Békés Megyei Népújság, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-03 / 78. szám

1986, április 3., csütörtök

Nyuszifül

Gondolni se merek olyan lehetőségre, hogy a rádióműsorok szerkesztésénél csak valamiféle „maradék idő” jut a gyerekeknek. Bizonyára alapos mérlegelés után döntötték el azt is, hogy húsvét mindkét napján reggel 8 órától a Petőfi adón a Gyermekrádiónak legyen bemutatója, 9 órától pedig a Kossuth rádió sugározzon kétrészes mesejátékot. (Vasárnapra virradóan igazították előre az órákat, így amikor nyolcat jeleztek a mutatók, egy nappal korábban még csak hét óra volt. A hétfő délelőtt pedig a locsol- kodásé.) Aki gyerek így is odatelepedett a rádiókészülék elé, jól járt. Magam is közéjük tartozom, pontosabban abba a táborba, akik két reggelen át Alan Alexander Milne vendégei voltunk, és meghallgattuk a Kőváry Katalin által rendezett Nyuszifül és vízitorma című mesejátékot. Hipp-hopp, egyszeriben ott termettünk Vazul király udvarában, aki háborúságba keveredett a szomszédos Bikarbónái uralkodójával, Bódoggal. Szegény Viola királykisasz- szonyt majdnem kisemmizte a nagyratörő Csincsilla grófnő, ám a Gumiarábiából érkezett Ubul királyfi és hűséges segítőtársa, Kázmér mindent megoldott. Kedves, mulatságos figurák. De jó is volt veletek tölteni az időt, s elképzelni, hogy van olyan módja is a „nemzetközi konfliktusok” megoldásának, mint ahogy Vazul cselekedett. Be- lopózott hiú kollégája sátrába, és nyissz, leborotválta a bajszát. Milyen egyszerű. Nem kell tovább háborúskodni, itt a vége, fuss el véle. Mégiscsak érdemes mosolyogva kezdeni a napot.

A leselkedő

Ablakom a Körös-partra néz. Örömmel figyelem a közelemben fészkelő gólyapárt, hiszen addig se látom a szomszédságban őgyelgő „munkásokat”. Mint hallom, hosz- szas tervegyeztetések, pénzügyi átcsoportosítás és a jóég tudja, miféle műveletek után egy vállalat részére házikót fognak építeni. Módszerük a következő. Első nap: megérkezik öt-hat ember, terepszemlét tart, kihoznak egy lakókocsit az építkezéshez, és mivel hűvös van, tüzet' raknak, melegszenek. Második nap: le kell bontani egy régebbi, fémből készült kalyibát. Egy-két ember matat rajta, a többiek zsebre dugott kézzel nézik. (Minek a munkaruhán annyi sok zseb?) Vezetőjük, mint a mérgezett egér szaladgál körülöttük és könyörög, ugyan, igyekezzenek már. Harmadik és negyedik nap: azonos a másodikkal. Ötödik nap: jön egy új szaki, és lángvágóval ripityára aprítja az egész kócerájt. A többiek nézik, melegszenek. Ezután következik két pihenőnap . . . Nekem pedig felrémlik álmaim apókája, harcedzett veterán, aki pofozkodni kezd, amikor hasonló dolgokat lát. Számonkéri az emberektől az elfecsérelt időt, az elhajigált kincseket. Teheti, hiszen életét adta az eszme győzelméért, mi jogon fecsérlik el a csodás lehetőségeket. Pulykapiros bácsikámat legtöbbször csak kinevetik, máskor még annyi elismerést se kap. Bambán nézik, vigyorognak, melegszenek. S hogy nem csak nekem vannak efféle látomásaim, bizonyíték Vészi Endre A leselkedő című hangjátéka, amelyet hétfő délután mutatott be a Rádiószínház. Hiába kísért, riogat a hangjáték főhőse, mégis elbitorolják a nevét. Negyven éve porladó, hamvaiból kel fel az egykori munkásmozgalmi mártír, hogy a bíróságon szerezzen érvényt akaratának. Eredménytelenül. Végül rágyújtja a lakást érdemtelen feleségére. Bizarr, riasztó befejezés. Itt, a Körös-parti valóságban csak a rőzse körül melegedő emberek gyújtanak tüzet, s a gólyák is visszajöttek. De valami elromlóban van, földön és az égben.

Műsor, mindenki kedvére

Szaladjunk más hangulatba, rohanj te is pajtás. Ha már ünnep volt, és újabb ünnep előtt állunk, ne legyen felhő se az égen, se a kedvünkön. Segített valamicskét ez ügyben a Máriássy Judit által vezetett Hétfő este mindenkinek című adás. Bár a műsor címében is a szinte lehetetlent veszi célba: mindenki kedvére cselekedni, vagy akár egy rádiós estét összeállítani bajos, de íme, nem reménytelen. Máriássy Judit szavain átsütő lelkes humánum minden rádiós szereplésekor magával ragad. Ezúttal is a közönség tisztelete, a szolgálat felelőssége vezérelte. Elképzelve a hallgatót, aki kicsit megpihen a rádiókészülék mellett, vagy éppen hazafelé utazik és autójában szólal meg a hangszóró. Szerencsére nem kocsiban ülve hallgattam a zsongító más-' fél órát, s így minden idegszálammal odafigyelhettem, amikor Öze Lajos elevenítette meg Hemingway egyik elbeszélését, Ladányi Ferenc és Kállai Ferenc mondott verset, Mányai Lajos komédiázott és klasszikussá vált előadásokban idézték Az ember tragédiája részleteit. Bizony, el- kél manapság a biztató égi szózat: „Mondottam ember,

küzdj és bízva bízzál.” (Andódy)

HANGSZÓRÓ

Az esőcsináló próbáján: Lizzie (Felkai Eszter) és az öccse, Jim (Hodu József) Giricz Mátyás rendezővel Fotó: szőke Margit

Bz esőcsináló Békéscsabán

Előzetes beszélgetés Giricz Mátyás rendezővel

N. Richard Nash, azaz eredeti nevén Nathan Richard Nusbaum amerikai drámaíró, 1916-ban született Philadelphiában. Színháztudományt hallgatott a pennsylvaniai egyetemen, s már hallgatóként rendezett az egyetemi színpadon. Több filmforgatókönyvet írt, például a Porgy and Besshez.

Az esőcsináló Nash legismertebb műve, romantikus hangvételű dráma, amelyet először a Cort Theatre mutatott be New Yorkban, 1954- ben. Siker volt Amerikában, és hamarosan bejárta a világot; 1958-ban bemutatta a marosvásárhelyi Székely Színház, 1959 áprilisában láthatta a budapesti közönség a Magyar Néphadsereg Színházában, játszották

Győrben is. A Jókai Színház április 18-án mutatja be a darabot. A rendező Giricz Mátyás.

— A Vízkereszttől szilveszterig, illetve Gárdonyi színműve, A bor után miért állít éppen mai amerikai darabot színpadra? Az esőcsináló egy farmercsaládról szól ugyan, de nem magyar parasztdráma, amit Giricz Mátyás vendégrendezéseitől megszoktunk.

— Már a Vízkereszt idején felvetődött ez a darab is, és úgy gondoltuk, az idén bemutatjuk. Valóban cél egyfajta következetesség, hogy minél több parasztdrámát tűzzünk műsorra, ami egyébként igen bonyolult feladat. Nehéz a szerepeket kiosztani, kevés a megfelelő színész, nincs is ilyen képzés a főiskolán. Békéscsabán szerencsésen ki lehet osztani a pa- rasztszerepeket, de talán az sem lenne jó, ha minden évben parasztdarabot játszanánk. Nash műve, Az esőcsináló amerikai, de parasztdarab. Olyan világot mutat be, amely távol áll tőlünk, mégsem jelenti azt, hogy eltávolodtunk volna a megkezdett vonaltól. Ez most egy kis hűtlenség, kirándulás. Jövőre Móricz Zsigmond Űri muriját mutatjuk be. Az aztán igazi magyar parasztdráma. Sajnos, az elszerződések miatt jövőre már itt sem lesz könnyű az ilyen darabot kiosztani. ■ ■

Egyébként Az esőcsináló története talán magyar eredetű, az Alföldön játszódott, magyargrober mesélte, s az író tőle „vette át” az ötletet, amiért per is volt. Hogy mindebben mennyi a valóság, nem tudom.

— Azon túl, hogy a Currycsalád története az Egyesült Államokban, valahol Nyugaton, egy farmon játszódik, tehát bizonyos tekintetben parasztdarabról van szó, emlékeztet Gárdonyi színművére, A borra. S ez pedig a mondanivaló: a családszeretet hirdetése, figyelmeztetés arra, mennyire fontos a hit, a remény, az emberi értékek felismerése, megbecsülése. Starbuck szerint: „Hinni

annyi, mint a szívvel tudni”. Az idős Curry így fogalmaz: „... megtanultam örömet lelni a családban ... és rájöttem egy dologra ... Ha engeded élni, az ember jobban fizet, mint a jószág”.

— Éppen ez a mondanivaló teszi a művet aktuálissá. Manapság minden a gazdaság felé fordul, túlságosan anyagi központú a világunk. Nagyrészt helyes törekvések ezek, és az emberek jól élnek. De egyszerűen nem lehet napirendre térni afelett, hogy a lelki értékek mennyire háttérbe szorulnak. Ez az élet tendenciája, pedig az anyagiak csak bizonyos dolgokat oldhatnak meg.

Az esőcsináló egy csúnya nőről szól, aki nem kell senkinek. Sok van ilyen, tipikus eset. Az emberek felszínessége, az élet igazságtalansága, hogy a belső, az igazi értékeket nehezen vesz- szük észre. Érdekes „szerelemféléről” szól a darab. Nash olyan emberekkel szimpatizál, akik megértésre, segítségre szorulnak. És azt sugallja, hogy hinni kell valamiben, mert hit nélkül nem lehet élni. Hinni kell akkor is a jóban, ha körülöttünk a rossz, a hamis érvényesül, a látszat győz. S elsősorban önmagunkban kell bízni. Nash érdekesen ír, ügyes színházi szerző. Jó helyzeteket teremt, jól játszható szerepeket, hatásosan irányítja figyelmünket a lelki értékekre, a családközpontúságra. Helyesen látja: ha a családban nincs rendben, nincs megoldva valami, akkor a társadalomban sincs.

— A főhős, Starbuck nagyon érdekes, összetett figura. Tulajdonneveket nem szokás lefordítani, az ő nevénél mégis érdemes kicsit megállni. Maga Starbuck mondja el Lizzi-nek, miért választotta ezt a nevet: „Olyan névre volt szükségem, amelyben benne van az égbolt. És egy férfi ereje! Starbuck! Csillag és bak!.. De benne van a „buck” szóban más jelentés is: becsapni, átejteni, illetve lelkesíteni, felvidítani.

— Mindez igaz is rá. Ebben az alakban csúcsosodik

ki a darabra oly jellemző meseszerűség, Nash nagy erénye. Starbuckot igen nehéz színpadilag megfogalmazni. Szélhámos, mégis pozitív hős — gyakori a világ- irodalomban. Csaló, elhiteti magáról, hogy tud esőt csinálni, és bebeszéli Lizzinek, hogy szép. De nem közönséges szélhámos, mert jót akar. Adni akar, hitet önbizalmat, reményt adni, amire az embereknek szüksége van. Azt hirdeti, hogy álmok nélkül nem érdemes élni. Ügy is mondhatnánk: jó színész,

színház nélkül,- s ez a tragédiája. Starbuck tipikus amerikai figura, ahogyan amerikai ez a darab minden ízében, a mese, a történet, a jellemek. Egyéni hős, mesz- sziről jövő, hittérítő, megváltóként várják, felforgatja a dolgokat, majd eltűnik. Sokban rokonvonást mutat Te- nessee Williams Orfeuszával.

— Milyen fogadtatásra számíthat Az esőcsináló 1986- ban Békéscsabán?

— Sikerdarab volt Amerikában, sőt, világsiker lett, film is készült belőle. Szívesen fogadta a fővárosi és a győri közönség. Értékes, igazságos, szórakoztató történet. Fontosnak tartom, hogy időnként visszakanyarodjunk a régi sikerekhez. Sajnos, ez ritkán fordul elő Magyarországon; igen kevés az után- játszás. Az esőcsináló alapvetően színpadi sztori, az átlagnézőre számít, jó szórakozást ígér. Ha mégsem lesz népszerű, valamit nagyon rosszul csináltunk...

— Sikeres premiert kívánva, köszönjük a beszélgetést,

Niedzielsky Katalin

v

Gy. Szabó Béla emlékezete

■

s -V fm

nré .s+; ' - «*

Pekingi részlet

Néhány hónappal élte csak túl nyolcvanadik születésnapját Gy. Szabó Béla, a romániai magyar képzőművészet sok országban ismert és tisztelt kiválósága. 1905. augusztus 5-én ézületett Gyula- fehérvárott — innen a családnevét kiegészítő Gy. —, és 1985 novemberének legutolsó napján kényszerült búcsút venni az élettől egy hosszan tartó, fájdalmaktól terhes betegség után.

Noha tanulmányainak néhány évétől eltekintve nem Magyarországon élt, mégis jól ismerheti a hazai közönség. És nem csupán a kiállításokra járók, hanem azok is, akik a rajzokkal illusztrált köteteket, albumokat szívesen forgatják. Varga Nándor Lajos egykori tanítványa ugyanis a nyomdai úton sokszorosított ábrázolások — főképpen is a fametszetek, a

grafikák — nagymesterévé nőtte ki magát. Nyilván azért is, mert eredetileg mérnöknek készült, elsajátította

a nagyobb sorozatok előállításához szükséges technikát.

Kolozsvári műtermében százszámra sorakoztak titokzatos szerszámai, nyomtatókészségei, amelyekkel hosz- szú évtizedeken át szaporította többségükben feketefehér, s csak ritkábban színes — pasztellkrétával fölskicceit — látomásait.

Nagy utazásokat tett — Kínát, Mexikót is bejárta —, majd a vándorlásai során szerzett, és néhány vonallal megörökített benyomásait ér- lelgette aztán gazdagabb rajzolatú, mélyebb értelmű képekké odahaza.

„Foglalkozásom — írja kínai útinaplójában — nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy mindenféle egyszerű népekhez megtaláljam az utat. Nem betűt, hanem képeket írok, s így az emberek nem zárkóznak el, hanem érdeklődve szemlélik — akár egy tenyérnyi papíron is — egy- egy mikrokozmosz teremtését.”

Nemcsak a hétköznapok valósága ihlette meg, hanem számos irodalmi művet is illusztrált. Egyebek között Dante remekét, a Divina Commediát is átültette a fametszetek nyelvére.

önmagát szintén szívesen ábrázolta. 1930-tól kezdve, amikor még pályakezdő fiatalemberként pasztellkrétával rögzítette arcvonásait, újból és újból nekigyűrkőzött ennek a feladatnak, és hol szénrajz, hol fametszet, hol

meg olaj kép formájában láttatta viszont magát.

Hatalmas, de egységes életművet hagyott hátra. A napokban Budapesten a Hollósy galériában nyílt emlékkiállítás Gy. Szabó Béla munkáiból.

A. L.

Kínai fametszet