Békés Megyei Népújság, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-03 / 78. szám

NÉPÚJSÁG 1986. április 3., csütörtök Mezőgazdasági dolgozik kitüntetése Új kiváló és érdemes művészek Hazánk felszabadulásának 41. évfordulója alkalmából tegnap a Parlament Vadásztermében átadták az idei Ki­váló és Érdemes Művész kitüntetéseket. Az eseményen megjelent Lázár György, a Minisztertanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Pál Lénárd, a Központi Bizottság titkára, Csehák Judit, a Miniszterta­nács elnökhelyettese és Radios Katalin, az MSZMP KB tu­dományos közoktatási és kulturális osztályának vezetője. Köpeczi Béla művelődési miniszter ünnepi beszédében emlékeztetett: felszabadulásunk évfordulóján immár ha­gyomány, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya el­ismerését fejezi ki azoknak, akik hosszú időn keresztül kimagasló teljesítményt nyújtottak a művészetek külön­böző ágaiban. A művelődési miniszter ezután átadta a Kiváló és Ér­demes Művész kitüntetéseket. Békéscsabán, a megyei ta­nács nagytermében tegnap, szerdán, a mezőgazdasági ágazat legjobbjait tüntették ki. A megjelenteket Murá­nyi Miklós, a megyei tanács elnökhelyettese köszöntötte. Az elnökségben többek kö­zött ott volt Kiss Sándor, a megyei pártbizottság osztály- vezetője és Kovács János, a megyei tsz-szövetség elnöke. Murányi Miklós rövid ün­nepi beszédében megemléke­zett hazánk felszabadulásá­nak 41. évfordulójáról. Ele­mezte az elmúlt négy évti­zedben megtett utat, szólt mezőgazdaságunk eredmé­MEZÖKOVÁCSHÁZA Dr. Fekete Lajos tanács­elnök vezetésével április 2- án, délután ülést tartott a Mezőkovácsházi Városi Ta­nács. Megtárgyalták a végre­hajtó bizottság tevékenysé­gét és az elmúlt évi társa­dalmi munkát. Megállapították többek kö­zött, hogy a tanács tervsze­rűen dolgozott, a tanácsülé­sek nyíltak, demokratikusak voltak, javult az előterjesz­tések színvonala. A tanácsi bizottságok felelősségtelje­sen látták el feladataikat. A végrehajtó bizottság sokat tett azért, hogy Mezőko- vácsháza megfeleljen a kö­zépfokú szerepkörnek, de a szűkös fejlesztési lehetősé­gek miatt mindez nem való­sulhatott meg teljesen. A kereskedelmi ellátásban az áfészen kívül 11 vállalat, gazdaság, intézmény vesz részt, megfelelő a vendéglá­tóipari szolgáltatás. Az el­múlt ötéves tervben 171 la­kást építettek. Ebben az év­ben folytatják a csatorná­zást, amelyre csaknem 18 millió forint áll rendelkezés­re. Hozzákezdenek a szenny­víztisztító-telep építéséhez is. A gázprogramot 1989-ben fe­jezik be. A település lakossága, gaz­dasági szervezetei, intézmé­nyei, a szocialista brigádok tavaly összesen mintegy 8 millió forint önkéntes mun­kával járultak hozzá a város fejlesztéséhez. A legtöbben a gázvezeték, a csatornaháló­zat, az út építésénél szorgos­kodtak. A tanácstagi körze­tek, gazdasági egységek, in­tézmények és szocialista bri­gádok közötti versenyt is ér­tékelték. Az első helyezést az 5. számú tanácstagi kör­zet, a költségvetési üzem, valamint a keltetőállomás nyeiről, az elkövetkező idő­szak legfontosabb feladatai­ról. A továbbiakban Békés megye agrártermelésének lé­nyeges mutatóiról, az ágazat­ban dolgozók előtt álló idei tennivalókról beszélt. Befe­jezésül a megyei pártbizott­ság, a megyei tanács és a Teszöv nevében gratulált a kitüntetetteknek. Ezt követően nyolcvanha- tan vehették át a MÉM Ki­váló Munkáért kitüntetését, míg tizenketten részesültek a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsa Kiváló Szövet­kezeti Munkáért elismerésé­ben. V. ti. Martos Flóra szocialista bri­gádja érte el. TÓTKOMLÓS Tótkomlóson a nagyközség VII. ötéves tervét vitatta meg a soron kívüli tanács­ülés, amelyen megemlékez­tek hazánk felszabadításának 41. évfordulójáról. Először értékelték a VI. ötéves ter­vet. A legfontosabb célokat a gazdasági nehézségek elle­nére is teljesítették. A mező- gazdaság termelési értéke 8 százalékkal nőtt. Búzából, kukoricából, cukorrépából a termelés meghaladta az or­szágos átlagot. A háziipari szövetkezet ugyancsak jó eredményekkel dicsekedhet. A termelés évi növekedési üteme elérte a 4-5 százalé­kot, a termékek felét pedig exportálják. Felépítették a 108 lakásos lakótelepet, az otthonok 73 százalékában ve­zetékes gázzal fűtenek. Ami a VII. ötéves tervet illeti: a mezőgazdaságban nő a beruházási kedv. A Haladás tsz sörpalackozót épít, a Viharsarok tsz közös agrokémiai telepet hoz létre. Azt tervezik, hogy az ipari termelés 8—13 százalékkal bővül, a kiskereskedelmi for­galom 5 százalékkal emel­kedik. A kulturált kereske­delmi ellátás megköveteli, hogy felépítsék a korszerű ABC-áruházat. A tervidő­szak egyik kiemelt feladata a napközis konyha építésé­nek befejezése. Erre fordít­ják az évente 1 millió 300 ezer forintot kitevő telepü­lésfejlesztési hozzájárulást. Még ebben az évben meg­nyitják az öregek napközi otthonát. Ezenkívül mindent megtesznek azért, hogy kö­zépfokú tanintézetet kapjon a nagyközség. S. S. Vli. ötéves terv Biharugrán Szolgálati lakások korszerűsítése, iskola- és óvoda­karbantartás Ebben a tervciklusban a legnagyobb beruházás két szolgálati lakás építése lesz pedagógusoknak. Erre a ta­nács másfél millió forintot költ, a hiányzó 800 ezer fo­rintot a megyei tanács támo­gatása biztosítja. A biharugrai tanács leg­nagyobb és egyelőre még „ti­tokban pátyolgatott” terve a csapadékvíz elvezetését szol­gáló csatornahálózat kiépíté­se. Ebbe akkor tudnak bele­vágni, ha az elmaradott tér­ségek fejlesztésére létreho­zott országos alapból Bihar- ugra kap 1,3 millió forintot. Ezt egészítené ki a helyi ta­nács félmillióval. Csatorna- társulást azért nem akarnak alakítani, mert a múlt évben befejezett ivóvízhálózat hite­lét még 1992-ig törleszti a tanács és a lakosság. A felújítás tervei között első helyen néhány szolgála­ti lakás korszerűsítése, kom­fortfokozatának javítása áll. Az iskola és az óvoda kar­bantartása folyamatos, éven­te negyedmillió forint jut erre a célra. A településfejlesztési hoz­zájárulásból 600 ezer forint „jön be” összesen. Ezt útra és járdára költik majd. Ezekben a munkákban szá­mítanak leginkább a lakos­ság segítségére. Tehetik, hi­szen az ugraiak eddig is szí­vesen vállaltak munkát fa­lujuk szebbítéséért. 1990-ig minden forgalmasabb utcá­ban 80 centiméter széles jár­da lesz. A községből mindössze 20- an járnak máshová dolgozni, így a tanács új munkahelyek létesítését jelenleg nem szorgalmazza. Az áruellátás viszont hullámzó, ennek el­lenére ebben sem ígérhetnek jelentős változást. A ruhá- zaticikk-ellátással baj vol­na a vásárosok nélkül. U. T. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG kiváló művésze KITÜNTETŐ CÍMET KAPOTT: Almási Éva, a Madách Színház Jászai Mari-díjas színművésze, a Magyar Népköztársaság érde­mes művésze, Béres Ferenc népdalénekes, az Országos Fil­harmónia Liszt Ferenc-díjas és SZOT-díjas szólistája, a Magyar Népköztársaság érdemes művé­sze, Csányi Árpád, a Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas dísz­lettervezője, a Magyar Népköz- társaság érdemes művésze, Dö- mölky János, a Magyar Tele­vízió Balázs Béla-díjas filmren­dezője, a Magyar Népköztársa­ság érdemes művésze, Gáti Jó­zsef színművész, a Színház- és Filmművészeti Főiskola nyugal­mazott egyetemi tanára, a Ma­gyar Népköztársaság érdemes művésze. Illés Gyula Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, Kass János Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, Keveházi Gábor, a Magyar Állami Operaház Ni- zsinszki-díjas és Liszt Ferenc- díjas magántáncosa, a Magyar Népköztársaság érdemes művé­sze, Petress Zsuzsa a Fővárosi Operettszínház Jászai Mari­díjas színművésze, a Magyar Népköztársaság érdemes művé­sze, Redő Ferenc SZOT-díjas festőművész, a Magyar Népköz- társaság érdemes művésze, Szé­kely Gábor, a Katona József Színház Jászai Mari-díjas igaz­gatórendezője, a Magyar Nép- köztársaság érdemes művésze, Szokolay Sándor Kossuth-díjas, Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Fő­iskola egyetemi tanára, a Ma­gyar Népköztársaság érdemes művésze. A MAGYAR népköztársaság ÉRDEMES MŰVÉSZE KITÜNTETŐ CÍMET KAPOTT: Blaskó Péter, a Miskolci Nem­zeti Színház Jászai Mari-díjas színművésze, Csala Zsuzsa, a Vidám Színpad Jászai Mari-dí­jas színművésze, Cserhalmi György, a Katona József Szín­ház Balázs Béla-díjas színmű­vésze, Czigány Tamás, a Ma­gyar Filmgyártó Vállalat Balázs Béla-díjas filmrendezője, De- csényi János Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, a Magyar Rádió osztályvezetője, Demján Éva Já­szai Mari-díjas előadóművész, Drahota Andrea, a Thália Szín­ház Jászai Mari-díjas színmű­vésze, Fehér György, a Magyar Televízió Balázs Béla-díjas film­rendezője, Gyurkó Henrik, az Állami Bábszínház Jászai Mari­díjas bábművésze, Hegedűs Ist­ván Munkácsy Mihály-díjas ka­rikaturista, Horkai János, a \ Nemzeti Színház Jászai Mari­díjas színművésze, Horváth Zol­tán, a Fővárosi Operettszínház Erkel Ferenc-díjas művészeti vezetője, Iglódi István, a József Attila Színház Jászai Mari-díjas főrendezője, Janzer Frigyes Munkácsy Mihály-díjas szob­rászművész, Jordán Tamás, a Kaposvári Csiky Gergely Szín­ház Jászai Mari-díjas színmű­vésze, Káló Flórián, a József Attila Színház Jászai Mari-díjas színművésze, Kaszás Ildikó tánc­művész, a Magyar Állami Ope­raház balettmestere, Király Le­vente, a Szegedi Nemzeti Szín­ház Jászai Mari-díjas és Juhász Gyula-díjas színművésze, Kocsis Sándor, a Magyar Televízió Ba­lázs Béla-díjas operatőre, Kő Pál Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész, Lőcsei Jenő, a Magyar Állami Operaház Liszt Ferenc-díjas magántáncosa, Lu- gossy László, a Magyar Film­gyártó Vállalat Balázs Béla-dí­jas filmrendezője, Matuz István Liszt Ferenc-díjas fuvolaművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Tagozata fő­iskolai docense, Onczay Csaba Liszt Ferenc-díjas csellóművész, az Országos Filharmónia szólis­tája, a Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Főiskola egyetemi docen­se, Pákozdi János, a Népszínház Jászai Mari-díjas színművésze, Pásztor Gábor Munkácsy Mi­hály-díjas képgrafikus, a Kép­ző- és Iparművészeti Szakközép- iskola tanára, Pege Aladár Liszt Ferenc-díjas gordonmű­vész, a Liszt Ferenc Zenemű­vészeti Főiskola egyetemi ad­junktusa, Polgár László, a Ma­gyar Állami Operaház Liszt Fe­renc-díjas magánénekese, Ré­vész László, a Vándor Sándor Kórus SZOT-díjas és Liszt Fe­renc-díjas vezető karnagya, a Magyar Rádió osztályvezető-he­lyettese, Richli Zsolt, a Pannó­nia Filmstúdió Balázs Béla-dí­jas rajzfilmrendezője, Simon Albert karmester, a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főiskola egyetemi docense, Szegedi Eri­ka, a Vígszínház Jászai Mari­díjas színművésze, Szemethy Imre Munkácsy Mihály-díjas képgrafikus, Szenes Zsuzsa Munkácsy Mihály-díjas iparmű­vész, Tóth István Balázs Béla- díjas és SZOT-díjas fotóművész, Würtz Adám Munkácsy Mihály- díjas grafikusművész, Zolnay Pál, a Magyar Filmgyártó Vál­lalat Balázs Béla-díjas filmren­dezője. JASZAI MARI-DÍJAT KAPOTT: Eperjes Károly, a Katona József Színház színművésze, Gallai Ju­dit, a Fővárosi Operettszínház magánénekese, Gáspár Sándor, a Katona József Színház szín­művésze, Gáti Oszkár, a Madách Színház színművésze, Hernádi Judit, a Vígszínház színművésze, Kós Lajos, a Pécsi Nemzeti Színház — Bóbita Bábszínház művészeti vezetője, Kubik Anna, a Nemzeti Színház színművésze, Lázár Katalin, a Kaposvári Csiky Gergely Színház színművésze, O Szabó István, a Debreceni Csokonai Színház színművésze, Reviczky Gábor, a Vígszínház színművésze, Sallal Mihály, a MACIVA artistája, Sunyovszky Szilvia, a Madách Színház szín­művésze, Straub Dezső, a Vi­dám Színpad színművésze, Sza­kács Gyöngyvér, a Miskolci Nemzeti Színház jelmeztervező­je, Szersén Gyula, a Nemzeti Színház színművésze, Tiboldi Mária, a Fővárosi Operettszín­ház színművésze. JÓZSEF ATTILA-DlJAT KAPOTT: Bella István író, dr. Bécsy Ta­más kritikus, az ELTE BTK egyetemi tanára. Bodor Adám író, Esterházy Péter író; Karig Sára műfordító, az Európa Könyvkiadó szerkesztője, Tarján Tamás kritikus, irodalomtörté­nész, az ELTE BTK adjunktusa, Tóth Béla író, a Somogyi Könyvtár igazgatója, Vathy Zsu­zsa író. LISZT FERENC-DIJAT KAPOTT: a Budapesti Rézfúvós Együttes. Tagjai: Farkas István, Magyar! Imre, Palotai István, Petz Pál, Szabó László — Berkes Kálmán klarinétművész, a Magyar Álla­mi- Operaház zenekari művésze, Drahos Béla fuvolaművész, a Magyar Rádió és Televízió Szim­fonikus Zenekarának tagja, Ko­vács Kati előadóművész, Ladá­nyi Andrea, a Győri Balett ma­gántáncosa, Szenthelyi Miklós hegedűművész, az Országos Filharmónia szólistája, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyetemi adjunktusa. ERKEL FERENC-DIJAT KAPOTT: Csemiczky Miklós zeneszerző, a Bartók Béla Zeneművésze­ti Szakközépiskola tanára, Erkel Tibor zenei rende­ző, a Magyar Rádió Zenei Fő­osztálya vezetője, Földes Imre zeneesztéta, a Liszt Ferenc Ze­neművészeti Főiskola egyetemi docense, Rultner Sándor zenei szerkesztő, a Magyar Televízió főmunkatársa, Várkonyi Mátyás zeneszerző, a Rock Színház mb. igazgatója. BALÁZS BÉLA-DlJAT KAPOTT: Böszörményi Géza, a Mafiira filmrendezője, Drégelyné Vitt Éva: a Magyar Televízió díszlet- tervezője, Földessy Margit, a Pannónia Filmstúdió filmszíné­sze, Kardos Sándor, a Mafilm operatőre, Létay Vera, a Film­világ főszerkesztője, Markovié* Ferenc, a Mafilm állófotósa, Rák József, a Mafilm opera­tőre, Róna Péter, a Mafilm filmrendezője, Szabó Attila, a Magyar Televízió rendezője. Szabó Szabolcs, a Pannónia ‘Filmstúdió rajzfilmrendezője, Szeredás András, a Pannónia Filmstúdió szinkrondramaturgja. Szomjas György, a Mafilm filmrendezője. MUNKÁCSY MIHALY-DIJAT KAPOTT: Cziráki Lajos festőművész, Győr- fi Sándor szobrászművész, Hi­deg Györgyné Tankó Judit ipar­művész. a Hungarotex ruházati formatervezője, Janáky Viktor keramikus. Kovalovszky Márta, a Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága művészettörténésze. Lelkes Péter ipari formatervező, Móré Miklós restaurátor, Nád- le-r István festőművész, Széche­nyi Lenke, az Iparművészeti Vállalat textiltervező iparművé­sze, Takács Erzsébet szobrász- művész, Váli Dezső festőművész. Tanácsülésekről jelentjük Részt vett az ellenállási mozgalomban Budapesten Érdekes találkozót tartott ez év februárjában az új­ságíró-szövetség belpolitikai, valamint honvédelmi szak­osztálya Budapesten. Ezen a volt ellenállók és antifasisz­ták, továbbá néhány országos és megyei lap vezető új­ságírója, illetve munkatársa vett részt. A kötetlen jelle­gű beszélgetést azzal a céllal szervezték, hogy a veterá­nok elmondhassák személyes élményeiket, tapasztalatai­kat, amelyeknek ismertetésére ilyen összetételben eddig nemigen került sor. Volt, aki azt nehezményezte; az el­lenállási mozgalom iránt ma már nincs, vagy csak igen csekély az érdeklődés. Sőt, amint hallottuk, a közvéle­ményben olykor felvetődik a kérdés: „Ha csakugyan olyan sok ellenálló volt hazánkban, mint amennyi név szerepel a listán, akkor hogyhogy nem tudták megaka­dályozni az ország pusztulását?” Mások meg azt bizony­gatták: feltétlenül van érdeklődés a negyven-negyvenöt évvel ezelőtt lezajlott események iránt. Valaki jó példa­ként meg is jegyezte, hogy egy ilyen jellegű rendezvény­re mintegy 1200 fiatal jött el a művelődési központba Orosházán. Az említett találkozó után úgy adódott, hogy dr. Balogh Józseffel, a Belügyminisztérium nyugalmazott csoportvezető­jével, az Aszódi úti csoport egykori tagjával ültünk le be­szélgetni. — .Mikor és hogyan került az ellenállók közé? — Hadd kezdjem azzal, hogy 1940-ben, 14 évesen léptem be Magyarország egyik legbaloldalibb szakszervezetébe, amely a nemesfémipari munkásokat és az órásokat tömö­rítetté. Ezen belül működött egy kommunista sejt. Az ifjú­kommunisták olyan feladatokat kaptak a párttól, hogy agi­táljanak a Népszava mellett. Azután: koszorúzzák meg a Táncsics- és a Petőfi-szobrot, valamint a Batthyány-emlék- mécsest. Talán mondanom sem kell, hogy ezekben az ille­gális cselekményeknek számító megmozdulásokban magam is részt vettem, csakúgy, mint a röpcédulák gyártásában és terjesztésében. De mondhatok más példát is: amikor a fővá­rosban a nyilas párt „Mit akar a magyar nép?” plakátjai megjelentek, mi ezeket átragasztottuk „A magyar nép békét akar!” című szöveggel. De sok helyre kitűztük a „Halál a német megszállókra!” plakátjainkat is. — Kerültek-e veszélyhelyzetbe? — Sajnos, igen, éspedig 1944-ben, amikor is konspirációs hiba miatt nagy lebukás következett be a X. kerületben. Nem lett volna szabad tömegesen járni a Limanova téri épületbe, amelyet a rendőrség emberei figyelni kezdtek. Az elfogott két ellenálló közül az egyik, Szőke György — ma ő a ber­lini nagykövetünk — kitépte magát a detektívek kezéből, és elmenekült. így a lebukásról azonnal értesíteni lehetett a többieket. A razziákon főként a közép- és idős korú szak- szervezeti tagokat tartóztatták le, míg az ifikommunisták az Aszódi útra tették át székhelyüket. Az ott lévő nyomorne­gyed egyik üres lakásában maradtak a Lantos testvérek, s itt folytatódott a különböző akciók szervezése. — Miként jutottak abban az időben fegyverekhez? — Akkoriban a „Viharboy” Vállalat, amely a párt megbí­zásából tevékenykedett, csomagokat szállított rendelésre. En­nek az igazoltatási mentességet élvező cégnek magam is al­kalmazottja lettem. Déry Jenőt, a vállalat alapítóját, s egy­ben tulajdonosát az egyik karhatalmi alakulathoz behívták szolgálattételre. Segítségével nyílt parancsokat, bélyegzőket és zsoldkönyveket szereztünk, majd 1944 végén megszervez­tük a saját 6/2-es alakulatunkat Budapesten. Mint tábori csendőrök hamis papírokkal kijártunk a frontra, ahol sikerült fegyvereket szerezni. A Ferencvárosi pályaudvaron keresztül meijő katonai szerelvények vagonjait felnyitottuk és a gyu­tacsokat kivettük. A körülzárt fővárosban rekedt ostromlot- taknak a német repülők hadianyagot dobáltak le, de mi ezek egy részét később használhatatlanná tettük. — Volt-e kapcsolatuk más ellenálló csoportokkal? — Az illegális központi bizottsággal végül összeköttetést tudtunk teremteni. De ez sem ment simán. Ugyanis 1944 ka­rácsonya körül Skolnyik Józsefet, a bizottság egyik tagját szerettük volna felkeresni. Legnagyobb meglepetésünkre ab­ban az Istenhegyi út környéki épületben, amelyben ő gond­nok volt, a Gestapo rendezkedett be és a kapuban SS-kato- nák álltak őrséget... A találkozó csak egy hét múlva jött létre, amikor a németek már a meneküléshez készülődtek. De szólnom kell még arról, hogy egy konspirációs hibát mi is elkövettünk. A nyilas házparancsnok feljelentett bennünket a rendőrségen ... A csöngetésre Lantos Sándor nyitotta ki az ajtót, de a nyilas és a rendőr mögött elfelejtette becsukni. Az igazoltatáskor Lantos József rálőtt a rendőrre, aki összeesett, a nyilasnak meg sikerült elmenekülriie. Ezután nekünk is el kellett hagyni a lakást, sőt még a telepet is kiürítettük. Egy bolgárkertészet csőszkunyhójában rejtőzködtünk el... — Hogyan élték át a felszabadulást? — Szeretnék még néhány szót szólni az előzményekről. Konspirációs lakásunk egyik helyiségében pincét ástunk, és ez volt a fegyverraktárunk. A házat a rendőrök teljesen szét­verték, de mi korábban úgy álcáztuk a pincelejáratot, hogy semmit sem találtak meg. Félig katona-, félig civilruhába öltözve mentünk el a Máriavaléria telepre, ahol három na­pig munkások rejtettek el. Különben ott ért a felszabadulás híre bennünket. Majd Kőbányán találkoztunk a debreceni kormány két kiküldöttjével, szovjet katonák kíséretében. Az egyik Vass Zoltán volt és a másik is ismert személyiségnek számított. Igazoltatáskor el akartuk mondani nekik; mikor, hol, mit csináltunk, de ők már mindent tudtak rólunk. Azt szerették volna, ha ott Kőbányán hozzáfogunk az új rendőr­ség megszervezéséhez. Mi viszont régi helyünkre kívánkoz­tunk, s egykori szakszervezeti székházunkhoz vezetett utunk, ahol egy értesítés várt bennünket. írói azt kérték tőlünk, hogy a Teréz körút 19. számú épületbe menjünk, ahol a ha­todik kerületi pártbizottság szerveződött. Itt gyűltek össze a koncentrációs tábor volt fogjai is. Bekapcsolódtam az ifjú­sági mozgalomba, és a közellátás megszervezésével, az üzemi termelés megindításával foglalkoztam. Már 1946-ot írtunk, amikor a Belügyminisztériumba kerültem. Igen sok helyen dolgoztam különféle beosztásokban 1983. július elsejéig, ami­kor csoportfőnökként nyugállományba mentem. Kapcsolatom a BM-mel nem szakadt meg, mivel ott ma is társadalmi munkát végzek. A felszabadulás előtti és utáni mozgalmi, valamint szakmai tevékenységemet számos kitüntetéssel is­merték el a felsőbb párt- és állami szervek. Bukovinszky István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom