Békés Megyei Népújság, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-04 / 79. szám
1986. április 4., péntek NÉPÚJSÁG Más megyék is hasznosítják a békési tapasztalatokat Közművelődési intézményeink korszerűsítéséről Manapság nincs éppen kedvező helyzetben az a tanács, amelynek vezetői úgy határoznak: a mind jobban szigorodó és beszűkülni látszó gazdasági lehetőségek mellett is folytatni akarják egy, korábban elkezdett, sokak számára „pazarlásnak” tűnő munkájukat. Ne legyünk farizeusok és legalább magunknak valljuk be: Békés megye igen kevés társadalompolitikai kérdésben vallhatja az elsők közöttinek magát. Az egyik ezek közül a köz- művelődési intézmények korszerűsítésének a VI. ötéves tervidőszak elején elkezdett megvalósítása. A közelmúltban Békéscsabán járt dr. Schiffer János, az Országos Közművelődési Tanács e kérdésben illetékes osztályvezetője, aki e sorok írójának — többek között — a következőket is nyilatkozta: „Az OKT egyik legfontosabb feladata az új kezdeményezések, valamint a hátrányos helyzetű települések anyagi támogatása. Lehetőségeink azonban korántsem olyan nagyok, hogy hazánkban minden fehér foltot rövid idő alatt besatírozhatnánk. Arra azonban elégséges ez az erő, hogy a helyi tartalékokat mobilizálja. Megítélésem szerint Békés megye ezirányú kezdeményezése példamutatóan jelentős, a jövőt is meghatározó. A könyvtárhálózat tudatos, világos koncepciójú felújításával kezdték el tíz esztendővel ezelőtt, s mára a művelődési otthonhálózat korszerűsítésénél tarthatnak. Csak az elismerés hangján tudok szólni erről a tevékenységről. Hogy ezt aláhúzzam, meg kell említeni: a most induló ötéves tervciklusban az itteni tapasztalatok felhasználásával kezdett munkába Haj- dú-Bihar és Baranya megye; további körzetek szintén a Békés megyei tanulságokat felhasználva kezdik el részlegesen a megye közművelődési intézményeinek korszerűsítését, a mai, illetve a következő évtizedek várható igényéhez való alakítását. S még egy, amely szerintem jellemzi a mai hazai viszonyokat: felhívásunkra fél ezer pályázat érkezett, amely szerint másfél milliárd forint támogatásra lenne igény”. Az olvasótól is elnézést kell kérni e hosszú, de megítélésünk szerint a lényegre rámutató bevezetőért. Egy esztendővel ezelőtt több folytatásban adtunk körképet a megyei felúj ítá§i (korszerűsítési) munkálatok állásáról. Letelt a sok mindent eldöntő, az alapokat ebben az ügyben biztosító ciklus. Ezért kértük meg Vámos Lászlót, a Békés Megyei Tanács Művelődési Osztályának vezetőjét egyrészt az eredmények ösz- szefoglalására, másrészt a kilátások (felvázolására. * * * — Hogyan indult el mintegy tíz évvel ezelőtt megyénkben a közművelődési intézmények korszerűsítésének — az országos vezetés szerint példamutató — folyamata? Mi késztette az ön által is képviselt megyei államigazgatási szervezetet arra, hogy ebbe a hatalmas, sokak szerint bizonyos értelemben kilátástalannak tűnő munkába belefogjanak? — A hetvenes évek elején, pontosabban 1974-ben indítottuk el a könyvtárhálózat korszerűsítését. Ma úgy fogalmazhatok, hogy akkor valamivel könnyebb volt: az évi egymillió körüli megyei alappal jelentős helyi erőket tudtunk mozgósítani. Lépésről lépésre — a települések során végighaladva — elérni célunkat: a korábbi évtizedekben könyvtárnak kijelölt, de annak előtte netán teljesen más funkciójú épületeket alkalmassá tenni igazi könyvtári használatra. A megyei tanács szervezett, a Megyei Könyvtár — hadd említsem meg annak azóta nyugállományba vonult Kos- suth-díjas igazgatóját, Lip- ták Pált — pedig a szakértelmet, a korszerűsítési munkák szakirányítását biztosította. így elértük azt, hogy mára szinte minden könyvtárnak egységes vezérlő elv alapján kialakított berendezése van, ugyanakkor mégsem hasonlítanak egymásra. Nos, mindebből az is következett, hogy a helyi tanácsoknál szinte presztízse lett annak, ki és mikor végezheti el a felújítást... —... s így akkor nem volt nehéz mindezt „áttenni" a művelődési házakra? — Azért ez — tudomásom szerint — nem volt ennyire egyszerű! De visszatérve a korábbi kérdésre, fel kellett mérnünk azt, amit valahol korábban is minden szakember tudott: egyrészt a művelődési otthonhálózat részben elavult épületekben, részben olyan, a hatvanas évek „divatja” szerint épült, az akkori igényeket szolgáló újabb épületekben van, amelyek a későbbi igényeket — és itt mostmár a hetvenes évek utolsó harmadára utalok — sem tudták kiszolgálni. Ugyanakkor az is tényként jelentkezett, hogy beruházásokkal aligha tudjuk kielégíteni ezt az önmagában jogos igényt. Valamit pedig tenni kell — nos, így „jött össze’ az ötlet, amit aztán a megyei vezetés, sí nem utolsósorban például az OKT magáénak vallott, erejéhez képest támogatott. De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy aligha tudtunk volna előre lépni, ha a helyi tanácsok nem érezték volna át szándékunk súlyát, jelentőségét. — Közben aztán jelentős és e kitűnő terv végkifejletére szinte sokkolóan ható központi gazdasági intézkedések történtek. Ügy is fogalmazhatnánk: a kultúra mintegy „lekerült a napirendről”. Ennek ellenére önök folytatták ... — Mert folytatnunk kellett, sőt: kiteljesíteni. Megítélésem szerint ez akkor már — s most a VI. ötéves tervidőszak első éveire gondolok — lényeges, sok mindent meghatározó politikai kérdéssé nőtte fel magát. Ez alatt azt értem, hogy az akkor igen jelentősnek számító állami (megyei) támogatás a már említett helyi erőket úgy mozgósította, hogy az bizonyos szemléletváltással is együtt járt. Fontos, kézenfekvő lett a közművelődés ügye ezeken a településeken. Tje a teljességhez az is hozzátartozik, hogy ekkorra már kialakult, „összejött’ egy javarészt megyénkbeliekből álló kis csapat, akik a tervezés, s részben a kivitelezés (noha ez utóbbinak oroszlán- részét a mai napig a helyi költségvetési üzemek végzik; ne titkoljuk, sokszor kimagaslóan jó minőségben!) szervezését, megoldási lehetőségeinek megkeresését magukra vállalták. Ebben például a Megyei Művelődési Központ éppúgy partner volt, mint a megyei tervezőiroda sok munkatársa, vagy például a Makovecz Imre vezette fiatal építészcsoport. S ami úgymond a ráadást — és persze valahol sikerélményt is — jelentette: a helyi tanácsok számára is egyértelművé vált: nemcsak a művelődési ház korszerűsítéséről, hanem az adott település egész közművelődésének korszerűsítéséről van szó. Az említett munkacsoport ugyanis a tartalmi munkának a ma, illetve a jövő várható igényéhez próbálta igazítani ezt a nagy egészet. — Fogalmazhatnák talán úgy is, hogy a volt művelődési házból más lett, a munkák elkészülte után kicserélhették, illetve kicserélhetik a cégtáblát? — Némi túlzással bár, de: igen! Meggyőződésem, hogy egy 4-8 ezres településnek inkább valamiféle közösségi házra van igazán szüksége. Olyanra, amelynek falai között a település összes közös dolgát meg lehet valósítani. A falugyűléstől a községszépítő egyesület taggyűléséig, a farsangi báltól a szórakoztató rendezvényekig, esetleg az iskolai tornaóráktól az öregek napközijének napi foglalkozásáig — természetesen a hagyományos formák mellett! Azt hiszem, ebben a felújított, átalakított épületben helye van egy, a kulturált vendéglátásnak színteréül szolgáló büfének is. A lényeg: a közösség, a település érdekeit szolgálja. Ekkor van értelme, haszna. — Gyors gazdasági számítás: így akár töredékébe kerülhet az egész! — Amennyiben most arra gondol, hogy ha egy fedél alá hozzák a település különböző funkciójú, a közművelődéshez, a hétköznapi kultúrájához közelálló feladatokat ellátó létesítményeit. Akkor igen! Ezért támogatjuk azt, hogy például a mozi kerüljön be véglegesen ebbe a korszerűsített épületbe — persze közös fenntartással, értelmesen. — Végezetül arra kérném, hogy szóljon a VII. ötéves tervidőszakra vonatkozó elképzelésekről is! — Kezdjük a könyvtárakkal! A közelmúltban fejeződött be a nagyszénási, a kondorosi és a gádorosi korszerűsítése. Remény van arra, hogy legkésőbb 1987-re elkészül az egyben új helyre is kerülő gyulai, hamarosan indul a mezőkovácsházi. Ezekkel végső soron a hálózati alközpontok felújítása a terveink szerint halad. E tervidőszak végére esetleg ki- húzódóan a szeghalmi és a sarkadi könyvtár korszerűsítési lehetőségeinek megoldása marad. Ami a művelődési házakat, központokat illeti. A közelmúltban adták át rendeltetésének az ecsegfalvi, a zsa- dányi, a lökösházi és az endrődi felújított házakat. A befejezéséhez közeledik a medgyesegyházi, a szeghalmi, a gyomai, a kötegyáni, a kevermesi és a dombegyházi művelődési ház korszerűsítése. A mi számításaink szerint — hangsúlyozni szeretném, hogy az OKT támogatását és a sokszor alapvetően meghatározó helyi erőt számítva! — az elmúlt tervidőszakban körülbelül hatvanmillió forintot költöttünk erre a célra. Terveink szerint — az említett erők igénybevételével — megközelítőleg az előzőek szerint alakul az a költség, amelyre a most kezdődő ciklusban számíthatunk. Néhányat említve: Vésztőn és Békésszentandráson megkezdődik az új művelődési ház beruházása. Korszerűsödik a dévaványai és a kun- ágotai, valamint a medgyes- bodzási és a kaszaperi művelődési ház. Az említettek közül, ahol egy épületben van a könyvtár és a mozi, ott (egy ütemben) ezek korszerűsítésére is sor kerül. Természetesen a tervek a következő években még módosulhatnak, változhatnak. — Azzal együtt, hogy olvasóink nevében is megköszönöm részletekbe menő, sokunk számára biztató tájékoztatását, lenne egy személyes kérésem is. Szeretnék öt év múltán ismét önnel beszélgetni és a nagyszerű eredményekről tudósítani. — Bízunk abban, hogy a kérése megvalósulhat. Hiszen valamennyien azért dolgozunk, hogy a közösségi élet és a közélet korszerű színterei jöhessenek létre megyénk településein. Nemesi László MOZI Szerelem első vérig Azt hiszem, ennek az új és a nagyközönség méltánylására számot tartó filmnek nem kell megmagyarázni a címét. Pontosítsák: sokáig azt hittem! Gyakorló pedagógus ismerőseim kérdéseiből, megjegyzéseiből kellett következtetni arra, hogy ma, 1986-ban is szép számmal vannak olyanok (a kortól kevésbé, az indíttatástól és az iskolától jobban függve), akik aligha érthetik ezt a triviálisnak tűnő filmcímet. Bárcsak feleslegesek lennének az aggályaink! Ám ha a mai, általános iskolai családi életre nevelés címkéjű tantárgy tanításának, oktatásának gyakorlatát vesszük — ha csak súroló gyorsasággal, már akkor is! — szemügyre, lényegesen elkeserítőbb a kép. Mindez vonatkozik a film forgalmazására is: csak éven felülieknek ajánlják megtekintését. Akkor, amikor — a gyermek — és nem gyermek-nőgyógyászok, szülészek, körorvosok a megmondhatói — felső tagozatos lányok egy jelentős része eljutott addig a bizonyos „szerelem első vérig”. S főleg úgy, hogy abban nem volt szerelem és azért, mert szüleik, tanáraik valahogy „elfelejtettek” erről (is) beszélni velük. Helyette inkább . .. Ennyit a moralizálásról. Szerencsére Dobray György és Horváth Péter rendezők a lehető legjobbat feltételezik — közönségükről. Mert ez a film a tiniknek, minden tizenévesnek készült. Igazán nekik; róluk és az ő nyelvükön megfogalmazva szól. Sok-sok akkordban megcsendítve de a végére (elején, közepén már .. .) nagyszerű harmóniába fogva. Több szakember szerint: megszületett az első magyar gyártmányú tömeg- (ha úgy tetszik: közönség-) film. Teljesen így érezhetünk mi is, ha ezt a fogalmat a szó igaz és nemes értelmében használjuk. A Szerelem első vérig valójában a legfontosabbról, valamennyiünknek a nagybetűs ÉLET-tei történő meg- mérkőzéséről szól. Ami leggyakrabban azzal a felemelő, szidott-áldott, de pótolhatatlan érzelemzuhataggal kezdődik és nyilatkozik meg, amit szerelemnek nevezünk. A többi (mert akkor, tiniként aligha éreztünk, éreznek másképpen!) már mellékes, kiegészítő. Akkori A szakzsargon kiszólását igénybe véve: egyetlen pillanatra sem „ül le” a történet. Akár izgalmasnak is nevezhetnék, de inkább változatosnak, szépnek, emberinek kell hamvas-gyöngéden szólítani. Mert ilyen az egész. A szegedi történet (ritka, hogy egy filmet direkt egy vidéki városra írtak, ott is forgatták!) főhősét Berenczi Attila (a színlapon arabosra maszkolt „művésznéven” szerepel) és Szilágyi Mariann alakítják. A srác igazi, a kislányt játszó démon a szerepet meghazudtolóan túllihegésekkel teli. Valóságosan is ... Minden további alakítás (javarészt epizódnyi) telitalálat, mindössze a fiú anyját játszó Galambos Erzsi feledkezik meg időről időre arról, hogy ez a figura mégsem az operettszínházban kiosztott jutalomjáték. S még egy: a hazai filmek sorában ritkán láthatóan kitűnő technikával, nagyszerű minőségben készült el ez a minden ízében értelmes és érzéki — közönségfilm. N. L.
