelesítését tervezzük még, hiszen Gyu­la környékén több mint tíz falu volt egykor. Szeghalmon s Telekgeren­dáson is folytatnak ásatáso­kat ... Ám lassan el kell köszön­nünk innen is, bármilyen érdekes a téma, hiszen rö­vid már a nap, s reggel is­mét indulniuk kell... A munka nem állhat meg. ♦ * * Szarvason, a Tessedik Mú­zeumban keressük fel az osztály vezetőjét, Juhász Irént. O is a Topográfia 3. kötetével kezdi a beszélge­tést, aztán mikor megtudja, hogy munkatársainál már jártunk, a még nem említett feladatokról beszél. — Két éve kezdte meg a Magyar Tudományos Akadé­mia Régészeti Intézete a gyomaendrődi mikrorégió feltárási munkáját, amely négy település határára ter­jed ki. Június 15-től augusztus végéig több ása­tás is lesz, melyeken az in­tézet munkatársai és a me­gyei kollégák egyaránt részt vesznek. A szarvasi múzeum lesz e munkák központja. A nap­közben feltárt anyagot azon­nal tisztítják, konzerválják. — Makkay János kandi­dátus vezetésével folytatódik majd a vésztő-mágori ása­tás. Ezúttal, június végétől az őskori anyagot tárják fel. Á sok egymásra épült tele­pülés metszetét szeretnék be­mutatni a látogatóknak. Juhász Irén eddig 413 sírt tárt fel a szarvasi avar­kori temetőben, az idén ter­vezi e munka folytatását. Érdemes, hiszen itt talált rá a Kárpát-medence egyik leg­korábbi nyelvemlékére, a rovásírásos tűtartóra, mely nagy nemzetközi visszhangot váltott ki. S hogy mikor láthatjuk kiállításon a feltárt anyago­kat ? Nos, erre is választ kap­tunk az osztály vezetőjétől: — Ebben az ötéves terv­ben lesz egy nagy kiállítá­sunk Békéscsabán. Érdeklődéssel várjuk, mi­után így betekinthettünk a kulisszák mögé. Nagy Agnes úszás magányos sport, a ví­zilabda meg közösségi játék. De focizni is szerettem min­dig. A sulicsapatban viszont atlétizálok, ezenkívül tagja vagyok az Országjáró Diá­kok Körének. Sűrűn járok versenyekre is. — És a KISZ-munka? — Negyedikben alapszer­vezeti titkár lettem, s az iskolai KISZ-bizottságban tanulmányimunka- és sport­felelős. Elláttam a szervező titkári feladatot. Voltam másfél éven át iskolaújság- felelős is. Akkor a szünetek­ben folyton rohangáltam. Űjsághördás, pénzszedés ... így nem csoda, ha rákap­tam az esti tanulásra. — Mit szóltak az osztály­társai az országos elsőség­hez? — Hát, szerintem már el is várták tőlem. — És édesanyja? — Nagyon boldog volt. ö mindig szerette volna, ha továbbtanulok. Most persze jön a katonaság egy évig... S csak aztán az egyetem. Nem árulok el titkot, ha leírom: Lászlónak ítélték az idén a Kemény Gábor- emlékplakettet. Ez lesz a ko­ronája az eddigi KISZ KB dicsérő oklevélnek, az arany­koszorús KISZ-jelvénynek. Mikor elbúcsúztam a szimpatikus, szerény fiatal­embertől, sokáig csóváltam a fejem, miközben halkan dünnyögtem: „Nicsak, ni­csak, ezek a mai fiatalok?” B. Sajti Emese „Ha kinn a nagyvilágban, szerte,/ amerre csak gyere­kek élnek,/ egy adott jelre/ mind egyszerre/ együtt ne­vetni kezdenének,/ a Föld rengene erre a hangra!” — Gianni Rodari: A világ min­den gyermeke című verse kezdődik ezekkel a sorokkal. A vers közlésére a GYER­MEKEK A GYERMEKE­KÉRT! mozgalom megindu­lása adott alkalmat. A moz­galmat kezdeményező úttö­rőszövetség születésnapot ün­nepel — 40 éve szolgálja a magyar gyermektársadalom testi-lelki épülését, világné­zeti-kulturális nevelését. A Kincskereső az évforduló előtt tisztelegve a felszaba­dulás utáni gyermekkultúra fejlődéséről, gazdaságáról ad számot. T. Aszódi Éva, a Móra Kiadó szerkesztője az első jelentős gyermekvers­antológia, a Versek könyve keletkezéséről beszél, Szoko- lay Sándor saját életútjáról és gyerekeknek szánt mű­veiről vall, Szabó Éva a A fasiszta rémuralom zsi­dó áldozatainak nemzetközi jelképévé vált kislány, Anna Frank naplójának teljes vál­tozata ebben a hónapban je­lenik meg Hollandiában. A napló, egy képzelt barátnő­höz írt levelek formájában, megrendítő beszámoló á két évig tartó rejtőzködésről a megszállt Amszterdamban. Az eddigi kiadások nem fog­lalták magukba az egész naplót. A naplón már Anna is változtatott. A naplóírást 13. születésnapján kezdte el, és 15 évesen átírt vagy át­húzott egyes, általa túlságo­san gyerekesnek ítélt része­ket. A szövegen apja, Otto Frank és a kiadó is stilizált és rövidített, s ez a válto­zat jelent meg 1947. óta 16 millió példányban 56 nyel­ven. Százszorszép Klub 10 esz­tendejéről számol be, Békés József, a Magyar Televízió ifjúsági főosztályának veze­tője a tévés gyermekműsorok készítésének műhelytitkait tárja fel a Kincskereső olva­sói előtt. A Kincskereső test­vérlapja, a Kisdobos indulá­sáról, első éveiről is olvas­hatunk ebben az érdekes, tanulságos összeállításban. Gazdag és változatos a má­jusi szám versválogatása is. Kiss Benedek verse (Egy szivárvány ívelése) az anyá­kat köszönti, Csorba Piroska és Garai Péter kamaszhan­gon szólnak, Ayrily Lajos, Cseh Károly, Böröndi Lajos és Zalán Tibor versei a ter­mészet tavaszi szépségét idé­zik. A természetversekhez társul két lírai szépségű kis­próza, Sütő András és Bálint Tibor művei. A Kincskereső májusi szá­mát Szyksznian Wanda, Berta Róbert, Fritz Mihály, Magyar Mihály és Fürién Ferenc illusztrálta. Otto Frank hat évvel ez­előtt meghalt és a kéziratot a holland államra hagyta. A holland háborús dokumentá­ciós intézet kutatói most a teljes kézirat kiadása mel­lett döntöttek. A kötetben benne lesz Anna Frank nap­lójának eredeti és az általa 1944-ben átírt változat, vala­mint az 1947-es kiadás. Mint David Barnouw, az egyik társkiadó a Reuter brit hír- ügynökségnek indoklásul el­mondotta, a teljes változat átfogóbb képet ad a kislány életének és szemléletének alakulásáról a rejtőzködés éveiben és a legjobb módja azoknak a szélsőjobboldali rágalmaknak a cáfolására, amelyek a naplót egyszerű­en hamisítványnak kiáltot­ták ki. Unna Frank napióla — teljes kiadás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom